Part

1001     Els|            utat. Azok, hatvanöt ember, s köztük huszonöt cseléd,
1002     Els|            sötétben maradt is előttük, s a hír visszaszivárog a nép
1003     Els|        lakosztályát fogják megtámadni, s megszabadított ellenségért
1004     Els|                 Már kora szürkülettel (s a novemberi regghajnal igazán
1005     Els|     külhatalmak követei maradtak vele, s mintegy száz testőr, akik
1006     Els|               tömegek, összekeveredve, s rémkiáltások hangzanak: „
1007     Els|          öldöklik a népet! Fegyverre!”~S aztuán visszatódul megint
1008     Els|           carabinierik lőfegyverekkel, s a puskaropogás állandóvá
1009     Els|               az emberek a háztetőkre, s onnan lövöldöznek be a Vatikán
1010     Els|                barátok lettek azáltal, s elkezd nekik szónoklatot
1011     Els|               a tömegből. – Le vele! – S azzal elkezd rohadt narancs
1012     Els|            utat tör magának az ágyúig, s mikor már a veres sipkás
1013     Els|           kicsavarják a tüzér kezéből, s eltapossák a sárban; mások
1014     Els|                mások megint felkapják, s újra meggyújtják azt.~Ekkor
1015     Els|               felülmúló rivalkodással, s a lövések megtízszereződnek.
1016     Els|                a pápa! Éljen a háború!~S az ujjongó néptenger visszatolja
1017     Els|               az utcák emberfolyamait, s következik a nagy ölelkezés.~
1018     Els|         égsarktól a másik felé fordul, s forgószelet támaszt az emberi
1019     Els|          kapuja már be volt támasztva, s előtte fegyveres nemzetőr
1020     Els|                folyosón a csapóajtóig, s hallotta, hogy járnak-kelnek
1021     Els|                hanem csak a ladronaia.~S neki tudnia kell azt, hogy
1022     Els|             rovargyűjteményük falához, s rábízzák, hogy vergődjék,
1023     Els|             még ma elmegy a Vatikánba, s személyesen szól Blanka
1024     Els|               elkobzását indítványozá, s az illető házakra, mint
1025     Els|               volt egy haldokló anyja. S a kertésze kikérte a bizonyítványát;
1026     Els|                saját címeres hintaján, s egyenruhás kocsissal a bakon.~
1027     Els|                öltözetét vette magára, s esernyővel a kezében elindult
1028     Els|              megadattak, megtartatnak, s a nép boldog lesz és megelégedett. –
1029     Els|                   Béke legyen veletek, s nekem is hagyjatok békét.” –
1030     Els|         pártfogóm volt, meggyilkolták, s a gyilkost ott táncolta
1031     Els|                szólt a grófnő hidegen, s ez volt búcsúszava a hercegnőhöz.~
1032     Els|          indulatú néposztály Rómában), s az utcai boltba belépve „
1033     Els|         szüntelen kémektől őrizkednék, s amint ez a hercegnőt meglátta,
1034     Els|               elé tette a mutatóujját, s lehúzta a fejét a nyakába,
1035     Els|            Adoriano az emeleten lakik, s a lépcső meredek. Minden
1036     Els|                nézett a kis emberkére, s meg nem foghatta, honnan
1037     Els|              képeket, ha vevő érkezik. S meglehet, hogy mikor a csizmadiának
1038     Els|                volt, kidűlő erkéllyel, s azért különösen kedvező
1039     Els|             egész télen át zöld marad, s ez meg az alsó világítást
1040     Els|              alsó világítást vette el, s így éppen csak az oly nehezen
1041     Els|                halhatatlan repkénnyel, s túl rajtuk szelíden emelkedő
1042     Els|            ciprussal, pineákkal fedve, s a távolban szakadozott hegyek,
1043     Els|               idő is kiderült egészen; s az a sötétkék, minden színt
1044     Els|              dőlt az ablak párkányára, s sokáig elbámult e képen,
1045     Els|               sokáig elbámult e képen, s azalatt arra gondolt, hogy
1046     Els|         odavezeté Plankát az ablakhoz, s egy fülkéről félrevonva
1047     Els|          eltalálni egy arcot emlékezet s egy vasúton felvett vázlat
1048     Els|       kilódította: holt emberré tette, s újra feltámasztotta. Íme,
1049     Els|           alább! – mondá a polgártárs, s nevetni kezdett. – De aztán
1050     Els|             tudok. Rendben van minden.~S azzal érthető pantomimikával
1051     Els|      topographice fölvett az albumába, s nem elég-e Cittadino Scalcagnatónak
1052     Els|                mindig az inasom fizet. S az most otthon maradt.~–
1053     Els|               hercegnőt a bérkocsihoz, s még egyszer megkérve, hogy
1054     Els|          felsegítette őt a bérkocsiba, s amíg csak láthatta, mindig
1055     Els|       mindenütt utat nyitottak előtte, s mosolyogva bocsáták odább. „
1056     Els|       arcvonásait hazavigye emlékében, s még a lábnyomát is lerajzolja
1057     Els|          lerajzolja a nedves homokról, s aztán megörökítse az arcot
1058     Els|             egyik nevezetes remekműve. S mentül jobban esteledett,
1059     Els|           ajtón az inas a hercegnőhöz, s elsápadt arccal kiáltja,
1060     Els|               néző ablakokhoz sietett, s kitekintett a szabadba.
1061     Els|              fényben égett a láthatár, s e fény egyre növekedett,
1062     Els|            kettő között az acélkék ég.~S az égő, ijesztő hajnalfény
1063     Els|              világ meggyulladt!~– Uram s én Istenem! Mi ez? – töprengett
1064     Els|             téren jajgatva zajlott alá s fel a nép kiabálva:~– A
1065     Els|             alatta jártak azok mélyen. S ez volt a legszokatlanabb
1066     Els|            háznépe tán az udvaron van, s kitekintett az ablakon.~
1067     Els|           keresztül, azon hatoltak be.~S akik ott vannak, azok oly
1068     Els|           sincsen, aki megvédelmezzen?~S a ciprusfának jó szíve van,
1069     Els|          ércteljes férfihangon mondta. S a hercegnő előtt ismerős
1070     Els|               előtte.~Odarohant hozzá, s úgy volt, hogy a nyakába
1071     Els|           ölelkezni két holt embernek! S aztán csak a kezét nyújtá
1072     Els|             feje fölött az örök város. S ez nagyon jókor jött most.
1073     Els|                rablók akarnak betörni, s cselédjeim szétfutottak.~–
1074     Els|          embert vagy kettőt főbe ütök, s az annak lesz baj. Ha pedig
1075     Els|              akkor halálra hűti magát, s az aztán…~Nem mondta végig.
1076     Els|              hanem van védelmi szer. – S aztán kihúzta kabátja zsebéből
1077     Els|          azután odament a kandallóhoz, s annak érclapját megdöngetve
1078     Els|                nem voltam szállásomon. S mi oka volt a hercegnőnek
1079     Els|                fel önnek?~– Igen, ő.~– S miért adta a márkinő az
1080     Els|              vagyok a vendégei között. S ön nem akarta, hogy engem
1081     Els|                engem is agyonverjenek, s aztán, mikor mindenki elfutott,
1082     Els|           hitem nem volt olyan erős.~– S most ugyanazok, akiket ön
1083     Els|                után ne érintse az öné.~S Manassé a gyertya fölé tartá
1084     Els|          gyertya fölé tartá a levelet, s aztán égve a kandallóba
1085     Els|          mostanit. A papok hadakoznak, s a katonák prédikálnak. De
1086     Els|            szerencsétlenség fenyegeti, s az az enyém is. Megyek az
1087     Els|                Úgy tesz, mint Rossi?~– S lehet, hogy úgy járok, mint
1088     Els|            össze a kezeit az ifjú elé, s oly szívszakadva kérte:~–
1089     Els|             minden társadalmi rendnek. S önnek sok és hatalmas ellensége
1090     Els|            hercegnőt én odáig kísérem, s a Colosseum kapujánál várunk,
1091     Els|                 Ön csak akkor jön elő, s megismerteti magát a grófnővel.
1092     Els|              én pedig utazom északnak, s egyszer aztán közöttünk
1093     Els|          Valóban így! – rebegé Blanka, s odanyújtá neki a kezét megcsókolni.~
1094     Els|           mondjam önnek: „jó barátom”, s ön nekem: „jó barátném”.~–
1095     Els|                ha minden más elfogy.~– S hová teszi ön „azt” a képet?~–
1096     Els|         kellett kerülni a templomokat, s ez Rómában nem csekély feladat;
1097     Els|       körmenettel járt a megriadt nép, s elállta az utat.~Egy utcában
1098     Els|              puskával felfegyverkezve, s erősen kivilágítva. Megállíták
1099     Els|      kivilágítva. Megállíták a kocsit, s akarták tudni, ki ül rajta,
1100     Els|                magáét, mind a hölgyét, s az ellen nem lehetett kifogásuk.
1101     Els|              viselnek hercegasszonyok!~S a hercegnőt kiszabadítják
1102     Els|            elmúlik, mint a lemenő nap, s akkor aztán egyszerre sötét
1103     Els|          összhangban vannak egyesítve. S most mindezt még az égi
1104     Els|                ponton összetalálkozik, s a két ablakon keresztülragyogó
1105     Els|           harangok kongnak: bing-bang! S az egész város zúg a procesziók
1106     Els|        emelkedő kötelességekkel jár.~– S nincsen-e az én fejemen
1107     Els|                Blanka megfogadta szót, s mind a két kezével belefogózott
1108     Els|               karját nyújtá Blankának, s elvezette őt az épület óriás
1109     Els|           ketten. Szerény lakoma volt. S jóllaktak vele.~A kapusnak
1110     Els|          mondták egymásnak, de tudták.~S ugyan mi gátolja őket abban,
1111     Els|               egyszer kezet szorítani, s búcsút venni a soha többé
1112     Els|            kocsilámpást hoz a kezében, s azzal világít az utána jövő
1113     Els|                Blanka kilép a sötétből s eléje siet a hölgyalaknak,
1114     Els|             eléje siet a hölgyalaknak, s bizalmas néven szólítja
1115     Els|                férfi. Blanka rátekint, s úgy rémlik, mintha látta
1116     Els|             Gyorsan elhaladt mellette, s sietett a hintót elérni.~
1117     Els|              és lilaszín girlandokkal, s odatérdelt a kocsihágcsóra,
1118     Els|              kísérő férfi közbelépett, s erőszakosan kitépve kezeiből
1119     Els|                maga fölugrott a bakra, s a hintó kigördült a Colosseum
1120     Mas|             választja el: a víz színe. S e kettő között hintálja
1121     Mas|             Egy kéz, mely fenntarthat, s egy lehelet, mely elmeríthet.~
1122     Mas|              sötét pontot: „Vitorla!”, s mikor egymás mellett elrepülnek,
1123     Mas|             szárazon gyűlölik egymást.~S akik különben is szeretik
1124     Mas|          felmerülnek a hullámok közül, s velük együtt százezrei az
1125     Mas|                az elsüllyedt hajóknak, s szárnyra kelt emberek szárnyra
1126     Mas|                a hölgy a lábainál ült, s fejét hátrahajtó az ifjú
1127     Mas|           hátrahajtó az ifjú térdeire, s annak balját kezei közt
1128     Mas|           piros arcát hozzá cirógatta, s lopva egyet csókolt a kézen.
1129     Mas|              egy vitorlást felfogadni, s ezzel tovább tart az út.
1130     Mas|               ezzel tovább tart az út. S még azt sem tudjuk, hogy
1131     Mas|            hozzá nagy sötét szemeit.~– S én oda viszlek, ahová te
1132     Mas|           elhagyja a nőt, akit szeret, s fölkeresi a vészt, amit
1133     Mas|              Minden elkövetett hőstett s minden elmulasztott hőstett
1134     Mas|          tízezer scudit szent célokra, s kapsz engedélyt, egészségi
1135     Mas|          megújítod a kegyes adakozást, s megújítják az engedélyt.
1136     Mas|             útja a szerelmesek hazája. S minthogy a föld gömbölyű,
1137     Mas|          melegtől átsugárzott képeket, s a te szíved melege érzik
1138     Mas|       beszélnek, otthagyod a kioszkot, s tovább mégy a próféták vándorútján.~
1139     Mas|            hirdetni fogják a világnak, s az a hír, mint a pók, a
1140     Mas|             elveszitek az örömeiteket, s nem kérdezitek senkitől,
1141     Mas|              ahol nincs többé templom; s titkaitokat el nem árulhatja,
1142     Mas|            gyónás szentsége őrzi nála.~S ha elfogy ez a három világrész,
1143     Mas|            magával hordja boldogságát.~S ha egyszer körüljártátok
1144     Mas|       áldozatgalambok vérével jelölve, s visszahoz benneteket az
1145     Mas|             lett művész remekműveivel. S ez igazolni fogja egymáshoz
1146     Mas|      lángésznek megnyitják az Olympot. S azontúl egymáshoz tartoztok,
1147     Mas|         férjétől üldözött királyné is. S a férj Nagy-Britannia királya
1148     Mas|               A nő nem védhette magát. S mégis föl lett mentve. A
1149     Mas|        félistenné tette boldogságában. S a nőt mégis mindenki fölmentette:
1150     Mas|             laknak, ahol zöld a világ.~S aztán nem fognak benneteket
1151     Mas|             országában jártok azalatt, s mikor egyszer tetszeni fog
1152     Mas|                ez idő alatt, amit ti!”~S ezzel a térdére ült a hölgy
1153     Mas|                ült a hölgy a férfinak, s átölelte annak a fejét,
1154     Mas|                  mondá gyorsan Blanka, s épp olyan gyorsan arcul
1155     Mas|                helyére a kormánypadra, s a kerékküllőt két kezébe
1156     Mas|            minden népe fegyverben áll, s rohan egymást öldökölni.
1157     Mas|                 gyalog, fázva, éhezve, s tanyázik velem barlangokban,
1158     Mas|       barlangokban, pásztorkunyhókban, s mindennap fölteszi a rettenetes
1159     Mas|               Kalauzunk az ágyúdörgés, s világítótornyunk az égő
1160     Mas|                 kalapács, próbatégely.~S veszteségének nem az lesz
1161     Mas|                az oltárok házaiból is, s amint elfordítják tőle fejeiket
1162     Mas|              úgy, ahogy én teszem azt.~S aztán reggeltől napestig
1163     Mas|              pedig végez nehéz munkát, s este, mikor megjön, sárosan,
1164     Mas|              oltár. A nép maga énekel. S az rideg, vontatott, egyhangú
1165     Mas|               a férfinak mindhalálig!” S akkor az egész ház föláll,
1166     Mas|             akkor az egész ház föláll, s rázendíti az ament! S akkor
1167     Mas|          föláll, s rázendíti az ament! S akkor a nő, aki asszonya
1168     Mas|           tiszteletreméltó agg férfiak s tisztelettudó gyermekek,
1169     Mas|             hajadonok képeznek előtte. S mikor eljön az idő, hogy
1170     Mas|                erőszakos rántást tett, s aztán odaveté magát az ifjú
1171     Mas|               A hajó északnak fordult, s megkezdte futását – a holdbeli
1172     Mas|              még most csak rabom vagy. S abban én nem nyugszom meg.
1173     Mas|            eléje alkotmányt követelni, s százmilliói az élőknek fogják
1174     Mas|                vagy amit te mondtál.~– S te választottál a kettő
1175     Mas|                Feleségem akarsz lenni. S hogy az lehess, meg kell
1176     Mas|             Istent, akit én követek.~– S hogyan ismerem meg őt?~–
1177     Mas|                a lelket a tudás által; s mindezekért nem zúgolódni,
1178     Mas|             jóltevésnek, a tanulásnak, s mindezekért áldani azt az
1179     Mas|              sem fájt a másik csókja.~…S most aztán súghatta a nő: „
1180     Mas|            előttünk a föld hatalmasai, s megkérdik tőlünk, hogy kik
1181     Mas|               és hová akarunk menni. – S mindezekre mi igen rossz
1182     Mas|                a forradalom fészkéből, s Magyarországba megyünk,
1183     Mas|             öltök, bajuszomat levágom, s szolgállak az egész úton
1184     Mas|                utazol haza birtokodba, s én követlek, és hordozom
1185     Mas|              hozzád, azt nem bírom ki. S hogy te ezt a szép kis drága
1186     Mas|              egy útitáskát a hátunkra, s nekiindulunk gyalog a Karszt-hegyeknek,
1187     Mas|             gyalog a Karszt-hegyeknek, s ösvényeken, amiken okos
1188     Mas|           magát Manasséval eljegyezte, s evégett utaznak együtt Erdélybe,
1189     Mas|           meglepetés lesz Gábor úrnak!~S hogy annál hitelesebb legyen
1190     Mas|          átöltöztek isztriai póroknak, s aztán a legelső albergóban
1191     Mas|              csak fészkét rakja rajta, s másunnan hordja oda eledelét.
1192     Mas|       les-zugait, amiket kerülni kell, s az útféli tanyákat, amikben
1193     Mas|          Messze vannak azok egymástól, s gazdáik nem mindig vannak
1194     Mas|           mostohaapjával, az ördöggel, s kierőszakolt a kőből annyi
1195     Mas|     ültethetett, rozst vethetett bele, s körülvette azt kőkerítéssel.
1196     Mas|             magát a sziklák oldalaiba, s nem mert túlnőni a palarétegen,
1197     Mas|       Éjféltájon, mikor lemegy a hold, s tovább utazni veszélyes,
1198     Mas|          falakra borostyán kúszik fel, s a cseresznyebozót pagonyt
1199     Mas|           valaha örültek és szerettek.~S nem ölte ki hadjárat a hajdani
1200     Mas|                elhagyta ezt a völgyet, s egy másikban mérföldekkel
1201     Mas|           lakossága az egész városnak, s vendégfogadósa a járatlan
1202     Mas|                hozzá betérő utasokkal; s ha maga van, a láthatatlan
1203     Mas|        csempészek és a vámőrök között, s a fecsegőt is felvitték
1204     Mas|             tudni, hogy miről van szó; s egész nap szóról szóra jegyezték
1205     Mas|              akik megitták a sok bort, s nem akarnak fizetni.~Nem
1206     Mas|               hegyoldalt terítő erdő.) S akörül sürgölődött egy csodálatos
1207     Mas|     perlekedést az eddigi vendégeivel, s csupa üdvözlet és bókolat
1208     Mas|             bókolat lett minden szava; s amivel sorba mind a háromnak
1209     Mas|                melyet azok körülültek, s előszedve az iszákból a
1210     Mas|               annál jobbat nem főzött. S mikor azt látta, hogy a
1211     Mas|                vele a fazék tartalmát, s kihúzott annak a fenekéről
1212     Mas|              hogy „róre mityi nófiti”. S nagyon elszomorodott, hogy
1213     Mas|           megvetik az idegen barbárok; s aztán motyogott magában;
1214     Mas|               számára egyet az útjába. S a kígyó jóízű állat, jobb,
1215     Mas|                költötte el a mannáját, s aközben haragosan kergetett
1216     Mas|                koldusasszonyok között, s a csontokra összehívta a
1217     Mas|               kibékült megint magától, s elkezdett a vendégeinek
1218     Mas|          novemberi éjszakák hidegek) , s aztán magukra hagyta őket,
1219     Mas|            akkor odament a kecskéihez, s tekintve azt, hogy a többiek
1220     Mas|         többieknek rossz példát adtak, s aki egy „me-e-e” szóval
1221     Mas|         férjébe minden áron belekötni, s nem engedi békével elalunni.
1222     Mas|           egyik ága már le volt törve, s az idvezítő testéből csak
1223     Mas|       odatérdelt a csonka jelvény elé, s elkezdett egy hosszú imádságot
1224     Mas|        zúzmarából olvasztott a tűznél, s azt nyájas mosolygással
1225     Mas|                 ban volt feltalálható, s a részvényeket nemhiába
1226     Mas|                levették a kalapjaikat, s a két vitatkozó fél rögtön
1227     Mas|     forradalmat Bécsben március 13-án, s azért azt kellene nemzeti
1228     Mas|            összeszidták mind a ketten, s rajta kibékülve felcsapták
1229     Mas|                felcsapták kalapjaikat, s eltávoztak. Otthagyták egyedül
1230     Mas|       elénekelni, amit mondandó vagy”.~S ezen a módon csodaképpen
1231     Mas|           magunkat Budavár romjai alá, s annak a nyomatékául maga
1232     Mas|          alatti reduithoz sáncot ásni, s ott hordta a földes kosarat
1233     Mas|        ágyszalmájában zörgő egereivel, s aztán a fiastyúk feljövetelekor
1234     Mas|        támasszon, amíg a kapun bejárt, s már a folyosóajtóban megjelent
1235     Mas|        asszonynak „Meergrün” baja van, s ilyenkor egészen „närrbös”.~
1236     Mas|            asszony ilyenkor „närrbös”! S lábujjhegyen lépegetve benyitott
1237     Mas|           azalatt állottak a folyosón, s várhattak rá, míg visszatér.
1238     Mas|           csepegtetett az úrnő fejére, s a szolgáló, mint Aeolus
1239     Mas|                már nem az!) Blanka!” – s akkor aztán elkezdett zokogni.
1240     Mas|      megcsókolta gyöngéden a homlokát, s részvétteljesen kérdezé:~–
1241     Mas|          szellem csókja lett volna az, s két karját arca elé tartá,
1242     Mas|               devant les domestiques”.~S Blanka kénytelen volt franciául
1243     Mas|       rongyosan járni. Férjhez megyek, s a férjem eltart.~– Borzasztó
1244     Mas|          szorító a repülősavas fiolát, s úgy kezdett el Blankának
1245     Mas|               lehet fájdalmat okozni – s én az vagyok!~– Szerencsés
1246     Mas|                  szólt aztán szelíden, s leült a szép szőke mellé. –
1247     Mas|             két kezem közé fogtam azt, s ön azt mondta, hogy a tenyeremnek
1248     Mas|           Tegye ide az ölembe a fejét.~S azzal gyöngéden odavonta
1249     Mas|              most elkezdett reszketni, s panaszkodott, hogy milyen
1250     Mas|                végignyúlt a kereveten, s úgy tett, mintha megadná
1251     Mas|             megint felugrott fektéből, s elsikoltá magát.~– A szúnyog!
1252     Mas|            futott a szúnyogot elfogni, s addig nem lett helyreállítva
1253     Mas|                szúnyogot összefogdosni s télre eltenni, hogy hasonló
1254     Mas|                betette utána az ajtót, s elébb körülnézett, hogy
1255     Mas|                Űzték.~– De veled jött, s ez a hiba. Tudod-e, hogy
1256     Mas|               a börtöne aranykulcsait. S úgy látszik, hogy engem
1257     Mas|                 Mátyás-huszárok” közé, s már csatában is volt; míg
1258     Mas|       elkészítették maguknak az ágyat, s kezdték észrevenni, hogy
1259     Mas|       szerteszéjjel börtönben leszünk, s főzet a gyermekeink számára
1260     Mas|        gyermekeink számára minden nap, s nem engedi őket rongyosan
1261     Mas|                kezeivel; talán sírt.~– S most te odapottyansz közéjük
1262     Mas|                 Én is itthon vagyok!”, s azzal az egész tervüket
1263     Mas|            keveredjél te is a csávába, s míg ők ebbe vetették a reménységüket,
1264     Mas|           Manassé fölkelt a pamlagról, s nyugtalanul elkezdett föl
1265     Mas|              nyugtalanul elkezdett föl s alá járkálni.~– Az az egy
1266     Mas|              fejét) a falba háromszor, s aztán a két kezével a hajába
1267     Mas|              kezével a hajába markolt, s úgy megcibálta saját magát,
1268     Mas|                már elfogták az oláhok, s fogva tartják a táborban.~–
1269     Mas|            megfordítod a kocsirudadat, s igyekezel ebből az országból
1270     Mas|       kiszabadítani, aki el van fogva! S hátha még Áron is elém jön!
1271     Mas|      rágyújtott egy keserves szivarra, s Manassét is megkínálta vele;
1272     Mas|          minden viszonya a rokonaihoz, s azzal együtt eddigi vagyoni
1273     Mas| Tejhatalmazottja.~– Én pedig vőlegénye s jövendőbeli férje.~A párbeszéd
1274     Mas|            mind áthallik; aludt volna, s felébredt rá.~– Látod? –
1275     Mas|               jön a rektor a pálcával, s lesz „kikapsz”.~– Ismétlem
1276     Mas|              úr felnyitva szekrényeit, s elővonta az iratcsomagot
1277     Mas|                   mordult rá Gábor úr, s azzal visszalökte a fiókba
1278     Mas|          rajtam a szivarfüstöt, megöl.~S azzal nekifogott vetkőzni,
1279     Mas|            hogy most már lila színűek, s a rőt lombozat közül az
1280     Mas|            rőtbarna ködfátyola mögött.~S azóta az ő sorsa kétszer
1281     Mas|      nervosájában mennyi a valódi baj, s mennyi az affektált kiszámítás.~
1282     Mas|         férfival, aki útjaiban kíséri, s ha egyszer szentesítve lesz,
1283     Mas|              Mikor tavasszal itt járt, s aztán visszafelé térve sétált
1284     Mas|                 Olyan hű, mint az árny s olyan tiszta, mint a fény.~
1285     Mas|              jutott az.~Visszafordult. S íme, nem az árnyék volt
1286     Mas|              szólt öntudatosan Blanka, s odasimulva Manassé keblére,
1287     Mas|              azt mondta rólam a férje?~S azzal átölelték egymást,
1288     Mas|      hadcsapatokkal kell találkozniok, s azok békével hagyták őket
1289     Mas|               az erdők otthonos lakói, s igaz történeteket az aranybányászokról,
1290     Mas|                  sulphur és arsenicum. S e méregfüstben él egy egész
1291     Mas|                erősek, hölgyei szépek, s szeretik a szülötteföldet.~
1292     Mas|        történetét is ismerte az útban, s a vidám adomákat, amik egyes
1293     Mas|                ők mind a két tengeren, s most ott álltak a kellő
1294     Mas|       közepében a vérnek és a lángnak, s csak Manassé gondos figyelme
1295     Mas|             veszélyt el tudta takarni, s úgy sikamlott rajta keresztül,
1296     Mas|          siettek ugyanezen vidék felé, s ahol ők megpihentek, ott
1297     Mas|          megfogja valaki a köpönyegét, s rákiált:~– Ne te né! Bizony
1298     Mas|                tömzsi emberke nevetve, s félvállra vetette a zekéjét,
1299     Mas|          Blanka megtette a kívánságát, s adott aztán az arcára Áron
1300     Mas|                nem felet, de másfelet, s elégülten mondá rá:~– Ugyan
1301     Mas|                fel éjszaka e sorompót, s nem evém azalatt egyebet
1302     Mas|                szalonnánál, kenyérnél; s csak az az egy bajom volt,
1303     Mas|              Áron a gyaloghíd közepén, s kétfelé vetette a lábait
1304     Mas|              igyunk ahajt előbb egyet.~S egy kulacsot húzott elő
1305     Mas|          legyen. Már most én is iszom. S mondd vissza.~– Egészségedre
1306     Mas|           harang a koronájával lefelé, s csak az egyik oldalát üti
1307     Mas|                ki egy kulacsból ivott, s ha Úrnapján délesti harangszó
1308     Mas|         mosolygott a jó Áron tréfáján, s azt mondta, hogy majd maga
1309     Mas|            csak egy ugrás a Székelykő, s otthon vagyunk. Szeret-e
1310     Mas|   keresztülnyújtotta kezét Manassénak, s míg a kezeik egymást szorították,
1311     Mas|            hazámat védni.~– Én is oda.~S aztán megcsókolták egymást.~–
1312     Mas|           sarkantyúba kapta paripáját, s csapatja élére vágtatott.~–
1313     Mas|                 mormogá a hosszú kezű, s átvéve Blanka útitáskáját,
1314     Mas|          kiment hozzá a tűzhely mellé, s segített neki. A kufárné
1315     Mas|            minden oldalról körülfogja, s melynek szédítő örvénye
1316     Mas|               vásár lesz Kolozsvárott, s arra annyi tordai cserzővarga,
1317     Mas|        mézeskalácsos, kofapecsenyesütő s más efféle fog tódulni erre
1318     Mas|             neki is, hogy sietni kell. S nagy veszély érzetében az
1319     Mas|            őket. Manassé mellette ült, s a hátsó ülés Blankának volt
1320     Mas|             amik a havason nevekedtek, s úgy voltak szokva, hogy
1321     Mas|            étlen-szomjan elkocogjanak, s ha egy kicsit kieresztették
1322     Mas|              be hagyják magukat fogni, s újra kezdjék, amit elhagytak.~
1323     Mas|           amikből kifogyhatatlan volt, s jóízű természetes humorral
1324     Mas|              ifjasszonyka elbólintott, s a tordai „okos malac” adomáján
1325     Mas|               a ködmöne zsebébe nyúlt, s onnan kivonva zománcos aranyóráját,
1326     Mas|             annak a gombját megnyomta, s az ismétlő órát ütteté a
1327     Mas|            szív; munkában tört tenyér, s tanult, eszes fő; népies
1328     Mas|               tartotta a fiatalsághoz, s maga is lóra ült, és kardot
1329     Mas|                a szabadságról van szó, s ez Torockónak is dolga. –
1330     Mas|                agyonszúrá vasvillával, s az szidó érte; hogy mért
1331     Mas|           nyúlnunk a magunk védelmére, s bizony úgy megőrizzük a
1332     Mas|    Thermopylaenél vezényelt Leonidász. S a „Kő” is olyan jó erősség,
1333     Mas|          minden vérontásnak ellensége, s még egy csirkét sem enged
1334     Mas|                 De azonban ott fogták, s nem eresztették vissza.
1335     Mas|                most viszlek Torockóra, s minthogy a két bátyádnak
1336     Mas|              te már tudod a kommandót, s láttál Bécsben és Rómában
1337     Mas|            veszekedem én veled, bátya. S bár vinnél hát haza Torockóra.
1338     Mas|              tartsa, mikor dűlni akar, s az asszonykát fel kell ébresztenünk,
1339     Mas|                se félj! A ló kitartja, s a szekér torockói munka,
1340     Mas|            égről, megcsókolta a kezét, s kérte, hogy dugja el a bunda
1341     Mas|                völgyi útnak a lovakat, s elkezdődött a veszedelmes
1342     Mas|                volt épségben maradása, s néha úgy féloldalra vágott,
1343     Mas|                elzáró erdős hegyoldal, s oda engedi sütni a holdvilágot
1344     Mas|              tornáccal, fából alkotva, s rajta piramid élességű magas
1345     Mas|               azért tart annyi kutyát. S ha meghallja a szekerünket
1346     Mas|                 hogy kijön a tornácra, s kilövi a puskáját; nem ugyan
1347     Mas|               tudassa, hogy ébren van, s felfegyverkezve.~– Nem tartozik
1348     Mas|               is van, vagyonuk is van, s az nem kívánkozik a forradalomba.~
1349     Mas|          fölkapaszkodtak a komondorok, s fejeiket kidugva a faragott
1350     Mas|        ángyikám; nem nekünk szólt az – s aztán elkiáltó magát kürtnél
1351     Mas|          véleményre a békétlenkedőket, s aztán a tanórkapun keresztül
1352     Mas|                furkósbottal a kezében, s odaügetett a szekérhez,
1353     Mas|                párbeszéd oláhul folyt, s abból Blanka nem értett
1354     Mas|             látszó jelekre mutogatott, s a szemei ijedten forogtak
1355     Mas|         megfogta az egyik ló zabláját, s erővel félretéríté az útból
1356     Mas|              sietett kinyitni a kaput, s aztán szétverni az ebeket
1357     Mas|               felöltözötten alszik az, s éjjel is fölkel körülnézni
1358     Mas|              az udvarra apja hívására, s Blankát úgy emelte le a
1359     Mas|            egyszerre lángra kapott az, s a kürtő úgy volt csinálva,
1360     Mas|               ízletes volt a házuknál, s kínálták erősen Blankát
1361     Mas|               magához ölelte a leányt, s megcsókolta annak a szép
1362     Mas|           össze a nyakát a válla közé, s csak a kurta bajuszát rángatta,
1363     Mas|               kurta bajuszát rángatta, s aztán úgy szétvetette a
1364     Mas|                az ajtón, le a lépcsőn, s néhány perc múlva megint
1365     Mas|               parázs fölött járt-kelt, s még csak a ruhája szegélyét
1366     Mas|            Blanka és Zenóbia feküdtek, s a konyha melletti szobában
1367     Mas|        élethangokat ad az álom világa, s az ilyen fából épült házban
1368     Mas|             sem akart tudni e nyelven, s suttogja szerelmesen: „Óh,
1369     Mas|              meg nem áldasz engemet!…”~S az álomküzdelemnek ököl-
1370     Mas|               felrázta öccsét álmából, s fülébe dörmögé:~– Kivel
1371     Mas|           Miként Jákób El-Bethelben?~– S nem eresztem el „Őt”, míg
1372     Mas|                méz, csupa virágillatú, s szűknyakú „egyesekben” felrakott
1373     Mas|               először ízlelt életében, s azonnal meg is szeretett.
1374     Mas|          házigazda örült ennek nagyon. S amit vendégei meghagytak
1375     Mas|           legelkeseredettebb agitátor, s azonkívül énrám különös
1376     Mas|         Zenóbia, kérlek, tegezz engem, s beszélj velem magyarul.
1377     Mas|              visszarántotta paripáját, s keresztet vetett magára.
1378     Mas|              el, amit hallottál tőlem; s ne kérdezz erről többet.~
1379     Mas|               birtokának a határáig.~– S meddig terjed a te apádnak
1380     Mas|             árnyék megmaradt fehérnek. S a zöld gyepen virítottak
1381     Mas|          meglepni magát a lovaglóktól, s aztán felrebbenve meg leszállva
1382     Mas|              sűrűn fedte már az aljat, s azon tarka tollú madárcsoport
1383     Mas|           Végre fölértek a hegytetőre, s ott egyszerre az erdő is
1384     Mas|                vén fa rohává lett rég, s a húszéves sarj üde hajtással
1385     Mas|             ágán himbálta magát addig, s mikor a legtetejében volt,
1386     Mas|                pajkos gyerkőcöt mímel.~S az utazóknak éppen azon
1387     Mas|        rettentő körmeit a fa háncsába, s egyszerre aláeresztve több
1388     Mas|                  a medve csak játszik.~S azzal a szörnyeteg befutott
1389     Mas|              bércfal állta el az utat, s annak a lábában kellett
1390     Mas|            elszórva is laknak köztünk, s azok tartják magukat az
1391     Mas|              fennsík véget ért előtte, s meredeken hanyatlott alá,
1392     Mas|                száz éves lehetett már, s még mindig tartotta magát.
1393     Mas|             gyökerei messze elnyúltak, s belekapaszkodtak a sziklába. –
1394     Mas|      barlangszáda gótidomú csúcsívvel, s előtte egy öblös medence
1395     Mas|           Zenóbia leszökött a lováról, s kirántva annak a fejéből
1396     Mas|             fejéből a zablaszerszámot, s megeresztve a terhelőjét,
1397     Mas|             lovainkat legelni hagyjuk, s aztán megitatjuk.~– Miből?
1398     Mas|              órában felbuzog a forrás, s megint visszahúzódik.~Blanka
1399     Mas|              hitetlenül rázta a fejét, s mert nem volt képes elhinni,
1400     Mas|               markába merített belőle, s megitatta vele – az ajándékba
1401     Mas|              útitáska élelmikészletét, s ezüstveretes kését elővéve
1402     Mas|       hangzottak az üreg mélyéből elő, s perc múlva rögtöni lökéssel
1403     Mas|   kristályzuhatag, ellepve a medencét, s aztán túlömölve rajt. A
1404     Mas|          tódult elő a sziklanyílásból, s aztán alább omolva, szikláról
1405     Mas|           építtetne magának egy házat, s aztán elnézné azt a csodaforrást
1406     Mas|          csodaforrást reggeltől estig, s nem kívánna más mulatságot.
1407     Mas|           tüzet is rakott targallyból, s megtanította ángyikáját,
1408     Mas|            táncolt tovább a sziklákon, s egy perc múlva a medencében
1409     Mas|        fajtából, ami az erdőket lakja, s négy-öt képes egy lovat
1410     Mas|         szagára jöttek elő valahonnan, s mind Blanka fejét dongták
1411     Mas|                is találta az odújukat, s azzal csóvát készített,
1412     Mas|          hangzott a bükkfa belsejében, s egyszerre csak kicsapott
1413     Mas|               végtől végig föllobbant, s akkor elkezdett az óriási
1414     Mas|               most megölted az apámat, s fölgyújtottad azt a házat,
1415     Mas|              amint Áron bosszús arcára s Manassé összevont szemöldeire
1416     Mas|               középre vette a hölgyet, s úgy indult neki az elátkozott
1417     Mas|                már öt óra után lemegy, s nekik eddig a Hesdád-völgyben
1418     Mas|    körülpalánkolt ólak a hegyoldalban, s tövissel elsáncolt szénaboglyák.~–
1419     Mas|            mely fehérre volt meszelve, s aztán vörös festékkel irombára
1420     Mas|               vezetett, be volt zárva, s kilincse nem volt kívülről.
1421     Mas|             závár ütközője fölbillent, s be lehetett lépni a szobába.~
1422     Mas|       faggyúgyertya égett az asztalon, s az olyan sötétséget terjesztett
1423     Mas|                  Ide kell bemennünk! – S azzal félénken húzódott
1424     Mas|             felelt ridegen a valami.~– S mi van azon a huszonnegyedik
1425     Mas|           Garizim hegyén való ünnep.~– S azon a napon igazhitű zsidó
1426     Mas|             csak bekötöm az arcomat.~– S miért kötöd be az arcodat,
1427     Mas|                állat hangját hallom.~– S neked még most sem szabad
1428     Mas|          parancsolja az „Eben Haäser”. S minthogy az asszonyi állatok
1429     Mas|               órának külön áldása van, s azt elmulasztani vétek,
1430     Mas|                azt elmulasztani vétek, s bizonyos órákban az ördögnek
1431     Mas|                adva az emberek fölött, s azt meg kell vigyázni. A
1432     Mas|                fövényt a klepsidrából, s aztán megint a Siván hónap
1433     Mas|               Ábrahám ezt elmulasztja, s azért az én öregem előtt
1434     Mas|               eladnunk, mint zsidónak, s ha valaki megcsal vagy nem
1435     Mas|                Itt van az imaszobában, s a „brachot” hálaimáit mondja
1436     Mas|               a megkezdett dicséretet, s annak végeztével hallatszott,
1437     Mas|              ajtó pedig be volt zárva, s a kilincset fordítani a
1438     Mas|            vágva az ajtó felső részén, s ez letakarva kicsi függönykével.
1439     Mas|                hosszú, kétágú szakálla s szijácsnak kunkorított hajfürtei
1440     Mas|            fölhúzódtak az éles ráncok, s két szemöldöke hegyesen
1441     Mas|               Min haólám, wead haólám.~S aztán egyszerre fölnyitá
1442     Mas|           szemeit, Áron szemébe nézve, s most már kérdőleg, követelőleg
1443     Mas|           örökkévalóságtól a másikig”, s kétezer év előtt Kanahánban
1444     Mas|     örökkévalóságot akartak elfogadni, s azt mondták: „ad haólám” –
1445     Mas|                   rikácsolá a múmiafő, s szakállát s hajcsapjait
1446     Mas|       rikácsolá a múmiafő, s szakállát s hajcsapjait rázta mérgesen. –
1447     Mas|               megégetteté a Szervétet, s saját testvére megfojtó
1448     Mas|         Blandratát, a ti prófétátokat, s a ti apáitok kegyetlenkedtek
1449     Mas|            titeket nyomorgat az „Alm”, s ti nyomorgattok minket meg
1450     Mas|           akiknek ti vagytok az „Alm”, s szidalmazzátok a nyomorgatottakat
1451     Mas|          akárhogy eszik és böjtöl más, s mit csinál, mikor az ég
1452     Mas|                ég zörög. Hallgass rám, s aztán eredj vissza imádkozni,
1453     Mas|                eredj vissza imádkozni, s idvezülj a magad hite szerint.
1454     Mas|        föllázadt a mi nemzetünk ellen, s jön táborszámra mögöttünk
1455     Mas|            velünk; megadjuk a bérét.~– S ha annyi siklus aranyat
1456     Mas|                Ez retteg a veszélytől, s szánalomért esdekel hozzád.~–
1457     Mas|           akinek nincs levágva a haja, s még sincs befátyolozva az
1458     Mas|         táskámból egy darab szalonnát, s bedugom vele a szádat!~A
1459     Mas|              közelítettek volna hozzá, s a függöny újra lehullt a
1460     Mas|            mintha Lóth felesége volna, s kezdene sóbálvánnyá válni.~–
1461     Mas|            Áron megfogva Blanka kezét, s kivezette őt a pitvarba.~
1462     Mas|       felsegítette Blankát a nyeregbe, s aztán a kantárt tartó oláh
1463     Mas|             adok neked ötven forintot, s nem kell esztendeig szolgálnod
1464     Mas|                megörült ez ajánlatnak, s nagyot ugrott, mikor Áron
1465     Mas|               kidugta magát a múmiafő, s onnan zengé alá a szolga
1466     Mas|               a megszólított kedvéért, s Blanka nem értheté az átok
1467     Mas|             volt az, hol felsikoltott, s éles fistulahangon visított
1468     Mas|           száját, égre tartott arccal, s egyszerre megint rákezdte
1469     Mas|       folytatást, arcát ráncba szedve, s felső ajkát vicsorgatva. –
1470     Mas|                az erszényt Áron ölébe, s két kezével lerántva a nagy
1471     Mas|         Megkeressük az utat magunktól.~S a hegyszakadékok tömkelegében
1472     Mas|        hallgatta meg! – rebegé Blanka, s a kiállt kétségek után kitört
1473     Mas|      szintolyan füstoszlop emelkedett, s a hegy alatt látszott meg
1474     Mas|             csontvázát is kipróbálják, s még jó kedve van. Nevet
1475     Mas|           kedve van. Nevet a baj után, s nem ájuldozik előtte. Láttam
1476     Mas|            aztán a te szemedbe nézett, s egyszerre megnyugodott. „
1477     Mas|             Esztere”, mint ez teneked. S amellett tökéletes gyermek.
1478     Mas|                szép madár repül ott!”, s abbahagyja; ígérünk neki
1479     Mas|      abbahagyja; ígérünk neki valamit, s belenyugszik; mikor elfáradt,
1480     Mas|          belenyugszik; mikor elfáradt, s ölbe kívánkozik, vesszőt
1481     Mas|                  Paripa; ülj fel rá!”– s előrenyargal. Pedig az út
1482     Mas|             fölkelő tábor foglalja el, s mi e tábor mellett fogunk
1483     Mas|             egyik sziklától a másikig, s arra lesz akasztva, ha baj
1484     Mas|          tervezted, hogy erre jöjjünk, s útközben megmutathasd nekem
1485     Mas|        kezedből Elihu Burrit olajágát, s kirántani Péter apostol
1486     Mas|          együtt tizenhárom jó pajtást, s tűzön, véren keresztül fogsz
1487     Mas|            megtettek, amit én akartam, s azt hitték, hogy ők akarják.
1488     Mas|     rózsaszínben virágzó szaka (Sedum) s az üszögőrnek egy sárga
1489     Mas|           levelei sohasem hullanak le, s ághegyein piros bogyófürtök
1490     Mas|           Leányka-kőig – mondá Blanka, s ledőlt pihenni és bokrétát
1491     Mas|   korallpirosak, a levelei örökzöldek, s az ághegyein késő ősszel
1492     Mas|               fehér illatos fürtökben, s a gyümölcse a másik ősszel
1493     Mas|              Balyika váráig másik óra. S én azt hiszem, hogy valaki
1494     Mas|              megpihenni a malomházban, s holnap reggel folytatni
1495     Mas|         elfáradva! Még ma menjünk oda!~S kész lett volna rögtön lóra
1496     Mas|          elment maga az öreg csalitba, s teleszedte a kalapját érett
1497     Mas|               levét egy bükkfapohárba, s megkínálta vele Blankát.~
1498     Mas|            megihassa utána szerelmét”, s azt mondá, hogy soha életében
1499     Mas|               szájába dugta két ujját, s füttyentett. A három szanaszét
1500     Mas|          tovább!” Azzal felkerekedtek, s mentek toronyirányába a