Part

  1     Els|          hagytuk?”~– Ne féltse őket, Gábor bátyám. Utazó hölgyeket
  2     Els|               Az az úr, akit mármost Gábor bátyámnak tisztelhetünk,
  3     Els|              meg tőlük! – szólt bele Gábor úr, kiben fölébredt a prókátor
  4     Els|           speciális rossz embere, de Gábor úr még illusztrálni is akarta
  5     Els| vándorszínészek vagyunk – szólt bele Gábor úr. – Ha megszorítanak bennünket
  6     Els|             megjegyzést tevé Zimándy Gábor úr, hogy „Becsületes jó
  7     Els|            Hát aztán tovább? – kérdé Gábor úr elbámulva.~– Ez árticsóka! –
  8     Els|     felugorva a tál árticsóka mellől Gábor úr. – Én megyek fel a hölgyeket
  9     Els|            ajtót kireteszelni, addig Gábor úr felsietett a hölgyek
 10     Els|      vallatják a brigantik – dörmögé Gábor úr.~– Hát nem siet ön a
 11     Els|        bizonyít semmit – sóhajta fel Gábor úr. –Az olasz énekel a gyilkosság
 12     Els|           eltorlaszolta az asztallal Gábor úr, az asztalt meg úgy lecövekelte,
 13     Els|        emelte az ajtót a sarkából.~– Gábor úr – monda Manassé –, ez
 14     Els|             magamat! – szólt dacosan Gábor úr, ökölre szorítva a bowie-knife-ot.~–
 15     Els|            felszelő kést – enyelgett Gábor úrral Manassé.~– Hát ugyan
 16     Els|            imádkozni – mondá Manassé Gábor úrnak.~Dormándyné kíváncsi
 17     Els|         nagyot húzott belőle; azután Gábor úrnak nyújtá azt, s az is
 18     Els|      polgártárstól a bowie-knife-ot.~Gábor úr nagylelkű akart lenni,
 19     Els|         eltöröd a kést! – rivallt rá Gábor úr.~– Miben?~– A csontban.~–
 20     Els|         aztán úgy töltik meg hússal.~Gábor úr visszahőkölt tőle.~–
 21     Els|            Ah, azt kikérem magamnak!~Gábor úrnak olyan zsebpisztolyai
 22     Els|           tartó kínszenvedés.~      ~Gábor úr, miután a sonkát megismételt
 23     Els|           hová hajtson az utazóival, Gábor úr előkereste a jegyzőkönyvét,
 24     Els|          Finom, udvarias ember volt.~Gábor úr természetesen azon kezdé,
 25     Els|                Igen, Adorján – mondá Gábor úr, kinek sehogy nem tetszett
 26     Els|              kérdé meleg hangulattal Gábor úrtól.~– Nagyon rosszul.
 27     Els|              volt az – szólt nevetve Gábor úr. – Egy ilyen Krisztus-tagadót
 28     Els|         Manassé odatekintett; de nem Gábor úr arcára, hanem a szép
 29     Els|            Manassé látta is jól, ami Gábor urat úgy besugározta, de
 30     Els|       hatását odatökéletesítik, hogy Gábor úr mint az ortodox egyház
 31     Els|             egyedül a paradicsomban.~Gábor úr és Dormándyné megérkeztek,
 32     Els|          reggel, nagyhét szombatján, Gábor úr panaszkodni kezdett,
 33     Els|              aztán nem hagytak békét Gábor úrnak, mennie kellett velük
 34     Els|              a mindenhatónak – mondá Gábor is Manassénak –; csakhogy
 35     Els|           zsidó nóta – igazolá magát Gábor úr (akinek Palestrina vagy
 36     Els|             vitatkozott vele tovább.~Gábor úr a hotelbe visszaérve
 37     Els|             Tudja?~Ebből megtudhatta Gábor úr, hogy a gyors engedélyt
 38     Els|              Angyalvár ágyúi kezdték Gábor úr ablakait megpróbálni,
 39     Els|       magukra hagyta, ezalatt átment Gábor úr szobájába, s azt is elkezdé
 40     Els|          öcsém, ez valami! – mormogá Gábor úr. – Az egész római hadsereg!
 41     Els|             a díszruhámat fölveszem?~Gábor úr mindent elfelejtett erre
 42     Els|             kellett elhelyezkedniök; Gábor úrnak átengedé Manassé a
 43     Els|              volt ez, öcsém! – mondá Gábor úr, amikor Manassé annyira
 44     Els|              eszmékből? – förmedt rá Gábor úr valódi haraggal.~– Azon
 45     Els|                            XI.~Mikor Gábor úr hazaért a hotelbe, akkor
 46     Els|       Rossiék hintajára kerül a sor.~Gábor úr legelébb is sietett magát
 47     Els|            aztán türelmetlenül leste Gábor úr, bodor füstöket eregetve
 48     Els|      vontatta tovább a felséges nép.~Gábor úr meg nem foghatta, hogy
 49     Els|       signore capitano? – förmedt rá Gábor úr.~– No, hát én vagyok
 50     Els|           Odáig tudom – vágott eléje Gábor úr –, amikor a hercegnő
 51     Els|             most? Már a nyelvén volt Gábor úrnak a „Nem szabad!” midőn
 52     Els|              a haragját, s maga lett Gábor úr látogatója.~– Hát, signore
 53     Els|                 No, lássa ön – szólt Gábor úr Dormándynéhoz e nagyszerű
 54     Els|                                 XII.~Gábor úr azzal igyekezett a szép
 55     Els|      beszéljek, aki nem eszem halat.~Gábor úr aztán kitisztogatott
 56     Els|            az ebéddel, nem úgy, mint Gábor úr, aki a table d’hôte után
 57     Els|      megérkezik.~– Te! – szólt közbe Gábor úr. – Tudja a pápa, hogy
 58     Els|         Dormándyné keményen lehordta Gábor urat, hogy mit figurázik
 59     Els|          Akkor én nem vagyok Zimándy Gábor, hanem Cagliari hercegnő
 60     Els|       túlságba menő hetvenkedés volt Gábor úrtól, miután bizonyosan
 61     Els|           legutolsók, a legkisebbek. Gábor úrnak kezdett a nyakába
 62     Els|              között: „Ah, la beata!”~Gábor úr azonban e nem várt fordulat
 63     Els|              szegény asszony.~      ~Gábor úr nem tudott magának számot
 64     Els|             őszentsége azalatt, amíg Gábor úr összevissza hebegett
 65     Els|          körök. Nem is volt egyedül. Gábor urat és Dormándynét magukra
 66     Els|        Jólesett mindennap hallgatnia Gábor úr ömledezéseit azon kedvenc
 67     Els| törvényszünet volt. (Köztünk mondva: Gábor úr hírhedett népszónok és
 68     Els|             rajzolni le az albumába, Gábor úr kijelenté, hogy ő most
 69     Els|                mondá rá eltávoztában Gábor úr, s még csak meg sem magyarázta
 70     Els|             névjegyet azon a tálcán.~Gábor úr elővette a szemüvegét,
 71     Els|             kerüljön – türkőzék neki Gábor úr. Hanem aztán fejcsóválva
 72     Els|         húzta ki a lábát, midőn jött Gábor úr, megtudni, hogy miben
 73     Els|         lényegét, s azzal elégíté ki Gábor urat, hogy felkérte, rendeztetné
 74     Els|             között – megtartani maga Gábor úr sem tartó fölöslegesnek.~
 75     Els|         ketten nagy pártolói lettek: Gábor úr is meg Dormándyné is.
 76     Els|             úr is meg Dormándyné is. Gábor úrnak ma nagy szaladásai
 77     Els|            indítványa elfogadtatott; Gábor urat hagyták futni, a két
 78     Els|       kabátját kiporolja.~Ez nyilván Gábor úrra célzott, aki a hercegnőt
 79     Els|            ön velem? – kérdé hamisan Gábor úrtól. Az visszarettent.~–
 80     Els|        ravasz mosollyal Blanka, mire Gábor úr visszahőkölt. Akkor aztán
 81     Els|       kuncogott.~– Vagy úgy? – mondá Gábor úr egészen megnyugtatva;
 82     Els|             ami a világban történik.~Gábor úr nem költözött el a vendéglőből
 83     Els|             búsan állít be Blankához Gábor úr: sugárzott az arcáról
 84     Els|              eleinte azt hitte, hogy Gábor úr tréfál, s elkezdett nevetni.~
 85     Mas|            majd nagy meglepetés lesz Gábor úrnak!~S hogy annál hitelesebb
 86     Mas|            legyen hallható a háznál.~Gábor úrra alig lehetett ráismerni,
 87     Mas|           beköszöntve hozzá Manassé.~Gábor úr pedig gondosan betette
 88     Mas|               Nekem oda kell mennem.~Gábor úr ezalatt rágyújtott egy
 89     Mas|     felébredt rá.~– Látod? – suttogá Gábor úr Manasséhoz, azzal az
 90     Mas|      mindjárt megtörténhetik – szólt Gábor úr felnyitva szekrényeit,
 91     Mas|               Gyere be! – mordult rá Gábor úr, s azzal visszalökte
 92     Mas|             egy egész üteg ágyút. Ha Gábor Áron el tudta látni a maga
 93     Mas|            torockói házhoz – Zimándy Gábor úr.~A derék úron nem történt
 94     Mas|              meghatalmazó levelemet!~Gábor úr tiszteletteljesen visszahúzta
 95     Mas|                Tegyen ön, amit akar!~Gábor úr aztán egybehívta a családtagokat,
 96     Mas|             olyan mulatságosan tudta Gábor előadni az Adorján-család
 97     Mas|              búcsújárni közeledjünk!~Gábor úr vette észre, hogy itt
 98     Jeg|              grófleányt.”~(B. Kemény Gábor, N. E. V.)~47~A „Das Schwarze
 99     Jeg|      Nagyenyed veszedelme, b. Kemény Gábor. 242. Lap.)~63~Fabu Popi.~(
100     Jeg|          eset. Egy egyszerű földész, Gábor Áron saját esze járása szerint,