Part

1501     Mas|             isteni némaságot egyesíti.~S e felséges táj nem volt
1502     Mas|   legnevezetesebb városa: Salinopolis, s a fennsíkon mellette a megerősített
1503     Mas|         életnek, és a gigászi kőkockák s a romok alul napfényre kerülő
1504     Mas|                 hamvvedrek, síremlékek s művészi alkotású istenszobrok
1505     Mas|             mutogatják a szikla ormán, s azon a helyen kápolnát építettek
1506     Mas|            mongol hordái pusztíták el, s akkor a sziklafolyosóban
1507     Mas|              csak az emlék maradt meg, s az elrejtett kincsekrőli
1508     Mas|            vickándozó apró halsereggel s nyüzsgő rákcsoporttal.~A
1509     Mas|                omlott az alsó mederbe, s ha ostromló sereget talált
1510     Mas|                át lehet lóval gázolni, s akkor rögtön meglátjuk a
1511     Mas|        körös-körül elzárta az útjukat, s itt kell maradniuk a Balyika-várban.~
1512     Mas|              annak is be volt falazva, s a fal bejárata is oly magasan
1513     Mas|           mintegy tizenöt láb magasan, s azonfölül még egyszer olyan
1514     Mas|                tele zöldellő cserjével s az őszi virágok ritka fajaival.~
1515     Mas|              vetteté szét a sziklákat, s úgy vágatott egy merész
1516     Mas|          mecénás a botanikus világban, s maga is gyakran látogatja
1517     Mas|               minden virágnak a nevét, s hogy azok „e helyen kívül”
1518     Mas|               kell.~– Hogy került ide, s hogy maradt meg itt annyi
1519     Mas|              azt száműzetésül vehette, s Ovidiusszal együtt sírhatott
1520     Mas|            tréfálni. Ő Manassé bátyja. S Blanka Manassét is úgy ismerte
1521     Mas|               van”, az bizonyosan van.~S asszonyoknál megvan a találási
1522     Mas|             elveszi tőle, amit talált. S valóban ott volt a díszbokrok
1523     Mas|            kemények, mint a puszpángé, s ághegyein egymás mellett
1524     Mas|             akié ez a csodaszép bokor, s iszonyú zálogot követel.~–
1525     Mas|               kését a bekecs zsebéből, s szép figyelmesen metszette
1526     Mas|                felelt neki Áron bátya.~S az Úr gondoskodása még többre
1527     Mas|                közül meggyújtott Áron, s azután, mint aki idehaza
1528     Mas|          azután, mint aki idehaza van, s a cselédjeivel rendelkezik,
1529     Mas|             leszedte a csipkebogyókat, s azokat fonálra fűzve korallnyakláncot
1530     Mas|          kipányvázta őket a fal mellé, s szénát tett eléjük. Azután
1531     Mas|               Áron bátya is előkerült, s mint szíves házigazdához
1532     Mas|             körös-körül megvilágított, s a tűz mellett terített asztalt,
1533     Mas|            nagy ablakok a homlokfalon, s azok fölött a lőrések; hol
1534     Mas|               mint a Cagliari-palota), s a túlsó szárnyából egy fölfelé
1535     Mas|          kődarabra volt végigfektetve, s le volt takarva bundával.
1536     Mas|             hírhedett rablót megejtse, s az országot megszabadítsa
1537     Mas|                bírákat és hadnagyokat, s azok elrejtőztek fegyveres
1538     Mas|             magát a fegyveresek közül, s menekült a Tordai hasadék
1539     Mas|            vőlegény maradt a sarkában, s mikor már Balyika éppen
1540     Mas|                én fönnmaradok őrködni, s a tüzet éleszteni. Éjfél
1541     Mas|           Éjfél után majd fölkeltelek, s akkor én fekszem le aludni,
1542     Mas|                istenkém!”, sóhajtotta, s a másik percben aludt.~…
1543     Mas|           Manassé elővette a tárcáját, s annak a pergamenlapjára
1544     Mas|              mellett lopva osonjak el, s menjek lakodalmat ülni,
1545     Mas|       Ittlétünket már egy ember tudja, s az elárulhatja.~Te ismered
1546     Mas|               bankjegyet vett magához, s azzal a tárcát Áron bekecsének
1547     Mas|                új rőzseköteget rakott, s köpenyét vállára vetve elhagyá
1548     Mas|           udvaron felnyergelé a lovát, s keresztültörtetett a kaput
1549     Mas|              azt megkötötte egy fához, s aztán gyalog ment a kis
1550     Mas|           kápolna volt egy személyben, s ez alkalommal, mint egyetlen
1551     Mas|               aluvám! – mondá az öreg, s elkezde Manasséval veszekedni,
1552     Mas|                nem költötte föl elébb; s csak azután, hogy szemeivel
1553     Mas|          Bizonyosan kiment a lovakhoz, s engedte bátyját nyugodni.~
1554     Mas|                 Kinyitotta a tárcáját, s látta, hogy a pergamenre
1555     Mas|             nem írta a Manassé gyerek.~S hozzáfogott, hogy olvassa.~
1556     Mas|             két tenyerével a kőfalhoz, s fölsóhajta keservesen:~–
1557     Mas|                mint az emberek szívei.~S elkezdte egyik követ a másikra
1558     Mas|                Cagliari-palotában van, s a római nép hajigálja kövekkel
1559     Mas|              Kezdte az álmát elfeledni s felismerni a helyzetet,
1560     Mas|          kődobálás zöreje is elnémult, s aztán sírbolti csendesség
1561     Mas|                 hogy itt van a hajnal, s pulykautánzó, tompa hangján
1562     Mas|           Blanka leszállt fekhelyéről, s a félsötétben a barlangfal
1563     Mas|          ajtófélhez húzódva kitekinte, s ott a csipkebokor előtt
1564     Mas|                feje fölé emelve tartó, s úgy nézett fel mozdulatlanul
1565     Mas|            csendes dallamú zsoltár az, s aki énekli, sem mestere,
1566     Mas|              aki mindenütt jelen van – s nem látható sehol.~S aztán
1567     Mas|             van – s nem látható sehol.~S aztán minő áldott megnyugvás
1568     Mas|            majd megmondja, hogy mi az; s ott fognak ebédelni a Dárius
1569     Mas|               Áron bátya gyügyögtetve, s átkarolta a szegény teremtést,
1570     Mas|               ég – sóhajtó föl Blanka, s homlokát odanyugtatá Áron
1571     Mas|                 az üldözött igazságot, s akkor aztán a legnagyobb
1572     Mas|            akinek Neptunus csak inasa, s Vulkánus csak kályhafűtője,
1573     Mas|                ide mellém erre a kőre, s mondd utána a te üvegharang
1574     Mas|              az én köszörülő hangomat.~S aztán megtanította a maga
1575     Mas|               egy hosszú asztal körül, s azon az asztalon nem volt
1576     Mas|                elfogyott az aprópénze, s kiment váltani. Manassé
1577     Mas|           sokat gondolkozott, odament, s leült arra a székre.~Talán
1578     Mas|            most nemrég kerültek össze, s még nemigen ismerik egymást?
1579     Mas|         nyomtatva, hogy mennyit érnek; s ugyanaz nagyobb hitesség
1580     Mas|            egyet odadobott a tányérba, s akkor aztán neki is osztottak
1581     Mas|              javítást” a maga hetesére s nyolcasára. – Ez bizonyosan
1582     Mas|             fővezér azonban helytállt, s az utolsó kártyát is fizette.~
1583     Mas|         félbolond ott nem ül közöttük, s mindent megadva be nem rekeszti
1584     Mas|                szereti: „négy disznó!”~S azzal nyúlt a bankóval tetézett
1585     Mas|                szépen megfogá a kezét, s kiterjeszté az asztalra
1586     Mas|      királyokat is meg a disznókat is.~S azzal besepré a kasszát.~
1587     Mas|         kicsoda itt?~A vezér ráismert, s bámulva kiálta föl:~– Ez
1588     Mas|               minden ember a helyéről, s megannyi ököl emelkedett
1589     Mas|              Az oroszlánok közé lépni, s elkapni előlük a véres koncot.~
1590     Mas|               ököl tenyérré nyílt meg, s a betolakodó vállára vert
1591     Mas|                hagyták abba a játékot, s helyeikről felkelve, lassanként
1592     Mas|              vezér kapaszkodtak össze. S Manassé egyre nyert, a vezér
1593     Mas|            pálinkából – mondá Manassé, s amint megkóstolta, letette
1594     Mas|              én akkor – mondá Manassé, s amíg a vezér nagy figyelemmel
1595     Mas|                asztalon álló döbözből, s egy Reichsschatzscheint
1596     Mas|            amire rálesett: a két X-et, s kivágta maga elé büszkén.~
1597     Mas|           bátyádat bocsássuk szabadon, s Torockót ne pusztítsuk el.~–
1598     Mas|             Krisztus parancsolatjáról, s Jehova hatalmáról. Addig
1599     Mas|               fecsegett, míg meguntam, s kalodába tétettem. Simon
1600     Mas|            bocsátjátok a két bátyámat, s parolát adtok rá, hogy Torockót
1601     Mas|           szóra leugrott az asztalról, s a kardjára csapott büszke
1602     Mas|              kell: enni- és innivalót; s azt kérem tőletek, ami nekünk
1603     Mas|              le nem rakják a fegyvert, s önkényt föl nem adják a
1604     Mas|      kőhasadékon, vagy a Székelykövön, s azt tudhatjátok, hogy már
1605     Mas|            védik Áron bátyám vaságyúi, s a te rendezetlen hadinéped
1606     Mas|           darázsok bosszantották őket, s ők csóvát dugtak az odúba,
1607     Mas|             sereg elhagyta Kolozsvárt, s kivonult. Merre? Azt nem
1608     Mas|          torkába futsz ellenfeleidnek, s azok bizony tűzre rakják
1609     Mas|               a negyedikkel: Dáviddal, s amit az hoz, annak a nevét
1610     Mas|     haditervemet feltartóztattad vele, s akkor nincs Isten, aki megszabadítson.~–
1611     Mas|           Minthogy pedig nem hazudtam, s minthogy Isten mindenesetre
1612     Mas|                könnyen rájuk találnak, s Áronnak több oka is volt
1613     Mas|      Leszálltak ismét a patak mentébe, s annak a medrén átgázolva
1614     Mas|               sombozótok hajlanak alá, s buja iszalag futja be a
1615     Mas|          függönyként a bejárat fölött. S túl a virágfüzéreken csillámlik
1616     Mas|           cseppkőzet ezüstdíszítménye. S a tág kapun keresztül a
1617     Mas|             bizton teljesülni szokott.~S aztán követelte magában
1618     Mas|               építik itt a karzatokat.~S amíg az élő kőszikla alkotását
1619     Mas|               egyik válív a másik után s közben apróbb-nagyobb páholyocskák;
1620     Mas|            neked rajta egy szép nótát.~S szegény öreg fölkapaszkodott
1621     Mas|   fölkapaszkodott a cseppkő-orgonához, s a fejszéje fokával összevissza
1622     Mas|         kongatta a hangadó oszlopokat, s azt mondta, hogy ez nóta
1623     Mas|              kezdjék el már a darabot; s azt hiszi, hogy most mindjárt
1624     Mas|         mindjárt fölhúzzák a függönyt, s kezdődik az előadás.~(És
1625     Mas|        Megerőltette magát: nevetett.~– S ha most innen a mélyből
1626     Mas|           átelleni sziklatorony mögül, s amint besüt a barlangba,
1627     Mas|               volnának, úgy ragyognak, s a lehulló cseppekben hallgatjuk
1628     Mas|           kezét egymásra tette keblén, s ott a föld alatti istenség
1629     Mas|         levágta magát arccal a földre, s elkezdett hangosan, hevesen
1630     Mas|              Áron felszökött helyéről, s mint a fiait feltaláló oroszlán,
1631     Mas|               csapta őket egymás után, s hátaikat öklével jól megdömöckölé: „
1632     Mas|               Te gyémántos báránykám!”~S meg ölébe vette a lehurrogatottat.~–
1633     Mas|             menyasszonyát az atyafiak; s segítették az útitáskákat
1634     Mas|           engedték maguktól elvétetni, s ők lovagoltak előre; Áron
1635     Mas|             úgy jelentem meg közöttük, s úgy beszéltem velük, mint
1636     Mas|          büszkeséget. Beültem közéjük, s nem rontottam el a mulatságukat.
1637     Mas|             Kértem tőlük a békességet, s kínáltam nekik érte megfelelő
1638     Mas|            tornyunkba a sárga zászlót, s aláírjuk a balázsfalvi határozatot?~–
1639     Mas|            Reggelig bezárva tartottak, s azon folyt a haditanács,
1640     Mas|               Torockóra nálunk nélkül, s aztán felszólítani a várost,
1641     Mas|               magát, vagy megrohanják, s porrá égetik.~– S te hallottad
1642     Mas|         megrohanják, s porrá égetik.~– S te hallottad ezt?~– Olyan
1643     Mas|              hajnalra ismét előhoztak, s akkor tudtomra adták, hogy
1644     Mas|      Felhagynak Torockó ostromlásával, s hazavonulnak falvaikba,
1645     Mas|                hazavonulnak falvaikba, s lesznek ezentúl is jó szomszédok,
1646     Mas|              Ők nem törik meg a békét, s mi nem keressük a harcot.
1647     Mas|                számunkra a pazsurákat, s testvéreimet elővezetteté,
1648     Mas|       szorítottunk, összecsókolóztunk, s bizony mondom neked, hogy
1649     Mas|              utunkban találni többé.~– S ugyan mivel tudtad ennyire
1650     Mas|             Ezt ők jelzőtűznek vették, s ez a tévedés nekik nagy
1651     Mas|           kudarcot okozhatott volna.~– S hittek a szavadnak?~– Nem
1652     Mas|          Blanka, megállította a lovát, s bevárta, míg a testvérek
1653     Mas|              tudsz igazat nem mondani, s mégsem hazudni? – dörmögé
1654     Mas|            Manassé háta mögött maradt, s onnan dohogott feddő haraggal
1655     Mas|         nevetve vágtatott Blanka után, s a hegytetőre fölérve, a
1656     Mas|                az Aranyos-parti hidat, s azontúl van már az édes
1657     Mas|         számára, az ő költségén épült. S ez a híd is megtekintésre
1658     Mas|           méltó. Százesztendős az már, s annyi idő óta tartja erős
1659     Mas|                alá partjait szaggatva, s sziklaszigeteket szed, és
1660     Mas|         szorosán, Várfalvától Borévig, s minden terhet a lóhátra
1661     Mas|               Aranyostól egész a Kőig. S ez út mentében emelkednek
1662     Mas|           Vulkán legényei dolgoznak. – S a föld alatti zuhogás, dübörgés
1663     Mas|                 Kocsikkal jött eléjük, s mikor a menyasszonyt üdvözölte,
1664     Mas|               emelkedik fel meredeken, s hosszú, eget emelő sáncfalat
1665     Mas|             keverte kövérítő anyaggal, s kényszerítette a követ átalakulni
1666     Mas|    bíborsugárai ragyognak róla vissza. S ugyanezen sugarak aranyködöt
1667     Mas|                súgá Manassé Blankának.~S az a túlvilági ragyogvány
1668     Mas|            mely nem beszéltet magáról.~S e boldogság tanújeleivel
1669     Mas|               galléros kacagányaikban, s a piacon, hol a hatalmas
1670     Mas|                szekeret megállították, s Manasséhoz tódultak, hogy
1671     Mas|           festőit, az eszményi szépet, s csinált magának egy oly
1672     Mas|              megfordul tengelye körül.~S ez üdvözlő kondulások tovább
1673     Mas|               egymás keblére borultak, s csak azután néztek jól egymás
1674     Mas|              hervasztó emésztődésével, s talált helyette egy életvidám,
1675     Mas|          dicsekedtek neki a babáikkal, s a kis ölbeli baba kivette
1676     Mas|        szájából az árpacukor darabkát, s azzal kínálta meg. S aztán
1677     Mas|         darabkát, s azzal kínálta meg. S aztán mentül jobban hajtotta
1678     Mas|         szüksége lesz az öltönyváltás. S ezt nem hozhatott magával.~
1679     Mas|               az egész ház szeretetét. S az annál a háznál sok volt.
1680     Mas|               volt, aki ellentmondjon, s kibékíté a szeretet.~Ez
1681     Mas|            lelkész, a bírák, a tanárok s a nemzetőrség altisztjei.
1682     Mas|            nyárson. Rétesben, bélesben s a torockói „somodi”-ban
1683     Mas|            szoktak megaszalni a napon. S minthogy éppen Áron bátya
1684     Mas|               a gondolatot az arcáról, s nevetve mond neki:~– Azt
1685     Mas|               a fán terem a rostélyos.~S hogy hitvallása becsületét
1686     Mas|                neki vissza Áron bátya.~S minthogy efölött az egész
1687     Mas|                 zöld mandulát, borsót, s végül egy tál jó érett paradicsomalmát.
1688     Mas|                évszakban már ritkaság, s egyedül az ön kedvéért termesztetik,
1689     Mas|               Manasséra tekinte félve.~S csak hárman értették meg
1690     Mas|                kell jelennie ugyanott, s ismételni elébbi elhatározását.
1691     Mas|          végighallgatom a szertartást, s csak azután nyilatkoztatom
1692     Mas|                csattant fel erre Anna, s meghajítá bátyját egy kis
1693     Mas|             egy lelkünk? – mondá Anna, s aztán kezét az asztalon
1694     Mas|           hangulatot; költői virágokat s bibliai forgácsokat használt
1695     Mas|         gondolatnak, mint egy gyermek.~S ahogy a gyermek szokta,
1696     Mas|         önkénytelen indulatkifejezést, s mikor annak zavart tekintetével
1697     Mas|         ismerem őt jól – szólt Blanka, s nem bírta idegeiről eltiltani
1698     Mas|             Anna ágya szélére roskadt, s két kezét térdei közé szorító.
1699     Mas|               Annám! – suttogá Blanka, s eltakarta arcát e kép elől,
1700     Mas|       körülutazza a földet, a világot, s várták, hogy aki az egyik
1701     Mas|                 mint a tengerészeké.~– S ha csak egy bűbájos arc
1702     Mas|              Blanka, leülve Anna mellé s annak fejét a keblére vonva.~–
1703     Mas|         sohasem szűnt meg őt szeretni, s akinek akkor nem lesz egyéb
1704     Mas|                elhozott, begyógyítani, s a szennyfoltokat, amiket
1705     Mas|    letisztogatni. Ez az én erős hitem!~S e szónál a leány alakja
1706     Mas|                hogy mennyire szeretem, s kímélik azt, amit más meg
1707     Mas|           Eszébe jutott a szép Cyrene, s összehasonlítást tett a
1708     Mas|            vagyok; akár csak te magad.~S Blankát a tükör elé vonva,
1709     Mas|                arcát annak az arcához, s aztán vitatkoztak egymással,
1710     Mas|            szemközt állni?~– Láttam.~– S mit tett akkor?~– Homlokán
1711     Mas|             kiderültek, elmosolyodott, s aztán hidegvérrel szólt
1712     Mas|          kézzel felkapta övénél fogva, s úgy vágta a lábaihoz, hogy
1713     Mas|         megrettent vele egy sokaságot, s minden fegyver úgy otthon
1714     Mas|                haragjuk őszinte ugyan, s ha megsértőjüket közre kaphatnák,
1715     Mas|               hozzá, vállára borultam, s azt mondtam neki: „Manassé,
1716     Mas|                mint egy márványszobor, s amíg melle zihálva küzdött
1717     Mas|            akkor megölelt, megcsókolt, s aztán öklét feltartott hüvelykujjával
1718     Mas|     legrejtettebb titkait elmondhatja, s aki azt megérti; azokat
1719     Mas|               előtt, bezárja a száját, s csak magában évődik – míg
1720     Mas|          napsugár besütött az ablakán, s az ódon üvegkarikákon keresztül
1721     Mas|               jött még csak fel a nap.~S néhány perc múlva eltűnt
1722     Mas|          eltűnt a bíborsugár a falról, s ismét úgy lett, mintha bealkonyult
1723     Mas|          lángsugár a Székelykő fölött, s most már Anna vánkosaira
1724     Mas|          búcsúztak a múló esztendőtől, s százados vadszőlőtő még
1725     Mas|           saját levelei rég lehulltak. S ez a tölgyfa takarja be
1726     Mas|                 A legjobb szülőknek!”, s alatta a kilenc testvér
1727     Mas|        gazdáját eltemették, utánament, s a domboldalba, ahova eltűnni
1728     Mas|          kődarabnak története van itt, s egy-egy mohos szikladarab
1729     Mas|       Mindenütt együtt járnak Annával, s az minden háznál otthon
1730     Mas|           nincs se prókátor, se orvos. S a pört mégis eligazítják,
1731     Mas|                pört mégis eligazítják, s a nyavalyát mégis meggyógyítják.
1732     Mas|               magyar nyelvet beszélik.~S a kis maroknyi népnek tanodái
1733     Mas|                klasszikusokból felelni s a parasztleányokat zongorázni
1734     Mas|               nem nőtt olyan magasnak.~S a kis sziklaváros nem éri
1735     Mas|         földről vándorolnak Torockóra, s ott adnak nekik ingyen kenyeret
1736     Mas|          ingyen kenyeret és tudományt.~S hogy mulatsága se hiányozzék
1737     Mas|       álszenteskedés, hízelgő irigység s áldozatai fölött kacagó
1738     Mas|              forró szerelmi kalandokra s jéghideg politikai merényletekre
1739     Mas|         éneklik Palestrina himnuszait, s azalatt a reducik a pápák
1740     Mas|             munkában tölti el a napot, s jól megszolgált kenyerét
1741     Mas|          rakott számok: a sorok rímei, s az egész teletölt oldal,
1742     Mas|        szironnyal gyönyörűen kivarrva, s a délceg öltözet fölé van
1743     Mas|         leányok, egyszerre, párosával, s kétoldalt a nők háta mögött
1744     Mas|            lelkész föllép a szószékbe, s beszél a gyülekezetnek –
1745     Mas|             felkerekednek a házas nők, s azok mögött akkor egyszerre
1746     Mas|            fehér, sűrű ráncos fersing, s az arc körülkötve fehér
1747     Mas|       körülkötve fehér fátyolkendővel. S az arcok ábrándképei a szépségnek,
1748     Mas|             pompáját.~Mind igazi arany s igazi drágaság az.~És amit
1749     Mas|               fel a vasat a bányákból, s az messze földön hírhedett
1750     Mas|                vágott szántóföldeiket, s ha rossz az időjárás, jégeső,
1751     Mas|               a föld alatt van: a vas, s ami az aranykalászban elveszett,
1752     Mas|                sóhajtott fel Blanka. – S aztán még hat hét a válóperig!~
1753     Mas|                a consistorium összeül, s kimondja, hogy a római kúria
1754     Mas|               te nevedre kereszteljük, s az akkor mindjárt gyémántbánya
1755     Mas|          elkeresztelték Blanka nevére, s kocsikon kimentek az átvenni.
1756     Mas|         táncteremmé, cigányt hozatnak, s hajadonok, menyecskék és
1757     Mas|            valamit, ami a szemjárásból s a félbeszakított beszédekből
1758     Mas|               hogy az ígéret: adósság, s azért jó azzal takarékosan
1759     Mas|                a futásban. Megfordult, s megszaladt. De a két asszonycseléd
1760     Mas|             két asszonycseléd elfogta, s nem ereszté ki a keze közül.
1761     Mas|              diszpenzációt a számodra; s két héttel megrövidítem
1762     Mas|                ő gyakorolja a „vétót”, s amelyik testvérének a házasságába
1763     Mas|      pápaszemet.~– Akkor inkább látok.~S a két ifjú hölgy addig nem
1764     Mas|                a nevét kell pingálnia, s széles vállára fektették
1765     Mas|        ránézett szörnyű komoly arccal, s széles tenyerét rátéve a
1766     Mas|              megcsókolta Blanka kezét, s:azt mondá neki:~– Nagy bolondságot
1767     Mas|           földdel betakarni szeretünk, s a kizöldült pázsitot nem
1768     Mas|                megszüntette működését, s Magyarország felől nem volt
1769     Mas|                valóságos márkinő lett. S a nápolyi udvarnál ez elég
1770     Mas|              szalonjait, mint azelőtt, s a vatikáni fejedelem mellett
1771     Mas|            herceg felköltözött Bécsbe, s a szép márkinő is egyidejűleg
1772     Mas|           szerencsétlen házasság lesz, s számított rá.~Annyi célt
1773     Mas|            őket a szép élő szobroknak, s azok egyenként lejtésre
1774     Mas|               a tétlen vendégtömegből, s a szertartás rendezőjével
1775     Mas|               nyújtja egymásnak sorba, s mikor Cagliari hercegnő
1776     Mas|           tudta, hogy az egy olasz nő, s az olasz nők között az,
1777     Mas|                volt már tűzve Annával, s ő az utolsó napon írta meg,
1778     Mas|           együtt volt már, vártak reá, s helyette a kegyetlen levél
1779     Mas|         ismerte mind a két őrültségét, s táplálta mind a kettőt kápráztató
1780     Mas|            hercegnél hivatalba lépett, s egyszerre nagy pénzelőleget
1781     Mas|            úrhoz, akire utalva voltak, s ez igazi gavallér ember,
1782     Mas|               egész világon keresztül, s még csak azzal sem segíthet
1783     Mas|      fölmutatni a hamisított váltókat, s nem lehet párbaj.~Manassé
1784     Mas|           hercegnő elhagyta a palotát, s egy nevelőintézetbeli barátnéjához
1785     Mas|                előforduló botrányokra, s a főudvarmesterek, amióta
1786     Mas|              viszonyt a két nő között, s az elválás után Blankát
1787     Mas|            szívében azt a szenvedélyt, s bukott nővé tenni őt általa.~
1788     Mas|            hogy hagyja el a sírboltot, s kezdjen el egy új életet
1789     Mas|                Isten szabad ege alatt, s az bejelenti egész naiv
1790     Mas|           megtetszett az a szép világ, s visszaküldi koporsóját az
1791     Mas|               özvegyi évdíj aranyaival s a szentszék ítéletének papírhamvaival
1792     Mas|         farsang, mint más esztendőben. S a táncvigalmak legelsője,
1793     Mas|               pályáról végképp letűnt, s ami legnagyobb zajt ütött
1794     Mas|          utolsó vendég is búcsút vett, s a zenekar a finálé ábrándját
1795     Mas|           mondá a márkiné indulatosan, s gondatlanul szórta le hajfürtéből
1796     Mas|          nyakáról a gyémánt rivière-t, s hogy corsette-jétől hamarább
1797     Mas|             szét a fűző selyemzsinórt, s aztán a földre taposott
1798     Mas|             márkinő ajkait pittyeszté, s lehűtő tekintettel nézett
1799     Mas|        hallgatása elfed minden titkot, s az nekem szabadalmat ád.
1800     Mas|             Cyrene közel simult hozzá, s fejét vállára téve halkan
1801     Mas|            zérus, közécsap a játéknak, s halomra dönt mindent. Igen,
1802     Mas|     Turbékolnak, epedeznek, édelegnek, s mikor azt látják, hogy nem
1803     Mas|               bezárkóznak egy szobába, s reggel mint szép halottakat
1804     Mas|        felszabadul a rávert bilincsből s akkor aztán válaszolhat
1805     Mas|        apanázsáról, újra férjhez megy, s minthogy ez nem megy templombontás
1806     Mas|             amelyben meg akar húzódni. S azok a körülfekvő erdők
1807     Mas|                 szólt a szép Cyrene. – S lehet, hogy a gondolatom
1808     Mas|             meséket.~– Azok nem mesék, s borzad tőlük, akinek gyönge
1809     Mas|               az volna, ha igaz lenne, s nem volna senki, aki a tényt
1810     Mas|                kirakott szekrénykéjét, s egy rózsaszín szalaggal
1811     Mas|             nyitottak volna ki előtte, s annak a kísértetei emelkedének
1812     Mas|           Cyrene vette észre a hatást, s most már úgy tett vele,
1813     Mas|              nyers húst szájához veri, s korbácsot ad neki helyette.~
1814     Mas|         márkinő felnyitott egy iratot, s nevetve olvasott fel belőle
1815     Mas|                a vállára a szép hölgy, s bársonyujjaival megcirógatta
1816     Mas| bársonyujjaival megcirógatta az állát, s azt mondá neki:~– Hanem
1817     Mas|                 melyik lesz erősebb! – S ha aztán „egy nevet” talál
1818     Mas|               mondja: „erdélyi hírek”, s én fölébredek és figyelni
1819     Mas|                sietett tőle menekülni.~S aztán hajtatott – nem a
1820     Mas|             hajmeghúzásra felkiáltott, s tenyerei gyorsaságával fenyegetőzött.~
1821     Mas|              mint aki meg van lepetve, s az órára tekintett.~A komorna
1822     Mas|           Bolond óra ez! Hármat mutat, s tízet üt. Ritkán üt, és
1823     Mas|              Az ütőgépezete elromlott, s semmi órás nem tudja megigazítani.
1824     Mas|                tette, ami mondva volt, s arra az ódon óra elkezdett
1825     Mas|            mindent szerteszét heverni, s úrnője haját félig felbontva;
1826     Mas|              felbontva; menjen aludni, s holnap délig be ne jöjjön.~– „
1827     Mas|           kegyteljesen nyújtának felé, s aztán sietett megfogadni
1828     Mas|        fölnyitá az óraállvány ajtaját, s aztán elkezdett nevetni.~
1829     Mas|       Nevetésére másik nevetés felelt, s az óraajtón át belépett
1830     Mas|             hogy akit várnak, itt van, s a zenehang a felelet, hogy
1831     Mas|               az említett levelezések, s odavonta őt maga mellé.~–
1832     Mas|      gondolatjai voltak őistenségének, s olyankor semmi sem téríti
1833     Mas|                kezét Benjámin vállára, s úgy leste a kibonyolított
1834     Mas|               ragyogott a lámpa fénye.~S a fölnyitott lap valóban
1835     Mas|              megannyi kriptaajtó volt, s a kibetűzött sorokon, mint
1836     Mas|                 feléleszté a pataknál, s elvánszorgott vele az erdőbe;
1837     Mas|          elvánszorgott vele az erdőbe; s itt megmenekült. Az okirat
1838     Mas|                Legnagyobb szám a nőké.~S mit vétettek?~Azt, hogy
1839     Mas|                vagy németek; de urak).~S a szép Cyrene (most majd
1840     Mas|                kisasszonyával táncolt.~S azok most – a kút fenekén!~
1841     Mas|             villogó zöld chartreuse-t, s hogy annál édesebb legyen,
1842     Mas|               maga is beletorkoskodik. S aztán odaül mellé. Talán
1843     Mas|          kellett volna végighatolniok, s Kolozsvárott a legrosszabb
1844     Mas|            túltett a fölséges cézáron!~S a szép Cyrene ereiben is
1845     Mas|              fejükről a rózsakoszorút, s lehajították a gladiátornak.~
1846     Mas|         Kolozsvárt visszafoglalta Bem, s egyik alvezére Tordáig nyomult.~
1847     Mas|            menekülőket megszabadítani, s Torockót megvédeni.~– Harmincketten
1848     Mas|       nagyenyedi menekülteket üldözni, s Torockót megrohanni sietett.
1849     Mas|                sereget. Nekivágtattak, s utat törtek maguknak s az
1850     Mas|                 s utat törtek maguknak s az egész szekérsornak a
1851     Mas|           tízezer emberen keresztül.~– S megmenekültek mind?~– A
1852     Mas|          hátravetve magát a kereveten, s két felemelt karjára nyugtatva
1853     Mas|        belelásson a megfejtett iratba, s ujjahegyével kísérte a leírt
1854     Mas|                a felkelők egyik főnöke s az Adorján-ház elkeseredett
1855     Mas|                 Nem. Az megmenté őket, s erdei járatlan utakon keresztül
1856     Mas|                felment a Monasteriába, s megjelent a fölkelők főhadiszállásán.~–
1857     Mas|               megérkezésekor elfogták, s bezárták. Két bitófa föl
1858     Mas|      maradjanak jó szomszédi frigyben, s őt és testvéreit bocsássák
1859     Mas|                az Adorján-testvéreknek s Manassé arájának; azok hazajutottak
1860     Mas|        felkapta az egész iratcsomagot, s oly dühvel vágta azt le
1861     Mas|              az argandi lámpa kialudt. S csak a boltozatról lefüggő
1862     Mas|              úgy szökött fel helyéről, s végigfutott szobáján meg
1863     Mas|       aranykígyók omlottak vállaira.~– S mi történt tovább? Mi történik
1864     Mas|             Azt már magadévá tetted.~– S te nyomorult, nem osztod
1865     Mas|             gyönyörűséges szép fúriát, s kapott tőle a kísérletért
1866     Mas|                véltem, lángba borulok, s megégek azzal együtt, aki
1867     Mas|         orgiájába vitt oda képzeletem, s gyilkossal s legyilkolttal
1868     Mas|               képzeletem, s gyilkossal s legyilkolttal karöltve jártam
1869     Mas|     feldobogást? Vége van. Eredj haza, s igyál szódavizet! Most jégbálvány
1870     Mas|             közelebb vonta őt magához, s erőszakosan elfojtott hangon
1871     Mas|              te nyakadra van szorítva, s aki annál fogva tégedet,
1872     Mas|           téged felismert, kikacagott, s aki utamban áll nekem, mint
1873     Mas|                az arcomat megmutatnom. S te az én mosolygásomat akarod
1874     Mas|            lakozva egymás álmait őrzi, s talán e percben hízelgő
1875     Mas|                néven szólítja egymást, s felel rá gyönyörittas örömmel…
1876     Mas|                 Kezével keblébe nyúlt, s a szétbontott hímzetfodrok
1877     Mas|                Te! – súgá Benjáminnak, s egy percre mosoly derengett
1878     Mas|             megcsókolta a kis kulcsot, s aztán Vajdár ajkaihoz értette
1879     Mas|                Az óraajtó becsukódott, s az óra ismét ütötte a tízet.~
1880     Mas|              még ma?~– Igen. Még ma.~– S nem volna tudomásod róla,
1881     Mas|                tér, újra férjhez megy, s az apanázsáról a levél keltétől
1882     Mas|            eltávozom.~– Kérdezve volt, s én a kényszerítésnek engedtem.
1883     Mas|             tudósításokat én olvastam, s szolgálhatok a részletekkel.~
1884     Mas|              fölemelt pohár tartalmát, s az éjviola egészen beburkolta
1885     Mas|              volt, mint az igazinak.~– S honnan gondolod, hogy Blanka
1886     Mas|         palotájában legyen fölállítva, s koporsóját onnan vigyék
1887     Mas|        Gyönyörű éjszaka ez, mondhatom! S ha ez csak farsangi tréfa
1888     Mas|            Blanka hercegnő holttestét. S az most nehéz feladat lesz.
1889     Mas|             napot a torockói völgyben, s nem is álmodik felőle, hogy
1890     Mas|          Búcsút vett a két istennőtót, s tárcájával együtt átruházta
1891     Mas|       átruházta teljhatalmát Vajdárra, s aztán hajtatott Caldariva
1892     Mas|          akiknek az egész világ „fáj”; s minthogy az orvos nem tudja
1893     Mas|               midőn kezet csókol neki, s aztán el nem ereszti, míg
1894     Mas|        egyszerre hátat fordított neki, s holtnak tette magát.~A herceg
1895     Mas|           visszafordult a fekvő hölgy, s arcán, szemeiben démoni
1896     Mas|               kicsiny kéz után nyúlni, s mind a kettőt biztosítva,
1897     Mas|             beszéd! – mondá a márkinő, s a herceg vette észre, hogy
1898     Mas|               rögtön utazzék Erdélybe, s a szegény szerencsétlen
1899     Mas|              Mit akarok? – szólt a nő, s elkékült ajkán tajték kezdett
1900     Mas|              keresztbe tette arca elé. S a megsértett bálványkép
1901     Mas|             órában indul még Erdélybe, s onnan Zboróy Blanka holttestével
1902     Mas|          holttestével fog visszatérni (s közben jéghideg kezét a
1903     Mas|             átölelte azt két karjával, s megcsókolta a homlokát,
1904     Mas|                megcsókolta a homlokát, s onnan elkezdve aztán végtől
1905     Mas|              le egész a lábai hegyéig, s ott maradt a lábainál arcon
1906     Mas|                 Cagliari felemelte őt, s kérte, hogy legyen nyugodt,
1907     Mas|             kegyence a koronás főknek, s itt Bécsben nem akarják
1908     Mas|              kegye önt boldoggá tenné. S akinek tehetsége is, akarata
1909     Mas|          akinek halálbűne az, hogy él. S ön azt hiszi, hogy ez csak
1910     Mas|               csak ön előtt halálbűne. S hogy engemet csak az ön
1911     Mas|              azért könnyen veszem azt, s hagyom a sorsot folyni,
1912     Mas|            szép hölgy nevetni kezdett, s többé nem voltak a szemei
1913     Mas|              hallgasson rám nyugodtan, s attól, amit én önnek el
1914     Mas|            háborgatják a mézszívásban, s csak akkor ereszt fullánkot,
1915     Mas|           kitörülje nevemet neve elől, s helyébe írja egy székely
1916     Mas|              székely góbé családnevét, s aztán mosolygó arccal járjon-keljen
1917     Mas|            gyönyörködöm! – monda a nő, s ébrenléte bizonyságául elkezdé
1918     Mas|                meg nem állít a tenger. S egy asszonyi könnycsepp
1919     Mas|              jöttek, akik félretolnak, s most csak fél millióm van
1920     Mas|      lefoglalják fizetése kétharmadát, s aztán egyharmadából kell
1921     Mas|                a bécsi streichquartett s a karinthi kapu énekesei
1922     Mas|             hadat vittem az országára, s ha megszerettem valakit,
1923     Mas|          várost csináltam a falujából, s most én se tudjak máshoz
1924     Mas|         beavassam hanyatlásom titkába, s megkérjem őket, hogy rendezzék
1925     Mas|                képtáramat, múzeumomat, s gyémántgyűjteményem kétharmadát,
1926     Mas|                tudok segíteni magamon; s nem tűröm az elmerülést!
1927     Mas|               közeledő mailpostra les, s a maga mesterségét nem nevezi
1928     Mas|            beleszúrjon ez ujj hegyébe, s aztán a kigyöngyöző vércseppet
1929     Mas|              éj sötétében megrohanja – s most – a napirendre tértünk
1930     Mas|            felül áll minden törvényen, s az nem veszi tudomásul az
1931     Mas|             elváltnak akar tekintetni. S ha ezt megteszi, akkor elveszti
1932     Mas|            katolikus utódokat illetik, s akkor nemcsak őrá nézve,
1933     Mas|         pompával adok végtisztességet, s síremléke művészremekül
1934     Mas|           Gyilkosait üldöztetni fogom, s azokat az elöljárókat, kik
1935     Mas|             menekült az álom világába, s ott talán egy ártatlan gyermeknek
1936     Mas|           magát, aki pillangót kerget, s ha megfogta, megszánja:
1937     Mas|       készültek a közeledő örömnaphoz. S az gyorsabban közeledett,
1938     Mas|             vallók községébe átlépett. S ez hat héttel rövidíté meg
1939     Mas|            parasztember munkája benne, s az a gyönyörű vaslábakon
1940     Mas|         hirdetik már azt az örömnapot. S az első vasárnap már felgyülekezik
1941     Mas|                sor paddal benépesítve, s vasárnap kezdődik, kedden
1942     Mas|            este följárt a Székelykőre, s onnan nézegetett szét, mely
1943     Mas|             ismét tűzveresség az égen; s aztán találgatta magában: „
1944     Mas|                lakodalmi öltözetekről, s ő adta nekik a tanácsot,
1945     Mas|                öklét.~Blanka rábámult, s aztán elnevette magát.~–
1946     Mas|               mert az ott nem terem.~– S azt izenték, hogy eljönnek?~–
1947     Mas|                a másikat a föld alatt, s megengedte, hogy akik áldásnak
1948     Mas|                hímzett piros kösnyővel s a tarka madarakkal kivarrott
1949     Mas|                siet felülni a vasútra, s elszaladni a házától, a
1950     Mas|           ember a maga pénzéért iszik, s azért meggondolja, hogy
1951     Mas|        kölcsönösen egymásnak küldenek. S aztán a harangszóra megindul
1952     Mas|              zsolozsmája fogadja őket, s aztán az egyház embere tart
1953     Mas|           milyen nagy az ő szeretetük.~S az egyházi szertartással
1954     Mas|              helyett bátyja fog lenni, s megőrzi, mint a szeme világát”.
1955     Mas|          paradicsomában találta magát. S mikor aztán az aranycsipkés
1956     Mas|                fejére a nászasszonyok, s kilépett ismét, egy üdvözlő,
1957     Mas|          földön kiadott előlege volna.~S amint az új pár megjelen
1958     Mas|             itt lesznek a lakadalomra; s ha akkorra se érkezhetnek,
1959     Mas|             csupa fúvó muzsikájuk van, s azon sem tudnak egyebet,
1960     Mas|                 mire megérkeznek vele, s behozzák a lakodalmas terembe,
1961     Mas|               nyári spencer van rajta, s azon, ahány gomblyuk, annyiféle
1962     Mas|               magasabb, mint a másiké, s mind a kettő bal lábra való
1963     Mas|                büszkén hordja a fejét, s az megnézni való fej! Kondor,
1964     Mas|     elefántcsont fehér fog villog elő. S ez éktelen pofán annyi büszke
1965     Mas|               somfából vannak faragva, s néhány betört oldalbordája
1966     Mas|        eltörött, szépen összedrótozva, s hozzá egy nyirettyű, melynek
1967     Mas|                 De azért hangot ád az, s nincs az a nóta, amit el
1968     Mas|         félreálltak a terem közepéről, s nagy kört kerítettek, mert
1969     Mas|           könnyen eltanulni; acélizmok s tornászati ügyesség kell
1970     Mas|                mint fürj~      Madár!”~S aközben mindig fél lábával
1971     Mas|             nem szabad érnie a földet, s ugyanekkor egy karját fellöki
1972     Mas|              másikat csípőjére nyomja, s a groteszk, hol felegyenesedő,
1973     Mas|          tapssal jutalmazza a táncost, s ugyan kérik, hogy járja
1974     Mas|             odatör hozzá a nézőkörből, s valamit súg fülébe, amitől
1975     Mas|       egyszerre magasra ugrik az öreg, s aztán nem folytatja a táncot,
1976     Mas|                 Blanka lerohant hozzá, s megragadá a leány kezét.~–
1977     Mas|              Zenóbia nem szólt semmit, s nem szállt le a nyeregből.~–
1978     Mas|         Zenóbia megszólalt.~– Itt van.~S azzal a másik lóra mutatott.~
1979     Mas|           bátyád megölte az én apámat, s aztán az én bátyáim megölték
1980     Mas|                megölték a te bátyádat. S már most ez ezután így fog
1981     Mas|                meghallják, kirohannak, s ízekre tépik Ciprianu leányát,
1982     Mas|              Áron. – Eredj be gyorsan, s mondd a cigánynak, hogy
1983     Mas|            visszafutott a táncterembe, s rögtön hangzott rá a „vánkostánc”
1984     Mas|               holtan is az ütközetből, s elfutott vele az erdőre.
1985     Mas|               most behíhatsz hozzátok, s bemutathatsz a vendégeidnek: „
1986     Mas|                 Vincet elpusztították, s Adorján Dávidot megölték.”~–
1987     Mas|       megfizetek. Eljövök még egyszer, s amit akkor hozok, azzal
1988     Mas|               megfordította paripáját, s kinyargalt a kapun, a szél
1989     Mas|               Förgeteges éjszaka volt, s neki még az éjjel Borévre
1990     Mas|                átvitte a kis házikóba, s ott kibontva halotti lepléből,
1991     Mas|           Blanka leült az ágy szélére, s úgy bámult a halottra.~Meglepő
1992     Mas|             délceg lovagok elindulnak.~S aztán meg emlékezett rá,
1993     Mas|           megadják-e, amit megígértek?~S még senki sem merte ez arcot
1994     Mas|               ő a menyasszonyi pompát.~S minél közelebb hajlik föléje,
1995     Mas|               annak márványarcát érik, s a kitörő zokogás görcsei
1996     Mas|              gyöngéden odahajol hozzá, s magához öleli őt.~Csak akkor
1997     Mas|               tett rejtélyes utazásra, s az asszonyi szív csodálatos
1998     Mas|              azonnal fegyvert ragadni, s akit legközelebb találnak,
1999     Mas|              parancsolsz – monda Áron, s ő maga átment a násznéphez.
2000     Mas|        rázendítették a bányászindulót, s ez a zaj elfödte azt a nagy