Part

2501     Mas|          torzképet mutat a szeretőnek, s csókot vet annak, akit megcsalni
2502     Mas|            életet magát veszíteném el, s még ez élő testtel lennék
2503     Mas|             volt.~– Talán rossz lélek? S most önből exorcisálják
2504     Mas|                Bosszúból.~– Bosszúból? S mi oka lehetne a hercegnek
2505     Mas|                rejtekhez színház után, s bebocsátlak.~– Óh, ilyen
2506     Mas|               feltöröm a szekrényedet, s elszököm az ékszereiddel?
2507     Mas|              az éji lámpád zsinórjára, s az botrány lesz? Ne félj
2508     Mas|               át szöktess el magaddal; s aztán járjunk együtt a világban,
2509     Mas|           akarok még átélni életemben, s azalatt nem mondani mást,
2510     Mas|           herceg titkárának elfogatása s Caldariva márkinő elájulása
2511     Mas|             szólt nyájasan mosolyogva, s letépte a nyakán függő zsinórról
2512     Mas|           zsinórról a kis acélkulcsot, s amidőn azt átnyújtá neki,
2513     Mas|               a feléje nyújtott kezet, s eltávozott.~A szép Cyrene,
2514     Mas|           Cyrene, kihajolt páholyából, s az általános tapsba vegyíté
2515     Mas|      odaplántálta magát a kijárat elé, s a többi biztosokat is figyelmezteté.
2516     Mas|               ment kísérőjével hazáig, s ott felkérte, hogy menjen
2517     Mas|    bekvártélyozta magát az előszobába, s engedte, hogy védence az
2518     Mas|      útikészleteit összecsomagoltassa, s bútorai eladása iránt rendelkezzék,
2519     Mas|              bezárta annak az ajtaját, s a rejtett csapóajtón keresztül
2520     Mas|              hallotta az ő suttogását, s a viasztekercset letette
2521     Mas|               él minden csepp vérében, s magamagát kívánja, mint
2522     Mas|         szeretnek holttestekben lakni, s ő már halott? S ha hazajön,
2523     Mas|   holttestekben lakni, s ő már halott? S ha hazajön, mi fog történni
2524     Mas|            jött haza. Éjfél is elmúlt; s ő mégsem jött.~„Így is jól
2525     Mas|             zár titkával ismerős volt; s kivette belőle – ama bizonyos
2526     Mas|                összehajtotta a tárcát, s eltette a zsebébe.~Tehát
2527     Mas|               mikor a szobát elhagyta, s a kulcsot benne hagyta az
2528     Mas|               felvette az útiköpenyét, s kiment az előszobájába.
2529     Mas|                ült kísérőjével együtt, s kárpótolta magát az elmaradt
2530     Mas|               hagyta ott az asztalnál, s sietett a hintajához, aztán
2531     Mas|                ezt a felindulást is. – S aztán kétszer-háromszor
2532     Mas|              menjen ki velük a kertbe, s küldje be hozzá Manassét.
2533     Mas|               meg munka által kenyerét s az emberek becsülését. –
2534     Mas|               fejét ingatta csendesen, s megszorongatá a kezét tartó
2535     Mas|               azt?~Manassé némán inte. S az ő fejbólintása egyértékű
2536     Mas|             ezzel a száraz koszorúval, s engeded, hogy együtt menjek
2537     Mas|         sírboltban, ami kettőnek elég, s ha ő meghal –, pedig meghal
2538     Mas|           meghal rövid időn – elhozod, s odahelyezed mellém a koporsóját.
2539     Mas|       megölelte a ráhajló bátya fejét, s egy testvércsókban homlokára
2540     Mas|              sem biztos ott az életem. S ha agyon nem ütnek az első
2541     Mas|         személyes bántalmazások ellen, s megtorlásra a megtörtént
2542     Mas|         kegyelmes úr Vajdár Benjámint.~S azzal karon fogta őt a barátságos
2543     Mas|          kitaszítva az egész világból, s azoknak a házaknak az ajtaján
2544     Mas|             immortelle-koszorú köríti, s el fogja hozni sebeit a
2545     Mas|            hogy azokat ott bekötözzék, s homloka szennyfoltjait,
2546     Mas|         rendőrbiztosnál megállapodott, s kérte, hogy valami szállást
2547     Mas|            pedig hidegvérű ember volt, s azt mondá neki, hogy ha
2548     Mas|       kegydíját is el fogja veszíteni, s akkor igazán mehet koldulni.~
2549     Mas|             kísérő biztos karon fogja, s Torockó utcáján végigkísérje,
2550     Mas|               csikorgatta szégyenében, s azon gondolkozott, hogy
2551     Mas|     megnyugszom – mondá a biztosnak –, s arra semmi észrevételem
2552     Mas|                úr e család tagja volt, s azokról házunknak kell gondoskodnia.
2553     Mas|    főkönyvvivői állás lesz betöltendő, s arra Vajdár úr elég képességgel
2554     Mas|               a hámorban választhatja, s fizetéséből tisztességesen
2555     Mas|                eddig nőm maga végezte, s őt most e tehertől fel akarom
2556     Mas|              vérig harapdálta fogával.~S még azután a kegyes kísérő,
2557     Mas|              fogadtatásban részesülni, s egyszerre kész hivatalra
2558     Mas|            bele kell ülni az embernek! S hozzá még milyen szép város!
2559     Mas|              lehessen a társadalomnak, s azt is oly gyöngéden teszi,
2560     Mas|            keze keblén volt összetéve, s az összetett kezek között
2561     Mas|                Anna koporsója mellett, s homlokát a ravatal széléhez
2562     Mas|            romolva minden csepp vérem, s nem tudok gondolkozni másról,
2563     Mas|           piszoknyomot hagy maga után, s a lábnyomaimat sírkeresztek
2564     Mas|               azzal, amiben dolgoztak, s aztán elhajítottak. – Kérlek,
2565     Mas|           megyünk együtt édes hercegem s bálványom szépasszony, együtt
2566     Mas|                Az óramű fel van húzva, s mikor az lejár, elsüllyeszti
2567     Mas|                Azzal magára hagyta őt, s rázárta a szobája ajtaját.~
2568     Mas|               törölve az aláírt nevek. S a törlés rozsdaszín tintája
2569     Mas|            szobája kulcsát, menjen be, s csináljon tüzet a kandallóban.
2570     Mas|            kevés idő múlva visszajött, s azt mondá Manassénak, miközben
2571     Mas|         marokenkötésű tárca felnyitva, s a belőle kivett iratok szétterítve.~
2572     Mas|               ne jöjj – halál van itt!~S az arcát az iratok felé
2573     Mas|        hirtelen kinyitotta az ablakot, s egy perc alatt megértett
2574     Mas|             arcát kendőjével eltakarva s lélegzetét visszafojtva,
2575     Mas|           Manassé visszasietett hozzá, s arcát friss vízzel megmosva
2576     Mas|           emelt korsót fenékig kiitta, s attól szava, eszmélete kis
2577     Mas|               Úgy kell. – Megdöglöm. – S nem vihetem őt magammal
2578     Mas|             Nem találta ellenszerét. – S én azt hittem, hogy én csaltam
2579     Mas|                  Dobj ki a szemétre. – S rúgj rajtam egyet az utolsó
2580     Mas|            lakó démonnal.~– Őrjöngő! – S mit fogsz mondani a világnak,
2581     Mas|            láttára megszakadt a szíve, s hinni fogják.~Erre a szóra
2582     Mas|          szemekből kicsordult a könny. S e könnyhullásra, mintha
2583     Mas|                még egyszer megmozdult, s arccal odavetve magát Manassé
2584     Mas|             már, akik énekelni fognak, s hozzákezdtek a hangoláshoz.~–
2585     Mas|           Eredj.~– Isten legyen veled.~S az ablakon átzengő ének
2586     Mas|               láthatatlan szárnyaikra, s utánavitték annak az előrement
2587     Mas|              gyűjté egész nemzetségét, s így szólt hozzájuk:~– Még
2588     Mas|          töredelmes, bűnbánó lélekkel; s amint meglátta Annát holtan,
2589     Mas|           szeret, nemzetet gyarapít: – s ez az a történet, aminek
2590     Jeg|            bukott leánynak mutatja be, s mindkettőnek a műve költői
2591     Jeg|                a jelen közönség előtt, s a korszak eseményei, melyben
2592     Jeg|           elkezdve egész a csatatérig, s kiterjedt a kormányzat magaslatáig,
2593     Jeg|             hagyott emlékül maga után, s végződött az egyik fél teljes
2594     Jeg|          teljes és ismételt bukásával, s amely bukás annál nagyobb
2595     Jeg|            Gott!” csak köznapi frázis, s magyarul azt teszi: „Van
2596     Jeg|              már fanatikus provokáció, s a mohamedán „La illa, illa
2597     Jeg|                végre az is abbahagyta, s megtartotta az angol fordításnál
2598     Jeg|              és folytatták a tanítást, s Torockó segítette mindaddig,
2599     Jeg|           katonái hajtották azt végre, s a legyőzöttekkel akkor íratták
2600     Jeg|            rebellióba” nem elegyednek, s maradékaiknak is meghagyják,
2601     Jeg|    parapluie-revolutiónak”. Eső esett, s a közönség felvont esernyővel
2602     Jeg|     szimbolikus dal Velencéről szólt. (S. j.)~9~Egy karnagy. Mozart
2603     Jeg|             kitört fajharc története.~(S. j.)~15~„Giacomo.”~Ez volt
2604     Jeg|               alatt lett világhírűvé.~(S. j.)~16~Rossi figyelmeztetése
2605     Jeg|          Rossit a személyes veszélyre, s tanácsolák neki, hogy a
2606     Jeg|                kötelessége megjelenni, s azt teljesíteni fogja. A
2607     Jeg|               hogy ő a nép részén áll, s kardját ki nem húzza ellene.
2608     Jeg|              megjelenik csapatja élén, s kezeit kiterjeszti a pártok
2609     Jeg|              nép árulónak szidalmazza, s ő vérző arccal áll annak
2610     Jeg|                sikerült neki nőruhában s egy hölgy kíséretében Gaetába
2611     Jeg|              aminek érdeme aztán közte s a pesti fiatalság között
2612     Jeg|                mosták azt a tábláról.~(S. j.)~28~Ciprianu háza.~(
2613     Jeg|               hagyományos erkölcseivel s a keresztény magyar társadalommal
2614     Jeg|               tettek; istentiszteletök s szokásaik végrehajtásában
2615     Jeg|               egyforma ruhában járnak, s ugyanazon nyelven beszélnek
2616     Jeg|           nyelik, hazaviszik titkolva, s otthon a kutyának dobják.~
2617     Jeg|      keresztény ünnepeken bezárkóznak, s átalusszák az ünnepeket.
2618     Jeg|              minden munkát a kezükből, s azonnal meggyúl a gyertya
2619     Jeg|          gyertya minden ház ablakában, s késő estig hallhatni ott
2620     Jeg|                van építve, kelet felé, s függönnyel elválasztva.
2621     Jeg|             frigyláda thóráját, őrzik, s annak hollétét el nem árulják.~
2622     Jeg|         Izraelitákkal összeházasodnak, s ezt nem jelentik be. Ha
2623     Jeg|             annak előbb át kell térni, s nehéz próbaévet kiállni.
2624     Jeg|        háborgatóit szokták megátkozni, s az ilyen átok teljesüléséről
2625     Jeg|               az egyistenvallókra tér, s így nyilatkozik róluk:~„
2626     Jeg|              állták ki az üldöztetést, s kivándoroltak Amerikába,
2627     Jeg|               kivándoroltak Amerikába, s ott az „Ephrata” telepét
2628     Jeg|                Beálltak betegápolónak. S a kórházi ragályban százötvennek
2629     Jeg|             történeti hagyomány. Pécsi S. volt az a hírhedett erdélyi
2630     Jeg|                magyarság közé behozta, s bámulatos sikerrel elterjesztette,
2631     Jeg|              kibe Pécsi beleszeretett, s hogy elvehesse, zsidóvá
2632     Jeg|             Több történelmi emlék után s. j.)~37~Tizenkét bágyoni
2633     Jeg|        végiglebegtek a nap elősugarai, s Torockón másodszor látták
2634     Jeg|              Alsófehér megyei főispán, s jelenlegi országos képviselő,
2635     Jeg|                Ez iszonyúságok hírére, s hogy az enyedi menekültek
2636     Jeg|            lovast, két honvéd szakaszt s nehány aranyosszéki nemzetőrt,
2637     Jeg|       tétovázás nélkül közéjük rohant, s szerteszét verte őket.~Ezzel
2638     Jeg|               országgyűlési képviselő, s a mostani képviselőház alelnökének
2639     Jeg|                1849. év július végén.~(S. j.)~56~Cress-lovasok hőstette
2640     Jeg|             emlékek Abrudbánya körül.~(S. j.)~62~„Az ágyúk a gőz-
2641     Jeg|             észrevétlenül kilopództak, s a Székelykő oldalára felmászva,
2642     Jeg|      iszonyatosan dobolni, lövöldözni, s roppant kiabálás közt a
2643     Jeg|           eszeveszetten futottak szét, s Torockó meg volt mentve;
2644     Jeg|               ágyúkat magam is láttam, s azt a székely menyecskét
2645     Jeg|            deszkát tett az ágyúlyukra, s arra ráült, s úgy lövette
2646     Jeg|              ágyúlyukra, s arra ráült, s úgy lövette fel magát a
2647     Jeg|       készített a szabadságharc alatt, s a székely népfölkelést ő
2648     Jeg|            Szerb vajdaság” cím alatt.~(S. j.)~75~Hogy az unitáriusok
2649     Jeg|           gabonába kevert föld, szemét s egyéb használhatatlan cikkekért
2650     Jeg|               a francia lövegek által, s a negyediknek minden lova
2651     Jeg|              el, ahol a földre leesik. S tartalmát mind előreszórja.
2652     Jeg|            vontcsövű ágyút elfoglalja; s mikor egyet elvettek Magentánál,
2653     Jeg|        Oláhországban vásároltak össze. S minthogy a hadjárat alatt
2654     Jeg|             szállítva 1/3 rész fontra, s a katona azt is tetszése
2655     Jeg|            vetélkedtek a hősiességben, s a tusa oly elkeseredéssel
2656     Jeg|               záportömeget ontott alá, s oly porfellegeket kavart
2657     Jeg|              ez a harc az éj sötétében s a felhőszakadás közepett.
2658     Jeg|      nyilatkozat.”~Gerheuser alezredes s veronai élelmezési főbiztos
2659     Jeg|          névtelen fenyegető levelekkel s infámis sértegetésekkel
2660     Jeg|              provinciális kis városba, s annyit adtak nekik, hogy