Part

2001     Mas|            lakadalmas sereg az utcára, s úgy ment végig zeneszóval,
2002     Mas|         karikába a kis ház ablaka alá; s tanakodtak a cantus praesessel,
2003     Mas|             boldog szerelmes~      Ide s tova jár.”~– Hallga, fiúk –
2004     Mas|                szikla keblében tölték, s holtan is ott esik legjobban
2005     Mas|                a birgej kőkatedrájába, s elmondá a sokaságnak, ki
2006     Mas|         lelkész megáldá a bezárt sírt, s rámondta az áment.~A diákok
2007     Mas|               voltak rögtön elindulni, s ahányan vannak, megtámadni
2008     Mas|            megkapta a széles szíjövét, s annál fogva a nehéz tömzsi
2009     Mas|              az egy élő Isten nevében; s ti az én eskümet meg akarjátok
2010     Mas|          hazájukért. Megsiratjuk őket, s sírjuk fölé kopját tűzünk,
2011     Mas|              szomszéd gyertyámosiakra, s pöröljük fel őket bosszúból.
2012     Mas|               családjainkat megvédjük. S ami erőnk van, azzal védjük.~–
2013     Mas|                van, ki bánthat minket? S ha őt elhagyjuk, ki oltalmaz
2014     Mas|         emberek között békét szerezni, s aki Péternek azt mondá: „
2015     Mas|                leszek – monda Manassé.~S aztán szépen kezet szorítottak,
2016     Mas|             fönn a Székelykövön tölté, s meghagyta idelenn a nemzetőrség
2017     Mas|           minden háznál gyertya égjen, s egy ember ébren maradjon
2018     Mas|           udvaron, nincs-e valami baj, s visszajött azzal a szóval,
2019     Mas|                földi történet volt ez, s mennyi égi csoda van mégis
2020     Mas|             vulkán, mely azt kiokádta!~S most a lávaözön közepett
2021     Mas|            lehajtva. – Isten árnyékába s a te karjaidba.~Az ablakon
2022     Mas|              már fenn van a hegytetőn, s a farka még akkor mászik
2023     Mas|            agyon az utolsó hírmondóig; s a legutolsó vérfürdő 1658-
2024     Mas|                 Bíznak a békekötésben, s abban az Úrban, aki az adott
2025     Mas|             váratlan rohammal lepi el, s özönvizet hoz az utcáira.
2026     Mas|             óra járásnál a Kő szorosa.~S ha most rögtön tudósítaná
2027     Mas|              fegyverrel bánni jól tud, s saját tisztjei által van
2028     Mas|                a Cress-lovasezredből), s azokat állító velük szembe.
2029     Mas|                alpesi légiók ivadékai.~S másodszor megtölteni a fegyvert
2030     Mas|            közéjük a kis olasz csapat, s pár perc múlva a híd két
2031     Mas|             helytállt, az halott lett.~S a lovas csapat nem érte
2032     Mas|                egész felkelő seregnek, s hetven ember négyezer ember
2033     Mas|           erdőnek, fel a hegyoldalnak, s az olasz kentaur-ivadék
2034     Mas|                hagytak a csatatéren. – S a hetven olasz még csak
2035     Mas|           oltalmában, ti igaz emberek!~S ezzel továbbment a városba,
2036     Mas|                Mintha az Isten áldásai s az emberek átkai versenyeztek
2037     Mas|               Áron a hölgyek felöltőit s az ozsonnához való elemózsiás
2038     Mas|         erdőkből a szarvasok rigyetése s a fekete rigók furulya-füttyszava
2039     Mas|            nyomorultul lemészárolni.~– S te hiszed, hogy ez lehető?~–
2040     Mas|              megrohanja Jancu táborát, s erre a félig kibékített
2041     Mas|           hírhedett halálfejes légiót, s semmivé teszi Abrudbányát.~–
2042     Mas|         Abrudbányát.~– Ezt mind tudom. S hogy azzal az Erdélyben
2043     Mas|     csodálkozni, ha a Kő felőli szoros s a borévi bejárat védelméről
2044     Mas|        elkérték Sándor bá pisztolyait, s azóta a kert hátuljában
2045     Mas|               huszonkét falu elszórva, s valamennyi körülvéve a kígyózó
2046     Mas|                csillog a messzeségből, s egy-egy távoli város egyházának
2047     Mas|                meg az aranyozott tető.~S a mosolygó kultúra, emberi
2048     Mas|          keresztül nem vezet semmi út. S az egymással szembenéző
2049     Mas|              azontúl még két falucska; s ott egyszerre bezárja a
2050     Mas|           völgyet a „Kő” sziklakapuja.~S a mély völgy fenekéből,
2051     Mas|               A többiek otthagyták őt, s mentek tovább a Székelykő
2052     Mas|             viszi” föl az asszonyokat, s meglehet, hogy ezt szó szerinti
2053     Mas|             összecsapta a rajztékáját, s a motyóját hátára véve,
2054     Mas|                messzehangzó jelt adni, s elhozza az ígért fenyőgallyat.~
2055     Mas|                áttört gazdag pázsitra, s a mély völgybe alátekintve
2056     Mas|                a Székelykő erősségeit, s negyvenedmagával megvédelmezi
2057     Mas|                Megtiltotta Áron bátya, s mi megígértük neki, hogy
2058     Mas|         drágakövekkel kőténye zsebeit, s a nagy keresés közben egyszer
2059     Mas|            széles bőrtüszőt csatokkal, s az alól fél lábszárig kicsüngő
2060     Mas|           felsikoltott ez arc láttára, s egymás kezét kereste kezével.
2061     Mas|              imádsággal, könyörgéssel, s – mégis feljár. Csak az
2062     Mas|             feljár. Csak az oláh gúnya s a hosszú leomló haj teszi
2063     Mas|               haj teszi a különbséget.~S a szembetalálkozás első
2064     Mas|             megindul a két hölgy felé.~S abban a pillanatban valami
2065     Mas|               kaszát most már leemeli, s jobb kezébe szorítja.~E
2066     Mas|              közeledő alak a kürtszóra s névre megretten, helybetorpan,
2067     Mas|               megretten, helybetorpan, s hátratekint.~– Szaladj,
2068     Mas|               a Székelykő ormát eléri, s onnan a negyedfélezer lábnyi
2069     Mas|               hölgy is hátratekintett, s aztán mind a kettő elkezdett
2070     Mas|              már lábainak gyorsaságát, s amíg csak odáig nem ért,
2071     Mas|            eldobta a kaszát a kezéből, s lerohant a Székelyvár árkának
2072     Mas|              nevetésre fogva a dolgot, s törekedve a két gyermek
2073     Mas|                a szomszédok egymással, s amelyik hamarább levághatja,
2074     Mas|      bizonyosan füvet orozni jött ide, s mi elriasztottuk szépen.
2075     Mas|          hevert.~Manassé fölvette azt, s megnézte.~– Ez a kasza is
2076     Mas|               volt az arca a futástól, s a szemei vérrel voltak áterezve.
2077     Mas|            alak után, hogy álljon meg, s a két hölggyel nem törődött –
2078     Mas|             egy roppant szikladarabot, s azt a futónak utánahajítá.~–
2079     Mas|               kő?~– De utoléri bizony, s ha eltalálja, még majd segít
2080     Mas|              rebegé a leány elsápadva, s két kezét imára kulcsolta.~–
2081     Mas|               meg! – szitkozódék Áron, s még egy ökölnyi követ küldött
2082     Mas|               alá, nagyokat szökellve, s törve maga előtt az utána
2083     Mas|          valakihez, aki annyit vétett, s akinek annyi meg lett bocsátva!~
2084     Mas|            belecsapott egy kőhalmazba, s aztán por- és kavicsfelleget
2085     Mas|                lerázta magáról a port, s csendesen bandukolt tovább,
2086     Mas|         áruljátok; még Manassénak sem.~S a két hölgynek meg kellett
2087     Mas|                ez nagyon komoly dolog, s hogy én nemhiába küldtem
2088     Mas|           kapaszkodtak egymás karjába. S egy pillanatban mind a kettőnek
2089     Mas|            ezüstgombos kacagányt hord, s kucsmája mellett kócsagtollas
2090     Mas|             lovának sallangos csójtára s aranypaszomántos nyeregtakarója
2091     Mas|            nyeregkápájában pisztolyok, s elöl kétcsövű puska függ
2092     Mas|              van nyomtatva malomkővel, s a kámea töredékéből kereszt
2093     Mas|          egy-egy sovány, kiéhezett eb, s nagyon vonít, s kurrogva
2094     Mas|          kiéhezett eb, s nagyon vonít, s kurrogva fut vissza, midőn
2095     Mas|                folyvást tart az éjfél.~S a nappali éjszakának kísértetei
2096     Mas|               az utca meztelen falain, s elbúvik a romok közé. Kis
2097     Mas|             felé; mindig közelebb jön, s mikor odáig ért, kitér az
2098     Mas|                ért, kitér az útjokból, s körülkerülgeti őket.~– Mit
2099     Mas|            csak a kallók maradtak meg, s az örök patakár folyvást
2100     Mas|               előtt megáll az úrlovas, s arra nyomban kidugja a fejét
2101     Mas|              legszebb fiatal leányokat s a legcsúfabb vénasszonyokat.
2102     Mas|              eljutott, késő este lett, s azonfölül terhes zivatar
2103     Mas|         helység. Talán volt valamikor, s megunta a helyét, odább
2104     Mas|               paripa volt kipányvázva, s azokat néhány oláh csatlóslegény
2105     Mas|             közelítenének oly sebesen, s mindjárt le akarnának omlani.~
2106     Mas|          odakünn elkezdett villámlani, s akkor aztán a torony ablakain
2107     Mas|                aztán a torony ablakain s a tető hasadékán átlobbanó
2108     Mas|             palástjának betakargatott, s a nyakából lelógó aranykeresztet
2109     Mas|              odalépett a csoport közé, s elkezdé magas pátosszal:~–
2110     Mas|               hadjárat be van fejezve, s most egész hadseregével
2111     Mas|              csak a szorosok őrizetére s Károlyfehérvár ostromlására
2112     Mas|          kisgyermeket térdére ültetve, s lovaztatva. – Egy bolond
2113     Mas|                is volt, gyáva is volt, s a hadászathoz mit sem értett,
2114     Mas|            hadászathoz mit sem értett, s azonfölül hitszegőn megtörte
2115     Mas|          kivert az ország határán túl, s még az orosz segédcsapatokat
2116     Mas|              ott szolgálnak Bem alatt, s ezek már más alakban is
2117     Mas|             hadsereg ösztönét követni, s visszatérni Erdélybe. S
2118     Mas|                s visszatérni Erdélybe. S mennél rémesebb lesz az
2119     Mas|             magyarokat ki kell irtani, s akire rá volt bízva, maga
2120     Mas|           Avram segített megmenekülni, s az erdőpásztorok szöktették
2121     Mas|             kiragadtam a mészárlásból, s eldugtam a palástom alá.
2122     Mas|               eldugtam a palástom alá. S ekkor az a fickó, aki legdühösebb
2123     Mas|           tartja, betöri a koponyámat. S három nap múlva ugyanaz
2124     Mas|          gyilkos csapást mert sújtani, s mert a kisfiú legjobban
2125     Mas|         sorából:~– A nép hamar megtér, s Isten csodáit látja az eseményekben.
2126     Mas|                orvos szemeit kiszúrta, s úgy eresztette el az erdőbe,
2127     Mas|                ő tette holt emberekké, s reggelre ott adta ki a lelkét.~–
2128     Mas|                átszökött Oláhországba, s a magyar vezérhez átküldé
2129     Mas|     kísértetarca.~A dörgés elhangzott, s folytatása lett egy emberkacaj.~–
2130     Mas|               az övéi a cselekvésre.~– S te ismered Ciprianu leányát?~–
2131     Mas|              Jól van – monda Diurbanu, s az oltárhoz lépve a denevérszárnyként
2132     Mas|            cédulára írt fel két nevet, s azt a süvegébe veté.~– Ki
2133     Mas|             ötleteid vannak, Diurbanu!~S a kis szőke fejű gyermek
2134     Mas|           gyermek belenyúlt a süvegbe, s apró kezecskéjével kihúzott
2135     Mas|        kihúzott egyet a cédulák közül, s azt védő fogadott atyjának
2136     Mas|             alatt tartó hadosztály is, s míg az ott állt, addig Torockót
2137     Mas|             orosz által összezúzatott, s ezzel a Fabu Popinál hozott
2138     Mas|           hetvenesztendős ősz fejekig, s a tizenkét éves gyermek
2139     Mas|              átvonult a „Kő” szorosán, s Torockó-Szentgyörgyöt hajnalban
2140     Mas|            együtt a többi asszonyokkal s azoknak a gyermekeivel.~
2141     Mas|               Manassé tiszta szemeibe, s e tekintetben mindaz el
2142     Mas|          végtelen imádat a férj iránt, s a tengermély kétségbeesés
2143     Mas|           megkísértém már egyszer azt. S tudod, hogy ez akkor milyen
2144     Mas|            megnyugtatására kigondolva, s ennek a hazugságnak a büntetése
2145     Mas|             amire legutoljára gondolt, s aztán az lesz legutolsó
2146     Mas|               szerető teremtés ajkait, s azután – még az ő csókjaiktól
2147     Mas|     szentgyörgyiek is megkísérték azt, s békeköveteiket felkoncolták
2148     Mas|                készséggel teljesített, s útközben egész jámborul
2149     Mas|            Manassé felment a tornácra, s ott egy csoport ácsorgó
2150     Mas|            beszélni, mert most ebédel, s az sokáig tart – monda neki
2151     Mas|                névjegyét a tárcájából, s azt a szegletén behajtva
2152     Mas|          hírnök rövid időn visszajött, s azt az izenetet hozta a
2153     Mas|              meg kell az urat kötözni, s aztán becsukni a pincébe,
2154     Mas|              tribun elvégzi az ebédet, s szóba állhat vele.~No, biz
2155     Mas|  keresztülugrani a folyosó mellvédjén, s mielőtt az őrök a puskához
2156     Mas|        kaphatnának, a parkba menekülni s onnan az erdőbe jutni; de
2157     Mas|                kerített egy istrángot, s azzal Manassé kezeit hátrakötözték.~–
2158     Mas|                gyújts meg a tárcámból, s dugd a számba. Multie meszku!~
2159     Mas|              követségbe jövők számára; s nem volt elég, hogy a pincegádort
2160     Mas|          vezető vasajtót is feltárták, s odalökték, azaz, hogy vezették
2161     Mas|                azaz, hogy vezették be, s megkínálták, hogy tessék
2162     Mas|            Azután rázárták a vasajtót, s magára hagyták.~A pincegádornak
2163     Mas|             csukva tartották reggelig, s akkor ráálltak a békefeltételeire.
2164     Mas|               Akkor aztán felpofozott, s farkasgúzsba köttetett,
2165     Mas|                farkasgúzsba köttetett, s azt mondta, hogy felakasztat.
2166     Mas|             megkötve, jöjj ide hozzám, s ejtsd a csutát az én számba,
2167     Mas|            téged, ki egy Adorján vagy, s pecsétnyomós gyűrűt viselsz.~–
2168     Mas|        Diurbanut, ha kihínád a gyepre, s ahelyett idejössz a barlangjába,
2169     Mas|                idejössz a barlangjába, s meg hagyod magad kötöztetni.
2170     Mas|            megölhettél volna legalább, s ahelyett meg hagyod magad
2171     Mas|          méneséből a legszebb paripát, s csak egyszer annak a szőrén
2172     Mas|               rögtön ráismert Manassé.~S most már aztán tudta, hogy
2173     Mas|              egyik szegletébe szorítá, s fejét büszkén fölemelve
2174     Mas|               szólt Manassé hidegen.~– S nem tudnád még más nevemet
2175     Mas|                az én népemmel kötött – s ajánlom annak fenntartását
2176     Mas|    odaszólította az egyik fáklyavivőt, s a Manassé által kezébe juttatott
2177     Mas|          megesküdött, hogy követ kövön s lélegző embert nem hágy
2178     Mas|                 szólt kardjára csapva, s büszkén feltartva a fejét
2179     Mas|          minden ember fegyvert fogott, s úgy vár reád. Csak eredj,
2180     Mas|                eredj, keresd fel őket, s majd te is – régi ismerősökre
2181     Mas|               hogy megunták a háborút, s sáncot ostromolni nem szeretnek.
2182     Mas|           semmit, mint bevert fejeket, s Torockón egy követ sem mozdítasz
2183     Mas|       megolvasztani – mondá az alakos, s még elkezdte a kabátja ujjait
2184     Mas|                apját, a két testvérét, s ami több minden vérbosszúnál;
2185     Mas|           meggyalázás nyomait arcáról, s aztán elfojtá dühét, és
2186     Mas|               egymás szívének szegezi, s aztán megszabadítja egymást
2187     Mas|           pórgúnyát, átöltözteti őket, s az általános pusztulás zavara
2188     Mas|            őket vezetni Szentgyörgyre. S akkor látni fogod magad
2189     Mas|             képzelőtehetségedre bízom, s hogy legyen elég időd és
2190     Mas|              az oroszlán tőrbe jutott, s aztán köteleit elrágcsálta
2191     Mas|                Hát ketten vagyunk már, s tenálad bot is van. Ha visszajön
2192     Mas|         hirtelen a lába közé szaladok, s lerántom a földre, te fejbe
2193     Mas|             kardját, én a pisztolyait; s aztán kitörünk a pincéből
2194     Mas|              aztán kitörünk a pincéből s meglátjuk, merre tágasabb
2195     Mas|               a vasajtó nem nyílt föl, s a tűzfény egyre behatóbban
2196     Mas| Torockó-Szentgyörgyöt példaadásképpen, s talán azért is, hogy az
2197     Mas|             még minden este megjelent, s a mezei munkásokat kizavarta
2198     Mas|        ösvényét rohampatakká alakítsa, s azon át senki Torockóhoz
2199     Mas|        rablóhősöknél is fordulnak elő. S nem Isten kezében van-e
2200     Mas|              Manassé tusakodva jár fel s alá a pince hosszában. A
2201     Mas|                És aztán mi következik?~S rövid időköz múlva újra
2202     Mas|            innen! – ordítá magánkívül, s a bezárt ajtónak rohant,
2203     Mas|             míg én kimegyek az udvarra s körülnézek; s lopok neked
2204     Mas|               az udvarra s körülnézek; s lopok neked egy bitang fegyvert.~–
2205     Mas|           legelőször szemközt jön rám, s az jó lesz nekem, a gazdája
2206     Mas|          keresztültörök a feleségemig.~S azzal azt a nehéz ászokgerendát
2207     Mas|      Manassénak, midőn őt megpillantó, s fölemelt palástjával igyekezett
2208     Mas|       megragadta Zenóbia kézcsuklóját, s azt hörgé fülébe: – Hol
2209     Mas|             hangot is, a szorítást is, s szomorúan mosolyogva tekint
2210     Mas|              lehet rájuk. Nekem nincs.~S ezzel önmagát lefegyverezve,
2211     Mas|           futókat Gyertyános, Kápolnás s Bedellő felé; az erdőkbe,
2212     Mas|             van – szólt akkor Zenóbia, s aztán megfogta Manassé kezét,
2213     Mas|                megfogta Manassé kezét, s fölvezette őt a folyosóra.~
2214     Mas|               Manassé mellére a kezét, s azt súgá neki: – Hanem tudod,
2215     Mas|         amikből ő puskaport puffogtat, s az a sűrű dobszó a csengezi
2216     Mas|              fekszünk, mink is, ti is, s fejünkre teszi lábát mindkettőnk
2217     Mas|         egyszer visszatérek Torockóra, s akkor nem jövök üres kézzel,
2218     Mas|              oláh leány cine mintyéje.~S azzal hátat fordított Manassénak,
2219     Mas|                 mintha haragudnék reá, s a tornác mellvédfalára könyökölt.~
2220     Mas|            hiszem, hogy Dávidot látom.~S aztán megfogva Manassé két
2221     Mas|            szorítá a leánynak a fejét, s megcsókolta a homlokát.~
2222     Mas|         odakapta a kezét a homlokához, s betakarta azt vele, mintha
2223     Mas|                a gyűrűt ujjadra húzom, s esküszöm, hogy tied leszek.
2224     Mas|          leszállt hozzád a börtönödbe, s ott elmondta neked, gúnykacagva,
2225     Mas|         magukat a gyalázatos haláltól, s aztán az ő pokoli hatalmába
2226     Mas|            erősítik meg a barátságot.” S ez lesz a legkisebb minden
2227     Mas|              azt a gyűrűt ajándékozta, s aki nekem vőlegényem (legalább
2228     Mas|             megijedt a nagy riadástól, s ledobta a hátáról; a lovagnak
2229     Mas|          keresztül bukdácsoltak rajta, s senki nem vette fel a hátára.
2230     Mas|             hátára. Gyűlölte mindenki, s Isten büntetését látta balesetében,
2231     Mas|          büntetését látta balesetében, s az oláh fél azon segíteni,
2232     Mas|              Manassénak: „Norok bun!”, s azzal elvágtatott a Bedellő
2233     Mas|              jött áldozat-permetegnek; s széles, erős melle reszketett
2234     Mas|             alább, egymást felgyújtva, s ahány, annyifelé fújva a
2235     Mas|       toronytető gerendái ráhullottak. S ami a katasztrófát még borzasztóbbá
2236     Mas|              eredj a puszta templomba, s keresd fel a Diurbanu lovát;
2237     Mas|                én meg megyek a mezőre, s felkeresem őt magát. Itt
2238     Mas|           miket a börtönből felhozott, s abba dugta az öldöklő szerszámokat,
2239     Mas|           hagyta a muzsikust szaladni, s maga elindult a puszta templom
2240     Mas|               sohasem volt rajta tető, s sohasem volt bevakolva.
2241     Mas|          felesége kedve ellen csinált, s ha valamiről megtudta, hogy
2242     Mas|              mondá egyszer az asszony. S az úr rögtön abbahagyatta
2243     Mas|        megneheztelt a hitfelekezetére, s elhatározá, hogy helvét
2244     Mas|         templom meg már van a faluban. S a megkezdett fölöslegessé
2245     Mas|          csakugyan Kálvin-követő volt, s komoly, kegyeletes szándékkal
2246     Mas|            villám beleütött a malmába, s felgyújtotta azt. Erre az
2247     Mas|                rakatta a templomtetőt, s elvitte a malmához, s azt
2248     Mas|    templomtetőt, s elvitte a malmához, s azt födette be vele.~El
2249     Mas|               ötletben, de logika van, s jellemzi a keménynyakút.~
2250     Mas|           belépett a puszta templomba, s ott találta a paripát, ahogy
2251     Mas|              aki megtalálja az Istent.~S homlokát a falnak támasztva
2252     Mas|           támasztva megtelik érzéssel, s és megszűnik gondolkozni,
2253     Mas|          kepéktől meggyulladt a tarló, s a terjedő láng hullámzott
2254     Mas|             két térdén csúszott előre, s fél kezével kardját tokosul
2255     Mas|           hozzá, elővette a hegedűjét, s elkezdte a húrokat pengetni.~–
2256     Mas|                 Kezedbe adom rögtön.~– S aztán, ha ide adtad, nem
2257     Mas|             ide adtad, nem ütsz fejbe, s nem veszed vissza megint?~–
2258     Mas|         erre-amarra?~– Végy a hátadra, s vigy utána.~– Jaj, hallod,
2259     Mas|           előjönnek a tarlót eloltani, s akkor rám akadnak.~– Nem
2260     Mas|               elszaladsz Gyertyánosra, s fogadsz egy szekeret, mely
2261     Mas|            dörmögé magában a muzsikus, s aztán nekiiramodott a lovaglásnak.
2262     Mas|      orrlyukaiból forró gőzt lövellve, s aztán, hogy azt látta, hogy
2263     Mas|       épületben, horkolt és fújtatott, s az ablakon ki akart ugrani.
2264     Mas|               daliás arcát a testi kín s a rémület egy elkárhozott
2265     Mas|              felemelése mutatóujjának, s a gyűlölt láng ki van oltva
2266     Mas|                láng ki van oltva vele.~S maga a lábainál fetrengő
2267     Mas|              tettél. Nem öllek meg én; s nem engedlek megölni másnak.
2268     Mas|            mindennapi irgalomkenyeret, s azoknál, akiket halálra
2269     Mas|             fogva a tehetetlen alakot, s felültette a nyeregbe. A
2270     Mas|           kiereszté kezéből a kantárt, s azzal a ló vágtatott, amerre
2271     Mas|            aztán elővette a hegedűjét, s elkezdte a Rákóczi nótáját
2272     Mas|             város alatt lesben állnak, s ha meglátnak bennünket,
2273     Mas|               gondolják, ellenség jön, s belénk lövöldöznek, pedig
2274     Mas|               Manassét mentek keresni, s nagy volt az örömük, hogy
2275     Mas|             Szentgyörgyig mennek érte, s erőszakkal is kiszabadítják.~–
2276     Mas|       kimenekedve, odamene Manasséhoz, s a vállára veregetett büszkén. –
2277     Mas|             öcsém, Isten segítségével, s nem került többe, mint húsz
2278     Mas|              mint húsz font puskaporba s egy lat székely furfangosságba.~
2279     Mas|              az öreget a maga hitében, s nem rontotta el a dicsekedő
2280     Mas|            megfogadtam, azt megtartám, s engedém őt futni. Majd egyszer,
2281     Mas|        testvére szemeiről a könnyeket, s szobájába vezette őt, visszakapott
2282     Mas|                elhozott trophaeumokat, s pisztolyokat, a handzsárt,
2283     Mas|             pisztolyokat, a handzsárt, s magát a legnyomatékosabb
2284     Mas|             nem hiszi), megadta magát, s arra Manassé fogta a szép
2285     Mas|               fogta a szép menyecskét, s azt bizony kedvére megcsókolgatá.”~– „
2286     Mas|               ordítá rá a hallgatóság, s azzal fogták a gallérját,
2287     Mas|                kidobták a mulatságból; s vége volt a becsületének,
2288     Mas|               a nagy csatát megnyerte, s nagy ünnepélyek alkalmával
2289     Mas|               fegyver marad a kezében, s minden gondolatja haditerv.~
2290     Mas|          kampány” alatt szakadatlanul, s hámoraikban éppoly megszűnés
2291     Mas|        kitalált malomforma gépezettel, s ami a kohóban megmarad tisztavasnak,
2292     Mas|       kenyérvas”.~Ugyan kemény kenyér!~S minthogy a bánya ritkán
2293     Mas|              két fejszével nekiállnak, s addig vágják, míg kettévágják.~
2294     Mas|               kenyere száraz és barna. S nemcsak barna; de néha kék
2295     Mas|             gabonájában az „anyarozs”, s attól a kenyér kék lesz.
2296     Mas|               attól a kenyér kék lesz. S ezt meg kell enni, mert
2297     Mas|               torockói munkás fölszel, s a torockóinak adhatná cserébe
2298     Mas|                kék-szürke kenyeredet!” S erős sáncot vonnak a támadók
2299     Mas|                kenyerek Torockó ellen, s azokat nem lehet Áron bátya
2300     Mas|       elégültségének alapja a vasipar. S ez abban a kezdetleges állapotban
2301     Mas|         mívelni, ahogy apáiktól látták s megosztoznak a „kenyéren”.~
2302     Mas|        szabadítva a katonáskodás alól; s ezt nem kegyelemképpen engedte
2303     Mas|         Károlyfehérvárra felseregleni, s ott csontjukat és bőrüket
2304     Mas|                hogy ez nekik nem szól, s láttak a maguk hadviselése
2305     Mas|              az a gyár készíteni akar; s mikor aztán minden teljes
2306     Mas|               számára piacot és vevőt; s mikor aztán megy pompásan
2307     Mas|        Megszokták az együvé tartozást, s a munka célszerű felosztását.
2308     Mas|      szándékozott egy nagyobb szabású, s az újkori tanulmányokat
2309     Mas|              is elfogadhatni a harcot.~S a terv, mely alant lett
2310     Mas|              munkaadója érti a dolgát, s tudja, hogy mit akar elérni.
2311     Mas|         legapróbb részletekig értette, s az egész üzlet állásáról
2312     Mas|        gyermekörömeikben részt vegyen, s Anna, a hajadon végezte
2313     Mas|             végezte az anya feladatát.~S az emberlélek legnagyobb
2314     Mas|            magát, hogy felmegy Bécsbe, s a kormányköröket felkeresi
2315     Mas|              más tömkeleget építettek, s abban ő, a régi kancelláriai
2316     Mas|              sem voltak már a régiek), s nagy dolgába került, míg
2317     Mas|          tömérdeken voltak bejegyezve, s azok rangfokozat szerint
2318     Mas|           ismerőst, már nyílt az ajtó, s aki eléje toppant, az volt –
2319     Mas|              arccal sietett oda hozzá, s két kézzel ragadá meg az
2320     Mas|              ragadá meg az ifjú kezét, s megrázta azt angolosan,
2321     Mas|                 hogy szívemből örülök.~S minden egyes örömfokozatnál
2322     Mas|             múlva visszajött a herceg, s maga fogá karon Manassét,
2323     Mas|               kívánta a jó szerencsét, s nem tehet róla, ha az ambó
2324     Mas| praeferentissime”, háromszor aláhúzva, s aztán megbiztatta Manassét,
2325     Mas|               egész az előszobaajtóig, s ott is kezet szorított vele
2326     Mas|              valamit, hogy megtartsák! S mi az elutasítás indoka?
2327     Mas|         magában a volt nagyságos urat, s rátért, hogy ő most csak
2328     Mas|               hogy ő most csak bányász s nem egyéb, s hogy 48-ban
2329     Mas|              csak bányász s nem egyéb, s hogy 48-ban csakugyan nem
2330     Mas|                több huszonkét évesnél, s mikor a korosztályát hívták,
2331     Mas|               barátságos úr vállvonva, s az íróasztalhoz ment holmi
2332     Mas|             míg végre megtalált egyet, s abból ilyenformát olvasott
2333     Mas|             válladat kitoldjuk hattal, s örök időkre nyomorék maradsz
2334     Mas|                meg, csak a kormányt.~– S az „senki”?~– Azt „szabad”.~–
2335     Mas|               Óh! – kiálta fel Blanka, s odasimul Manasséhoz, átölelve
2336     Mas|              annak nyakát féltékenyen, s közel volt hozzá, hogy sírva
2337     Mas|                kis Bélát meg az Ilont, s megyek veled, ahová téged
2338     Mas|                kifeszíti a két vállát, s azt mondja: „Itt vagyok!”,
2339     Mas|             azt mondja: „Itt vagyok!”, s ha megtörténhetett az, hogy
2340     Mas|          őhozzá”, ő mást nem felelhet. S ez a legegyenesebb és legrövidebb.
2341     Mas|                Ő megjelenik a hívásra, s vonakodás nélkül vállalja
2342     Mas|               alatt tiszti rangra jut, s akkor aztán rajta áll, hogy
2343     Mas|              Anna mélyen felsóhajtott, s két kezét felemelve, összekulcsoltan
2344     Mas|     panasztalanul.” Blanka elérté azt, s sietett lecsókolni Anna
2345     Mas|            beletesszük majd a levélbe. S aztán meg majd a kis Béla
2346     Mas|                némelyik hanyatt esett, s az utánajövőnek könyörög,
2347     Mas|          fiatal nőt, apró porontyokat, s elmenni katonának, akármilyen
2348     Mas|               egymást, mikor elváltak, s lett belőle – öt! Ötször
2349     Mas|              érett gyümölcsöt a fáról, s Blankának nem volt Manasséja,
2350     Mas|             már atyja születésnapjára, s még mindig Olaszországba
2351     Mas|           közbevetette már magát érte, s annak sem volt semmi sikere.
2352     Mas|          Blanka tudta jól, hogy ki az, s nem kockáztatott haszontalan
2353     Mas|      szakismeret és jó szerencse kell. S megfelelt a feladatnak,
2354     Mas|     jajkiáltása majd utat tör magának, s a régi jólét még visszatér.
2355     Mas|               mellett is folytathassa, s levelében még csak nem is
2356     Mas|           szólt Blankához az ügyvéd. – S a grófné most is olyan jó
2357     Mas|                olyan jó színben van. – S közben igyekezett Blanka
2358     Mas|           asszonyságnak au comptant.~– S mit adjak én ezért?~– Egy
2359     Mas|                mindjárt megmagyarázom, s akkor nagyon érthetőnek
2360     Mas|               soha) újra férjhez ment, s convertált. Ezen végződött
2361     Mas|               régi teljhatalom-levele, s annak az erejénél fogva
2362     Mas|              rokonokat a keresetükkel, s elmarasztalta őket a grófnőnek
2363     Mas|                Manasséhoz Lombardiába, s élhet grófi módon.~Blanka
2364     Mas|              alapított hitbizományhoz. S ezt el nem tagadhatom, mert
2365     Mas|           pogányba, egy istentagadóba; s így azt kitérésnek sem lehet
2366     Mas|               nem szólt a végrendelet. S a törvényszék az én érvelésemet
2367     Mas|          szóktól; fölpattant helyéről, s indulattól reszkető hangon
2368     Mas|          reszkető hangon kiálta föl:~– S ön azt hiszi, hogy van a
2369     Mas|      meggyalázzam férjemet, rokonaimat s mindazokat, akiket e földön
2370     Mas|              akiket e földön szeretek, s akik engem igazán szeretnek –
2371     Mas|               engem igazán szeretnek – s írjak alá egy hazugságot,
2372     Mas|      meghatalmazásomat! Követelem azt! S megtiltom önnek, hogy engem
2373     Mas|             fel van ingerülve, grófnő, s igen egyoldalúlag fogja
2374     Mas|            egybehívta a családtagokat, s előadta nekik nagy tréfásan
2375     Mas|              pogány népnek ismerik el. S ez Blankára nézve milyen
2376     Mas|  visszavételére.~Azok egymásra néztek, s aztán Annát és Áront küldték
2377     Mas|              ön elveszt fél milliót.~– S megtartom helyette az én
2378     Mas|           bátya odaroskadt a lábaihoz, s térdeit átölelve elkezdett
2379     Mas|   szerződéseknél. Kezdődik milliókkal, s leszáll egész az ajándék-burnótszelencéig,
2380     Mas|             másik, aki meg nem tartja, s egy harmadik, akinek ellenőrizni
2381     Mas| harmincmillióról tízmillióra leszállt, s hozzá van szokva másfél
2382     Mas|           nagyon óvatos szokott lenni, s közvetlen senkivel sem érintkezik.~
2383     Mas|           ellátogat a szép márkinőhöz, s ott tölt néhány órát bizalmas
2384     Mas|       társalgásban. Akkor búcsút vesz, s amint hintaja kigördül a
2385     Mas|         velencei óra ajtaja megnyílik, s belép rajta a fiatal látogató.
2386     Mas|              valamit? Aztán visszajön, s ismét elfoglalja helyét.~
2387     Mas|             visszaadni a szállítóknak, s minthogy ökröt nem kap,
2388     Mas|              is értenek a poézishoz.~– S jól honoráltatják a fantáziájuk
2389     Mas|      írószekrény rejtekének a nyitját, s elhozta belőle a marokenba
2390     Mas|               márkinő felnyitotta azt, s a benne levő iratokban keresgélt.
2391     Mas|        gabonára kell szerződést kötni. S azt ennek a névnek kell
2392     Mas|              közé, ki veszi azt észre? S ez negyedfél százezer forint.~–
2393     Mas|           negyedfél százezer forint.~– S negyedfél százezer forint
2394     Mas|                szálat fog hozzá venni, s a mángorlás által kinyújtja
2395     Mas|             górcső alatt megszámlálja; s aztán mit is veszt azzal
2396     Mas|             járja a szellő a kabátját. S ez a két hiányzó fonál tesz
2397     Mas|                  csitítá őt a márkinő, s erélyesebb marasztalásul
2398     Mas|         külföldi devizeket vásároljon, s ennél a műveletnél öt százalék
2399     Mas|              hát nem Iát rajta semmit. S aztán minden ember szemére
2400     Mas|           felesküdtek a zászlójuk alá, s amire az egyistenvalló megesküszik,
2401     Mas|           ápolónőket is magával viszi. S olyankor nemigen keresik,
2402     Mas|                vétenek, nem látja meg, s azokat, akik ellenem vétenek,
2403     Mas|             gyilkolunk és – suttogunk.~S addig suttogott hozzá –
2404     Mas|            nyílt verseny van hirdetve, s arra sokan jelentkeznek,
2405     Mas|               felbontják, felolvassák, s aztán a szekrénybe ismét
2406     Mas|        megelőző ajánlat föl van bontva s helyére visszatéve, akkor
2407     Mas|               legolcsóbb ajánlkozónál, s a levelet újra lepecsételje,
2408     Mas|             levelet újra lepecsételje, s hogy legalább a tinta megszáradhasson
2409     Mas|    spanyolviaszk meghűlhessen rajta.~– S ez a valaki vagy te!~– Csitt! –
2410     Mas|                boltfeltörőket üldözik, s azoknak a szeretőit, a mezítlábas
2411     Mas|             beszélhet, panaszkodhatik, s aki tud számára vigasztalást.
2412     Mas|         főtisztek maguk is tudták azt, s a kenyértörés idején az
2413     Mas|           lankásokban olajfák berkei – s mintha egy erdő közé szétszórt
2414     Mas|               legszebb paradicsomkert.~S e gyönyörű tájat választotta
2415     Mas|                hadsereg csatamezejéül.~S e gyönyörű tájék tiltakozik
2416     Mas|    keresztül-kasul szelt rizsföldeken, s majd túlnyomó ellencsapatra
2417     Mas|           másikat, eperfa ösvényeivel, s újra kell kezdeniök a harcot.
2418     Mas|             futkosnak a felkeresésére, s nem bírnak ráakadni. Ez
2419     Mas|          folyvást ellenséget keresett, s nem talált. Túlugrott a
2420     Mas|             kirohanó csapatok számára, s a halmok oldalán egymás
2421     Mas|                 A dicsőségcsináló gép! S hatása lezúzó. Az osztrák
2422     Mas|          ágyúikkal ellenfelei ütegeit. S amazoknak a robbanó lövegei
2423     Mas|             másikat előre-hátra sepri. S ha egy pillanatra szünetel
2424     Mas|             halmozza egymással szembe, s pusztítsa vele az istenség
2425     Mas|                 egymás ellen zúdítani, s a nap alkonyán összeszámítani,
2426     Mas|               a dicső, azé az igazság?~S az ő kezében is ott volt
2427     Mas|         kezében is ott volt a fegyver. S ennek a fegyvernek is az
2428     Mas|            ütegei vették kereszttűzbe, s ágyúzták, amíg csak a lövegek
2429     Mas|                a negyvenezer ökörből), s a kenyér, mit kiosztottak
2430     Mas|        ellenállás után elfoglalta azt, s a ciprusligeten túl felhangzó
2431     Mas|       parancsot, hogy mozduljon előre, s a ciprusok halmát szállja
2432     Mas|                Szép, délceg alak volt. S az az egész homloksor mind
2433     Mas|                betört egy kriptaajtót, s szétvetette a sírboltot,
2434     Mas|          hegyoldal vezetett föl hozzá, s ott kétölnyi magas teraszfal
2435     Mas|                tervén keresztüllátott, s a magáét eltakarhatta. Rövid
2436     Mas|             töltényeiket ellőtték már, s az ádáz tusában a teraszok
2437     Mas|                lett taszítva a csapat, s bomlott rendben futott a
2438     Mas|             ciprusfának vetve a hátát, s fegyverét ölében tartva
2439     Mas|              mondja, kézbe a fegyvert, s aztán: „Előre, fiúk!”~Az
2440     Mas|              lábhoz csapja a fegyvert, s azt fogja mondani: „Ma nem!”~
2441     Mas|              kapva, kilépett a sorból, s odakiálta társainak:~– Előre,
2442     Mas|         társainak:~– Előre, testvérek!~S arra mindannyian fegyvereiket
2443     Mas|              őket.~És nyomultak előre, s egy lövést nem tettek azalatt.~
2444     Mas|          Társai átléptek a holttestén, s tovább énekelték: „Ki megvéd
2445     Mas|                 elérték a teraszfalat. S a fal nem állította meg
2446     Mas|                fejét tagadólag intett, s arra minden katona lábhoz
2447     Mas|              fölnyújtott hüvelykujjal, s azt mondá:~– Egy az Istent!~
2448     Mas|                mondá:~– Egy az Istent!~S arra társai mind azt tették,
2449     Mas|              Kelepcét gyanított benne. S ezalatt körülfogni igyekezett
2450     Mas|          elfoglalta a ciprusok halmát, s ágyúkat vontatott fel oda,
2451     Mas|                 Arra is készen vannak.~S már közel volt a catalauni
2452     Mas|           véres homokot a küzdőtérről, s odavágta a küzdők arcába –
2453     Mas|             hogy ne láthassák egymást, s villámostoraival csapkodott
2454     Mas|             haditervet a csatapiacról, s azt ordítá mind a két fél
2455     Mas|        egyesülhetést. A zápor szakadt, s a villámlobbanásnál, mintha
2456     Mas|              siető embercsoportjaival; s mikor a villám pihent, még
2457     Mas|              törődve az Istenharaggal, s a halmokon túl egy égő város
2458     Mas|              utat az elkobzott hazába, s visszavívni országot és
2459     Mas|                ő kunyhója boldogságát, s elszakíták őt családjától.~
2460     Mas|             harcoló sereg első sorába, s kiáltsa el a harcra hívó
2461     Mas|         megkóstolja a honfitárs vérét? S ha a bosszú lesz a jelszó,
2462     Mas|                szóra egy marék homokot s földről, és a szeme közé
2463     Mas|            torzképnek fogják koptatni, s gyermekeinek meg kell változtatniok
2464     Mas|                vezetni foglak az égbe; s megszabadítom az emberiséget.”~
2465     Mas|         megszabadítom az emberiséget.”~S akkor lerántotta a nép tündöklő
2466     Mas|             ránézett szelíd szemeivel, s e szemek azt mondák neki:~„
2467     Mas|         fölvette őrnagyi egyenruháját, s sietett a légió főparancsnokához,
2468     Mas|           Kezében egy levelet tartott, s úgy tetszett, mintha azt
2469     Mas|         mozdulatlan volt maga az alak, s arcán a mosoly, és szemeiben
2470     Mas|                 mely mellét eltakarta, s tovább mosolygott.~– Eljöttem,
2471     Mas|                mosolygott.~– Eljöttem, s parancsodra állok.~A nagy
2472     Mas|                mely a földre csüngött, s megint visszaejté. Nehéz
2473     Mas|              három napig aludni fogsz, s álmodol csodadolgokat.~Ő
2474     Mas|                benne volt ez álmokban.~S azzal mégiscsak felemelte
2475     Mas|               a szándékolt mozdulatra, s a másik kezében tartott
2476     Mas|             eléje hosszú díszmenetben, s amiktől az ember úgy mosolyog,
2477     Mas|           számára büntetlen hazatérés, s katonai szolgálat alól felmentés
2478     Mas|             Manasséra nézett szelíden, s e tekintet azt mondá:~– „
2479     Mas|   bányász-lovassága is kivonult eléje, s az szép bandérium; felmegy
2480     Mas|              vérzett – még éhezett is, s a katona minden ellenség
2481     Mas|             együttvéve nagy hangot ad.~S a rablók oly elbizakodottak
2482     Mas|             megérdemli az akasztófát!”~S ettől a szótól egyszerre
2483     Mas|         tekintet nélkül a személyekre.~S erre a legrettenetesebb
2484     Mas|            előjött kísérteni a sírból, s halottakat hítt maga után!~
2485     Mas|             halottakat hítt maga után!~S azok mentek a hívásra.~Két
2486     Mas|               őket Amerikába szállítá, s hogy rejtett pokolgép süllyeszté
2487     Mas|              keresztülszúrta a szívét, s hogy nem jött elég gyorsan
2488     Mas|         levelekkel riasztattak vissza, s nem mertek beszélni.~Egy
2489     Mas|           egész szétmálló szemfödelet. S ez a fonalszál volt Vajdár
2490     Mas|              közbenjáró, egy „médium”.~S ugyan ki tépne vasmarokkal
2491     Mas|              helyben tölték az idényt, s nem mentek se fürdőre, se
2492     Mas|        fővárost, huszonnégy óra alatt, s visszatérni hazájába, ahová
2493     Mas|              hely.~Egyenesen hazament, s egész nap el nem távozott
2494     Mas|                  mondá magában Vajdár, s aztán gondolt valamit.~Kikönyökölt
2495     Mas|              látogatót visszautasítsa. S a márkinő itt egyedül szokott
2496     Mas|          elosonni kísérője szeme elől, s a páholyok folyosójára menekülni,
2497     Mas|        páholyok folyosójára menekülni, s ott hirtelen benyitni a
2498     Mas|            mikor e hangot meghallotta, s aztán – elkezdett nevetni.~
2499     Mas|            hevül, akkor közönyt mutat, s csábító epedést, ha szíve
2500     Mas|                őrjöngő imádat hevében, s fogszorító maenad torzképet