Part

  1     Els|         azt ajánlotta, hogy húzzák föl a kocsiajtó ablakát. Arra
  2     Els|            után azon a macskahágón föl a vagon tetejére, ahol a
  3     Els|             S ön nem használja azt föl ellene? – kérdé Blanka hevesen.~–
  4     Els|       kívülről egy lépcső vezetett föl a felső lakrészbe, ott voltak
  5     Els|        megszabadításunkért áldozta föl magát.~– Akkor szükséges,
  6     Els|           kígyótekervényben kúszik föl az út; mély völgyek, hajdani
  7     Els|          diligence-ot tartóztatták föl, melyet carabinierik kísértek,
  8     Els|         Szent Péter-templom előtt, föl egész a lépcsőkig, fölállítva
  9     Els|        ragadta azt. Száz kéz nyúlt föl eléje, hogy elfogja a lehulló
 10     Els|     tanúvallomásából kiderült, már föl is kelt a szép asszony,
 11     Els|      ablakaira vastáblákat tétetni föl. Ő és az osztrák nagykövet
 12     Els|     akármit csinálsz, nem tűnik az föl abban a nagy tömegben.~–
 13     Els|     rendezteti.~– Már korán reggel föl vagyok öltözve, herceg,
 14     Els|            teljes öntudatában kelt föl a kerevetről; s mintha a
 15     Els|         vitatkozni, amit ön vetett föl, s ami fölött én azóta sokat
 16     Els|         azon a szálláson, ami nála föl van jegyezve.~Azután nagyot
 17     Els|          azon az oldalon bukkantak föl, ahol rajzolt, onnan nem
 18     Els|       rajzolt, onnan nem láthattak föl rá.~– Sietek! Azt hiszik,
 19     Els|         bérszolgának, hogy hozassa föl számára a villásreggelijét:
 20     Els|          hogy végre mégis adhatott föl egy olyan témát, melyet
 21     Els|          meg az ellenségeit keresi föl, hogy titokban jót tegyen
 22     Els|         tart a kezében, melyet, ha föl akarna használni, bosszúja
 23     Els|     udvarról fáklyafény világított föl, jól kivehette nála a korridor
 24     Els|           ablakaiból, hogy másznak föl az emberek a háztetőkre,
 25     Els|          erre a fecsegőre? – kiált föl egy hang a tömegből. – Le
 26     Els|  cselédjeim szétfutottak.~– Jöjjön föl velem bizton, hercegnő.
 27     Mas|          hajnali harangszó nem ver föl senkit a legédesebb álomból
 28     Mas|            védhette magát. S mégis föl lett mentve. A koronás férj
 29     Mas|        dörömbölő robajuk nem verte föl a hegyszakadékok csendjét.~
 30     Mas|            s nyugtalanul elkezdett föl s alá járkálni.~– Az az
 31     Mas|            Akkor is éppen így jött föl a telihold a Szamos tükréből,
 32     Mas|            fehér ködalak emelkedik föl. Az a ködóriás a „bányarém”.
 33     Mas|              a nő bámulva nevetett föl.~– Hát mit beszéltél te
 34     Mas|           Mireánk lőttek? – kiáltá föl Blanka.~– Ne féljen, ángyikám;
 35     Mas|           egész konda disznót vert föl az utazó csoport. Azok nagy
 36     Mas|            üde hajtással magasodik föl sűrűn, buján, áttörhetlenül.
 37     Mas|        értelme van, amit a férfiak föl tudtak fogni.~– Most már
 38     Mas|       egyszerre.~– Jézus! – kiáltá föl Blanka. – Ide kell bemennünk! –
 39     Mas|    gőzkatlan kéményéből gomolygott föl a magasba; délkeletnek egy
 40     Mas|            ahonnan az a füst száll föl; nem látsz-e ott sátorokat
 41     Mas|            völgymedencébe szorítva föl a vizét, ahogy szokta, mikor
 42     Mas|         egy öblös völgyteknő vezet föl. E völgyecske a vadon virágoskertje.
 43     Mas|       világrészben találhatók csak föl.~Még Manasséra is elragadt
 44     Mas|         szép piros hajnal; ő ugyan föl nem ébredt magától, olyan
 45     Mas|     nyeríteni utána. – Ez ébreszté föl Áron bátyát.~Meglepetve
 46     Mas|             hogy mért nem költötte föl elébb; s csak azután, hogy
 47     Mas|          meg, de amaz alvó személy föl ne ébredjen reá.~Aztán Manasséval
 48     Mas|            de a közel lakó asszony föl ne ébredjen reá.~– Hát elmentél
 49     Mas|       galambkám!~– Az ég – sóhajtó föl Blanka, s homlokát odanyugtatá
 50     Mas|           nagyobb diadallal kiálta föl:~– De íme a jutalma annak,
 51     Mas|         ráismert, s bámulva kiálta föl:~– Ez itt Adorján Manassé!~
 52     Mas|       rakják a fegyvert, s önkényt föl nem adják a városukat, oda
 53     Mas|         jaj, szörnyű jaj! – kiálta föl csaknem éneklő jajveszékeléssel
 54     Mas|        virágcserepekkel, úgy tűnik föl a Székelykő. Négyötöde meztelen,
 55     Mas|         volt a király. Az osztotta föl a munkát és a jövedelmet;
 56     Mas|         Aztán a hímzeteket kutatta föl. Azután Anna kanárimadarával
 57     Mas| kimeríthetlen változatait mutatják föl az asszonyi szépízlésnek,
 58     Mas|       népviselet remekét tüntetnék föl; de a homlokára tett párta
 59     Mas|         mert akkor minden egyébről föl kellett volna világosítani
 60     Mas|            mint lépcsőkön szálltak föl belőle a sötét éj kísértetei.~
 61     Mas|           Az elesettek életkora is föl van jegyezve. A férfiak
 62     Mas|             s bezárták. Két bitófa föl volt már állítva a két testvére
 63     Mas|          őket üldözöm. Ők lázadtak föl az Isten ellen. Ők sértik
 64     Mas|            Állunk elébük! – kiálta föl Áron, nagyon is fölemelve
 65     Mas|         tarackdurrogások ébresztik föl a várost; lovas ifjoncok
 66     Mas|   Egyszerre örömsikoltással ugrott föl helyéről, és futott az ajtóhoz. –
 67     Mas|            Dávid bátyám! – sikolta föl Blanka. – Mi történt Dávid
 68     Mas|         vigadó násznépnek nem tűnt föl a háziak elmaradozása, ők
 69     Mas|       kimenne közéjük a hír, ahogy föl vannak hevülve, képesek
 70     Mas|     sírboltnál a hét testvér vette föl a koporsót, azok helyezték
 71     Mas|        szédítő mélységből mosolyog föl Torockó virágzó gyümölcsfáktól
 72     Mas|          tudnám festeni! – sóhajta föl Manassé.~– Hisz a Colosseumot
 73     Mas|        hidasi Gesztegre nem viszed föl Blankát meg Annát.~– Nem
 74     Mas|       ígérte meg, hogy nem „viszi” föl az asszonyokat, s meglehet,
 75     Mas|         fölött meredeken emelkedik föl. E bejárat könnyen védhető
 76     Mas|         oláh az aratórészt faragta föl rá.~Az a férfi pedig, aki
 77     Mas|       Szent Isten atyám! – sikolta föl Anna. – Mit tettél, Áron?
 78     Mas|            és kavicsfelleget rúgva föl maga előtt szökött fel újra
 79     Mas|             Hogy hoztad azokat ide föl, bátya?~– Tehozzád nem beszéltem –
 80     Mas|            fölött csonkán merednek föl a tetőtlen tornyok, az egyik
 81     Mas|           vasút maradványai tűnnek föl, mely a lankás hegyek közé
 82     Mas|          ki ez.~– Hogyan! – kiálta föl a taláros férfi. – Hogy
 83     Mas|             engem nem koncoltatott föl.~– Még nem. Azokat elemésztette
 84     Mas|      pontot.~– Manassé! – hangzott föl a pince zugából.~Fölriadt.~–
 85     Mas|           hogy a vasajtó nem nyílt föl, s a tűzfény egyre behatóbban
 86     Mas|       ízlelte a vért! Ki tarthatja föl azt? Áron a maga negyven
 87     Mas|      keletkezésük óta nem keresett föl más, mint a denevér és a
 88     Mas|         puszta templomba! – kiáltá föl a cigány nevetve. – Te magad
 89     Mas|          most is a hátukon cepelik föl, rozoga lajtorjákon mászva
 90     Mas|          rozoga lajtorjákon mászva föl istenkísértő aknalyukakból;
 91     Mas|            senki sem ismerte volna föl a tüzes gyárvezetőben; de
 92     Mas|         újoncállításnál, siessenek föl Károlyfehérvárra három nap
 93     Mas|          arca lángvörössé gyulladt föl e szóktól; fölpattant helyéről,
 94     Mas|  indulattól reszkető hangon kiálta föl:~– S ön azt hiszi, hogy
 95     Mas|   szállítását.~– Csinvat! – kiálta föl Vajdár bosszúsan. – De már,
 96     Mas|            bizottság előtt nyitják föl, a versenyzők jelenlétében.
 97     Mas|        valamennyi megelőző ajánlat föl van bontva s helyére visszatéve,
 98     Mas|         meredek hegyoldal vezetett föl hozzá, s ott kétölnyi magas
 99     Mas|              súgá a leány. – Emeld föl a fejemet. Úgy szeretném
100     Mas|            nemzeti viseletet vette föl; a zsinóros dolmányok és
101     Mas|            földre lesújtottat, még föl akarja emelni. Még gondoskodik
102     Jeg|         élt népfaj hitében találva föl, annyi üldöztetések, véres