bold = Main text
     Part                                                 grey = Comment text

1501     Els   |              mindenki elpihent a háznál, az ajtók minden oldalon bezárva,
1502     Els   |            szobában összejön – megszólni az egész háznépet, az egész
1503     Els   |             megszólni az egész háznépet, az egész várost, az egész világot. –
1504     Els   |               háznépet, az egész várost, az egész világot. – Csitt! –
1505     Els   |            szemérme azt súgta, hogy neki az ilyen lénytől, minél kedvesebb,
1506     Els   |                 meg őt attól!~Egy percig az a gondolata is támadt, hogy
1507     Els   |                  választ. Zengjen Sappho az után csak a falra festett
1508     Els   |             nagyon eleven volt emlékében az a mondat, hogy „Egymás mellett
1509     Els   |                  fogok elkövetni!” Hátha az a másik mellette térdeplő
1510     Els   |              együtt a templomba, s onnan az oltáregyesületbe, valami
1511     Els   |          változását érzi.~– Ne hívjam el az orvost? – kérdé a komornyik,
1512     Els   |                  bámult. Furcsa betegség az, amit mandolinnal gyógyítanak.~
1513     Els   |       iszonyodott. Otthon maradt, és már az Ave Maria harangszó után,
1514     Els   |                olyan darabot adnak, ahol az olaszok megverik az osztrákokat.
1515     Els   |                 ahol az olaszok megverik az osztrákokat. Aztán bezárkózott,
1516     Els   |           katlanát. A kandallót még nem. Az tisztára volt seperve.~Hanem
1517     Els   |                 A főnix utat engedett, s az embermagasságú nyíláson
1518     Els   |            cipőkbe szorított lábacskái s az alsószoknya finom csipkehímzete.~–
1519     Els   |               leszek önnek. S hogy ebben az órában vár rám, azt kitaláltam
1520     Els   |                  is tudja?~– Tudom, mert az én cselédjeimet is magukkal
1521     Els   |         cselédjeimet is magukkal vitték, az egész kettős palota felső
1522     Els   |                egy élő lélek sincs most. Az a tudat, hogy ketten vannak
1523     Els   |                 ön! Hát „Cyrene”.~– Nem! Az nem az igazi. Nem annak
1524     Els   |                   Cyrene”.~– Nem! Az nem az igazi. Nem annak keresztelték
1525     Els   |              magamat hívatni, egyszeribe az üt hozzám, hogy tizenhárom
1526     Els   |              olyan furcsának találta ezt az indítványt! Csiklandotta
1527     Els   |                 indítványt! Csiklandotta az. Nevetett neki. S a nevető
1528     Els   |              hagyja itt látogatójegyeit. Az inasa értesíti a kapust,
1529     Els   |                sziklakeblű hölgyet, hogy az aranyára ne engedjen rátalálni!~
1530     Els   |                 fog érzeni holnap reggel az ön szobájának a levegőjén,
1531     Els   |              nagy lótás-futás, a komorna az inashoz, az inas a kapushoz.
1532     Els   |       lótás-futás, a komorna az inashoz, az inas a kapushoz. Ki járt
1533     Els   |               itt? Ki volt a hercegnőnél az este? Hanem ez önt csak
1534     Els   |             Blanka átnyújtá a márkinőnek az elvesztett gemmát.~– Ah!
1535     Els   |                 pofont kiosztottam ezért az otthoniak között! Most ez
1536     Els   |        kölcsönzést, hogy ki ne bocsássam az obligóból. – Ön azt mondta,
1537     Els   |                   egy pálmalevelet.~– Ez az…~A márkinő mosolygott.~–
1538     Els   |          megforgatva azt ujjai között. – Az aranybetűkkel rányomtatott
1539     Els   |               azt ismét elrejteni. Ennek az asszonynak nem jó megmutatni
1540     Els   |                füstgomolyt fútt maga elé az illatos szivarból, szánalomból
1541     Els   |                magam. Itt van nem messze az étteremben a jégtartó.~–
1542     Els   |           kikutatott valamit a vendégnő. Az albumasztalon azt a rajzgyűjteményt,
1543     Els   |          gyönyörűen fest, „Rozina”!~– Ez az egyedüli gyönyörűségem.~–
1544     Els   |               szakasztott másolata annak az olajfestménynek, amit Rossi
1545     Els   |               képet, ahonnan én.~– Pedig az tulajdonképpen nem is tájfestő.
1546     Els   |          tájfestő. A minap meglátogattam az atelier-jében. Nagyon dicsérték
1547     Els   |                  át a nap bíborfényt vet az egész alakra, ami azt valami
1548     Els   |             melankólia, a gyászoló bánat az ifjú nőnek arcán. Én ígértem
1549     Els   |             tengerinyúl, melyet bevetnek az oroszlán kalickájába, s
1550     Els   |              harapással megölné, felvesz az irtóztató tenyerébe, s megnyalogatja
1551     Els   |                  szép Cyrene összecsapta az albumot, s felkiáltott:~–
1552     Els   |                    Rozina!” Úgy csinálja az egész világot, hogy ő legyen
1553     Els   |             világot, hogy ő legyen benne az úr, s a nő a rabszolga. –
1554     Els   |                  Gitaná”-t, amit azokban az években a szép Ceritto oly
1555     Els   |                 a vakmerő szökések, ezek az odaadó kihívó, büszkén elutasító
1556     Els   |              szőnyegen.~– Jaj annak, aki az én országom határát átlépi!
1557     Els   |                világ mendemondájával? Mi az? Ön úgy él itthon, mint
1558     Els   |                  itthon, mint egy szent; az ellenségei tehetnek róla
1559     Els   |     mendemondáival – felőle. Én kinyitom az ablakaimat, mikor vigasság
1560     Els   |                 vigasság van nálam, hogy az őrült zaj kihangzik az utcákra,
1561     Els   |              hogy az őrült zaj kihangzik az utcákra, és senki se szól
1562     Els   |                 kedvem tartja eltáncolni az operaszínházban a „La Gitaná”-
1563     Els   |               betűs ölnyi plakárdokon, s az lesz belőle, hogy egész
1564     Els   |            valamit.~– Ha birtokomban van az, amit „Blanka” óhajt, azt
1565     Els   |                míg el nem veszti. Én azt az ígéretet akarom öntől elnyerni,
1566     Els   |            kelengyét bevásárolni, elvitt az operaházi álarcosbálra.~–
1567     Els   |            ellankaszt. Nálam egészen más az álarc mögötti mulatság.
1568     Els   |                  álarc mögötti mulatság. Az valódi élvezet, nem csupán
1569     Els   |               tarkabarka látvány, aminek az ember még az emlékét sem
1570     Els   |             látvány, aminek az ember még az emlékét sem viszi hazáig.
1571     Els   |                  mind örömest látogatják az én álarcos estélyeimet,
1572     Els   |                mint jutok e tudományhoz? Az nem bűvészet. Estélyemre
1573     Els   |            érkező vendég tartozik átadni az udvarmesterem szobájában.
1574     Els   |                  Amint a vendég elhagyja az udvarmesterem szobáját,
1575     Els   |                  udvarmesterem szobáját, az följegyzi a jelmez minőségét
1576     Els   |                 könyv nélkül tudom, hogy az a cigányleány abban a piros-fekete
1577     Els   |                 bálványozott tenoristánk az operaszínháztól. Az a brigandvezér
1578     Els   |          tenoristánk az operaszínháztól. Az a brigandvezér a papiros
1579     Els   |                  a papiros pisztolyokkal az övében, nagynevű országgyűlési
1580     Els   |             országgyűlési képviselőnk, s az a hercegnő, kit karján vezet,
1581     Els   |          geográfia, hanem a koreográfia. Az a királyi alak pedig, aki
1582     Els   |                leghíresebb népszónokunk, az utcák és piacok Démoszthenésze.
1583     Els   |               tribün, a turf, a színpad, az utca, az ármádia, a divat
1584     Els   |                turf, a színpad, az utca, az ármádia, a divat magáénak
1585     Els   |              vendégei nem jönnek rá arra az ötletére, hogy ők maguk
1586     Els   |                  maguk is tudakozódjanak az ön udvarmesterénél; s nem
1587     Els   |            udvarmesterénél; s nem árulja az el egyiket a másiknak?~–
1588     Els   |              kellene egész Rómában éppen az én udvarmesteremnek a megvesztegethetetlenség
1589     Els   |               Aki akar valamit megtudni, az bizony megtudja azt, hacsak
1590     Els   |             megtudja azt, hacsak esetleg az elárultatás ellen valaki
1591     Els   |                 biztosította magát; mert az esetben aztán az udvarmesterem
1592     Els   |             magát; mert az esetben aztán az udvarmesterem lelkiismeretes.~
1593     Els   |                  nem jött se a kapun, se az udvarmesteri szobán keresztül,
1594     Els   |                  színét megjegyezhették, az inasát kikérdezhették volna,
1595     Els   |                  Senki se látta bejönni. Az égből esett le. Alakjáról,
1596     Els   |                  mindenkinek a titkaiba, az egymást kereső párok cselszövényeibe.
1597     Els   |              veszi. Mindenkinek odatalál az elevenjére. Amellett elmés,
1598     Els   |              Minő néplázadás támad akkor az álarcosok tömege között,
1599     Els   |              kísérte a márkinő beszédét; az utolsó szavaknál a megérintett
1600     Els   |          szemérem komolyságára változott az át.~A márkinő minden szavának
1601     Els   |                 mikor énekel. Visszatért az elébbeni allegróra.~– Hogy
1602     Els   |                  Hogy futna minden ember az udvarmestert ostromolni
1603     Els   |               lépcsőhöz, tornáchoz – kik az eltávozó ismeretlen nőt
1604     Els   |                  együtt hazáig üldözzék; az pedig egy pillanatban úgy
1605     Els   |         érdeklődés; megmaradt mélázónak. Az egész tarka vigalomból ő
1606     Els   |               Nos? Eljön ez a tündéralak az én festőm tablójához uralkodó
1607     Els   |            helyett azt kérdezé:~– Szabad az ön vendégeinek névjegyzékét
1608     Els   |               tarkabarka gyűjtemény volt az. A társaság minden osztályából
1609     Els   |                 cselédeim előtt titokban az álarcjelmezt?~– Semmi sem
1610     Els   |                  botrány nélkül, s akkor az egészhez nem kell egyéb,
1611     Els   |             következő percben készen áll az „éj királynéja”.~Blanka
1612     Els   |          lehetséges.~– Ekkor azután csak az van hátra, hogy ön felkészülten
1613     Els   |          lantpengető Sappho jelt nem ád. Az akkor azt fogja jelenteni,
1614     Els   |                közül a szobámban. Szabad az út. Az ön rejtekkulcsával
1615     Els   |                 szobámban. Szabad az út. Az ön rejtekkulcsával az én
1616     Els   |                út. Az ön rejtekkulcsával az én csapóajtóm is kinyílik.
1617     Els   |                elmenekül; én addig őrzöm az ajtót, s visszatérve én
1618     Els   |                 stranierát?~Blanka ebben az egész tervben nem talált
1619     Els   |                  a meghívásokat. S ebben az ön akarata dönt. Vannak
1620     Els   |               ott akar ön lenni? De hisz az délelőtt lesz.~– De meglehet,
1621     Els   |               gondoljon ön; azon a napon az egész új kormány a Quirinaléba
1622     Els   |                 oka van. Ez ok!~– Nem ez az okom. Egy más aggodalmam
1623     Els   |              keresztül kaptam meg belőle az első leckét.~– Tehát ön
1624     Els   |       álarcosbált tartsanak akkor, mikor az utcákon tolongó néptömeg
1625     Els   |                órában egyszerre járjanak az utcán kiéhezett s rongyaikban
1626     Els   |              tudja ön ezt?~– Tudományom, az igaz, hogy nem messze terjed.
1627     Els   |                addig hirdették, hogy „le az arisztrokratákkal, éljen
1628     Els   |              visszaemlékezni. Vajon azok az elemek, amiket Bolognából
1629     Els   |                 el? Azzal a néppel, mely az utcákon forrong, számítottak
1630     Els   |                 arra számítottak-e, mely az utcák alatt zsibong?~– Akik
1631     Els   |                 oda akarnak ülni magához az asztalhoz, s nem érik be
1632     Els   |            egyesül a tűz a vízzel, a víz az olajjal.~– És én úgy tudom,
1633     Els   |               nagy vízzel minő a tenger, az olaj kibékül.~– Ezek fizikai
1634     Els   |             azokat a papirosokat, amiken az édességeket sütötték, s
1635     Els   |           édességeket sütötték, s amiket az a torkoskodó nép szeret
1636     Els   |                  magukat érte. S ez lesz az egyedüli forradalom. – Tehát
1637     Els   |               mögé.~A hercegnő eloltotta az „extincteur”-rel a kandallóban
1638     Els   |                             XXIV.~Blanka az első meglepetés pillanatától
1639     Els   |             megvédeni e nő befolyásától. Az fölényt gyakorolt fölötte.
1640     Els   |               kifinomított romlottságnak az ártatlan kedélyek fölött.~
1641     Els   |          kedélyek fölött.~Aki a világot, az embereket, a társaságot
1642     Els   |           társaságot tanulja megismerni, az legfigyelmesebb hallgatókra
1643     Els   |                 trombitaszavától. – Hogy az ájtatos úrhölgyek a bergamascót
1644     Els   |               belefújt hangoknak. – Hogy az imádkozás nem „az Istenhez
1645     Els   |                   Hogy az imádkozás nem „az Istenhez megtérés”, hanem
1646     Els   |                 hanem csak „elkérezkedés az ördöghöz”. – Hogy a nők,
1647     Els   |                  szép Cyrene-tót tanult; az, hogy van „egy” ember, ki
1648     Els   |            szigetből ide szakadott, ahol az emberek csak egyszer szeretnek,
1649     Els   |               csak egyszer szeretnek, de az örökké tart – aki arra a
1650     Els   |                    aki arra a képre mely az „ő” szent képe, azt mondja,
1651     Els   |              megenni készülő oroszlánok. Az a mérges vezércikk nem harag,
1652     Els   |                Átugrott a vezércikkeken, az országgyűlési tudósításokon,
1653     Els   |             Csupa balhírek lajstroma!~Ez az egy nyugtalanító még.~Az,
1654     Els   |                 az egy nyugtalanító még.~Az, hogy a rómaiak miképp kiabálnak
1655     Els   |                szívén.~Pedig hiszen neki az már nem is hazája többé.
1656     Els   |                 nem is tudhatta, hogy mi az a hazaszeretet. Kora gyermekéveiben
1657     Els   |               egyedüli emléke a hazából. Az ő örök lakhelye Róma lett,
1658     Els   |                szent város. Ezt kimondta az a törvény, mely minden törvény
1659     Els   |                 mégis mindig ott volt ez az aggasztó kérdés a szeme
1660     Els   |                  a fekete csipkefátyolra az ezüstcsillagokat. Mikor
1661     Els   |                 mellett megmaradni, hogy az álarcosbálba elmenjen –
1662     Els   |           ellenőrzetlenül.~Ez csábította az elmenetelre, s a csillagos
1663     Els   |                  hogy helyéhez juthasson az ember.~Blanka félórával
1664     Els   |                  ember.~Blanka félórával az ülés megnyitása előtt már
1665     Els   |              pedig már egész sort álltak az előtte megérkezett hintók,
1666     Els   |              minden kocsi ablakán. Végre az ő hintaja is megállt a főlépcső
1667     Els   |                  elfelejthetetlen.~Annak az embernek az arca, akit a
1668     Els   |      elfelejthetetlen.~Annak az embernek az arca, akit a nagypénteki
1669     Els   |               kocsis karjára volt kötve. Az a zsinór egyúttal hangcső
1670     Els   |                  felsietett a lépcsőkön. Az eléje siető titkártól kérdezé,
1671     Els   |             bánom, nincs előttük titkom.~Az államférfi félreértő derült
1672     Els   |              embereket – mondá a katona.~Az államférfi pedig mind a
1673     Els   |                azzal, hogy féltsem benne az életemet.”~Blanka sohasem
1674     Els   |            fényes parlamenti jelenetről.~Az óraütések figyelmezteték,
1675     Els   |               hálószobájába, s előszedte az álarcos estélyhez szükséges
1676     Els   |               még nem kész.~Lehetséges-e az, hogy Zboróy Blanka saját
1677     Els   |           odamenjen mulatni, tréfát űzni az ő egész élete megrontójának,
1678     Els   |           erősebb marad-e a kíváncsiság? Az ismeretlen utáni vágy?~Aztán
1679     Els   |                 embere fizetett kém, aki az ő kenyerét eszi! – Mennyire
1680     Els   |            csinálták meg a világot, hogy az egy börtön legyen a nőkre
1681     Els   |               kövesse, mindig visszatért az az utolsó kép, melyen megtört
1682     Els   |            kövesse, mindig visszatért az az utolsó kép, melyen megtört
1683     Els   |                  aminek a neve szerelem!~Az ő szerelmének csak egy neve
1684     Els   |              elrejté jelmezét, s sietett az ajtót kinyitni. Bosszús
1685     Els   |        hírlapcsomagot, s megint becsukva az orra előtt az ajtót.~A hírlapokat
1686     Els   |            megint becsukva az orra előtt az ajtót.~A hírlapokat odadobta
1687     Els   |             ajtót.~A hírlapokat odadobta az olvasóasztalra.~Bizony bánta
1688     Els   |                  jól megnézte?~…De hátha az a valaki nem lesz ott?…
1689     Els   |                 szép Cyrenenek, hogy „Ha az egész világ egy özönvíz
1690     Els   |               volna, s a Cagliari-palota az Ararát hegye volna, én mégsem
1691     Els   |               Összecsavarta egy gomolyba az egész csillagos jelmezt,
1692     Els   |                  ott! Én sem megyek el!”~Az órák huszonnégyet ütöttek.
1693     Els   |                  teste reszketett, mikor az imának vége volt.~Volt oka
1694     Els   |                volt a kandallójában tűz. Az átjáratot szabadon kellett
1695     Els   |                szabadon kellett tartani.~Az inas, ki a lámpákat behozta
1696     Els   |               cseléd, s neki is kék volt az orra. A hidegtől vagy a
1697     Els   |              annál nagyobb legyen, leült az olvasóasztalhoz sorba venni
1698     Els   |              olvasóasztalhoz sorba venni az odahajított hírlapokat;
1699     Els   |      elgondolkozni való tudósítást arról az Istentől, embertől elfeledett
1700     Els   |                 lelke erejéből merítette az elhatározást. S nem várt
1701     Els   |               míg a felöltött bohócruhát az a legelső sor, mely minden
1702     Els   |               lehet.~– Miért nem?~– Mert az utca tele van néppel.~–
1703     Els   |             történt – beszélé fogvacogva az inas –, a lépcsőtornácban
1704     Els   |      egyenruhában s a rőzsevágó késekkel az oldalaikon. Mikor a miniszterelnök
1705     Els   |                 kiszállt; de alig lépett az első lépcsőre, amint egy
1706     Els   |                   a teremőrök felfogták, az irodába vitték; mire orvost
1707     Els   |                     Irtózatos!~– Valóban az, hercegnő.~– S ki a gyilkos?~–
1708     Els   |               azok mind lenn vannak most az utcán, s együtt táncolják
1709     Els   |                 hercegnő nem akart hinni az élő szónak, nem akart hinni
1710     Els   |               hanem sietne maga megnézni az eget.”~Ilyen lehetetlenség
1711     Els   |               eget.”~Ilyen lehetetlenség az is, amit Blankának el kellene
1712     Els   |              kinézni?~– Hogyne – felelte az inas –, hisz a piacra fekvő
1713     Els   |                 Oly nagy volt a rémület, az iszonyat hatása lelkén,
1714     Els   |             kinyitjuk a donjon ablakait, az orchestrum zenéje is át
1715     Els   |               hangzani.~S valóban, amint az inas egy ablaktáblát felnyitott,
1716     Els   |           zokogni. A rémület okozta azt.~Az volt rémületének legszörnyűbb
1717     Els   |               abban a másik házban, ahol az emberek vigadnak! Soha egész
1718     Els   |                Rövid időn visszaérkezett az előőrsre küldött inas.~–
1719     Els   |                  a szögletterembe.~Annak az ablakain be voltak téve
1720     Els   |           csillárai világították azt be. Az ablakokon át keresztülhangzott
1721     Els   |           ablakokon át keresztülhangzott az erős zene.~A piac átelleni
1722     Els   |                  lehet azt nevezni; mert az egy szentséges szent név.~
1723     Els   |                   Férfiak, akiknek arcán az őrültség üli diadalát, hahotára
1724     Els   |            nyakukból; gyermekek, akikből az éretlen düh vén törpéket
1725     Els   |            alakított; vad fúriák, kikben az asszonyi nemet csak a szétbomlott
1726     Els   |                 példájától és csatakosak az utcasártól, megtépett s
1727     Els   |              helyet csinálni a menetnek. Az elhulló sziporkák jelölik
1728     Els   |                elhulló sziporkák jelölik az utat nyomukban.~S a tömeg
1729     Els   |               szüzek vérével tartott jól az inkák kiveszett faja.~És
1730     Els   |                 S most éljent ordít neki az egész sokaság, s egy némber,
1731     Els   |                furakodni, sorba táncolva az ittas férfialakokkal, mikor
1732     Els   |            zsibbadni érzé minden tagját. Az utálat, a borzalom úr lett
1733     Els   |            üdvözlék!~Minő társaság lehet az ott!~A menet megáll. A palota
1734     Els   |                  megutáltassa a férfival az asszonyt. – Zene is van
1735     Els   |               utcán is. Csak másolat ez. Az utca tükre a palotának!
1736     Els   |                  és nyelné el pokol tüze az ártót és ártatlant.~Hát
1737     Els   |               torolni azt, ha megbántják az Istent?~Van. Az Angyalhíd
1738     Els   |               megbántják az Istent?~Van. Az Angyalhíd felől közeledik
1739     Els   |             asszonyok!~Asszonyok? – Ezek az urak értik a harcolási módot.~
1740     Els   |            rögtön a némberek, s elzárják az utat a katonaság elől. A
1741     Els   |      szenvedélyek ellen.~És Blanka látta az ablakából, hogyan állítja
1742     Els   |                lovát a rend nagy férfija az asszonyi csatárlánc előtt,
1743     Els   |                  víz egyesült a tűzzel – az olaj a vízzel kiegyezett!~*~
1744     Els   |                fel a történelem, s annak az ezredesnek a nevét, aki
1745     Els   |                aki megcsókolta s megáldá az orgyilkost, Calderrarinak.~
1746     Els   |                 a rémület fokozni szokta az éhséget.~– Ma nem teríti
1747     Els   |                     Ma nem teríti ön fel az asztalt? – kérdé az inastól.~–
1748     Els   |                  fel az asztalt? – kérdé az inastól.~– Én terítenék,
1749     Els   |                de nincs itt a komornyik. Az odalenn mulat az uraságokkal.
1750     Els   |              komornyik. Az odalenn mulat az uraságokkal. És nála van
1751     Els   |                 uraságokkal. És nála van az étszeres szekrény kulcsa.~–
1752     Els   |               tíz ujjammal. Hozza fel ön az ételeket.~– Én felhoznám,
1753     Els   |                de a szakács nincs sehol. Az is odalenn mulat az uraságokkal.~–
1754     Els   |               sehol. Az is odalenn mulat az uraságokkal.~– Tehát készítse
1755     Els   |              tartja gondviselés alatt, s az is odalenn táncol valahol –
1756     Els   |                 odalenn táncol valahol – az asszonyságokkal.~Blanka
1757     Els   |                   Furcsán táncolnak azok az urak és asszonyságok!~Ahogy
1758     Els   |              asszonyságok!~Ahogy szokása az olyan embernek, aki fél
1759     Els   |            embernek, aki fél a szidástól az elkóborlásért, mindenik
1760     Els   |             börtönöket, s kiszabadította az elítélt gonosztevőket; most
1761     Els   |              Cagliari-palotában beteszik az ablakokon a vastáblákat,
1762     Els   |              erőszakosan sodorta magával az áradat, amint egy pillanatra
1763     Els   |               egy pillanatra kiszaladtak az utcára megnézni, hogy mi
1764     Els   |                aludni, s akármi történik az utcán, a kapun ki ne próbáljon
1765     Els   |                 kiegészítő rémesemények. Az utcák vérengző borzalmaival
1766     Els   |                 mintha kettévágták volna az egész utálatos hangzűrt;
1767     Els   |             társaságnak: „Csitt, megjött az úr!”~Egy hang, egy susogás
1768     Els   |                tart szünetet! – „Megjött az úr!”~Blanka kitalálta, hogy
1769     Els   |                Blanka kitalálta, hogy mi az.~A Cagliari-palota vas ablaktábláit
1770     Els   |               alakot. A szép Cyrene volt az. Szétbomlott hajfürtjeit
1771     Els   |                 Én már mind elhasználtam az extincteurömet.~– Nem oltom
1772     Els   |                ostromolja a palotámat?~– Az önök népe az, akit azért
1773     Els   |                palotámat?~– Az önök népe az, akit azért fizetnek, hogy
1774     Els   |                 el a gyilkosságot, hanem az agy, mely azt kigondolta.~–
1775     Els   |          dicsőségét. Ez azonban hát csak az én bajom; megtehetem. De
1776     Els   |                De mit nyernek önök vele? Az a nép, mely a Cagliari-palota
1777     Els   |          ablakait nem verik be. De amint az ön jelmezes vendégei az
1778     Els   |                  az ön jelmezes vendégei az én kapumon keresztül kilépnek
1779     Els   |               kapumon keresztül kilépnek az utcára, ugyanazon sárkány
1780     Els   |              elől elmenekültek. S ez már az önök baja.~– Hallgasson
1781     Els   |              baja.~– Hallgasson rám. Sem az ön bajáról, sem a mi bajunkról
1782     Els   |               nincs szó. Nem szándékozom az egész társaságomat önnek
1783     Els   |                nyílik a fürdőszobája. Ha az ónmedencét félretolják,
1784     Els   |                  ónmedencét félretolják, az alatt találnak egy vas csigalépcsőt.
1785     Els   |       cotillonnal be nem lehetne fejezni az ön táncvigalmát. – Ámbár
1786     Els   |               olyan tűz villogott, minőt az éhes sakál szikráztat a
1787     Els   |          kegyetlen gondolatja volt – nem az, hogy egy szökéssel átugorjék
1788     Els   |                azt tehetetlenné tegye, s az utat erőszakkal nyissa meg.
1789     Els   |              magát prémes palástjával.~– Az is megtörténhetik, hercegnő –
1790     Els   |             hercegnő – mondá kevélyen. – Az indítvány tőlem jött, asszonytól:
1791     Els   |                  fegyvereket, s álljanak az ajtó védelmére. Ő testével
1792     Els   |            melyben gyönge nők is vannak. Az első kardot ő választotta
1793     Els   |             miatt, kiknek könnyező szeme az ő könnyeinek felelt, nem
1794     Els   |                 bűne, állatok erénye!” – az most ezekért a nőkért széttépett
1795     Els   |                keserű lett e gondolattól az egész élet, az egész világ!
1796     Els   |               gondolattól az egész élet, az egész világ! Néhány pillanatig
1797     Els   |                 világ! Néhány pillanatig az a gondolat kísértett lelkében,
1798     Els   |              gondolt, hogy menjen hát ez az alak is a többiek útján.
1799     Els   |                  föld alatti úton előle, az soha többet az égen keresztül
1800     Els   |               úton előle, az soha többet az égen keresztül nem jöhet
1801     Els   |                  patkányok!~Blanka fogta az extincteurt, s elparáholta
1802     Els   |              hálótermében, s bocsássa le az alcoven kárpitjait, hogy
1803     Els   |            megtanította arra is, hogy ha az egyik csapot nem elfordítják,
1804     Els   |                 Künn egyre dühösebb volt az ostromló zaj, a vastáblák
1805     Els   |                zuhogása, a kapu döngése, az emberordítás. Még egy dologra
1806     Els   |             bányászok gyertyával járnak.~Az is megtörtént; több viasztekercs
1807     Els   |                el lett osztva annyifelé. Az út nem hosszú.~– Siessenek! –
1808     Els   |         izgatottsággal, s felé se nézett az eltávozónak.~Hanem amint
1809     Els   |           bocsátani. Volt, akire lessen!~Az a látvány sokszor fel fogja
1810     Els   |                 most végigvonult előtte.~Az egész terem sötét volt,
1811     Els   |               egész terem sötét volt, de az ajtóból kiderengő lámpafényben,
1812     Els   |                  cipelő párok, kik közül az egyik részeg vagy ijedtében
1813     Els   |                 vitt egy nőalakot, annak az öltönye foszlányokban, haja
1814     Els   |      szívszakadva leste: hát „ő” kit fog az ölében hozni; bortól ittas,
1815     Els   |                hátán abroszba csomagolva az asztali ezüstnemű; étszerek,
1816     Els   |            borospalacknak, amit lekapott az asztalról. Csak Manassé
1817     Els   |            Cyrene is hátra van. Ki lenne az ő társa más?~A szép Cyrene
1818     Els   |             illik maradni. Bezárni hátul az ajtót. Az utolsó férfi,
1819     Els   |                  Bezárni hátul az ajtót. Az utolsó férfi, a legjobb
1820     Els   |           hangzik odakünn, mely megrázza az ablakokat.~Az ostromlók
1821     Els   |              mely megrázza az ablakokat.~Az ostromlók petárdát tettek
1822     Els   |                hirdeti, hogy urai lettek az ostromlott bejáratnak. Puskalövések
1823     Els   |                 kilépett a sötét üregből az utolsó alak. A szép Cyrene.~
1824     Els   |                hogy öntől kierőszakoljam az átbocsátást.~Blanka szívére
1825     Els   |              kettőt! – Ne lássuk egymást az életben többet! – Adósod
1826     Els   |          fürdőszobába a lépcsőtorkolatot az ónmedencével ismét elzárni.
1827     Els   |                 XXVII.~Nem volt most idő az ábrándozásra. A palota másik
1828     Els   |                  másik felében tomboltak az ostromlók.~Afelől meg lehetett
1829     Els   |             őszinte rablási vágy. Azokat az úri társaság gyémántjainak
1830     Els   |           találni sem a gyémántokat, sem az ezüstféléket, keresni fogják,
1831     Els   |        kíváncsiak lesznek megtudni, hogy az üldözöttek merre menekülhettek
1832     Els   |                 el. S még megtalálhatják az összeköttetést a két palotaszárny
1833     Els   |                most elő nem jönnének még az „Angelus” csengetésre sem.
1834     Els   |              most igen nagy a bátorsága, az az ágyban fekszik, s akié
1835     Els   |                igen nagy a bátorsága, az az ágyban fekszik, s akié kisebb,
1836     Els   |                  fekszik, s akié kisebb, az az ágy alatt.~Magának kellett
1837     Els   |               fekszik, s akié kisebb, az az ágy alatt.~Magának kellett
1838     Els   |            rászánni magát, hogy belépjen az ismeretlen helyiségbe, ahol
1839     Els   |               üveges árkádjain keresztül az udvarra betörő tömegnek,
1840     Els   |                 a csapóajtót, s belépett az ismeretlen folyosóba, melyen
1841     Els   |           ellensége járt hozzá.~Nem volt az sötét. Az udvarról fáklyafény
1842     Els   |                hozzá.~Nem volt az sötét. Az udvarról fáklyafény világított
1843     Els   |              túlsó kandallólap hátrésze; az ajtó boltívét befutotta
1844     Els   |               egyike megmozdítható volt. Az alatt volt a kulcslyuk.~
1845     Els   |            lábával lenyomni. Nem mozdult az. A csapóajtó be volt zárva.~
1846     Els   |             lehet többé kinyitni, hacsak az egész falat szét nem bontják,
1847     Els   |         Caldariva márkinő lakosztályából az övébe át nem jöhetnek. De
1848     Els   |        észreveszik a menekültek útját, s az udvarról egyenesen felhatolnak
1849     Els   |           udvarról egyenesen felhatolnak az összekötő karzatra! Ahhoz
1850     Els   |                 Kétfelé figyelhetett. Le az udvarra. És oldalt, a hálóterembe.~
1851     Els   |                És oldalt, a hálóterembe.~Az udvaron tüzet raktak az
1852     Els   |                  Az udvaron tüzet raktak az emeletről lehajigált bútorok
1853     Els   |                 kíváncsisággal nézte ezt az aranyos rácson keresztül.
1854     Els   |               érinté füleit: káromkodás. Az uraságok igen őszintén kimondták
1855     Els   |                  tekintetben, s minthogy az igazhívőnek azáltal is illik
1856     Els   |                 visszavonulását fedezze. Az ő fürdőszobájából is kanyargott
1857     Els   |                  üregeibe kódorgatta el. Az rettenetes kijárás volt.~–
1858     Els   |             márkinő hamis nyomra vezette az üldözőket, s most ezek mindaddig,
1859     Els   |         összeszaladgálják, időt engednek az üldözötteknek az elmenekülésre.
1860     Els   |                engednek az üldözötteknek az elmenekülésre. Ott pedig
1861     Els   |                  a nép közé. Napok múlva az ő lakosztályát fogják megtámadni,
1862     Els   |             hozott, amik még felülmúlták az éjszaka borzalmait.~Már
1863     Els   |               egész széltében elfoglalva az utcát, vonultak a ködön
1864     Els   |               sem lehetett rá, hogy most az utcán valaki kocsival járhasson.~
1865     Els   |                viharnak beszéltek volna, az ár magával ragadta őket.
1866     Els   |                 őket. A pápa udvaroncai, az aranyos legyek, szétfutottak
1867     Els   |                 téren, hol húsvét napján az áldást visszhangozta, mennydörögve
1868     Els   |                aztuán visszatódul megint az áradat, nemzetőrök, szabadcsapatosok,
1869     Els   |               sebesülteket visznek végig az utcán a nép átkozódásai
1870     Els   |             ablakaiból, hogy másznak föl az emberek a háztetőkre, s
1871     Els   |                  tegnapi est egyik hőse: az ezredes, aki a gyilkosokkal
1872     Els   |             özönleni a népszónok fejére. Az betört orral bukik le lováról.
1873     Els   |               állítják azt fel a pápa és az Istenek házával szemközt;
1874     Els   |             férfi, jobbra-balra taszítva az előtte állókat, utat tör
1875     Els   |                állókat, utat tör magának az ágyúig, s mikor már a veres
1876     Els   |           kanócot, odaveti széles mellét az ágyú torka elé: „No hát
1877     Els   |           tűrhette, hogy a Vatikán ellen az ágyút kisüssék.~Akadnak
1878     Els   |          Quirinale felől megindul a nép, az eddigit még százszor felülmúló
1879     Els   |                  pápa! Éljen a háború!~S az ujjongó néptenger visszatolja
1880     Els   |            ujjongó néptenger visszatolja az utcák emberfolyamait, s
1881     Els   |                  nagy ölelkezés.~A vihar az egyik égsarktól a másik
1882     Els   |            fordul, s forgószelet támaszt az emberi társaságból, melyben
1883     Els   |              emberi társaságból, melyben az emberi ész elveszti tájékozottságát.
1884     Els   |                is lámpákat kellett rakni az ablakaiba, mint aki segít
1885     Els   |                mint máskor. Hogy harcolt az „egyetlen ember”, a nép –
1886     Els   |                 is ölt – egy bíbornokot. Az ott adta át lelkét Istennek
1887     Els   |           lezuhant a kard, ki emlékeznék az elvágott fonálról. – Annyit
1888     Els   |                  díszlakomát tartottak – az orgyilkos tiszteletére.~
1889     Els   |               már meg lehetett kísérteni az utcára kikocsizást. A Cagliari-palota
1890     Els   |              grófnőt sietett fölkeresni. Az igen rosszkedvű volt. Alig
1891     Els   |             tegye vele azt, amit tesznek az emberek egy pillangóval,
1892     Els   |            befolyásuk többé a Vatikánban az utóbbi napok eseményei óta.
1893     Els   |                másnap ismét.~Blanka ezen az éjszakán is aggódva leste
1894     Els   |            komornyikja azt jelenté, hogy az ő palotája kapujára is fel
1895     Els   |                     Casa dei traditori. (Az árulók háza.)~Valami bölcs
1896     Els   |          megindítandó háború költségeire az „árulók vagyonának” elkobzását
1897     Els   |               elkobzását indítványozá, s az illető házakra, mint valami
1898     Els   |                  El lehet gondolni, hogy az ilyen megjegyzett háznak
1899     Els   |               aznap elkérezkedett – haza az anyjához. Mind a kettőnek
1900     Els   |                el ne szökjenek.~Korábban az etikett által engedett látogatás
1901     Els   |            határidejénél meghagyá Blanka az inasának, hogy fogasson
1902     Els   |              számozott bérkocsival járni az utcákon, hogysem mint a
1903     Els   |                meg éppen nagyon megörült az inas.~Blanka tehát legegyszerűbb
1904     Els   |           kezében elindult egyes-egyedül az utcára.~Nem messze a téren
1905     Els   |                Nem messze a téren álltak az egylovas fogatok hosszú
1906     Els   |              palotát?~– Hogyne ismerném! Az éjjel adtunk neki macskazenét.~–
1907     Els   |                 hogy megnyíljanak előtte az ajtók.~** grófnő még fagyosabb
1908     Els   |             viselnie. – Ha mi nem félünk az oroszlánok barlangjában
1909     Els   |                  bíró maradjon székében, az elítélt a börtönében. –
1910     Els   |            haragjától ne féljen senki. – Az engedmények megadattak,
1911     Els   |                 kezeit tördelve. – Engem az utcán megtámadnak, lakásom
1912     Els   |                 ott táncolta körül a nép az ablakom alatt. Félig meg
1913     Els   |             könnyeit, asszonyom. Mai nap az utcán sírni a népfenség
1914     Els   |                pápát akarom látni.~– No, az is régi pénz!~Tökéletesen
1915     Els   |                 pápának ily választ adni az ő kérelmére. ** grófnő elő
1916     Els   |                      grófnő elő sem adta az ő kérelmét neki, és így
1917     Els   |                így nem is válaszolhatott az rá semmit.~** grófnőnek
1918     Els   |                 megtud Blanka nemsokára. Az ő kétségbeesett, elutasításról
1919     Els   |               csak egy eszméje volt még. Az utolsó pókfonál, mely az
1920     Els   |                 Az utolsó pókfonál, mely az elmerülőt fenntartja.~–
1921     Els   |            signore Scalcagnatónak nevezi az asszony, akkor a cipőt három
1922     Els   |          indulatú néposztály Rómában), s az utcai boltba belépve „cittadino
1923     Els   |       polgártársnő. – Cittadino Adoriano az emeleten lakik, s a lépcső
1924     Els   |             honnan tudja ez, hogy őt nem az ő cipészkirakata csalta
1925     Els   |                     Ő most nincs itthon. Az atelier meglátható.~Blanka
1926     Els   |             csakugyan meredeken vitt fel az égbe. Kicsiny kis padlásszoba
1927     Els   |                római gyékénnyel terítve. Az ablak előtt a festőtámlányon
1928     Els   |       festőtámlányon egy megkezdett kép. Az ablak igen nagy volt, kidűlő
1929     Els   |                  át zöld marad, s ez meg az alsó világítást vette el,
1930     Els   |               vette el, s így éppen csak az oly nehezen szabályozható
1931     Els   |             embernek való helyecske volt az; hanem aztán a kilátás abból
1932     Els   |              hanem aztán a kilátás abból az ablakból fejedelmek számára
1933     Els   |                 már fehérek a hótól.~Még az idő is kiderült egészen;
1934     Els   |               idő is kiderült egészen; s az a sötétkék, minden színt
1935     Els   |                 födte be a tájat, amiről az északi földöv lakójának
1936     Els   |              sincs.~Blanka merengve dőlt az ablak párkányára, s sokáig
1937     Els   |               hogy milyen boldog lehetne az a nő, aki ezt a képet nézhetné
1938     Els   |                 Scalcagnato. – Jöjjön el az ablaktól. – Megmutatom önnek
1939     Els   |                  Azzal odavezeté Plankát az ablakhoz, s egy fülkéről
1940     Els   |                de eszményíteni a szépet: az már „művészi ihlet”!~Ennek
1941     Els   |               már „művészi ihlet”!~Ennek az embernek hivatása van a
1942     Els   |             lelkében; nem azért, hogy ez az ő képe – hanem azért, hogy
1943     Els   |                 a nyaka büszkeségében.~– Az ára harminchárommillió-háromszázharmincháromezer -
1944     Els   |                  hirtelen ajka elé tette az ujját, mintha ketté akarná
1945     Els   |                pantomimikával mutogatott az ujjával majd a képre, majd
1946     Els   |                  Akármi történik is kinn az utcán. Nem kell se félni,
1947     Els   |                   mint nyáron a fecskék; az mind semmi!~Eközben levezette
1948     Els   |                hivő topographice fölvett az albumába, s nem elég-e Cittadino
1949     Els   |               vagyok szokva, hogy mindig az inasom fizet. S az most
1950     Els   |                mindig az inasom fizet. S az most otthon maradt.~– Nem
1951     Els   |                   Niente! Niente!” Ebben az egy szóban benne van az
1952     Els   |                  az egy szóban benne van az egész olasz nyelv. Ez mindenre
1953     Els   |               cipőre lesz szüksége, csak az ő boltját keresse fel, felsegítette
1954     Els   |              polgártárstól. – Egész Róma az utcán volt most. A nap olyan
1955     Els   |              vitatkozó tömegek lepték el az utcát. Saját lakása előtt,
1956     Els   |              hogy a maga választottjának az arcvonásait hazavigye emlékében,
1957     Els   |            homokról, s aztán megörökítse az arcot festményben, a lábnyomot
1958     Els   |                törődni, hogy mit zsibong az utcán, a piacon olyan nagyon
1959     Els   |             bukkant.~Azt rögtön meglátja az ember, amint beletekint
1960     Els   |                 alapját – valamint annak az általános fogvacogásnak
1961     Els   |                  általános fogvacogásnak az okát is, amivel saját cselédjei
1962     Els   |                  bátorsága. Úgy látszik, az nem értette meg egészen
1963     Els   |              védelem sincsen. Mert igaz.~Az, hogy a megtámadott: nő –
1964     Els   |           gázvilágítás fő vezetékcsövét. Az éjjel nem lesz Rómában lámpás.~
1965     Els   |                 imazsámolyán, és harcolt az égiekkel.~– Miért kell énnekem
1966     Els   |                  is? Hisz amit vétettem, az még csak gondolat volt!
1967     Els   |                   mentül jobban sűrűdött az alkony homálya, annál lázasabb
1968     Els   |                  a termekben a lámpákat. Az is késik – tán halasztani
1969     Els   |             késik – tán halasztani hiszi az est beállását azzal, hogy
1970     Els   |                   Egyszer rohanva tör be az ajtón az inas a hercegnőhöz,
1971     Els   |                  rohanva tör be az ajtón az inas a hercegnőhöz, s elsápadt
1972     Els   |                megfeledkezve a szolga és az úrnő közötti távolságról:~–
1973     Els   |               Jézus Mária, Szent József! Az ítélet napja van itt.~Azzal
1974     Els   |                  van itt.~Azzal kirohant az ajtón, végig jajgatva termen,
1975     Els   |                  kitekintett a szabadba. Az valóban emberijesztő tünemény
1976     Els   |                  amik már fenn ragyogtak az égen, azután melléje támadt
1977     Els   |              kénsárga; és a kettő között az acélkék ég.~S az égő, ijesztő
1978     Els   |                  között az acélkék ég.~S az égő, ijesztő hajnalfény
1979     Els   |            hajnalfény közepében ott állt az Angyalvár sötét, tömör köröndje,
1980     Els   |                 el a lángoló égtől; mint az ítéletnapja halottébresztő,
1981     Els   |               Malach Hamovesh angyala.~– Az Angyalvár ég! – A vatikán
1982     Els   |                  volt, aki megnyugtassa.~Az utcákon, a téren jajgatva
1983     Els   |              volt kiviláglott ég! Nappal az éjszakában. Rémséges nappal!
1984     Els   |          Rémséges nappal! A tűznek, mely az eget bevilágítá, nem volt
1985     Els   |               hogy más ura is van, mint „Az” odafenn!~Kisietett a korridorra
1986     Els   |                  vélve, hogy háznépe tán az udvaron van, s kitekintett
1987     Els   |               udvaron van, s kitekintett az ablakon.~Az udvaron nem
1988     Els   |                  kitekintett az ablakon.~Az udvaron nem látott emberi
1989     Els   |                 vér fagyott meg ereiben. Az összekötő karzat árkádjai
1990     Els   |                 hogy mi történik odafenn az égen; ők a sötétség munkáját
1991     Els   |                 Próbált a kapun kimenni; az be volt zárva. Kifutott
1992     Els   |                  be volt zárva. Kifutott az udvarra, cselédjei, kocsisai
1993     Els   |                Rettegett egyedül maradni az üres udvarban. A kertajtón
1994     Els   |               pavilonban fog elrejtőzni.~Az ég egyre világosabb lett.
1995     Els   |                 hogy a kert ajtaja, mely az utcára vezet, nyitva van.
1996     Els   |               nyitva van. Azt bizonyosan az elköltözött kertész hagyta
1997     Els   |               hagyta úgy. Egy pillanatra az volt eszében, hogy kimenekül
1998     Els   |                  eszében, hogy kimenekül az utcára. Hanem akkor gondolta
1999     Els   |             rajta bosszút akarnak állni.~Az ajtó előtt van egy vén ciprusfa,
2000     Els   |               annak a derekát ölelte át; az volt az utolsó jó barátja.~–