Part

  1     Mas|            egymás szemébe.~– Hová? Bátya! – szólt Manassé.~– Megyek
  2     Mas|            béka! – dorgálá őt Áron bátya.~A fiatal hadfi elpirult
  3     Mas|        helyesnek találta azt.~Áron bátya pedig azalatt a jó négy
  4     Mas|           Nem veszekedem én veled, bátya. S bár vinnél hát haza Torockóra.
  5     Mas|          mert megfázik; azzal Áron bátya nekifordította a völgyi
  6     Mas|    jércéjét, kakasát.~Ezalatt Áron bátya kiteríté az Isten adta szép
  7     Mas|         égnek az Úr angyalai.~Áron bátya tüzet is rakott targallyból,
  8     Mas|        Most álljunk meg egy szóra, bátya. Ha te úgy csináltad ki
  9     Mas|    Kiszámított terv volt ez tőled, bátya.~Áron felkacagott.~– No,
 10     Mas|      történeti emlékek, miket Áron bátya minden lépten-nyomon elő
 11     Mas|          tavat hagyott hátra, Áron bátya előrelovagolt, állítólag
 12     Mas|            Vannak – felelt rá Áron bátya.~Manassé megkönnyülten lélegze
 13     Mas|            ezúttal csalódott. Áron bátya csak egyenes hazugság mondására
 14     Mas|          ángyikám, ugye, hogy Áron bátya nem hazudott.~Blanka felkacagott.~–
 15     Mas|         Blanka felkacagott.~– Áron bátya! Én szeretném, ha tegeznők
 16     Mas|       pusztában – felelt neki Áron bátya.~S az Úr gondoskodása még
 17     Mas|          barlang előtt.~Akkor Áron bátya is előkerült, s mint szíves
 18     Mas|           és üvegpoharakat.~– Áron bátya, te ezermester vagy! Honnan
 19     Mas|  kérdezősködésnek útját állta Áron bátya a régészeti értekezéseivel,
 20     Mas|        volt takarva bundával. Áron bátya négy szál paticsfából meg
 21     Mas|       érdekes volt, ahogy azt Áron bátya (keverve a valót a költöttel)
 22     Mas|          kérdé tovább Blanka.~Áron bátya aztán fogta Marcit, elvitte
 23     Mas|     hallottam én ezt a történetet, bátya – mondá Manassé, midőn bizonyos
 24     Mas|       igazságmondástól.~– Jó lesz, bátya, majd gondolok ki valamit.
 25     Mas|                          XIV.~Áron bátya felől ugyan szépen elmúlhatott
 26     Mas|          barlang, édes mézem!~Áron bátya aztán elmondott mindent,
 27     Mas|         olyan nagyon? – szólt Áron bátya gyügyögtetve, s átkarolta
 28     Mas|          homlokát odanyugtatá Áron bátya vállára; aki soha annál
 29     Mas|         mély föld alól!~– Óh, Áron bátya! – súgá neki Blanka. – Te
 30     Mas|                          XVI.~Áron bátya nem sokat időzött a Balyika-várban
 31     Mas|            történtek? – szólt Áron bátya. – Mert énnekem olyan ez,
 32     Mas|           Miféle árt? – kérdé Áron bátya, ki rosszat kezdett sejteni.~–
 33     Mas|       éneklő jajveszékeléssel Áron bátya. – Micsoda nagy adósság
 34     Mas|     Zenóbia, Ciprianu leánya.~Áron bátya majd lefordult lováról erre
 35     Mas|          előrelovagolt ismét.~Áron bátya pedig Manassé háta mögött
 36     Mas| engedelmeskedni.~A hídnál Barnabás bátya fogadta Blankát és az érkező
 37     Mas|         fénylik a szemük! Barnabás bátya poétai hajlamú ember volt,
 38     Mas|          akkor adta tudtára Sándor bátya, a népszónok, a Manassé
 39     Mas|       testvér fogadja őket: Bertók bátya, a legöregebb és Anna, Manassé
 40     Mas|           a családban a legöregebb bátya egész háza népével együtt
 41     Mas|       napon. S minthogy éppen Áron bátya mellé került az asztalnál,
 42     Mas|           vallásos fogadalom. Áron bátya, ki vele szemben ül, észreveszi
 43     Mas|            vágott neki vissza Áron bátya.~S minthogy efölött az egész
 44     Mas|         asztal népe nevetett, Áron bátya megmagyarázta a célzás értelmét
 45     Mas|            sült mellé – mondá Áron bátya, kezébe fogva egyet azon
 46     Mas|          Salinopolis vidékén.~Áron bátya bekapta a hagymát.~– Né!
 47     Mas|     tekintetet: ő, Manassé és Áron bátya. Mert Szemiramisz és Vasthi
 48     Mas|            lőfegyverekkel, az Áron bátya titka. Felvonulásuk példaszerű
 49     Mas|    beszédekből ítélve nyilván Áron bátya ellen tervezett cselszövény
 50     Mas|           meg mind a kettő.~– Áron bátya! Szavadon fogunk.~– Meg
 51     Mas|         tedd meg a kedvemért.~Áron bátya megfenyegette keményen a
 52     Mas|        hogy ebben a családban Áron bátya a „tribunus plebis”; ő gyakorolja
 53     Mas|          addig nem ereszté el Áron bátya karjait, míg át nem ment
 54     Mas|         tökéletesen kifejezte Áron bátya érzelmeit ebben a pillanatban.~–
 55     Mas|          elég volt arra, hogy Áron bátya a tervezett meglepetést
 56     Mas|            kiadó násznaggyal. Áron bátya lesz a kérő, Bertók bátya
 57     Mas|          bátya lesz a kérő, Bertók bátya a kiadó násznagy.~Három
 58     Mas|         szavukkal.~És ezalatt Áron bátya minden este följárt a Székelykőre,
 59     Mas|          kis udvarlakba, amit Áron bátya lopva rendezett be az ő
 60     Mas|         baj van! – sopánkodik Áron bátya.~– Talán valami baj érte
 61     Mas|      hüvelyknél. Mellette még Áron bátya is óriás. Hanem a kis, tagbaszakadt
 62     Mas|           ivott.~Estefelé már Áron bátya maga is aggódni kezdett,
 63     Mas|      elronthat minden örömet!~Áron bátya kifogyott már minden hitegetésből.~
 64     Mas|    hirtelen befogta a száját.~Áron bátya volt az.~– Ne sírj! Ne kiálts!
 65     Mas|               Manassé! – súgá Áron bátya. – Jer ide, segíts a bátyádat
 66     Mas|         testet? – töprenkedék Áron bátya. – A ház tele van lakodalmas
 67     Mas|            csókot ígért neki, Áron bátya kértére; amire a fiatal
 68     Mas|           minő örömek azok!~– Áron bátya! – mondá Manassé. – Gondoskodjék
 69     Mas|             fiúk – szólt bele Áron bátya a hátuk mögül –, nem azt
 70     Mas|          hátramaradtak.~Ekkor Áron bátya állt fel a kőkatedrába,
 71     Mas|           a sziklatámlányról.~Áron bátya nem is kérdezte, hogy ki
 72     Mas|     hazatért lakásaiba.~Hanem Áron bátya ezt az éjszakát fönn a Székelykövön
 73     Mas|            mint az öröm.~Csak Áron bátya nem volt még honn. Az ő
 74     Mas|          ablakán a vastáblát. Áron bátya hangja szólal meg:~– Egy
 75     Mas|       hangzott fel.~– Hát te, Áron bátya, komolyan gondolsz arra,
 76     Mas|           eszébe jutott, hogy Áron bátya csak azt ígérte meg, hogy
 77     Mas|         szálfa.~Hanem ezúttal Áron bátya nem értette a tréfát.~Blankát
 78     Mas|            inkább magasztalja Áron bátya, mert ott egy barlangban
 79     Mas|    kíváncsiabb.~– Megtiltotta Áron bátya, s mi megígértük neki, hogy
 80     Mas|           temető volt hajdan.~Áron bátya sokáig váratott a jeladásra;
 81     Mas|       hidasi Geszteg ormáról.~Áron bátya feljutott odáig.~– Áron!
 82     Mas|       lelkendezve megérkezett Áron bátya. Egész veres volt az arca
 83     Mas|            ágyúimat is.~– Ágyúkat? Bátya! – szólt nevetve Manassé. –
 84     Mas|        Hogy hoztad azokat ide föl, bátya?~– Tehozzád nem beszéltem –
 85     Mas|          aztán elvezette őket Áron bátya arra a csúcsra, amit az
 86     Mas|          szívéből, nem hajtva Áron bátya komoly zsémbelésére, ki
 87     Mas|        maga az, hogy nevetnek Áron bátya stratagémáin, elég árulás.~–
 88     Mas|           amit ő, mindössze Bertók bátya és a rektor lehettek; egyszóval
 89     Mas|      szálláscsinálók! – mondá Áron bátya.~És eltalálta; Szentgyörgy
 90     Mas|            ne lephessék őket. Áron bátya maga negyvenedmagával fölhágott
 91     Mas|       Azoknak nem volt kedvük Áron bátya meghívását elfogadni, hogy
 92     Mas|          rézágyúi, hanem csak Áron bátya sziklába fúrt mozsarai,
 93     Mas|  diadalcsapat a Székelykőről, Áron bátya és negyven vitéze.~– Nos,
 94     Mas|            Hát hogy vágott az Áron bátya ágyútelepe? – kérdezé diadalmas
 95     Mas|            fúrt ágyúk, mikkel Áron bátya a nagy csatát megnyerte,
 96     Mas|            s azokat nem lehet Áron bátya ágyúival elijeszteni.~Manassé
 97     Mas|            nagyon megijedtek, Áron bátya pedig nagyot kacagott erre
 98     Mas|        Kedves Blankám – szólt Áron bátya. – Gondold meg, hogy egy
 99     Mas|      karjával a két testvért; Áron bátya odaroskadt a lábaihoz, s
100     Mas|    csakugyan az történt, amit Áron bátya mondott. Hozzá, mint a völgy
101     Mas|          leány megölelte a ráhajló bátya fejét, s egy testvércsókban