Part

 1     Els|             befalazott sírbolt.~– Az Isten nem fogja megengedni!~–
 2     Els|             s ott sok a templom – de Isten egy sincs!~A hölgy úgy összeborzadt
 3     Els|              ott templom sok van! De Isten egy sincs.” Ennek a másiknak
 4     Els|          Rómában templom van sok, de Isten egy sincs!” Olyan káromlás,
 5     Els|              elzokogni a panaszát az Isten helytartója előtt, s bűnbánatos
 6     Els|           közelében.~      ~– Bizony isten nagy dolog volt ez, öcsém! –
 7     Els|            mint az Istenben. Hisz az Isten szobor, ha a kétségbeesve
 8     Els|             még egy megszorult földi Isten! Azonban maradjunk annál,
 9     Els|        mondta, az ember; de Jézus az Isten „Fölméne mennyekbe, s onnan
10     Els|       visszautaznak. Pedig a szél az Isten lehelete.~– Tehát az emberi
11     Els|             fővel fogadta a csapást. Isten akarja így. Az egyháznak,
12     Els|            közt kicserélni:~– „Adjon Isten, ami nincsen!” – mond az
13     Els|         imádkozott, hogy vegye el az Isten azt a feje fölött függő
14     Els|         gyöngeség. – Mind a kettő az Isten adománya. Szent Ágnes temploma
15     Els|          vétek-e az; vagy csak olyan Isten adománya, mint az erény?
16     Els|            szeretni fogjuk egymást!”~Isten oltalmazza meg őt attól!~
17     Els|       játékban, kedves „Rozina”. Biz isten, a karpereceit is el fogja
18     Els|                 Hogy a nép szava nem Isten szava, hanem csak hangtölcsére
19     Els|          mint a mexikói Téckatlepoka isten, akit ifjú szüzek vérével
20     Els|         omlott a levéllel. – Van egy Isten!~
21     Els|         többé viszont-nem-látásra.~– Isten önnel, kedves jó barátom!~–
22     Els|          önnel, kedves jó barátom!~– Isten önnel, jó barátném!~A kapus
23     Mas|               egy világrész, ahol az Isten egyedül maga van.~Egy világrész,
24     Mas|           tengeren járó ember mindig Isten kezében van. A földi világot
25     Mas|         annak a világnak, amit, mint Isten, a semmiből teremtett.~Ez
26     Mas|              abban, amiben ő „boldog Isten”! Akkor szeretni fogod az
27     Mas|        nyaktörő vállalat volt ugyan. Isten csodája, hogy minden állomáson
28     Mas|            ángyikánk lesz? Ugyan, az Isten áldja meg, hajoljon le hozzám
29     Mas|          szemébe könny gyűl.– Egy az Isten!~– Egy az Isten! – dörmögé
30     Mas|               Egy az Isten!~– Egy az Isten! – dörmögé utána a vénebb
31     Mas|             vagyok a mindenható erős Isten! Növekedjél és sokasodjál.
32     Mas|          származzék tetőled! Mert ha Isten ellen diadalmas voltál,
33     Mas|       Ezalatt Áron bátya kiteríté az Isten adta szép zöld abroszra
34     Mas|              éjszaka! – Óh, Áron! Az Isten bocsássa meg neked, amit
35     Mas|             vannak jelen.~– Áldassék Isten neve! – üdvözlé őt Áron.~
36     Mas|          nagy hazugság lett volna az Isten színe előtt, aki bizonyára
37     Mas|           hogy miattam keseregsz.~Ha Isten velem, ki ellenem?~Öcséd,
38     Mas|            beszélt, hogy azt csak az Isten hallhassa meg, de amaz alvó
39     Mas|        halálos utadban? Hol lakik az Isten? Lakik-e ebben a kőben?
40     Mas|          szabadított meg a csodatevő Isten, az én földön mászó eszemmel
41     Mas|  feltartóztattad vele, s akkor nincs Isten, aki megszabadítson.~– Minthogy
42     Mas|             nem hazudtam, s minthogy Isten mindenesetre van; tehát
43     Mas|             fényes csapok, mintha az Isten csillárjai volnának, úgy
44     Mas|             is lőhetnél vele többet! Isten és önmagad álltok mellettem;
45     Mas|         boldogsága, a nép pompája az Isten házának legnagyobb dicsősége!~
46     Mas| kötelességeiről, a munka áldásairól, Isten végtelen irgalmáról, a jótetteknek
47     Mas|          kezdjen el egy új életet az Isten szabad ege alatt, s az bejelenti
48     Mas|          üldözöm. Ők lázadtak föl az Isten ellen. Ők sértik meg a szentséget,
49     Mas|            megöli, csak a bosszúálló Isten ítéletét hajtja végre.~Vajdár
50     Mas|          látta Zboróy Blankát az egy Isten hívők templomából kilépni!
51     Mas|         szabad volt, amelyben az egy Isten vallók községébe átlépett.
52     Mas|           azt izente, hogy ha az egy Isten megsegíti, hát akkor semmi
53     Mas|             az örömünneplő háztól az Isten házáig; elöl az öregek,
54     Mas|           Akkor meg is áldja őket az Isten.~Mikor ismét kilépnek a
55     Mas|             akinek ő ez órától fogva Isten és emberek előtt asszonya,
56     Mas|             leróva közöttünk.~– Járj Isten hírével – monda Manassé.~–
57     Mas|             halottunkat? Óh, én édes Isten atyám!~És úgy kellett tenni.
58     Mas|               hogyha Manassé azon az Isten őrizte éjszakán nem a Monasterián
59     Mas|            megesküdtem rá az egy élő Isten nevében; s ti az én eskümet
60     Mas|             A mi legnagyobb erőnk az Isten. Akinek, midőn a nevére
61     Mas|             Akkor nem vagy igaz „egy Isten hívő!” – feddé őt Manassé. –
62     Mas|            férje keblére lehajtva. – Isten árnyékába s a te karjaidba.~
63     Mas|          hangja szólal meg:~– Egy az Isten! A Jehova Isten! Az Úr,
64     Mas|               Egy az Isten! A Jehova Isten! Az Úr, ki Szenakhérib táborát
65     Mas|        esztendeje volt az.~Mintha az Isten áldásai s az emberek átkai
66     Mas|         futónak utánahajítá.~– Szent Isten atyám! – sikolta föl Anna. –
67     Mas|             neki hamarább lejutni.~– Isten! Fordítsd el a szerencsétlenséget! –
68     Mas|              elmúlik. Nem akartak az Isten szavába belebeszélni.~Mikor
69     Mas|                A nép hamar megtér, s Isten csodáit látja az eseményekben.
70     Mas|            Ott akarták bevárni, amit Isten rájuk mért, az ősi házban,
71     Mas|             aggodalmad, édes bátyám. Isten keze szabad velünk. Mi a
72     Mas|     összeütközést kerüljenek.~– Adja Isten! – felelt rá a parancsnok. –
73     Mas|            azt vesztened. Mindnyájan Isten kezében vagyunk. Jó helyen
74     Mas|           tenné?~– Nem engedi azt az Isten!~– Te, Manassé! Mondanék
75     Mas|       rendíthetlen hitéhez.~Hisz van Isten, aki a világot igazgatja,
76     Mas|              is fordulnak elő. S nem Isten kezében van-e mindez? –
77     Mas|               Nem „ember” többé, nem Isten képmása, hanem csak a „férj”:
78     Mas|            Szép kivilágítás volt! Az Isten áldása: a búzakeresztek,
79     Mas|         hátára. Gyűlölte mindenki, s Isten büntetését látta balesetében,
80     Mas|         segíteni, akiről azt mondja: Isten sújtotta le! Elriadt lovát
81     Mas|             be. Csapás vagy rajtunk; Isten általad akarja kipróbálni
82     Mas|              teljesítse be rajtad az Isten!~Egy szidalmazó szót nem
83     Mas|             volt biz az, édes öcsém, Isten segítségével, s nem került
84     Mas|                Erős várunk nekünk az Isten!” – azzal indultak el az
85     Mas|              és azt mondák:~– Egy az Isten!~– De hát mit jelent ez?~–
86     Mas|              hát mit jelent ez?~– Az Isten, aki megtiltotta az emberölést.~–
87     Mas|          felelték neki, hogy „Egy az Isten!” Parancsolni lehet, hogy
88     Mas|        levegőbe fognak lőni. „Egy az Isten!”~És senki sem tett egy
89     Mas|           hevében azt mondá: „Egy az Isten, aki megtiltotta az emberölést!” –
90     Mas|            most azt kiáltsa: „Egy az Isten! – Aki azt parancsolta,
91     Mas|        fegyver a bíró, az ütközet az Isten törvényszéke? Ismét éles
92     Mas|      megbocsát. Ki az ő képét még az Isten elé is magával viszi.~Egy
93     Mas|              rebegé e szót:~– Egy az Isten.~A megszálló démon elhagyta
94     Mas|              hangja hozzám. Eredj.~– Isten legyen veled.~S az ablakon
95     Mas|           meg neki, erős, örökkévaló Isten!”~      ~Mikor a gyászoló
96     Jeg|               A regény címe: „Egy az Isten!”~A magyar unitáriusok jelmondata.
97     Jeg|             magyarul azt teszi: „Van Isten!”; amit bebizonyítani nem
98     Jeg|            olyan hatalmasnak, aki az Isten népe fölött kegyetlenkedik.~