Part

 1     Els|               egy totumfacja: valami „Vajdár Benjámin”.~E névre akkorát
 2     Els|          felőle győződve, hogy a terv Vajdár Benjámin fejében fogamzott.~–
 3     Els|         betolakodónak a kidobására.~– Vajdár úr! – mondá, kemény akcentusra
 4     Els|       összefüggést a két eset között.~Vajdár elhagyta menyasszonyát,
 5     Els|            nevet.~„Conte Benjamino de Vajdár”.~Blanka balját feldobbanó
 6     Els|          szemüvegét, s belenézett.~– „Vajdár!”~– Az van ráírva? Meg sem
 7     Els|         Cagliari herceg is itt van.~– Vajdár volt itt? Találkozott vele?~–
 8     Els|              Délután huszonkét órakor Vajdár Benjámin úr meg fogja önt
 9     Els|          előadta a látogatási jegyet. Vajdár Benőé volt.~Blanka nem ráncolta
10     Els|            elesik, ha néző van jelen.~Vajdár hamisan fogta fel a helyzetet.
11     Els|            fordult: – Figyelek, uram.~Vajdár megütközött a hangon és
12     Els|          egész hideg súlyát érezheti.~Vajdár leült az odatolt székre,
13     Els|                                  XIX.~Vajdár gondolta magában: „A hercegnő
14     Els|             Azokhoz én keveset értek.~Vajdár más iratcsomót vont elő
15     Els|               abban lakjék.~– Hogyan?~Vajdár kapott rajta, hogy végre
16     Els|             időközt be lehet tölteni.~Vajdár egész építész lett; hogy
17     Els|               találta a szardíniákat. Vajdár azt olvashatta az arcáról,
18     Els|        hercegnő – dörmögé fogai közül Vajdár dühös pillantásokat vetve
19     Els|           foglyul volt letartóztatva.~Vajdár az ajkába harapott. Ez úgy
20     Els|              részvét volt átérezhető.~Vajdár azt hitte, hogy lehet merni
21     Els|             mint arany szabadságomat.~Vajdár arca kigyulladt. Jó színész
22     Els|        Olimpot ekként megközelítik, s Vajdár kiolvasta kérdő tekintetéből
23     Els|              S ugyan mi oka lehet rá?~Vajdár eltakarta fél kezével arcát.
24     Els|       lemondanom. Mily meglepetés ez!~Vajdár csakugyan elhitte, hogy
25     Els|            magyarázza meg még ezt is.~Vajdár amint elolvasta azt a levelet,
26     Els|                 kérdé vacogó fogakkal Vajdár, s ajkain megjelent az a
27     Els|               elé tartotta a hercegnő Vajdár uramnak?~– Bizonyosan.~–
28     Mas|             egész tekintet csábít.~Ez Vajdár Benjámin képe.~Sírbolti
29     Mas|    odavezetteti magát a márkinőhöz.~– Vajdár Benjámin úr.~Óhajt abban
30     Mas|          pillanattól fogva rabja volt Vajdár a szép Cyrene-nek.~A francia
31     Mas|               ez első találkozás után Vajdár Benjámin elhagyta a szerény
32     Mas|          közhivatalokkal versenyzett.~Vajdár kora ifjúságától kezdve
33     Mas|               kápráztató reményekkel.~Vajdár, mikor valami gyönyörvágyat
34     Mas|           pedig kerülte őt e nap óta.~Vajdár megjelenése a Cagliari-palotában
35     Mas|            illetményét elküldtem neki Vajdár által Rómába: ötezer scudit.~–
36     Mas|               belépett egy férfialak. Vajdár Benjámin volt. Az antik
37     Mas|            látni, amíg ez asszony él?~Vajdár hallgatott.~– Te! Gondolj
38     Mas|         Meddig él még ez a két ember?~Vajdár néma maradt.~A delnő most
39     Mas|          Isten ítéletét hajtja végre.~Vajdár nem szólt semmit.~A szép
40     Mas|    megcsókolta a kis kulcsot, s aztán Vajdár ajkaihoz értette azt, hogy
41     Mas|           csókolja meg.~– Mit szólsz?~Vajdár halkan, csendesen felelt.~–
42     Mas|                                 XXVI.~Vajdár Benjámin, hogy méltó katasztrófával
43     Mas|              akartam beszélni – szólt Vajdár a kés fokát a túlhabzó pohárra
44     Mas|               tréfálni akartál velem.~Vajdár fölállt, és meghajtá magát
45     Mas|             én mondtam, az úgy van. – Vajdár ez órában indul még Erdélybe,
46     Mas|            azzal az eredménnyel, hogy Vajdár meghoz egy ólomkoporsót
47     Mas|           Diurbanu nem volt más, mint Vajdár Benjámin.~Azért Manassé
48     Mas|       csendesen ingatta fejét:~– Nem, Vajdár Benjámin! A te véged nem
49     Mas|             előtt meg ne szégyenítse.~Vajdár Benjámin öklének hüvelykujját
50     Mas|        elhallgatott minden fegyver.~*~Vajdár Benjámin hat hét múlva került
51     Mas|           tárcát az írószekrényemből.~Vajdár ismerte az írószekrény rejtekének
52     Mas|             nevetett a saját ötletén. Vajdár Benjámin azonban csak a
53     Mas|           lenyomott árak – jegyzé meg Vajdár. – Nem látom, hogy a rendes
54     Mas|                 Csinvat! – kiálta föl Vajdár bosszúsan. – De már, corpo
55     Mas|            oda.~De már ennél a szónál Vajdár homloka úgy izzadt, mint
56     Mas|        Babonás vagy? Azt megbocsátom.~Vajdár vállat vont.~– Vagy talán
57     Mas|            valaki vagy te!~– Csitt! – Vajdár szeme elé emelte a kezét,
58     Mas|    szemfödelet. S ez a fonalszál volt Vajdár Benjámin. Ő maradt benne:
59     Mas|               az országos archívumba.~Vajdár e zivatar alatt meg sem
60     Mas|         Bécset.~Egy szép reggel aztán Vajdár meghívást kapott a rendőrséghez.~
61     Mas|              az egyre nem volt készen Vajdár.~A befogatásra, kivallatásra
62     Mas|               hogy meg ne szökhessék.~Vajdár nem tette azt, amit helyzetében
63     Mas|           elfogadni!” – mondá magában Vajdár, s aztán gondolt valamit.~
64     Mas|              ül, hanem hátul a bakon.~Vajdár vette a kalapját, és lement
65     Mas|          tízlépésnyi távolban követé.~Vajdár az Operaházhoz ment. A színházi
66     Mas|             óta nem járt a páholyába.~Vajdár a rendőrbiztosnak azt mondá,
67     Mas|           ijedve.~Nem hitte tán, hogy Vajdár idejöhessen? Látta talán
68     Mas|              annak utasításai vannak?~Vajdár a páholy mélyében maradt,
69     Mas|               Caldariva márkinő, hogy Vajdár Benjámint egész „èclat”-
70     Mas|             rajta: „Aztán okos légy!”~Vajdár megcsókolta a feléje nyújtott
71     Mas|                                   LI.~Vajdár sietett ki a színházból.~
72     Mas|            egész barátságot kötöttek. Vajdár karöltve ment kísérőjével
73     Mas|              akar-e elébb vacsorálni. Vajdár azt felelte neki rá, hogy
74     Mas|             meggyőződött felőle, hogy Vajdár szállásának több kijárata
75     Mas| búcsúleveleket megírja. Az idő rövid.~Vajdár pedig, amint hálószobájába
76     Mas|               inas a várt izenettel.~(Vajdár elutazott már.)~Az ezüst
77     Mas|              divatban járó alak, mint Vajdár, kockáztatta azt, hogy amint
78     Mas|         gombkötő, szűcs és csizmadia.~Vajdár elátkozta az egész várost.
79     Mas|               panaszra fogta a dolgát Vajdár a rendőrfőnök előtt. Ő ebben
80     Mas|               is tette a kegyelmes úr Vajdár Benjámint.~S azzal karon
81     Mas|           forintok” kifizetése által.~Vajdár a fogait csikorgatta szégyenében,
82     Mas|             semmi észrevételem nincs. Vajdár úr e család tagja volt,
83     Mas|               lesz betöltendő, s arra Vajdár úr elég képességgel bír.
84     Mas|         hozzuk az ügyet. Addig legyen Vajdár Benjámin úr e háznak vendége.
85     Mas|      fordított, és kiment a szobából.~Vajdár összeszorított öklét vérig
86     Mas|              Itt már szépen megélhet.~Vajdár nem reflektált kísérője
87     Mas|             Hagyd el, Manassé – szólt Vajdár, felkelve az ágyból. – Ne
88     Mas|      Családjának még nem szólt semmit Vajdár ittlétéről.~Kimentek ketten
89     Mas|              víz enyhíté a halálkínt. Vajdár az ajkához emelt korsót
90     Mas|           tudta, mikor meghallá, hogy Vajdár meghalt, miben halt meg.~