Part

 501     Els|             férj elkártyázta a pénzét, s aztán tudja jól, hogy azt
 502     Els|         helyein már más emberek ültek, s azoknak fogalmuk sem volt
 503     Els|              úr elővette a szemüvegét, s belenézett.~– „Vajdár!”~–
 504     Els|               egyedül maradjon Blanka, s előkeresse azt, amit csak
 505     Els|         Manassé hol fogadott szállást, s akkor azt hirtelen feljegyezte
 506     Els|              sikerült vázlatai voltak, s azokat elhajította a lapubozót
 507     Els|               kocsissal a hotel előtt, s a herceg egy teafa pálcára
 508     Els|           ránctalan, szemei ragyogóak, s sűrű szemöldei még egész
 509     Els|                ki eléje az előszobába, s kezét nyújtá.~A herceg jobbjával
 510     Els|          rögtön szabadon bocsáttatott, s a herceg be hagyta magát
 511     Els|               De ön Cagliari hercegnő; s nevének fényét, ha teher
 512     Els|           látogatókat kell elfogadnia, s nincs egy bérszolgája, aki
 513     Els|                vagyok öltözve, herceg, s kész látogatóimat elfogadni.~–
 514     Els|             igen disztingvált úrhölgy; s az ügyvéd is, akit ő ajánlott
 515     Els|          peleskei nótárius Budapesten. S azonfelül egy protestáns
 516     Els|          kegyelem útjához folyamodott, s most nem mint két harcoló
 517     Els|        szívesen látott alakká tesznek, s az utcahősök uralkodását
 518     Els|              ül annak a kis kutyája) , s harmadmagával egy négyszobás
 519     Els|           önnek tetszeni, bocsássa el, s fogadjon mást. Ne legyen
 520     Els|        férfinak a karjába kapaszkodni, s tőle oltalmat követelni,
 521     Els|             árulóvá lesz – kivált itt! S azok a semmiből tudnak teremteni
 522     Els|                hölgynek atyja vagyok – s akarom, hogy ő boldog legyen.~
 523     Els|              hogy mindez merő rágalom. S lehetett-e elmondani, hogy
 524     Els|              leküzdenie a varázslatot, s íme, eltűnt az, és nem maradt
 525     Els|                atya és leány vagyunk.” S ön tapasztalni fogja, hogy
 526     Els|                a legravaszabb tettetőt s a legkitanultabb színjátszót.
 527     Els|     öntudatában kelt föl a kerevetről; s mintha a legközönyösebb
 528     Els|              ettől az embertől soha!~– S miért nem?~– Mert gyűlölöm.~–
 529     Els|           ismertem férfiban e világon, s ez az. Ha arra kérhetném
 530     Els|            sértett szeméremérzetből.~– S ne felejtse ön el szavaimat.
 531     Els|           kiben hatalmam összpontosul. S kérem, hogy ügyvédjét ne
 532     Els|                beszélgetésük lényegét, s azzal elégíté ki Gábor urat,
 533     Els|           akarja fordítani a viszonyt, s akkor a márkiné lesz a felesége,
 534     Els|    Cagliari-címert viselte az ajtaján, s háromszögkalapú kocsist
 535     Els|            okoz, ha sötét üregbe megy, s inkább künn maradt egyedül,
 536     Els|              se rablók, se vadállatok, s a kapuban őrök állnak.~Leült
 537     Els|         virágszáraiból csinált láncot, s azt nyakába akasztá. S amíg
 538     Els|                 s azt nyakába akasztá. S amíg azt csinálta, arra
 539     Els|                ő azt le fogja festeni, s igen szép kép lesz; s ha
 540     Els|         festeni, s igen szép kép lesz; s ha az ellenség ostromolni
 541     Els|               azt is le fogja festeni, s az még nagyobb hatású kép
 542     Els|                ember – lefesti Venust, s nem lesz szerelmes; s lefesti
 543     Els|          Venust, s nem lesz szerelmes; s lefesti a Madonnát, s nem
 544     Els|       szerelmes; s lefesti a Madonnát, s nem lesz bigott. – Lefesti
 545     Els|               az Istent és az ördögöt, s egyiknek sem hízelkedik.~
 546     Els|               egyiknek sem hízelkedik.~S milyen függetlenség érzetével
 547     Els|               egy hercegkoronát adott!~S ez a művészet, ami a nőt
 548     Els|            pimpimpáré virágszárakból – s maga se tud róla.~
 549     Els|              legfelső karzatra fölért, s ott a sötét folyosóüreg
 550     Els|        átelleni romba düledező részen, s ott a hajdani királyok Rómája,
 551     Els|               mintha ez volna a távol, s ez örök ködfátyol megtöri
 552     Els|       verőfényt és az éles árnyékokat, s még szédületesebbé teszi
 553     Els|               dicsőséggel teljes űrbe, s elhallgatózott az isteni
 554     Els|          kőkockát használva zsámolyul, s a kőmellvédhez támasztva
 555     Els|              látja meg, hanem a művet, s percekig elnézi, hogy emelkednek
 556     Els|             kalapot leveszi a fejéről, s ledobja maga mellé.~– Manassé!~
 557     Els|            albumából és elhajította.~– S ön találta meg a lapokat?~–
 558     Els|            Kénytelen vagyok itt lenni.~S azzal leült a mellvédet
 559     Els|        kőpárkányra, háttal az arénának s szemközt Manassénak, ami
 560     Els|           arcába sütött a hercegnőnek, s ő nem hozott magával napernyőt:
 561     Els|               idejöttem, odaalant jár, s a cunaei, a podium, a vomitorium
 562     Els|        vitatkozni, amit ön vetett föl, s ami fölött én azóta sokat
 563     Els|              Isten „Fölméne mennyekbe, s onnan leszen eljövendő ítélni
 564     Els|           eleveneket és halottakat!” – s ez bosszúállás.~– S ez az,
 565     Els|                    s ez bosszúállás.~– S ez az, amit én megtagadok!
 566     Els|             lett, a hamuból üveg lett! S hogy ez üvegdarabon egykor
 567     Els|               névtelen levelet kaptam, s miután oly tényeket tartalmaz,
 568     Els|           indulat, ami az istenek bűne s az állatok erénye!~A mártírok
 569     Els|         elűzheti az embert a helyéről. S mi neki Blanka? Egy álomkép! –
 570     Els|       távollétét pörömnek eldöntésére, s ígérte, hogy ő is kegyelemért
 571     Els|       folyamodni a legmagasabb helyre, s úgy tekint, mint atya leányát. –
 572     Els|            egész nap a piacon ácsorog, s annálfogva be van avatva
 573     Els|             avatva a magas politikába, s engem minden este informál
 574     Els|               Azután nagyot sóhajtott, s összetette kezeit ölében.~–
 575     Els|          háborút. Én kegyelmet kértem, s biztatva lettem vele.~–
 576     Els|              az északi passzátszéllel, s aztán megvárják a déli monszun-szelet,
 577     Els|                az árnyékom önre esnék, s az ön alakját nem szabad
 578     Els|               többé – kérjen ítéletet, s legyen rá készen – hogy
 579     Els|             utánzá a herceg mondását), s azzal mintha csak ezért
 580     Els|         Manassénak szolgált ülőhelyül, s elővéve albumát – elkezdé
 581     Els|           Manassé odaállt a háta mögé, s nézte – talán nem is a képet.~
 582     Els|            valami hibát ejtett Blanka, s kérte Manassét, hogy igazítsa
 583     Els|             összejárni a Colosseumnak, s ismét napfényre kerülni. –
 584     Els|             nyaklánccal mennék eléjük.~S azzal levette a nyakából
 585     Els|          nyakából a pimpimpáré-láncot, s letette arra a helyre –
 586     Els|         otthagyott viráglánc karikáit, s eltette a keblébe.~A társasághoz
 587     Els|        okvetlenül megöl egy óriást is, s bizonyosan célba talál.
 588     Els|              az magára vette az élcet, s nem késett a megoldással.~–
 589     Els|             fölmentem önt a mai napra, s eleresztem a „Falconé”-hoz
 590     Els|               úr egészen megnyugtatva; s aztán karját nyújtá Dormándynénak,
 591     Els|            várhatja. Ez csak ellenség. S a pártfogók, gyámok és gondviselők
 592     Els|            másformán szép, mint eddig.~S valóban, amint készen volt
 593     Els|            készen volt a toalettjével, s megnézte magát a földig
 594     Els|        gömbölyűséget kölcsönzött neki, s maga az arcszíne is más
 595     Els|         betakarva érezte magát általa, s elbizakodott lett. – Alig
 596     Els|                Blanka a bérszolgának – s mintha szórakozottságból
 597     Els|               maga körül a bérszolgát, s ez még táplálta rossz indulatait.
 598     Els|              fogai alatt ropog valami, s ez bizonyítja a közönyt
 599     Els|                közönyt a beszéd iránt. S ez nem gátolja abban, hogy
 600     Els|               leült az odatolt székre, s közelebb húzta azt.~– A
 601     Els|               Úgy hiszem, latinul van; s azt én nem érteném meg.~–
 602     Els|                akarja az értekezletet, s hosszabbítani a reggelit,
 603     Els|          hordanak szét a hívő világba, s amikből egy csomóval, ha
 604     Els|                húzódnia a hercegnőhöz, s a kezében tartott okiratok
 605     Els|              háza küszöbére fektették, s ott vágták le a fejét.~Még
 606     Els|              az egész világ, hercegnő: s higgye el nekem, hogy ez
 607     Els|               ez ország nyelvét értik, s szokásait ismerik.~– S eszerint,
 608     Els|                 s szokásait ismerik.~– S eszerint, ha mostani házasságunk
 609     Els|               házasságunk feloldatnék, s ha nekem ismét kedvem jönne
 610     Els|                mer lépni sáncai közül, s őt a nyílt síkon szembe
 611     Els|               Hordja ön el az asztalt, s aztán, kérem, maradjon künn,
 612     Els|          maradjon künn, míg nem hívom, s addig ne jelentsen be senkit.~
 613     Els|              beszélje el, mit tud még.~S Blanka oly merész volt,
 614     Els|            deli módon, ha elég szép-e.~S aztán még ő előzte meg a
 615     Els|               a bécsi István-toronyba, s onnan levesse magát. Némelykor
 616     Els|             aki orgyilokkal fenyegeti, s petárdákat hajigál az udvarára,
 617     Els|        petárdákat hajigál az udvarára, s menjen térden azon fejedelem
 618     Els|            ahogy ön azt nekem előadta, s ami nagy részben az ön műve
 619     Els|            minden vagyonát nekem adná, s még azon felül ezt az egész
 620     Els|           Olimpot ekként megközelítik, s Vajdár kiolvasta kérdő tekintetéből
 621     Els|              Hogy engem fiává fogad.~– S ugyan mi oka lehet rá?~Vajdár
 622     Els|             anyám szégyenét bevalljam, s helyette piruljak. Ő szerencsétlen
 623     Els|        Balsorsának szülötte én vagyok. S kinek e balsorsot jóvá tenni
 624     Els|      elinduljak üldözni a holdvilágot, s lessem azt a láthatáron,
 625     Els|             fölé engedte csalni magát, s most mindjárt a levegőbe
 626     Els|                okának kellene lenni.~– S az ok elég nagy. – A féltékenység.~–
 627     Els|                fel bámulva a hercegnő, s egy tekintet az előtte álló
 628     Els|           nézve a féltékenység tárgya. S még mosolyog hozzá!~Ezért
 629     Els|              ma beszéltünk utoljára.~– S ha ez volna az egyenes föltétele
 630     Els|          kegyelem útjához folyamodtam, s nem hiszem, hogy ahhoz a
 631     Els|           ugrott fel helyéből a férfi, s kezével széke támlájára
 632     Els|            arcához vágta a feszületet, s arra az egyszerre visszakapta
 633     Els|                vacogó fogakkal Vajdár, s ajkain megjelent az a kis
 634     Els|               közben szokott feltűnni, s vándorol a felsőajkról az
 635     Els|               a felsőajkról az alsóra, s megint vissza.~A hercegnő
 636     Els|           leszek a földön és a sírban!~S azzal fölkapta az asztalról
 637     Els|            asztalról a békeokmányokat, s kettéhasítá valamennyit.~
 638     Els|         hercegnőnek ijesztő arculatát, s elrohant.~Beppo sietve jött
 639     Els|           sietve jött utána a terembe, s úgy látszik, nagy volt a
 640     Els|               fog többé idehaza lenni, s azzal kiküldte azt, hogy
 641     Els|            lehet kapni – borravalóért, s ahol a hűség nem tart tovább,
 642     Els|               Én nem kötöttem békét.~– S miért nem?~– Azért, mert
 643     Els|             ájulni.~– Pokoli gondolat! S én képesnek hiszem erre
 644     Els|     kiköltöznek a követségi palotából, s egy házat fogadtak ki. Nekem
 645     Els|               Rossi kegyvesztett lett, s vele együtt az egész mérsékelt
 646     Els|                kémeitől és üldözőitől, s a baráti háznál még Manasséval
 647     Els|             tűzhelyhez is közel jutni, s megérteni, hogyan készülnek
 648     Els|               korridor választotta el, s azoktól sokat megtudott,
 649     Els|              mindennap kellene látnom, s aki nem az én contentumomra
 650     Els|            ember nem ennek a világnak, s különösen nem „ennek” a
 651     Els|                találja főbe a másikat; s ha a másikat nem, kit üt
 652     Els|               az ő jól ismert fészkük. S a rómainak az asszonyok
 653     Els|             grófné atyja színész volt, s ő maga is leánykorában ünnepelt
 654     Els|       leánykorában ünnepelt színésznő, s arra mindent rá lehet fogni.
 655     Els|                grófnő igen szíves volt s estélyeire meghívta barátnőjével
 656     Els|                szépsége, vidám kedélye s tiszta német beszéde „ezen
 657     Els|               valami szép ifjú olaszt, s az elrabol tőlem, s akkor
 658     Els|            olaszt, s az elrabol tőlem, s akkor szépen egyedül maradok
 659     Els|            összetenné minden erényeit, s aztán minden hibáit a tengerbe
 660     Els|                is fájdalom volt már. – S az idő nagyon a nyárba haladt
 661     Els|           hitte, hogy Gábor úr tréfál, s elkezdett nevetni.~Zimándy
 662     Els|                ünnepélyes komolyságát, s mint aki meg van győződve
 663     Els|                 akin megfordul minden, s felkérem, hogy legyen keresztapám.~
 664     Els|                egészen komoly állapot, s kezdett elérzékenyülni.~–
 665     Els|                Csak diadalra vezessen, s én megtalálom abban jutalmamat! –
 666     Els|          forrón megszorította a kezét, s még könnyezett is.~Mégis
 667     Els|           tanúsított arckifejezésében, s szavakban is igyekezett
 668     Els|               dolgot csináltak belőle, s senki sem kételkedett rajta,
 669     Els|                ki címét megtartandja), s azonkívül a Cagliari-palotának
 670     Els|              és palotát is megtagadja, s ezt tekintve mégse lehet
 671     Els|           felügyelet alatt maradjon. – S ennek még leggyöngédebb
 672     Els|         fejezte be a hajdani jó barát, s névnapi ajándékul küldte
 673     Els|            ajándékul küldte a grófnak, s hogy most egész lélekkel
 674     Els|              Tizenkilenc éves korában!~S milyen hosszú lehet még
 675     Els|                a bírák csalhatatlanok, s tőlük nincs feljebb hivatkozás
 676     Els|               rendelt palotaosztályba, s a nagy háztartásnak megfelelő
 677     Els|           többi részét a herceg lakta, s a hercegnő lakosztályának
 678     Els|       párkányát kihajló olajfák lombja s kúszó rózsák átnőtt sátora
 679     Els|              átnőtt sátora takarta be, s e kertnek is volt egy külön
 680     Els|           Zimándy úr megkérte a kezét, s ő nem tagadhatta meg azt. – (
 681     Els|             Rómában fognak megesküdni, s azután – nagyon természetes –,
 682     Els|             Zimándynak ott a hivatása, s a nő tartozik követni az
 683     Els|          peréért.~Vegyünk búcsút tőle, s aztán hadd vigye magával
 684     Els|              meg fogja magát javítani, s megszokja lassanként, hogyan
 685     Els|               gyermekeket gyűjt össze, s levesiváshoz és ingviseléshez
 686     Els|               szalonjait is megnyitja, s híres művészeket és előkelő
 687     Els|            majd csak eltelnek az évek, s az emberek nem fognak kérdezősködni
 688     Els|               lettek arcáról a rózsák, s gyönyörködött-e bennük valaki,
 689     Els|              ablakai a piacra nyíltak, s onnan bámult ki a világba,
 690     Els|          átköltözött a mellékpalotába, s most már a kőfalon keresztül
 691     Els|           gyönyörködjenek: az nincsen.~S az ő gyönyöreik zaja kergeti
 692     Els|            Blanka megkapta a váltólázt s azzal vesződött hat hétig.
 693     Els|         olaszországi őszi napok alatt, s a naponkénti kocsizás helyreállítá
 694     Els|               helyreállítá egészségét. S íme, ez is az élet örömei
 695     Els|                Elnyeli-e azt a tenger, s elalszik végképp; vagy kihányja
 696     Els|                 vagy kihányja a Vezúv, s felgyújtja vele a földet?
 697     Els|             orvosi tilalom alatt állt, s ezt teljes értékű mentségnek
 698     Els|                 ami nem volt szándéka, s sietett mentségét elmondani.~–
 699     Els|               körülfogták, leültették, s kérték, hogy beszéljen,
 700     Els|              visszadugta az öve mellé, s kezével inte a népnek, s
 701     Els|               s kezével inte a népnek, s e szókat mondá: „Lasciate!
 702     Els|              utat nyitottak a számára, s engedték tovább menni. Még
 703     Els|        hercegnő, a kocsis bérruhájáról s a hintó színéről. Nagyon
 704     Els|          egyenruhát ad a cselédjeinek, s hintaját elcseréli, mert
 705     Els|           Lateránból ma hazafelé jött, s neszét vette az őt fenyegető
 706     Els|     titkárjával együtt bérkocsiba ült, s azóta Civita Vecchia felé
 707     Els|               nép dühe utol nem éri.~– S nem fordulhat-e a feldühödött
 708     Els|             illik az Atalante divat.~– S ön mindig feketében fog
 709     Els|            azért, mert az elvált férje s annak a kedvese ellen van
 710     Els|               de azt nem kaphatja meg, s aztán az asszony kétségbe
 711     Els|              van esve, meg van ijedve, s mikor az illetékes helyre
 712     Els|               sok. Azután közéjük ült, s elolvasta valamennyit.~Azok
 713     Els|              összhangoznak csodamódon, s együttesen oly kétségbeesettnek,
 714     Els|                legutolsónak van igaza, s a sok igazság közt nem tudja,
 715     Els|             szétbomlott alkatrészeire, s most az oroszlán és a kígyó
 716     Els|            kígyó marakodnak egymással, s a szegény közbeszorult „
 717     Els|            futóhomokba belesüllyedett, s aztán érzi, hogy nyeli el
 718     Els|           megmérgezik a szentelt vizet s az áldozati ostyát; a másik
 719     Els|         hetekig uralkodtak Bolognában, s raboltak, fertőztettek,
 720     Els|      akasztottak, míg maga a polgárság s az olasz vezérek szét nem
 721     Els|             taposnia Vatikán küszöbén, s azon versenyeztek, hogy –
 722     Els|         magának még egy új szenvedést.~S bár legalább tartoznék vagy
 723     Els|              valamelyiknek a győzelmét s a másiknak a porrá töretését!~
 724     Els|                Szent Ágota-templomban, s ** grófnő láthatta őt igen
 725     Els|          nincsen!” – mond az egyik. – „S vegye el, ami van!”– mondá
 726     Els|              húszféle radikál párthoz, s ezért haragszik rá mind
 727     Els|           szegény asszonynak ez a hír! S talán csak egyedül őneki
 728     Els|           kilenchúrú lírára nyugtatva. S a líra húrjai aranyból és
 729     Els|           aranyból és ezüstből vannak, s a líra közepén az a gömbölyű
 730     Els|          amoruettek tartják szétvonva.~S ha még csak látni kellene;
 731     Els|                mondani, hogy megőrült, s még ennél is rosszabb fogságba
 732     Els|               éppen lefeküdni készült, s egy percre megállt tükre
 733     Els|              kezében tartott gyertyát, s még azután is hallani vélte,
 734     Els|             lámpát. – Bebújt az ágyba, s aztán onnan dugta ki félve
 735     Els|            megvilágított festményre. – S erre a Sappho újra elnevette
 736     Els|                az esős időszak beállt, s ez Rómában is zord és kellemetlen.~
 737     Els|            egymást halálra az emberek, s megtanulta, hogy miben különböznek
 738     Els|            egymásnak az összeműködést, s mindegyik a maga esze szerint
 739     Els|              is így önmagától megégni, s aztán hamvaiból megint más
 740     Els|               lángvörös fej közepéből, s a hercegnő annak a helyén
 741     Els|           lámpa világító meg a szobát.~S abból a sötétségből mely
 742     Els|              mélyéből a lámpa tejfénye s egy kezében tartott viasztekercs
 743     Els|         sugárzó gömbölyűséget ád neki; s a kék szemek tele tűzzel
 744     Els|              harisnya sincs a lábamon.~S azzal ruháját féltérdig
 745     Els|              főnix felvonul a magasba, s ha a márványlapot jobb felől
 746     Els|             nyomta meg a márványlapot, s a főnix ismét a helyén volt,
 747     Els|                is fel lehessen nyitni, s ismét bezárni a csapóajtót.
 748     Els|      csapóajtónak kettős vaslapja van, s aközött van egy mesterséges
 749     Els|              főnix szeme félretolható, s azalatt van a kulcslyuk.
 750     Els|                  Mikor egyedül van ön, s nem akarja, hogy valaki
 751     Els|               a kulcsot a zárba tolja, s ezáltal lehetetlenné teszi
 752     Els|        másiknak az aranyozott kulcsot, s a másik azt gondolja magában,
 753     Els|             rendesen tűz szokott égni, s nem minden nő szent Fruzsina,
 754     Els|    megkísértjük. E szobában hideg van, s énrajtam nincs egyéb ennél
 755     Els|              kanócától lángra lobbant, s a kandallóban ismét úgy
 756     Els|              le kényelmesen odaomolva, s fázékony tenyereit a tűz
 757     Els|      hangfogójának látszik, valódi űr, s a csőnek az egyik nyílása
 758     Els|               összetapogatta a karját, s megtörlé két kezével a szemeit.
 759     Els|              fog ön bocsátani önkényt, s holnapután ön lesz az én
 760     Els|                mit az áruló cső áthoz, s melyre a másik hang választ
 761     Els|            majd, hogy egyedül vagyunk, s nem várunk egymáson kívül
 762     Els|           félve húzta maga alá lábait, s kezeit eldugta az öltönye
 763     Els|               őrjöngő Venus imádására. S mind a kettőben áldoztak
 764     Els|             barátja ezeket kiváltotta, s most magánál tartja. Ezeknek
 765     Els|         kellett megtudnia Blankának!~– S e fegyver ellen nincs védelme
 766     Els|               függő Damoklész-kardtól, s nekem e kettő között adott
 767     Els|              bűvészettel ezt az ifjút, s azért a kegyért aztán, amiért
 768     Els|              szédült e tekintet előtt. S valami kínzó hálát érzett
 769     Els|        gazember, ki jól kezeli a kést, s aztán ki tehet a megtörtént
 770     Els|     összeröffen egy csoport gyülevész, s mielőtt valaki megakadályozhatná,
 771     Els|          arcvonásainak elváltozásában, s egyik lábáról lehúzva piros
 772     Els|           Blanka felugrott a helyéből, s a kandalló padkájára tett
 773     Els|                észrevette e szándékát, s nedélyesen ráütött a kis
 774     Els|            mint a papiros sárkányokat, s aztán elvágtam a zsineget,
 775     Els|             oda a pálmát senki másnak. S az tudva van, hogy annál
 776     Els|                én révemen, megijedtek, s úgy elfutottak Rómából,
 777     Els|                maradtunk benne ketten, s nevethetünk rajtuk ketten.
 778     Els|          levegőbe, mint a sárkányokat, s aztán aki játszott velük,
 779     Els|              akkor elvágta a zsineget, s hagyta őket repülni a világba,
 780     Els|            legközelebbi Róma leégésig.~S aztán lanyhán vonogatott
 781     Els|                vonogatott a vállaival, s szemeit kéjesen lehunyta
 782     Els|        felszökteté a főnixes érclapot, s ugyanazon ruganyos mozdulattal,
 783     Els|               a kandallón túli üregbe. S aztán a főnix ismét a helyére
 784     Els|          maradt nő ágyához tántorgott, s hálóköntösöstül beleveté
 785     Els|               gondolatait.~Mi ez a nő? S mit akar ez ővele?~Kedvese
 786     Els|             talán még egy másiknak is? S talán az egész világnak?
 787     Els|               annak, ki vele vétkezik, s holnap őmaga veszi játékszernek
 788     Els|        játékszernek vétke osztályosát, s minthogy ez neki mulatságot
 789     Els|             Hisz Szent Ágnes kápolnája s Faustina fanuma egymás fölé
 790     Els|             egymás fölé vannak épülve, s az emberek idvezültek itt
 791     Els|              lehet, hogy jó szíve van, s tud szánalmat érezni az
 792     Els|               sámsoni erejének titkát, s aztán – vágja le a hosszú
 793     Els|        rejtekajtó titkát tudatta vele, s a kulcsot elhozta neki,
 794     Els|              hogy őt védtelenné tegye, s elárulja.~Összeborzadt attól
 795     Els|               korcsává kereszteződött, s nem védte őt azalatt más,
 796     Els|         diplomácia nagy cselszövényei, s amiknek alakjait ő csak
 797     Els|             más, csak „ugró” és „futó” s mikor ** grófnőnek útjába
 798     Els|    megváltoztatja egész lakrendszerét, s hálószobának más helyet
 799     Els|               vele együtt a templomba, s onnan az oltáregyesületbe,
 800     Els|    puskapor-fogyasztó darabokat adtak; s Blanka a színpadi lövöldözésektől
 801     Els|               cukorcsemegékkel együtt, s cselédjeinek megengedte,
 802     Els|        osztrákokat. Aztán bezárkózott, s meggyújtotta a szamovár
 803     Els|                mandolint vette kezébe, s valami stanzát kezdett el
 804     Els|            percben felelt neki Sappho.~S néhány pillanat múlva már
 805     Els|                 A főnix utat engedett, s az embermagasságú nyíláson
 806     Els|            cipőkbe szorított lábacskái s az alsószoknya finom csipkehímzete.~–
 807     Els|              már vendége leszek önnek. S hogy ebben az órában vár
 808     Els|       vendégétől a mantilt és kalapot, s amíg felszította a kandallót,
 809     Els|              kezébe vette a mandolint, s eldalolta Musset Alfrédnak
 810     Els|            meghívta őt a teaasztalhoz. S egyúttal megkérdezte tőle,
 811     Els|           gyóntatóm szokott szólítani, s ha azon hallom magamat hívatni,
 812     Els|        Csiklandotta az. Nevetett neki. S a nevető nő nem tud ellentállni.~–
 813     Els|            senki se árulkodik utánunk. S azt önnek jó lesz megtudni, „
 814     Els|   egyházközségből meg lehet szöktetni, s hogy Cagliari herceg évdíja
 815     Els|                szobájának a levegőjén, s lesz nagy lótás-futás, a
 816     Els|            kifűzte a selyem vállfűzőt, s kivont alóla – egy pálmalevelet.~–
 817     Els|           annak arcpirulását elrejtse. S azután elkezdte a hercegnő
 818     Els|            felmagasztalni a szivarját, s rávenni, hogy szívja be
 819     Els|           pohár vizet töltött magának, s megízlelé.~– Ah, be meleg
 820     Els|         kutatni fogok.~– Lehet bátran.~S mire Blanka visszatért,
 821     Els|             megkapóan bűbájossá teszi, s e rózsaszín világításnak
 822     Els|               az oroszlán kalickájába, s akit a nagy vérengző állat,
 823     Els|                az irtóztató tenyerébe, s megnyalogatja fejét. Meglehet,
 824     Els|                összecsapta az albumot, s felkiáltott:~– Cudar kutyanép
 825     Els|             hogy ő legyen benne az úr, s a nő a rabszolga. – De minden
 826     Els|                megnézni, mi baja lett. S ott találta egy szögletben
 827     Els|           odaveté magát a zongora elé, s elkezdé rajta egész tűzzel
 828     Els|              kihívó, büszkén elutasító s megint kacérul visszacsalogató
 829     Els|               részt a tánc lejtéseiben s egy arc, melynek fehér alabástroma
 830     Els|                a kezét Blanka karjába, s úgy tért vissza vele a másik
 831     Els|               csak bolondok lakhatnak, s ha kiszabadulnak is, bolondok
 832     Els|           beszél mással, mint papokkal s kegyes asszonyokkal, mégis
 833     Els|         utcákra, és senki se szól meg! S ha egyszer kedvem tartja
 834     Els|               betűs ölnyi plakárdokon, s az lesz belőle, hogy egész
 835     Els|              nép koszorúkkal temet el, s a papok kanonizálni fognak! –
 836     Els|           márkinő elérté a nyomatékot, s elnevette magát.~– Nem úgy, „
 837     Els|   szerencsétlenségének okozói vagyunk, s égig érő botrány volna,
 838     Els|              operaházi álarcosbálra.~– S önök azt egy páholyból nézték.
 839     Els|              azt egy páholyból nézték. S ön elálmosodott rajta. Tudom.~–
 840     Els|                én álarcos estélyeimet, s akiknek én bírom a titkaikat,
 841     Els|          akiknek én bírom a titkaikat, s akiket álcáik dacára ismerek.
 842     Els|            meghívójeggyel lehet jönni, s azt terembe lépés előtt
 843     Els|        minőségét a meghívójegy hátára, s mikor együtt vannak, akkor
 844     Els|             áthozza a jegyeket hozzám, s azokból azután én könyv
 845     Els|    rózsakoszorú egyesület alelnöknője; s a spanyol grand, akinek
 846     Els|             országgyűlési képviselőnk, s az a hercegnő, kit karján
 847     Els|  tudakozódjanak az ön udvarmesterénél; s nem árulja az el egyiket
 848     Els|          természetes, hogy azt teszik, s én nem látom át, hogy miért
 849     Els|            Amellett elmés, találékony, s ő maga kitalálhatlan. Minő
 850     Els|              világhírét alapítaná meg, s a negyven ember közül egyedül
 851     Els|                ostromolni kérdéseivel, s hogy ejtené azt kétségbe;
 852     Els|              ismeretlen nőt hintajáig, s azzal együtt hazáig üldözzék;
 853     Els|            kívánság – monda a márkinő, s átnyújtá a legyezőt Blankának. –
 854     Els|         magának minden botrány nélkül, s akkor az egészhez nem kell
 855     Els|               a komornáját elbocsátja, s aztán kizárja a szobájából,
 856     Els|            aztán kizárja a szobájából, s a következő percben készen
 857     Els|               én addig őrzöm az ajtót, s visszatérve én fogok lejobban
 858     Els|           napra tegyem a meghívásokat. S ebben az ön akarata dönt.
 859     Els|          szintén meg akarja ünnepelni, s valószínű, hogy engemet,
 860     Els|                hivatalos bankett lesz, s Rossi nem fog odahaza lehetni,
 861     Els|            járjanak az utcán kiéhezett s rongyaikban didergő embertömegekkel.~
 862     Els|         egyszer előjöttek a brigantik, s azt mondták: „Le a polgárokkal!
 863     Els|               polgárokkal! Éljünk mi”, s a „Viva noi!” mellett kiszabadították
 864     Els|           börtönökből a gonosztevőket, s aztán csináltak egy olyan
 865     Els|            járnak, azok a patkányok.~– S ha mégis felszínre találnak
 866     Els|             ülni magához az asztalhoz, s nem érik be a nagy szavakkal,
 867     Els|       társadalom megmentői itt vannak, s a rabló csordával együtt
 868     Els|           együtt a zászlót is leverik, s akkor mi tartjuk a „Te Deum
 869     Els|                víz még élénkebbé tesz, s nagy vízzel minő a tenger,
 870     Els|           üdvriadallal fog köszönteni, s mikor a cukrászom kiosztja
 871     Els|               az édességeket sütötték, s amiket az a torkoskodó nép
 872     Els|             törni fogják magukat érte. S ez lesz az egyedüli forradalom. –
 873     Els|                A színháznak vége lesz, s ha cselédeim zárva találják
 874     Els|             valamit találnak gondolni.~S gúnyos szemérmetességgel
 875     Els|               a márkinő eltávozhassék, s járdapadlóul tette keresztül
 876     Els|     legfigyelmesebb hallgatókra talál. S ezt tanította a szép Cyrene
 877     Els|               a szép Cyrene Blankának.~S ez a pohár úgy itatja magát!~
 878     Els|               olyan esendők, mint más. S a halhatatlanok szeretnek
 879     Els|               akarja előzni a társait, s azért biztatja olyan nagyon
 880     Els|           országgyűlési tudósításokon, s azontúl naponként csak a
 881     Els|             nyelvét soha nem hallotta, s csak azért nem felejtette
 882     Els|              oka megszeretni nemzetét, s a népet nem is látta máskor,
 883     Els|            kihullott kezéből a szövet, s maga elé tekintett, úgy
 884     Els|             csábította az elmenetelre, s a csillagos ruha, a granátkorona
 885     Els|             előtte megérkezett hintók, s várnia kellett, míg tolamonkint
 886     Els|               főlépcső bejárata előtt, s a kapus kinyitá a kocsiajtót.~
 887     Els|            ugyanazon baljóslatú arcok, s azok között egy, ki mindjárt
 888     Els|              hogy elkezdett reszketni, s visszahanyatlott kocsija
 889     Els|           ugrott ki kocsijából Blanka, s a kapustól Rossiék után
 890     Els|              hercegnő odarohant hozzá, s összekulcsolt kezeit a miniszter
 891     Els|               e szónál a miniszterhez, s megfogta a kezét.~– Mit
 892     Els|                legrosszabbat sejtem.~– S én kiszámítom azt, a körülmények
 893     Els|               a parlament bejáratához, s szoríttassa hátra a gyanús
 894     Els|              Ez meg fogja őket győzni!~S aztán kezet szorított mind
 895     Els|               mind a három vendégével, s kérte őket, hogy siessenek
 896     Els|                fegyvert vigyek közéje, s a szabadságot azzal, hogy
 897     Els|      parlamentépületbe. Hazahajtatott. S azután haza térve, abban
 898     Els|           szökőkút örök habmoraja zúg, s leste a városi zajt.~Zaj
 899     Els|             aggodalma hiú agyrém volt, s sajnálta már, hogy elmaradt
 900     Els|             bezárkózott hálószobájába, s előszedte az álarcos estélyhez
 901     Els|               óhajtotta őt újra látni, s titokban felpróbálta a csillagos
 902     Els|               Blanka elrejté jelmezét, s sietett az ajtót kinyitni.
 903     Els|              kezéből a hírlapcsomagot, s megint becsukva az orra
 904     Els|       proklamálhatták a köztársaságot, s megválaszthatták szabadkőmíves
 905     Els|           elővette csillagos jelmezét, s tanulmányozta annak redőzetét.~
 906     Els|               világ egy özönvíz volna, s a Cagliari-palota az Ararát
 907     Els|               egész csillagos jelmezt, s behajítá ruhatárába.~„Ő
 908     Els|               kandalló sötét és hideg, s azt kérdezé, hogy ne gyújtson-e
 909     Els|              odakünn – mondá a cseléd, s neki is kék volt az orra.
 910     Els|                mandolint a kerevetről, s egy szegletbe dobta.~(–
 911     Els|       szegletbe dobta.~(– Nem megyek.)~S hogy ellenállási ereje annál
 912     Els|             merítette az elhatározást. S nem várt vele, míg a felöltött
 913     Els|                utca tele van néppel.~– S mit csinál ott a nép?~–
 914     Els|               egyik kormány száműzött, s a másik hazaeresztett; néhányan
 915     Els|   hazaeresztett; néhányan egyenruhában s a rőzsevágó késekkel az
 916     Els|           láttam villanni a levegőben, s aztán egy vérsugárt magasra
 917     Els|                Valóban az, hercegnő.~– S ki a gyilkos?~– Azt megláthatjuk
 918     Els|               hanem vállaikra emelték, s nem kötözték meg, hanem
 919     Els|             lenn vannak most az utcán, s együtt táncolják a „danse
 920     Els|           hajnalodik, napfelkelte van, s a nap nem keleten, hanem
 921     Els|          minden vastáblája nyitva van, s a termek kivilágítva.~–
 922     Els|               hogy ott ma vigalom van, s hogy neki is ott kellene
 923     Els|             zenéje is át fog hangzani.~S valóban, amint az inas egy
 924     Els|               Rakjon több fát a tűzre, s aztán menjen a szögletszobába,
 925     Els|               menjen a szögletszobába, s adjon hírt, ha a néptömeg
 926     Els|               paloták szobái hidegek), s sietett a szögletterembe.~
 927     Els|               az utcasártól, megtépett s a fantázia kicsapongásaival
 928     Els|               dugott ruhaszegélyekkel. S ez mind tombol, táncol,
 929     Els|             jelölik az utat nyomukban.~S a tömeg közepén ott hoznak
 930     Els|            Néhány fáklyás veszi körül, s azok igyekeznek a megdicsőített
 931     Els|              alak arcát megvilágítani.~S így közeledik, emberi vállakon
 932     Els|              Péter-templomi tribünről, s akihez még a saját gyermeke
 933     Els|           gyermeke is félt közelíteni.~S most éljent ordít neki az
 934     Els|           ordít neki az egész sokaság, s egy némber, ki oly boldog
 935     Els|               két kezével a csecsemőt, s odatartja eléje, hogy csókolja
 936     Els|               még nincs lemosva a vér! S akad asszony elég, aki utánozza.
 937     Els|               elhozták a saturnáliába, s mutogatják nekik a gyilkost: „
 938     Els|         megállt a pokolbeli díszmenet, s a riadalból kiveheté Blanka,
 939     Els|               körül tért kanyarítanak, s annak a közepébe ugranak
 940     Els|          némberek, palackkal kezükben, s elkezdik toporzékolni a
 941     Els|     előrefurakodnak rögtön a némberek, s elzárják az utat a katonaság
 942     Els|        felrivall: „Éljen a hadsereg!”, s a carabinierik trombitásai
 943     Els|               carmagnolát harsogtatni, s a dühödt maenadok kiragadják
 944     Els|               jegyzé fel a történelem, s annak az ezredesnek a nevét,
 945     Els|               a nevét, aki megcsókolta s megáldá az orgyilkost, Calderrarinak.~
 946     Els|              tartja gondviselés alatt, s az is odalenn táncol valahol –
 947     Els|              igen defectus állapotban, s a képe összekarcolva. –
 948     Els|               megrohanta a börtönöket, s kiszabadította az elítélt
 949     Els|               ablakokon a vastáblákat, s bezárják a kapukat!~…Aha! …~–
 950     Els|             hogy mi történik ott künn. S még ők jajveszékeltek legjobban.~
 951     Els|              menjenek már most aludni, s akármi történik az utcán,
 952     Els|              magának a hálószobájában, s aztán elzárkózott a magányába,
 953     Els|     képzeletébe; egymásnak ellenmondá, s mégis egymást kiegészítő
 954     Els|           áthozta a tivornya hangjait (s azt csak a Blanka hálótermének
 955     Els|          szoborkép lírájának üregéből; s Blanka azon gondolkozott,
 956     Els|              most a csendet hallgatta.~S aztán úgy tetszett neki,
 957     Els|          felhangzott a jégeső kopogása s közbe a felhődörgés, mely
 958     Els|      ablaktábláit hajigálják kövekkel, s a kaput kísértik betörni.~
 959     Els|          hátlapján halk zörgés hallik, s a csapóajtó felvonul a főnixszel.~
 960     Els|                A zsarátnok még izzott, s teljesen megvilágítá a mögötte
 961     Els|              ki a tüzet a kandallóban, s engedje meg, hogy e rejteken
 962     Els|                feje elől elmenekültek. S ez már az önök baja.~– Hallgasson
 963     Els|               átugorjék a zsarátnokon, s amilyen erős ő gyönge felével
 964     Els|                azt tehetetlenné tegye, s az utat erőszakkal nyissa
 965     Els|          fegyvertárából a fegyvereket, s álljanak az ajtó védelmére.
 966     Els|             lett ezen éj tivornyáitól. S aki eltűnik e föld alatti
 967     Els|           Blanka fogta az extincteurt, s elparáholta vele a zsarátnokot.~–
 968     Els|         márkinő átlibbent a kandallón, s palástját felemelte e percben.
 969     Els|                sötétet a hálótermében, s bocsássa le az alcoven kárpitjait,
 970     Els|         fürdőkád félrefordul a talpán, s egy kerek nyílást hagy tárva,
 971     Els|           Blanka lázas izgatottsággal, s felé se nézett az eltávozónak.~
 972     Els|        alcovenkárpit mögé elrejtőzött, s onnan leskelődött kifelé.~
 973     Els|            lehúzott cipőkkel kezükben, s bíborpalástjukkal a hónuk
 974     Els|               hátára fektette hanyatt, s a nő danolt.~Egy másik,
 975     Els|               nem látott a lába előtt, s káromkodva tápászkodott
 976     Els|           észrevehető időköz telik el, s nem jön a kandallóból elő
 977     Els|            petárdát tettek a kapu alá, s a tűzgéppel kivettették
 978     Els|               Megáll a kandalló előtt, s egy lábnyomására bezáródik
 979     Els|           Blanka szívére nyomta kezét, s felüdülten sóhajta, mint
 980     Els|             elébe a délceg Venus-alak, s ezt súgá oda neki:~– Jól
 981     Els|             egyiteket a másitok által, s megtartottam volna magamnak
 982     Els|              vele fizetve, úgy hiszem!~S midőn a levelet átnyújta
 983     Els|               a bő prémes palást alól, s ez a kar meztelen volt egész
 984     Els|             csillogása bőszítette fel, s a Cagliari-hercegek felhalmozott
 985     Els|                 hogy mindaz hová lett, s nem nyugosznak meg abban,
 986     Els|             tükrök össze vannak törve, s a bútorok szét vannak hasogatva,
 987     Els|                merre menekülhettek el. S még megtalálhatják az összeköttetést
 988     Els|       bátorsága, az az ágyban fekszik, s akié kisebb, az az ágy alatt.~
 989     Els|         helyiségbe, ahol sohasem volt, s ahova nem volt szabad szövétneket
 990     Els|              fölnyitotta a csapóajtót, s belépett az ismeretlen folyosóba,
 991     Els|             dugott bele a kulcslyukba, s le hagyta azt hullani a
 992     Els|        észreveszik a menekültek útját, s az udvarról egyenesen felhatolnak
 993     Els|              bútorok tört darabjaiból, s a tűz körül táncolta a tarantellát
 994     Els|            véleményüket e tekintetben, s minthogy az igazhívőnek
 995     Els|            hiszekegyje alaptételeiről, s sorba szidja azokat a szentségeket,
 996     Els|         szöktek meg! – kiáltá a másik. S már hozták a lábtót, hogy
 997     Els|            csövei számára volt építve, s a föld alatti utazót a Cloaca
 998     Els|           nyomra vezette az üldözőket, s most ezek mindaddig, míg
 999     Els|             vérszomjasan, kincséhesen, s megtudják, hogy rá voltak
1000     Els|          levezető csatornájára talált, s visszaomlik a föld alá.