bold = Main text
     Part                                                 grey = Comment text

4001     Mas   |                   S mennél rémesebb lesz az elpusztulás, annál fényesebb
4002     Mas   |              dörgés elmúlik. Nem akartak az Isten szavába belebeszélni.~
4003     Mas   |               volt adva a rendelet, hogy az ott lakó magyarokat ki kell
4004     Mas   |            meneküljenek, úgy elszörnyedt az abrudbányai vérontástól.~
4005     Mas   |               sötét alakok közül.~– Akik az első nap dühét búvhelyeiken
4006     Mas   |                 segített megmenekülni, s az erdőpásztorok szöktették
4007     Mas   |          családot szemem láttára leöltek az utcán; ezt a kis szöszke
4008     Mas   |                  a palástom alá. S ekkor az a fickó, aki legdühösebb
4009     Mas   |             kedvenc rigóját, hozott neki az erdőből egy rigót. Bizonyosan
4010     Mas   |            erdőből egy rigót. Bizonyosan az apját is visszahozná neki,
4011     Mas   |            megtér, s Isten csodáit látja az eseményekben. Aki megbetegszik
4012     Mas   |          megbetegszik a mi népünk közül, az most a zalatnai református
4013     Mas   |            kiszúrta, s úgy eresztette el az erdőbe, élve rohadt meg;
4014     Mas   |              ajtót zárt előtte. Utoljára az útitársai kénytelenek voltak
4015     Mas   |                 Brády-kastélyba vinni be az összezúzottat, melynek lakóit
4016     Mas   |                Mindezeknél megdöbbentőbb az – szólalt fel egy alak,
4017     Mas   |           szólalt fel egy alak, ki eddig az oltárhoz támaszkodott –,
4018     Mas   |          iratokat, amikből kiderül, hogy az erdélyi mészárlásokat idegen
4019     Mas   |            fölszólalások alatt szünetelt az égdörgés, csak a zápor verte
4020     Mas   |           kérdeznék, hogy sajnálja-e azt az ellenséget, aki vele szemközt
4021     Mas   |              bátyjai véradóssága szállt. Az még csak szomjazza a bosszú
4022     Mas   |                 lesznek a cseltámadásra, az övéi a cselekvésre.~– S
4023     Mas   |                 leányát?~– Menyasszonyom az.~– Tehát te mátkatálul szántál
4024     Mas   |      elpusztítandó várost? Melyik legyen az?~– Már mondám: Torockó.~–
4025     Mas   |                  van – monda Diurbanu, s az oltárhoz lépve a denevérszárnyként
4026     Mas   |                város legyen a lángoknak, az elpusztulásnak áldozatul
4027     Mas   |            messzeséget. E vakító fénynél az összedugott fők egyszerre
4028     Mas   |            Kétezer ember halálra ítélve!~Az ítélet azonban még sok apellatorium
4029     Mas   |               tartó hadosztály is, s míg az ott állt, addig Torockót
4030     Mas   |             ütközetben a magyar hadsereg az orosz által összezúzatott,
4031     Mas   |         mulatságok maradtak el. Ahelyett az egész férfinép hadgyakorlatokat
4032     Mas   |                 puskát.~El voltak szánva az utolsó emberig harcolva
4033     Mas   |            alkalmazva látni. Azután mint az európai diplomácia szövevényébe
4034     Mas   |                  van igaza, aki nagyobb. Az is megeshetik, hogy egy
4035     Mas   |                   harmadnap jönni fognak az első ellenfélnél erősebbek,
4036     Mas   |          egyszóval a vegetáriánusok.~Még az asszonynép sem tartott vele.
4037     Mas   |                  élő gyermek nem jut itt az ellenség kezére.~Éppen július
4038     Mas   |        Szentgyörgy felöl vágtatva jöttek az előőrsök, jelenteni a végzetes
4039     Mas   |                  hogy Diurbanu hadserege az éjjel átvonult a „Kő” szorosán,
4040     Mas   |                  határozva a maga helye. Az utakat elzárták szekérvárakkal.
4041     Mas   |                alá helyezték, hogy arról az oldalról meg ne lephessék
4042     Mas   |                 a várárok meredek útján, az onnan jövő támadást visszaverni.
4043     Mas   |                   Manassé egyedül maradt az asszonyokkal.~Azoknak nem
4044     Mas   |           elfogadni, hogy rejtőzzenek el az ő védelme alatt a Csegezi
4045     Mas   |                   amit Isten rájuk mért, az ősi házban, együtt a többi
4046     Mas   |                nem fogják megtámadni. Ez az én fegyverem.~– Mit akarsz
4047     Mas   |               már előttem; lefegyverezni az ellenséget fegyver nélkül;
4048     Mas   |               akkor milyen jól sikerült. Az oláh vezér régi ismerősöm.~
4049     Mas   |                   Tégy úgy. Járjon veled az Úr!~Manassé nem fojthatott
4050     Mas   |       megcsókolta.~Testvére, Anna tudott az arcvonásokból olvasni. Megérté
4051     Mas   |                 akkor nem várjuk be, míg az ajtót reánk törik; hanem
4052     Mas   |             legutoljára gondolt, s aztán az lesz legutolsó szava. Csak
4053     Mas   |          teremtés ajkait, s azután – még az ő csókjaiktól nedves ajkkal –
4054     Mas   |          Szentgyörgyig fél óránál tovább az út. A falu közelében már
4055     Mas   |             fegyvertelen, nem bántották. Az a nyugalom, az a biztos
4056     Mas   |                bántották. Az a nyugalom, az a biztos hideg tekintet
4057     Mas   |                 a vezér szállásáig; amit az egész készséggel teljesített,
4058     Mas   |           elmondta, hogy bizony nagy baj az, ilyen nagy munkaidőben,
4059     Mas   |              ilyen messze útra elfáradni az embernek. Nagyon megjutalmazva
4060     Mas   |                Egy régi urasági lak volt az, aminőket már gyéren látni
4061     Mas   |                  gádorba vezet egyenesen az udvarról – úgy, hogy a folyosó
4062     Mas   |            beszélni, mert most ebédel, s az sokáig tart – monda neki
4063     Mas   |                 sokáig tart – monda neki az ajtóőr irigységbe vágó tisztelettel.~
4064     Mas   |             rövid időn visszajött, s azt az izenetet hozta a látogatónak,
4065     Mas   |             kicsit, addig pedig meg kell az urat kötözni, s aztán becsukni
4066     Mas   |           pincébe, amíg a tribun elvégzi az ebédet, s szóba állhat vele.~
4067     Mas   |              valahány ház, annyi szokás!~Az bizony csupa tréfa lett
4068     Mas   |            folyosó mellvédjén, s mielőtt az őrök a puskához kaphatnának,
4069     Mas   |                 parkba menekülni s onnan az erdőbe jutni; de hát nem
4070     Mas   |               hát kössetek meg – biztatá az őröket.~Azok meg csak néztek
4071     Mas   |               tárcát a zsebemből – monda az egyiknek Manassé. – Egy
4072     Mas   |             benne; azt vidd be és add át az úrnak; mondd, hogy olvassák
4073     Mas   |                 természetesen felhordták az udvarra, azokon kezdték
4074     Mas   |                  udvarra, azokon kezdték az igazságszolgáltatást.)~Azután
4075     Mas   |                 is úgy lesz.~Hanem mikor az ember szivart szív, az egy-egy
4076     Mas   |             mikor az ember szivart szív, az egy-egy pillanatra megvilágítja
4077     Mas   |                  pillanatra megvilágítja az arcát. Egyszer csak megszólalt
4078     Mas   |                  azt akarta, hogy húzzam az ő nótáját, amíg ő ebédel;
4079     Mas   |               mert nem akarok muzsikálni az én hazám ellen.~Szegény
4080     Mas   |             cigány! Hogy ő nem muzsikál „az ő hazája” ellen! Pedig mije
4081     Mas   |                hazából? Egy sárputri meg az országút.~– Akkor aztán
4082     Mas   |                is – de mégsem muzsikálok az én hazám ellen.~– No, ne
4083     Mas   |                 hozzám, s ejtsd a csutát az én számba, hadd rágom meg
4084     Mas   |              tüzes lesz a vége.~– Úgy jó az a cigánynak.~Ez a cinikus
4085     Mas   |                  pincébe lépve kétoldalt az ajtó mellett foglaltak helyet.~
4086     Mas   |                  pincébe Diurbanu.~Rajta az ismeretes néptribuni jelmez;
4087     Mas   |                  Adorján Manassé – szólt az alakos –, engem óhajtottál
4088     Mas   |                  úgy beszélt hozzá.~– Ha az volnál, akihez hasonlítasz,
4089     Mas   |            frigylevelet, amit a te néped az én népemmel kötött – s ajánlom
4090     Mas   |                 ide!~Azzal odaszólította az egyik fáklyavivőt, s a Manassé
4091     Mas   |                 hamufoszlány szállongott az a légben.~– Most már elhiszed,
4092     Mas   |                 elhiszed, hogy én vagyok az?~Manassé vállat vont, és
4093     Mas   |                 te éles eszed – folytatá az alakos, ujja hegyével megbökve
4094     Mas   |          megbökve Manassé mellét –, hogy az, aki újra meg újra tűzzel
4095     Mas   |                ember lehet a világon? Ez az én napom ma. És Torockó
4096     Mas   |            éjszakája. (Egy hiénaarc volt az, eszményi szép vonásokba
4097     Mas   |                büszkén feltartva a fejét az alakos. – Hiszed, hogy tréfálok
4098     Mas   |   jégkeménységedet megolvasztani – mondá az alakos, s még elkezdte a
4099     Mas   |                 készül. – Elmondom neked az egész csatatervünket. –
4100     Mas   |                akarok lenni hozzád. Amíg az én csapataim látszólagos
4101     Mas   |                 a Székelykő felől előtör az igazi ostromló sereg, mely
4102     Mas   |                nem maradt más honn, mint az asszonyok és a gyermekek.
4103     Mas   |                 megítélheted abból, hogy az orozva támadó seregnek a
4104     Mas   |          megölték a vőlegényét, megölték az apját, a két testvérét,
4105     Mas   |          udvarukból csúfan kiűztek! Mert az a nő Zenóbia, a te Dávid
4106     Mas   |              volt menyasszonya; most meg az enyém. Legalább ő azt hiszi.
4107     Mas   |                  többé.~– Amit ránk mért az Úr – dörmögé.~– Ugye, hogy
4108     Mas   |                élsz.~E meggyaláztatására az imádott feleségnek föllobbant
4109     Mas   |             lelkében; mást nem tehetett, az égő szivart a szeme közé
4110     Mas   |                 közé köpte ellenfelének.~Az sziszegve törlé le a meggyalázás
4111     Mas   |                  meg.~– No hát, hogy ezt az utolsó reménységedet is
4112     Mas   |             elvegyem, halld meg a végét. Az a két nő nem fogja egymást
4113     Mas   |                  lesz a házatoknál, mint az ostromló csapat. Ő mint
4114     Mas   |           pórgúnyát, átöltözteti őket, s az általános pusztulás zavara
4115     Mas   |         általános pusztulás zavara alatt az ő oltalma mellett fognak
4116     Mas   |             magad előtt Zboróy Blankát – az én hatalmamban. Hogy mi
4117     Mas   |             hagylak és egyedül mindaddig az óráig, amíg jelenésed következni
4118     Mas   |                  zugából.~Fölriadt.~– Mi az? Patkány? – Már elfeledé,
4119     Mas   |                is van ott rajta kívül.~– Az ám, patkány. Egyszer hallottam
4120     Mas   |               patkány. Egyszer hallottam az iskolamestertől egy mesét,
4121     Mas   |          iskolamestertől egy mesét, hogy az oroszlán tőrbe jutott, s
4122     Mas   |                   hogy egészen más ember az ember, ha a keze szabadon
4123     Mas   |                   akkor te is kihúzhatod az én térdeim alól a rudat,
4124     Mas   |           Manassé ezalatt végigtekintett az egész rémpanorámán, mely
4125     Mas   |                 előtt elvonult. Lehető-e az, hogy a Székelykő felől
4126     Mas   |               megtámadják Torockót? Hogy az esthomályban belopózzanak
4127     Mas   |                pokoli kelepcébe kerítse?~Az egérke azalatt rágott, rágott
4128     Mas   |            egérke azalatt rágott, rágott az ő acélfogaival.~Egyszerre
4129     Mas   |                egészen más embernek érzi az magát, akinek a két keze
4130     Mas   |                 már most drágán adjuk el az életünket! – hencegett nagyot
4131     Mas   |               fogják kivihetni azt, amit az az ember elbeszélt!~– Miért
4132     Mas   |            fogják kivihetni azt, amit az az ember elbeszélt!~– Miért
4133     Mas   |                  tenné?~– Nem engedi azt az Isten!~– Te, Manassé! Mondanék
4134     Mas   |         elhallgatott, elkezdett beszélni az a négyszögletű kis ablak
4135     Mas   |            lyukon át, akkor rájött annak az eredetére. – Azok, akik
4136     Mas   |                   s talán azért is, hogy az éjjeli támadás kiviteléhez
4137     Mas   |         kivilágítást adjanak a völgynek. Az egész falu lángban áll.~
4138     Mas   |                 aki a világot igazgatja, az nem engedheti a legrettentőbbet
4139     Mas   |               megindítható, egy sugallat az emberi szívben, egy önkénytelen
4140     Mas   |        puskatüzelés olyan régóta folyik. Az éjszaka beállhatott már.
4141     Mas   |             odakinn meg pokoli fényözön. Az egész utca ég. Manassé tusakodva
4142     Mas   |                 kezéből. – Küzdött benne az ember és a vadállat egymással.
4143     Mas   |                  vadállat egymással. Hol az egyik került felül, hol
4144     Mas   |                dördülés a magasból jött. Az a Székelykövön történt.~
4145     Mas   |                 azt vaskarikáinál fogva. Az ajtó nem engedett.~Akkor
4146     Mas   |                   Semmise volt ott, csak az üres ászok. Kétöles tölgyfa
4147     Mas   |            kiálta a zenészre. – Fogd meg az ászok egyik végét.~– Mi
4148     Mas   |                Mi lesz abból?~– Kitörjük az ajtót a sarkából.~– Beállok!~
4149     Mas   |                  vas.~Manassé elöl fogta az ászokgerendát, a muzsikus
4150     Mas   |              odafenn nem zuhogott jobban az ágyúzástól, mint a vasajtó
4151     Mas   |              most? Várj, míg én kimegyek az udvarra s körülnézek; s
4152     Mas   |                szólt Manassé, eldobva őt az útjából. – Nem kell nekem
4153     Mas   |           legelőször szemközt jön rám, s az jó lesz nekem, a gazdája
4154     Mas   |                 embert látok, és gázolok az emberrongyban, hogy a két
4155     Mas   |                 Nem volt Adorján Manassé az többé!~Némulj el, emberszeretet
4156     Mas   |                bölcsészet! Szállj vissza az égbe, krisztusi türelem!
4157     Mas   |            képmása, hanem csak a „férj”: az oroszlán képmása! Fusson
4158     Mas   |              alak állta el útját.~De azt az alakot nem ölte meg Manassé;
4159     Mas   |               falhoz, nem gázolta agyon.~Az egy nő volt – Zenóbia.~
4160     Mas   |               vérszomjazó szörnyetegnek.~Az elkezdett most reszketni.~–
4161     Mas   |                 súgá Manassénak a leány.~Az utcán zsivajgó nép rohant
4162     Mas   |                 Kápolnás s Bedellő felé; az erdőkbe, a mély utakba.
4163     Mas   |                  erdőkbe, a mély utakba. Az égő falu nem nyújtott menedéket.~
4164     Mas   |                Rövid időn úgy eltisztult az utcáról minden tömeg, hogy
4165     Mas   |                   Szép kivilágítás volt! Az Isten áldása: a búzakeresztek,
4166     Mas   |                 Káinnak, a búzaégetőnek.~Az ágyúzás még egyre hangzott
4167     Mas   |           megijesztéshez két ember kell; az egyik, aki megijed. Ha én
4168     Mas   |                egyik, aki megijed. Ha én az én népemnek egy szóval megmondom
4169     Mas   |                 ő puskaport puffogtat, s az a sűrű dobszó a csengezi
4170     Mas   |              seregének a nyakába omlani. Az egyik megriadt sereg elsodorta
4171     Mas   |            magával a másikat, mint mikor az erdőégést azzal fojtják
4172     Mas   |                ma. Mondd meg nekik, hogy az oláh „cine mintyés”. Nem
4173     Mas   |          oláhgyűlölő Áronnal is. Látszik az aláírásán, hogy minő erőszakot
4174     Mas   |            követtek el rajta. Ez a levél az én cine mintyém. Megígértem,
4175     Mas   |                 Manassé. Téged, élve. Ez az oláh leány cine mintyéje.~
4176     Mas   |               kis ideig. Hadd nézzek még az arcodba. Azt hiszem, hogy
4177     Mas   |                 közelebb-közelebb emelte az arcát az övéhez, reszketeg
4178     Mas   |        közelebb-közelebb emelte az arcát az övéhez, reszketeg ajkai
4179     Mas   |             akarod eltűrni, hogy te légy az adósa egy olyan szegény
4180     Mas   |                 fővel járni. Tudod, hogy az oláh az apa és a testvér
4181     Mas   |               járni. Tudod, hogy az oláh az apa és a testvér halálát
4182     Mas   |            akarlak benneteket felejteni. Az édeset is, a keserűt is. –
4183     Mas   |               odaadom neked ezt a gyűrűt az ujjamról. Ráismersz-e?~Manassé
4184     Mas   |             Benne van a neve a húgodnak. Az a szép ember, aki ezt nekem
4185     Mas   |                  nem vehetlek el, míg él az a másik, aki a jegygyűrűmet
4186     Mas   |                 törvényeink nem engedik. Az a másik ott lakik abban
4187     Mas   |                gyűrűt.~– Vidd haza neki; az övé! Ugye, megjelent előtted
4188     Mas   |                  Ugye, megjelent előtted az az ember; hogy gyötörjön,
4189     Mas   |               Ugye, megjelent előtted az az ember; hogy gyötörjön, hogy
4190     Mas   |             gyalázatos haláltól, s aztán az ő pokoli hatalmába keríti
4191     Mas   |                  tárgyak között. – Tehát az a szép, délceg ifjú, aki
4192     Mas   |                 ott fekszik valahol kinn az árokban. A lova megijedt
4193     Mas   |             hátáról; a lovagnak eltörött az egyik lába. Futó népe ott
4194     Mas   |          büntetését látta balesetében, s az oláh fél azon segíteni,
4195     Mas   |          megtalálod a puszta templomban; az jó tesz neked hazalovagolnod
4196     Mas   |          hazalovagolnod rajta Torockóra; az embert pedig megtalálod
4197     Mas   |                fára. A te embered ő, nem az enyém! – „Norok bun!”~Azzal
4198     Mas   |                 arra egy csatlós előjött az akolból két hegyjáró mokány
4199     Mas   |                 Zenóbia felvetette magát az egyikre; még egyszer mondá
4200     Mas   |            káoszba. Előtte füst és láng; az utcákon végighordja a szél
4201     Mas   |               nagy művész zárjelenésénél az ezernyi ezer nézők serege
4202     Mas   |          végzetes nap rohamos eseményei, az egymást kitörlő ellentétes
4203     Mas   |                 segíté, még agya lángolt az indulattól, mely felszabadítja
4204     Mas   |        indulattól, mely felszabadítja őt az öldöklésre; még képzelete
4205     Mas   |           Odatámaszkodott egy oszlophoz. Az oszlopon repkény futott
4206     Mas   |               futott fel egész a tetőig; az égő háztetőről tüzet fogott
4207     Mas   |                 Kővé váltál! – rikácsolt az udvaron a kis cigány. –
4208     Mas   |                megkondult magától, amint az égő toronytető gerendái
4209     Mas   |                  még borzasztóbbá tette: az, hogy emberhang nem szólt
4210     Mas   |             muzsikus –, tegyük azt, amit az a szép leány mondott. Te
4211     Mas   |                  felhozott, s abba dugta az öldöklő szerszámokat, eltakarva
4212     Mas   |                 csendesen.~Jó messze van az a kastélytól, az útfélen.
4213     Mas   |              messze van az a kastélytól, az útfélen. Egy értelem nélküli
4214     Mas   |                 Egy abbahagyott templom.~Az adomakör háromféle változatban
4215     Mas   |              eredetét.~Egyik azt mondja, az építő földesúrnak az a szokása
4216     Mas   |             mondja, az építő földesúrnak az a szokása volt, hogy mindent
4217     Mas   |                 valamiről megtudta, hogy az a feleségének tetszik, rögtön
4218     Mas   |                 belőle!” – mondá egyszer az asszony. S az úr rögtön
4219     Mas   |              mondá egyszer az asszony. S az úr rögtön abbahagyatta a
4220     Mas   |                 A másik azt meséli, hogy az úr egyistenvalló volt, de
4221     Mas   |            tetőzet is össze volt állítva az udvaron, csak fel kellett
4222     Mas   |                tenni. Ekkor hírül hozzák az úrnak, hogy a villám beleütött
4223     Mas   |                 s felgyújtotta azt. Erre az úr szekérre rakatta a templomtetőt,
4224     Mas   |               hogy pietás nincs is ebben az ötletben, de logika van,
4225     Mas   |                Zenóbia megmondá. A lónak az a szokása, hogy tűzveszélykor
4226     Mas   |           meztelen négy fal közé lépett, az volt az első eszméje, hogy
4227     Mas   |                 fal közé lépett, az volt az első eszméje, hogy íme,
4228     Mas   |                  lángoló égtől, hogy hol az ő teremtője. Amaz állat,
4229     Mas   |               Amaz állat, mely megtanult az emberrel együtt örülni,
4230     Mas   |            munkásnak kenyérkereső társa, az emberüldöző nagy veszedelemben
4231     Mas   |           emberüldöző nagy veszedelemben az eget keresi szemeivel, szótagolatlan
4232     Mas   |                 meg kellett magát adnia. Az önmagához visszatért lélek
4233     Mas   |               önvádló szemrehányása volt az, hogy tudott egy pillanatig
4234     Mas   |              Érezte közvetlen közellétét az égő csipkebokor hevítő szellemének,
4235     Mas   |              varangy, miket körülzöldült az emberlak-kísérő gyom, dudva,
4236     Mas   |                 filozóf – aki megtalálja az Istent.~S homlokát a falnak
4237     Mas   |                egy lángoló tengerdagály. Az éjnek fényes kivilágítása
4238     Mas   |               aki egy törött lábbal ezen az égő mezőn keresztül akar
4239     Mas   |             aztán könnyű volt észrevenni az ő vércseszemeinek egy nagy
4240     Mas   |                   mikor észrevette, hogy az árokparton valaki fut utána,
4241     Mas   |                hallod, nehéz dög vagy te az én gyönge csontocskáimnak.
4242     Mas   |                 akkor rám akadnak.~– Nem az, hogy ők akadnak terád;
4243     Mas   |                  lábaihoz a kardot; amit az azután, mivelhogy a derekára
4244     Mas   |                hogy hátha a fogad fájna, az mennyivel nagyobb baj volna?
4245     Mas   |             hajamba; ne félj, nem szakad az ki.~A tehetetlen ember végigkáromolta
4246     Mas   |          tehetetlen ember végigkáromolta az églakók minden seregét.~–
4247     Mas   |               lovaglásnak. Nem volt neki az a teher nehéz. Elvihette
4248     Mas   |             hátán egész Gyertyánosig. De az úr maga akarta, hogy a puszta
4249     Mas   |               puszta templomba vigye; és az úr parancsol, nem a ló.)~
4250     Mas   |                                    XLII.~Az a neves állat, mely a harcoló
4251     Mas   |              aztán, hogy azt látta, hogy az a falhoz van fordulva, elkezdett
4252     Mas   |             földet. Meg akarta szólítani az embert.~Az pedig nem volt
4253     Mas   |              akarta szólítani az embert.~Az pedig nem volt most ezen
4254     Mas   |               fénye el sem látszik, hova az emberi indulatok átokfogantató
4255     Mas   |         parasitjai nem követhetik, annak az országában járt, akinek
4256     Mas   |                öldökölni.~Ekkor betoppan az épületbe egy ember, aki
4257     Mas   |                  iszonytató ordítás volt az, hogy a paripa felriadva
4258     Mas   |          felriadva kezdett el körülfutni az épületben, horkolt és fújtatott,
4259     Mas   |                  horkolt és fújtatott, s az ablakon ki akart ugrani.
4260     Mas   |                 Benjámin! A te véged nem az, hogy én megöljelek. – Aki „
4261     Mas   |                 megöli, hétszer átkozott az! Az én kezem halálcsapásától
4262     Mas   |             megöli, hétszer átkozott az! Az én kezem halálcsapásától
4263     Mas   |                  sokáig; folytatni fogod az utat, amelyen elindultál,
4264     Mas   |              megtörve, megalázva, kiűzve az egész világból, hogy itt
4265     Mas   |                  Hogy ezeknek a házaknak az ajtajánál, amelyeket most
4266     Mas   |             halálra üldöztél, találd meg az egyetlen vigasztaló szót.
4267     Mas   |                 Ezt teljesítse be rajtad az Isten!~Egy szidalmazó szót
4268     Mas   |                     Melyik fára? – kérdé az, a köteleket oldozva derekáról.~–
4269     Mas   |                nincs kötve.~– Aha! Áldom az eszedet! Azt akarod, hogy
4270     Mas   |                 volt a puszta templomból az égő utcára kivezetni; előrefeszítette
4271     Mas   |                   Amint aztán kiterelték az utcára a csökönyös paripát,
4272     Mas   |                 a csökönyös paripát, ott az egyszerre fölrúgott, hogy
4273     Mas   |                  is el ne vitte volna.~– Az övé volt.~– Jaj, de bolond
4274     Mas   |               hosszú lába volt, de azért az apró cigányt nem bírta legyalogolni,
4275     Mas   |                  nem bírta legyalogolni, az úgy futott utána, mint a
4276     Mas   |             lövöldöznek, pedig kár volna az én gyönge testemért.~– Hát
4277     Mas   |                  más; de ha én felrúgok, az én banyám csúf, mint egy
4278     Mas   |               egy boszorkány; azt senki, az ördög se veszi el többet.~
4279     Mas   |              mentek keresni, s nagy volt az örömük, hogy feleúton találták.
4280     Mas   |                őt hazáig.~A város végén, az útfélen ülve várták őt Blanka
4281     Mas   |            Blanka és Anna. Ott vártak rá az árokparton, a fűzfák alatt.~
4282     Mas   |              lehet betűkkel leírni, amit az újra találkozó szerető lelkek
4283     Mas   |               alatt!~Szent őrjöngés volt az!~Mikor a diadalmenet az
4284     Mas   |                  az!~Mikor a diadalmenet az Adorján házáig ért (Manassé
4285     Mas   |               lábaikat be ne szennyezzék az utcasárral), éppen akkor
4286     Mas   |               gyermekek! Hát hogy vágott az Áron bátya ágyútelepe? –
4287     Mas   |                 kérdezé diadalmas arccal az öreg. Azután a hálálkodó
4288     Mas   |                  büszkén. – Meg volt biz az, édes öcsém, Isten segítségével,
4289     Mas   |        furfangosságba.~Manassé meghagyta az öreget a maga hitében, s
4290     Mas   |        hihetetlen, csodaszerű győzelmet, az egy latra nem vehető valami,
4291     Mas   |               diadal oroszlánrésze ezeké az asszonyoké.~Azoknak sem
4292     Mas   |                  mulató vitézeknek. Csak az volt a hiba, hogy a megtörténteket
4293     Mas   |               buzogány gyanánt, söprötte az ellenhadakat soronként.
4294     Mas   |              valamiben, annak előmutatta az elhozott trophaeumokat,
4295     Mas   |                cigányt etették, itatták, az asztalfőre ültették, úgy
4296     Mas   |            szörnyű nagy lett a becsülete az egész közönség előtt.~Hanem
4297     Mas   |                  kihagyni. De nem illett az ő elbeszélésébe sehogy se.
4298     Mas   |       filiszteusokat, ezrével agyonverte az ellenfeleit, akkor eléje
4299     Mas   |                  hős amazon is. De amint az meglátta ezt a szép deli
4300     Mas   |               volt a becsületének, azért az „egy igaz szóért”, amibe
4301     Mas   |          ágyúztak belőlük.~*~Ezek voltak az utolsó ágyúdördülések Erdélyben.~
4302     Mas   |                nevezetes expedíciójából, az volt: patrónusai számára
4303     Mas   |               végképpen megfosztotta. – (Az átkokat – nevezzük „puszta
4304     Mas   |                  azzal, hogy kicsavarják az ember kezéből a fegyvert,
4305     Mas   |       legnehezebb és a legszakadatlanabb az, amit a kenyérért folytatunk.~
4306     Mas   |          egyszerre fölrobbantják alattuk az aknát.~Hanem a hadvezérek,
4307     Mas   |                 Hanem a hadvezérek, akik az apró harcosokat igazgatják,
4308     Mas   |                  gőzfújtató tartja ébren az örök tüzet a 10–20 éves „
4309     Mas   |            éppoly megszűnés nélkül zuhog az ezermázsás gőzkalapács;
4310     Mas   |                  a gőzgépek alkatrészei, az újabbkori ipar csodái.~A
4311     Mas   |                 vágják, míg kettévágják.~Az ilyen vasból azután készítenek
4312     Mas   |                 szükséglete. (Igaz, hogy az ő faszénnel olvasztott vasuk
4313     Mas   |                torockói bányásznép ebben az évben, dacára a háborús
4314     Mas   |               tizennyolc forintot. Nekik az gazdagság volt, éltek belőle.~
4315     Mas   |             megterem a vidék gabonájában az „anyarozs”, s attól a kenyér
4316     Mas   |                  ezt meg kell enni, mert az Úristen úgy adta. Attól
4317     Mas   |                Görcsökkel, kínokkal jár. Az ember előre borzad, mikor
4318     Mas   |               sötétkék vakarcsot, amitől az ő tagjait összehúzza az
4319     Mas   |                  az ő tagjait összehúzza az ergotismus (Kriebbelkrankheit)
4320     Mas   |             össze kell alatta roskadnia.~Az öregeket hiába ösztönözte;
4321     Mas   |              kegyelemképpen engedte neki az ország, hanem azért, mert
4322     Mas   |              olvasták is későbbi időkben az erős rendeleteket, hogy
4323     Mas   |                 dologhoz ért, csak ahhoz az egyhez nem, amit az a gyár
4324     Mas   |                ahhoz az egyhez nem, amit az a gyár készíteni akar; s
4325     Mas   |                  teljes folyamatban van, az iparcikk erősen készül,
4326     Mas   |                  indulni világhódításra. Az egyszerű földmívelő gép
4327     Mas   |            tökéletesítője magasabban áll az érdemhágcsón, mint a vasútkirályok,
4328     Mas   |                 válik kárára. Megszokták az együvé tartozást, s a munka
4329     Mas   |      szándékozott egy nagyobb szabású, s az újkori tanulmányokat felhasználva
4330     Mas   |           kedvvel dolgoztak. A munkásnak az ad kedvet, mikor azt látja,
4331     Mas   |                 mindenütt ott volt maga. Az egykori konziliáriust, a
4332     Mas   |         legapróbb részletekig értette, s az egész üzlet állásáról mindennap
4333     Mas   |                  lealacsonyítása.~Ő volt az ellenőrző szelleme a vállalatnak,
4334     Mas   |           Adorján Ilonkával népesült meg az ősi ház. Az egyik Manassénak,
4335     Mas   |                 népesült meg az ősi ház. Az egyik Manassénak, a másik
4336     Mas   |               kettőt; felcicomázta őket; az anyának gondja sem volt
4337     Mas   |                 meg újabb divat szerint. Az mind Anna dolga volt. Ő
4338     Mas   |           zavarta bele a kétszer kettőbe az a gond, nem történik-e valami
4339     Mas   |           végzett valami dolgot, ami nem az ő hivatása volt. Manassé
4340     Mas   |                  Anna, a hajadon végezte az anya feladatát.~S az emberlélek
4341     Mas   |             végezte az anya feladatát.~S az emberlélek legnagyobb csodái
4342     Mas   |          legnagyobb csodái közé tartozik az, mikor valaki olyan munkát
4343     Mas   |                  hivatásával ellenkezik.~Az „Új-Telep” felvirágzása
4344     Mas   |                 akik még nem voltak benn az újoncállításnál, siessenek
4345     Mas   |                  minthogy elmulasztották az önként jelentkezést, büntetésből
4346     Mas   |                jól. Nagyon csalatkozott. Az nem a régi tömkeleg volt.
4347     Mas   |           gyámoltalan paraszt volt, mint az a mesebeli, aki az őt összeszidó
4348     Mas   |                  mint az a mesebeli, aki az őt összeszidó papagájnak
4349     Mas   |                 őt összeszidó papagájnak az előszobában azt mondta: „
4350     Mas   |              valaki, hogy nem madár volt az, hanem nagyságos úr. – A
4351     Mas   |                  került, míg végre annak az illető nagy úrnak az előszobáját
4352     Mas   |               annak az illető nagy úrnak az előszobáját feltalálta,
4353     Mas   |           előszobáját feltalálta, akinek az ügyet elő kell adnia, azután
4354     Mas   |              kell adnia, azután meg, míg az elfogadási napot elleshette,
4355     Mas   |                 napot elleshette, amikor az az alkalmatlankodókat el
4356     Mas   |              napot elleshette, amikor az az alkalmatlankodókat el szokta
4357     Mas   |           Manassénak soká kellett várnia az előteremben. Előtte tömérdeken
4358     Mas   |         rangfokozat szerint hívatnak be. Az övé jól hátul következik: „
4359     Mas   |                 maga előtt.~Vannak pedig az embernek olyan kívánságai,
4360     Mas   |                 régi ismerőst, már nyílt az ajtó, s aki eléje toppant,
4361     Mas   |               ajtó, s aki eléje toppant, az volt – Cagliari herceg.~
4362     Mas   |                   ki, amint meglátta őt, az instans tömeg között ácsorogni,
4363     Mas   |                  s két kézzel ragadá meg az ifjú kezét, s megrázta azt
4364     Mas   |               szorítá meg Manassé kezét. Az csak állta.~– Hogy vannak
4365     Mas   |                  rajta. Áldja meg önöket az ég!~A herceg oly fennhangon
4366     Mas   |            herceg oly fennhangon beszélt az excellenciás úr előtermében,
4367     Mas   |         szerencsét, s nem tehet róla, ha az ambó helyett ternót húztak
4368     Mas   |           helyett ternót húztak ki neki.~Az a tábornok, akivel akkor
4369     Mas   |              akkor dolga volt, még abban az évben csak arról volt nevezetes,
4370     Mas   |               bólintott a fejével, végül az átadott folyamodására saját
4371     Mas   |              menjen haza Erdélyországba; az ügye gyorsan el fog intéztetni;
4372     Mas   |                  termen keresztül, egész az előszobaajtóig, s ott is
4373     Mas   |              nagy barátja a herceg, hogy az elvált feleségét nőül vette
4374     Mas   |                Bécsből minél elébb haza.~Az elintézés gyorsasága ellen
4375     Mas   |                már. Még azt hittem, hogy az embernek azért ígérnek valamit,
4376     Mas   |           valamit, hogy megtartsák! S mi az elutasítás indoka? Ha szabad
4377     Mas   |                   Ha szabad megtudnom.~– Az, hogy az illető folyamodók
4378     Mas   |             szabad megtudnom.~– Az, hogy az illető folyamodók akkor,
4379     Mas   |           fölmentessenek.~Tökéletes volt az indokolás! Ha tetszett nekik
4380     Mas   |               tessék nekik másodszor is.~Az az egy vigasztalás volt
4381     Mas   |            tessék nekik másodszor is.~Az az egy vigasztalás volt belőle
4382     Mas   |                 ügye rendbe van hozva!~– Az én katonaszolgálati ügyem? –
4383     Mas   |                  nem jutott eszébe, hogy az reá is tartozik. – Azt hitte,
4384     Mas   |               barátságos úr vállvonva, s az íróasztalhoz ment holmi
4385     Mas   |               tudja ön talán bizonyítani az alibit?~Ez ugyan legkönnyebb
4386     Mas   |               szorongatta meg oly forrón az ő kezét, mikor összetalálkoztak.~
4387     Mas   |               hanem engemet is visznek”.~Az asszonyok nagyon megijedtek,
4388     Mas   |                  téged katonának? Akinek az egyik válla hat hüvelykkel
4389     Mas   |             alacsonyabb, mint a másik.~– Az én vállam?~– Hát persze
4390     Mas   |               Nem a hadügyminiszter, nem az excellenciás urak dolga
4391     Mas   |                meg, csak a kormányt.~– S az „senki”?~– Azt „szabad”.~–
4392     Mas   |                   Azt „szabad”.~– Ez nem az én erkölcstanom.~– Hát ugyan
4393     Mas   |             kalapácsot a fegyverrel, én, az ő vezérük, el nem maradok
4394     Mas   |           nyakamba kötöm a kis Bélát meg az Ilont, s megyek veled, ahová
4395     Mas   |               közbeszólt Anna. Neki volt az egész családban a leghelyesebb
4396     Mas   |                nem járja minálunk. Annak az unokáját hagyták kicsúszni,
4397     Mas   |                 suhancnak jó szabadulás, az nem jó egy férfinak. Azon
4398     Mas   |             helyen, ahol azt kérdik: „Ki az igazi férfi?” – a hesdádi
4399     Mas   |                     s ha megtörténhetett az, hogy ezt a kérdést intézzék „
4400     Mas   |                 kitalálni, hogy kicsoda. Az nem fog neki békét hagyni.
4401     Mas   |                 hogy folyton fenyegessen az minket. A legegyenesebb
4402     Mas   |                  és becsülni fogja abban az ezredben, amelybe besorozzák.
4403     Mas   |              mennek vele, imádni fogják. Az ezredes, az ezredtulajdonos
4404     Mas   |               imádni fogják. Az ezredes, az ezredtulajdonos büszke fog
4405     Mas   |                  amelyben ők szolgálnak. Az mintája lesz a katonaságnak.
4406     Mas   |              katonaságnak. A hadseregnél az olyan embert, mint Manassé,
4407     Mas   |             mehetsz. Ha Manassé távozik, az Új-Telepet neked kell gondviselésed
4408     Mas   |                veszendőben? Mi, többiek, az újított dolgokat nem értjük;
4409     Mas   |                 eredj! De én a Bélát meg az Ilont nem adom. Azok az
4410     Mas   |                  az Ilont nem adom. Azok az enyémek. Nekem adtad.~–
4411     Mas   |             végigéljek nála nélkül; hogy az első ibolyát, amit a haraszt
4412     Mas   |                  ne neki hozzam be, hogy az első gyümölcsöt, ami megérik
4413     Mas   |              Egyik nap te, másik nap én. Az első ibolyát is beletesszük
4414     Mas   |             hangolta! Csak már itt volna az az idő, amikor a kis Béla
4415     Mas   |          hangolta! Csak már itt volna az az idő, amikor a kis Béla írni
4416     Mas   |               amikor a kis Béla írni fog az apjának első üdvözlő mondatot,
4417     Mas   |                némelyik hanyatt esett, s az utánajövőnek könyörög, hogy
4418     Mas   |                  ilyen levelet kaphasson az ember.~
4419     Mas   |           elfordítani. Rendes dolog volt az; más emberen is sűrűn megesett,
4420     Mas   |            katonának, akármilyen nagy úr az ember. Éljen az egyenlőség!
4421     Mas   |                  nagy úr az ember. Éljen az egyenlőség! Kóstolja meg
4422     Mas   |                 egyenlőség! Kóstolja meg az is, hogy milyen a komiszkenyér.
4423     Mas   |                 egyszer választ küldeni.~Az első hónapban azt az örvendetes
4424     Mas   |            küldeni.~Az első hónapban azt az örvendetes hírt tudatta
4425     Mas   |            belőle – öt! Ötször virult ki az ibolya a haraszt közül,
4426     Mas   |             közül, ötször szakították le az érett gyümölcsöt a fáról,
4427     Mas   |              hadnaggyá előléptetve.~Maga az ezredparancsnoka több ízben
4428     Mas   |                Blanka tudta jól, hogy ki az, s nem kockáztatott haszontalan
4429     Mas   |            viselte azt.~És még ezenfölül az egész férfigondot is viselte.
4430     Mas   |               viselte. A gyártelep sorsa az ő kezében volt; neki kellett
4431     Mas   |                valót. Blanka pótolta azt az elmúlt évek megtakarított
4432     Mas   |              Egyszer aztán bekövetkezett az a csoda, hogy még a vasat
4433     Mas   |                  elverheti a jég.~Egyike az experimentáló állambölcseknek
4434     Mas   |                 segíteni magán.~Hisz még az okos, tapasztalt férfiak
4435     Mas   |                 védelmet. E tollvonására az állambölcsnek a torockói
4436     Mas   |        vaskenyeret sütöttek ki, leszállt az idei termelés négyezer vaskenyérre.~
4437     Mas   |               nem sokáig tarthat ez így. Az összeroskadó ipar általános
4438     Mas   |                  a nőre a gondok, amikor az anyagi létért való küzdelem
4439     Mas   |                grófné! – szólt Blankához az ügyvéd. – S a grófné most
4440     Mas   |                 hagyom megcsókolni; mert az csupa kormos a vastól. Az
4441     Mas   |                az csupa kormos a vastól. Az uram nincs itthon.~– Tudom.
4442     Mas   |                 szólt Blanka, kettévágva az ömledezést. – Megrendelést
4443     Mas   |             hozzám?~– Hahaha! – kacagott az ügyvéd. – Igazán praktikus
4444     Mas   |                    A grófnő meg is kapta az idéző levelet.~– Nem jelentem
4445     Mas   |              levelet.~– Nem jelentem meg az idézésre; mert a felpereseknek
4446     Mas   |              teljhatalom-levele, s annak az erejénél fogva én vettem
4447     Mas   |                 magának.~– Eleinte igen. Az első bíróságnál a grófnő
4448     Mas   |                bírt nagy befolyással. De az apellatánál már itthon voltunk, „
4449     Mas   |           forintot kapni egyszerre! Hisz az egy kincs a torockói völgyben!
4450     Mas   |                 mint a záporesőt fogadni az ölébe, ami onnan felülről
4451     Mas   |              elvesztettem minden jogomat az általa alapított hitbizományhoz.
4452     Mas   |                igaz; hanem hát arra való az ügyvéd, hogy mindennek megtalálja
4453     Mas   |              tanult emberekből áll. Azok az én védelmemnek adtak igazat.
4454     Mas   |                záradéka nem alkalmazható az ön esetére, mert az így
4455     Mas   |         alkalmazható az ön esetére, mert az így szól: „ha kitér a katolikus
4456     Mas   |             végrendelet. S a törvényszék az én érvelésemet hagyta helybe.~
4457     Mas   |         amennyiért én aláírjam azt, hogy az a község, mely engem tagjává
4458     Mas   |                szektája? Hogy én ezeknek az embereknek, akik velem megosztották
4459     Mas   |               alá egy hazugságot, aminek az ország minden alaptörvényei
4460     Mas   |              önnek, hogy engem tovább is az én ügyemben képviseljen. –
4461     Mas   |                venni, hogy azért érdemes az embernek egy egész kincsről
4462     Mas   |             lefolyt pert, hogy szedte rá az ellenfeleket! Az osztrák
4463     Mas   |               szedte rá az ellenfeleket! Az osztrák bíráknak semmi tudomásuk
4464     Mas   |              sincs arról, hogy Erdélyben az egy Istent valló község
4465     Mas   |                   azzal nincs elveszítve az örökösödési joga, csak lutheránussá
4466     Mas   |         mulatságosan tudta Gábor előadni az Adorján-család előtt, hogy
4467     Mas   |                     S megtartom helyette az én kincseimet! – szólt Blanka,
4468     Mas   |                replikázás fölösleges. Ez az asszony oly határozottan
4469     Mas   |          felnézett rá keservesen.~„Pedig az egész templomuk nem ér tizenötezer
4470     Mas   |                Blankával pedig csakugyan az történt, amit Áron bátya
4471     Mas   |               búcsújárni mentek a hívek. Az Új-Telep munkásai jöttek
4472     Mas   |            viszonyok tartanak, ők készek az eddigi munkabér kétötöd
4473     Mas   |                  leszállított munkabér – az már a westfáli fekete kenyér!~ ~
4474     Mas   |                    változatosság okáért. Az olvasóközönség ezekben gyönyörködni
4475     Mas   |              szentimentális, és nem féli az ördögöt, a gyilkosságtól
4476     Mas   |              ezek nem egyesével ölik meg az embereket, hanem tízezerével.~
4477     Mas   |                  hanem tízezerével.~Mert az ő kalandjukhoz háború kell.
4478     Mas   |                  alatt ismeri e zsargon. Az általunk bemutatandó műtétnek
4479     Mas   |              milliókkal, s leszáll egész az ajándék-burnótszelencéig,
4480     Mas   |              elhatározottabb ember, mint az a brigante, aki az útfélen
4481     Mas   |                  mint az a brigante, aki az útfélen a postaszekérre
4482     Mas   |                célokat akar elérni. Híve az ősi tradícióknak. A vallásos
4483     Mas   |          lappangó tüzet. Amiért szidják, az ránézve megtiszteltetés. –
4484     Mas   |               ránézve megtiszteltetés. – Az üzéreket, vállalkozókat,
4485     Mas   |             Mondd el, rendben vagy-e már az olaszaiddal?~– Ma kapták
4486     Mas   |                velük?~– Olyan szépen van az elrendelve, hogy utoljára
4487     Mas   |                elrendelve, hogy utoljára az állam fog kárpótlást fizetni
4488     Mas   |                 a bőrét meg már tartozik az állam visszaadni a szállítóknak,
4489     Mas   |        Legföljebb nyolcvanezer forint.~– Az is valami – ideális ökörbőrökért.
4490     Mas   |         tervelését. Add ide azt a tárcát az írószekrényemből.~Vajdár
4491     Mas   |         írószekrényemből.~Vajdár ismerte az írószekrény rejtekének a
4492     Mas   |                levő iratokban keresgélt. Az egész tárca valami finom
4493     Mas   |            megkapni, amit ideírva látsz. Az ár tizenötmillió forintra
4494     Mas   |          pezsgőben fürödhessék?~– Hát mi az! Két forint ára jut belőle
4495     Mas   |               volt aziránt, hogy azokkal az emberekkel, akiknek szurony
4496     Mas   |          emberekkel, akiknek szurony van az oldalukon, mégse jó tréfálni.~–
4497     Mas   |             Van-e még valami komissziója az öregnek?~– Mégpedig igen
4498     Mas   |            Sikerült keresztülvinni, hogy az olaszországi hadsereg a
4499     Mas   |                  gyermekség. Nem érdemes az embernek érte a renoméját
4500     Mas   |           csinvat itt a fődolog. Ez csak az alap. „Csinvat kell a hadseregnek!”