bold = Main text
     Part                                                 grey = Comment text

2001     Els   |               derekát ölelte át; az volt az utolsó jó barátja.~– Hát
2002     Els   |              kertajtóra kerültem – mondá az ifjú.~– Szóljon ön! – mondá
2003     Els   |                 mondá Blanka, felmutatva az égre. – Ég a világ? Ítéletnapja
2004     Els   |                 van?~– Nem, hercegnő. Ez az északfény. Az éjszaki hajnal.
2005     Els   |               hercegnő. Ez az északfény. Az éjszaki hajnal. Szokatlan
2006     Els   |               látott ilyet a feje fölött az örök város. S ez nagyon
2007     Els   |             nagyon jókor jött most. Azon az éjszakán, melyen valakinek
2008     Els   |               gázcsöveket elrombolni; ez az isteni lámpafény igen sok
2009     Els   |               betörő tolvaj gyáva, elfut az a közeledő léptek hangjára
2010     Els   |                 vagy kettőt főbe ütök, s az annak lesz baj. Ha pedig
2011     Els   |              akkor halálra hűti magát, s az aztán…~Nem mondta végig.
2012     Els   |                 aztán…~Nem mondta végig. Az akarta mondani, hogy „nekem
2013     Els   |                 nyelű ólombuzogányt, ami az igaz, hogy nem fegyver,
2014     Els   |                  ütnek vele valakit, hát az nem köszöni meg. – Ez megfelel
2015     Els   |               köszöni meg. – Ez megfelel az orgyiloknak!~Varázserővel
2016     Els   |              kezét, nem félt visszatérni az üres termekbe az ő oldalán.
2017     Els   |             visszatérni az üres termekbe az ő oldalán. Azt hitte, ez
2018     Els   |              annak érclapját megdöngetve az ólombuzogánnyal, dörgő hangon
2019     Els   |          hercegnőnek engem felkeresni?~– Az, hogy „a hegy nem keresi
2020     Els   |                 fel Mahomedet” Ezt pedig az ön saját sorai mondják.
2021     Els   |         tárcájából Manassé levelét, amit az Caldariva márkinőnek írt.~–
2022     Els   |                     Érintkezett ön ezzel az asszonnyal?~– Olvasta ön
2023     Els   |           hírlapot mutatva neki, melyben az ellene célzott vád volt. –
2024     Els   |                   S miért adta a márkinő az én levelemet a hercegnőnek?~–
2025     Els   |                 Honnan sejti ezt?~– Mert az én meghívomra is fel volt
2026     Els   |                 percig sem hittem azt.~– Az én hitem nem volt olyan
2027     Els   |                 érintése után ne érintse az öné.~S Manassé a gyertya
2028     Els   |                tőle Blanka.~– Egyik okom az volt rá, hogy búcsút vegyek
2029     Els   |             mennem, mert otthon baj van. Az én kis holdbeli szigetvölgyemet
2030     Els   |                 van római népünk. – Amíg az otthoniak boldogsága nagy
2031     Els   |                nagy volt, kerültem őket; az én boldogságom nem volt
2032     Els   |                  én boldogságom nem volt az – de most szerencsétlenség
2033     Els   |            szerencsétlenség fenyegeti, s az az enyém is. Megyek az osztályrészemért
2034     Els   |         szerencsétlenség fenyegeti, s az az enyém is. Megyek az osztályrészemért
2035     Els   |                 s az az enyém is. Megyek az osztályrészemért haza, az
2036     Els   |                az osztályrészemért haza, az én holdbeli völgyembe.~–
2037     Els   |               völgyembe.~– Tehát itt van az egyetlen eset, amikor önnek
2038     Els   |            amikor önnek is hivatása lesz az, hogy öljön?~– Nem, hercegnő.
2039     Els   |                  öljön?~– Nem, hercegnő. Az én hivatásom az, hogy békítsek.
2040     Els   |                hercegnő. Az én hivatásom az, hogy békítsek. Ezért sietek
2041     Els   |                 kulcsolta össze a kezeit az ifjú elé, s oly szívszakadva
2042     Els   |                  engem is magával innen!~Az ifjú arca lángra gyulladt
2043     Els   |                   repeső reménykedéssel.~Az ifjú alakja délcegen felmagasodott.~–
2044     Els   |                Meg tudnám önt védelmezni az egész világ ellen; de saját
2045     Els   |                  folytatá elcsendesülten az ifjú. – Elmondom, miért
2046     Els   |                  határozzon sietve, mert az idő ki van szabva. Én önt
2047     Els   |              hatalmas ellensége van. Még az éjjel el kell hagynia Rómát.
2048     Els   |             éjjel el kell hagynia Rómát. Az most nem könnyű feladat.
2049     Els   |                ezt a tervet gondoltam ki az ön számára. – Önnek mindenesetre
2050     Els   |                   A *i nagykövet neje?~– Az. – A menlevélben csak egy
2051     Els   |                 szereztem Scalcagnatótól az ön számára is egy menlevelet,
2052     Els   |                 szándokát titkolja vele. Az emberek ilyenkor óvatosságra
2053     Els   |                 kocsija ott van elrejtve az egyik tornácbejáratban.
2054     Els   |          megismerteti magát a grófnővel. Az önnek jó barátnéja, pártfogója,
2055     Els   |              lesz a földgömb! – Így lesz az jól, hercegnő!~– Valóban
2056     Els   |                 a ruha nem lesz alkalmas az utazásra, ugyebár? – kérdé
2057     Els   |                Nemsokára ismét megjelent az ajtóban, akkor már fekete
2058     Els   |              házmesterné lányát híni fel az öltözködéshez; de most az
2059     Els   |                az öltözködéshez; de most az sincs itt. Nem tudom magam
2060     Els   |            mártírok életére! Mert ez már az volt – mártírium. Blanka
2061     Els   |                  végzé. Arcát vizsgálta.~Az ifjú azalatt, amíg a gyönyörű
2062     Els   |                   hogy ne lássa, ami nem az övé.~– Köszönöm, jó barátom.
2063     Els   |            amikről ön gondoskodott nekem az útra.~És Manassénak volt
2064     Els   |                  figyelmezeteté Blankát.~Az hamar készen volt a csomagolással.~–
2065     Els   |            bérkocsit, mely idáig hozott; az vár reánk.~Perc múlva az
2066     Els   |                 az vár reánk.~Perc múlva az elátkozott palotát az utolsó,
2067     Els   |              múlva az elátkozott palotát az utolsó, legszerencsétlenebb
2068     Els   |                 a kocsisra. Ugyanaz volt az, aki őt ma délelőtt hordozta.~
2069     Els   |               ülésben, hanem odatérdelve az első ülés vánkosára Manassé
2070     Els   |      kapaszkodott, így beszélgetett vele az egész úton.~– Mi lesz önnek
2071     Els   |               magam kezétől nem. Előttem az öngyilkos a legbűnösebb
2072     Els   |               útnak. Hanem ha azt látnák az emberek, hogy az aki vagyont,
2073     Els   |                  látnák az emberek, hogy az aki vagyont, becsületet
2074     Els   |           levetett kabáttal fát fűrészel az utcán, visszariadnának attól
2075     Els   |             utcán, visszariadnának attól az úttól, amelyen ő ide jutott.~–
2076     Els   |                  cittadino Scalcagnatót. Az, tudom, nem engedi azt a
2077     Els   |                  megriadt nép, s elállta az utat.~Egy utcában mégis
2078     Els   |                magáét, mind a hölgyét, s az ellen nem lehetett kifogásuk.
2079     Els   |           mecénásai, a szobaleányt pedig az urasága. – Ez ellen nem
2080     Els   |       polgártársné szobaleánynak – mondá az egyik nemzetőr.~– Mind a
2081     Els   |                  Legyünk nyugodtak. Amíg az északfény tart, addig a
2082     Els   |                grófnő nem kísértheti meg az utcákon végigkocsizást,
2083     Els   |               Tehát nem tart egész éjjel az északi fény?~– Az északfény
2084     Els   |                  éjjel az északi fény?~– Az északfény nem enged maga
2085     Els   |         egyszerre mind haza akar tódulni az egyiptomi sötétségben. Várhatunk
2086     Els   |                   ahonnan visszatekintve az egész felséges Rómát látták
2087     Els   |            egyesítve. S most mindezt még az égi fény glóriája veszi
2088     Els   |           harangok kongnak: bing-bang! S az egész város zúg a procesziók
2089     Els   |                     Nincs-e rám kimondva az ítélet, hogy Rómát nem szabad
2090     Els   |                 lázadás, nem hitszegés-e az, amit most teszek?~– Nem!
2091     Els   |                 teszek?~– Nem! Önre csak az van ítélve, hogy Rómában
2092     Els   |            Rómában tartozik élni; de nem az, hogy Rómában tartozik magát
2093     Els   |                  eltávoznom, mert félek. Az válaszolták rá, hogy ha
2094     Els   |             szabad félni. A korona a főn az emberi mértéken túl emelkedő
2095     Els   |       kötelességekkel jár.~– S nincsen-e az én fejemen is korona-tövisből?
2096     Els   |                   Nem kötelez-e ez engem az ittmaradásra?~– Én bizony
2097     Els   |            harangütése volna, hogy mikor az emberek legnagyobbika a
2098     Els   |                  kevés van nekik. Legyen az én lelkemen az ön elszöktetésének
2099     Els   |             nekik. Legyen az én lelkemen az ön elszöktetésének a terhe.
2100     Els   |                Blankának, s elvezette őt az épület óriás kapujáig. A
2101     Els   |              volt. Bevezette a szobájába az érkezőket. – Vacsorával
2102     Els   |               hercegnőnek fel kell venni az útiköpenyt. Aztán még egyszer
2103     Els   |               kapus szobájából kilépnek. Az elsietett a rejtve tartott
2104     Els   |                 kezében, s azzal világít az utána jövő alaknak; az pedig
2105     Els   |           világít az utána jövő alaknak; az pedig egy nő.~Blanka messziről
2106     Els   |                 Blanka messziről ráismer az öltözetre. Narancssárga
2107     Els   |           kellett mondania ** grófnénál.~Az ég egész sötét már, az északfény
2108     Els   |                   Az ég egész sötét már, az északfény hazatért a jégpólus
2109     Els   |             arcot, de nem jut eszébe, ki az; annyi bizonyos, hogy parancsoláshoz
2110     Els   |          Szolgája, cselédje leszek önnek az úton. Holtomig háladatos
2111     Els   |            hasznossá fogom magamat tenni az úton; nem sírok, nem ijedek
2112     Els   |                 nem ijedek meg semmitől. Az ég irgalmára kérem, legyen
2113     Els   |              legyen kegyelmes hozzám.~És az erőszakos rimánkodás közben
2114     Els   |             erőszakosan kitépve kezeiből az öltöny fodrait, odadörmögé
2115     Mas   |                  Ím, egy világrész, ahol az Isten egyedül maga van.~
2116     Mas   |          együttvéve. Neve: a tenger.~Még az istenekkel bővölködő Olymp
2117     Mas   |               Mózses, Confucse, Mahomed, az evangelisták; mégis megismeri
2118     Mas   |                és nyelvű emberek Istene. Az Úr a vizek fölött.~A föld
2119     Mas   |               számára, a feltámadást. De az én képem lett volna a feltámadás
2120     Mas   |             feltámadás a tengeren! Mikor az angyal trombitaszavára a
2121     Mas   |                 s velük együtt százezrei az elsüllyedt hajóknak, s szárnyra
2122     Mas   |                 kelt házakkal emelkednek az ég felé!~Ugye, nagy bohó
2123     Mas   |                  ült, s fejét hátrahajtó az ifjú térdeire, s annak balját
2124     Mas   |                  minden gőzöst lefoglalt az új kormány a nagy tengeri
2125     Mas   |          felfogadni, s ezzel tovább tart az út. S még azt sem tudjuk,
2126     Mas   |                 búcsúzni jöttél: „Megyek az én kis holdbeli szigetembe
2127     Mas   |                     Hát lehetséges volna az, hogy olyan férfit, minő
2128     Mas   |                 közönséges ember vagyok. Az határozza meg a sorsomat,
2129     Mas   |               Északnak-e, délnek-e? Megy az, a szél jószántából, a végtelennek.
2130     Mas   |                  hívebb volt hozzá, mint az esküjéhez, bevitte a paradicsomba,
2131     Mas   |     tekintetekből egy évig utazhatni. Ha az év letelik, megújítod a
2132     Mas   |                  adakozást, s megújítják az engedélyt. Arannyal minden
2133     Mas   |             minden zárt ki lehet nyitni.~Az idegen föld útja a szerelmesek
2134     Mas   |             birodalomnak nincsen határa. Az ember úgy gombolyítja le
2135     Mas   |                 ember úgy gombolyítja le az életét erről a nagy gömbről,
2136     Mas   |      homokpusztán. Magad lakol benne, és az, aki önkényt követett. Nem
2137     Mas   |            hirdetni fogják a világnak, s az a hír, mint a pók, a próféta
2138     Mas   |                 elültettek egy fát, mely az utánatok jövőnek virágot
2139     Mas   |              Minden országban elveszitek az örömeiteket, s nem kérdezitek
2140     Mas   |                  föltételek alatt, kinek az engedelmével szabad azokat
2141     Mas   |             szabad azokat elfogyasztani. Az oltárt és a lelkiismeretet
2142     Mas   |               kiengeszteli a vezeklés és az alamizsna.~Bejárhatjátok
2143     Mas   |              Kína belsejét, Japánt, ahol az emberek semmit se tudnak
2144     Mas   |                boldogságához egyéb, mint az, hogy az emberek szeressék
2145     Mas   |       boldogságához egyéb, mint az, hogy az emberek szeressék egymást;
2146     Mas   |               ott van még a másik kettő. Az is mind paradicsom annak,
2147     Mas   |                   s visszahoz benneteket az Európa-vágy, a szokás, a
2148     Mas   |                  a lángésznek megnyitják az Olympot. S azontúl egymáshoz
2149     Mas   |             önvédelemből.~Egész életetek az örömök szakadatlan egymásra
2150     Mas   |           legyetek, ahol tavasz van. Még az évszak sem képez számotokra
2151     Mas   |                vagy távozó ágyúdörgésből az ütközet kimenetelét, mely
2152     Mas   |                  kénytelen benne maradni az átkozott ébrenlétben. Ti
2153     Mas   |                 átkozott ébrenlétben. Ti az álom országában jártok azalatt,
2154     Mas   |           koldusok; hol hagyta el ez meg az a jó barát a fél kezét,
2155     Mas   |               annyi asszony gyászruhában az utcákon; mit csináltak ők
2156     Mas   |             hajszálnyira sem mozdult meg az előbbi helyéről.~Erre aztán
2157     Mas   |              akarta szorítani a hölgyet.~Az pedig eltaszítá őt magától.~–
2158     Mas   |            kormányhoz. Te pedig ide ülsz az én lábaimhoz; aztán ide
2159     Mas   |                  Manassé beszélt.~– Ahol az én kis tanyám áll, ott nincs
2160     Mas   |                 rohan egymást öldökölni. Az én kis holdszigetemet két
2161     Mas   |            rettegések között, amiket még az álom se szakít félbe.~A
2162     Mas   |                    Bejárja velem nem azt az áldott országot, ahol elég
2163     Mas   |                tegyék egymást; hanem azt az elátkozottat, ahol elég
2164     Mas   |              megöljék egymást.~Kalauzunk az ágyúdörgés, s világítótornyunk
2165     Mas   |           ágyúdörgés, s világítótornyunk az égő városok lángja. A nő,
2166     Mas   |             széttépett móringlevele – és az én jövendő életmódomnak
2167     Mas   |                  én jövendő életmódomnak az eszközei: a véső, kalapács,
2168     Mas   |         próbatégely.~S veszteségének nem az lesz a súlyosabb része,
2169     Mas   |              teljes földi világot, hanem az, hogy feláldozott egy imádott,
2170     Mas   |           hercegek palotáiból, hanem még az oltárok házaiból is, s amint
2171     Mas   |                 mikor megérkezünk együtt az én népem kis szigetvilágába,
2172     Mas   |               hetedik napon pedig, mikor az Úrnak szombatja vagyon,
2173     Mas   |               hogy láthatóvá tegye benne az Istent. Nincs benne oltár.
2174     Mas   |              oltár. A nép maga énekel. S az rideg, vontatott, egyhangú
2175     Mas   |               mint a többi. Amit beszél, az nem szól fölfelé az angyaloknak,
2176     Mas   |              beszél, az nem szól fölfelé az angyaloknak, csak lefelé
2177     Mas   |                 angyaloknak, csak lefelé az embereknek. Mikor megáld,
2178     Mas   |           férfinak mindhalálig!” S akkor az egész ház föláll, s rázendíti
2179     Mas   |                  ház föláll, s rázendíti az ament! S akkor a nő, aki
2180     Mas   |                 akkor a nő, aki asszonya az ő férjének, annak kezét
2181     Mas   |           képeznek előtte. S mikor eljön az idő, hogy ez a nő anya legyen,
2182     Mas   |              erősebb fölségi joga legyen az uralkodásra, mint van annak
2183     Mas   |                 a semmiből teremtett.~Ez az én csábképem, hercegasszony!~
2184     Mas   |              tett, s aztán odaveté magát az ifjú keblére, hangosan –
2185     Mas   |             Eljössz-e hát velem? – mondá az ifjú.~– Jól tudod te azt,
2186     Mas   |                két karoddal átölelhetsz, az az én láthatárom; az én
2187     Mas   |                 karoddal átölelhetsz, az az én láthatárom; az én egész
2188     Mas   |        átölelhetsz, az az én láthatárom; az én egész világom.~– Akkor
2189     Mas   |                  te egy hajótörött vagy, az én szívem egy mentő deszkaszál,
2190     Mas   |                   És nem esett jól neked az a csók?~– Nem! Fájt…~– Fájt –
2191     Mas   |                    Fájt – a csók?~– Fájt az, hogy te haragodban csókolsz.~–
2192     Mas   |                 Nem veszett-e el a hitem az emberi alakok istenségében;
2193     Mas   |              emberi alakok istenségében; az áldások foganatjában, magában
2194     Mas   |            áldások foganatjában, magában az emberi igazságszeretetben
2195     Mas   |                elítéltek, maguk elfutnak az ő ítéletük elől. Mit higgyek
2196     Mas   |                higgyek én tovább azoknak az égig emelkedésében, akiket
2197     Mas   |                  el fogják veszíteni. De az ég kulcsait mindig bírni
2198     Mas   |            kulcsait mindig bírni fogják. Az, akit te futni láttál, a
2199     Mas   |            szentek, a dicsőültek serege, az apostolok, a vértanúk, akikkel
2200     Mas   |              vértanúk, akikkel telve van az a világ, nem jönnek eléje
2201     Mas   |                 követelni, s százmilliói az élőknek fogják ezután is
2202     Mas   |           kellene érted mondanom magáról az égről; már meg van téve.
2203     Mas   |                nem lehet többé más, csak az, amit a szép Cyrene mondott,
2204     Mas   |           Feleségem akarsz lenni. S hogy az lehess, meg kell tenned
2205     Mas   |                  lehess, meg kell tenned az utat odáig, ahol hitsorsosaim
2206     Mas   |                  törvény. Át kell térned az én vallásomra.~– Készen
2207     Mas   |                rá.~– Nem vagy rá készen. Az én templomom nem átjáróház
2208     Mas   |               vágyó szerelmesek számára. Az én eklézsiám nem azilum
2209     Mas   |                  bíráik elől menekülnek. Az én templomom tornyán a gömb
2210     Mas   |                Jertek ide! Itt szabadabb az erkölcs, könnyebb az élet,
2211     Mas   |           szabadabb az erkölcs, könnyebb az élet, itt nem kell keresztet
2212     Mas   |             előbb meg kell szeretned azt az Istent, akit én követek.~–
2213     Mas   |                ismerem meg őt?~– Azokból az emberekből, akik az ő hívei.
2214     Mas   |              Azokból az emberekből, akik az ő hívei. Nem az igékből,
2215     Mas   |         emberekből, akik az ő hívei. Nem az igékből, nem a szent könyvekből,
2216     Mas   |           könyvekből, hanem a tettekből: az emberek életéből. Majd ha
2217     Mas   |                azok, akik nem halasztják az Istennel és emberekkel való
2218     Mas   |        megmutatják, hogyan kell embernek az embert eltűrni, igazságosnak
2219     Mas   |                  zúgolódni, hanem örülni az életnek és mindannak, ami
2220     Mas   |                 s mindezekért áldani azt az egy Istent, aki mindezt
2221     Mas   |                 nem csapásul mérte reánk az eredendő bűnért, hanem saját
2222     Mas   |             Isten”! Akkor szeretni fogod az én atyámfiait; akkor szeretni
2223     Mas   |                 akkor szeretni fogod azt az egy Istent, aki a béke Istene;
2224     Mas   |                akkor nem fog neked fájni az én csókom.~– Szólj, mind
2225     Mas   |            cittadino Scalcagnatótól, aki az osztrák partrendőrök előtt
2226     Mas   |                  hadseregben szolgálnak. Az én nevem gyanús itt is,
2227     Mas   |                 van, amit választhatunk. Az egyik az, hogy Triesztben
2228     Mas   |                  választhatunk. Az egyik az, hogy Triesztben kiszállva
2229     Mas   |         bajuszomat levágom, s szolgállak az egész úton mint cseléded,
2230     Mas   |             fejét rázta.~– Mi a másik?~– Az sokkal nehezebb és veszélyesebb.~–
2231     Mas   |                én azt választom. Hogy én az egész úton úgy bánjak veled,
2232     Mas   |               meg. Mondj mást.~– A másik az, hogy a partra kiszállva,
2233     Mas   |              jövő rendőrbiztosnak, ahogy az most szokás; attól megtudjuk
2234     Mas   |            Blanka a tenyerébe tapsolt.~– Az lesz jó. Ahol elfáradunk,
2235     Mas   |         Triesztben legsürgetősebb dolguk az volt, hogy mind a ketten
2236     Mas   |                 A levélben tudatták vele az eddig törtérteket. Hogy
2237     Mas   |            Erdélybe, ahol egyedül lehető az áttérés és az egybekelés.
2238     Mas   |             egyedül lehető az áttérés és az egybekelés. Ez majd nagy
2239     Mas   |                 egy darab papírra írtak; az egyik oldalára Blanka, a
2240     Mas   |                  fog érni, mint ők, akik az út egy részét gyalog teszik
2241     Mas   |               délöv világa: a ciprusfák, az olajfaligetek országa. Az
2242     Mas   |                az olajfaligetek országa. Az első útkanyarodónál más
2243     Mas   |          szántott rajta – mint mondják – az ördög.~Egy elátkozott vidék,
2244     Mas   |               Egy elátkozott vidék, ahol az ember száműzetésben él.
2245     Mas   |            szédítő mélységében megszállt az esti köd.~Hárman haladnak
2246     Mas   |               csipkét, selymet lopnak át az osztrák határon. Ismeri
2247     Mas   |                   amiket kerülni kell, s az útféli tanyákat, amikben
2248     Mas   |                  dacolni mostohaapjával, az ördöggel, s kierőszakolt
2249     Mas   |             semmi élet, semmi növényzet.~Az elkényszeredett boróka meghúzza
2250     Mas   |                  város”. Minő város volt az? Egy Pompéji a hegytetőn,
2251     Mas   |               teteje már egynek sincsen; az út magasságáról minden szobába
2252     Mas   |          kecskepásztor: összes lakossága az egész városnak, s vendégfogadósa
2253     Mas   |                    mondá a kalauz, amint az ösvényről a puszta város
2254     Mas   |                 felé letért.~– Fecsegőt? Az a neve a gazdának? – kérdé
2255     Mas   |             gazdának? – kérdé Manassé.~– Az a tulajdonsága. Egész nap
2256     Mas   |                   amit egy szarka beszél az ágon, mikor jóllakott és
2257     Mas   |               jóllakott és ejtőzik, mint az ő válaszait. Voltak tudós
2258     Mas   |                 Amint a kalauzt meglátta az ajtajában a két utazóval,
2259     Mas   |                 abbahagyta a perlekedést az eddigi vendégeivel, s csupa
2260     Mas   |                  a háromnak felszolgált, az valószínűleg mind megannyi
2261     Mas   |                  mityi nófiti.” Nem kell az uraságoknak semmi, csak
2262     Mas   |              beszélni nem. Csinált ágyat az uraságoknak a tűzhely mellett
2263     Mas   |                  körülültek, s előszedve az iszákból a magukkal hozott
2264     Mas   |                 A gazdát is kínálták, de az világért meg nem kóstolt
2265     Mas   |           magasztalni azt a valamit, ami az ő egyetlen fazekában rotyogott. (
2266     Mas   |                  mosolygás, a cuppantás, az összecsücsörített ajkakhoz
2267     Mas   |                  ínynek drága és kedves: az olasz olla potridája, a
2268     Mas   |               nagyon elszomorodott, hogy az ő fejedelmi lakomáját így
2269     Mas   |         fejedelmi lakomáját így megvetik az idegen barbárok; s aztán
2270     Mas   |              aztán motyogott magában; ez az ő csemegéje: delicatesse,
2271     Mas   |           Mindennap küld a számára egyet az útjába. S a kígyó jóízű
2272     Mas   |                  jóízű állat, jobb, mint az ángolna. A kígyó szelídebb
2273     Mas   |              vette a fazekát, kiült vele az ajtó elé egy nagy kőre,
2274     Mas   |                  kalauznak, valószínűleg az időjárás változandósága
2275     Mas   |               nyelven. Mégsem bírt vele. Az asszony kifogyhatatlan volt
2276     Mas   |               perpatvarban, utoljára is „az okosabb enged”. Neki kellett
2277     Mas   |            pusztaságának közepette. Ahol az egyetlen ember egyetlen
2278     Mas   |             kecskék csengettyűszava. Itt az a hajnali harang.~A gazda
2279     Mas   |            keresztül. Blanka utánanézett az ajtó hasadékán keresztül,
2280     Mas   |                előtt állt egy kőkereszt. Az egyik ága már le volt törve,
2281     Mas   |                 ága már le volt törve, s az idvezítő testéből csak a
2282     Mas   |            hosszú imádságot mondani azon az érthetetlen, senkihez nem
2283     Mas   |              Róre mityi nófiti.” Ez volt az ámen. – Az, akihez beszélt,
2284     Mas   |              nófiti.” Ez volt az ámen. – Az, akihez beszélt, bizonyosan
2285     Mas   |               fel Blankának. Tudta, hogy az asszony boldogtalan azon
2286     Mas   |                  megfejni. Szép tudomány az egy asszonynak, aki szereti
2287     Mas   |                jól okoskodott, mikor ezt az utat választotta; a Karszton
2288     Mas   |             vámot.~Amint Manassé Blankát az „Angol királynő”-nél elhelyezte,
2289     Mas   |              küldött levélben reábízott. Az ügyvéd irodája ismeretes
2290     Mas   |             leghíresebbek közé tartozott az a fővárosban. Mindig volt
2291     Mas   |                  nagy lármára nyitott be az irodába. A sánta meg a púpos
2292     Mas   |               nagyszámú hasonló betűknek az elszaporításával gyűlt meg
2293     Mas   |             rögtön elővette, hogy legyen az ő vitás perükben bíró.~–
2294     Mas   |                  tizenötödikét, csakhogy az nem volt forradalom, mert
2295     Mas   |           sütöttek el benne; a bécsi már az volt, mert abban egy embert
2296     Mas   |        Otthagyták egyedül a hebegővel. – Az volt az irodafőnök.~Manassé
2297     Mas   |           egyedül a hebegővel. – Az volt az irodafőnök.~Manassé Zimándy
2298     Mas   |      nagymennyiségű kkkk betűvel; amikor az nem sikerült, egy még hosszabb
2299     Mas   |               igen szépen elő tudta adni az irodavezér, hogy Zimándy
2300     Mas   |              magában Manassé.~Másnap még az olajlámpák pislogása mellett
2301     Mas   |                  megindult a gyorsszekér az utazókkal. Vannak vasutak,
2302     Mas   |                  túltett ez utazási mód. Az út jó volt: nem vas, de
2303     Mas   |                 neveztek el ekként, mert az egész park körül van szegélyezve
2304     Mas   |            vasvillát emelgetve, másikkal az első ló zabláját ragadva
2305     Mas   |               vendégek nem értették azt; az őr bővebb magyarázattal
2306     Mas   |       magyarázattal szolgált.~– Ilyenkor az útfélen két strázsa áll,
2307     Mas   |                 megigazította, odasietve az uraságokhoz. Ő németül beszélt.~–
2308     Mas   |           vadparaszt! Sohase tanulja meg az igazi szókat. A nagyságos
2309     Mas   |          vezessék őt beteg barátnéjához. Az asszonyok nagyszerűek a
2310     Mas   |                  a betegápolási vágyban.~Az inas előbb bejelentendőnek
2311     Mas   |             várhattak rá, míg visszatér. Az pedig jó ideig tartott.~
2312     Mas   |               ideig tartott.~Mikor aztán az inas ijedésre meredt szemekkel
2313     Mas   |                  hogy be lehet menni; de az arcáról lehetett látni,
2314     Mas   |         szobájában nappal is sötét volt. Az ablaktáblák be voltak téve,
2315     Mas   |                de Cologne-t csepegtetett az úrnő fejére, s a szolgáló,
2316     Mas   |                 fújt arra a helyre, hogy az illatszer gyorsan elpárologjon.~
2317     Mas   |                ki jön őt látogatni, mert az inas bejelenté a vendég
2318     Mas   |             megigazította magát: már nem az!) Blanka!” – s akkor aztán
2319     Mas   |                szellem csókja lett volna az, s két karját arca elé tartá,
2320     Mas   |                 a szenvedő úrhölgy. – Mi az a fájdalom, amit a fejemmel
2321     Mas   |         Borzasztó eszme! Férjhez menni – az egyház tilalma ellen! A
2322     Mas   |                 szentképemet. Eltorzulva az örök lángok között. Elveszve
2323     Mas   |               meleg van idebenn! Hol van az a thermometrum? Legalább
2324     Mas   |                ön! Fusson! Hagyja el azt az embert! Azt a démont!~–
2325     Mas   |                  fájdalmat okozni – s én az vagyok!~– Szerencsés ön!
2326     Mas   |             Szerencsés ön! Ah, én amióta az ön balsorsát megtudtam,
2327     Mas   |               ereje van.~– Igen; ön volt az én szentem.~– Kísértsük
2328     Mas   |         megszűntem is szent lenni, hátha az ujjaimban megmaradt ez a
2329     Mas   |                 ez a gyógyerő. Tegye ide az ölembe a fejét.~S azzal
2330     Mas   |            odavonta barátnéjának a fejét az ölébe. Az most elkezdett
2331     Mas   |           barátnéjának a fejét az ölébe. Az most elkezdett reszketni,
2332     Mas   |                  szobához képest.~Ezeket az elátkozott Szamos-parti
2333     Mas   |                 van mindennek. Aztán még az egérszag meg a kenderszag!
2334     Mas   |                  meg a kenderszag! Áthat az ablakon is! Ez az otkolon
2335     Mas   |                  Áthat az ablakon is! Ez az otkolon meg oly büdös! A
2336     Mas   |              homlokára tett kézzel, hogy az elszunnyadjon.~– Vegye ön
2337     Mas   |               tett, mintha megadná magát az álomnak.~Most életveszéllyel
2338     Mas   |              döngése elriasztá szemeiről az álmot.~A két cseléd aztán
2339     Mas   |                elfogták.~(Minthogy télen az ilyen rovar ritkaság, az
2340     Mas   |                 az ilyen rovar ritkaság, az eszes cselédség nyáron szokott
2341     Mas   |                 Zimándy úr szobájáig, ki az épület túlsó szárnyában
2342     Mas   |         házasélet rózsaláncait felvette. Az arca is megváltozott. Megnyúlt
2343     Mas   |             pedig gondosan betette utána az ajtót, s elébb körülnézett,
2344     Mas   |              bakot már magad is ismered. Az egyik az, hogy Blanka hercegnőt
2345     Mas   |               magad is ismered. Az egyik az, hogy Blanka hercegnőt elszöktetted
2346     Mas   |               hát. Idáig hát eljöttetek. Az is nyaktörő vállalat volt
2347     Mas   |                  és a consistorium előtt az erdélyi törvények szerint
2348     Mas   |                  a császáriak. Kolozsvár az ő kezükben van. Szülöttevárosodat
2349     Mas   |                 váltok, be nem juttok.~– Az én dolgom lesz az, bátyám.~–
2350     Mas   |              juttok.~– Az én dolgom lesz az, bátyám.~– Jól van. Hát
2351     Mas   |                hivatalt vállalt. Sándor, az utána következő bátyád,
2352     Mas   |                már csatában is volt; míg az ikertestvéred, Anna is azt
2353     Mas   |            szépen elkészítették maguknak az ágyat, s kezdték észrevenni,
2354     Mas   |            nyolcan el vagyunk veszve, ha az ország felfordul, a vagyonunkat
2355     Mas   |                   aki jól eltette magát. Az nincsen kompromittálva.
2356     Mas   |                 vagy mit csinál Rómában. Az jó firma. A megbukott dicasterum
2357     Mas   |                  exconsiliarius. Írassuk az ő nevére minden vagyonunkat.
2358     Mas   |                   Mindnyájan helyeselték az indítványt, az egész birtokot
2359     Mas   |               helyeselték az indítványt, az egész birtokot a te nevedre
2360     Mas   |            nevedre íratták. Most te vagy az egész Adorján-uradalom birtokosa.~
2361     Mas   |                  te odapottyansz közéjük az égből; azt mondod, „Én is
2362     Mas   |                 itthon vagyok!”, s azzal az egész tervüket dugába döntöd.
2363     Mas   |          elkezdett föl s alá járkálni.~– Az az egy szerencse, hogy nem
2364     Mas   |                 föl s alá járkálni.~– Az az egy szerencse, hogy nem
2365     Mas   |                  rendezték, már elfogták az oláhok, s fogva tartják
2366     Mas   |                   Bizony kettőt. Azoknak az életéért nem adnék egy tűzkövet.~
2367     Mas   |              nyitva maradtak a szemei és az ajkai, mint akinek megállt
2368     Mas   |               ajkai, mint akinek megállt az esze.~– Legokosabb lesz,
2369     Mas   |          kocsirudadat, s igyekezel ebből az országból kijutni. Blankát
2370     Mas   |                  nem hagyta. Hanem ennek az a kezdete, hogy – arra van
2371     Mas   |       Lengyelország! Még arrafelé szabad az út. Búcsút se végy tőle,
2372     Mas   |                kiálts olyan nagyon, mert az asszonyok azt fogják hinni,
2373     Mas   |              mondok én neked két dolgot. Az egyik az, hogy amíg nem
2374     Mas   |               neked két dolgot. Az egyik az, hogy amíg nem kénytelen
2375     Mas   |                  hogy amíg nem kénytelen az ember vele, addig ne házasodjék
2376     Mas   |                 ne házasodjék meg. Nincs az az elítélt rab, nincs az
2377     Mas   |                 házasodjék meg. Nincs az az elítélt rab, nincs az az
2378     Mas   |                 az az elítélt rab, nincs az az üldözött adós, akinek
2379     Mas   |                 az elítélt rab, nincs az az üldözött adós, akinek a
2380     Mas   |                  egy feleséges embernél. Az asszony csupa gyöngédség
2381     Mas   |               csupa szeszély és rigolya. Az ember, aki megházasodik,
2382     Mas   |                  harmadnapos hideglelés: az ember akkor érzi magát jól,
2383     Mas   |                  a tanácsadó szeme közé; az nem vette észre a szemrehányást
2384     Mas   |                   A másik tanácsom pedig az, hogy sohase szaladj te
2385     Mas   |                Vagy életben hagyják őket az oláhok, vagy nem hagyják.
2386     Mas   |                oláhok, vagy nem hagyják. Az első esetben majd csak megtalálod
2387     Mas   |                 megtalálod őket egyszer; az utóbbi esetben pedig – nem
2388     Mas   |                   csak hétfelé megy szét az ősi birtokotok.~Ez a meztelen
2389     Mas   |             Manassé előtt.~– Elég, uram. Az én ügyemről ne beszéljünk
2390     Mas   |           ügyemről ne beszéljünk többet. Az az én dolgom lesz. Tudni
2391     Mas   |                 ne beszéljünk többet. Az az én dolgom lesz. Tudni fogom,
2392     Mas   |            barátom! Zboróy Blanka grófnő az én kliensem.~– Nem az. Az
2393     Mas   |             grófnő az én kliensem.~– Nem az. Az enyim.~– No, de barátom;
2394     Mas   |                az én kliensem.~– Nem az. Az enyim.~– No, de barátom;
2395     Mas   |              hangossá kezdett fokozódni. Az ajtón egy sápadt, ijedt
2396     Mas   |                  horror” és „pavor”-nak. Az inas volt. Vacogó fogakkal,
2397     Mas   |               Gábor úr Manasséhoz, azzal az ijedt képpel, amit az iskolás
2398     Mas   |              azzal az ijedt képpel, amit az iskolás gyerek mutat, mikor
2399     Mas   |              minél előbb rendbe hozni.~– Az mindjárt megtörténhetik –
2400     Mas   |                  szekrényeit, s elővonta az iratcsomagot a Z-betűs fiókból.~
2401     Mas   |                remek-képe újra benyomult az ajtónyíláson.~– Kéreti a
2402     Mas   |               azzal visszalökte a fiókba az iratokat. – Átkozott dolog! –
2403     Mas   |                mosdani, törülközni, hogy az áruló dohányillattól megmeneküljön;
2404     Mas   |                  híres nagy gazda volt. (Az asszonyságé volt a birtok.)
2405     Mas   |                   s a rőt lombozat közül az érett gyümölcs, mint korallgyöngy
2406     Mas   |                beh sok változás történik az emberrel!~Akkor is éppen
2407     Mas   |               ködfátyola mögött.~S azóta az ő sorsa kétszer is megfordult.
2408     Mas   |              Azóta harmadszor kezdi újra az életet.~És érti, tudja jól,
2409     Mas   |                 És érti, tudja jól, hogy az az élet, amit most kezd,
2410     Mas   |                 érti, tudja jól, hogy az az élet, amit most kezd, a
2411     Mas   |                alkotta a természet, hogy az idegek uralkodjanak rajta.
2412     Mas   |            mennyi a valódi baj, s mennyi az affektált kiszámítás.~A
2413     Mas   |                egyszer szentesítve lesz, az csak olyan úton történhetik
2414     Mas   |                  keseríti, megszégyeníti az a gondolat, hogy neki ez
2415     Mas   |                  a hosszú, egyenes úton, az a gondolatja támadt, amint
2416     Mas   |               árnyékát elnézte, hogy hát az embert örökké kíséri ez
2417     Mas   |              fény? Mindig azt kell tudni az embernek, hogy a háta mögött
2418     Mas   |                  kísérje? Olyan hű, mint az árny s olyan tiszta, mint
2419     Mas   |                  Most újra eszébe jutott az.~Visszafordult. S íme, nem
2420     Mas   |                Visszafordult. S íme, nem az árnyék volt háta mögött,
2421     Mas   |              háta mögött, hanem Manassé.~Az ifjú gyöngéden kezébe vette
2422     Mas   |                 volna-e kedved folytatni az utazást, lelkem?~– Azt mondtad
2423     Mas   |                kellett kerülnie Deésnek. Az út odáig akadálytalan volt
2424     Mas   |                  sem vehette észre, hogy az út egy szétrobbantott hadsereg
2425     Mas   |              taposva; olyan simára, hogy az útba eső vendéglőkben imádkozásért
2426     Mas   |                 harapás ennivalót kapni. Az idő igen szép volt. A verőfényes
2427     Mas   |                karácsonyig tartott abban az esztendőben. Az olaszországi
2428     Mas   |            tartott abban az esztendőben. Az olaszországi carbonári köpönyeg (
2429     Mas   |         olaszországi carbonári köpönyeg (az akkori év polgári divatja)
2430     Mas   |               polgári divatja) elég volt az útra. Manassé régi ismerős
2431     Mas   |            Gregornak csúfolták, rettegte az egész vidék, utoljára a
2432     Mas   |             mondott neki a medvéről, mik az erdők otthonos lakói, s
2433     Mas   |               lakói, s igaz történeteket az aranybányászokról, kik e
2434     Mas   |               ott küzdenek a bányarémmel az aranyért, ezüstért abban
2435     Mas   |                abban a völgyben, ahonnan az a fehér ködalak emelkedik
2436     Mas   |             fehér ködalak emelkedik föl. Az a ködóriás a „bányarém”.
2437     Mas   |                és mireny füstje ez, amit az ércpirítók máglyái támasztanak.
2438     Mas   |        támasztanak. Minden lehelet, amit az aranyolvasztók beszívnak –
2439     Mas   |           történetébe játszatja bele ezt az erdélyi kastélyt.~Manassé
2440     Mas   |            gunyhók történetét is ismerte az útban, s a vidám adomákat,
2441     Mas   |              falvakhoz vannak kötve. Még az út melletti feszületre is
2442     Mas   |           figyelmeztette Blankát, melyen az emberséges szobrász a mi
2443     Mas   |                  azt mondá Blankának: – „Az ott Kolozsvár!” – a nő bámulva
2444     Mas   |                szülőföldedet körülveszi? Az egyik láng, a másik vér;
2445     Mas   |             Manassé gondos figyelme volt az, hogy Blanka előtt a veszélyt
2446     Mas   |                  mint a török üdvözültek az Alsiráth borotvaélű hídján
2447     Mas   |                 napot késik; ha csak azt az egy éjszakát ott tölti Pálmáson,
2448     Mas   |                  szándékosan híresztelte az ellenkezőt. Kolozsvárt még
2449     Mas   |              Amint a gyaloghídra lépett (az ember gondolta volna, hogy
2450     Mas   |               hogy most minden jegyszedő az átrobogó honvédet, huszárt,
2451     Mas   |             passzusmutogatás nélkül! Hol az igazság?~Manassé bosszúsan
2452     Mas   |                Manassé bosszúsan fordult az alkalmatlankodó felé. Kicsi,
2453     Mas   |               vállú, tömzsi emberke volt az; székelyes zekében, hosszú
2454     Mas   |                 csakugyan ölre kap ezzel az emberrel, átnyalábolja mind
2455     Mas   |                  bátyám!~– Én vagyok biz az, Manassé öcsém – szólt a
2456     Mas   |              jobb kezével megszoríthassa az öccse kezét.~Aztán Blankához
2457     Mas   |              drágalátos szentkép meg tán az ángyikánk lesz? Ugyan, az
2458     Mas   |                az ángyikánk lesz? Ugyan, az Isten áldja meg, hajoljon
2459     Mas   |                hozzám kisség; hadd adjak az arcára vaj egy fél csókot.~
2460     Mas   |                kívánságát, s adott aztán az arcára Áron nem felet, de
2461     Mas   |           szalonnánál, kenyérnél; s csak az az egy bajom volt, hogy
2462     Mas   |        szalonnánál, kenyérnél; s csak az az egy bajom volt, hogy hagymát
2463     Mas   |           bányász. Három napig lemondott az éltető hagymájáról, a rokoni
2464     Mas   |               koronájával lefelé, s csak az egyik oldalát üti meg: „
2465     Mas   |               délesti harangszó után van az idő, akkor nem szokott egymással
2466     Mas   |                hogy majd maga fog szedni az erdőn őszi virágokat a számukra.~–
2467     Mas   |              csoda több a kerek világon. Az egész életében meg fogja
2468     Mas   |                  keresztül gyalogolni?~– Az a legnagyobb örömem.~– No,
2469     Mas   |           urakkal beszél, csak megmondja az igazat – csakhogy nem egyszerre.~
2470     Mas   |                  egy év különbségük volt az időkorban.~A korláton keresztülnyújtotta
2471     Mas   |              megcsókolták egymást.~– Hát az ángyikádtól nem kérsz egy
2472     Mas   |                 szemébe könny gyűl.– Egy az Isten!~– Egy az Isten! –
2473     Mas   |               gyűl.– Egy az Isten!~– Egy az Isten! – dörmögé utána a
2474     Mas   |                  utána a vénebb testvér. Az ifjú sarkantyúba kapta paripáját,
2475     Mas   |                ház mellett kert is volt, az most zöldségeskertül volt
2476     Mas   |              volt kiadva egy kufárnénak; az hevenyészett esetebédet
2477     Mas   |                  hevenyészett esetebédet az utasoknak. Blanka kiment
2478     Mas   |              kufárné is részese volt már az összeesküvésnek, amiben
2479     Mas   |               keresztül. Neki nem szabad az örvénybe lenézni.~– Tud-e
2480     Mas   |                 Mezőségre. Megszokja azt az ember. Mert az urak még
2481     Mas   |             Megszokja azt az ember. Mert az urak még az éjjel akarnak
2482     Mas   |                  ember. Mert az urak még az éjjel akarnak ám tovamenni
2483     Mas   |              amit felhajtanak! Azért még az éjjel akarnak útra kelni.~
2484     Mas   |         ösvényeken.~Blanka megszokta már az éjjeli utazást; azt hitte,
2485     Mas   |              Ösztön, sejtelem vagy talán az „otthon” utáni vágy súgta
2486     Mas   |                 S nagy veszély érzetében az asszonyok kitartása óriási.~ ~
2487     Mas   |             nyergelve – szólt Áronhoz.~– Az ám – felelt a bányász megzavarhatlan
2488     Mas   |             mikor lassan halad a szekér, az ifjasszonyka elbólintott,
2489     Mas   |             annak a gombját megnyomta, s az ismétlő órát ütteté a füléhez
2490     Mas   |                Tizenkettő és két negyed.~Az egész ember ilyen volt;
2491     Mas   |         értelmesség; gúnyoló pórcinizmus az uraskodók, a hetvenkedők
2492     Mas   |                   jókedély a veszélyben; az igazi székely lófőpéldány. (
2493     Mas   |                 székelynél.)~Tehát amint az ismétlő óra tizenkettőt
2494     Mas   |                és felet ütött, azt mondá az öccsének:~– No, most már
2495     Mas   |          öccsének:~– No, most már elmúlt az Úrnapja, öcsém, az ifjasszonyka
2496     Mas   |                elmúlt az Úrnapja, öcsém, az ifjasszonyka is elaludt,
2497     Mas   |                  azok fogságra? Hát hogy az elején kezdjem. Tudod, mikor
2498     Mas   |               tüzet, ahol minden ház ég? Az egész fiatalság égett, lángolt.
2499     Mas   |              csak azt mondom neked, amit az egyszeri góbé mondott a
2500     Mas   |                agyonszúrá vasvillával, s az szidó érte; hogy mért nem