bold = Main text
     Part                                                 grey = Comment text

 501     Els   |            németül is beszélnek.~Ez volt az előnye a kijelöltnek.~–
 502     Els   |                   s fölteszik a számlára az ütleget. Olyan helyet keresek,
 503     Els   |                   azt fogják hinni, hogy az Amerikában van, szomszédja
 504     Els   |                 a jenkit még respektálja az olasz.~– Sajnálom! – szólt
 505     Els   |            meglássa azt a palotát, amely az ő férjének ősi lakhelye,
 506     Els   |          férjének ősi lakhelye, ahová őt az soha be nem vezette, s aminek
 507     Els   |              kalauznak. A kocsi megállt. Az ifjú leszállt, kezet szorított
 508     Els   |                leszállt, kezet szorított az útitársaival, akik közül
 509     Els   |                 útitársaival, akik közül az egyik, a férfi, azzal bocsátó
 510     Els   |                nem szólt semmit.~S ezzel az ismeretlen, a véletlen találkozó
 511     Els   |                kiszaladni, amit különben az olasz kimondani nem tud,
 512     Els   |               excellenciátokat semmi baj az úton?~– Minek ért volna?~–
 513     Els   |                  Orvieto felé jöttünk.~– Az a szerencséjük.~– Mi a neve
 514     Els   |          szerencséjük.~– Mi a neve annak az úrnak, akit elfogtak a rablók? –
 515     Els   |           tekintettel a hercegnő.~– Hja, az olyan cifra név, hogy én
 516     Els   |           szobában, midőn a pincér hozta az ezüstfényű tálcán a leírt
 517     Els   |            kinyújtott hüvelykujjal emelé az égre.~Azután arra kérte
 518     Els   |                nyomott a pincér markába.~Az pedig gondolta magában,
 519     Els   |           gyászhír hallatára hálát adnak az Istennek, s aranyat a hírnöknek.~
 520     Els   |                többé. Együtt repült vele az denevérszárnyakon. Most
 521     Els   |            szívekből? – Vagy elhagyta őt az emberrel együtt, aki „ŐT”
 522     Els   |           áhítatosan, hogy védjék meg őt az égiek a varázs ellen, mely
 523     Els   |               esküszik, s mégis teljesül az, amire gondol, s mégis megtartja
 524     Els   |                 azt, amit kimond: ki még az ellenségén sem áll bosszút,
 525     Els   |                azt hitte, hogy varázslat az, ami a szívét fogva tartja;
 526     Els   |                  fogva tartja; több volt az annál, egy felébredő szenvedély
 527     Els   |                felébredő szenvedély volt az, amit táplálnia kell éjszakai
 528     Els   |             ellene. Mennyei segítséggel.~Az a kísértő tájkép a holdszigeti
 529     Els   |           végignézni a coenát, elfogadni az egyházfő bűnbocsánatát a
 530     Els   |               aztán elzokogni a panaszát az Isten helytartója előtt,
 531     Els   |                majd azt a nyugalmát, ami az üdvösség alapja.~Másnap
 532     Els   |                 könyörögnek térden állva az ilyen gráciáért, mégsem
 533     Els   |          gráciáért, mégsem jutnak hozzá! Az csak kevés választottnak
 534     Els   |                  a római seregeket, amik az osztrákok ellen indulnak
 535     Els   |            asszonyt. De a Sixtinába! Oh, az lehetetlen. Most! C, c,
 536     Els   |          lehetetlen. Most! C, c, c, hhn!~Az olasz szaladt is, nem várt
 537     Els   |           vacsorájához, a feltámadáshoz, az ereklyékhez, a benedictióhoz;
 538     Els   |                  korzón, s taszigálom le az embereket a szűk járdáról,
 539     Els   |                megfog valaki hátulról, s az mondja magyarul, hogy „festina
 540     Els   |                lente!” – Hátranézek; hát az én ariánusom áll előttem.~–
 541     Els   |                kinek sehogy nem tetszett az, hogy a hercegné a keresztnevén
 542     Els   |           hercegné a keresztnevén említi az ifjú embert.~– Kérdi tőlem,
 543     Els   |           fatális komoly pofával, amiről az ember sohasem tudja, hogy
 544     Els   |               kísérőjük számára jegyeket az ünnepélyekre. S ő rögtön
 545     Els   |           óhajtása teljesült! Megadatott az alkalom lelkét elmeríthetni
 546     Els   |          közelébe; s ami örömét növelte, az volt, hogy ezt az üdvre
 547     Els   |               növelte, az volt, hogy ezt az üdvre vezető utat éppen
 548     Els   |             odamenekülni óhajt; pedig ha az is érez iránta valamit e
 549     Els   |             kétségbeesés, a megtört hit, az összeomlott remények tehetik
 550     Els   |              annál magasabbá válik annak az alakja.~– S hogyan hálálta
 551     Els   |                   hogy furcsa dolog volt az – szólt nevetve Gábor úr. –
 552     Els   |                 arra kényszeríteni, hogy az egész passiót és glorificatiót
 553     Els   |                végignézze; olyan, mintha az őrdögöt tömjénfüsttel traktálnák
 554     Els   |                 őt erre nem kérték. Hogy az lehet azokra nézve kifogás
 555     Els   |            hercegnő úgy tapasztalá, hogy az angyaloknak szárnyaik vannak;
 556     Els   |              levelet hoztak tőle, melyet az utánuk jövő postillionnak
 557     Els   |                 volt a hercegnőnek, hogy az ő ügyének az alatt jó lesz
 558     Els   |           hercegnőnek, hogy az ő ügyének az alatt jó lesz eldöntéshez
 559     Els   |                 mert nagy különbség lesz az ítéletre nézve, hogy milyen
 560     Els   |                 körülvezette őket kocsin az ünnepi pompától ragyogó
 561     Els   |               figyelmeztette a hölgyeket az útba eső monumentális épületekre.
 562     Els   |             templomba, ahol megláthatták az idvezítő testétől emlékezetessé
 563     Els   |               gyémántoknál is fényesebb. Az olajfák hegyén nőtt békefa
 564     Els   |                 gyökeréből faragva, maga az evangelista kezével, aztán
 565     Els   |               onnan kegyeletes kéz által az Aracoeliba elhelyezve. Ez
 566     Els   |                  másikat készítettek; de az igazi „pólyás gyermek” éjszaka
 567     Els   |                  Pedig se keze, se lába. Az imádat költészete örök szépség!~
 568     Els   |               Azután elvitte a hercegnőt az edassai képhez. Gyönyörű
 569     Els   |          kendőjét, s a kendőn ott maradt az arc, töviskoronájával együtt.
 570     Els   |                  ez meggyógyult tőle. Ez az edessai kép.~Manassé oly
 571     Els   |                  hinni nem tud.~Szerzett az ájtatos hölgyek számára
 572     Els   |                 engedjenek nekik elvinni az apostolok ültette narancsfákról.~
 573     Els   |                  sekrestyések előtt, kik az ereklyék csodaerejét magyarázták,
 574     Els   |         félrevonult mellőle, tudta, hogy az is fogadást teszt most,
 575     Els   |           szűzhöz.~Blanka azt könyörögte az égi királynétól, hogy szabadítsa
 576     Els   |               megszabadítása is, amelyre az eltérítése. A kísértő és
 577     Els   |             megtért, szentté lett; akkor az a gondolatja támadt Blankának,
 578     Els   |          történhetnék-e meg másodszor is az életben.~E napnak az éjszakáján
 579     Els   |                  is az életben.~E napnak az éjszakáján erről álmodott.~
 580     Els   |                 fejének koronáján: – ezt az ifjút.~Azt hitte, hogy elég
 581     Els   |                   Egészen rábízta magát. Az már tudta itt a járást,
 582     Els   |                  használ a szép szó, hol az erélyes tiltakozás; kit
 583     Els   |              kell ököllel félretaszítani az útból; kit lehet megszelídíteni
 584     Els   |               meg volt védve attól, hogy az embertömeg által órákig
 585     Els   |         elkövetésére csábíttatott el: ez az elrejthető zsámoly az angol
 586     Els   |                 ez az elrejthető zsámoly az angol eretnekek találmánya,
 587     Els   |                  szál fehérviaszgyertya; az a Jézus.~S e napelsötétülési
 588     Els   |     irgalomkiáltása, a recsegés, melytől az égkárpit végtől végighasad,
 589     Els   |           végighasad, s a megnyílt égből az angyalok panaszos himnusza.
 590     Els   |       ellenállhatlan malaszttal tölti el az emberi kedélyt, mely alól
 591     Els   |           megóvni. Megráz, megreszkettet az minden erőt, megbénít minden
 592     Els   |         egykedvűségnek, de mégsem rokona az ihletségnek. A mélaság azt
 593     Els   |            dugott papírra lehangjegyezte az egész melódiát, s aztán
 594     Els   |               Bécsben betanította. Ennek az előadásán voltam jelen.
 595     Els   |                szólt közbe Zimándy úr. – Az ilyen magamforma eretneket
 596     Els   |               szép Dormándynééra, amiért az szeretett volna neki – egy
 597     Els   |                  gondolt, hogy ami sugár az egyik „Saulus” szemeit felvilágosítja,
 598     Els   |     odatökéletesítik, hogy Gábor úr mint az ortodox egyház híve tér
 599     Els   |               fehérrel volt bevonva, még az oltár is (az Eucharistia
 600     Els   |                bevonva, még az oltár is (az Eucharistia emlékére) –
 601     Els   |             Paulina-kápolnába, mely ezen az egyetlen napon szokott megnyitva
 602     Els   |               királyi termen végigvonult az ájtatos processió.~Ott vonult
 603     Els   |                  vonult el szemeik előtt az egész világ!~Az a világ,
 604     Els   |            szemeik előtt az egész világ!~Az a világ, amely volt ezer
 605     Els   |              változatos jelmezű alakjai: az a női köntös, amin a divatnak
 606     Els   |              hatalomról, mely körülövezi az egész földet, s egyenlősíti
 607     Els   |                  a lábmosási jelenettel.~Az egyházi menet után tóduló
 608     Els   |                nem kellett már útmutató, az ár vitte őket az igaz úton,
 609     Els   |               útmutató, az ár vitte őket az igaz úton, keresztül a vestibulumon,
 610     Els   |                 apostol (a tizenharmadik az „angyal”, ki Szent Gergely
 611     Els   |                  ezüsttányérok és kések, az asztalon a húsvéti bárány.
 612     Els   |               asztalon a húsvéti bárány. Az egyházfejedelem körüljár,
 613     Els   |                sült halakat. Minden, ami az asztalon van, a vendégeké:
 614     Els   |               rakják, és elviszik.~Innen az embertömeg kataraktái sodorják
 615     Els   |                 volt a jelmutató fárosz. Az ügyvédet és Dormándynét
 616     Els   |             akarta szúrni a miséző papot az oltár előtt. Hogy ezt bocsátják
 617     Els   |                 lehetett megtudni, mikor az a mennyezet kárpitjai közül
 618     Els   |               Mikor a bíbornok fellépett az emelvényre, a hercegnő úgy
 619     Els   |              súgá oda Manassé Blankának.~Az áldozat maga jött fölmenteni
 620     Els   |             áldozat maga jött fölmenteni az ellene vétkezőt.~Még sápadtan
 621     Els   |                 a gyáva test érez, mikor az erős lélek parancsol vele,
 622     Els   |                felé, addig nem láthattak az ő arcába, míg a bíbornok
 623     Els   |           lehetett látni.~Olyan arc volt az, amit egyszer látva, nem
 624     Els   |                akarnának rajta kinőni, s az üstök közepén egy csipetnyi
 625     Els   |              mikor apját leszállni látja az emelvényről, félve húzódik
 626     Els   |              elkapott falevelet, amelyre az én nevem van írva. Dobj
 627     Els   |               mai nap áhítatos gyönyörét az üdv érzetéig fokozta a hercegnő
 628     Els   |                  mindez!” – leveté magát az égből hanyatt-homlok a földre,
 629     Els   |                 hanem a table d’hôtehoz, az igazhívőknek, akik reggel
 630     Els   |          szerfölött kimerültnek látszik.~Az értük jövő Manassé nagyot
 631     Els   |           látványaiban annyira kimerítik az erejüket, jól tartják a
 632     Els   |                más, csak a viaszgyertyák az oltáron.~Amint Manassé előre
 633     Els   |              sing hosszúságú gerendatönk az egész. Azt leteszik az oltárvánkosra.~
 634     Els   |       gerendatönk az egész. Azt leteszik az oltárvánkosra.~De az a fadarab
 635     Els   |            leteszik az oltárvánkosra.~De az a fadarab az igazi kereszt
 636     Els   |           oltárvánkosra.~De az a fadarab az igazi kereszt töredéke.~
 637     Els   |            Konstantinápolytól Rómáig.~Ez az a minden nemes ércnél drágább
 638     Els   |             kitéve a vatikáni oltárra.~S az egyházfejedelem, akinek
 639     Els   |               órákban egy költő ellesett az égből, s mikor készen volt,
 640     Els   |           meghalt Marcell pápának és nem az élő fejedelmeknek.~Az igaz,
 641     Els   |                nem az élő fejedelmeknek.~Az igaz, hogy délután három
 642     Els   |              processió a tegnapi kelyhet az ostyával ismét visszahozta
 643     Els   |               bort a pápa és bíbornokai, az apostolok példájaként, egy
 644     Els   |             hangra egyszerre lehullottak az ablakokról a takarók; a
 645     Els   |          remekműveivel. A kivont kardok, az alabárdok, mik addig lefelé
 646     Els   |                 emeltettek, s a kórusok, az egyháznagyok és a zarándokok
 647     Els   |                Dormándynét csakugyan még az este utol is érte a bejelentett
 648     Els   |              mondá Manassénak bizalmasan az ügyvéd –, ami a lábaimat
 649     Els   |                doktort hozok. Nagyon fél az olasz orvosoktól, hogy mindjárt
 650     Els   |                 eret vágnak rajta. Hanem az van a dologban, hogy éppen
 651     Els   |                 francia követnél, akinek az előszobájáig már elvezettem,
 652     Els   |        előszobájáig már elvezettem, mert az is tud egy kicsit diákul,
 653     Els   |            elmaradni a hercegnőnek, mert az „ügyvéd” védelmi tervébe
 654     Els   |                 tervébe sehogy sem illik az bele, hogy „védence” nyíltan,
 655     Els   |                idegen fiatalemberrel. Ez az egész per folyamát alterálhatná.
 656     Els   |            kikergették is a jezsuitákat. Az ügyvéd tanácsosnak találta
 657     Els   |             kezét. De azután kikönyökölt az ablakba, s utánanézett az
 658     Els   |                az ablakba, s utánanézett az eltávozónak, hogy legalább
 659     Els   |                melyik irányban hagyja el az utcát, s mikor a szeglethez
 660     Els   |               ami nálunk hajnali öt óra) az Angyalvár ágyúi kezdték
 661     Els   |                 A nagy dörgésre kiugrott az ágyából, s rögtön felöltözött.
 662     Els   |        Dormándyné ajtaján, s megkérdezni az ajtón keresztül, hogy érzi
 663     Els   |            nyögdécselő hangon, hogy most az ágyúzástól megint úgy a
 664     Els   |             halni.~Ezt nagyon helyeselte az ügyvéd. Meghalásról szó
 665     Els   |          parádéra.~Neki csak parádé volt az: a kérges szívűnek. Mit
 666     Els   |      kétségbeesése balzsamát óhajtja azt az áldást, amit a szívébe ojtott
 667     Els   |                  üresek.~Blanka kihajolt az ablakon, s nézte folyvást „
 668     Els   |             népfolyam egyre omlott végig az utcán; az órák tizenkettőt,
 669     Els   |             egyre omlott végig az utcán; az órák tizenkettőt, tizenhármat,
 670     Els   |                   akkor gyérülni kezdtek az utcán járók; aki eleven
 671     Els   |                  járók; aki eleven volt, az már a Szent Péter téren
 672     Els   |                  Szíve nagyot dobbant. S az arca elárulta már a szívét,
 673     Els   |                 hívatlanul jövök. Láttam az arcából tegnap, hogy nehezen
 674     Els   |               hogy nehezen mond le arról az áldásról, ami ma a loggiáról
 675     Els   |                   Ez ajánlat ellen aztán az ügyvédnek sem lehetett semmi
 676     Els   |                elmaradt a hercegnétől, s az kizárólag hölgytársaságban
 677     Els   |                 lábai beleegyeznének, ha az etikettszabályok nem gátolnák,
 678     Els   |                 a fején benedictiót mond az előtte felállított római
 679     Els   |            valami! – mormogá Gábor úr. – Az egész római hadsereg! Maga
 680     Els   |         Dormándyné alszik.~Nem aludt biz az; sőt inkább nagyon mérges
 681     Els   |             lassan, csoszogva osonnak el az ajtaja előtt, s halkan teszik
 682     Els   |                előtt, s halkan teszik be az ajtót. Felfogadta haragjában,
 683     Els   |            ereszti többé. Különben is ez az oka a mai fejfájásnak is,
 684     Els   |             nappal rávitatta a pálinkát. Az akkori borszesztől kapta
 685     Els   |                  a hercegnőre is, amiért az egy most eléje toppant idegen
 686     Els   |              olyan napot választott erre az ünnepélyre, amikor őneki
 687     Els   |                 ünnepélyre, amikor őneki az ágyban kell maradni: s haragjában
 688     Els   |                  s haragjában félretette az imádságos könyvet, s elővette
 689     Els   |                  ki a paplanára, s amint az első ágyúdördülés jelenté,
 690     Els   |               ágyúdördülés jelenté, hogy az ünnepély kezdődik, sírva
 691     Els   |            ezalatt bemutatta a górfnőnek az Árpád-kori hősnek öltözött
 692     Els   |          kocsishoz; a két úr pedig beült az expropriált inasülésbe,
 693     Els   |                 pozíciót, tudniillik azt az ülőhelyet, amit két hegyesszöget
 694     Els   |           lábával állhatott meg, a másik az alatt pihent, s a fél karjával
 695     Els   |        aequilibrista tornagyakorlat volt az. – De megvolt érette a jutalma.
 696     Els   |             fölött Blankát, s maga előtt az egész Szent Péter tért a
 697     Els   |              tért a templommal együtt.~S az nagyszerű látvány volt,
 698     Els   |               ezrednek két zászlója van, az egyik a római egyházállamé
 699     Els   |                 állított fegyvertest azt az óriási tért csak végigéri,
 700     Els   |               melyet megmérni hiányzanak az emberi fogalmak.~Mindaz,
 701     Els   |                   ami pompa és ragyogás, az öt világrészből egy tömegbe
 702     Els   |               karzatokon a szépség népe, az egyedül egységes nemzet,
 703     Els   |               nemzet, a hölgyek nemzete. Az emberiségnek az a fele,
 704     Els   |                 nemzete. Az emberiségnek az a fele, mely nem visel egymással
 705     Els   |                háborút, mely nem részese az átoknak, mely az égre kiált;
 706     Els   |                 részese az átoknak, mely az égre kiált; mely nem irtja
 707     Els   |                 a háztetőkőn, a falakon, az obeliszk mellett festői
 708     Els   |                emberpiramid emelkedik, s az élő lobor tetején a római
 709     Els   |        pontificatióján akar jelen tenni, az nem részesülhet a loggiai
 710     Els   |                 a loggiai benedictióban.~Az órák tizennyolcat ütnek,
 711     Els   |            harang a nyugoti toronyban, s az Angyalvár bástyáin elkezdenek
 712     Els   |              bástyáin elkezdenek dörögni az ágyúk. A templomi szertartás
 713     Els   |            titokteljes zene hangzik alá; az idegen nem tudja, honnan
 714     Els   |             idegen nem tudja, honnan jön az. A kupolában elhelyezett
 715     Els   |               dicsőítő zsolozsmát. Olyan az, mintha a bezárt égből hangzanék
 716     Els   |              nyugtalankodik; úgy hangzik az, mint a tengermoraj.~Egyszerre
 717     Els   |                  a két hármas koronával; az egyik I. Napóleon, a másik
 718     Els   |            utoljára hármassá növekedett, az egyházfejedelem fejét ékesíti,
 719     Els   |               arany. Vakító fényalak. És az a jóságos mosoly az arcán,
 720     Els   |                   És az a jóságos mosoly az arcán, ami ragyogóbb koronája
 721     Els   |           pásztorbot, sem kereszt. Annak az emlékére, hogy Péter apostol
 722     Els   |                  áthatott férfihang volt az: vontatott énekléshez hasonló.
 723     Els   |          vontatott énekléshez hasonló. S az áldás tartalma is egyszerű,
 724     Els   |              kitartást a jó munkában kér az Istentől a jelenlevőknek,
 725     Els   |                  el őket egymásnak. Vagy az egyiknek kell leszállni,
 726     Els   |                légben, egy sztentori szó az emberpiramid tetejéről fölkiáltott:~–
 727     Els   |          ítéletnapi hozsánnakiáltás volt az, a halottak fölébresztésére
 728     Els   |             megáldott nép visszarivallta az áldást a főpapnak, kit e
 729     Els   |                 a boldog halandó, akinek az áldás és bocsánat jelvénye
 730     Els   |             forgással hullott alá magára az olasz önkénytesezred zászlajára,
 731     Els   |                hosszabb volt a többinél. Az tudniillik Manasséé volt,
 732     Els   |             tudniillik Manasséé volt, ki az állvány szarufájára hágva,
 733     Els   |               állvány szarufájára hágva, az egész tömeget megelőzte
 734     Els   |            megelőzte egy karhosszával, s az odalebbenő pálmalevelet
 735     Els   |           részéről.~Blanka szép volt, de az a perc, melyben a bűnbocsánat
 736     Els   |            alakoknak, akik fölemelkednek az égbe.~Ez a pálmalevél annyi
 737     Els   |                  kézzel közvetítője volt az égi ajándéknak, már akkor
 738     Els   |                égi ajándéknak, már akkor az nem volt közelében.~      ~–
 739     Els   |             kegyetlenül meg fogják verni az első találkozásnál, azt
 740     Els   |                sietni, míg el nem szárad az a pálmalevél!~ ~
 741     Els   |              eregetve tajtékpipájából ki az ablakon át az utcára.~Egyszer
 742     Els   |         tajtékpipájából ki az ablakon át az utcára.~Egyszer aztán irtóztató
 743     Els   |             néprivalgást hall közelíteni az utca vége felöl; mintha
 744     Els   |                forradalom venné errefelé az útját. A néptömeg megtölté
 745     Els   |               útját. A néptömeg megtölté az utcát, megkoszorúzott trikolór
 746     Els   |              leányával és a hercegnővel; az egész hintó tele volt szórva
 747     Els   |                  a maître d’hôtel tudja, az onnan jön.~– Hát küldje
 748     Els   |               kezdjem?~Ekkor kopogtattak az ajtón. Ugyan, ki alkalmatlankodik
 749     Els   |              úrnak a „Nem szabad!” midőn az ajtó – nyomban a kopogtatás
 750     Els   |              fiatalember íratta be magát az önkénytes seregbe rögtön.
 751     Els   |         szobaleányok fognak felszolgálni az asztalnál. A pápának két
 752     Els   |                 két unokaöccse is beállt az önkénytes légióba. A bíbornokok
 753     Els   |                  a nemes paripákat: allo az ágyúk elé. Rossi grófné
 754     Els   |            jajgatni tudott, és nem várta az „addiót”, hanem szaladt
 755     Els   |            bosszúsan csapta be maga után az ajtót.~A dolog nem egészen
 756     Els   |                hiányzott. Hanem úgy volt az, hogy amint a pálmalevelet
 757     Els   |       lekapcsolódott karjáról, s leesett az embertömeg közé. Aki azt
 758     Els   |                 utasítá azt vissza, hogy az elvesztett ékszert a „szent
 759     Els   |            kívánja letenni. Ő bizonyosan az egyházat értette. A virágárust,
 760     Els   |                    Szent ügynek” azonban az esztendő folytán Rómában
 761     Els   |               beatá”-tól jött ajándékot. Az eredmény csakugyan azt lett,
 762     Els   |               hogy mit tett. A dicsőség, az ováció diadalzaja, mely
 763     Els   |            lelkesedés felfoghatlan zaja, az ölébe repülő koszorúk oly
 764     Els   |            hôtehoz, már fekve találta, s az arca égett, mint a lázbetegé.
 765     Els   |            keskeny pálmalevelet odarejté az inge alá, keblébe, s kezeit
 766     Els   |                kiengesztelni, hogy mikor az étterembe levezette, azt
 767     Els   |                 ennek a mi hercegnőnknek az ügye, amiért mi ide Rómába
 768     Els   |       bűnbocsánatot kapott a gyónás után az eddig elkövetett bűnös tettekért.~
 769     Els   |                 ültette a maître d’hôtel az óriási virágbokréta mögé,
 770     Els   |               virágbokréta mögé, melynek az asztal közepén az a rendeltetése
 771     Els   |                melynek az asztal közepén az a rendeltetése volt, hogy
 772     Els   |                egymásra fintorgatnak, ha az ételek nem tetszenek nekik.
 773     Els   |            tartja. Olyan esetekben, amik az együttélést lehetetlenné
 774     Els   |             beszéljen ön halálról, mikor az ember éppen levest kezd
 775     Els   |                 Hiszen azt teszem. Tehát az egyszerű különválasztásba
 776     Els   |                létezőnek tekinti; aminek az esélyeit igen szépen versbe
 777     Els   |                 instrukciónak 13. kaccsa az, amire mind a két fél alapítja
 778     Els   |              pane francese”. – a 13. §-a az instrukciónak nem létezettnek
 779     Els   |                halálítéletet is mond ki. Az a fél, amelyik az ítéletre
 780     Els   |               mond ki. Az a fél, amelyik az ítéletre okot szolgáltatott,
 781     Els   |          Vigyázzon kérem, nagysád! Mikor az ember halat eszik, akkor
 782     Els   |         kellemetlen, gyűlöletes per, ami az embert mélyebben lealázza
 783     Els   |             Igazán mondom: örömest ittam az egészségére. Pedig bizonnyal
 784     Els   |                 veszéllyel jár, s amikor az egyik félt megszabadítja,
 785     Els   |        szabadságnak. Mikor a római kúria az olasz mozgalom által elhagyta
 786     Els   |            vastáblákat tétetni föl. Ő és az osztrák nagykövet csak egy
 787     Els   |                 legkedvezőbb helyzet. Ha az ítélet eldöntését siettetni
 788     Els   |                  herceg vesztett. Ő most az idézésre nem jelenhet meg
 789     Els   |                   in contumaciam”. – Még az is szerencsénk, hogy meghatalmazottját,
 790     Els   |          elverjük rajta a port. – No, ha az olasz ezt nevezi sült húsnak,
 791     Els   |                 belevágtam. – Mi volt ez az izé, signore, amit most
 792     Els   |              életjáradékot biztosít, még az új férjhezmenetel esetére
 793     Els   |               másfelől a herceget érheti az a balsors (akarnám mondani:
 794     Els   |             teheti nejévé. – Azonban hát az egész ügyvédi szép tervem
 795     Els   |                nagy akadályba ütközik. S az a hercegnő kedélye. – Arra
 796     Els   |                 alakká tenné, amilyennek az szánta őt, visszaborzad
 797     Els   |                 ahol a bírák bölcsessége az igazságot eltalálni nem
 798     Els   |              semmisnek nyilatkoztatja ki az egész házasságot, s mind
 799     Els   |                 mind a két félt feloldja az ítélet terhei alól. Ezt
 800     Els   |                egészen meg volt elégedve az ebéddel, nem úgy, mint Gábor
 801     Els   |                  láttára nagyon megörült az ügyvéd. Régi ismerőse volt:
 802     Els   |                  ékszert lehet felrakni. Az elfogadási teremig veresbe
 803     Els   |         majordomus két sorban felállítja az elfogadottakat, kik ott
 804     Els   |               odaér a kihallgatandó elé, az egyszerűen meghajtja előtte
 805     Els   |                No, majd úgy teszek, mint az egykori király (nem jut
 806     Els   |              akármit csinálsz, nem tűnik az föl abban a nagy tömegben.~–
 807     Els   |               amit el akartam mondani.~– Az nagyon jó.~– No, hát köszöntetem
 808     Els   |                 meg neki, hogy én voltam az, aki megindítványoztam Pesten
 809     Els   |             valakit, akkor egészen annak az alteregója vagyok; ügyvédi
 810     Els   |                 furfangosnak lenni, mint az, úgy tagadni, ahogy az:
 811     Els   |              mint az, úgy tagadni, ahogy az: esküm kötelez rá. Ha egy
 812     Els   |                  s ha ő katolikus, én is az vagyok. Akkor én nem vagyok
 813     Els   |             csókolnám a papucsát, mintha az édesanyám ábrázatja volna!~
 814     Els   |               lenni, s a magyar embernek az a szokása, hogy mikor idegen
 815     Els   |               reggelre van híva, ő segít az inasokat felöltöztetni,
 816     Els   |        kiáltására egy hosszú lajstromban az érkezettek neveit kék irallal
 817     Els   |           kolostoromlást, ahol a pápa és az egész szent kollégium épen
 818     Els   |              jöttek.~És azután hallották az utánuk érkezők neveit a
 819     Els   |                 akik leghamarabb jöttek, az óra beteltéig csaknem az
 820     Els   |                 az óra beteltéig csaknem az ajtóig lettek szorítva,
 821     Els   |           nyusztprémes kacagány, s attól az ő vastag nyaka még keményebb
 822     Els   |                  kis térdhajlítást ígért az elfogadó egyházfejedelemnek.~
 823     Els   |                  volt a trónterem, belép az oldalajtón egy kamarás,
 824     Els   |   magánkihallgatásban fognak részesülni.~Az egész hosszú termen végig
 825     Els   |               mint egy igézetes pókháló.~Az emberek közül néhányan ráismernek
 826     Els   |          fordulat alatt úgy elfelejtette az egész latin orációját, hogy
 827     Els   |                  harminchárom kard volna az oldalán, s az mind keresztül
 828     Els   |                 kard volna az oldalán, s az mind keresztül akarna akadni
 829     Els   |             akarna akadni a lábai előtt.~Az út nem olyan rövid odáig,
 830     Els   |              szobája nem nyílik mindjárt az összegyűlési teremből ahogy
 831     Els   |                  felségesebb pompával. – Az arany maga a legszerényebb
 832     Els   |               Kincsek, amiknek oly magas az ára, hogy azokat megvenni
 833     Els   |         országalapító hősök előszobáznak az ő csarnokaiban, hosszú sorokban
 834     Els   |                Ami túlélte istenségüket, az az emberalak; „örökkévaló
 835     Els   |                 túlélte istenségüket, az az emberalak; „örökkévaló emberek”
 836     Els   |                lettek.~Blanka reszketett az elfogulástól, láza volt:
 837     Els   |       egyetlenegy embernek a lakása – és az egész világnak otthona.
 838     Els   |           bebalzsamozott királyi múmiák, az örök piramidok örök halottjai.
 839     Els   |                korridorok múltja eltűnik az időtlen időkbe, úgy távozik
 840     Els   |                 mostoha lesz a figyelem, az átelleni falon erős versenytársuk
 841     Els   |                látványát. A természet és az emberi művészet együtt pazarolnak.
 842     Els   |          aranyalmákkal látszik megrakva, az egy csodálatos édes naspolya
 843     Els   |                érik; ennek tavasszal van az ősz. És közöttük az örökzöld
 844     Els   |                  van az ősz. És közöttük az örökzöld délvirágok, a ragyogó
 845     Els   |      engedélyezett, ha hölgyek is vannak az esedezők között.~A szögletből
 846     Els   |         korlátozza a láthatár –, aki ura az ő alattvalóinak nemcsak
 847     Els   |                 a halott szentté lesz, s az élő ember halottá, a rettenetes,
 848     Els   |                rettenetes, a félelmetes, az óriási nagy, szelíd, mosolygó
 849     Els   |               még emlékeznek sokan, hogy az valódi volt. Egy boldog
 850     Els   |                  jobban hitt benne, mint az Istenben. Hisz az Isten
 851     Els   |                   mint az Istenben. Hisz az Isten szobor, ha a kétségbeesve
 852     Els   |                vigasztalást ad annak; de az imádkozó mégis aggódva gondolhat
 853     Els   |                   s akinek képét viseli, az messze van talán, nagyon
 854     Els   |              vőlegénye szerelemesküjében az oltár előtt – kétkedhetik
 855     Els   |               valaki a napsugárban, hogy az meleg helyett lefagyasztja
 856     Els   |            virágait – kétkedhetik valaki az anyaföldben, hogy az az
 857     Els   |              valaki az anyaföldben, hogy az az elvetett kenyérmagból
 858     Els   |                  az anyaföldben, hogy az az elvetett kenyérmagból bürököt
 859     Els   |               adni róla, mikor vége volt az elfogadtatásnak, hogy mi
 860     Els   |                  csakugyan letérdepelt ő az egyházfejedelem előtt, s
 861     Els   |                 el lett érve, s ez mégis az ő ügyvédi sikeres működésének
 862     Els   |              ügyvédi sikeres működésének az eredménye.~Csak Dormándyné
 863     Els   |        Dormándyné tartotta meg mindvégig az asszonyoknál annyira bámulatos
 864     Els   |                  Mindebből a hercegnő és az ügyvéd semmit sem láttak.~
 865     Els   |                   kinek férje képviselte az osztrák és magyar alattvalók
 866     Els   |              Blanka nem folytatta tovább az ismeretséget. Finom érzéke
 867     Els   |                  lakói. Milyen nagy volt az öröme, mikor a Capitolium
 868     Els   |          úton-útfélen fényképeket.)~Amíg az ügyvéd a történelmi emlékeket
 869     Els   |                  sem jutott eszébe, hogy az ügyet, amiért idejöttek,
 870     Els   |            idejöttek, siettetni kellene. Az ügyvéd szabadságidőt vett
 871     Els   |             annak a belsejét rajzolni le az albumába, Gábor úr kijelenté,
 872     Els   |               vehet; csak méltóztassanak az úrhölgyek magukban meglátogatni
 873     Els   |          úrhölgyek magukban meglátogatni az Antoniusok cirkuszát, neki
 874     Els   |               Durando úr már megkóstolta az osztrákokat Ferrarában,
 875     Els   |             mégis átmegy, akkor mindazok az emberek, akik az ön védencének
 876     Els   |                mindazok az emberek, akik az ön védencének pártfogói
 877     Els   |                ami nem lehetetlen, akkor az ön védencének minden ellensége
 878     Els   |                 egy kicsit abbahagyni, s az élők után látni. Holnapután
 879     Els   |                  De hát lehetséges volna az, hogy azért, mert a csatatéren
 880     Els   |                 meg a Colosseumot, s míg az abbé Dormándynénak magyarázta
 881     Els   |                  emlékeit, addig ő leült az aréna közepén felállított
 882     Els   |                 és megkísérté lerajzolni az előtte feltáruló képet.~
 883     Els   |      mindannyiszor félbe kellett hagynia az elrontott lapot. A Colosseum
 884     Els   |                  látcsővel nézve sem más az, mint egy hangya a hegytetőn.
 885     Els   |                  Blanka irigykedett erre az emberre. Az már meghódította
 886     Els   |             irigykedett erre az emberre. Az már meghódította a Colosseumot.
 887     Els   |                 le rá. Így könnyebb volt az óriást legyőzni.~Föltette
 888     Els   |                fölvetését; azzal kitépte az albumából bosszúsan az elrontott
 889     Els   |           kitépte az albumából bosszúsan az elrontott lapokat, s elhajította
 890     Els   |                  levelű bogács közé, ami az omladékokat körülnőtte.~
 891     Els   |                 A hotelhez rendesen azon az utcán kellett végigmenni,
 892     Els   |                épületet, s mindannyiszor az a nyomasztó gondolat lepte
 893     Els   |            vastáblák ki vannak nyitva, s az egész első emelet fényesen
 894     Els   |                magam is.~– C, c, c! Ohi! Az lehetetlen!~S hogy bebizonyítsa
 895     Els   |               hátával, két tenyerével és az egyik sarkával egyszerre
 896     Els   |         kényszeríté a hölgyeket belépni.~Az pedig még csak egy előszoba
 897     Els   |                egy előszoba volt, de már az is hercegi fényűzéssel bútorozva;
 898     Els   |              vissza a holmikat. – Hát ez az úr mit keres itt? – kérdé
 899     Els   |                Eltitkolta izgatottságát. Az asszonyok bámulatos nyugalmával
 900     Els   |                 hoteléból. Adassa vissza az eddigi szobáimat, s ne tartson
 901     Els   |                 utasítsa ön ügyvédemhez; az az úr meg fogja mondani
 902     Els   |              utasítsa ön ügyvédemhez; az az úr meg fogja mondani a kérdezősködőnek,
 903     Els   |     félreérthetetlenül bezárta maga után az ajtót.~Dormándyné mindebből
 904     Els   |                   mielőtt tudná, hogy mi az.~Blanka türelmetlenül várta
 905     Els   |               Blanka türelmetlenül várta az ügyvédét, aki csak nagykésőre
 906     Els   |                 hogy azt hiába titkolja; az asszony le fogja olvasni
 907     Els   |                 asszony le fogja olvasni az arcáról.~– Nos, hát mi hírt
 908     Els   |               azt tudnám, hogy hol lakik az az ördöngös Manassé!~(„Én
 909     Els   |                tudnám, hogy hol lakik az az ördöngös Manassé!~(„Én tudom!” –
 910     Els   |                belenézett.~– „Vajdár!”~– Az van ráírva? Meg sem néztem.
 911     Els   |         beszélnivalóm.~– No, hiszen csak az én kezem közé kerüljön –
 912     Els   |           Bárcsak tudnám, hogy hol lakik az az ördöngös Manassé.~(„Én
 913     Els   |                tudnám, hogy hol lakik az az ördöngös Manassé.~(„Én tudom!”)~
 914     Els   |                 azt hirtelen feljegyezte az albumának egy lapjára, amit
 915     Els   |                 oldaltárcájában hordott. Az utcanevek és számok könnyen
 916     Els   |                 számok könnyen elvesznek az emlékezetből. A papír megőrizte
 917     Els   |          megőrizte azt.~Sietett elővenni az albumát. Kereste. És nem
 918     Els   |              órától kezdve délig elvárja az szállásán. Más látogatója
 919     Els   |          szállásán. Más látogatója előbb az ügyvédéhez van utasítva.~
 920     Els   |              herceg nem váratott magára. Az első negyedórájában az engedélyezett
 921     Els   |                   Az első negyedórájában az engedélyezett időnek már
 922     Els   |              csak a fehér haja árulta el az életkorát, de simára borotvált
 923     Els   |           szokott bizalmassággal vegyül.~Az előtte szaladó főpincér
 924     Els   |         bejelenteni, ki maga jő ki eléje az előszobába, s kezét nyújtá.~
 925     Els   |                  ez a hercegnő szállása?~Az inquisitus nem bírt semmit
 926     Els   |                  gondoskodásomat. Ez nem az ön rangjához méltó ellátás.~–
 927     Els   |            rangjához méltó ellátás.~– Én az egyszerűséget szeretem.~–
 928     Els   |            nagynénjéhez költözött volna, az maga eljött volna önnel
 929     Els   |                  Rómába, jelölt volna ki az ön számára oly ügyvédet,
 930     Els   |                  disztingvált úrhölgy; s az ügyvéd is, akit ő ajánlott
 931     Els   |        protestáns ügyvédnek a választása az ön részéről egészen azt
 932     Els   |            ügyvédének a tanácsa volt. Ez az ön saját nemes szívének
 933     Els   |                 Ön nem használta fel azt az időközt, melyben nekem személyesen
 934     Els   |                volna, hogy legyen harc – az ellenem dőlt volna el. Ön
 935     Els   |       visszaadják egymásnak azt, ami nem az övék. Cagliari herceg most
 936     Els   |                fájdalmat okozott neki ez az ember, minthogy ezt egy
 937     Els   |               hogy most a helyzet kulcsa az én kezemben van. A nagy
 938     Els   |                 látott alakká tesznek, s az utcahősök uralkodását is
 939     Els   |                  csak egy pártfogóm van; az nem készül útra. Én nem
 940     Els   |              kegyelmet kértem és áldást. Az igazság lehet alávetve a
 941     Els   |            változásnak, de a kegyelem és az áldás soha.~– Ki tudja?
 942     Els   |                  Sokszor következett már az áldásra anathéma! Ugyanarra
 943     Els   |          óhajtunk mind a ketten. – Ennek az első föltétele az, hogy
 944     Els   |                  Ennek az első föltétele az, hogy ön fogadja el az én
 945     Els   |         föltétele az, hogy ön fogadja el az én intézkedéseimet, amikkel
 946     Els   |              akarjuk megoldani ügyünket, az ellenségeskedésnek minden
 947     Els   |                  távolítanunk magunktól. Az pedig ellenséges tüntetés,
 948     Els   |                  be a Cagliari-palotába; az két külön lakosztályt képez,
 949     Els   |                 rekesztve. Nem én vagyok az első Cagliari-herceg, aki
 950     Els   |                  a hotelben rendelni meg az ön számára azon lakosztályt,
 951     Els   |                 se kell úgy venni, ahogy az adva van.~A szálláskérdés
 952     Els   |              tehát bízzuk a vendéglősre. Az önnek a házunk bérköntösét
 953     Els   |                 fogadjon mást. Ne legyen az a gyanúja, mintha kémet
 954     Els   |             körülöttem.~– Kedves Blanka! Az ember sohase látja a saját
 955     Els   |             együtt utazott ön valakivel, az lehetett egész véletlen;
 956     Els   |                  utat vesztettek együtt, az történhetett jól értesült
 957     Els   |                  ismét összetalálkoztak, az igen természetes kötelezettsége
 958     Els   |                  karöltve jártak együtt, az a sokaság közötti tolongás
 959     Els   |       meggyőződve felőle, hogy én vagyok az, aki önt minden rágalom
 960     Els   |                 napokig kísérte őt, mint az árnyéka, egy boldog ábránd
 961     Els   |               varázslatot, s íme, eltűnt az, és nem maradt fenn belőle
 962     Els   |                belőle semmi. Semmi, csak az emlékezet fehér sziluettje;
 963     Els   |                valaha. Ez megcsókolgatja az áldozatát, mikor a méregpoharat
 964     Els   |              kegyelmet kérni annak, akit az ő árulása juttat a vérpadra;
 965     Els   |               fogja ön találni, hogy nem az ügyvédéhez küldöm. Ügyünk
 966     Els   |                  a kegyelet, a kegyelem, az áldás útjára tért; ide prókátorokat
 967     Els   |                  szolgát; elfogadom tőle az ön utasításait, de ettől
 968     Els   |                 ön utasításait, de ettől az embertől soha!~– S miért
 969     Els   |                 férfiban e világon, s ez az. Ha arra kérhetném az eget,
 970     Els   |                 ez az. Ha arra kérhetném az eget, hogy ajándékozzon
 971     Els   |                  szeretem, tisztelem ezt az ifjút. Érti ön? Tisztelem!~–
 972     Els   |                 mondá Blanka reszketve – az okot, amiért én az ellenkezőt
 973     Els   |           reszketve – az okot, amiért én az ellenkezőt érzem iránta.~–
 974     Els   |                levelet hoztak Blankának. Az aláírás nélküli levélben
 975     Els   |                   Kitől jöhet ez? Ki van az ő legmélyebb titkaiba így
 976     Els   |               titkaiba így beavatva, itt az idegen földön, ahol még
 977     Els   |             Önkénytelenül elővette ismét az albumát. Végiglapozta újra.
 978     Els   |               lakáscím nem volt benne. – Az a kitépett lapok valamelyikén
 979     Els   |                  Cagliari-címert viselte az ajtaján, s háromszögkalapú
 980     Els   |              senki sem volt rajtuk kívül az óriási terjedelmű arénán.~
 981     Els   |                 egy jegyzetet elvesztett az albumából itt a feszület
 982     Els   |           egyenesen odatarthatott.~Hanem az eldobott lapokat mindkettőjük
 983     Els   |              alatt tegnap senki sem volt az amfiteátrum romjai között.
 984     Els   |                 karzaton. Kijöhetett ide az ártatlan papírdarabkákért;
 985     Els   |      papírdarabkákért; kit érdekelhettek az azokra rótt érthetlen karcolatok?~
 986     Els   |        megérkezett a német utazótársaság az abbé vezetése mellett. Az
 987     Els   |                az abbé vezetése mellett. Az ismerkedés gyorsan megesett. –
 988     Els   |                  mély örvényeibe nézni – az nem okoz szédülést. Bátran
 989     Els   |           küldettek.~Milyen boldog ember az a festő odafenn a karzaton!
 990     Els   |              előtt, és dolgozik. A festő az egyedüli boldog ember a
 991     Els   |                  boldog ember a világon. Az nem féli a hontalanságot:
 992     Els   |                 neki minden föld hazája; az nem félti a nemzete nyelvét,
 993     Els   |                 félti a nemzete nyelvét, az ő gondolatait minden nép
 994     Els   |          gondolatait minden nép megérti. Az nem fél az ütközettől, nem
 995     Els   |                  nép megérti. Az nem fél az ütközettől, nem is vesz
 996     Els   |                   és kiabál; ez pedig ül az ernyője alatt, és fest.
 997     Els   |                 igen szép kép lesz; s ha az ellenség ostromolni fogja
 998     Els   |               azt is le fogja festeni, s az még nagyobb hatású kép lesz. –
 999     Els   |               nem lesz bigott. – Lefesti az Istent és az ördögöt, s
1000     Els   |                     Lefesti az Istent és az ördögöt, s egyiknek sem