bold = Main text
     Part                                                 grey = Comment text

2501     Mas   |                  megharapni. Körös-körül az egész oláhság fegyvert fogott;
2502     Mas   |        legokosabb ember volt a városban, az vezette a dandárt: váci
2503     Mas   |              váci püspök, kalocsai érsek az egész sereget. Hallom ám
2504     Mas   |                  népgyűlésre következett az agyagfalvai székely népgyűlés.
2505     Mas   |                bátyád is jelen volt azon az aranyosszékiekkel. Akkor
2506     Mas   |               Simon bátyád neve jött ki. Az átmene az ellentáborhoz
2507     Mas   |                  neve jött ki. Az átmene az ellentáborhoz fehér zászló
2508     Mas   |                 a ketten. Már most aztán az oláh atyafiak azzal fenyegetnek
2509     Mas   |                hagyta Áront magamagával (az ő nevében is) vitatkozni.~–
2510     Mas   |             szemközt. Azok is megkezdték az elmúlt estén a menekülést,
2511     Mas   |           menekülést, hogy felhasználják az éjszakát. Ezen az úton ma
2512     Mas   |          felhasználják az éjszakát. Ezen az úton ma keresztül nem törünk. –
2513     Mas   |              azért ne búsulj. Rossz róka az, amelyiknek csak egy lyuka
2514     Mas   |                völgyet itten jobbra? Itt az erdős hegyhát alatt. Erre
2515     Mas   |                 szekéren. Gyilkos út biz az; egyikünknek gyalog kell
2516     Mas   |              tartsa, mikor dűlni akar, s az asszonykát fel kell ébresztenünk,
2517     Mas   |            szekér torockói munka, elmegy az „ördög szántásán” keresztül
2518     Mas   |                 veszedelmes haladás azon az úton, melyen csak fát szoktak
2519     Mas   |                nagyon; olyanokat zökkent az, hogy csoda volt épségben
2520     Mas   |                azt a jelt a mérnök; mert az a falu hosszabb egy mérföldnél;
2521     Mas   |           földszintje fehér kőből rakva, az emelete karzatos lépcsővel
2522     Mas   |             jelzi a közeledő szekeret. – Az udvarban éjfélre kukorítanak
2523     Mas   |             ismered meg a kakasait is?~– Az egyiket jobban, mint a másikat.
2524     Mas   |                 A kakasai pedig unikumok az egész világon. Tiszta fehérek,
2525     Mas   |                   talán nem. A nemesurak az oláhok között eddig még
2526     Mas   |                  van, vagyonuk is van, s az nem kívánkozik a forradalomba.~
2527     Mas   |             melyet a patak választott el az úttól. Itt a völgy lápján
2528     Mas   |                  Most egy lövés hangzott az éjszakában a ház tornácáról.~–
2529     Mas   |               ángyikám; nem nekünk szólt az – s aztán elkiáltó magát
2530     Mas   |          odaügetett a szekérhez, azokkal az oláhnál szokásos hibbanó
2531     Mas   |                   Sze treaszka, Ciprián!~Az első üdvözletre támadt párbeszéd
2532     Mas   |                  aközben. Végre megfogta az egyik ló zabláját, s erővel
2533     Mas   |           zabláját, s erővel félretéríté az útból a szekeret, a saját
2534     Mas   |                mert a víz úgy elrontotta az átjárókat, hogy éjszaka
2535     Mas   |         tanácsolta a továbbhaladást ezen az úton; csakhogy nem a vizek
2536     Mas   |                 kaput, s aztán szétverni az ebeket az udvaron, mely
2537     Mas   |                aztán szétverni az ebeket az udvaron, mely zajra többen
2538     Mas   |               félig felöltözötten alszik az, s éjjel is fölkel körülnézni
2539     Mas   |               fölkel körülnézni a házat, az aklokat.~A házigazdának
2540     Mas   |                   ölet érő személy, mint az apja; szabályos, római metszésű
2541     Mas   |               római metszésű vonásokkal. Az lejött az udvarra apja hívására,
2542     Mas   |           metszésű vonásokkal. Az lejött az udvarra apja hívására, s
2543     Mas   |              gyermeket. Úgy is vitte fel az ölében a ház emeletébe.~
2544     Mas   |                Kellemes kis kastély volt az. Tölgyfából faragva az egész,
2545     Mas   |              volt az. Tölgyfából faragva az egész, ami simára volt gyalulva
2546     Mas   |                  egyszerre lángra kapott az, s a kürtő úgy volt csinálva,
2547     Mas   |                 nyelven, ami hasonlított az olaszhoz, de amiből azért
2548     Mas   |                   hogy micsoda idő lehet az, amikor az ember valamit
2549     Mas   |             micsoda idő lehet az, amikor az ember valamit elfelejt,
2550     Mas   |                nem érté, mit beszélt, de az oláh oly elevenen tud kezével,
2551     Mas   |            lehetett venni olyasmit, hogy az oláh-magyar nemes büszke
2552     Mas   |               Utoljára kirohant Ciprianu az ajtón, le a lépcsőn, s néhány
2553     Mas   |          mosolygott, és szívesen fogadta az adományt. Gondolta, most
2554     Mas   |              kakasával keresztülmehetünk az egész oláh táboron. Ez olyan,
2555     Mas   |            nevetett. Tudta is ő, hogy mi az a pazsura. Olyan volt valóban,
2556     Mas   |          szegélyét sem égette meg.~Annak az egy „szónak” pedig, hej,
2557     Mas   |                 a nemeseké szokott lenni az oláhoknál. A népes, nemzeties
2558     Mas   |                finomság és bőség mutatja az előkelőt. Mennyezetes nyoszolyák
2559     Mas   |               Manassé.~Mindenki lepihent az Úrban.~Azonban rendesen
2560     Mas   |            Azonban rendesen olyankor tud az ember legkevésbé aludni,
2561     Mas   |                 Szokatlan volt Blankának az ilyen mezei lakban az éj,
2562     Mas   |          Blankának az ilyen mezei lakban az éj, ami nem oly csöndes,
2563     Mas   |                  A sok kutya egyre ugat, az egyik elhagyja, a másik
2564     Mas   |            holnap” van már. Aztán rákezd az egész tyúkól kodácsolni.
2565     Mas   |                házban is élethangokat ad az álom világa, s az ilyen
2566     Mas   |        élethangokat ad az álom világa, s az ilyen fából épült házban
2567     Mas   |              Blanka szeméből mind kiment az álom.~Csak egy deszkafal
2568     Mas   |            keresztülviszed a tűzön: … de az én kis szigethazámat nem
2569     Mas   |              szelíd, békés néppel… Nekem az utolsó menedékem az özönvízben…
2570     Mas   |                Nekem az utolsó menedékem az özönvízben… Odaviszem nőmet…
2571     Mas   |                  nem áldasz engemet!…”~S az álomküzdelemnek ököl- és
2572     Mas   |              Kivel küzdesz így, öcsém?~– Az Istennel! – sóhajta fel
2573     Mas   |                   Akkor aztán elaludtak.~Az „Úr” pedig mondá fölöttük: – „
2574     Mas   |                  ellen diadalmas voltál, az emberek ellen is diadalmas
2575     Mas   |          örvendezteté meg, hogy innentúl az utat nem szekéren fogják
2576     Mas   |                 amit vendégei meghagytak az asztalon, azt még összecsomagolta
2577     Mas   |                 összecsomagolta számukra az útitáskájukba, megmagyarázva
2578     Mas   |             Blanka úgy vette észre, hogy az oláh nyelv olyan, hogy ha
2579     Mas   |                oláh nyelv olyan, hogy ha az ember nagyon hallgatja,
2580     Mas   |                 megmondom neked, hogy ez az én kurta nyakam ugyan nem
2581     Mas   |             haragudni. De a te bálványod az első pillanatra kicsavarta
2582     Mas   |                  a hegyeken át vezetőül, az visz bele valami kelepcébe?~–
2583     Mas   |            leánya fog bennünket vezetni. Az ugyan elvesztene engem egy
2584     Mas   |             benne vagyunk. El ne áruljuk az asszony előtt.~Blanka nevetett
2585     Mas   |           asszony előtt.~Blanka nevetett az örömtől, mikor fenn ült
2586     Mas   |                két férfi még hátramaradt az utánuk szaladó házigazdával
2587     Mas   |                 búcsúkortyot inni. Mikor az erdő szélébe értek, Blanka
2588     Mas   |                  beszélj velem magyarul. Az éjjel álmodban hallottalak
2589     Mas   |                léptettek egymás mellett. Az út hegynek vitt fel.~– Szólj!
2590     Mas   |                elvezetni?~– Ahogy illik. Az apám birtokának a határáig.~–
2591     Mas   |             hegynek a szélső oldaláig.~– Az odáig mind az övé? – kérdé
2592     Mas   |                oldaláig.~– Az odáig mind az övé? – kérdé elbámulva Blanka.~–
2593     Mas   |                  gyönyörét találta ebben az utazásban. A szép zöld mező
2594     Mas   |                 zöld mező lepve volt már az őszi dértől, de amint feljött
2595     Mas   |              egyszerre zöld lett a gyep, az árnyék megmaradt fehérnek.
2596     Mas   |                  rózsaszínű kökörcsinek.~Az út felvitt a hegyoldalnak,
2597     Mas   |             csendességű szálerdő fogadta az utazókat, melyben, mint
2598     Mas   |         leszállva előttük sokáig folyton az útjokban maradt, mintha
2599     Mas   |           haladtak, annál elevenebb lett az erdő. Vegyülni kezdett a
2600     Mas   |           kezdett a levélvesztett lombfa az örökzöld fenyővel. A borókabozót
2601     Mas   |              borókabozót sűrűn fedte már az aljat, s azon tarka tollú
2602     Mas   |             egész konda disznót vert föl az utazó csoport. Azok nagy
2603     Mas   |              hegytetőre, s ott egyszerre az erdő is megnyílt. Sajátszerű
2604     Mas   |               egy kokojszás foglalta el. Az egy ingovány a hegymagason,
2605     Mas   |                  érett bugáitól rókafakó az egész mező. Délnek pedig
2606     Mas   |          virítanak a havasi nefelejcsek, az erdők örök virágai.~Itt
2607     Mas   |              ilyenforma alakot, csakhogy az ott mogorva, kedvetlen pajtás
2608     Mas   |              fiatal fenyősudarra, aminek az alsó ágán himbálta magát
2609     Mas   |                pajkos gyerkőcöt mímel.~S az utazóknak éppen azon fa
2610     Mas   |            fölött hintázó erdei bohócra.~Az pedig megvárta, míg mind
2611     Mas   |              Blanka csak akkor sápadt el az ijedtségtől, mikor ez iszonyú
2612     Mas   |         Blankának valamit.~– Aki boldog, az nem tud félni! Lám, én a
2613     Mas   |            felrebbenésétől is megijedek.~Az út most egyszerre megkönnyült.
2614     Mas   |            megkönnyült. A hegyháton visz az végig; folyvást sima gyepen,
2615     Mas   |                  egész mesgyékben fedett az áfonya, most érő piros és
2616     Mas   |                 meredek bércfal állta el az utat, s annak a lábában
2617     Mas   |                meg tudta mutatni Zenóbia az utasoknak a „Monasteria”
2618     Mas   |            hozzájárulhatatlannak látszik az; de itt a „Mikus bán” várromjai
2619     Mas   |                   Egy elzüllött maradéka az „erdélyi szombatosok”-nak.~
2620     Mas   |                   s azok tartják magukat az igazi zsidóknak; minket
2621     Mas   |                őt Áron. – Én rég ismerem az öreg Matuzsálemet; úgy tudom,
2622     Mas   |                  nem házasodott.~Eközben az utazó társaság egész a sziklafalig
2623     Mas   |               júraképződési mészfal volt az, mely a többi hegycsoportot
2624     Mas   |                 még egyetlen vén bükkfa: az utolsó abból a lomberdőből,
2625     Mas   |               belőle, s megitatta vele – az ajándékba kapott jércéjét,
2626     Mas   |              Ezalatt Áron bátya kiteríté az Isten adta szép zöld abroszra
2627     Mas   |                  adta szép zöld abroszra az útitáska élelmikészletét,
2628     Mas   |             hullám böffenései hangzottak az üreg mélyéből elő, s perc
2629     Mas   |           buggyant ki a barlang torkából az üde kristályzuhatag, ellepve
2630     Mas   |                És meglehet, hogy ez volt az egyetlen nevető hang, amit
2631     Mas   |                 Erdélyből hírül vihettek az égnek az Úr angyalai.~Áron
2632     Mas   |                  hírül vihettek az égnek az Úr angyalai.~Áron bátya
2633     Mas   |             azonban megzavarta Blankának az örömét; nehány darázs. Abból
2634     Mas   |             örömét; nehány darázs. Abból az arisztokratikus fajtából,
2635     Mas   |            arisztokratikus fajtából, ami az erdőket lakja, s négy-öt
2636     Mas   |               tőlük.~Áron segíteni akart az ángyikáján. Ezek a vakmerő
2637     Mas   |                 állatok bizonyosan ebben az odvas bükkfában laknak.
2638     Mas   |                 valahogy. Meg is találta az odújukat, s azzal csóvát
2639     Mas   |          egyszerre csak kicsapott a láng az élőfa legeslegtetején.~Az
2640     Mas   |                az élőfa legeslegtetején.~Az tele volt már százados pudvával,
2641     Mas   |            föllobbant, s akkor elkezdett az óriási szálfa, mint egy
2642     Mas   |              Tudod-e, hogy most megölted az apámat, s fölgyújtottad
2643     Mas   |        fölgyújtottad azt a házat, amiben az éjjel aludtál?~Blanka azt
2644     Mas   |           Egypercnyi idő sincs. Én futok az apámhoz! Ti igyekezzetek
2645     Mas   |               Itt ne találjon benneteket az éjszaka! – Óh, Áron! Az
2646     Mas   |                  az éjszaka! – Óh, Áron! Az Isten bocsássa meg neked,
2647     Mas   |            Zenóbia vágtatott vissza azon az úton, amelyen idejöttek;
2648     Mas   |               hölgyet, s úgy indult neki az elátkozott útnak, melyet
2649     Mas   |                                      IX.~Az a völgybe levivő út kegyetlenül
2650     Mas   |              maga esze és szeme után jár az, valódi hű társa a bajban.~
2651     Mas   |              alászállás után jutottak el az első pihenőig.~Egy völgykatlanba
2652     Mas   |             völgykatlanba épült ház volt az, mely mögött növénnyel bekerített
2653     Mas   |             Valamivel különb épület volt az a többi oláh kunyhóknál,
2654     Mas   |                  szoba, mintegy kinövése az egész épületnek, mely fehérre
2655     Mas   |                oláh suhanc őgyelgett ott az udvaron; arra rábízták,
2656     Mas   |                  tudta már itt a járást. Az ajtó, mely a szobába vezetett,
2657     Mas   |           hangzott belülről.~– Eressz be az ajtón!~– Nyisd ki, ha tudod.~
2658     Mas   |               ahhoz. Ha kilincs nem volt az ajtón kívülről, de volt
2659     Mas   |                 kidugva, azt ha meghúzta az ember, a závár ütközője
2660     Mas   |                pedig egészen sötét volt. Az ablaktáblák betéve; hanem
2661     Mas   |               vékony faggyúgyertya égett az asztalon, s az olyan sötétséget
2662     Mas   |       faggyúgyertya égett az asztalon, s az olyan sötétséget terjesztett
2663     Mas   |                mért nem akartad kinyitni az ajtót? – szólító meg Áron
2664     Mas   |                 napon igazhitű zsidó még az ajtó kilincséhez sem nyúl,
2665     Mas   |                   Mindjárt, csak bekötöm az arcomat.~– S miért kötöd
2666     Mas   |              arcomat.~– S miért kötöd be az arcodat, Naftali?~– Azért,
2667     Mas   |                látnod?~– Így parancsolja az „Eben Haäser”. S minthogy
2668     Mas   |                 Eben Haäser”. S minthogy az asszonyi állatok nem takarják
2669     Mas   |                  állatok nem takarják be az arcaikat, nekem kell az
2670     Mas   |                  az arcaikat, nekem kell az enyimet betakarnom; különben
2671     Mas   |                 a „makkot mardot”.~– Hát az micsoda, jó Naftali?~– Az
2672     Mas   |                az micsoda, jó Naftali?~– Az a harminckilenc ütés a szíjjal,
2673     Mas   |               keresztülkötve, mely arcát az orra hegyéig eltakarta;
2674     Mas   |                álech, Naftali! – üdvözlé az előlépőt Áron, amire ez
2675     Mas   |                duzmadtan a legény.~– Hát az Ábrahám zsidó leányát Peterdről,
2676     Mas   |                  is volna, de nem engedi az öregapám, hogy elvegyem.~–
2677     Mas   |                    Talán biz azért, mert az valóságos zsidó?~– Ellenkezőleg.
2678     Mas   |           Ellenkezőleg. Azt mondja, hogy az nem igazi zsidó.~– Hogyan?
2679     Mas   |               zsidó ellen lehet kifogása az öregapádnak, aki székely
2680     Mas   |                Órát tart a háznál.~– Hát az a törvény ellen van?~– Igen.
2681     Mas   |               törvény ellen van?~– Igen. Az igazhivő zsidónak télen-nyáron
2682     Mas   |              kell felosztani a nappal és az éjszaka óráit. Télen napfelköltétől
2683     Mas   |                vétek, s bizonyos órákban az ördögnek szabadság van adva
2684     Mas   |              ördögnek szabadság van adva az emberek fölött, s azt meg
2685     Mas   |                 nyáron meg hosszabbakat. Az én öregapám meg fövényórát
2686     Mas   |                  törvény parancsolatját. Az Ábrahám ezt elmulasztja,
2687     Mas   |                 ezt elmulasztja, s azért az én öregem előtt az Ábrahám
2688     Mas   |                 azért az én öregem előtt az Ábrahám leánya és gyerekei
2689     Mas   |                 aztán mivel töltitek itt az egész életet?~– Imádkozunk
2690     Mas   |              völgybe.~– Meg is ölne érte az öreg mindjárt; miként Mathias
2691     Mas   |              bocsásd el velünk vezetőül; az úgy tudom, hogy keresztyén,
2692     Mas   |            ünnepnapja.~– Nem merem tenni az öregapám engedelme nélkül.~–
2693     Mas   |              engedelme nélkül.~– Hol van az öregapád?~– Itt van az imaszobában,
2694     Mas   |               van az öregapád?~– Itt van az imaszobában, s a „brachot”
2695     Mas   |             végeztével hallatszott, hogy az ajtóhoz csoszog valaki.~
2696     Mas   |                  ajtóhoz csoszog valaki.~Az ajtó pedig be volt zárva,
2697     Mas   |                gömbölyű ablak volt vágva az ajtó felső részén, s ez
2698     Mas   |               orra nyergéhez fölhúzódtak az éles ráncok, s két szemöldöke
2699     Mas   |              állt előre.~Első dolga volt az, hogy kiköpött a szobába.
2700     Mas   |                míg Áron észrevette, hogy az öreg azt kívánja, hogy ő
2701     Mas   |                mondták: „ad haólám” – de az igazhivő két örökkévalóságot
2702     Mas   |           örökkévalóságot vall. Jólesett az öregnek, hogy egy tévelygőt
2703     Mas   |          kiűztetek; megfizet most nektek az Úr miértünk; áldassék szent
2704     Mas   |                vagytok; ott a ti nevetek az „Alm!” – A pápista a kálvinistának
2705     Mas   |                  pápista a kálvinistának az „Alm”, a kálvinista az unitáriusnak,
2706     Mas   |     kálvinistának az „Alm”, a kálvinista az unitáriusnak, az unitárius
2707     Mas   |              kálvinista az unitáriusnak, az unitárius a szombatosnak.
2708     Mas   |                 prófétánk, Simon fölött; az erős bosszúálló úr megbünteti
2709     Mas   |                 bosszúálló úr megbünteti az apáik bűneit a maradékokban.
2710     Mas   |             Megböjtölitek a szerdát, ami az ördögnek a napja? Nem eszitek-e
2711     Mas   |            szőlőnek a levét? Kinyitjátok az ablakaitokat, mikor mennydörög
2712     Mas   |          bejöhessen rajta a Messiás, aki az örök boldogságot elhozza
2713     Mas   |                 amiben titeket nyomorgat az „Alm”, s ti nyomorgattok
2714     Mas   |               azokat, akiknek ti vagytok az „Alm”, s szidalmazzátok
2715     Mas   |                 más, s mit csinál, mikor az ég zörög. Hallgass rám,
2716     Mas   |                 most arról van szó, hogy az oláhság föllázadt a mi nemzetünk
2717     Mas   |              akarunk a mi atyánkfiaihoz. Az idő sürget. Még naplemente
2718     Mas   |                Áron hívására megjelentek az ajtóban Blanka és Manassé.~–
2719     Mas   |               Akár a midianita falja fel az emoreust, akár az emoreus
2720     Mas   |              falja fel az emoreust, akár az emoreus a midianitát? Nekem
2721     Mas   |                 Nekem ez nem hazám, mert az én hazám Jeruzsálem. Nekem
2722     Mas   |             Jeruzsálem. Nekem azok, akik az én nyelvemet beszélik, nem
2723     Mas   |           beszélik, nem testvéreim, mert az én atyámfiai azok, akik
2724     Mas   |                 romlása nem keseríti meg az én szívemet. Én hetven esztendő
2725     Mas   |           szolgának, mégsem történhetnék az meg, hogy a törvény ellen
2726     Mas   |              útra keljen egy szolga, aki az én kenyeremet eszi, a Garizim-hegyi
2727     Mas   |                   vonított csúfondárosan az öreg. – Egy nő, akinek nincs
2728     Mas   |                 s még sincs befátyolozva az arca! Ha asszony volna,
2729     Mas   |              erre a szóra elhagyta Áront az unitárius flegmája.~– Bekapd
2730     Mas   |                 függöny mögül kihangzott az öreg rémséges átkozódása
2731     Mas   |         kivezette őt a pitvarba.~Naftali az ajtóig kísérte őket, de
2732     Mas   |               még csak a kisebbik átok – az „arur”.~– Hát még ennél
2733     Mas   |                 van?~– Igen: a „shófer”. Az elől elfut minden ember.
2734     Mas   |              védelmünk, a mi igazságunk: az átkozódás!~Áron felsegítette
2735     Mas   |               minket most elvezetsz arra az útra, amelyiken a Hesdád-völgybe
2736     Mas   |              uram, akár a mennyországba.~Az alku hamar megvolt; de gazda
2737     Mas   |           kedvéért, s Blanka nem értheté az átok szövegét; csak az arckifejezés
2738     Mas   |           értheté az átok szövegét; csak az arckifejezés változataiból
2739     Mas   |           vonítással kevert hadarás volt az, hol felsikoltott, s éles
2740     Mas   |               fistulahangon visított fel az égbe, hol meg alámélyedt
2741     Mas   |         megcsuklottak, utoljára odadobta az erszényt Áron ölébe, s két
2742     Mas   |          zengedezett el onnan a magasból az Úrhoz, „Min haólám, wead
2743     Mas   |           magunkat – felelt neki Áron. – Az Úr válasszon, hogy melyikünk
2744     Mas   |               hallgatja meg. Megkeressük az utat magunktól.~S a hegyszakadékok
2745     Mas   |                 tömkelegében megtalálták az igazi utat a bérckatlanból;
2746     Mas   |               házai messze fehérlenek.~– Az Úr a mi imánkat hallgatta
2747     Mas   |                  delelőre pihentek volt; az óriási bükkfa füstje, mint
2748     Mas   |               nem volt fanatikusabb híve az ő hírhedett „Esztere”, mint
2749     Mas   |                    s előrenyargal. Pedig az út neheze még most jön.~–
2750     Mas   |                  a távcsöveddel, ahonnan az a füst száll föl; nem látsz-e
2751     Mas   |            sátorokat fehérleni?~– Látok, az erdőszélben szuronyok villogását
2752     Mas   |           villogását is látom.~– No, hát az ottan Moga fölkelő tábora.
2753     Mas   |               ottan Moga fölkelő tábora. Az fekszik köztünk és a Székelykő
2754     Mas   |              szekérúton mehetnénk el; de az is el van most előlünk zárva.
2755     Mas   |                  Most halld meg, hogy mi az én tervem. A Monasteria
2756     Mas   |        haladhatunk végig a túlsó büdüig. Az ottani malom molnára megadja
2757     Mas   |              nekem a jelt, hogy szabad-e az út a tordai berken keresztül.
2758     Mas   |                elzárva, akkor igyekezünk az Aranyos partján levő deszkafűrészlőt
2759     Mas   |                kárt nem tesznek bennünk. Az asszonynak azt mondjuk,
2760     Mas   |                 mondjuk, hogy így szokás az Erdélyben. A lakodalmas
2761     Mas   |                   El van készítve minden az ottidőzésre. Bevárjuk, míg
2762     Mas   |                  odább mennek. A jeladás az, hogy amint a Balyika kapujához
2763     Mas   |            Tordai hasadékon átjussunk ki az Aranyoshoz, akkor te már
2764     Mas   |                előre, hogy mi nem jutunk az egyenes úton Tordára, az
2765     Mas   |                 az egyenes úton Tordára, az Aranyos-parti deszkafűrészlőhöz.~–
2766     Mas   |                pedig a vén Matuzsálemben az én békeszeretetem torzképét
2767     Mas   |            kerülni; mert ugyan belelátsz az embernek a veséibe. Hát
2768     Mas   |                 másutt meg nem esketnek. Az utadat ellenség állja el.
2769     Mas   |                 számára utat törni ahhoz az oltárhoz, amely elé kötelességed
2770     Mas   |               lesz; de mikor a bajt érzi az ember, akkor az erőt is
2771     Mas   |                bajt érzi az ember, akkor az erőt is érzi hozzá. Olyan
2772     Mas   |                dér nem volt; még nyíltak az indigókék csengettyűvirágok,
2773     Mas   |                  virágzó szaka (Sedum) s az üszögőrnek egy sárga virágú
2774     Mas   |                  szedett. Utoljára aztán az a gyermeköröm várt rá, hogy
2775     Mas   |                nagyon furcsán összehúzta az arcát. Azt mondta, hogy
2776     Mas   |                 a Balyika-vár völgyében. Az is egy faja az arbutusnak;
2777     Mas   |                völgyében. Az is egy faja az arbutusnak; de nagy ritkaság.
2778     Mas   |                 hogy „ősz-tavasz virág”. Az ágai korallpirosak, a levelei
2779     Mas   |                  a levelei örökzöldek, s az ághegyein késő ősszel nyílik
2780     Mas   |          nemzetiszínű bokréta.~– Hol van az? Messze van ide? – kérdé
2781     Mas   |                     Bizony jó messze van az, drága gyöngyöm. Amíg a
2782     Mas   |                  holnap reggel folytatni az utat.~– Nem, nem! Én nem
2783     Mas   |             fáradság.~Azután elment maga az öreg csalitba, s teleszedte
2784     Mas   |              érett áfonyával, előkereste az iszákjából a tiszta sávolyos
2785     Mas   |         diadalíve: egy geológiai talány.~Az átelleni bérctetőről az
2786     Mas   |                  Az átelleni bérctetőről az egész sziklacsarnokot végiglátni,
2787     Mas   |               megragadó nagyszerűségével az isteni némaságot egyesíti.~
2788     Mas   |          láncolata a védműveknek, honnan az uralkodó Róma az északi
2789     Mas   |                  honnan az uralkodó Róma az északi barbároknak parancsait
2790     Mas   |            Trajanon, hol Róma uralkodója az utolsó dák királyt, Decebalt
2791     Mas   |                 legenda azt meséli, hogy az ő imájára hasadt ketté a
2792     Mas   |       sziklafolyosóban védte magát a nép az egész mongol tábor ellen.
2793     Mas   |                világ ellen. Azontúl csak az emlék maradt meg, s az elrejtett
2794     Mas   |              csak az emlék maradt meg, s az elrejtett kincsekrőli mondák.
2795     Mas   |            népeit elseprő tenger, omlott az alsó mederbe, s ha ostromló
2796     Mas   |                azért sietett előre, hogy az adott jelt a keresztülhúzott
2797     Mas   |         Blankának kedvet csináljon hozzá az éjt a barlangvárban tölteni.~
2798     Mas   |                  ez lett volna bizonnyal az első kérdése. Amióta a paradicsomban
2799     Mas   |              veszély körös-körül elzárta az útjukat, s itt kell maradniuk
2800     Mas   |                Két egymásra néző barlang az a két sziklafalban, a patak
2801     Mas   |                 mely hetvenlábnyi lehet. Az északi oldal barlangjához
2802     Mas   |                  barlang kapuívezete, de az első falon túl jön egy második,
2803     Mas   |                tele zöldellő cserjével s az őszi virágok ritka fajaival.~
2804     Mas   |                utat a sziklaoldalba; ezt az utat most egy magyar főpapról
2805     Mas   |             jegyzé meg Áronnak.~– Hát én az én paraszt eszemmel így
2806     Mas   |                 várba tettek centuriónak az azt száműzetésül vehette,
2807     Mas   |             Ovidiusszal együtt sírhatott az elhagyott „urbs” után. A
2808     Mas   |                 nap süti, a bércek védik az északi szél ellen; alatta
2809     Mas   |           engedni azt a dicsőséget, hogy az „ősz-tavasz virágot” feltalálja,
2810     Mas   |                  azt mondja, hogy „van”, az bizonyosan van.~S asszonyoknál
2811     Mas   |                  találási ösztön. Blanka az öröm sikoltásával rohant
2812     Mas   |             díszbokrok leggyönyörűbbike: az „ősz-tavasz kukojca” (Arbutus
2813     Mas   |                Blankának, mint mikor azt az ígért bokrot meglelé. Örömében
2814     Mas   |                  Áront megcsókolta, amin az öreg nagyon elbámult. Rút
2815     Mas   |                 hogy most mindjárt kijön az a nagyúr a barlangból, akié
2816     Mas   |                   ha tegeznők egymást.~– Az se hazugság ám.~– No, hát
2817     Mas   |                 meg találja kérdezni, mi az, ami itt a fejünk fölött
2818     Mas   |                itt a fejünk fölött zeng.~Az a fölkelő tábor estima-éneke
2819     Mas   |                 tábor estima-éneke volt. Az ott tanyázott a fejük fölött
2820     Mas   |                 titáni rizalit eltakarta az alant fekvő völgyet a fennsíkon
2821     Mas   |      előretörtetett a bozóton keresztül; az ő bőrködmönének nem ártott
2822     Mas   |                 bőrködmönének nem ártott az meg; de Blankának és Manassénak
2823     Mas   |                 bátyjától.~– Gondoskodik az Úr az ő híveiről a pusztában –
2824     Mas   |           bátyjától.~– Gondoskodik az Úr az ő híveiről a pusztában –
2825     Mas   |                felelt neki Áron bátya.~S az Úr gondoskodása még többre
2826     Mas   |                 még többre is kiterjedt. Az ölnyi vastag külső falnak
2827     Mas   |           vezesse be a lovakat egyenként az udvarba, Blankának pedig,
2828     Mas   |                 Azalatt a kakas és jérce az öléből ette az árpát.~Manassé
2829     Mas   |                  és jérce az öléből ette az árpát.~Manassé eközben felvezette
2830     Mas   |            parancsa szerint a barlangba; az összeboruló rózsa aztán
2831     Mas   |               háza, aki elfoglalja. Most az enyém.~De mennyire meg volt
2832     Mas   |        folytatásául egy vetett fekhelyt, az asztalon palackokban friss
2833     Mas   |               hogy mindezt magával hozta az általvetőben, mégis ocsmány
2834     Mas   |                 nagy hazugság lett volna az Isten színe előtt, aki bizonyára
2835     Mas   |                 a föld alatt is meglátja az embert. Valami közvetítő
2836     Mas   |                adtam, hogy itt maradunk, az küldé előre mindezeket a
2837     Mas   |                 ví-folyosók, a lakszobák az emeletre épült szikla alatti
2838     Mas   |                  vendégét a palotájában. Az egy görög p betűt képez (
2839     Mas   |            Cooper „Utolsó Mohikán”-jában az utazó angol család a barlangban.
2840     Mas   |                család a barlangban. Csak az indiánok hiányzanak.~A két
2841     Mas   |                  deszkák folytatása volt az étkezőasztal, melyhez a
2842     Mas   |         hullottak el bajtársai egyenként az egyenetlen harcban. Hogy
2843     Mas   |             hírhedett rablót megejtse, s az országot megszabadítsa tőle.~
2844     Mas   |                     de hát szorultságból az ember még poétává is lesz.
2845     Mas   |              miféle hazugságokkal tudjuk az asszonyt itt tartani. Gondolj
2846     Mas   |                  valamit! Ne csak mindig az én lelkem kárhozzék el a
2847     Mas   |                 és te virrasztasz.~– Biz az jó lesz – mondá Áron –,
2848     Mas   |                ki valami tréfát holnapra az asszonyodnak, mert én már
2849     Mas   |                  Áron bátyám!~Lehetetlen az, hogy én álomra hajtsam
2850     Mas   |             halálpallos függ.~Lehetetlen az, hogy az én drága kis szülöttevárosomat
2851     Mas   |                függ.~Lehetetlen az, hogy az én drága kis szülöttevárosomat
2852     Mas   |               tenni engedjem.~Lehetetlen az, hogy én arra a völgyre –
2853     Mas   |                 én arra a völgyre – mely az emberölést nem ismerte erénynek
2854     Mas   |                 hogy megismertessem vele az embert a maga ősártatlanságában,
2855     Mas   |                  maga ősártatlanságában, az Istent a maga végtelen szeretetében –
2856     Mas   |                Míg ti csendesen alusztok az Úrban, én elmegyek fölkeresni
2857     Mas   |                öröm, nincsen gyönyörűség az életben, mely rábírjon,
2858     Mas   |       Ittlétünket már egy ember tudja, s az elárulhatja.~Te ismered
2859     Mas   |                  elárulhatja.~Te ismered az utat innen a »Porlik-barlang«-
2860     Mas   |                  létéről kevesen tudnak; az jól el van rejtve itt a
2861     Mas   |                azt végezte volna felőlem az Úr, hogy feladatomban elbukjam;
2862     Mas   |                 Ha családunkat megtartja az Úr, fogadjátok őt testvérül
2863     Mas   |                  tudtára. E tárcában van az ő vagyona és az én megtakarított
2864     Mas   |             tárcában van az ő vagyona és az én megtakarított keresményem –
2865     Mas   |               vetve elhagyá a barlangot.~Az udvaron felnyergelé a lovát,
2866     Mas   |             vezetni, mint rajta ülni, de az erős akarat legyőzi az erős
2867     Mas   |                de az erős akarat legyőzi az erős akadályt. Fél órai
2868     Mas   |              volt fedve.~Jó kalauza volt az éjben a hegyormon meggyújtott
2869     Mas   |             távolban; égő felkiáltójelek az éjben, mintha Erdély minden
2870     Mas   |             hegyháton, főhadiszállás is.~Az épület bejárata előtt volt
2871     Mas   |                  hason feküdt, és aludt. Az egyiket megrángatta Manassé,
2872     Mas   |                 bejelentesse magát vele; az nem sikerült sehogy, a másiknak
2873     Mas   |                bejelentés nélkül belépni az ajtón a Monasteriába.~Künn
2874     Mas   |                   Künn hamvadóban voltak az őrtüzek; csak az egy szurokkal
2875     Mas   |                  voltak az őrtüzek; csak az egy szurokkal bekent jelfa
2876     Mas   |              jelfa égett lángolva. Aludt az egész tábor csendesen. Felőle
2877     Mas   |                 ugyan szépen elmúlhatott az éjfél, meg is virradhatott
2878     Mas   |               földön. – Hanem a lovaknak az a szokásuk, hogy ha egyet
2879     Mas   |                 egyet elvisznek közülök, az ottmaradtak elkezdenek nyeríteni
2880     Mas   |                 elhamvadt egészen, hanem az ablakokon besütött a reggel
2881     Mas   |                 De el is aluvám! – mondá az öreg, s elkezde Manasséval
2882     Mas   |                  meggyőződött róla, hogy az, akivel perlekedik, nincsen
2883     Mas   |           bátyját nyugodni.~Utánanézett.~Az udvarra kilépve aztán látta,
2884     Mas   |                 már micsoda? – dörmögött az öreg meghökkenve. – Csak
2885     Mas   |                   Minő csapást mérsz még az én kemény fejemre? Óh, én
2886     Mas   |            hangon beszélt, hogy azt csak az Isten hallhassa meg, de
2887     Mas   |                mégpedig oly hangon, hogy az mérföldnyi távolban is meghallja
2888     Mas   |           medrébe vissza! Beszélni fogsz az oroszlánnak, a tigrisnek,
2889     Mas   |            gonosztevőt. Be akarod oltani az emberekbe a szeretetet,
2890     Mas   |               halálos utadban? Hol lakik az Isten? Lakik-e ebben a kőben?
2891     Mas   |                 olyan kemény kövek, mint az emberek szívei.~S elkezdte
2892     Mas   |          lassanként magához tért. Kezdte az álmát elfeledni s felismerni
2893     Mas   |                   a nap verőfénye ragyog az ormokon.~Az ajtófélhez húzódva
2894     Mas   |             verőfénye ragyog az ormokon.~Az ajtófélhez húzódva kitekinte,
2895     Mas   |                 nézett fel mozdulatlanul az égre. Egyszer aztán e szobormereven
2896     Mas   |                  csendes dallamú zsoltár az, s aki énekli, sem mestere,
2897     Mas   |                 sem mestere, sem művésze az éneklésnek; de érzés volt
2898     Mas   |                 és a tekintet.~Dávidnak, az ellenségeitől körülvett
2899     Mas   |       ellenségeitől körülvett királynak, az üldözői elől barlangba rejtőző
2900     Mas   |            apának égre kiáltó szava volt az.~Ez nem ceremónia – ez az
2901     Mas   |                az.~Ez nem ceremónia – ez az érzések kitörése.~Valami
2902     Mas   |         idomtalan, túlizmosult férfialak az ember nem lakta magányban,
2903     Mas   |         magasságos eget leszállni hozzá. Az Istennel érintkezés közvetlensége
2904     Mas   |            szemeiből vissza; arcvonásain az erőszakos törekvés megtalálni
2905     Mas   |               Mikor tekintetét elfordítá az égről, látszott ez arcon,
2906     Mas   |                 Blanka visszahúzta magát az ajtótól, nehogy Áron észrevegye,
2907     Mas   |               Áron, egyszerre visszatért az arcára a megszokott, székelyes,
2908     Mas   |               Jaj, édes vérem, nagy kópé az! Azt gondolá ki, hogy útba
2909     Mas   |                  van; de kissé furfangos az útja, azért kissé elmene
2910     Mas   |               azt előttünk elegyengesse. Az ám a gyönyörűséges szép
2911     Mas   |                szemléletből tudott, hogy az olyan, mint egy teátrum,
2912     Mas   |              fognak fölváltva Manasséval az ő kedvenc nótáját, ha majd
2913     Mas   |                  majd megmondja, hogy mi az; s ott fognak ebédelni a
2914     Mas   |               hangon ismétlé megint csak az elébbi kérdést:~– Hol van
2915     Mas   |                    Nézd, milyen szép kék az ég, galambkám!~– Az ég –
2916     Mas   |                  kék az ég, galambkám!~– Az ég – sóhajtó föl Blanka,
2917     Mas   |                   súgá neki Blanka. – Te az imént egy olyan szép zsolozsmát
2918     Mas   |                    Taníts meg engem erre az énekre.~– Meg akarod azt
2919     Mas   |            akarod azt tanulni? Látod, ez az ének nekem olyan nagy kincsem.
2920     Mas   |                  cserébe, hogy ne legyen az enyém többé! Mikor ezt elénekeltem,
2921     Mas   |       szabadított meg a csodatevő Isten, az én földön mászó eszemmel
2922     Mas   |         szeretteimet, népeimet, hazámat, az üldözött igazságot, s akkor
2923     Mas   |                királya e helyen harcolva az ellenséggel, az látta, hogy
2924     Mas   |                 harcolva az ellenséggel, az látta, hogy nemzete el fog
2925     Mas   |        legyőzetik; ezzel a zsoltárral és az erős hittel kényszeríté
2926     Mas   |                  erős hittel kényszeríté az Istent, akinek Neptunus
2927     Mas   |           megnyugodni, hogy ha én kérném az Istent, hogy ismét csukja
2928     Mas   |                 úgy védelmezzen meg; hát az is megtörténnék. – Ilyen
2929     Mas   |      megtörténnék. – Ilyen kincsem nekem az én zsoltárom! – De veled
2930     Mas   |                  te üvegharang hangoddal az én köszörülő hangomat.~S
2931     Mas   |              hosszú asztal körül, s azon az asztalon nem volt több egy
2932     Mas   |            világosság mellett fáradozott az egész társaság (polgárruhába
2933     Mas   |                Éppen „nagy cupász” volt.~Az asztal mellett volt egy
2934     Mas   |               már kidűlt, vagy elfogyott az aprópénze, s kiment váltani.
2935     Mas   |                Talán olyan társaság volt az, amelynek tagjai csak most
2936     Mas   |                legvalószínűbb volt, hogy az általános érdek foglalt
2937     Mas   |               Erre a kérdésre pedig csak az univerzál nyelv ád feleletet; „
2938     Mas   |            könnyű tudomány.~Mert azokban az időkben voltak ugyan osztrák
2939     Mas   |                 nevezett pénzműveletnél (az elfoglalt területhez képest)
2940     Mas   |                voltak nyerhetők, úgyhogy az ember nem volt kénytelen,
2941     Mas   |         kénytelen, mint későbbi években, az egyforintost négyfelé elvágni,
2942     Mas   |              akart belőle adni.~Már most az tökéletes önárulás lett
2943     Mas   |                  volna, ha Manassé annál az asztalnál, ahol a kasszát
2944     Mas   |         Reichsschatzscheinoknak, amiknek az egyik oldalára aranyos,
2945     Mas   |                ezüstös betűkkel (ez volt az „ércalap”) volt nyomtatva,
2946     Mas   |                esett neki „ostorhegyre”. Az, aki átellenében ült, volt
2947     Mas   |                még egy szerencséje volt: az, hogy egy hetest meg egy
2948     Mas   |             fővezér azonban helytállt, s az utolsó kártyát is fizette.~
2949     Mas   |           megfogá a kezét, s kiterjeszté az asztalra a kártyáit, e lesújtó
2950     Mas   |                 Példátlan vakmerőség ez! Az oroszlánok közé lépni, s
2951     Mas   |              akarom nyerni a pénzeteket. Az a kérdés, hogy ki ád „vizit”?~
2952     Mas   |            hozott bankjegycsomót kitette az asztalra.~– Átkozott fickó! –
2953     Mas   |               jöttél. Hogy nem lőttek le az előőrsök!? – És ha azt hiszed,
2954     Mas   |             Engem már bemutattál ezeknek az uraknak, légy szíves megismertetni
2955     Mas   |       szándékosan elnyeresse; de Manassé az ellenkezőt tette. Irgalmatlanul
2956     Mas   |                Irgalmatlanul kifosztotta az uraságokat. Azok egymás
2957     Mas   |               nektek holnap egy hordóval az én szilvapálinkámból.~–
2958     Mas   |                 a pipáját, újra megtölté az asztalon álló döbözből,
2959     Mas   |                középre.~– Adom! – kiáltá az ellenfél. – És még egyszer
2960     Mas   |                  hozzá? Jonathán bátyád, az egyszerű falusi ember, azzal
2961     Mas   |                mit tudsz? – Ezzel fölült az asztalra.~– Én is csak tudok
2962     Mas   |                 Manassé, fölülve szintén az asztalra a vezér mellé. –
2963     Mas   |                 A vezér e szóra leugrott az asztalról, s a kardjára
2964     Mas   |           haraggal.~– Ha most kard volna az oldaladon, e szóért meg
2965     Mas   |               harangozott a lábaival ott az asztalon ülve.~– Bizony,
2966     Mas   |                  mint most. De hát minek az a nagy harag? Én azt kínálom,
2967     Mas   |                 már egyszer a torockóiak az egész tatárjárás ellen meg
2968     Mas   |          harmadik út is van Torockóra?~– Az Aranyos hídján át. Azt védik
2969     Mas   |                  essél kétségbe. Nézz ki az ablakon amarra a nyugati
2970     Mas   |                 őket, s ők csóvát dugtak az odúba, amitől a pudvás fa
2971     Mas   |            sohase teszem. Amit kimondok, az igaz. Ha nem akarok igazat
2972     Mas   |               igazat mondani, hallgatok. Az éjjel ott háltam Ciprianunál.
2973     Mas   |                  ott háltam Ciprianunál. Az egész helységben egyetlen
2974     Mas   |            negyedikkel: Dáviddal, s amit az hoz, annak a nevét ismered;
2975     Mas   |                   annak a nevét ismered; az az „ultima ratio regum” –
2976     Mas   |                annak a nevét ismered; az az „ultima ratio regum” – magyarul „
2977     Mas   |              bizonyos, hogy eljátszottad az életedet, mint hogy most
2978     Mas   |                parancsolá a vezér.~– Biz az jó lesz; legalább hajnalra
2979     Mas   |            fogunk egymással! – kiálta rá az ajtón keresztül a vezér,
2980     Mas   |             Balyika-várban tovább. Abban az esetben, ha Manassé vakmerő
2981     Mas   |                kísérlete rossz véget ér, az is ki lesz nyomozva, hogy
2982     Mas   |                ketten; azt tartjuk, hogy az olyan dolog bizton teljesülni
2983     Mas   |           magában a sorstól, hogy ha már az előjelt megadta, hát tartsa
2984     Mas   |               megadta, hát tartsa is meg az ígéretét; álljon a szavának,
2985     Mas   |                 zúzmarával volna behúzva az egész terem. Látod, hogy
2986     Mas   |             egymáshoz két pillércsoport. Az egyik felülről csügg alá,
2987     Mas   |                emelkedik, a felső növeli az alsót is meg magát is, míg
2988     Mas   |                 itt a karzatokat.~S amíg az élő kőszikla alkotását magyarázta,
2989     Mas   |             sorstól? Nem haragszik-e meg az a nagy úr, ha olyan sűrű
2990     Mas   |                 Odafenn meg egy galéria. Az a kakasülő, a paradicsom
2991     Mas   |                 a kakasülő, a paradicsom az aprószentek számára.~(Oh,
2992     Mas   |                aprószentek számára.~(Oh, az a Manassé bizony már azóta
2993     Mas   |               Blanka is úgy tett, mintha az érdekelné, amiről hozzá
2994     Mas   |                  amiről hozzá beszélnek.~Az öreget a szorultság nemcsak
2995     Mas   |                 kis képzelet kell hozzá. Az embernek kedve volna a lábával
2996     Mas   |         fölhúzzák a függönyt, s kezdődik az előadás.~(És ha Manassé
2997     Mas   |                 a szegény asszonnyal?)~– Az a Manassé gyerek bizonyosan
2998     Mas   |               nap éppen most bukkanik ki az átelleni sziklatorony mögül,
2999     Mas   |             csüggő fényes csapok, mintha az Isten csillárjai volnának,
3000     Mas   |                  pillanatban úgy elfojtá az a névtelen fájdalom, hogy