bold = Main text
     Part                                                 grey = Comment text

3001     Mas   |            alatti istenség oltára előtt, az önalkotott szent szobrok
3002     Mas   |                 legdélcegebb. Olyan volt az, mint egy álomjelenet. –
3003     Mas   |             biztosítá Áron bátyját, hogy az az út, amelyen ők jöttek
3004     Mas   |          biztosítá Áron bátyját, hogy az az út, amelyen ők jöttek a
3005     Mas   |                 felé kerülni.~– De nincs az útban valami „ugrató”? –
3006     Mas   |                 magyarázták meg, hogy mi az a pazsura. Elég, ha Áron
3007     Mas   |                Manassét és menyasszonyát az atyafiak; s segítették az
3008     Mas   |                az atyafiak; s segítették az útitáskákat az utolsó morzsáig
3009     Mas   |                segítették az útitáskákat az utolsó morzsáig kiüríteni;
3010     Mas   |                  mikor először kimondtam az ajánlatot. Hanem aztán rájöttek,
3011     Mas   |               Hanem aztán rájöttek, hogy az igen alkalmas békeföltétel.
3012     Mas   |                 két lovat hogy szerezted az öcséim számára?~– Ott vettem.
3013     Mas   |                  saját pénzük volt, amit az éjjel tőlük nyertem.~– Kártyáztál
3014     Mas   |              tőlük nyertem.~– Kártyáztál az emoreusokkal! Istentelen!~–
3015     Mas   |               bírok rágondolni.~– A vége az lett, hogy hajnalra ismét
3016     Mas   |          tudtomra adták, hogy elfogadják az általam ajánlott békét.
3017     Mas   |              hajdan.~– Megesküdtek rá?~– Az oltár előtt, a pópa olvasta
3018     Mas   |                előtt, a pópa olvasta fel az esküt.~– Égett két gyertya
3019     Mas   |               esküt.~– Égett két gyertya az oltárnál?~– Igen.~– Akkor
3020     Mas   |             adtam magamról, hogy népemet az őellenük folytatandó harctól
3021     Mas   |                népét bántani nem fogjuk. Az ígért kollációt elfogadjuk,
3022     Mas   |                 mondom neked, hogy egész az Aranyosig nem fogjuk őket
3023     Mas   |                 a haditerv szerint, mely az ő késlekedésük miatt teljesen
3024     Mas   |            halálveszélyből. Zenóbia volt az.~– Jaj, jaj, jajajaj! Óh,
3025     Mas   |                  hírrel, hogy lekötötted az egész birtokunkat harminchárom
3026     Mas   |                Amit pedig asszony kíván, az parancsolat– szólt oda nevetve
3027     Mas   |              előttük.~Alkonyatra elérték az Aranyos-parti hidat, s azontúl
3028     Mas   |                 hidat, s azontúl van már az édes otthon. A sokszor megálmodott
3029     Mas   |              fővonalnak útjába nem esik. Az ő útja, egyedül az ő útja,
3030     Mas   |                 esik. Az ő útja, egyedül az ő útja, az a híd Borévnél
3031     Mas   |                 útja, egyedül az ő útja, az a híd Borévnél az Aranyoson
3032     Mas   |                  útja, az a híd Borévnél az Aranyoson át, egyedül az
3033     Mas   |                 az Aranyoson át, egyedül az ő számára, az ő költségén
3034     Mas   |                át, egyedül az ő számára, az ő költségén épült. S ez
3035     Mas   |       megtekintésre méltó. Százesztendős az már, s annyi idő óta tartja
3036     Mas   |               országút vezet már e hídig az Aranyos partja mentében,
3037     Mas   |              sziklaösvény vezetett végig az Aranyos szorosán, Várfalvától
3038     Mas   |                  hosszú bércfolyosó volt az, változatos színű sziklatömegekből
3039     Mas   |                verve egy fekete chaussée az Aranyostól egész a Kőig.
3040     Mas   |                 bátya fogadta Blankát és az érkező négy testvért. Kocsikkal
3041     Mas   |              lebújó házföldetek titkait: az ott a Mezőségbánya; ez a
3042     Mas   |                Washington; ez a Hermány, az a Cibulás Gárgyás, az a
3043     Mas   |           Hermány, az a Cibulás Gárgyás, az a nagy csoport ott a Hármas
3044     Mas   |                  a Hármas hámort elérve, az útkanyarodásnál megnyílt
3045     Mas   |             emlékmaradványaival, tetején az ős székelyvár düledékével,
3046     Mas   |             hegyeit most is feltúrja még az ekevas; a mongol nyila lándzsás
3047     Mas   |     emeletrétegei emelkednek egymás fölé az emberkéz legszebb remekei:
3048     Mas   |                  a csinált szántóföldek. Az ember földet csinált a kőből.
3049     Mas   |           meztelen, holdhideg sziklafal; az ötödik egy virágágyakra
3050     Mas   |               közül magasra emelkedik ki az egyistenvallók tornya aranyos
3051     Mas   |                tornya aranyos gombjával; az alkony-nap bíborsugárai
3052     Mas   |                sugarak aranyködöt szőnek az egész csöndes völgy fölé,
3053     Mas   |                súgá Manassé Blankának.~S az a túlvilági ragyogvány a
3054     Mas   |              virágcsokrokat erőszakoltak az odacsoportosult leányok.
3055     Mas   |            világon nem található másutt. Az csak egy, a világtól elválva
3056     Mas   |                   aki kereste a festőit, az eszményi szépet, s csinált
3057     Mas   |       pitvaraikon vasajtók vannak; egész az ősi házig, ahol az utolsó
3058     Mas   |                 egész az ősi házig, ahol az utolsó két honn maradt testvér
3059     Mas   |             ölbeli baba kivette szájából az árpacukor darabkát, s azzal
3060     Mas   |                  készítve Blanka számára az utolsó részletig minden
3061     Mas   |             részletig minden új öltözet. Az asszonyi gond kiszámította,
3062     Mas   |              kiszámította, hogy aki azon az úton jött Torockóra, melyen
3063     Mas   |              annak legelső szüksége lesz az öltönyváltás. S ezt nem
3064     Mas   |                viseli.~És viselte azután az egész ház szeretetét. S
3065     Mas   |                  egész ház szeretetét. S az annál a háznál sok volt.
3066     Mas   |           törvény volt csak: a szeretet; az volt az alkotmány, a bíró,
3067     Mas   |                csak: a szeretet; az volt az alkotmány, a bíró, az volt
3068     Mas   |               volt az alkotmány, a bíró, az volt a király. Az osztotta
3069     Mas   |                  bíró, az volt a király. Az osztotta föl a munkát és
3070     Mas   |                  munkát és a jövedelmet; az gondoskodott kinek-kinek
3071     Mas   |              kinek-kinek a szükségeiről; az örökíté meg az együttmaradást.
3072     Mas   |             szükségeiről; az örökíté meg az együttmaradást. Se asszony,
3073     Mas   |                                     XIX.~Az örömnap szokás szerint nagy
3074     Mas   |          lakomára a város notabilitásai, az őscsaládok fejei, kiknek
3075     Mas   |          figyelmének kellett lenni, hogy az asztal vendégeinek minő
3076     Mas   |                  annyiféleképpen szereti az ételt elkészítve látni.
3077     Mas   |                nem szabad megfeledkezni. Az egyik tanár is, tiszteles
3078     Mas   |                 a csontja meg a bőre; de az eltörhetlen csont és elviselhetlen
3079     Mas   |              aminek semmi sem árt meg. Ő az igazi ortodox vegetáriánus!
3080     Mas   |               sohase megfőve vagy sütve. Az ő osztályrésze a gazdag
3081     Mas   |                  Áron bátya mellé került az asztalnál, még kötődik vele,
3082     Mas   |              észreveszi ezt a gondolatot az arcáról, s nevetve mond
3083     Mas   |                  beleszúrta.~– Aki pedig az állat vérét megkóstolja –
3084     Mas   |           megkóstolja – mondá a tanár –, az az embervérre is rászomjazik.~–
3085     Mas   |        megkóstolja – mondá a tanár –, az az embervérre is rászomjazik.~–
3086     Mas   |                bátya.~S minthogy efölött az egész asztal népe nevetett,
3087     Mas   |            hagymák közül, amik különösen az ő számára voltak rendeltetve.~–
3088     Mas   |                  már ritkaság, s egyedül az ön kedvéért termesztetik,
3089     Mas   |           érdekeltségét felkölthetik; ez az „album obliquum”, ami egész
3090     Mas   |              Tordai hasadékban. Bölcsője az Euphrát vidéke. Valószínű
3091     Mas   |              Csak akkora kis hagyma volt az, mint a legkisebb mogyoró.~
3092     Mas   |                  Ahasvér király hívására az izente neki vissza: „Ma
3093     Mas   |                  vőlegény és menyasszony az eljegyzés idején át végtől
3094     Mas   |         eljegyzés idején át végtől végig az utolsó napig tanulják egymást –
3095     Mas   |            tanulják egymást – tisztelni. Az első csókot az esküvő után
3096     Mas   |                tisztelni. Az első csókot az esküvő után váltják.~Anna
3097     Mas   |                  példálózást.~– Áron bá! Az nem lesz olyan hosszú idő.~–
3098     Mas   |                mézem. Holnap bejelentjük az esperesnek, hogy Blanka
3099     Mas   |               nem megyek holnap mindjárt az esperes úrhoz, hanem megvárom
3100     Mas   |                  Áron csak elbámult ezen az okos beszéden. Sehogy sem
3101     Mas   |              beszéden. Sehogy sem illett az arra az ártatlan, semmi
3102     Mas   |                Sehogy sem illett az arra az ártatlan, semmi bölcsességre
3103     Mas   |           nagytiszteletű úr! – szólt oda az esperesnek. – A mi oltáriszentségünk
3104     Mas   |            kisgyermekek vérét használjuk az áldozathoz. Hogy a Bafomet
3105     Mas   |         elítéltjeinek. Ismerje meg elébb az Istent és az embert, kivel
3106     Mas   |           Ismerje meg elébb az Istent és az embert, kivel e ház megtelik,
3107     Mas   |                mondá Anna, s aztán kezét az asztalon átnyújtva Manassénak,
3108     Mas   |               igen szép tószt volt.~Mire az áldomások egész sorozata
3109     Mas   |           egyetlenegy hang el nem árulta az egész asztal fölött, hogy
3110     Mas   |           áldomása. Mindenki tudta, hogy az egyetlen vendég előtt ezt
3111     Mas   |             asztalán sorba voltak rakva. Az rá nézve mind érdekes újdonság
3112     Mas   |               van. A szoba falai is mind az ő rajzaival vannak tele,
3113     Mas   |                  a lefekvésre. „Késő már az éj!” Azt mondja, nem álmos.
3114     Mas   |                 szép, eszményi férfiarc. Az ecset, mely azt lefesté,
3115     Mas   |               benne. A szemek ragyognak, az arc büszkén mosolyog, az
3116     Mas   |                 az arc büszkén mosolyog, az egész tekintet csábít.~Ez
3117     Mas   |                paradicsomba is be tudott az jutni, hogy ott is üldözze
3118     Mas   |                  észrevette Blanka arcán az önkénytelen indulatkifejezést,
3119     Mas   |              meggyógyítanak vele. Mit ér az? Aki igazán beteg, nem lehet
3120     Mas   |         elutazott alakra. Vártak rá, míg az körülutazza a földet, a
3121     Mas   |              világot, s várták, hogy aki az egyik égsark felé elment,
3122     Mas   |         körülvitorlázni, mint a világot. Az hosszabb út, mint a tengerészeké.~–
3123     Mas   |           keblére vonva.~– Azt is tudom. Az egész világ áll közöttünk.
3124     Mas   |               egész világ áll közöttünk. Az ég és a pokol. A becsület,
3125     Mas   |                    Te azt hiszed?~– Mint az egy Istent! – szólt fellángoló
3126     Mas   |             bizonyos vagyok felőle, hogy az út, melyen ő elindult, ide,
3127     Mas   |            egykor összetörve, megalázva, az egész világtól gyűlölve,
3128     Mas   |           eltaszítva ide fog vánszorogni az utolsó menedékéhez. És akkor
3129     Mas   |             utolsó menedékéhez. És akkor az, akit senki sem szeret többé,
3130     Mas   |              lesz egyéb életgondja, mint az ő sebeit, amiket a világból
3131     Mas   |              elhozott, letisztogatni. Ez az én erős hitem!~S e szónál
3132     Mas   |                okod őt gyűlölni, tűrd el az ittlétét, ahogy a többiek
3133     Mas   |                  még jobban gyűlölte azt az embert. Eszébe jutott a
3134     Mas   |                   odaszorítá arcát annak az arcához, s aztán vitatkoztak
3135     Mas   |                  folt támadt olyankor.~– Az, az! És tovább?~– Szemei
3136     Mas   |              folt támadt olyankor.~– Az, az! És tovább?~– Szemei kigyulladtak,
3137     Mas   |                     Akkor nem láttad még az igazi szenvedély arcát nála,
3138     Mas   |                ahogy én láttam őt, mikor az őt megbántott erős férfit
3139     Mas   |                  menyasszonyi koszorúmra az özvegyi fátyolt akasztá,
3140     Mas   |               esküdtek, hogy megölik azt az embert, ahol összetalálkoznak
3141     Mas   |                 Rómába erővel sem hagyja az magát vinni. Hanem Manassé
3142     Mas   |         pisztolyt akart eltenni tokjába. Az egyik pisztoly a kezében
3143     Mas   |             nekem, hogy nem ölöd meg azt az embert; nem pusztítod el
3144     Mas   |           pusztítod el nyomorultul! Mert az »énnekem« fájna.” Manassé
3145     Mas   |              lángoló szemekkel, homlokán az a két veres folt kigyulladt,
3146     Mas   |               pusztítom el őt, mivelhogy az a te szívednek fájna!”~Mennyire
3147     Mas   |                  csak felét látta annak. Az ikertestvér lelke volt a
3148     Mas   |               bámulat tárgya volt előtte az önuralom, mellyel Manassé
3149     Mas   |             aztán megtudta, hogy ami azt az elátkozott embert védelmezi,
3150     Mas   |                 védelmezi, ami azt, mint az Iliász és a Niebelungen
3151     Mas   |               hőseit sérthetlenné teszi, az egy szeretni soha meg nem
3152     Mas   |              néma imádság burkolja körül az átkozott démont, amit kard
3153     Mas   |        hitágazattá. – Most már imádta őt az asszony.~
3154     Mas   |         boldogsága utópiáját találta fel az Annával megosztott kis szobácskában.~
3155     Mas   |                  aki azt megérti; azokat az ezerféle apró bajait a női
3156     Mas   |               férfikedélyben is hiányzik az érzék; azokat a nevezetes
3157     Mas   |              sértéseket büszke elmondani az ő szerelmese előtt, bezárja
3158     Mas   |              Benjámin volt a két főalak, az természetes. Mindketten
3159     Mas   |               ahol őt Anna akarja látni, az Manassé leend.~Hanem azért
3160     Mas   |                  fölébredt Blanka, mikor az első napsugár besütött az
3161     Mas   |                az első napsugár besütött az ablakán, s az ódon üvegkarikákon
3162     Mas   |          napsugár besütött az ablakán, s az ódon üvegkarikákon keresztül
3163     Mas   |               bíborpiros világát odaveté az ő ágyára. Annát is felkölté.~–
3164     Mas   |                 neki Anna –, ez még csak az „első hajnal”. – A Keresztesmezőn
3165     Mas   |              Blanka szempilláit lecsukta az álomtündér.~Jó egy óra múlva
3166     Mas   |                 kedves.~Akkor villant ki az első lángsugár a Székelykő
3167     Mas   |               már Anna vánkosaira sütött az.~Torockón kétszer látják
3168     Mas   |             átszelt halastavak élénkíték az őspagonyt; a remontant rózsák
3169     Mas   |            sárguló lombbal koszorúzta be az óriási tölgyfát, mikor már
3170     Mas   |                azt a csendes halmot, hol az apa és anya hamvai nyugszanak.
3171     Mas   |              szikladarab emléke felvezet az Árpádok és első honfoglalók
3172     Mas   |              Székelykő tetejére is, ahol az ősi Székelyvár utolsó sáncfala
3173     Mas   |             patak hídjára felállva nézik az előttük elvonulókat.~A torockói
3174     Mas   |              nemzetőrdandár két szakasza az, mely a megkötött békefrigy
3175     Mas   |                két élet kor között esik, az elment honvédnek. Jól vannak
3176     Mas   |                szuronyos lőfegyverekkel, az Áron bátya titka. Felvonulásuk
3177     Mas   |                 rendes csapatokhoz illő. Az ifjak szakasza az akkori
3178     Mas   |                  illő. Az ifjak szakasza az akkori idők harci indulóját
3179     Mas   |            megáradt habjait.~Most azután az a kis sziklaöböl akár egy
3180     Mas   |                 együtt járnak Annával, s az minden háznál otthon van.
3181     Mas   |              mint Japánnak, Kínának vagy az inkák birodalmának.~Rendes
3182     Mas   |            mindent megtalálni benne, ami az élet kényelmére szükséges.
3183     Mas   |              egyetlen csapszéke nincsen; az idegen számára vendégfogadó
3184     Mas   |                 vendégfogadó minden ház; az ott lakó pedig mit keresne
3185     Mas   |                Leánynöveldéjük legrégibb az országban.~Blanka elbámult,
3186     Mas   |            szegény nép gazdagságát. Mert az gazdagság.~Alacsony házikó
3187     Mas   |               bemenetkor, hogy vigyázzon az ajtóra; az őseik háromszáz
3188     Mas   |                hogy vigyázzon az ajtóra; az őseik háromszáz év előtt
3189     Mas   |              építették; de amint odabenn az egyszerű parasztfiúkat a
3190     Mas   |                 héten szombat este, azok az emberek, akik egész héten
3191     Mas   |                 előtt: teljes ellentétét az eddiginek.~A Cagliari-palotában
3192     Mas   |          bársonyba öltözött hölgyek, kik az imakönyvbe nézve suttognak
3193     Mas   |                  gond közös mindenkivel. Az új családtag pedig kegyence
3194     Mas   |             kegyence mindenkinek, akinek az első belépése óta a ház
3195     Mas   |               hogy neki ez is öröm lesz. Az első naptól kezdve úgy szeretett
3196     Mas   |                  egy nagy könyvet, amibe az ő feladata volt följegyezni
3197     Mas   |                  cselédek előlegezéseit, az apró bevételeket és a többi.
3198     Mas   |               kedélynek valódi mulatság. Az annak olyan, mint a szárazföld
3199     Mas   |         szárazföld a tenger istennőinek. Az egymás alá rakott számok:
3200     Mas   |                 számok: a sorok rímei, s az egész teletölt oldal, végén
3201     Mas   |               aztán (a munkanapok végén) az Úrnak napja, a vasárnap.~
3202     Mas   |                 Manassé azt mondta, hogy az nem átjáróház találkozót
3203     Mas   |              számára.~Vajon milyen lehet az ő templomuk? Milyenek az
3204     Mas   |                 az ő templomuk? Milyenek az ő szertartásaik? Aki Rómából
3205     Mas   |             templom dolgában? Találhat-e az még a torockói völgykatlanban
3206     Mas   |               középen a szószék, azelőtt az Úr asztala.~Férfiak és nők,
3207     Mas   |                  külön ajtókon jönnek be az Úrnak szentelt házába. Legelébb
3208     Mas   |                szentelt házába. Legelébb az ifjú legények. Azok elfoglalják
3209     Mas   |                elfoglalják a karzatokat, az orgona karzatát a tanulók.
3210     Mas   |              padsor szemben a szószékkel az elöljáróké, a nép elnevezése
3211     Mas   |                el. A legelső pad magával az Adorján családdal teli van;
3212     Mas   |            kiknek neveit mint alapítókét az iskolák aranykönyvei tarták
3213     Mas   |            rajtuk, a férfiakon a ködmen, az asszonyokon a „muszuly.”~
3214     Mas   |          fodrozatok remek összeállítása, az eszményi vállfűzők, zsinórövek,
3215     Mas   |                 változatait mutatják föl az asszonyi szépízlésnek, amit
3216     Mas   |              arca ragyog a boldogságtól; az aranyat, a selymet, a dicsekedő
3217     Mas   |               nem a szent szobrok, hanem az emberek viselik.~Az volt
3218     Mas   |                hanem az emberek viselik.~Az volt a Canova, az volt a
3219     Mas   |               viselik.~Az volt a Canova, az volt a Michelangelo, aki
3220     Mas   |               szeszélyében ide hajított. Az „ember” boldogsága, a nép
3221     Mas   |                boldogsága, a nép pompája az Isten házának legnagyobb
3222     Mas   |            házának legnagyobb dicsősége!~Az egyszerű ének után a lelkész
3223     Mas   |           mintaképét.~És nem tagadja meg az üdvöt és paradicsomot azoktól,
3224     Mas   |        gyülekezetet.~Legelébb eltávoznak az egyház vénei, a férfiak,
3225     Mas   |         előtűnnek Torockó drága kincsei: az eddig rejtve volt hajadonok.~
3226     Mas   |               Mintha a „szépek könyvei”, az almanachok sorbaszedett
3227     Mas   |                   sűrű ráncos fersing, s az arc körülkötve fehér fátyolkendővel.
3228     Mas   |                  fehér fátyolkendővel. S az arcok ábrándképei a szépségnek,
3229     Mas   |                  széles, gazdag csipkék, az övébe feltűzött, hosszan
3230     Mas   |               amik közül büszkén kiválik az aranyvirágoktól rezgő mátkabokréta:
3231     Mas   |             igazi arany s igazi drágaság az.~És amit az rejt, a szív
3232     Mas   |               igazi drágaság az.~És amit az rejt, a szív is olyan arany
3233     Mas   |                torockói férfi nem engedi az asszonyát, leányát durva
3234     Mas   |                 neve: a munka. Torockón, az Úr napjait kivéve, nincs
3235     Mas   |                  füstokádó fekete sáncok az út hosszában az ő kincstáraik:
3236     Mas   |            fekete sáncok az út hosszában az ő kincstáraik: a vasbányák,
3237     Mas   |               fel a vasat a bányákból, s az messze földön hírhedett
3238     Mas   |           századokra, pihenés nélkül. Ez az ő kincshordó tündérük. Nyáron
3239     Mas   |              szántóföldeiket, s ha rossz az időjárás, jégeső, fagy elpusztít
3240     Mas   |                  alatt van: a vas, s ami az aranykalászban elveszett,
3241     Mas   |                   És én azt hiszem, hogy az a vas benne van itt a légben,
3242     Mas   |                 a vízben, a növényben és az emberek szívében, lelkében
3243     Mas   |                  felelt rá Anna büszkén.~Az ünnepélyes ájtatosság után
3244     Mas   |     meggondolására. Ha változatlan marad az, jelenjen meg ott ismét.~–
3245     Mas   |             ítéletet érvényesnek találja az elválásra nézve; az újra
3246     Mas   |              találja az elválásra nézve; az újra összekelésre aztán
3247     Mas   |                  ez hazugság lett volna; az igazat sem árulhatta el,
3248     Mas   |                  nevedre kereszteljük, s az akkor mindjárt gyémántbánya
3249     Mas   |              nevére, s kocsikon kimentek az átvenni. Maga Blanka is
3250     Mas   |                  Maga Blanka is leszállt az aknába, új birtokát a föld
3251     Mas   |         megtekinteni.~Egész gyermek lett az örömtől.~Pedig biz a vasbánya
3252     Mas   |              felmelegítő látvány. Estére az áldomását is megülték a
3253     Mas   |                 a birtokbavételnek. Mert az egy Istent hívők és az angol
3254     Mas   |              Mert az egy Istent hívők és az angol puritánusok között
3255     Mas   |                 angol puritánusok között az a nagy különbség van, hogy
3256     Mas   |             rideg napja, addig amazoknál az öröm és vigasság határideje.
3257     Mas   |              szemlélete mellett foly le.~Az Adorján-házban is mulatság
3258     Mas   |            székely volt, aki tudja, hogy az ígéret: adósság, s azért
3259     Mas   |                akarod, hogy táncoljam el az igazi székely táncot!~Az
3260     Mas   |                 az igazi székely táncot!~Az pedig egy igen furcsa tánc,
3261     Mas   |              tánc, arra a nótára, hogy: „Az én csizmám disznóbőr!” Híres
3262     Mas   |                valakinek bemutassa; mert az nagyon tréfás tánc. Komoly
3263     Mas   |                fölhasználni.~– Hát éppen az én lakadalmamra akartunk
3264     Mas   |         szeretném, ha együtt lenne akkor az egész családunk.~– Hisz
3265     Mas   |                  egész családunk.~– Hisz az meglesz.~– Dávid is?~– Az
3266     Mas   |                az meglesz.~– Dávid is?~– Az is itt lesz. Urlóbot kérünk
3267     Mas   |                 három napra.~– Hát akkor az, amire mi ketten kérünk
3268     Mas   |                lakadalmamra Zenóbiát is.~Az öreg székely azt gondolta,
3269     Mas   |               azt gondolta, hogy ez elől az orozva tett megtámadás elől
3270     Mas   |                  közül. Egzekálták rajta az ígéretet.~Akkor aztán elkezdett
3271     Mas   |             alkudni.~– Inkább eltáncolom az igaz székely táncot.~– Nem!
3272     Mas   |             Könnyű volt kitalálnia, hogy az beszélte el Blankának Dávid
3273     Mas   |                Zenóbiát?~– Igen.~– Akkor az apját is meg kellett hívnotok,
3274     Mas   |          Természetes.~– Természetes. Biz az nagyon természetes. Hát
3275     Mas   |                tabourettet, kezébe adták az írótollat, meglíneázták
3276     Mas   |             fecskendett maga körül, hogy az tökéletesen kifejezte Áron
3277     Mas   |                mondá:~– Minden bizonnyal az volt.~Aztán megcsókolta
3278     Mas   |                  mint a fal.~Blanka arca az örömtől ragyogott.~Anna
3279     Mas   |               annak méltóztatott egyszer az „embert” mint elemi csapást
3280     Mas   |                udvarnál ez elég cím volt az elfogadtatásra. Igaz, hogy
3281     Mas   |                  elzárja.~Mikor a márkit az a baleset érte, melyet már
3282     Mas   |                  semmi közvetlen hatását az életben. Diplomaták és főpapok
3283     Mas   |               nagyhamar tapasztalá, hogy az ottani magas régiókban sokkal
3284     Mas   |                  hidegebb a levegő, mint az olasz capitálékban.~Caldariva
3285     Mas   |            afelől, hogy a herceg nem tud az ő bűvköréből menekülni soha
3286     Mas   |             számára is egy udvari bálba.~Az akkori bécsi udvari bálok
3287     Mas   |            átelleni oldalán megpillantja az ifjú Cagliari hercegnőt.
3288     Mas   |            fogalmazók, akiknek feladatuk az ünnepély táncrendi részét
3289     Mas   |                Cyrene-ért nem jön senki. Az egész valcert végignézi.~
3290     Mas   |                  előjátékát hangoztatja; az ifjú urak sietnek foglalkozni,
3291     Mas   |                 őt meglátogassa.~Ez ifjú az ő reputációját mentette
3292     Mas   |               táncoszlopának résztvevőit az utókor számára megörökíti.~
3293     Mas   |                megörökíti.~Diadalát csak az utolsó táncábra zavarta
3294     Mas   |                Talán azt sem tudta, hogy az egy olasz nő, s az olasz
3295     Mas   |                  hogy az egy olasz nő, s az olasz nők között az, akit
3296     Mas   |                nő, s az olasz nők között az, akit a világ a „szép Cyrene”
3297     Mas   |                  van ezen nő csillagának az övével, bizonyára éppúgy
3298     Mas   |                   mint ahogy nem ismerik az angyalok a hét főbűnt.~Nem
3299     Mas   |             szerény subalternus állomást az udvari kancelláriánál, hogy
3300     Mas   |               ifjúságától kezdve üldözte az élvvágy, a gyönyörvadászat,
3301     Mas   |              élvvágy, a gyönyörvadászat, az úrhatnámság. Ezeknek a rossz
3302     Mas   |              volt már tűzve Annával, s ő az utolsó napon írta meg, hogy
3303     Mas   |                írta meg, hogy visszalép. Az egész család együtt volt
3304     Mas   |        skrupulózus annak megszerzésében.~Az úrkodás és bonviván életmód
3305     Mas   |        odatántorítá, hogy megismerkedjék az uzsorásokkal.~Azok pedig
3306     Mas   |                 sem várhat, nem sokat ér az aláírása. Benjámin nem sokat
3307     Mas   |              érte; de meg hitte is, hogy az sohasem fog napfényre jönni.
3308     Mas   |             sohasem fog napfényre jönni. Az uzsorás becsületes ember,
3309     Mas   |                  bízni lehet. Ha egyszer az megígérte, hogy a letett
3310     Mas   |                nagy pénzelőleget kapott, az első dolga az volt, hogy
3311     Mas   |       pénzelőleget kapott, az első dolga az volt, hogy az uzsoráshoz
3312     Mas   |                 első dolga az volt, hogy az uzsoráshoz siessen, azokat
3313     Mas   |            letett váltókat elvitte ahhoz az úrhoz, akire utalva voltak,
3314     Mas   |                 Benjámin meg akarta enni az embert dühében!~Az ő hamisított
3315     Mas   |                  enni az embert dühében!~Az ő hamisított váltóit annak
3316     Mas   |                 hamisított váltóit annak az embernek a kezébe juttatta,
3317     Mas   |                kinek a testvérét ő éppen az idő alatt oly csúful meggyalázá.
3318     Mas   |                  ember őt most üldözheti az egész világon keresztül,
3319     Mas   |                 titkárját és barátnéját.~Az a gondolat a márkinő agyából
3320     Mas   |             került ki, hogy megfordítsák az eddigi viszonyt a két nő
3321     Mas   |              viszonyt a két nő között, s az elválás után Blankát Vajdárhoz
3322     Mas   |                 önmaga elrontotta megint az egészet. Lehet, hogy Blanka
3323     Mas   |                megalázza, összetörje azt az asszonyt, most már az kellett
3324     Mas   |                azt az asszonyt, most már az kellett neki, hogy el is
3325     Mas   |                 kezdjen el egy új életet az Isten szabad ege alatt,
3326     Mas   |                Isten szabad ege alatt, s az bejelenti egész naiv őszinteséggel,
3327     Mas   |                 őneki bizony megtetszett az a szép világ, s visszaküldi
3328     Mas   |                 s visszaküldi koporsóját az elvált urának, az özvegyi
3329     Mas   |             koporsóját az elvált urának, az özvegyi évdíj aranyaival
3330     Mas   |              együtt.~Mármost mi vár erre az asszonyra?~
3331     Mas   |              partján, a Kárpátok között, az erdélyi havasok völgyeiben
3332     Mas   |             voltak a társadalom tónadói; az egyenlőség korszaka nem
3333     Mas   |                   fényűző fináncbárókat.~Az olasz asszony ízlése túlfinomítá
3334     Mas   |                 a megszokott mulatságot. Az ő termeiben nemcsak táncot
3335     Mas   |                művészei voltak megnyerve az estélyek számára; a hasonlíthatlan
3336     Mas   |               kétszeresen érdekessé tett az, hogy Budapesten a magyarok,
3337     Mas   |               mindenki tömjénezett.~Csak az volt a kérdés, hogy ki volt
3338     Mas   |              volt ez a „mindenki”?~Mikor az utolsó vendég is búcsút
3339     Mas   |                  Hogy van ön megelégedve az ünnepéllyel, királynőm? –
3340     Mas   |                  karpereceit lehajigálva az asztalra.~– Mi hiányzott
3341     Mas   |                   Mi hiányzott belőle?~– Az emberek.~A herceg elbámult.~–
3342     Mas   |          elbámult.~– Én azt hittem, hogy az ön termei tele voltak.~–
3343     Mas   |                  megjelentek között. Még az udvari színház tagjai is
3344     Mas   |        tündököltek jelen nem létükkel.~– Az udvarnál gyász van – szépíté
3345     Mas   |                 mikor bosszús volt, hogy az embernek rosszul esett reánézni.~–
3346     Mas   |                   Akkor még nem ismertem az itteni szokásokat. Azt hittem,
3347     Mas   |        hallgatása elfed minden titkot, s az nekem szabadalmat ád. Nem
3348     Mas   |                 Nem tudtam, hogy itt még az asszonyok számára is van
3349     Mas   |              végképp megszabadulni ettől az asszonytól?~– Én mindent
3350     Mas   |                  Most ki van ránk mondva az ítélet. Ameddig ez a nő
3351     Mas   |                   Tudja ön, hol van most az az asszony?~– Nem tudom –
3352     Mas   |                Tudja ön, hol van most az az asszony?~– Nem tudom – szólt
3353     Mas   |                közepett. Már ott ugattak az ablaka alatt Jezabel kutyái!
3354     Mas   |                tudtam, hogyan kell ettől az asszonytól megszabadulni.~–
3355     Mas   |              elvitte magával Rómából azt az asszonyt.~– Szerették egymást.~–
3356     Mas   |                annyi más ember otthagyta az életét. Triesztben három
3357     Mas   |                  volna őket a háló. Csak az útleveleiket kellett volna
3358     Mas   |              valakinek, hogy megtalálják az okot, amiért az ember a
3359     Mas   |              megtalálják az okot, amiért az ember a cinterembe vándorol.
3360     Mas   |               Azonban, mire ez valakinek az eszébe jutott, akkorra már
3361     Mas   |               eszébe jutott, akkorra már az az ember, az a semmi! Az
3362     Mas   |            eszébe jutott, akkorra már az az ember, az a semmi! Az a
3363     Mas   |                 akkorra már az az ember, az a semmi! Az a férfi! Elvitte
3364     Mas   |                 az az ember, az a semmi! Az a férfi! Elvitte őt magával.
3365     Mas   |                 eskü! Legalább egy időre az. Ön megkapta Zboróy Blanka
3366     Mas   |                  szokta fölbontani. Erre az egyre elfeledte önnek a
3367     Mas   |                  aztán megint nem ő lesz az oka, ha a mostani olaszországi
3368     Mas   |             hercegnő?~– Azt, hogy lemond az apanázsáról, újra férjhez
3369     Mas   |                  jegyese hitére.~– Ebben az az örvendetes, hogy nekem
3370     Mas   |               jegyese hitére.~– Ebben az az örvendetes, hogy nekem megmarad
3371     Mas   |            érintse ön a kezemet! – szólt az, elhárítva magától az ölelést. –
3372     Mas   |              szólt az, elhárítva magától az ölelést. – Ha volt bátorsága „
3373     Mas   |                itt a hercegi koronád meg az aranyaid: szedd fel! Nekem
3374     Mas   |               Úgy hiszem, hogyha egyszer az „advocatus diaboli” előtt
3375     Mas   |             földön elkövetett bűneinket, az ön tréfájára könnyebb mentséget
3376     Mas   |            Nyomról nyomra kísértem eddig az útjokat. Erdély felé tartanak,
3377     Mas   |                 akadozó szóval a herceg.~Az öreg roué szerette magát
3378     Mas   |                embernek mutatni, aki fél az éjszakai rémektől; hisz
3379     Mas   |                    Ott nem védi meg őket az angyali szépség. Azok ott
3380     Mas   |              kútnak a fenekén fekszik.~– Az rettenetes volna!~– Rettenetes
3381     Mas   |                 volna!~– Rettenetes csak az volna, ha igaz lenne, s
3382     Mas   |                  útján. Ha elbuknak, nem az én hibám. Én csak arról
3383     Mas   |        tudósításokban fel vannak sorolva az áldozatul esettek nevei
3384     Mas   |                De a herceg mégis fölkelt az asztaltól, mintha egy sírboltot
3385     Mas   |                  már úgy tett vele, mint az állatszelídítő a meghunyászított
3386     Mas   |                  fel belőle egypár sort. Az természetesen úgy hangzott,
3387     Mas   |             bársonyujjaival megcirógatta az állát, s azt mondá neki:~–
3388     Mas   |                 egy kellemes éjt akar ön az oldalam mellett eltölteni,
3389     Mas   |                 ülünk. Ön nekem kibetűzi az iratok tartalmát. Gyönyör
3390     Mas   |                 megtudja ön, hogy milyen az a nőoroszlán, aki az ő meghódítójának
3391     Mas   |              milyen az a nőoroszlán, aki az ő meghódítójának a lábát
3392     Mas   |                ingerkedett.~– Nos, uram, az idő még nem késő; csak éjfél
3393     Mas   |            dolgait végezte úrnője körül, az minden rigolyáját éreztette
3394     Mas   |                 parancsolnivalót.”~Ekkor az óra tízet ütött.~A márkinő
3395     Mas   |              mint aki meg van lepetve, s az órára tekintett.~A komorna
3396     Mas   |             tízet.~– Hallotta ön már ezt az órát máskor is ütni? – kérdé
3397     Mas   |               érdeklődés hangján.~– Csak az imént is egy órakor éjfél
3398     Mas   |                  Ez egy nagyon régi óra. Az ütőgépezete elromlott, s
3399     Mas   |                  azt a veres korángombot az oldalán.~A komorna tette,
3400     Mas   |                  ami mondva volt, s arra az ódon óra elkezdett egy minden
3401     Mas   |               Azt mondta neki, hogy késő az idő, ő már álmos, most hagyjon
3402     Mas   |          megcsókolta azt a kezet, melyet az imént a tenyerével megfordítva,
3403     Mas   |                 aztán sietett megfogadni az utasítást.~A márkinő pedig,
3404     Mas   |               csipke főkötő alá szorítva az órához sietett.~Az egy ügyes
3405     Mas   |              szorítva az órához sietett.~Az egy ügyes antik utánzat
3406     Mas   |               Jouvence modorában. Műértő az első tekintetre kitalálja,
3407     Mas   |                kis acélkulccsal fölnyitá az óraállvány ajtaját, s aztán
3408     Mas   |                  másik nevetés felelt, s az óraajtón át belépett egy
3409     Mas   |         férfialak. Vajdár Benjámin volt. Az antik óra csak egy rejtett
3410     Mas   |             rejtett bejárat álcája volt; az óraütés a jel, hogy akit
3411     Mas   |             látogató meg akarta csókolni az úrhölgy kezét, az pedig
3412     Mas   |               csókolni az úrhölgy kezét, az pedig ahelyett a kezére
3413     Mas   |                  asztalra dobva hevertek az említett levelezések, s
3414     Mas   |                  Te már készen tartottad az iratokat? – kérdé Benjámin.~
3415     Mas   |            Jupitert riasztottam el velük az imént. (A herceget egymás
3416     Mas   |              téríti vissza olyan gyorsan az égiekhez, mintha a halálról
3417     Mas   |               halálról beszélnek előtte. Az is elég neki, hogy tőlem
3418     Mas   |                  A nő szinte lázban volt az izgalomtól, amint e fárasztó,
3419     Mas   |                  a tenyerébe, úgy bámult az írásfejtő ifjú ajkaira.
3420     Mas   |            belőle a sötét éj kísértetei.~Az első lap szólt a zalatnai
3421     Mas   |                föltalálta kis gyermekét, az is tetszhalott volt, feléleszté
3422     Mas   |           pataknál, s elvánszorgott vele az erdőbe; s itt megmenekült.
3423     Mas   |               erdőbe; s itt megmenekült. Az okirat elszámlálja az áldozatok
3424     Mas   |       megmenekült. Az okirat elszámlálja az áldozatok neveit.~– Ne olvasd
3425     Mas   |         vérkrónika. Mellékelve mindenütt az áldozatok névsorozata. Egy-egy
3426     Mas   |            kísértetén” is túltesz.~Hanem az egyformaság kezdé untatni.
3427     Mas   |              pontjait. Iszonyú hadjárat! Az elesettek életkora is föl
3428     Mas   |             fenekén!~Hisz mégis végigfut az embernek a hátán a borzadás,
3429     Mas   |                 válla körül fogja fonni, az még jobban fölmelegíti?~
3430     Mas   |          Okvetlenül arra kellett venniök az útjokat. Ez a kényelmesebb
3431     Mas   |                  mi történt Nagyenyeden?~Az, hogy egy nagy népes város,
3432     Mas   |             ereiben is római vér folyik.~Az Agrippinák és Faustinák
3433     Mas   |                 Hétszázan menekültek meg az égő városból az erdőkbe.
3434     Mas   |           menekültek meg az égő városból az erdőkbe. Ahogy az éjjeli
3435     Mas   |               városból az erdőkbe. Ahogy az éjjeli orvtámadás ágyaikból
3436     Mas   |              Adorjánnal?~– És szétverték az egész tábort.~– Harminckét
3437     Mas   |                  márkinő nem akart hinni az írott betűknek.~– Hogyan?
3438     Mas   |                egy egész felkelő tábort? Az talán csak annak előhada
3439     Mas   |              aranyosszéki nemzetőr. Azon az éjszakán hétszáz menekültet,
3440     Mas   |        megfagyott alakokat szedtek össze az erdőkből. Azokat szekerekre
3441     Mas   |             teljes hadirendbe felállítva az egész felkelő sereget. Nekivágtattak,
3442     Mas   |                 s utat törtek maguknak s az egész szekérsornak a hétszáz
3443     Mas   |            borzalmas képek! Látni ezeket az útfélen fekvő nőalakokat,
3444     Mas   |                 De hinni azt, hogy hátha az „ő” szelíd madonnaarca is
3445     Mas   |               maga könyörög, hogy tegyék az ő nevét is a halottak lasjtromába!
3446     Mas   |             képet mutatott, hogy afölött az ember elfeledheté az egész
3447     Mas   |             afölött az ember elfeledheté az egész hadjáratot, szörnyeteg
3448     Mas   |      gondolkozott rajta, hogy ne dobja-e az utolsó levelet az asztal
3449     Mas   |                dobja-e az utolsó levelet az asztal alá.~Küzdött benne
3450     Mas   |                 gyönyör démona egymással az elsőbbségért. A vérszomj
3451     Mas   |       monasteriai főhadiszállásról kelt. Az itt összegyűjtött felkelő
3452     Mas   |           felolvasó arcát beárnyékolták. Az alabástromarcon végigvonaglottak
3453     Mas   |         alabástromarcon végigvonaglottak az indulatkifejezések csodái.~–
3454     Mas   |                  felkelők egyik főnöke s az Adorján-ház elkeseredett
3455     Mas   |                elkeseredett ellensége.~– Az elfogta őket! – sietett
3456     Mas   |               talányát megelőzni.~– Nem. Az megmenté őket, s erdei járatlan
3457     Mas   |                     De hát bűvészek azok az emberek? Varázslatuk van?~–
3458     Mas   |                 következő éjt.~– Hol van az? Mutasd a földabroszon!~–
3459     Mas   |                Itt.~– És a Monasteria?~– Az meg itt.~– Hisz itt két
3460     Mas   |                egy házba szálltak volna, az egyik a földszintre, a másik
3461     Mas   |             egyik a földszintre, a másik az emeletbe.~– Tovább, tovább! –
3462     Mas   |            türelmetlenül ütve tenyerével az asztalra.~– Minden útjok
3463     Mas   |            harmadikat is.~– Úgy, úgy! És az asszony? Az asszonyt nem
3464     Mas   |                 Úgy, úgy! És az asszony? Az asszonyt nem találták meg?~–
3465     Mas   |                frigyet, pazsurákat adott az Adorján-testvéreknek s Manassé
3466     Mas   |              falvaikba.~A delnő felkapta az egész iratcsomagot, s oly
3467     Mas   |                  oly dühvel vágta azt le az asztalra, hogy a légcsapástól
3468     Mas   |            asztalra, hogy a légcsapástól az argandi lámpa kialudt. S
3469     Mas   |                   hogy pofon üssem magát az ördögöt! – Nem. Nincs többé
3470     Mas   |                istentagadóvá legyen – én az ördögöt tagadom meg. Ki
3471     Mas   |                már most kiben bízzék még az ember?~Benjámin megkísérté
3472     Mas   |                Nesze!~– Köszönöm. Ez hát az enyém. Egy négyszemközött
3473     Mas   |              hölgy adja, nem haragszunk. Az egy váltó.~– Mégpedig nem
3474     Mas   |               állt a szép dühöngő előtt. Az kezébe fogta a csengettyűzsinórt.~–
3475     Mas   |                 nyilak legmérgesebbjeit, az emberek gúnymosolygását,
3476     Mas   |                miatt börtön rám nézve ez az egész világ; mert azokon
3477     Mas   |                 egész világ; mert azokon az ajtókon nem léphetek be,
3478     Mas   |                 belül egy más világ van: az én világom. Amíg az az asszony
3479     Mas   |                 van: az én világom. Amíg az az asszony él, addig rám
3480     Mas   |                   az én világom. Amíg az az asszony él, addig rám nézve
3481     Mas   |              nappal; csak éjszaka szabad az arcomat megmutatnom. S te
3482     Mas   |                arcomat megmutatnom. S te az én mosolygásomat akarod
3483     Mas   |                hasogatni van kedvem ezen az éjszakán! Mondani olyan
3484     Mas   |              most változtatta a hangját, az indulatkifejezést. Mesterkélt
3485     Mas   |                  hát nem istentelenség-e az, amit ők cselekszenek? A
3486     Mas   |                 üldözöm. Ők lázadtak föl az Isten ellen. Ők sértik meg
3487     Mas   |                 ez olyan ember, kire sem az Istennel, sem az ördöggel
3488     Mas   |                kire sem az Istennel, sem az ördöggel nem lehet hatni.
3489     Mas   |                  nekem hírül hozza, hogy az a nő halva van.~Azzal megcsókolta
3490     Mas   |               ajkaihoz értette azt, hogy az is csókolja meg.~– Mit szólsz?~
3491     Mas   |                hogy siessen távozni azon az úton, amelyen jött.~Az óraajtó
3492     Mas   |              azon az úton, amelyen jött.~Az óraajtó becsukódott, s az
3493     Mas   |                Az óraajtó becsukódott, s az óra ismét ütötte a tízet.~
3494     Mas   |                 számára való ülés.~Abban az évben legújabb párizsi divat
3495     Mas   |                 volt a „fleurs animées”; az egyik delnő éjviolának volt
3496     Mas   |            gazdag lakoma romjai hevertek az asztalon. A tulipán-márkinő
3497     Mas   |           kezében tele pohár, melyet már az ajkaihoz emelt, de nem tudott
3498     Mas   |               elhitette magával, hogy én az ő apja vagyok! – szólt a
3499     Mas   |               rajta valamit.~– Te! Neked az egyik pofád veresebb, mint
3500     Mas   |              Benjámin, odatartva poharát az éjviola-márkinő elé, ki