Part

   1     Els|               amiket a költők írnak arról, hogy mi lesz a halál után, mi
   2     Els|                    Mi megkísértjük leírni, hogy mi lesz a „házasság után”;
   3     Els|                  olvasó figyelmeztetve rá, hogy itt egy fölöttébb unalmas
   4     Els|                   csak akkor vették észre, hogy hol vannak, mikor már benn
   5     Els|                 aminek az a büntetése itt, hogy senki sem felel rá; azt
   6     Els|                  rá; azt akarta kifejezni, hogy itt már heten ülnek.~A kalauz
   7     Els|             úrhölgy azt mondta volna neki, hogy íme, itt van egy szkarabeusz
   8     Els|              Elmondta az illustrissimónak, hogy ő és még két hölgy az első
   9     Els|                 akta is amellett bizonyít, hogy minden ember bírja a maga
  10     Els|           partenzaaaa!” Ami annyit jelent, hogy indul a vonat! (Mert az
  11     Els|                   tehettek okosabbat, mint hogy a két közéjük szorult hölgyre
  12     Els|                mégis el kellett ismerniök, hogy a gyors színpadi átváltozás
  13     Els|                sokkal jobban érdekelte az, hogy a szivarját végig kiszívhassa,
  14     Els|                    végig kiszívhassa, mint hogy ismeretlen útitársnéival
  15     Els|                    sűrű és erős haja volt, hogy szerteszét állt a fején
  16     Els|                   azt mondá átellenesének, hogy ő nem tud háttal a mozdonynak
  17     Els|                megkínálta a maga helyével, hogy cseréljenek. Mikor az megvolt,
  18     Els|               akkor meg azon panaszkodott, hogy a légvonat egészen a szeme
  19     Els|                 fiatalember azt ajánlotta, hogy húzzák föl a kocsiajtó ablakát.
  20     Els|                   Arra meg az a baja lett, hogy meg kell az embernek fulladni
  21     Els|                  irányában az a körülmény, hogy, az első megszólítás után
  22     Els|                     s végül összeesküszik, hogy egy vendéglőbe szálljanak. –
  23     Els|                  tüntetőleg kimutatni azt, hogy mindezekre nem kíváncsi.
  24     Els|                  triviális bók lett volna, hogy „óh, asszonyom, önök gyöngeségük
  25     Els|                    a sors rendelt számára, hogy felcserélje azt egy kényelmetlennel,
  26     Els|                 nem tilthatta meg magának, hogy elpiruljon. Ez a válasz
  27     Els|            helyekre; de az sem lehetetlen, hogy ez az idegen annál többet
  28     Els|                 nem teszik azt? Ha tudják, hogy azt a szívet, mely jog szerint
  29     Els|                    e varázzsal? Ha tudják, hogy abban van a hatalom, miért
  30     Els|                hölgy felveté fátyolát, tán hogy jobban lássa a beszélőt,
  31     Els|                    Ah, ön tehát azt hiszi, hogy egy nőnek egyenesen az a
  32     Els|                   egyenesen az a feladata, hogy ha a férj gyönyörvadász,
  33     Els|                      Valóban nem látom át, hogy mit vétenék vele, ha ezt
  34     Els|                    annyi változás történt, hogy szemöldei összehúzódtak.~
  35     Els|                   pedig el volt szánva rá, hogy most mindjárt kicsavarja
  36     Els|                    várőrségnek megengedni, hogy kibontott zászlókkal tovább
  37     Els|                   meg van győződve felőle, hogy azzal, amit mondott, se
  38     Els|                  aztán találgatta magában, hogy vajon mi lehet ez az ő átellenese.
  39     Els|                  akkor egészen rendén van, hogy ne higgye azt, ami a keresztyének
  40     Els|                   az egészen menthetetlen, hogy valaki elfogadja mindazon
  41     Els|                    emberével.~– Úgy tudom, hogy a római kúria most egy eddig
  42     Els|                   el mosolyát. Észrevette, hogy útitársnéja azt szeretné
  43     Els|                   szeretné belőle kivenni, hogy – csakugyan szemita eredetű-e?~–
  44     Els|                    aztán elment valamerre, hogy nem látták többé.~– Ismeri
  45     Els|                    rázta szőke fürtjeit.~– Hogy én ezekről soha nem hallottam.~–
  46     Els|                    a fejét a kocsiablakon, hogy lopva végignézzen az irtóztató
  47     Els|                 akiről felfedezték előtte, hogy ez a rejtélyes szubjektum,
  48     Els|             vallóknak, azt hiszik felőlük, hogy azoknak szarvaik vannak,
  49     Els|              látszik, annyira hitetlen ez, hogy nem hisz ez a kalauzokban
  50     Els|               csakugyan megindult, anélkül hogy a fiatal útitárs visszatért
  51     Els|                Ennek aztán nagyon örültek, hogy megszabadultak egy embertől,
  52     Els|              embertől, akinek köszönhetik, hogy most egy kényelmes helyen
  53     Els|                   a bibliai Jákob fiaihoz, hogy ők nem adták el egyiptomi
  54     Els|                   hanem inkább azt tették, hogy ők maguk dolgoztak, fáradtak,
  55     Els|                     fáradtak, nélkülöztek, hogy a legfiatalabb testvért
  56     Els|               Erdélyben az volt a szabály, hogy mind a négy bevett vallásfelekezet,
  57     Els|                dobva, s ha azt nem akarja, hogy őt, ki előtt tegnap még
  58     Els|                 inzultálja, hát keresheti, hogy hová temesse el magát. Volna
  59     Els|                  pályatársai közül többen, hogy feltűzze a mellére a trikolór
  60     Els|              pályatársai közül még többen, hogy felmenjen Bécsbe, összesúgni-búgni
  61     Els|                   dönteni. De úgy látszik, hogy egyiket sem választotta;
  62     Els|                    amelyik semmi nemzeté”, hogy abba eltemetkezzék.~A szőke
  63     Els|                  Ez magyarázza meg azt is, hogy két honfitárs, mint önök,
  64     Els|               véletlenül összetalálkoznak, hogy nem kezd egymással beszélgetni;
  65     Els|         beszélgetni; a szomszéd vagonokban hogy vitatkozik minden ember
  66     Els|                fiatalembert, dacára annak, hogy pogány. Bárcsak le ne maradt
  67     Els|              levőkre.~– Ah, mi azt hittük, hogy ön elveszett – mondá a szőke
  68     Els|                    tette a kisujját azzal, hogy beledugta az üres kráterbe;
  69     Els|                 közé szorítá a csutoráját, hogy legalább egy hangot adjon
  70     Els|                  azt az észrevételt tenni, hogy „de talán a hölgyek meg
  71     Els|                hölgyek meg is neheztelnek, hogy őket magukra hagytuk?”~–
  72     Els|            búzavetéshez?” – s csak azután, hogy a kóspallagi felszálló azúr
  73     Els|                    rajta végig, ismeré el, hogy „Biz ez gyönyörű egy ország –
  74     Els|            asszonyokról. Te nem is sejted, hogy micsoda kényes húrokat pengettél
  75     Els|                  el voltál foglalva azzal, hogy a szőkének magyarázd az
  76     Els|              beszéltél.~– Azt fogja hinni, hogy valami bonviván vagyok,
  77     Els|                neki. Azon fog töprenkedni, hogy nincsen-e neked igazad.~–
  78     Els|               válópere van? Én azt hittem, hogy most hozzák valami zárdából,
  79     Els|                  nevelőben volt.~– Mondom, hogy hamis szemed van; oda sem
  80     Els|                   néztél, mégis megláttad, hogy egész gyermek még. Ez az
  81     Els|             fivérei pedig láthatnak utána, hogy katonai vagy papi pályán
  82     Els|                  pedig arra vannak utalva, hogy igyekezzenek gazdagon férjhez
  83     Els|               olyan végrendeletet csinált, hogy vagyonának kamatjai a tőkéhez
  84     Els|                    annyira felszaporodnak, hogy a Zboróy grófcsalád minden
  85     Els|                    Képzelheted ennélfogva, hogy az így együtt érdekelt családtagok
  86     Els|                  mai világban! Megérdemli, hogy az ember utánalásson. –
  87     Els|               márki olyan szíves nem volt, hogy címerével megajándékozza,
  88     Els|           márkinőnek hazaküldeni a herceg, hogy Blanka grófnőt feleségül
  89     Els|                   vette; sőt, azt mondják, hogy mikor az esküvőre ment,
  90     Els|                    fogalma sem volt arról, hogy mi különbség van a párta
  91     Els|                  lett. A „parere” az volt, hogy a nőnek természetes hajlama
  92     Els|                  ültéből a fiatal útitárs, hogy a fejét beleütötte a faköpönyeg
  93     Els|                márkinő kedvéért. Utoljára, hogy a mű meg legyen koronázva,
  94     Els|               ellen. Ez volt az ára annak, hogy a szép Cyrene ismét kegyébe
  95     Els|                    vagyok felőle győződve, hogy a terv Vajdár Benjámin fejében
  96     Els|                 arra alapította támadását, hogy a nő epileptikus idegrohamokban
  97     Els|                 engedem meg. Azt elhiszem, hogy a herceg közeledtére görcsöket,
  98     Els|         Cagliarival szemközt állok, érzem, hogy valami csendes hydrophobia
  99     Els|              jámbor, nem kell tőle félnem, hogy megölel. Én azt allegálom,
 100     Els|                 megölel. Én azt allegálom, hogy csak őelőtte esik ájulásba
 101     Els|                fogja mondani az asszonyra, hogy soha többet férjhez mennie
 102     Els|               azért nézned kell tovább is, hogy jön az ősz a tavasz után,
 103     Els|               útitársára, azt vette észre, hogy annak a szemeibe valami
 104     Els|                    neki is megmondták azt, hogy: „Teneked nem szabad többé
 105     Els|                  azért nézned kell tovább, hogy jön az ősz a tavasz után!”~–
 106     Els|                 Most azért megyünk Rómába, hogy megkísértsük a hercegnőnek
 107     Els|               hatni a bírákra. Lehetetlen, hogy meg ne essék rajta a szívük;
 108     Els|                Milánóba. Tudom bizonyosan, hogy hazudott. Ő is Rómába siet.
 109     Els|                nyert ügyünk van. De félek, hogy máris magunkkal visszük
 110     Els|           ketrecben. – Ej, de meleged van, hogy izzad a homlokod? – Tán
 111     Els|                    Hát én csak azt mondom, hogy ha a te hercegnődnek igazán
 112     Els|                   az étvágyat. Azt mondta, hogy ő itt leszáll valamit falni.~
 113     Els|                     Adorján figyelmezteté, hogy gyorsan végezzen, mert a
 114     Els|                megteszik azt a barátságot, hogy teliülik azt a kupét, ahol
 115     Els|                    tájat.~– Nem is tudtam, hogy piktor is vagy.~– Egyéb
 116     Els|               aggódva tekintgetett kifelé, hogy nem jön-e valaki e kényelmes
 117     Els|                melynek fogantyúja elárulá, hogy abban tőr van.~A fiatal
 118     Els|                 termetű, s látszott rajta, hogy szépségének öntudatával
 119     Els|              könnyen arról a szerencséről, hogy a hercegnővel szemközt ülhessek.~
 120     Els|                    irányában. Ön tudhatja, hogy önt a hercegnő nem tűrheti,
 121     Els|                ablakán, mérgében dörmögve, hogy „de ugyan hol a pokolban
 122     Els|                     Kényszeríteni akar ön, hogy elhagyjam e kocsit, s beüljek
 123     Els|              hercegnő attól az élvezettől, hogy közelében lehessek. Az egész
 124     Els|                   az életét úgy elrontani, hogy az ne legyen egyéb, mint
 125     Els|                  úgy összeborzadt e szóra, hogy szinte fázva húzta magán
 126     Els|                    azután az történt vele, hogy amint igaz keresztyénhez
 127     Els|                 Erre a polgártárs megijed, hogy mindjárt elfut nála nélkül
 128     Els|                  kocsiját, míg észreveszi, hogy az a másik: az övé a túlsó
 129     Els|              magyarázatok folytán kiderül, hogy még éppen húszpercnyi ideje
 130     Els|                    nem kíván egyebet, mint hogy a kupéjába visszavezessék.~
 131     Els|           szeretett volna nagyon megkapni, hogy kitörje a nyakát.~Most tehát
 132     Els|           pasasérnál; még azt mondta neki, hogy alázszolgája! S aztán körülnézett,
 133     Els|         alázszolgája! S aztán körülnézett, hogy hol találna a maga számára
 134     Els|                   az impertinenciával élt, hogy azt kérdezte tőle:~– Talán
 135     Els|          polgártárs zavarában azt felelte, hogy „óh, dehogy; kérem alássan.”~
 136     Els|                    csak annyit vett észre, hogy a két ifjú egy pillantást
 137     Els|            markolatát annyira felcsavarta, hogy az acéltőr kezdete kivillant
 138     Els|                    egy pompás vadállatnak, hogy csússzék a lábaihoz.~Mi
 139     Els|                 tudható a ráfigyelő hölgy, hogy üldözője még közel van.
 140     Els|             rejtély volt a hercegnő előtt, hogy semmi természetes magyarázatát
 141     Els|              Fátyolát szemöldökéig emelte, hogy jobban beleláthasson a rejtélyes
 142     Els|             földöntúli megnyugvást érzett, hogy szempillái lecsukódtak.
 143     Els|             félrehárítá a fátyolt arcáról, hogy homloka is kiszabaduljon.
 144     Els| gőzmozdonyfütyülést is azért találták fel, hogy ami tündér még maradt a
 145     Els|                 tartva, s kevés híja volt, hogy szemközti útitársa karját
 146     Els|                  Aztán csakugyan azt hivé, hogy álmodta azt, hogy útitársa
 147     Els|                    hivé, hogy álmodta azt, hogy útitársa egy rajzalbumba
 148     Els|                   itt? Hisz azt hallottam, hogy ön is Rómába utazik.~– Oda
 149     Els|                  vannak, amik kárpótolják, hogy sokszor gyalog kell menni
 150     Els|                    ha azt értette nagysád, hogy nem rabolnak-e ki bennünket,
 151     Els|                    úgy sokkal valószínűbb, hogy akkor rabolnak ki, ha nagy
 152     Els|                   a prókátor arra a szóra, hogy egynapi előnyt nyerhet a
 153     Els|                   világon.~Mindenki tudta, hogy ki az a hercegnő speciális
 154     Els|               végórája ütött! Szerencséje, hogy Manassé barátom szép udvarias
 155     Els|                    Akkor azt fogják hinni, hogy vándorszínészek vagyunk –
 156     Els|                   Abban tehát megegyeztek, hogy Bolognában kiszállnak, s
 157     Els|                szigorú motozás alá veszik, hogy nem visznek-e proklamációkat,
 158     Els|                Csak az volt még a feladat, hogy az az ember, akit meg akarnak
 159     Els|                   tőle.~– Ön fél?~– Félek, hogy egyszer megölöm.~Azzal,
 160     Els|                     mintha sajnálta volna, hogy annyit mondott, sietett
 161     Els|               hercegnőt az ügyvéd aziránt, hogy az egyistenhivők vallása
 162     Els|              hozzátett, mint amennyi igaz, hogy vannak az unitáriusok között,
 163     Els|                Megfoghatatlan volt előtte, hogy lehessen világfi, gentleman,
 164     Els|              tárgyba.~– Ön azt mondá, fél, hogy ezt az embert egyszer meg
 165     Els|                 eltöprenkedett a hercegnő, hogy minő eset lehet az az egy.~–
 166     Els|                    ön előtt.~– Mert tudja, hogy kezemben van életének egy
 167     Els|                  képzelek olyan helyzetet, hogy ismét visszatérjek oda.
 168     Els|                  is fáj, ha arra gondolok, hogy valaki szeret ottan. De
 169     Els|                  amiről most azt állítják, hogy eggyé lett). Ami szabadalmakat
 170     Els|              templomba, s ott meghallotta, hogy a lelkész magyarul prédikál.
 171     Els|                    ez időtől elhatározták, hogy ők is akként fogják ezután
 172     Els|                bajuk lesz, akkor meglehet, hogy odamegyek, és megosztom
 173     Els|                menjünk.~Antiknak, az igaz, hogy elég antik volt az albergo,
 174     Els|         megjegyzést tevé Zimándy Gábor úr, hogy „Becsületes jó vinkó! Jó
 175     Els|                     Arra a kérdésre pedig, hogy hát valami ennivalót kapni-e,
 176     Els|                   meg van felőle győződve, hogy most fejedelmi munificentiával
 177     Els|                    mondá Manassé.~– Látom, hogy árticsóka. Hercegnek való
 178     Els|                  meg Manassé.~– Meg azért, hogy csizmát nem hord. – Hidd
 179     Els|                      Hidd el nekem, öcsém, hogy mi magyarok azáltal, hogy
 180     Els|                  hogy mi magyarok azáltal, hogy magas szárú csizmát viselünk,
 181     Els|                  szóval éhreszté fel őket, hogy rablók érkeztek a tanyára,
 182     Els|              odataszítá azt az ajtó elé, s hogy még erősebb legyen a torlasz,
 183     Els|      odatökéletesíté a védelmi rendszerét, hogy baljába az egyik duplapisztolyt,
 184     Els|                   dacára sem állhatta meg, hogy fel ne kacagjon.~– Hát az
 185     Els|                 aztán hallgatózva figyelt, hogy mi történik odalenn. A padlat
 186     Els|           felkiáltásból ki lehetett venni, hogy pénznemekről beszélnek.~
 187     Els|                   önmegtagadásukba került, hogy azt nem tették.~– Lám, mégsem
 188     Els|                  ügyvéd indokolt óvásának, hogy ne mutassa magát az ablaknál,
 189     Els|                 mert a rablók észreveszik, hogy mások is vannak az albergóban,
 190     Els|                 megijedve.~– Mondtam ugye, hogy brigantik! Most elviszik
 191     Els|            hercegnő.~– Kívánja a hercegnő, hogy utánuk fussak, és kiszabadítsam?~
 192     Els|                    mintha szükségét látná, hogy ily büdzsékérdésben a virement
 193     Els|                  magát.~– Akkor szükséges, hogy magunk ép hajszálakkal meneküljünk
 194     Els|                  Olyan fényesen ragyogott, hogy szinte árnyékot vetett a
 195     Els|                  előreküldték a brigantik, hogy bennünket kicsaljanak biztos
 196     Els|              lecövekelte, összeeszkábálta, hogy maga se tudta kiszabadítani,
 197     Els|          könnyelműség öntől. Gondolja meg, hogy ha csakugyan Fra Diavolo
 198     Els|                  Kényszerítette volna önt, hogy e hölgyek egyikét nőül vegye.~–
 199     Els|               polgártárs, ön, úgy látszik, hogy megérezte, mit hozok, s
 200     Els|                 bevásároltam az útravalót, hogy többször meg ne szoruljunk.
 201     Els|                 kíváncsi volt rá megtudni, hogy hogyan imádkoznak a pogányok,
 202     Els|                     sohasem hallotta tőle, hogy „imádkozni” annyit jelent,
 203     Els|              Manassé még oly vakmerő volt, hogy mikor megengedtetett a férfiaknak,
 204     Els|               megengedtetett a férfiaknak, hogy ismét belépjenek abba a
 205     Els|                  elengedhetetlen a borlél, hogy reggel meg ne hűtsék magukat,
 206     Els|                hercegnő annyira hitt neki, hogy megkóstolta a tűzitalt.
 207     Els|                 aztán csak nem engedhette, hogy a hercegnő egyedül menjen
 208     Els|                  rá bírja venni a hölgyet, hogy megízlelje a borlélt. Magyarországon
 209     Els|                   talizmánnal kell bírnia, hogy rá tudott venni erre egy
 210     Els|                 akart lenni, s azt mondta, hogy nekiajándékozza a kést.~–
 211     Els|                  kést ajándékoz valakinek, hogy a rossz ómen el legyen távolítva,
 212     Els|                  meg tőle, bátyám! Mondja, hogy „Cannibal ante portas!”~–
 213     Els|                főhengert, s bámulva látta, hogy – nincs biz abban se lőpor,
 214     Els|                    a pipacs. Panaszkodott, hogy mind az arcába ment a vér,
 215     Els|                 töltött neki; azt állítva, hogy az első pohár hevít, a másik
 216     Els|                   ez az ember társaságban, hogy azt is tudja, amit csak
 217     Els|                   is. Tudta ez már azt is, hogy a szép hercegnő két hónap
 218     Els|          emberekkel, akik azért beszélnek, hogy a gondolataikat eltitkolják.
 219     Els|               készült beszédeket, s látta, hogy seprik ki az inasok a babérkoszorúk
 220     Els|             cselszövényeibe. Azt is tudta, hogy mi vár a hercegnőre Rómában.
 221     Els|          hercegnőre Rómában. Azt is tudta, hogy az az egész föld itt a lábuk
 222     Els|                    föld itt a lábuk alatt, hogy készül megrázkódni nemsokára,
 223     Els|           népbölcsőt. Még csak azt tudják, hogy amit kiálltak, az vasúti
 224     Els|                    kalamitás – nem sejtik, hogy az már forradalmi zűrzavar.
 225     Els|               lesik ki, s nem is álmodják, hogy azok szabadcsapatok zarándokai,
 226     Els|                  volna meg azt a helyében, hogy az isteni Arno-völgyön keresztül
 227     Els|                   a rövidebb utat keresse, hogy kikerülje Florenzet! S megrövidítse
 228     Els|              lehetni. El nem árulta magát, hogy Blanka titkából tud valamit,
 229     Els|                    titkából tud valamit, s hogy az őt érdekli. Úgy tett,
 230     Els|                  eltiltja az embert attól, hogy felékesítse a földet. Ahol
 231     Els|                  lépcsők; tanújelei annak, hogy milyen mélyen kell leszállni
 232     Els|            tetejükön házakkal, mik várják, hogy mikor zuhannak le a mélységbe;
 233     Els|          élvezettül is meg lettek fosztva, hogy Szent Péter templomának
 234     Els|                   a postiglione azt mondá, hogy itt vagyunk a Porta del
 235     Els|                ahol az embertől megkérdik; hogy mi járatban van?~Ez tehát
 236     Els|                postiglione azon kérdésére, hogy hová hajtson az utazóival,
 237     Els|                   a vendéglős.~Tudniillik, hogy a vendéglősök valóságos
 238     Els|                   Ha megmondom a hotelben, hogy magyar vagyok, összecsókolnak –
 239     Els|                   a csókot; ha azt mondom, hogy német vagyok, megvernek,
 240     Els|           Transsylvania” azt fogják hinni, hogy az Amerikában van, szomszédja
 241     Els|                    a fejét a kocsiablakon, hogy meglássa azt a palotát,
 242     Els|                   férfi, azzal bocsátó el, hogy még okvetlenül találkozni
 243     Els|                   azon reményét fejezé ki, hogy talán még valahol látni
 244     Els|                  természetesen azon kezdé, hogy ők a bécsi vendéglőstől
 245     Els|               délután kapjuk a tudósítást, hogy ezt a vendégünket, a vele
 246     Els|                 ott tartják. Megrettenénk, hogy önök is ott vesztek.~– Nem.
 247     Els|                   Hja, az olyan cifra név, hogy én azt össze nem tudom szedni
 248     Els|                 Van!~Maga sem vette észre, hogy amikor e szót kiejté, jobbjának
 249     Els|               Azután arra kérte a pincért, hogy vigye át a névjegyet a vele
 250     Els|                    pedig gondolta magában, hogy furcsa emberek lehetnek
 251     Els|                 imádkozott oly áhítatosan, hogy védjék meg őt az égiek a
 252     Els|                  Én azt követelem a nőtől, hogy a férjének ne csak hitvese,
 253     Els|                    a szívének azt fogadta, hogy nem teszi.~A hercegnő azt
 254     Els|               teszi.~A hercegnő azt hitte, hogy varázslat az, ami a szívét
 255     Els|                elveszni miatta. Azt hitte, hogy küzdhet ellene. Mennyei
 256     Els|                   d’hôtelt; elmondta neki, hogy szerezzen hármuk számára
 257     Els|                    nem várt több beszédet, hogy legalább karzati jegyet
 258     Els|            vadembereknek, akik azt hiszik, hogy Rómában a Vatikánban is
 259     Els|               aztán azzal vigasztalta meg, hogy nem is nőknek való abba
 260     Els|                  kegyeletes óhaja volt ez, hogy meghiúsultára könnyek tódultak
 261     Els|                 Nem is igen törődött vele, hogy a hercegnő éppen akkor fodroztatta
 262     Els|                   jelen lehetünk.~– De hát hogy jutott ön ezekhez? – kérdé
 263     Els|            hátulról, s az mondja magyarul, hogy „festina lente!” – Hátranézek;
 264     Els|                    sehogy nem tetszett az, hogy a hercegné a keresztnevén
 265     Els|                ifjú embert.~– Kérdi tőlem, hogy rendben vagyunk-e már a
 266     Els|                  aztán elpanaszoltam neki, hogy a nagyhéti ünnepélyekre
 267     Els|                    az ember sohasem tudja, hogy tréfál-e vagy imádkozik. – „
 268     Els|           imádkozik. – „Csak nem képzeled, hogy ami annyi igazhívő spanyol
 269     Els|                   Ne higgye pedig, bátyám, hogy Cagliostro vagyok, s magam
 270     Els|                 voltam. Most felkértem őt, hogy szerezzen nekem két magyar
 271     Els|                 befér. Azon legyenek önök, hogy bejussanak.~A hercegnő úgy
 272     Els|                   örömét növelte, az volt, hogy ezt az üdvre vezető utat
 273     Els|           szenvedélybók akkor tudnia kell, hogy a lelki kibékülés őket elválasztva
 274     Els|                 remények tehetik lehetővé, hogy valaha hozzá közeledjék.~
 275     Els|                     Blanka úgy tapasztalá, hogy mentül messzebb távozik
 276     Els|        engedélyjegyek, akkor vettem észre, hogy ez ránk nézve mind halott
 277     Els|               vezetőnk.”~– Ön meghítta őt, hogy legyen kísérőnk? – kiálta
 278     Els|            hercegnő megrettenve.~– Persze, hogy furcsa dolog volt az – szólt
 279     Els|       Krisztus-tagadót arra kényszeríteni, hogy az egész passiót és glorificatiót
 280     Els|               húzódozott tőle, azt mondta, hogy mi jogon tolakodjék ő fel
 281     Els|                   akik őt erre nem kérték. Hogy az lehet azokra nézve kifogás
 282     Els|                   hercegnő úgy tapasztalá, hogy az angyaloknak szárnyaik
 283     Els|                    azt a földön. Ahelyett, hogy a csábító varázs elől a
 284     Els|               összezavarta a saját lelkét, hogy nem bírja azt kiszabadítani
 285     Els|            férfitól, aki azt kívánja tőle, hogy legyen nő – egy más világ
 286     Els|         figyelmeztetés volt a hercegnőnek, hogy az ő ügyének az alatt jó
 287     Els|                    lesz az ítéletre nézve, hogy milyen légáramlat jár a
 288     Els|                  egy szóval sem árulta el, hogy tud valamit arról, hogy
 289     Els|                    hogy tud valamit arról, hogy a hercegnőt válópöre hozta
 290     Els|                     mint akiről azt tudta, hogy hercegnő és hitves.~A málhák
 291     Els|             asszonyhoz hítták a megváltót, hogy csodatevő erejével gyógyítsa.
 292     Els|                    fa őreit megvesztegeté, hogy egy-egy levélkét engedjenek
 293     Els|                félrevonult mellőle, tudta, hogy az is fogadást teszt most,
 294     Els|             könyörögte az égi királynétól, hogy szabadítsa őt meg üldözőőll,
 295     Els|                  hozzák közel, s azt hivé, hogy e szent borzadályt a tagadóknak
 296     Els|          történetét a Veronika-kápolnában; hogy ütött sebet azzal a római
 297     Els|             Longinus a megváltó oldalán, s hogy vakult meg abban a pillanatban;
 298     Els|               gondolatja támadt Blankának, hogy hasonló csoda nem történhetnék-e
 299     Els|                 kötelékeiből kimenekülhet, hogy ismét szabad legyen, akkor
 300     Els|                   ezt az ifjút.~Azt hitte, hogy elég gazdag egy ilyen gyémántot
 301     Els|           ereklyékből annyi erőt merített, hogy már most ő gondolt a hódításra.~
 302     Els|          védenceiért Manassé. Sietni kell, hogy a sixtini kápolnába jókor
 303     Els|             egyúttal meg volt védve attól, hogy az embertömeg által órákig
 304     Els|                    világosította fel róla, hogy ezáltal is nagy vétek elkövetésére
 305     Els|                   A mélaság azt árulja el, hogy a gondolatok túljárnak a
 306     Els|        István-templomban.~– Én úgy tudtam, hogy ezt nem szabad másutt előadni,
 307     Els|                  karnagy megtette egyszer, hogy a tenebre alatt a sötétben
 308     Els|              zűrzavar.~– Engem, megvallom, hogy nagyon meghatott e magasztos
 309     Els|                 Blanka pedig arra gondolt, hogy ami sugár az egyik „Saulus”
 310     Els|                felvilágosítja, lehetetlen, hogy a másikat is látóvá ne tegye.~
 311     Els|                  Régóta megfigyelte ő azt, hogy a hercegnő két kísérője
 312     Els|                  hatását odatökéletesítik, hogy Gábor úr mint az ortodox
 313     Els|         lehetőségről; annyira „hívő” volt, hogy még a jó barátokban, sőt
 314     Els|               lenni Manassénak a híveivel, hogy egy kis helyecskét kapjon
 315     Els|                  sehol. S jól van intézve, hogy kincs és művészi remek a
 316     Els|                     Senki se mondaná róla, hogy ez a fejedelmek fejedelme: –
 317     Els|               sírját. Manassé Blankát, ki, hogy el ne tépjék tőle, két kézzel
 318     Els|               miséző papot az oltár előtt. Hogy ezt bocsátják szabadon,
 319     Els|                    a hercegnőt. Hanem azt, hogy ki lesz a kegyelmet osztó
 320     Els|           emelvényre, a hercegnő úgy érzé, hogy kísérője megrendül, összerázkódik.
 321     Els|                 erős lélek parancsol vele, hogy közeledjék a halál helyéhez –
 322     Els|               főpap a trónszékben, s inte, hogy hozzák eléje a bűnöst.~Egy
 323     Els|               felemelkedék, és megfordult, hogy a hét lépcsőn leszálljon.
 324     Els|           talentomait a szívbeli kincsnek, hogy megnyerj érte egy ilyen
 325     Els|                aztán azt hitte a hercegnő, hogy a felmagasztaltság régióiban
 326     Els|                    úr panaszkodni kezdett, hogy őneki már elég volt a dicsőségből:
 327     Els|                  szent dolgot vett már be, hogy egész életére beéri vele.
 328     Els|                egyértelműleg konstatálták, hogy a hercegnő szerfölött kimerültnek
 329     Els|                 tartják a kíváncsiságukat, hogy a harmadik napon már öthatod
 330     Els|                    pedig bizonnyal állítá, hogy a lábai köszvényt kaptak
 331     Els|                    fejedelmeknek.~Az igaz, hogy délután három óráig tartott
 332     Els|                   volt.~– Mindjárt tudtam, hogy valami zsidó nóta – igazolá
 333     Els|       megmásíthatatlan nézetét fejezte ki, hogy ő már „kerékbe van törve”,
 334     Els|                 már „kerékbe van törve”, s hogy ő a holnapi parádén, ha
 335     Els|                   teszik, ha meggondolják, hogy micsoda mulatság lesz holnap
 336     Els|                    csak azt mondanám neki, hogy doktort hozok. Nagyon fél
 337     Els|                   fél az olasz orvosoktól, hogy mindjárt eret vágnak rajta.
 338     Els|                   Hanem az van a dologban, hogy éppen most kaptam a pápai
 339     Els|               kúriától a kegyes engedélyt, hogy a hercegnőt velem együtt
 340     Els|                Ünnep második napján. Igaz, hogy egy olyan szép diák levelet
 341     Els|                kicsit: össze kell szednem, hogy mit beszéljek őszentségének
 342     Els|                Ebből megtudhatta Gábor úr, hogy a gyors engedélyt a kihallgatásra
 343     Els|               Manassé is megtudott annyit, hogy a holnapi ünnepélyes látványról
 344     Els|                  sehogy sem illik az bele, hogy „védence” nyíltan, országvilág
 345     Els|                 igazán szomorú volt azért, hogy a holnapi nap öröméről le
 346     Els|            mondania. De hozzá volt szokva, hogy saját akarata ne legyen
 347     Els|                utánanézett az eltávozónak, hogy legalább annyit tudjon meg,
 348     Els|                legalább annyit tudjon meg, hogy mikor a hotelból kilép,
 349     Els|                    merre fordul el. Lehet, hogy sohasem fogja többé visszatértét
 350     Els|                   úr ablakait megpróbálni, hogy jól be vannak-e téve. A
 351     Els|            megkérdezni az ajtón keresztül, hogy érzi magát. A szép hölgy
 352     Els|                   neki nyögdécselő hangon, hogy most az ágyúzástól megint
 353     Els|                   állt a mindenféle görcs, hogy reggelig aligha meg nem
 354     Els|              kérges szívűnek. Mit tudta ő, hogy annak a félénk lelke mint
 355     Els|                   Bocsásson meg, hercegnő, hogy hívatlanul jövök. Láttam
 356     Els|                  Láttam az arcából tegnap, hogy nehezen mond le arról az
 357     Els|           elhangzani, s találtam rá módot, hogy jelen lehessen.~A hercegnő
 358     Els|               Rossi úr neje olyan jó volt, hogy felajánlá önt magával vinni
 359     Els|                    megnyugvására szolgált, hogy ezúttal Manassé elmaradt
 360     Els|                  jobban megfájdult a feje, hogy a hercegnő nélküle ment
 361     Els|                    ezernyolcszáz esztendő, hogy nem fog újra látni.~– Micsodát?~–
 362     Els|                  volt, mikor azt hallotta, hogy lassan, csoszogva osonnak
 363     Els|                     Felfogadta haragjában, hogy ezért Zimándyhoz kegyetlen
 364     Els|                 első ágyúdördülés jelenté, hogy az ünnepély kezdődik, sírva
 365     Els|                sírva fakadt, s felfogadta, hogy amint hazamegy, rögtön kálvinistává
 366     Els|             emberfejes medaillonok lógtak, hogy elbújhatott mellettük minden
 367     Els|               ezernyolcszáz év kell ahhoz, hogy ezt emberi szem még egyszer
 368     Els|                   S e kép oly óriási nagy, hogy annak, ki egy keretétől
 369     Els|                kereszt. Annak az emlékére, hogy Péter apostol tanítványa,
 370     Els|                  óriási kiáltásban tört ki hogy azt semmi tenger utána nem
 371     Els|                  Száz kéz nyúlt föl eléje, hogy elfogja a lehulló jelvényt.~
 372     Els|          megdicsőülést kölcsönzött arcának hogy a rátekintő ezernyi szem
 373     Els|          mennyország.~Mikor eszébe jutott, hogy megköszönje azt annak, ki
 374     Els|                  annyira utat tört előtte, hogy valami szekérbe elhelyezhesse
 375     Els|                      Mit? Csak nem hiszed, hogy a pápa játékot űzzön ilyen
 376     Els|                       Azon nem kételkedem, hogy Pio Nono szelíd, jószívű,
 377     Els|                 felvilágosodott fő – hanem hogy a jámbor keresztény Durandót
 378     Els|              nagyon valószínűnek tartom; s hogy akkor milyen időváltozás
 379     Els|                annyira elmúlt a fejfájása, hogy a table d’hôte határideje
 380     Els|                 Gábor úr meg nem foghatta, hogy történhetik mindez. Türelmetlenül
 381     Els|                  ki is engesztelte. Azért, hogy megtudja a rendkívüli eseményeket,
 382     Els|                  kifáradt a lelkesülésben, hogy már csak jajgatni tudott,
 383     Els|                után. – Milyen jól járt ön, hogy nem volt ott; most megmaradt
 384     Els|              hiányzott. Hanem úgy volt az, hogy amint a pálmalevelet keblébe
 385     Els|                 szóval utasítá azt vissza, hogy az elvesztett ékszert a „
 386     Els|                sejtelemmel sem bírt arról, hogy mit tett. A dicsőség, az
 387     Els|                 alig volt annyi ereje még, hogy szobájába tudjon támolyogni.
 388     Els|                   Dormándyné bement hozzá, hogy meghívja a table d’hôtehoz,
 389     Els|                  duzzogását kiengesztelni, hogy mikor az étterembe levezette,
 390     Els|                  No hát, ha azt akarja ön, hogy ki legyek engesztelve, mondja
 391     Els|              Rómába jöttünk. Azt tudja ön, hogy nekem is tisztában kell
 392     Els|                 Ezért aztán megnyerte azt, hogy megcsípték a karját, s teljes
 393     Els|                    az a rendeltetése volt, hogy a vendégek savanyú képét
 394     Els|                 tudományba, amire kívánom, hogy sohase legyen szüksége életében. –
 395     Els|                    mintha arról volna szó, hogy miért szippantja be a szomszédom
 396     Els|                     Még az is szerencsénk, hogy meghatalmazottját, Vajdárt,
 397     Els|                     akkor szeretném tudni, hogy milyen nála a nyers? Igazán
 398     Els|                    a kánonjogit.~– Mondom, hogy a körülmények kedvezése
 399     Els|                    a herceg palotái közül, hogy melyikben lakjék, míg másfelől
 400     Els|              akarnám mondani: szerencse!), hogy nem nősülhet meg többé.~–
 401     Els|                többé.~– Uram, ön elfeledi, hogy ki előtt beszél?~– Ez „ad
 402     Els|            hercegnő kedélye. – Arra nézve, hogy magának kedvező ítéletet
 403     Els|                    iszonyodik. Azt mondja, hogy készebb meghalni, mint ajkain
 404     Els|                titka. És azután azt tudva, hogy ezen önvédelme által a herceget
 405     Els|            fájdalmától úgy szabadulni meg, hogy ezt odaadja másnak.~– De
 406     Els|                  túl megteheti azt a pápa, hogy rendkívüli esetekben különös
 407     Els|            kellenek hozzá – én azt hiszem, hogy éppen ilyen eset és ilyen
 408     Els|                 nap után semmi aggodalmam, hogy a hercegnő óhajtása teljesülni
 409     Els|            megmenekül a hercegtől, anélkül hogy annak vesztét okozná, amit
 410     Els|               főszertartásmester részéről, hogy őket a megjelenés helyéről,
 411     Els|                 Még abba is beavatta őket, hogy a hölgyeknek miként kell
 412     Els|                  Gábor úr. – Tudja a pápa, hogy én – „vastagnyakú” vagyok?~–
 413     Els|                    mindenkinek: azt hiszi, hogy aki kérte, annak szüksége
 414     Els|                       No, mert azt mondom, hogy én meg nem csókolom neki
 415     Els|                 gyűrűjét ejtette a földre, hogy azalatt, amíg azt fölveszi,
 416     Els|                     Nyolcszázan! Hát akkor hogy mondom én el azt a szép
 417     Els|                    pápa kezéből.~– Jó hát, hogy a kérvénybe is beírtam,
 418     Els|             őszentségét. – Mondd meg neki, hogy én voltam az, aki megindítványoztam
 419     Els|                   Pesten a Radical Körben, hogy Pio Nono arcképe aranyrámába
 420     Els|              keményen lehordta Gábor urat, hogy mit figurázik ilyen ünnepélyes
 421     Els|                 hercegnő ügyében, fogadom, hogy úgy összevissza csókolnám
 422     Els|                   miután bizonyosan tudta, hogy nyolcszázad magával lesz
 423     Els|              magyar embernek az a szokása, hogy mikor idegen helyre, nagyon
 424     Els|                    sietni a megjelenéssel, hogy ha reggelre van híva, ő
 425     Els|               Kellemetlen érzés azt látni, hogy mindenki előttünk van, s
 426     Els|                 megnevezés után int nekik, hogy kövessék.~Ez azt jelenti,
 427     Els|                  kövessék.~Ez azt jelenti, hogy magánkihallgatásban fognak
 428     Els|                    őket tekintetökkel úgy, hogy e három alaknak éreznie
 429     Els|                  az egész latin orációját, hogy a megszólítás se jutott
 430     Els|                  amiknek oly magas az ára, hogy azokat megvenni nem, csak
 431     Els|                   nem mondhatják magukról, hogy „voltak, vannak és lesznek” –
 432     Els|             mosolyra még emlékeznek sokan, hogy az valódi volt. Egy boldog
 433     Els|             mosolygása, aki tudja magáról, hogy ő egy király, akit szeretnek.~
 434     Els|                   lábainál, s boldog volt, hogy könnyeivel áztathatta azokat.~
 435     Els|                mégis aggódva gondolhat rá, hogy ez hideg kő, kemény fa;
 436     Els|              meglát, s kezét kinyújthatja, hogy megáldjon.~Blanka a boldogságtól
 437     Els|          kétkedhetik valaki a napsugárban, hogy az meleg helyett lefagyasztja
 438     Els|         kétkedhetik valaki az anyaföldben, hogy az az elvetett kenyérmagból
 439     Els|                   volt az elfogadtatásnak, hogy mi történt vele; vajon csakugyan
 440     Els|                tudott továbbhatolni annál, hogy „beatissime pater”; vagy
 441     Els|                   otthon.)~Annyi bizonyos, hogy védence könyörgő levelét
 442     Els|               kiváltságos lélekjelenlétét, hogy még azt is el tudta mondani
 443     Els|                  el tudta mondani odahaza, hogy őszentsége azalatt, amíg
 444     Els|                     de azt senki se tudja, hogy zsidóul volt-e, vagy görögül),
 445     Els|                Finom érzéke megsúgta neki, hogy egy ifjú nő, aki férjétől
 446     Els|              vádlott – és senki sem tudja, hogy mivel van vádolva.~Kellemetes
 447     Els|                  azt akarta tőle megtudni, hogy mi történik Magyarországon;
 448     Els|               parlament; van-e rá kilátás, hogy a magyar ezredeket visszahívják
 449     Els|                   nem tudott egyebet, mint hogy egy napon Bécs utcáin magyar „
 450     Els|                Azután nem is volt eszében, hogy Rómában letelepedjék, keresztülutazónak
 451     Els|                  azon kedvenc téma fölött, hogy milyen jó lett volna, ha
 452     Els|                  találta gyermekes örömét, hogy a klasszikus helyekről,
 453     Els|              egyiküknek sem jutott eszébe, hogy az ügyet, amiért idejöttek,
 454     Els|             célszerű úgy intézni a dolgát, hogy ne találják.) A hercegnő
 455     Els|                    foganatját is sürgetni. Hogy „adja írásba” a benedictiót!~
 456     Els|                mikor a hercegnő azt mondá, hogy ő maga délután a Colosseumba
 457     Els|              albumába, Gábor úr kijelenté, hogy ő most ebben a mulatságban
 458     Els|                       Ön elmondá ez úrnak, hogy bennünket mi ügy hozott
 459     Els|                 Ferrarában, s úgy találta, hogy igen kemény héjuk van. Most
 460     Els|                   rosszkedvű. Nem szereti, hogy a római sereg keresztes
 461     Els|                   hát lehetséges volna az, hogy azért, mert a csatatéren
 462     Els|                  magyarázta a hercegnőnek, hogy ez annyit tesz magyarul,
 463     Els|                   ez annyit tesz magyarul, hogy valahányszor a királyok
 464     Els|                sikerült.~Azon vette észre, hogy el sem tudja kezdeni. Háromszor
 465     Els|                legyőzni.~Föltette magában, hogy holnap korán reggel fog
 466     Els|            elhajtatott, megdöbbenve látta, hogy a palota ablakain a vastáblák
 467     Els|                  de azt még sohasem tette, hogy maga siessen a kocsija ajtaját
 468     Els|                   c! Ohi! Az lehetetlen!~S hogy bebizonyítsa a hercegnőnek,
 469     Els|                haragudott, mikor megtudta, hogy hercegséged egész udvarával
 470     Els|                    nézett a jegyre. Tudta, hogy kinek a neve van ráírva.
 471     Els|                 mondani a kérdezősködőnek, hogy lehet-e velem beszélni,
 472     Els|                   értett semmit. Sejtette, hogy valami nagy baj van, s ilyenkor
 473     Els|             osztozni benne, mielőtt tudná, hogy mi az.~Blanka türelmetlenül
 474     Els|                 pénzét, s aztán tudja jól, hogy azt hiába titkolja; az asszony
 475     Els|                  Csak legalább azt tudnám, hogy hol lakik az az ördöngös
 476     Els|                   hozzá: – Bárcsak tudnám, hogy hol lakik az az ördöngös
 477     Els|                    tudom!”)~Alig is várta, hogy egyedül maradjon Blanka,
 478     Els|                   hallotta meg azt Blanka, hogy Manassé hol fogadott szállást,
 479     Els|                  sem.~Ekkor jutott eszébe, hogy ő két-három lapot kitépett
 480     Els|                 még ha volna is bátorsága, hogy odamenjen azt kutatni, meg
 481     Els|              hercegtől, melyben arra kéri, hogy mondjon neki egy órát, melyben
 482     Els|                     Blanka azt válaszolta, hogy a herceget, ha egyedül jön,
 483     Els|               keresztbe tartá, oly formán, hogy annak vagy át kell azt ugorni,
 484     Els|                   sajnálom, kedves Blanka, hogy ön nem fogadta el gondoskodásomat.
 485     Els|                    abban a helyzetben van, hogy idestova előkelő látogatókat
 486     Els|                költözött, aki, megengedem, hogy igen disztingvált úrhölgy;
 487     Els|                   a színt adta a dolognak, hogy ön teljes atrocitással akar
 488     Els|                   alatt ön sürgette volna, hogy legyen harc – az ellenem
 489     Els|            kölcsönösen föltették magukban, hogy visszaadják egymásnak azt,
 490     Els|                   Blanka közel volt hozzá, hogy még azt is elhiggye. Szerencséjére
 491     Els|               Gondolja meg, kedves Blanka, hogy most a helyzet kulcsa az
 492     Els|                   Azonban maradjunk annál, hogy békét és kegyelmet óhajtunk
 493     Els|                Ennek az első föltétele az, hogy ön fogadja el az én intézkedéseimet,
 494     Els|            kötelességem önnek felajánlani, hogy szálljon be a Cagliari-palotába;
 495     Els|                  egy házban a feleségével, hogy egymást sohase lássák. Ön
 496     Els|                    Ön ez ajánlatot, tudom, hogy visszautasította volna.~–
 497     Els|                   a férje. Megtanulta már, hogy ennek egy szavát se kell
 498     Els|                 valami olyan hiábavalóság, hogy azon bámulatos dolog volt
 499     Els|              nagyon örülök, kedves Blanka, hogy ön ezen óhajtásomnak engedett.
 500     Els|                   legyen. Csak arra kérem, hogy jövőre legyen óvatosabb!