Part

   1     Els|              nagy veszélybe keveredik, s abból őt a másik ideál,
   2     Els|                végül egymáséi lesznek, s az emberi lehetőség határáig
   3     Els|           oldalán még van valami zöld, s a virányon öröm és szomorúság.~
   4     Els|            senki sem olvasta volna el, s nem lett volna az olvasó
   5     Els|           mennydörgik: „due minute!” … s azok aztán bőröndöt, kalapokat,
   6     Els|              elválás borzalmai fölött, s útban állók agyba-főbe taszigáltatva
   7     Els|         pálinkát már korábban ihattak, s az a fokhagymás heringre
   8     Els|           heringre nagyon jóleshetett, s néhányan közölök aligha
   9     Els|             megragadá a kalauz karját, s haragosan mondott neki valamit
  10     Els|              állat! Azzal vállat vont, s kimutató helyét: íme, oda,
  11     Els|              emebbe a másikba a másik, s ha ennek a signorénak tetszeni
  12     Els|               a másiknak a másik közé, s megnyugodni a sorsában.
  13     Els|              in flagranti) nem szabad; s minthogy az angol Habeas
  14     Els|             ember bírja a maga testét, s másnak az ölébe ne üljön
  15     Els|             magyarázta volna a dolgot, s éppen úgy nem felelt neki
  16     Els|         megrántja a könyökét hátulról, s szintén magyarul szólítja
  17     Els|             fogadta Perzeusz segélyét, s amint e rettenetes fegyintézetből
  18     Els|      fegyintézetből kiszabadíták őket, s átszállították, most már
  19     Els|               a rezervált üres kupét – s ők csak jogos helyüket foglalták
  20     Els|            szerepet cserélt egyszerre, s az automatából érző szívű
  21     Els|         frissítőül narancsokat hozott, s kikereste azok közül a piros
  22     Els|                közül a piros bélűeket, s azontúl mindig az ő vagonablakuk
  23     Els|     vagonablakuk előtt mászkált végig, s bemosolygott rajta, vagy
  24     Els|               felült a vagon tetejére, s barcarolát énekelt.~A két
  25     Els|               két úr számára maradtak, s azoknak egyikébe a kíséretet
  26     Els|     útitársnéival ismeretséget kössön, s bevárta, míg a másodikat
  27     Els|          odaajándékozta a facchinónak, s már indult a vonat, mikor
  28     Els|             mikor felugrott a lépcsőn, s a furfangos zárt nagy tudománnyal
  29     Els|           Azután levette úti sipkáját, s letette maga mellé. Azt
  30     Els|              sűrű, perzsa szemöldökei, s azokhoz egészen maláji metszésű
  31     Els|              volna benne összekeverve, s mégis valamennyi egy összhangzó
  32     Els|                 kevés bajusz az ajkán, s csak a felső arcán valami
  33     Els|          fátyolát szőke hajfürtjeiről, s egy őszinte, kigömbölyödő
  34     Els|                vagy kalandornak nézik, s egyik kezüket a tárcájukon,
  35     Els|            hová való, mi járatban van, s aztán közli egymással, mi
  36     Els|             urat, ezt az asszonyságot, s nagy az öröme, ha talál
  37     Els|              mind a kettőnek ismerőse; s végül összeesküszik, hogy
  38     Els|              is megszánta az útitársa, s elintézte a függöny- és
  39     Els|            idegen annál többet is tud, s egyéb helycserére is céloz.
  40     Els|          mihelyt kiállhatatlanná lesz, s ez ismét csak önakarattól
  41     Els|               jobban lássa a beszélőt, s kitűnt az alól egy éppoly
  42     Els|         csábító, agaçant, kacér lenni, s ha a férj Kirké philtráját
  43     Els|       kötelesség kölcsönös felosztása, s egyik félnek jut egészen
  44     Els|        korlátlan úr a maga országában, s a férj annak föltétlen rabszolgája,
  45     Els|              és imádatig menő hűségre. S aki nem úgy tesz, annak
  46     Els|                 annak követ a nyakába, s a tengerbe vele!~E föltétlen
  47     Els|       nagylelkűséget akart gyakorolni, s a kapitulált várőrségnek
  48     Els|             maga társadalmi hátrányai, s ha neki tetszik azokat a
  49     Els|                szőke hölgy érdekelten, s most már a szép szobor is
  50     Els|           teljében felé fordítá arcát, s szép ajkai, mint egy feslő
  51     Els|           bírnom nem lehet soha többé, s akitől mégsem tudok soha
  52     Els|               kocsiajtót, és kiszállt, s a kalauzzal kezdett el beszélgetni,
  53     Els|                kezdett el beszélgetni, s aztán elment valamerre,
  54     Els|              csak egy Istent vallanak, s mikor esküsznek, az egy
  55     Els|              Amerikában települtek le, s ott hatalmas befolyásuk
  56     Els|             arca elé vonta a fátyolát, s a fátyol alatt észrevétlenül
  57     Els|               azoknak szarvaik vannak, s keresztelőjükhöz embervért
  58     Els|            ordították a „partenzá!”-t, s csengettek, trombitáltak,
  59     Els|              mind a két hölgy magában.~S íme, az igazhívők óhajtásainak
  60     Els|               magával semmi útitáskát, s a felsőkabátja rajta volt.~
  61     Els|                kényelmes helyen ülnek, s nincsenek katonatiszt-növendékek
  62     Els|     bebörtönözve tizenharmad magukkal, s már most megszólhatják kedvükre
  63     Els|            Kérem! Melyik a vezetéknév, s melyik a keresztnév?~– Adorján
  64     Els|              kivéve, aki ikertestvére. S ezek mind otthon vannak
  65     Els|          vannak most is az ősi háznál, s gazdálkodnak együtt; néhány
  66     Els|              néhány meg is házasodott, s ugyanannyi család lakik
  67     Els|             hivatalkart összeállítani. S úgy oda Manassét meg is
  68     Els|          Manassét meg is választották. S ettől fogva kezdődik ellenségeskedésünk.~–
  69     Els|                Mint hirtelen felkapott s főnökei által tenyéren hordott
  70     Els|              Erdély kimondja az uniót, s ezzel az egész hatalom és
  71     Els|                mint a jégvár, elolvad, s lesz a fiatalemberből egy
  72     Els|              már a lomtárba van dobva, s ha azt nem akarja, hogy
  73     Els|              trikolór szalagcsillagot, s a győztesek élére állva
  74     Els|             tartósságában nem hisznek, s segítsen ásni a föld alatti
  75     Els|            Bárcsak le ne maradt volna!~S az igazhívők óhajtásainak
  76     Els|         felbukkant a vagonablak előtt, s nyájasan mosolygott a benn
  77     Els|     fölnyitotta az ezüstkupakot rajta, s boldoggá tette a kisujját
  78     Els|          megpróbálva, ha szelel-e még, s éljen abban az illúzióban,
  79     Els|             mintha most is pipáznék! – S aztán csak megint szomorúan
  80     Els|             stante sessione elfogadta, s ment a fiatal útitárs után
  81     Els|              egyforma búzavetéshez?” – s csak azután, hogy a kóspallagi
  82     Els|                téged nagyon megnézett, s akkor a fátyolát is feltakarta;
  83     Els|         kötelességeit a férjeik iránt, s a válóperek természetét.~–
  84     Els|              aki veled egy sorban ült, s hallgatta, amit beszéltél.~–
  85     Els|                valami bonviván vagyok, s őrizkedni fog tőlem.~– Nagyobb
  86     Els|                tőkéhez csatoltassanak, s mikor egyszer annyira felszaporodnak,
  87     Els|      élvezettől a családtag eleshetik, s akkor az a többiekre marad.
  88     Els|              címerével megajándékozza, s aztán rövid idő múlva főbe
  89     Els|             szín; rángások vették elő, s elájult. S ez így volt,
  90     Els|        rángások vették elő, s elájult. S ez így volt, valahányszor
  91     Els|            eltűrni a rámért keresztet, s keres magának kárpótlást
  92     Els|             ejtettem le – felelt az –, s utánakaptam.~– De majd utánaugrottál. –
  93     Els|                idegrohamokban szenved, s így házaséletre képtelen.
  94     Els|     felduzzadnak, az állam rángatózik, s az ökleim alig elnyomható
  95     Els|                esik ájulásba védencem, s kérem a házasságot egészen
  96     Els|           társadalom kitilt az életből s elítél egy hosszú, hosszú
  97     Els|               a napvilágot, a levegőt, s azt mondja neki: „teneked
  98     Els|              Azzal megtörlé a szemeit, s aztán nem volt semmi baj.~
  99     Els|              szabadság szele fújdogál, s alkotmányosság csírázik
 100     Els|           érkezhessünk Rómába, mint ő, s akkor nyert ügyünk van.
 101     Els|           tojása! Legyen protestánssá, s akkor nem parancsol neki
 102     Els|             szivarját az ujjai között, s azt mondá egykedvűleg:~–
 103     Els|                jó konstitúcióval bírt, s az utazás rendesen még fokozza
 104     Els|                Előveszem az albumomat, s lerajzolom innen a kakasülőrül
 105     Els|        megérkezett a csatlakozó vonat, s az abból átköltöző utasok
 106     Els|              nyitotta ki a kocsiajtót, s ő aggódva tekintgetett kifelé,
 107     Els|            eleven szemű, deli termetű, s látszott rajta, hogy szépségének
 108     Els|             tanúsítá ezt a hajfürteire s öltözékére fordított gond,
 109     Els|             öltözékére fordított gond, s a kiszámítás, amivel beszéd
 110     Els|                kásztorkalapját levéve, s útitáskájával együtt letelepedve
 111     Els|                öltönydarabbal jelezve, s így a vasúti szabályzatok
 112     Els|      kötelességének segítségére jönni, s megújítani a kísérletet
 113     Els|                a hercegnő nem tűrheti, s könnyen kitalálhatja az
 114     Els|               húzott ki oldalzsebéből, s felnyitva annak födelét,
 115     Els|        bosszúsan hátat fordított neki, s kidugta fejét a kocsi átelleni
 116     Els|               hogy elhagyjam e kocsit, s beüljek a kofák és halárusnők
 117     Els|              hercegnő! Rómába megyünk, s ott sok a templom – de Isten
 118     Els|            odafönn ül az imperiale-on, s rajzolja a piniáktól körülvett
 119     Els|         asztalkendőt a nyakravalójába, s nekiült kényelmesen a megrendelt
 120     Els|             elfut nála nélkül a vonat, s otthagyva a rizottót, makarónit
 121     Els|              észreveszi a veszedelmét, s leszáll a megszabadítására,
 122     Els|              jóllakott az ijedtséggel, s nem kíván egyebet, mint
 123     Els|               neki, hogy alázszolgája! S aztán körülnézett, hogy
 124     Els|               számára egy üres helyet.~S a délceg ifjú még azzal
 125     Els|               kezdete kivillant alóla; s akkor ajkába harapott.~Az
 126     Els|              az üresen hagyott helyre, s nem kínálta meg vele többé
 127     Els|               jelmondata: „Egy van.” – S ez az egy vele jár mindenüvé.
 128     Els|            hercegnő szemei felnyíltak, s akkor úgy tetszett neki,
 129     Els|                alvó hölgy felriadt rá, s mint aki egy toronytetőről
 130     Els|                kezeit maga elé tartva, s kevés híja volt, hogy szemközti
 131     Els|            megszégyellte magát előtte, s mosollyal akarta eltakarni
 132     Els|           tartott, az egy térkép volt, s azon húzogatott vonalakat
 133     Els|             Imola felé megy Anconának. S itt én kegyelmességtektől
 134     Els|             menni a vetturino mellett, s aztán egy nappal hamarább
 135     Els|             észrevétlenül kiszállnánk, s aztán hagynók a bőröndeinket
 136     Els|                ketten vagyunk férfiak, s nem ijedünk meg tőlük! –
 137     Els|             keres bennünket Anconában, s onnan utazhatik a postakocsin
 138     Els|           vízeséssel, azt lerajzoljuk, s ahol nagyon félelmes lesz
 139     Els|            hogy Bolognában kiszállnak, s onnan szekéren folytatják
 140     Els|               a szemközt jövő vonatot, s onnan délnél hamarább el
 141     Els|         forradalmi leveleket magukkal; s éjszaka a jesi úton semmi
 142     Els|                a teremben várakozóhoz, s felismerhető volt az a megkönnyebbülés,
 143     Els|          elkártyázta a rábízott pénzt, s főbe lőtte magát. Árváját
 144     Els|             gyermeke mellé tizediknek, s nem tett közöttünk különbséget.
 145     Els|                minden készen volt már, s akkor megszökött tőle; elhagyta
 146     Els|             herceg feleségét meglátta. S a herceg neki ura volt.
 147     Els|             Mint titkár szolgált nála.~S azóta válóper van férj és
 148     Els|                van temetve elevenen.~– S ön nem használja azt föl
 149     Els|              Manassé nyugodt hangon.~– S ahonnan ön jön, ott az emberek
 150     Els|             csak egy szűk folyamparton s egy bérchasadékon át lehet
 151     Els|               romjai most is láthatók, s benne magyar alvajda lakott.
 152     Els|          földet teremtett a sziklából, s kényszeríté a bércfalat
 153     Els|              Én rég elszakadtam onnan, s alig képzelek olyan helyzetet,
 154     Els|               ő örömük nekem nem öröm; s ami emlékezet róluk, az
 155     Els|           holdszigetemet meglátogatni, s vaskos könyveket írtak róla,
 156     Els|           Japánról vagy Circassiáról – s van benne mind a kettőből
 157     Els|             leány otthon a szobájában (s az olyan, mint egy oltár)
 158     Els|         templomba az egész leánysereg, s elfoglal hat sor padot,
 159     Els|          készült ujjatlan ködmönke is; s aztán egy ilyen sor tündéri
 160     Els|                öveik arannyal áttörve, s abba tűzve a földig csüggő
 161     Els|                a férfitanulók számára, s abban szegény sorsú tanulóknak
 162     Els|           alacsony, amit így neveznek, s az ajtaja szemöldökfájába
 163     Els|       beleütötte a homlokát – emlékül; s az úgynevezett alumniumban
 164     Els|          épített nyoszolyákban hálnak, s egy közös cseréptálból költik
 165     Els|            mely a kor színvonalán áll, s kerülnek ki közülök tudósok,
 166     Els|           akiket a honi világ emleget, s a kis holdszigeten minden
 167     Els|            szomszéd peterdi templomba, s ott meghallotta, hogy a
 168     Els|                 elmondta a többieknek, s ez időtől elhatározták,
 169     Els|           nekik jobban megközelíthető, s tornyukban a harang, mikor
 170     Els|          talizmánjuk – a két tenyerük, s van egy kincsbányájuk: a
 171     Els|       segítségükre a nehéz munkánál. – S így dolgoznak együtt a kis
 172     Els|                mint bilincset a rabok, s a fönnmaradt vassalakból
 173     Els|        amphitheátrális karzatok vágva, s azok beültetve fákkal; egy-egy
 174     Els|           zengő zuhatagok omlanak alá, s a csendes völgy fölött ezüst
 175     Els|        házikójában örökre elmaradni!~– S miért nem megy ön abba a
 176     Els|        lakóknak most nagy örömük van – s abban én nem osztozom. Majd
 177     Els|       el-elveszett a bércormok mögött, s olyankor félelmes volt a
 178     Els|             volt se závár, se kilincs, s az ablakokon semmi tábla,
 179     Els|              az ablakokon semmi tábla, s a padláson keresztül besütött
 180     Els|                befurakodott a szobába, s szépen kizöldülve csüggött
 181     Els|           kocsmáros: „meghiszem azt!”, s rögtön indult a cucinába
 182     Els|                előzte meg a jövetelét, s nem telt bele tíz perc,
 183     Els|            hord, az nem hord mellényt, s aki mellényt hord, az nem
 184     Els|               hord, az nem hord inget, s ételt is csak egyfélét eszik.
 185     Els|           szomorúan a derék táblabíró, s visszagondolt a jó bográcsos
 186     Els|             adunk ki, mint más nemzet, s ez száz év alatt ötmilliárdra
 187     Els|      megvédelmezni – a piros borommal.~S míg a kocsmáros ment az
 188     Els|        felsietett a hölgyek szobájába, s azzal a vigasztaló szóval
 189     Els|       legerélyesebb előintézkedéseket.~S azzal nekiveté a vállát
 190     Els|            odataszítá azt az ajtó elé, s hogy még erősebb legyen
 191     Els|                hatalmas casse-tête-et, s azokkal mindenféle változatokat
 192     Els|           vidám ötleteivel mulattatja, s az is védelem.~A vidám kacagás
 193     Els|             hang azt mondá: „andiamo!, s arra mindannyian felkerekedtek,
 194     Els|             mindannyian felkerekedtek, s amint aztán a szabadba kiléptek,
 195     Els|             énekel a gyilkosság előtt, s énekel a gyilkosság után.
 196     Els|               odalopózott az ablakhoz, s dacára az ügyvéd indokolt
 197     Els|               becsukják egy barlangba, s ott tartják, míg a rokonai
 198     Els|            teszik érte a váltságdíjat, s ha az első felszólításra
 199     Els|                jelentést a hatóságnál, s bármi váltságdíjt kérjenek
 200     Els|                ott maradt az ablaknál, s kikémlelt a csodaszép éjszakába.
 201     Els|          éjszakába. A hold lement már, s amint az átelleni hegyvágány,
 202     Els|                kiirtották a bogarakat, s azóta nincsenek énekes madaraik.
 203     Els|                csak szóló énekhangban, s nemsokára feltűnik az örökzöld
 204     Els|              szőke hölgy odafut hozzá, s bátorságot vesz az ablakon
 205     Els|           hirtelen kinyitá az ablakot, s onnan üdvözlé:~– Jó reggelt.~–
 206     Els|             hogy megérezte, mit hozok, s már előre elkészítette a
 207     Els|               legközelebbi majorházig, s ott bevásároltam az útravalót,
 208     Els|          vállán hozott fonott kosarat, s kirakta belőle annak nagybecsű
 209     Els|           gerincessé vagdalt kenyeret, s aztán különféle palackokat.~–
 210     Els|          hogyan imádkoznak a pogányok, s utánuk lesett az ajtóhasadékon
 211     Els|                Gábor úrnak nyújtá azt, s az is hasonlóul cselekedett.
 212     Els|            jelent, mint pálinkát inni.~S Manassé még oly vakmerő
 213     Els|     palackocskát vett elő a kosarából, s azt is felnyitva az asztalra
 214     Els|            menjen előre; ő is követte.~S ez nagy bűvészet, mikor
 215     Els|       borzongással rázkódnak meg tőle, s szemöldeiket összevonva
 216     Els|              szállt emberi lény válik, s az elárulja magát rögtön
 217     Els|            akit csak tegnap óta ismer, s aki oly magasan áll fölötte
 218     Els|              úr nagylelkű akart lenni, s azt mondta, hogy nekiajándékozza
 219     Els|               lába is meg volt hagyva, s nekimérte a kést mindjárt
 220     Els|                hanem megtöri lisztnek, s a földét trágyázza vele.~
 221     Els|               a földét trágyázza vele.~S azzal egy metszéssel kettévágta
 222     Els|              bőrét, mint egy kesztyűt, s aztán úgy töltik meg hússal.~
 223     Els|              Ha most úton nem volnánk, s ha egy palackból nem ittunk
 224     Els|           csövet le lehetett srófolni, s a lőkamrát akként megtölteni.
 225     Els|              pisztolyáról a főhengert, s bámulva látta, hogy – nincs
 226     Els|           pohár hevít, a másik hűsít – s a szép hölgynek nem volt
 227     Els|      Hajlamánál fogva szkeptikus volt, s ezt még jobban kifejté benne
 228     Els|            számára készült beszédeket, s látta, hogy seprik ki az
 229     Els|              mikor az utca megzendült, s hallotta őket kacagni az
 230     Els|          készül megrázkódni nemsokára, s földindulásában torlaszokkal
 231     Els|     csókolódásig vitték a forradalmat, s mikor demonstrálni mennek,
 232     Els|             brigantik szavát lesik ki, s nem is álmodják, hogy azok
 233     Els|            vizein tódulnak észak felé, s az a „la piccola cenerentola”,
 234     Els|               A pápa megáldja a népet, s a nép megáldja a pápát;
 235     Els|               mindez másképpen lehet – s akkor újra becsapják a börtönajtót,
 236     Els|               becsapják a börtönajtót, s jaj annak, aki elkésett
 237     Els|           széthúzott ajkak mondják ki, s aztán igyekezz kimenekülni
 238     Els|               egymás sarkára taposnak. S addig Blanka ügyvédjével
 239     Els|            elvesztette a paradicsomot, s akkor azt mondta az Istennek: „
 240     Els|          ketten együtt egy másodikat!” S csinálták Olaszországot.~
 241     Els|            amikor sietteté az utazást, s nem engedett pihenőt tartani
 242     Els|              hogy kikerülje Florenzet! S megrövidítse magának azt
 243     Els|           Blanka titkából tud valamit, s hogy az őt érdekli. Úgy
 244     Els|        ügyvéddel a scurrilis tréfákat, s került minden érzelgésre
 245     Els|       egyszerre a postaszekér megállt, s a postiglione azt mondá,
 246     Els|            előkereste a jegyzőkönyvét, s kiolvasta belőle a hotel
 247     Els|               vagyok, összecsókolnak – s aztán fölteszik a számlára
 248     Els|               német vagyok, megvernek, s fölteszik a számlára az
 249     Els|                ideig akarok itt lakni, s nem maradok hotelben; hanem
 250     Els|              besüt a nap reggelenkint, s oda rejtem el holttestemet.~
 251     Els|                az soha be nem vezette, s aminek belsejét nem is fogja
 252     Els|            hercegnő, nem szólt semmit.~S ezzel az ismeretlen, a véletlen
 253     Els|         holttestnek még élő szíve van, s viszi magával a szívébe
 254     Els|      vendéglőstől ide vannak utasítva, s megmondá a hercegnő nevét.~
 255     Els|        vendéglős összecsapta a kezeit, s azt a betűt engedé ajkain
 256     Els|                rá a nyelve.~– C! c! c! S nem érte excellenciátokat
 257     Els|                hotelünkbe a mai napra, s mi a szállást készen tartottuk
 258     Els|             emeleti szállást óhajtott. S ma délután kapjuk a tudósítást,
 259     Els|         magukkal vitték a hegyek közé, s most váltságdíjfizetésig
 260     Els|        kikeresem a levelezéseim közül, s felküldöm kegyelmességednek
 261     Els|            feldobbanó szívére szorítá, s ragyogó szemekkel, megdicsőült
 262     Els|               hálát adnak az Istennek, s aranyat a hírnöknek.~Blanka
 263     Els|             megtörtek a démonszárnyak, s a kísértő lehullt a porba.~
 264     Els|               imádkozik, nem esküszik, s mégis teljesül az, amire
 265     Els|             teljesül az, amire gondol, s mégis megtartja azt, amit
 266     Els|           éjszakai könnyhullatásaival, s vagy idvezülni, vagy elveszni
 267     Els|            feltámadás nagy ünnepélyén, s aztán elzokogni a panaszát
 268     Els|               Isten helytartója előtt, s bűnbánatos könnyeivel nedvesíteni
 269     Els|             Nincs annyi millió forint! S még éppen három személyre!
 270     Els|          arccal tért vissza a hotelbe, s köpcös termete dacára futott
 271     Els|               is felugrott a székéről, s közrefogták a jó hír hozóját.~–
 272     Els|                dühösen végig a korzón, s taszigálom le az embereket
 273     Els|                megfog valaki hátulról, s az mondja magyarul, hogy „
 274     Els|              Dehogy vagyunk! – mondám; s aztán elpanaszoltam neki,
 275     Els|                is elkergették Rómából, s hozzá még aki ariánus vagy!”~– „
 276     Els|                Majd meglátod” – szólt, s azzal hónom alá öltve karját,
 277     Els|              ahonnan nemsokára kijött, s kezembe nyomta ezeket a
 278     Els|                hogy Cagliostro vagyok, s magam is csodákat tenni
 279     Els|              jegyeket az ünnepélyekre. S ő rögtön adott, amennyit
 280     Els|          lélektisztító oltár közelébe; s ami örömét növelte, az volt,
 281     Els|               őket elválasztva tartja, s csak a végső kétségbeesés,
 282     Els|               válik annak az alakja.~– S hogyan hálálta ön meg neki
 283     Els|              még eggyel. Eredj vissza, s kérj még egy jegyet a magad
 284     Els|             jegyet a magad számára is, s aztán légy vezetőnk.”~–
 285     Els|          kifogás alá eshető ajánlkozás s más efféle haszontalan ürügyeket;
 286     Els|                sehova oda nem találok, s nálad nélkül a Vatikán helyett
 287     Els|             adnia magát a hitetlennek, s jönni fog velünk templomot
 288     Els|           elrepülnek a halandó mellől, s itt hagyják azt a földön.
 289     Els|                a nap, csak a csillagok s a mártírok fejének glóriái,
 290     Els|           hercegnő málhái megérkeztek, s már a harmincadon vannak.
 291     Els|               nagyon sietős útja volt, s aki különfogattal vágtatott
 292     Els|         magukkal vitték a hegyek közé, s azután egy levelet hoztak
 293     Els|               a hercegnőnek udvarolni, s a szent dolgokból gúnyt
 294     Els|               kiült a bérkocsis mellé, s onnan figyelmeztette a hölgyeket
 295     Els|               monumentális épületekre. S aztán elvezette őket abba
 296     Els|         Krisztus-bábhoz, a bambinóhoz, s elmondá nekik a szép legendákat,
 297     Els|           Tiber torkolatáig szállítva, s onnan kegyeletes kéz által
 298     Els|             magától a szent lakhelybe, s zörgetett a templomajtón.
 299     Els|                arcára teríté kendőjét, s a kendőn ott maradt az arc,
 300     Els|             küldé el a haldokló nőnek, s ez meggyógyult tőle. Ez
 301     Els|                 aranyozott levelekkel, s a három szent fa őreit megvesztegeté,
 302     Els|               csodaerejét magyarázták, s midőn Blanka térdet hajtott
 303     Els|           szabadítsa őt meg üldözőőll, s ne engedje eltántorodni
 304     Els|        kolostori légkörben növekedett, s onnan egyenesen a szenvedések
 305     Els|             érő alakjait hozzák közel, s azt hivé, hogy e szent borzadályt
 306     Els|           Longinus a megváltó oldalán, s hogy vakult meg abban a
 307     Els|           hullott szentségtörő kezére, s amint e vért szeméhez dörzsölé,
 308     Els|             éjszakáján erről álmodott.~S most már alakot tudott adni
 309     Els|        kocsijokból le kellett szállni, s úgy törni utat a néptömegen
 310     Els|                már tudta itt a járást, s meg tudta válogatni, hol
 311     Els|            elfoglalhatni a Sixtinában, s Blankát felállítani egy
 312     Els|              jól láthatott a hercegnő, s egyúttal meg volt védve
 313     Els|         türelemmel végigtűrni köteles, s mikor megváltója a kereszten
 314     Els|              Ezt nem tudta a hercegnő, s a gondos figyelem tetszett
 315     Els|         fehérviaszgyertya; az a Jézus.~S e napelsötétülési világgyászban
 316     Els|                liktorok átkos hahotája s a szent asszonyok siralma;
 317     Els|            égkárpit végtől végighasad, s a megnyílt égből az angyalok
 318     Els|      lehangjegyezte az egész melódiát, s aztán otthon Bécsben betanította.
 319     Els|         ortodox egyház híve tér haza – s a hercegnő egyedül marad!~
 320     Els|         sarkaikkal tombolnak a földön, s jajkiáltásaik jelzik a keresztre
 321     Els|          megnyílnak a Sixtina ajtajai, s a közönség előtt feltárul
 322     Els|            bemegy, este jön ki belőle, s meg nem pihent sehol. S
 323     Els|                s meg nem pihent sehol. S jól van intézve, hogy kincs
 324     Els|                Eucharistia emlékére) – s egy másik tekintetet a Paulina-kápolnába,
 325     Els|      Paulinában, egymásnak felelgetve. S a királyi termen végigvonult
 326     Els|                 mikről kobak függ alá, s drágaköves pásztorgalymókkal,
 327     Els|      pallosaival; minden fegyver hegye s minden tekintet a föld felé
 328     Els|        tekintet a föld felé irányozva. S aztán a nőszerzetek változatos
 329     Els|            körülövezi az egész földet, s egyenlősíti a századokat.
 330     Els|              egyházfejedelem körüljár, s aranytálból ételt oszt nekik:
 331     Els|          népfolyamnak elszakítá tőlük, s elvitte más embertömeg örvényébe.
 332     Els|      elkövetett vétkes kap bocsánatot, s a bíbornokok egyike adja
 333     Els|     szertartást végrehajtó bíbornokot, s a bíbornok választja ki
 334     Els|          szabadon, mindenki tudta már, s Manassé előre figyelmezteté
 335     Els|          helyet a főpap a trónszékben, s inte, hogy hozzák eléje
 336     Els|                nyakáról a kötélhurkot, s azt saját karjára csavarta,
 337     Els|                saját karjára csavarta, s aztán megölelte a feloldott
 338     Els|                akarnának rajta kinőni, s az üstök közepén egy csipetnyi
 339     Els|          számára nyitott fegyversoron, s félre sem tekint senkire,
 340     Els|           néptörvény hurcolta magával, s a kézszorítás alatt gondolta
 341     Els|             van írva. Dobj el engem: – s maradj »ilyen« gazdag!”~
 342     Els|            hozzátartozói hazakerülnek, s ez idő alatt elmondá a hercegnőnek
 343     Els|               mind jól ismerte azokat.~S mikor aztán azt hitte a
 344     Els|               hanyatt-homlok a földre, s otthagyta a hercegnőt egyedül
 345     Els|                Dormándyné megérkeztek, s áldották azt a csengettyűszót,
 346     Els|     jelentkezésére kezdett példálózni, s mind a ketten egyértelműleg
 347     Els|          főpompára, a húsvéti áldásra, s eközben elmulasztja a legegyszerűbbet
 348     Els|                valódi kereszt imádatát s a Marcell pápa miséjét.~
 349     Els|             kitéve a vatikáni oltárra.~S az egyházfejedelem, akinek
 350     Els|               köntösét, leveti cipőit, s egyszerű szőringben és mezítláb,
 351     Els|              térdre veti magát előtte, s alázattal megcsókolja azt.
 352     Els|               költő ellesett az égből, s mikor készen volt, dedikálta
 353     Els|              visszahozta a sírboltból, s a benne levő bort a pápa
 354     Els|         hegyeikkel ég felé emeltettek, s a kórusok, az egyháznagyok
 355     Els|               már „kerékbe van törve”, s hogy ő a holnapi parádén,
 356     Els|                felmenetelt megnyitják, s azután másik négy óráig
 357     Els|              vége szakad a templomban, s végre a pápa megjelenik
 358     Els|              gyászt, pompának öltözni; s ez a város tele van kémekkel,
 359     Els|               felmondani a barátságot. S ebben megint igaza volt.~
 360     Els|           Manassé megértette a dolgot, s szépen búcsút vett a hercegnőtől,
 361     Els|                akarata ne legyen soha, s odanyújtá búcsúra a kezét.
 362     Els|                kikönyökölt az ablakba, s utánanézett az eltávozónak,
 363     Els|           irányban hagyja el az utcát, s mikor a szeglethez ér, merre
 364     Els|          dörgésre kiugrott az ágyából, s rögtön felöltözött. Első
 365     Els|       bekocogtatni Dormándyné ajtaján, s megkérdezni az ajtón keresztül,
 366     Els|            Blanka kihajolt az ablakon, s nézte folyvást „azt” a szegletet.~
 367     Els|             fel.~Szíve nagyot dobbant. S az arca elárulta már a szívét,
 368     Els|              loggiáról fog elhangzani, s találtam rá módot, hogy
 369     Els|          lehessen.~A hercegnő megörült s megrettent egyszerre.~–
 370     Els|                elmaradt a hercegnétől, s az kizárólag hölgytársaságban
 371     Els|          visszatért a grófi családdal, s aztán a hölgyeket egymással
 372     Els|             átment Gábor úr szobájába, s azt is elkezdé csábítani.~–
 373     Els|                és vallása nem tiltaná, s ha a latin allocutio már
 374     Els|                nem látott emberi szem, s letelik új ezernyolcszáz
 375     Els|           élére áll a népszabadságnak, s ki a Szent Péter templom
 376     Els|                egész hadteste a téren; s a római pápa megáldja a
 377     Els|           fegyvert. Bátyám álmai ezek, s most ébren nem nézi meg?~–
 378     Els|      dirimensnek talált saját személye s a Szent Péter téri nagy
 379     Els|                nagy szertartás között, s sietett magyar vitéznek
 380     Els|            osonnak el az ajtaja előtt, s halkan teszik be az ajtót.
 381     Els|                az ágyban kell maradni: s haragjában félretette az
 382     Els|       félretette az imádságos könyvet, s elővette a pasziánsz kártyát,
 383     Els|              azt rakta ki a paplanára, s amint az első ágyúdördülés
 384     Els|                kezdődik, sírva fakadt, s felfogadta, hogy amint hazamegy,
 385     Els|               a lakájt leszállították, s átdelegálták a kocsishoz;
 386     Els|               a másik az alatt pihent, s a fél karjával a cölöpökbe
 387     Els|             éppen maga fölött Blankát, s maga előtt az egész Szent
 388     Els|              tért a templommal együtt.~S az nagyszerű látvány volt,
 389     Els|               és a szabadság lobogója.~S a hadrendbe állított fegyvertest
 390     Els|           melyet a Szent Péter-templom s a két félkörű oszlopcsarnok
 391     Els|            özöne, megrakva sokasággal, s maga a szuverén nép a háztetőkőn,
 392     Els|                emberpiramid emelkedik, s az élő lobor tetején a római
 393     Els|            roppant trikolór zászlóval.~S e kép oly óriási nagy, hogy
 394     Els|             mint egy cifra hangyaboly.~S benn a Szent Péter temploma
 395     Els|            harang a nyugoti toronyban, s az Angyalvár bástyáin elkezdenek
 396     Els|               bőrfüggönyei megnyílnak, s előjön a zarándokok menete,
 397     Els|        kezükben egy-egy pálmalevéllel.~S akkor, a miriádnyi nép elcsendesülése
 398     Els|          vontatott énekléshez hasonló. S az áldás tartalma is egyszerű,
 399     Els|                kegyelmet, vigasztalást s kitartást a jó munkában
 400     Els|              Istentől a jelenlevőknek, s nem zár ki belőle senkit.~
 401     Els|        fölkiáltott:~– Evviva Pio Nono!~S erre a miriádok néptengere
 402     Els|         apostola volt ő e pillanatban, s Szent Péter kulcsainak egyikével
 403     Els|          lassan szállt alá a magasból, s mint minden, ami ívalakra
 404     Els|            megelőzte egy karhosszával, s az odalebbenő pálmalevelet
 405     Els|                szerencsésen elragadta. S ugyanabban a percben odakínálta
 406     Els|                hölgynek – Blankának. – S ezzel ismét ki lett víva
 407     Els|            nagyon valószínűnek tartom; s hogy akkor milyen időváltozás
 408     Els|               asszony, és felöltözött, s annyira elmúlt a fejfájása,
 409     Els|          határideje után tudakozódott, s addig is egy adag osztrigát
 410     Els|         trikolór zászlókat lobogtatva, s e zászlók között gördült
 411     Els|              odasiető nemzetőrtisztek, s fölvezették a szobáiba;
 412     Els|              cuppogtatott a vendéglős; s aztán megint elöl kezdte. –
 413     Els|       kopogtatás után – fel is tárult, s „nagyon is szabad!” annak,
 414     Els|                jégre tette a haragját, s maga lett Gábor úr látogatója.~–
 415     Els|      briliántos karperecét a karjáról, s azt a közkedvességű népvezér,
 416     Els|            kosarai körös-körül jártak, s egy perc alatt tetézve lettek
 417     Els|            maga ragadta meg a rudakat, s vontatta a hintókat a palotákig!
 418     Els|                a szőke delnő elsietve, s bosszúsan csapta be maga
 419     Els|               lekapcsolódott karjáról, s leesett az embertömeg közé.
 420     Els|                ütött fel a szegletben, s ott árulta a húsvéti emlékvirágokat,
 421     Els|        szabadságharc” ügyét tartották, s a népszónok Beppo Comincio
 422     Els|           szobájába tudjon támolyogni. S ott rögtön levetkőztetteté
 423     Els|            hôtehoz, már fekve találta, s az arca égett, mint a lázbetegé.
 424     Els|         odarejté az inge alá, keblébe, s kezeit összefonva fölötte,
 425     Els|              hogy megcsípték a karját, s teljes bűnbocsánatot kapott
 426     Els|            ételek nem tetszenek nekik. S a suttogó párnak ezúttal
 427     Els|               herceg is, és neje is.~– S mint mond a 13. kaccs?~–
 428     Els|             alapon sok veszéllyel jár, s amikor az egyik félt megszabadítja,
 429     Els|           lakik Bécsben, mint Rómában, s palotája van mindkét helyen,
 430     Els|               van mindkét helyen, téli s nyári. Ott is nagy földbirtokos,
 431     Els|          tanácsos volt Rómát elhagyni, s a palotája ablakaira vastáblákat
 432     Els|               térhetnek vissza Rómába. S ez a hercegnőre nézve a
 433     Els|          becsületes haramiák elfogták, s valami barlangban fogva
 434     Els|              barlangban fogva tartják, s míg azt a herceg kiváltja,
 435     Els|                nagy akadályba ütközik. S az a hercegnő kedélye. –
 436     Els|              kivenni megölője kezéből, s annak a szívébe ütni. Annak
 437     Els|                ki az egész házasságot, s mind a két félt feloldja
 438     Els|                ilyen idők vannak most, s ezért siettünk olyan nagyon.
 439     Els|             meghajtja előtte a térdét, s átadja a folyamodását.~–
 440     Els|         őszentsége szól, akikhez akar, s csak a megszólításra adnak
 441     Els|                diakónusnak dolga volt, s búcsúzott, odábbment.~Eltávozta
 442     Els|              lennem, mint egy asszony; s ha ő katolikus, én is az
 443     Els|          magával lesz a kihallgatáson, s fogadását nem lehet beváltania.~
 444     Els|            pontosan ott kellett lenni, s a magyar embernek az a szokása,
 445     Els|                inasokat felöltöztetni, s ha estére van híva, a gyertyákat
 446     Els|                vértanúk canonisatióját s egy kolostoromlást, ahol
 447     Els|            hogy mindenki előttünk van, s utánunk nem következik senki:
 448     Els|               a nyusztprémes kacagány, s attól az ő vastag nyaka
 449     Els|        bosszúság, a hátratétel érzete, s most már magában igen kicsiny
 450     Els|           hímzett fekete egyenruhában, s a terem végén várakozó csapatokhoz
 451     Els|          ráismernek a szép hercegnőre, s a suttogás előtte, utána
 452     Els|               se jutott belőle eszébe, s úgy tetszett neki, mintha
 453     Els|    harminchárom kard volna az oldalán, s az mind keresztül akarna
 454     Els|         sorokban egymás mellé állítva, s örökké nyitott szemeikkel
 455     Els|               évnek van joga a múltból s megannyinak a jövőből! –
 456     Els|               azt is, aki gondolkozik.~S még mindig nem állapodunk
 457     Els|             kőmosolygású Canephorától, s gyönyörrel szívja fel a
 458     Els|             üvegtáblákon át belopózik, s ezernyi virág illatával
 459     Els|                a fáraók hullacsarnokát s a kőistenek szoborkarzatait.~
 460     Els|        szavától a halott szentté lesz, s az élő ember halottá, a
 461     Els|                e fényes alak lábainál, s boldog volt, hogy könnyeivel
 462     Els|                nem is hallja a sírást, s akinek képét viseli, az
 463     Els|             könny; aki megért, meglát, s kezét kinyújthatja, hogy
 464     Els|          kegyesen. Kezét fejére tette, s vigasztaló szavakat rebegett
 465     Els|              az egyházfejedelem előtt, s csakugyan megcsókolta annak
 466     Els|       csakugyan belesült a dikciójába, s nem tudott továbbhatolni
 467     Els|               minden cél el lett érve, s ez mégis az ő ügyvédi sikeres
 468     Els|              burnótszelencét vont elő, s abból mosolyogva kettőt
 469     Els|             zománcfestéssel a tetején, s azután őszentsége ugyanazon
 470     Els|             visszahívják Lombardiából, s több effélét, amikre Blanka
 471     Els|            éljen” kiáltásokat hallott, s ablakai alatt görbe kardos
 472     Els|              magát, kit ősrégi emlékek s bűbájos természetpompa inkább
 473     Els|            elvitázhatatlan rézfokosra, s aláírva a sok mondat között
 474     Els|                csinált belőle magának, s albumát telerajzolta vázlatokkal. – (
 475     Els|          történelmi emlékeket kutatta, s a hercegnő albumát megnépesíté,
 476     Els|              Colosseumba akar elmenni, s annak a belsejét rajzolni
 477     Els|               kell sietni a Lateránba, s utánanézni a hercegnő ügyének.
 478     Els|                osztrákokat Ferrarában, s úgy találta, hogy igen kemény
 479     Els|       keresztes háborút hirdet ellenük s katonái mellére vörös kereszteket
 480     Els|             vörös kereszteket ragaszt, s úgy indul neki a Pónak.
 481     Els|                voltak, halomra buknak. S ha még meg is találják verni
 482     Els|    beszélgetést egy kicsit abbahagyni, s az élők után látni. Holnapután
 483     Els|              rá eltávoztában Gábor úr, s még csak meg sem magyarázta
 484     Els|            látogatá meg a Colosseumot, s míg az abbé Dormándynénak
 485     Els|              Háromszor is hozzáfogott, s mindannyiszor félbe kellett
 486     Els|               szalmakalap van a fején, s mögötte nagy veres esernyő
 487     Els|             reggel fog ismét idejönni, s akkor ő is onnan a magasból
 488     Els|        bosszúsan az elrontott lapokat, s elhajította azokat a tarka
 489     Els|               kellett térni a hotelbe, s aztán készülni a színházba.~
 490     Els|                a néma és vak épületet, s mindannyiszor az a nyomasztó
 491     Els|            vastáblák ki vannak nyitva, s az egész első emelet fényesen
 492     Els|      kivilágítva; a kapu is tárva van, s azon keresztül a kertté
 493     Els|              kocsija ajtaját kinyitni, s őt a földre lesegíteni,
 494     Els|                 c! Ohi! Az lehetetlen!~S hogy bebizonyítsa a hercegnőnek,
 495     Els|            egyszerre ügyesen feltárta, s kényszeríté a hölgyeket
 496     Els|               olajfestmények díszíték; s a nyitott erkélyajtó mellett
 497     Els|               dörzsölve a vendéglős –, s ezentúl hercegséged szolgálatára
 498     Els|            vissza az eddigi szobáimat, s ne tartson számomra külön
 499     Els|           visszahordatta a bőröndjeit, s félreérthetetlenül bezárta
 500     Els|              hogy valami nagy baj van, s ilyenkor sietett visszavonulni,