Part

  1     Els|             kerék.)~A megriasztott úr erre ijedten futott vissza az
  2     Els|            elmélete?~Az ifjú ellenfél erre a lesújtó támadásra teljesen
  3     Els|              helyzetéből – jegyzé meg erre a fiatal útitárs.~– Jó volna,
  4     Els|          gondold el azt a sorsot, ami erre a nőre vár, akit ifjúsága
  5     Els|              Egyetlen a maga nemében.~Erre az úrhölgy bosszúsan hátat
  6     Els|   halottébresztő jelszót: „partenza!” Erre a polgártárs megijed, hogy
  7     Els|             szőke hölgy Adorjántól.~– Erre egy igen szép dalban felel
  8     Els|        hamarább el nem indul a vonat. Erre Anconában az utasokat mind
  9     Els|             fussak, és kiszabadítsam?~Erre a különben sem komolyan
 10     Els|          bírnia, hogy rá tudott venni erre egy hölgyet, akit csak tegnap
 11     Els|       helyekre bebocsátási engedélyt.~Erre hallatott még csak a becsületes
 12     Els|              két hölgy mellé, akik őt erre nem kérték. Hogy az lehet
 13     Els|          Gábor úr mindent elfelejtett erre a csábszóra, amit eddig
 14     Els|          éppen olyan napot választott erre az ünnepélyre, amikor őneki
 15     Els|     fölkiáltott:~– Evviva Pio Nono!~S erre a miriádok néptengere oly
 16     Els|          dolgozik.~Blanka irigykedett erre az emberre. Az már meghódította
 17     Els|       óhajtottam itt maradni, herceg.~Erre a vádlott a vizsgálati fogságból
 18     Els|               következése annak, ha ő erre hivatkozni fog. Harag, perpatvar,
 19     Els| Olajfalevéllel jövök önhöz, hercegnő.~Erre a hercegnő hátrahajolt az
 20     Els|               vagy csak rábeszélné is erre.~– Pedig haza akarok menni
 21     Els|             herceg felesége lehessen. Erre igen nagy okának kellene
 22     Els|            idézte.~– Ki tanította önt erre? – kérdé vacogó fogakkal
 23     Els|               is! – De annak, aki önt erre megtanította – üldözője
 24     Els|               alvó porában is, aki őt erre megtanította. Íme, egy ember,
 25     Els|        gondolat! S én képesnek hiszem erre mind a hármat. Ezt a levelet
 26     Els|             Lasciate! La condannata!” Erre rögtön félreálltak a kocsija
 27     Els|         megvilágított festményre. – S erre a Sappho újra elnevette
 28     Els|             szemeit: az szállt-e alá?~Erre a hölgy ismét hallatá azt
 29     Els|        kanonizálni fognak! – Fogad ön erre velem, „Rozina”?~– Nem fogadok, „
 30     Els|             ön menekül; többi üldözői erre elmaradnak, hogy utamban
 31     Els|              néptömeg, mely őt hozza, erre hömpölyög a tér felé.~–
 32     Els|             adjon hírt, ha a néptömeg erre talál jönni.~Mikor egyedül
 33     Els|            Blanka annyit tudott, hogy erre a célra valók.~A márkinő
 34     Els|               Ejh! Mit hallgattok itt erre a fecsegőre? – kiált föl
 35     Els|          kocsissal a bakon.~Blankának erre egy gondolat villámlott
 36     Els|       Scalcagnato” után tudakozódott.~Erre egy alacsony, virgonc emberke
 37     Els|      hölgytársaságban kell utaznia. – Erre gondoltam. – Scalcagnato
 38     Mas|               meg az előbbi helyéről.~Erre aztán hangosan nevettek
 39     Mas|      legsürgetőbb kérdése Manassénak.~Erre a kérdésre megállt Áron
 40     Mas|               A fiatal hadfi elpirult erre, mint egy szűzleány.~– Majd
 41     Mas|              s más efféle fog tódulni erre felé, hogy velük szemben
 42     Mas|                Hallom, mit mondasz te erre, „Hogy hát mi szükség volt
 43     Mas|                Hallom, mit felelsz te erre. – Hogy „Jól van hát, no;
 44     Mas|            nemzetőr zászlóaljat?” Hát erre csak azt mondom neked, amit
 45     Mas|               az erdős hegyhát alatt. Erre is út van. Ez vezet Oláh-Fenesre.
 46     Mas|               szekéren; megijed tőle.~Erre a palánkon belül nagy kutyaexekúció
 47     Mas|              oláh-magyar nemes büszke erre a leányának adott csókra.~
 48     Mas|         megmagyarázva Blankának, hogy erre nagy szükség lesz. Blanka
 49     Mas|               aztán.~A tréfás fenevad erre a kiáltásra, mint a mókus,
 50     Mas|              a nagyapám kiszolgáltat. Erre a nagy boglyakemence mellől
 51     Mas|           gondolom, hogy sadduceusok.~Erre a hadaró hang sietve bevégzé
 52     Mas|          volna meg neki? Utánamondta.~Erre ravasz vigyorgás szedte
 53     Mas|           tisztátalan személy!~De már erre a szóra elhagyta Áront az
 54     Mas|         Egyenesen így tervezted, hogy erre jöjjünk, s útközben megmutathasd
 55     Mas|               szeme tele lett könnyel erre a szóra.~Azért mégsem esett
 56     Mas|              szanaszét kóborló paripa erre odaügetett. „Co fel, fakó!
 57     Mas|            követ a másikra hajigálni.~Erre a zajra fölébredt Blanka.~
 58     Mas|               van Manassé?~Hiszen már erre készen volt a felelet nagyon
 59     Mas|         hallottad?~– Taníts meg engem erre az énekre.~– Meg akarod
 60     Mas|           virágszálom. Ülj ide mellém erre a kőre, s mondd utána a
 61     Mas|            hogy ki „teszi a cupászt”?~Erre a kérdésre pedig csak az
 62     Mas|              és Blankával együtt jött erre a vidékre, akkor könnyen
 63     Mas|       Blankának nevetni kellett volna erre.~(Hajh, csak Manassé volna
 64     Mas|            Ciprianu leányának.~De már erre a nagy jajgatásra mégis
 65     Mas|          bátya majd lefordult lováról erre a szóra.~– Amit pedig asszony
 66     Mas|            vagy, Áron! – csattant fel erre Anna, s meghajítá bátyját
 67     Mas|       mesebeli tündér kölcsönöz nekik erre elég gazdagságot? – Ezt
 68     Mas| papírhamvaival együtt.~Mármost mi vár erre az asszonyra?~
 69     Mas|          szerint ő szokta fölbontani. Erre az egyre elfeledte önnek
 70     Mas|           álmosan leőrölni.~A márkinő erre csupa nyájasság és figyelem
 71     Mas|            ábránd!~Mégis összeborzadt erre a szóra. A nőszív sohasem
 72     Mas|               ki is házasítsam, ugye? Erre kell a januári illetmény?~–
 73     Mas|              januári illetmény?~– Nem erre kell, hanem valami másra.~–
 74     Mas|        kezeimet imára kulcsoljam!~Már erre a kegyes célra csakugyan
 75     Mas|             büszkesége van megalázva. Erre még az evangéliumban is
 76     Mas|            hitehagyásáról!… Nekem van erre módom… Amit az egyik római
 77     Mas|              egész város meg van híva erre a napra. Kell az a három
 78     Mas|                mint a szeme világát”. Erre aztán a fiatal leányok a
 79     Mas|               látod ám azt mindennap!~Erre a neszre a táncosok félreálltak
 80     Mas|           megrohanja Jancu táborát, s erre a félig kibékített oláh
 81     Mas|              furfangon jár az esze. – Erre aztán összecsapta a rajztékáját,
 82     Mas|          követ a kémkedő tolvaj után.~Erre az emlékeztetésre aztán
 83     Mas|            Diurbanu” – volt a válasz.~Erre bebocsáták.~A templom egészen
 84     Mas|              Irtózik a saját kezétől.~Erre a sötétből több hang is
 85     Mas|        Kínoztathatsz, meg is ölhetsz. Erre készen vagyok. De még azzal
 86     Mas|            Nem rablom meg a te nődet!~Erre Manassé két kezébe szorítá
 87     Mas|          malmába, s felgyújtotta azt. Erre az úr szekérre rakatta a
 88     Mas|            Merre vonult a tábor?~– Ki erre, ki arra, ki meg erre-amarra?~–
 89     Mas|               legalkalmasabbak voltak erre.~Egy kis katonás fegyelemtartást
 90     Mas|            tréfás úr elnevette magát. Erre aztán Manassé homlokon csapta
 91     Mas|           bátya pedig nagyot kacagott erre a szóra.~– Óh, te szegény
 92     Mas|              közmunkása fel fog kapni erre a szóra egy marék homokot
 93     Mas|           szólalt meg:~– Tábornok úr!~Erre a hírhedett ember felé fordító
 94     Mas|               velem? – szólt Manassé.~Erre kapott választ.~– Ülj le,
 95     Mas|           hadjárat viszontagságaiban, erre a végzetes nyilatkozatra
 96     Mas|               nélkül a személyekre.~S erre a legrettenetesebb drámák
 97     Mas|              ahová internáltatni fog.~Erre az egyre nem volt készen
 98     Mas|              mosolygó arcot mutatott. Erre emlékezzenek a gyermekek.
 99     Mas|      született, oda toloncozzák haza.~Erre már a düh és rémület tört
100     Mas|           Lakása lesz a „szülői” ház.~Erre már oly dühbe jött, hogy
101     Mas|              a szíve, s hinni fogják.~Erre a szóra azokból az égő,