Part

 1     Els|        akkor az a gondolatja támadt Blankának, hogy hasonló csoda nem
 2     Els|         megölni! – súgá oda Manassé Blankának.~Az áldozat maga jött fölmenteni
 3     Els|          feje fölött ülő hölgynek – Blankának. – S ezzel ismét ki lett
 4     Els|        legközönyösebb dolgot modaná Blankának, veté oda:~– Délután elküldöm
 5     Els|              A herceg kezet csókolt Blankának, és búcsút vett.~Alig húzta
 6     Els|            midőn egy levelet hoztak Blankának. Az aláírás nélküli levélben
 7     Els|         ünnepélyek tolongásai közt.~Blankának nagyon jó volt a veres napernyő
 8     Els|             megragadnak a lelkében. Blankának emlékében maradt az, hogy
 9     Els|      templomban sem látni önt soha.~Blankának, ha nyugodt kedélyállapotban
10     Els|         majd kiverni – a nép ellen!~Blankának legelső gondja volt, amint
11     Els|          lankadó alakot kell látnia Blankának, mikor fekszik és kel, mert
12     Els|             is zord és kellemetlen.~Blankának fel kellett hagynia több
13     Els|          vagyok, Caldariva márkinő!~Blankának háromszoros oka volt az
14     Els|             nőtől kellett megtudnia Blankának!~– S e fegyver ellen nincs
15     Els|              akkor meg kell öletni.~Blankának keblére kellett szorítania
16     Els|        mégis! Mégis nagy kedve volt Blankának örökké benne hagyni ezt
17     Els|           Még elég ideje lett volna Blankának, bár későn kelt ma, a templomba
18     Els|    Cseréljünk! Aztán híjon ön engem Blankának, én meg önt Rozinának.~Blanka
19     Els|           kérem!~Azzal helyet adott Blankának a zongoránál, ő maga pedig
20     Els|      márkinő, s átnyújtá a legyezőt Blankának. – Olvassa ön, „Rozina”! –
21     Els|             tanította a szép Cyrene Blankának.~S ez a pohár úgy itatja
22     Els|           élete tartani fog, Zboróy Blankának büszkesége leend abban,
23     Els|           lehetetlenség az is, amit Blankának el kellene hinni, hogy egy
24     Els|            kardot ő választotta ki.~Blankának a szívét mély fájdalom lepte
25     Els|            midőn a levelet átnyújta Blankának, karját elővette a bő prémes
26     Els|           város a nagy öröm végett. Blankának is lámpákat kellett rakni
27     Els|             jól érezhették magukat.~Blankának két nőcselédje még aznap
28     Els|       egyenruhás kocsissal a bakon.~Blankának erre egy gondolat villámlott
29     Els|        Tökéletesen jó sejtelme volt Blankának, mikor azt mondta, hogy
30     Els|           procesziók zsolozsmáitól.~Blankának valami nehezedett a szívére.~–
31     Els|       tartani.~Azután karját nyújtá Blankának, s elvezette őt az épület
32     Mas|        őrtüzével, azt mondó Manassé Blankának:~– A mi beteg szárazföldünk
33     Mas|             mosolygással ajánló fel Blankának. Tudta, hogy az asszony
34     Mas|     visszajött, mutatá mémajátékkal Blankának, hogy be lehet menni; de
35     Mas|            fiolát, s úgy kezdett el Blankának előterjesztéseket tenni.~–
36     Mas|            egész regényt mondott el Blankának arról a kastélyról, mely
37     Mas|            mikor egy este azt mondá Blankának: – „Az ott Kolozsvár!” –
38     Mas|         keresztül.~Manassé segített Blankának nevetni.~– Csak el akartalak
39     Mas|            volt avatva, akivel csak Blankának érintkeznie kellett. Terv
40     Mas|        mellette ült, s a hátsó ülés Blankának volt egészen átengedve,
41     Mas|          ketten – súgá egyszer Áron Blankának, mikor magukra maradtak –,
42     Mas|        Zenóbia kezet akart csókolni Blankának. Blanka nem engedte azt,
43     Mas|      arcvonásaival magyarázni, hogy Blankának abból, amint Ciprianu a
44     Mas|           nagylelkűséggel odanyújtá Blankának.~Blanka mosolygott, és szívesen
45     Mas|             fáradva. Szokatlan volt Blankának az ilyen mezei lakban az
46     Mas|        útitáskájukba, megmagyarázva Blankának, hogy erre nagy szükség
47     Mas|              Zenóbia nem mondta meg Blankának, hogy azok vaddisznók voltak,
48     Mas|             voltak a lónak.~Egyszer Blankának valami furcsa alak vonta
49     Mas|         tekinte alá, mintha egészen Blankának produkálná magát. Egy szörnyeteg,
50     Mas|         termetének.~Zenóbia mondott Blankának valamit.~– Aki boldog, az
51     Mas|             a terhelőjét, azt mondá Blankának:~– Most itt a „csodakútnál”
52     Mas|           Valami azonban megzavarta Blankának az örömét; nehány darázs.
53     Mas|             a bogyóból. Akkor aztán Blankának is meg kellett azt kóstolni,
54     Mas|      kedvező, akkor Áron megmutatja Blankának a völgy virágkertét; magáról
55     Mas|           tudományát előveszi, hogy Blankának kedvet csináljon hozzá az
56     Mas|          nem lett volna olyan öröme Blankának, mint mikor azt az ígért
57     Mas| bőrködmönének nem ártott az meg; de Blankának és Manassénak kívül kellett
58     Mas|       lovakat egyenként az udvarba, Blankának pedig, hogy addig üljön
59     Mas|             rendbe hozza – a házat.~Blankának dévaj kedve volt afölött,
60     Mas|   házigazdához illik, karját nyújtá Blankának, hogy őt bevezesse.~– Ah,
61     Mas|        értekezéseivel, elmagyarázva Blankának, mire valók voltak azok
62     Mas|             a férfiak letelepedtek. Blankának nem kellett már semmi, csak
63     Mas|          tegezésnél is bizalmasabb.~Blankának azonban csak egy kérdése
64     Mas|          mondta, hogy ez nóta volt.~Blankának nevetni kellett volna erre.~(
65     Mas|        messze bepillantást engedett Blankának elvállalt sorsába. Elárulá
66     Mas|      lovaink jók, és pazsuránk van.~Blankának még most sem magyarázták
67     Mas|          miatta. Ő magyarázta aztán Blankának azokat, a földbe lebújó
68     Mas|            otthonunk – súgá Manassé Blankának.~S az a túlvilági ragyogvány
69     Mas|      étterem egészen megtelt velük.~Blankának volt mit bámulnia Zsuzsánna
70     Mas|     megmagyarázta a célzás értelmét Blankának. Vernezs tiszteletes úrnak
71     Mas|       milyen fölséges.~Ez a kínálás Blankának szólt.~Csak akkora kis hagyma
72     Mas|         Anna segélyére akart sietni Blankának; most már ő is elértette
73     Mas|            Senki sem szólt mirólunk Blankának semmi rosszat – mondá Anna –,
74     Mas|      ördögöt szeret!~– Lásd – szólt Blankának a képre mutatva, mely most
75     Mas|     kitalálnia, hogy az beszélte el Blankának Dávid és Zenóbia szerelmi
76     Mas|        zalatnai napok története.~De Blankának még nem beszélt róla senki.~
77     Mas|             cselekszem. Hogy Zboróy Blankának vissza kell adni azt, ami
78     Mas|            a menyegző napján fogják Blankának megmutatni, mikor a kérő
79     Mas|        megkétszerezte a készülődés. Blankának úgy tetszett mindaz, ami
80     Mas|             csak „félcigány” az.~De Blankának nagyon megtetszett az, amit
81     Mas|              édes bálványom – mondá Blankának –, megígértem, hogy a te
82     Mas|            mikor Manassé alszik.~És Blankának a lelkében megzsibbasztotta
83     Mas|             második hajnal.~Ez volt Blankának második menyegzői éjszakája.~
84     Mas|            volt; ismerte a köveket; Blankának átadta leleményét; az augitporfír
85     Mas|           akarná őt védelmezni, míg Blankának az a gondolat villan át
86     Mas|           egyik Manassénak, a másik Blankának volt miniatűr arcképe.~Csakhogy
87     Mas|         érett gyümölcsöt a fáról, s Blankának nem volt Manasséja, akivel
88     Mas|     ezredparancsnoka több ízben írt Blankának levelet, melyben férjét
89     Mas|     gyermekeidet – mondá egy reggel Blankának. – Legyenek ismét a tieid.~
90     Mas|           emlékezzenek a gyermekek. Blankának azt mondá, hogy ma egészen