bold = Main text
     Part                                                 grey = Comment text

1001     Els   |                   se napfényt imádkozni; az ő rangját nem kell helybenhagyni,
1002     Els   |                  ő maga egy egész ember! Az nem könyörög vagyont az
1003     Els   |                  Az nem könyörög vagyont az irgalmas világtól, nevet
1004     Els   |                 nevet a férfitól, áldást az oltártól; odamegy, és elveszi
1005     Els   |               tehetség és a lángoló vágy az asszony ujjaiban, agyában,
1006     Els   |                 művészt, mikor dolgozik, az idegennek megbámulni nemcsak
1007     Els   |            kézíjasai sem leskelődnek már az ablakmélyedésekben; a széles
1008     Els   |               kőfalakra felrótt neveivel az előtte ott járt látogatóknak.~
1009     Els   |     boltozatcsarnok párkányára kilépett, az előtte feltáruló látványban
1010     Els   |               szívének minden fájdalmát, az egész külvilágot. Valami
1011     Els   |                 és halálvágy egyesülten. Az egyszerűen nagy rettentő
1012     Els   |                eltörpül minden gondolat. Az ember nem érzi magát különb
1013     Els   |             alkotta körönd romjai közt.) Az épen álló boltcsarnokokról
1014     Els   |          boltcsarnokokról keresztüllátni az átelleni romba düledező
1015     Els   |         ködfátyol megtöri a verőfényt és az éles árnyékokat, s még szédületesebbé
1016     Els   |            teljes űrbe, s elhallgatózott az isteni némaságban. Ki volna
1017     Els   |              vakmerő lefesteni azt, amit az űrben látott, és elmondani
1018     Els   |              kifeszített vásznát, mintha az festőállványul volna neki
1019     Els   |                  rajta, néhol olajfoltos az is; a fején széles karimájú
1020     Els   |             széles karimájú szalmakalap, az is lyukas.~A háta mögé kerülő
1021     Els   |               elnézi, hogy emelkednek ki az ecsetvonások nyomán a ködhomály
1022     Els   |               nyomán a ködhomály alapból az élesen megvilágított travertin
1023     Els   |           ledobja maga mellé.~– Manassé!~Az ijedség, az öröm kiszabadítá
1024     Els   |                     Manassé!~Az ijedség, az öröm kiszabadítá ezt a szót
1025     Els   |              öröm kiszabadítá ezt a szót az ajkáról, mielőtt a megfontoló
1026     Els   |                  Hívatlan mentség! Éppen az ellenkezőjét árulja el vele:
1027     Els   |              gondviselést vél feltalálni az ösztönszerű vonzódásban,
1028     Els   |                   festményét folytatva. (Az okker és a sárkányvér gyorsan
1029     Els   |               képező kőpárkányra, háttal az arénának s szemközt Manassénak,
1030     Els   |             megrontotta.~A nap egyenesen az arcába sütött a hercegnőnek,
1031     Els   |                 a kocsiban feledte, lenn az arénában árnyék volt.~Manassé
1032     Els   |         hajnalpír ömlött a hölgyre, mely az olympi hórák alakjainak
1033     Els   |                kedve elment a köveket és az ő árnyékaikat mázolni vászonra.~–
1034     Els   |             teszi azt. – Nekem is van. – Az hozott ide Rómába. – És
1035     Els   |             kezemben volt. – Föloldoztam az üldözőm kezeit, mikor az
1036     Els   |                 az üldözőm kezeit, mikor az meg volt kötözve. – Jól
1037     Els   |               engem és maroknyi híveimet az egész világtól. A háború:
1038     Els   |       cselekszenek!”~– Ezt Jézus mondta, az ember; de Jézus az Isten „
1039     Els   |               mondta, az ember; de Jézus az Isten „Fölméne mennyekbe,
1040     Els   |                 s ez bosszúállás.~– S ez az, amit én megtagadok! A legdicsőbb
1041     Els   |           vétkezett!~Blanka összeborzadt az ifjú kitörésén. Az egy Istent
1042     Els   |          összeborzadt az ifjú kitörésén. Az egy Istent vallók, ha kényszerítve
1043     Els   |               hogy le ne essék.~– Vannak az Úrnak őrangyalai, akik vigyáznak
1044     Els   |             tudhat: a legelső gondolatom az volt, hogy ezt ön írta.~–
1045     Els   |            levelet.~Ah, hogy gyulladt ki az egykedvű arc a levél olvasása
1046     Els   |                 alatt! Hogy támadtak fel az égő lángfoltok a homlokon,
1047     Els   |                  arcának minden vonásain az az indulat, ami az istenek
1048     Els   |               arcának minden vonásain az az indulat, ami az istenek
1049     Els   |              vonásain az az indulat, ami az istenek bűne s az állatok
1050     Els   |           indulat, ami az istenek bűne s az állatok erénye!~A mártírok
1051     Els   |            megbocsáthattak-e azért, amit az szenvedett? Manassé ujjai
1052     Els   |              ujjai között összegyűrődött az a levél, mintha mindazok
1053     Els   |                állni Blankáért ugyanazon az emberen, akin nem állt bosszút –
1054     Els   |              holott annyira módjában van az, hogy arcának felé fordításával
1055     Els   |               felé fordításával elűzheti az embert a helyéről. S mi
1056     Els   |                Blanka? Egy álomkép! – És az álomkép mégis jobban uralkodik
1057     Els   |             családi bú?~Jobban! De azért az alapgondolat mégis ingatlan
1058     Els   |               mint atya leányát. – Pedig az ő helyzete most erősebb.
1059     Els   |               húrjai művészükre akadtak, az úgy játszik rajtuk, ahogy
1060     Els   |            Hercegnő! A hajósok elutaznak az északi passzátszéllel, s
1061     Els   |              visszautaznak. Pedig a szél az Isten lehelete.~– Tehát
1062     Els   |                  Isten lehelete.~– Tehát az emberi szó sem más, mint
1063     Els   |               szó sem más, mint lehelet? Az oltár előtt adott eskü:
1064     Els   |              tégedet megvédelek!”– mikor az hivatkoznék rá: „Váltsd
1065     Els   |              ellenségei közé; mert akkor az árnyékom önre esnék, s az
1066     Els   |                az árnyékom önre esnék, s az ön alakját nem szabad semmi
1067     Els   |                  önmaga megvédheti magát az ellen – amivel fenyegetve
1068     Els   |             többet, akkor várja be, amíg az elmondja azt az ajánlatot,
1069     Els   |                 be, amíg az elmondja azt az ajánlatot, amitől ön retteg,
1070     Els   |               szakasza meghatároz.”~– Mi az a 14. §?~– Azt ő nagyon
1071     Els   |            kimondta előtte, el fog tűnni az ön közeléből úgy, hogy soha
1072     Els   |                  legyen rá készen – hogy az nagyon terhes lesz.~– Köszönöm! –
1073     Els   |                elővéve albumát – elkezdé az előtte levő kész képről
1074     Els   |      természetesen könnyebben ment, mint az élő természetről, mely „
1075     Els   |              Manassét, hogy igazítsa ki.~Az ifjú kezébe vette az iralt –
1076     Els   |                 ki.~Az ifjú kezébe vette az iralt – de úgy reszketett
1077     Els   |                  Ecsethez vagyok szokva, az iral nem álla kezemben –
1078     Els   |               neki más – úgyhogy ezalatt az ősrégészeti társaságnak
1079     Els   |                  zajosan kezdték keresni az eltűntet. – Szerencséje,
1080     Els   |             Szerencséje, hogy éppen azon az oldalon bukkantak föl, ahol
1081     Els   |            Minden karzatnál újra előtűnt az – mindig kisebb volt – mire
1082     Els   |                 kisebb volt – mire leért az arénára – már csak akkorának
1083     Els   |              parányi lakói.~Minek legyen az ember szerelmes egy másik
1084     Els   |                 Manassé mégis összerakta az otthagyott viráglánc karikáit,
1085     Els   |                pedig közszemlére bocsátá az albumába fölvett vázlatot,
1086     Els   |            kedélyváltozást a hercegnőn – az idejövetel és az eltávozás
1087     Els   |             hercegnőn – az idejövetel és az eltávozás időköze alatt.~
1088     Els   |                 maradni otthon a háznál, az apja átadta bátorságélesztőül
1089     Els   |   bátorságélesztőül a töltött fegyverét. Az most maga kívánja, hogy
1090     Els   |                   hogy bárcsak jönne hát az a rettegett rabló, hogy
1091     Els   |               Semmi kétsége felőle, hogy az a fegyver okvetlenül megöl
1092     Els   |                 célba talál. Nem fél már az egyedülléttől, a sötét szobától,
1093     Els   |         egyedülléttől, a sötét szobától, az éjjeli titokteljes hangoktól.
1094     Els   |                 hotel kapujánál elkezdte az enyelgést a vendéglős irányában,
1095     Els   |                   ki eléje sietett azzal az örvendetes hírrel, hogy
1096     Els   |                szólt a maître d’hôtel. – Az udvariasság előtt minden
1097     Els   |                nem bizonyítják, hogy nem az.~Blanka nevetett.~– Mint
1098     Els   |                  be nem bizonyítják róla az ellenkezőt. No, hát csak
1099     Els   |              csak küldjék fel hozzám azt az urat, ha ismét eljő.~Fölvezették
1100     Els   |                  meg volt vele elégedve. Az előszobájában egy kövér,
1101     Els   |              kell valakinek maradni, aki az osztrákok kabátját kiporolja.~
1102     Els   |              hercegnőt fogadta, legalább az magára vette az élcet, s
1103     Els   |                 legalább az magára vette az élcet, s nem késett a megoldással.~–
1104     Els   |             Porolják biz a tieteket azok az osztrákok a Pó mellett.~
1105     Els   |               kérdé hamisan Gábor úrtól. Az visszarettent.~– Hercegnő!
1106     Els   |               egy asztalt, amely azokkal az ételekkel van megrakva,
1107     Els   |              kell, mert különben nem kap az ember jó helyet.~– Kit vár
1108     Els   |                     tudakoló tőle, amint az ajtón kiléptek, a szőke
1109     Els   |             azért vannak a világon, hogy az embert az ellenségeitől
1110     Els   |                  világon, hogy az embert az ellenségeitől megvédelmezzék;
1111     Els   |                  lankadtakká tette, most az elbizakodottság egy kis
1112     Els   |                 kölcsönzött neki, s maga az arcszíne is más volt, mint
1113     Els   |            napnak elég volt egy délelőtt az arcára sütni ellenőrzetlenül,
1114     Els   |                legkevésbé ismert magára, az a szemeiben ragyogó tűz
1115     Els   |                aminek birtokába jutott. „Az instrukciók 14. kaccsa!”~
1116     Els   |               mely azt parancsolja, hogy az az ember, aki őt szenvedélyével
1117     Els   |                 azt parancsolja, hogy az az ember, aki őt szenvedélyével
1118     Els   |                 benne van abban a §-ban, az bizonyos. „Ő” mondta, hogy
1119     Els   |              Alig várta, hogy jöjjön már az az ember.~A komornyikká
1120     Els   |                várta, hogy jöjjön már az az ember.~A komornyikká öltözött
1121     Els   |             öltözött férfi jelenté, hogy az étszobában fel van adva
1122     Els   |                  Rendkívül ízlettek neki az ínyencségek.~Mikor javában
1123     Els   |               Mikor javában szedegeti ki az ezüstvillácskával az osztrigákat
1124     Els   |                  ki az ezüstvillácskával az osztrigákat természetes
1125     Els   |                  komornyik, hogy itt van az az úr, aki mindaddig gróf,
1126     Els   |               komornyik, hogy itt van az az úr, aki mindaddig gróf,
1127     Els   |                amíg ki nem sül, hogy nem az.~– Hadd jöjjön be!~Azért
1128     Els   |                 nem zavartatta meg magát az étkezésben.~A „szép” ifjú
1129     Els   | szórakozottságból tenné – magyarul, mire az nagyot bámult. –Ah! Most
1130     Els   |                Ah! Most elfeledtem, hogy az olaszok nem tudnak magyarul. –
1131     Els   |                 reggelizésemet végezzem? Az alatt értekezhetünk. Ez
1132     Els   |                  alatt értekezhetünk. Ez az úr egy szavunkat sem érti;
1133     Els   |         metaphysice áll, de physice nem. Az olasz a magyar szöveget
1134     Els   |               indulatait. Akitől félnek, az hatalmat gyakorol. Pedig
1135     Els   |              Erre a hercegnő hátrahajolt az inashoz.~– Igen! Beppo.
1136     Els   |                  beszéden. A hercegnőnek az ő olajfa leveléről nem annak
1137     Els   |                Míg a ház benső mindenese az előkelő felsemvevés egész
1138     Els   |            súlyát érezheti.~Vajdár leült az odatolt székre, s közelebb
1139     Els   |               magyar szöveg hű fordítása az eredetinek, oly bizonyosan
1140     Els   |              bizonyosan hiszem azt, hogy az eredeti rám nézve a legelőnyösebb.
1141     Els   |               hercegnő rövidíteni akarja az értekezletet, s hosszabbítani
1142     Els   |               Mert nem fogja kifutni.” – Az okmányt letette a hercegnő
1143     Els   |                 képez. Ha a nőnek kedvez az ítélet, akkor az egész móringot
1144     Els   |                  kedvez az ítélet, akkor az egész móringot megkapja;
1145     Els   |                  ha ellenére szól, akkor az egészet elveszti. A herceg
1146     Els   |                  abban, hogy elvált neje az őt megillető fényben tündököljék
1147     Els   |                 szakadni. Már meg azokat az apró kis piros retkecskéket
1148     Els   |                  ha egyenként meg akarja az ember mind hámozni, igen
1149     Els   |         gyakorlati segélyével megmutatni az asztalon, hogyan képez a
1150     Els   |      kapubejárata, külön lépcsőzete van. Az egész egyenlő két részre
1151     Els   |             részre van osztva, amik közt az összeköttetést egy, az udvarán
1152     Els   |              közt az összeköttetést egy, az udvarán keresztül épített,
1153     Els   |                  így el vannak választva az istállók és az udvarok;
1154     Els   |                 választva az istállók és az udvarok; úgy, hogy a kívülről
1155     Els   |          Azazhogy családi hitbizomány.~– Az nem tesz különbséget; püspök
1156     Els   |      szardíniákat. Vajdár azt olvashatta az arcáról, hogy nem hisz el
1157     Els   |                    Lángba készül borulni az egész világ, hercegnő: s
1158     Els   |                 higgye el nekem, hogy ez az utolsó sziget, ahova azok
1159     Els   |                 Caro Beppo. Hordja ön el az asztalt, s aztán, kérem,
1160     Els   |          belefojtani a sárba; máskor meg az ellenségeit keresi föl,
1161     Els   |        öngyilkosságra volt ösztöne. Majd az az ötlete volt: hogy önnek
1162     Els   |     öngyilkosságra volt ösztöne. Majd az az ötlete volt: hogy önnek
1163     Els   |             bokrétákat küldjön; majd meg az, hogy felmenjen a velencei
1164     Els   |                 amikor saját magáé volt; az igazi, nemes, lovagias,
1165     Els   |                  keresztyéni nagy lélek. Az ilyen drága napokat ellesni,
1166     Els   |              érdekében felhasználni volt az én feladatom. Hogyan teljesítettem,
1167     Els   |          fenyegeti, s petárdákat hajigál az udvarára, s menjen térden
1168     Els   |               ajtót zárt előtte – önért, az elváló nőért könyörögni –,
1169     Els   |               volt letartóztatva.~Vajdár az ajkába harapott. Ez úgy
1170     Els   |                  De nem! Hol venné magát az irónia az együgyű gyermekszívben?
1171     Els   |                Hol venné magát az irónia az együgyű gyermekszívben?
1172     Els   |              hogy lehet merni valamit.~– Az! Ez az én szenvedéseim legkisebbike.~
1173     Els   |                  merni valamit.~– Az! Ez az én szenvedéseim legkisebbike.~
1174     Els   |               Halgasson rám, uram. Ha ez az én fájdalmas ügyem akként
1175     Els   |              előadta, s ami nagy részben az ön műve volt; én mindazon
1176     Els   |                én mindazon javadalmakat, az egész évdíjat, amit a herceg
1177     Els   |              nyomorult iránt, ki szemeit az elérhetetlen után meri fölemelni.
1178     Els   |               adná, s még azon felül ezt az egész világot: még akkor
1179     Els   |           hegyeket hegyekre raktak, hogy az istenek közé feljussanak.
1180     Els   |               azt a Peliont, Ossát, amik az Olimpot ekként megközelítik,
1181     Els   |             engem, ha rangjabeli volnék. Az fogok lenni.~– Szerencsét
1182     Els   |                 jóvá tenni kötelessége – az a herceg.~Blanka egymásba
1183     Els   |            országos gazember! Képes vagy az édesanyád tiszteletre méltó
1184     Els   |               lábadon?” – „Igen!” – „Úgy az én fiam vagy!” – „Nincs
1185     Els   |                 De van!” – „Hozd ide; te az én fiam vagy!” – „Hol kaptad
1186     Els   |                 a hercegnő, honnan vette az én lelkem kölcsön azt a
1187     Els   |               olajfestékes hüvelykujjnak az önlenyomata is ott maradt
1188     Els   |           gonosztevő volt. Arca elsápadt az ijedségtól és bosszúságtól;
1189     Els   |               maradt.~– Ügyetlen bohózat az egész! – szólt, az asztalra
1190     Els   |               bohózat az egész! – szólt, az asztalra vetve a levelet.~–
1191     Els   |                kinek lehetne érdekében – az én rovásomra – ilyen bohózatot
1192     Els   |                okának kellene lenni.~– S az ok elég nagy. – A féltékenység.~–
1193     Els   |                 hercegnő, s egy tekintet az előtte álló arcára, megmagyarázta
1194     Els   |                   Eszébe jutott, hogy ez az ember, aki egy pillanatban
1195     Els   |                 pillanatban elég vakmerő az ő ura feleségének kérőjeként
1196     Els   |                 meri vallani azt, hogy ő az ura szeretőjére nézve a
1197     Els   |          összezúzni! Össze is zúzta.~Hol az a halálos fegyver? A „14. §!”~
1198     Els   |               sárkányát; már rajta tartá az ujját a ravaszán.~– Uram!
1199     Els   |                utoljára.~– S ha ez volna az egyenes föltétele a herceg
1200     Els   |                 a herceg beleegyezésének az egyértelmű eljárásba?~–
1201     Els   |             Tapasztalni fogja a hercegnő az ellenkezőt!~– És akármit
1202     Els   |                 a hercegnő tanulmányozta az egyházjogot? Ez éppen olyan
1203     Els   |                  mely megtiltja a fiúnak az apjátul elvált nőt feleségül
1204     Els   |                 nem olvasta tovább, ahol az instrukciók végén az mondatik,
1205     Els   |                ahol az instrukciók végén az mondatik, hogy amely házasság
1206     Els   |            semmisnek lőn nyilatkoztatva, az, mint soha nem létezett,
1207     Els   |           semmissé, lehetetlenné teszi – az az instrukciók tizennegyedik
1208     Els   |                  lehetetlenné teszi – az az instrukciók tizennegyedik
1209     Els   |               vágta a feszületet, s arra az egyszerre visszakapta őrdögi
1210     Els   |                  E hátraszegett ajkakra, az összeharapott fogakra, a
1211     Els   |               Vajdár, s ajkain megjelent az a kis fehér nyúlós csepp,
1212     Els   |                  fehér nyúlós csepp, ami az őrültek és dühödtek, a megrémültek
1213     Els   |                 s vándorol a felsőajkról az alsóra, s megint vissza.~
1214     Els   |             mondhatta önnek! – Tudom, ki az! – Bosszút fogok állni önön
1215     Els   |                 sírban!~S azzal fölkapta az asztalról a békeokmányokat,
1216     Els   |             keresztülszúrva.~– No, ezzel az úrral, akárki volt, nem
1217     Els   |                azt mondta Beppónak, hogy az eltávozott úr számára sohasem
1218     Els   |                  csalhatatlan volt, amit az a másik férfi mondott neki –
1219     Els   |               csak gyűlöletével. Így van az jól.~De az eltaszított azzal
1220     Els   |         gyűlöletével. Így van az jól.~De az eltaszított azzal fenyegetőzött,
1221     Els   |                fenyegeti. Rómában „most” az orgyilok nagyon olcsó. Nemrég
1222     Els   |               íróasztala mellett. Itt ez az ellenbírálat.~De hogyan
1223     Els   |               névtelen levelet odanyújtá az ügyvédnek.~Az elszörnyedt
1224     Els   |                  odanyújtá az ügyvédnek.~Az elszörnyedt rajta. Dormándynénak
1225     Els   |               odaadták, hogy olvassa el. Az el akart ájulni.~– Pokoli
1226     Els   |               cselédek.~– Dehogy fogták, az ő zsoldjában vannak. – Holnap
1227     Els   |         kegyvesztett lett, s vele együtt az egész mérsékelt szabadelvű
1228     Els   |                 Mit tudta a hercegnő, mi az a reakció meg azok a circolók?
1229     Els   |               hogy semmis a házasság, ha az egyik házasságra lépő fél
1230     Els   |               tárgyát letaszíthatná vele az aljas gonosztevők sorába,
1231     Els   |               vissza lehet még jönni, de az emberek megvetéséből soha.
1232     Els   |               emberek megvetéséből soha. Az egy olyan börtön, aminek
1233     Els   |             börtön, aminek nincs ajtaja. Az egy olyan halál, amiből
1234     Els   |         figyelmeztetve, hogy aki halott, az járjon Istennel.~Ezért a
1235     Els   |                   mennyit bír a hercegnő az ő veszedelmes titkából.
1236     Els   |               mértékben tanulta rettegni az egyik férfialakot, oly mértékben
1237     Els   |                  a szakács így elrontani az ételeket. Amint azonban
1238     Els   |                 a keserű falatok, amiket az univerzális szakács – akit
1239     Els   |                őszintén, hogy „Megvallom az igazat: én tisztelem, becsülöm
1240     Els   |                 a korcsma csak korcsma!” az ember azt nem találja fel
1241     Els   |                 hercegnőnek:~– Megvallom az „igazat”. Én ugyan már torkig
1242     Els   |                kellene látnom, s aki nem az én contentumomra való ember.
1243     Els   |                  kezükből a fegyvert. Ha az egyikkel beszél, azt csitítja,
1244     Els   |          alkuszik, békéltet, transzigál. Az ilyenek a legkiállhatatlanabb
1245     Els   |              tiszteletemet, és referálok az ügyünk mibenállásáról.~A
1246     Els   |                   csakugyan rájött, hogy az ilyen ember nem ennek a
1247     Els   |                  áll.~E küzdelem képezte az ő ügyének mérlegét is.~Amióta
1248     Els   |          Vatikánban, azóta a kettő közül az egyik várt a hercegnőre: –
1249     Els   |        arisztokraták.~A külesemények hol az egyik hatalmat kerítik felül,
1250     Els   |                követének feleségét, mely az osztrák nagykövet távollétében
1251     Els   |              követ nejének termei voltak az ő jól ismert fészkük. S
1252     Els   |             ismert fészkük. S a rómainak az asszonyok számára is van
1253     Els   |                 lehet fogni. Képzelhetni az olasz nő (mert olasznak
1254     Els   |              Jellemzi a grófnő estélyeit az, hogy ott az olaszok németül
1255     Els   |            grófnő estélyeit az, hogy ott az olaszok németül beszéltek;
1256     Els   |               valami szép ifjú olaszt, s az elrabol tőlem, s akkor szépen
1257     Els   |                is fájdalom volt már. – S az idő nagyon a nyárba haladt
1258     Els   |            Blankához Gábor úr: sugárzott az arcáról a szerencsétlenség.~–
1259     Els   |            Sehogy sem akar előre haladni az ügyünk. – Nem jött még rá
1260     Els   |               Nem jött még rá a hercegnő az okára?~A hercegnő ezerféle
1261     Els   |         bizonyosat.~– Én már rájöttem. – Az én személyiségem az oka,
1262     Els   |          rájöttem. – Az én személyiségem az oka, amiért a hercegnő ügye
1263     Els   |              amelyen fel vagyunk akadva, az, hogy a hercegnő ügyvédje
1264     Els   |          lemondani atyáim hitéről, tűrni az „egész világ” gúnyhahotáját,
1265     Els   |                Ez lesz a döntő sakkhúzás az ön ellenségeinek cselszövényei
1266     Els   |                 emberek a világon – akik az ügyefogyottakért még áldozatra
1267     Els   |                  elmondta Dormándynénak, az meglepetést tanúsított arckifejezésében,
1268     Els   |               azon nagyrabecsülést, mely az elhatározás folytán keblében
1269     Els   |                hét múlva meg is hozatott az ítélet.~A házastársak elválasztattak;
1270     Els   |          szegélye is oda lett csíptetve. Az sem siethet az oltárhoz,
1271     Els   |                csíptetve. Az sem siethet az oltárhoz, amíg a szegény
1272     Els   |                  asszonyon: célját érte.~Az ítélet többi része mellékes
1273     Els   |            ítélet is, mely Blankától még az évdíjat és palotát is megtagadja,
1274     Els   |                 élvezetéhez: nevezetesen az, hogy Zboróy Blanka szüntelen
1275     Els   |             Rómában tartozik maradni. Ez az ítélet természetéből folyik. –
1276     Els   |        gondoskodni a bírónak arról, hogy az elítélt nő kellő felügyelet
1277     Els   |                 leggyöngédebb módja volt az, hogy a Rómában lakásra
1278     Els   |        bizonyosan került minden alkalmat az összejövetelre. Csak onnan
1279     Els   |                  tehetsége kifejtéséhez.~Az ítélet kimondása után aztán
1280     Els   |                 Halva volt már őrá nézve az egész világ. Olyanná volt
1281     Els   |                 volt rá nézve átalakítva az egész föld, mintha egy ismeretlen
1282     Els   |                volna áthelyezve, melyben az ő fajához hasonló faj nem
1283     Els   |                  milyen hosszú lehet még az élet!~És ezalatt sohasem
1284     Els   |                   Ott zárt fal keríti el az emberiségtót, vasrácson
1285     Els   |                többé. De meghagyták neki az egész világot, úgy, ahogy
1286     Els   |               csapást. Isten akarja így. Az egyháznak, a vallásnak ércbe
1287     Els   |                  senkihez.~Hiszen még ez az ítélet is jótétemény. Csak
1288     Els   |           Legfeljebb kémkedhetnek utána. Az pedig sikertelen áhítozás
1289     Els   |                üvegfalú házban lakhatik.~Az ítélet kimondása után rögtön
1290     Els   |                 meg lehetett elégedve. – Az a nagy Cagliari-építmény
1291     Els   |        Tiber-parton nyúlt végig, ahonnan az Angyalvárra és a Vatikánra
1292     Els   |                 maga kertjéhez egyenesen az udvarából jutott, mely a
1293     Els   |                  beverve. E hálóteremnek az utcára nyíló ablakai nem
1294     Els   |                 a szép özvegy Dormándyné az ítélet kimondása utáni napon
1295     Els   |           olasznak kollektíve összetenni az erényeit.) – Itt Rómában
1296     Els   |                  s a nő tartozik követni az ő férjét. Ki vehetné nekik
1297     Els   |                esküdhetik Dormándynéval. Az ő kedvéért történt ez, nem
1298     Els   |              vigye magával a derék ember az áldást, a feleséget és a
1299     Els   |               egyedül a „gyermekasszony” az örök városban. És szeretett
1300     Els   |               mögötte: „la condannata!” (az elítélt nő). Ő sem fogadott
1301     Els   |           gondviselésben”, – „fellázadás az ember. igazság ellen”, – „
1302     Els   |                ellen”, – „tilalmas álmok az ébrenlét alatt”, – „irigylése
1303     Els   |                  nem tudás”, – „gyűlölet az élet iránt”. – Vezeklésre
1304     Els   |                 aztán majd csak eltelnek az évek, s az emberek nem fognak
1305     Els   |                 csak eltelnek az évek, s az emberek nem fognak kérdezősködni
1306     Els   |                hogy szeressenek, de hogy az életben gyönyörködjenek:
1307     Els   |                 életben gyönyörködjenek: az nincsen.~S az ő gyönyöreik
1308     Els   |           gyönyörködjenek: az nincsen.~S az ő gyönyöreik zaja kergeti
1309     Els   |                szegletéből a másikba. Ez az egész változatossága napjainak.~
1310     Els   |                hat hétig. Ez is egy neme az időtöltésnek. Az ember minden
1311     Els   |                egy neme az időtöltésnek. Az ember minden harmadnap várja
1312     Els   |           világon.~Mikor aztán felüdült, az orvos azt tanácsolta neki,
1313     Els   |                 egészségét. S íme, ez is az élet örömei közé tartozik.~
1314     Els   |               élet örömei közé tartozik.~Az elvesztett egészségért folytatott
1315     Els   |          folytatott küzdelem elfeledteti az emberrel az élet minden
1316     Els   |                  elfeledteti az emberrel az élet minden egyéb harcait:
1317     Els   |          felgyújtja vele a földet? Mikor az egész világon minden szabad
1318     Els   |               termeket megtöltött.~Mikor az ember fel van indulva, olyankor
1319     Els   |               Blankának emlékében maradt az, hogy a szemlére kitett
1320     Els   |                 háziasszony a belépőt. – Az, hogy engem nem látogat
1321     Els   |             kedélyállapotban lett volna, az leendett a válasza, hogy
1322     Els   |                 kell önnek velem eljárni az „oltáregyesület” számára
1323     Els   |            Blanka aztán észrevette, hogy az egész társaságot megsértette,
1324     Els   |             egészen magamon kívül vagyok az izgatottságtól és rémülettót.
1325     Els   |                Megtanulta később!)~Aztán az történt, hogy a lovait megállították,
1326     Els   |           kifejezése, a kést visszadugta az öve mellé, s kezével inte
1327     Els   |               menni. Még most is reszket az ijedségtől.~Senki se csodálkozott
1328     Els   |        ijedségtől.~Senki se csodálkozott az elbeszélt eseten. A vendéghölgyek
1329     Els   |               herceg előfogatának nézték az önét, hercegnő, a kocsis
1330     Els   |            hazafelé jött, s neszét vette az őt fenyegető bajnak, elhagyta
1331     Els   |              palotája ellen, ha őt magát az utcán meg nem kaphatja?
1332     Els   |            Cyrene” gúnynevét.)~– Bizony, az könnyen megeshetik – szólt
1333     Els   |                ruhabábon helyreigazgatva az öltönyredőket –, de az már
1334     Els   |   helyreigazgatva az öltönyredőket –, de az már nem lesz nagy baj. Azon
1335     Els   |             folyni!~– Csak hadd folyjon. Az olasz szeret érvágással
1336     Els   |                nevét legjobban kiabálják az utcán; azokból mindent meg
1337     Els   |                  mindent meg fog érteni. Az utcára néző ablakain azonban
1338     Els   |                miért imádkoznia világon! Az ember semmi vétket sem hisz
1339     Els   |                Angliában a kérvényi jog, az Rómában a petárda-elsülés
1340     Els   |            mondja meg a véleményét erről az új öltözetről. Mi nevezeteset
1341     Els   |                     Úgy találom, hogy ez az öltöny még a grófnő délceg
1342     Els   |                zsinór felel meg, amikkel az uszályt körül fel lehet
1343     Els   |            Atalante”. – Holnaptól kezdve az úrhölgyek mind ilyet fognak
1344     Els   |                 fekete rutához nem illik az Atalante divat.~– S ön mindig
1345     Els   |            Blanka után alig csukódott be az ajtó, midőn hallhatá, hogy
1346     Els   |             bizony kacagni való tréfa is az, mikor a nép meg akar gyilkolni
1347     Els   |                 egy asszonyt azért, mert az elvált férje s annak a kedvese
1348     Els   |                nem kaphatja meg, s aztán az asszony kétségbe van esve,
1349     Els   |                  meg van ijedve, s mikor az illetékes helyre panaszkodni
1350     Els   |               mondják neki, hogy így van az jól. Ha a fölséges nép őt
1351     Els   |                 hazaérkezett, beszerezni az annyira szükséges hírlapokat.
1352     Els   |                 valamennyit, aminek csak az utcán kiabálták a nevét;
1353     Els   |             megítélő szózatok, amik csak az egymás elleni keserűség,
1354     Els   |                 oly felfordultnak festik az egész világ helyzetét, hogy
1355     Els   |              egész világ helyzetét, hogy az olvasó lemond a reményről
1356     Els   |              megoldását találhatni, mint az ítéletnapi világégést.~Hát
1357     Els   |                leader azt követeli, hogy az olvasó az ő igazságáért
1358     Els   |                 követeli, hogy az olvasó az ő igazságáért tudjon meghalni. –
1359     Els   |                  akkor menjen ölni. Csak az hiányzik, hogy nincs kitéve
1360     Els   |              hiányzik, hogy nincs kitéve az előfizetési díjak közé,
1361     Els   |        szétbomlott alkatrészeire, s most az oroszlán és a kígyó marakodnak
1362     Els   |                nem öklelésre valók. Őtet az a másik kettő megeszi.~Blanka
1363     Els   |                  és nem tud kiszabadulni az iszap halálos öleléséből.
1364     Els   |             reggel apácák, este hetérák. Az egyik azt mondta a másikról,
1365     Els   |           megmérgezik a szentelt vizet s az áldozati ostyát; a másik
1366     Els   |                   míg maga a polgárság s az olasz vezérek szét nem verték
1367     Els   |           Cagliari-palota volt kikiáltva az osztrák reakció fészkéül.
1368     Els   |                 jezsuita és méregkeverő, az mind rabló és gyújtogató.~
1369     Els   |                  legalább tartoznék vagy az egyik, vagy a másik táborhoz,
1370     Els   |                 imádkozni.~Tehát nem áll az, hogy mikor valaki mindent
1371     Els   |              Isten, ami nincsen!” – mond az egyik. – „S vegye el, ami
1372     Els   |                imádkozott, hogy vegye el az Isten azt a feje fölött
1373     Els   |       földindulást arról a helyről, amit az ő örök lakóhelyéül elrendelt.~
1374     Els   |           lakóhelyéül elrendelt.~És íme, az imának milyen jó sikere
1375     Els   |               napilapokat, valamennyinek az elején egy vastag betűkkel
1376     Els   |               meg a kormányra!”~A derék, az okos, a tiszta jellemű hazafit;
1377     Els   |               azt, hogy bandita. Aki sem az oltárt nem rontja le, sem
1378     Els   |                 talán csak egyedül őneki az egész nagyvárosban.~Nem
1379     Els   |                 Akkor ez a hatalom talán az ő sorsán is tudna könnyíteni!~
1380     Els   |                                    XXII.~Az is a véletlen szatírái közé
1381     Els   |              hogy ugyanazon palota, mely az örök aszkétai visszavonulásra
1382     Els   |              műve. Igenis, Rafaelé, mert az nem faragvány, hanem festmény;
1383     Els   |              szobornak. Egy fekvő Sappho az, egészen meztelen alak,
1384     Els   |                 vannak, s a líra közepén az a gömbölyű hangfogó űr,
1385     Els   |                   mert éppen szemben van az ágyával, melynek függönyeit
1386     Els   |                 énekel. Több percig tart az az enyészetes ének, valami
1387     Els   |              énekel. Több percig tart az az enyészetes ének, valami
1388     Els   |                 ez a mindennapi csalódás az elmehábor előjele.~Egyszer
1389     Els   |                 a felhők közül jött vagy az orcus föld alatti lejtőin
1390     Els   |               porcelánernyővel eltakarta az éji lámpát. – Bebújt az
1391     Els   |                  az éji lámpát. – Bebújt az ágyba, s aztán onnan dugta
1392     Els   |             függönyök közül, feltekintve az éji lámpától megvilágított
1393     Els   |             Sappho újra elnevette magát. Az elébbeni nevetés dévaj,
1394     Els   |                biztató, hízelkedő. Hanem az is végtelen távolságból
1395     Els   |                 Álom volt-e ez is?~Ha él az a kép, miért nem él nappal
1396     Els   |         elhitetni Blanka, hogy álom volt az, amit hallott, hanem este
1397     Els   |                 tüzét, és leste Sapphót.~Az idő novemberben járt már,
1398     Els   |                idő novemberben járt már, az esős időszak beállt, s ez
1399     Els   |          szorgalmasan a templomba, onnan az oltáregyesületnek pénzt
1400     Els   |                  üldözik egymást halálra az emberek, s megtanulta, hogy
1401     Els   |            félteni. Úgy képzelte, mintha az most egy gőzhajó gépkamarájába
1402     Els   |            pörgettyű fölmondta egymásnak az összeműködést, s mindegyik
1403     Els   |              alig várta, hogy jöjjön már az éj. Ott ült a kandallója
1404     Els   |            főnixet bámulva, mely maga is az érckovácsművészet remeke
1405     Els   |                  látszott.~Miért nem tud az ember is így önmagától megégni,
1406     Els   |           Blankának háromszoros oka volt az elbámulásra; a titokszerű
1407     Els   |              alak; a csodálkozás vegyült az ijedtséggel és haraggal.~
1408     Els   |        nyersselyemből készült öltönyében az antik istennőszobrokra emlékeztető;
1409     Els   |           Gondolta, amit most lát, hall, az mind csak káprázat. Agya
1410     Els   |              jönnöm. Bár etikett szerint az elsőbbség mindig az utóbb
1411     Els   |              szerint az elsőbbség mindig az utóbb érkezőt illeti. Ez
1412     Els   |           sötétből.~A hölgy vagy fantom, az álomkép – folytatá:~– Túlfelől
1413     Els   |                 azalatt van a kulcslyuk. Az ajtó a fedett karzatba vezet;
1414     Els   |                 hasonló gépezettel, mely az én hálószobám kandallólapját
1415     Els   |                magamnál. Ez nem igazság, az egyik önt illeti. Osztozzunk
1416     Els   |          alávalóság. – Én elhoztam önnek az önt megillető kulcsot. –
1417     Els   |               annak kinyitását kívülről.~Az egyik hölgy átnyújtá a másiknak
1418     Els   |                hölgy átnyújtá a másiknak az aranyozott kulcsot, s a
1419     Els   |             magában, hogy milyen különös az, hogy az ember álmában oly
1420     Els   |                  milyen különös az, hogy az ember álmában oly tisztán
1421     Els   |                  üregébe rovátkok vésve. Az átadott kulcs még meleg
1422     Els   |                 mint én önhöz – folytatá az álomalak. – Hanem még egy
1423     Els   |                  nő szent Fruzsina, hogy az égő parázson tudjon mezítláb
1424     Els   |            egyenesen e célra feltalálva. Az önt megillető részt ide
1425     Els   |                  a kialudt szenet, akkor az egyszerre ismét lángra lobbantható.
1426     Els   |                 is, csak ott állt előtte az odaálmodott alak, most már
1427     Els   |       Sappho-képre emelte fel a szemeit: az szállt-e alá?~Erre a hölgy
1428     Els   |                Megtörténik ugyebár, hogy az a festett kép, amelyik messziről
1429     Els   |            megszólaljon. Tudta jól, hogy az álmodók tagjai ólomból vannak.~–
1430     Els   |                elkerülése végett is. Ezt az egész összekötő karzatot
1431     Els   |           létesítve. Egy öblös cső vezet az ön hálószobájából a folyosó
1432     Els   |              másik végét elzáró szobáig; az az üresség, ami a Sapphó-képen
1433     Els   |                 végét elzáró szobáig; az az üresség, ami a Sapphó-képen
1434     Els   |           látszik, valódi űr, s a csőnek az egyik nyílása az ön, a másik
1435     Els   |                  csőnek az egyik nyílása az ön, a másik az én hálószobámban
1436     Els   |             egyik nyílása az ön, a másik az én hálószobámban van. Fül
1437     Els   |                hallok minden hangot, ami az ön szobájában megszakítja
1438     Els   |                 el! És valóban én vagyok az, akit maga előtt lát és
1439     Els   |            önkényt, s holnapután ön lesz az én vendégem. Egy távolról
1440     Els   |             hangzó mandolinpengetés, mit az áruló cső áthoz, s melyre
1441     Els   |                 lábait, s kezeit eldugta az öltönye bő ujjaiba; annyira
1442     Els   |                gondolattól, hogy ő és ez az asszony valaha egymást szeretni
1443     Els   |              mert nem szokott félrenézni az imakönyvéből, hogy megbírálja
1444     Els   |             tudok mámor nélkül élni. Öné az erő, enyém a gyöngeség. –
1445     Els   |                gyöngeség. – Mind a kettő az Isten adománya. Szent Ágnes
1446     Els   |                 szűz tiszteletére: emezt az őrjöngő Venus imádására.
1447     Els   |                 mind a kettőben áldoztak az emberek. Egyik így, a másik
1448     Els   |                Ahogy ön le tudja sújtani az embereket, az nekem nagyon
1449     Els   |              tudja sújtani az embereket, az nekem nagyon tetszik. Nem
1450     Els   |             miben ön figyelmeztetve volt az ármányos cselszövényre,
1451     Els   |         beszélőre. Kezdett neki hinni.~– Az pedig való volt. Óh, az
1452     Els   |                  Az pedig való volt. Óh, az a két ember nagy cselszövő! –
1453     Els   |                  ember nagy cselszövő! – Az egyik heves szemrehányásokat
1454     Els   |  szemrehányásokat tett nekem azért, hogy az egész tervet összekuszáltam.
1455     Els   |          kegyetlenül taszító el magától. Az nagyszerű csapás lehetett!
1456     Els   |        hamisított egy jó barátja nevére. Az a jó barátja ezeket kiváltotta,
1457     Els   |                  magánál tartja. Ezeknek az erejével őt akármikor semmivé
1458     Els   |             fodrait. Attól félt, hogy ez az asszony képes a szívében
1459     Els   |                  csábító bűvészettel ezt az ifjút, s azért a kegyért
1460     Els   |                  a kegyért aztán, amiért az őrjöngők minden árt meg
1461     Els   |               van.~– A másik esély pedig az volt – folytatá a delnő –,
1462     Els   |                 valami áruló sikoltás.~– Az itt nagyon könnyen megy.
1463     Els   |                  erődítéseit rajzolja le az osztrákok számára, összeröffen
1464     Els   |                Olyan volt ez, mint mikor az álmodó sírni akar, aztán
1465     Els   |                egyiket sem választottam. Az elsőt azért nem, mert tudom,
1466     Els   |              azért nem, mert tudom, hogy az a fiatal festő önt imádja.
1467     Els   |        papucsával Blanka kezére, mellyel az az üveg után nyúlt, míg
1468     Els   |                Blanka kezére, mellyel az az üveg után nyúlt, míg a másik
1469     Els   |             herceg egypár levelét, miket az „Giacomó”-hoz írt. – Mi
1470     Els   |                 a pálmát senki másnak. S az tudva van, hogy annál az
1471     Els   |                 az tudva van, hogy annál az ellenségnél, aki velünk
1472     Els   |          szemközt jön, sokkal gyűlöltebb az, aki elénk hág. Azt a népcsődületet,
1473     Els   |                  a hercegnek egy levelét az osztrák tábornokhoz. Ez
1474     Els   |                  osztrák tábornokhoz. Ez az improvizált népzendülés
1475     Els   |         idejekorán figyelmeztetve lettek az én révemen, megijedtek,
1476     Els   |                  ellent.~– És most mienk az egész ház! – mondá pajzán
1477     Els   |              mindent. Egyszerre elfogott az álom. Hazamegyek. Különben
1478     Els   |                 már tudni fogja, hogy mi az. Ha a zengésre visszhang
1479     Els   |                zengésre visszhang felel, az azt jelenti, hogy ön egyedül
1480     Els   |              kívánom. Egyszerre nem megy az. Mára elég volt az, hogy
1481     Els   |                  megy az. Mára elég volt az, hogy utánam nevetett ön.
1482     Els   |                 a zárban!~Azzal felvette az égő viasztekercset, hirtelen
1483     Els   |             hirtelen a tűzre fecskendett az üvegből a parázsra hulló
1484     Els   |             szemhelyén levő zárnyílásba.~Az egyedül maradt nő ágyához
1485     Els   |                világos reggel fölébredt, az hitte, hogy csupa álom volt
1486     Els   |                 álom volt mindaz. Kikelt az ágyából. Odalopózott a kandallóhoz.
1487     Els   |               kandallóhoz. A kísértetek, az álomképek hagynak-e valami
1488     Els   |              Mellette piros viaszcseppek az égő viasztekercsről. A kereveten
1489     Els   |                 egy másiknak is? S talán az egész világnak? Egészen
1490     Els   |                  vajon csakugyan vétek-e az; vagy csak olyan Isten adománya,
1491     Els   |               olyan Isten adománya, mint az erény? Hisz Szent Ágnes
1492     Els   |             egymás fölé vannak épülve, s az emberek idvezültek itt is,
1493     Els   |             egyetlen ösztöne nincs, mely az ellenállás erejét költené
1494     Els   |             költené fel benne. Küldetése az, hogy legyőzessék. Nem tud
1495     Els   |                   Nem tud hű lenni, mert az is erőbe kerül.~De azért
1496     Els   |                   s tud szánalmat érezni az iránt, akit üldöznek. Blankát
1497     Els   |                forog, akiről sejti, hogy az szívéhez közel áll. Rá volt
1498     Els   |                Minden emberre van hatása az olyan ellentétes alaknak,
1499     Els   |               tolja a nagy Ciceruacchiót az nem volt más, mint „sakk
1500     Els   |              magát, ez a megjelenés volt az első derült, változatos