Part
1 Els| foglalták el benne; de azt mégis el kellett ismerniök, hogy
2 Els| volna benne összekeverve, s mégis valamennyi egy összhangzó
3 Els| ítélve, az is magyar. És mégis az ő kísérőjük és az ismeretlen
4 Els| vásárolhat, hivatalt viselhet, és mégis előáll mint racionalista
5 Els| ellenségeskedésünk.~– Önök tehát mégis ellenfelek?~– A koreszmék
6 Els| aki megtagadott, és akit mégis kénytelen vagyok holtig
7 Els| szemed van; oda sem néztél, mégis megláttad, hogy egész gyermek
8 Els| most minden befolyását. – Mégis csiklandja a torkodat az
9 Els| folytatják az utat tovább.~– De mégis nem előzhet-e meg bennünket
10 Els| nem ismer szégyent.~– És mégis egész a gyávaságig meghunyászkodott
11 Els| vannak az albergóban, azért mégis kikémlelt a szabadba.~–
12 Els| földúzta az ajkait; hanem azért mégis elpirult.~– Ejh, polgártárs,
13 Els| imádkozik, nem esküszik, s mégis teljesül az, amire gondol,
14 Els| teljesül az, amire gondol, s mégis megtartja azt, amit kimond:
15 Els| Híva volt. A Golgotára. De mégis segített a benne bízó betegen.
16 Els| mind tudom. Hanem azért mégis jó lesz egyszer egy udvariassági
17 Els| ad annak; de az imádkozó mégis aggódva gondolhat rá, hogy
18 Els| minden cél el lett érve, s ez mégis az ő ügyvédi sikeres működésének
19 Els| megtiltá a Pón átkelést. Ha mégis átmegy, akkor mindazok az
20 Els| Pedig ilyen vakmerő ember mégis találkozik. Ott fest egy
21 Els| meg. Annyi udvariasságot mégis ismer, hogy amint a háta
22 Els| ember által: és Manassé mégis azt mondhatta: „Mi nem szoktunk
23 Els| álomkép! – És az álomkép mégis jobban uralkodik rajta,
24 Els| De azért az alapgondolat mégis ingatlan marad. – Ha tiltva
25 Els| lakójába!~Hanem azért Manassé mégis összerakta az otthagyott
26 Els| kapott rajta, hogy végre mégis adhatott föl egy olyan témát,
27 Els| ragaszkodás által. Egy hű szív hát mégis van, mely vele együttérez.~
28 Els| kezét, s még könnyezett is.~Mégis vannak jó emberek a világon –
29 Els| vétket sem hisz elkövetni, mégis beüt a házába a villám vagy
30 Els| árnyalatával; de azért e fehér arc mégis eleven: valami kacér, elbízott,
31 Els| hogy gyűlölik egymást.~És mégis! Mégis nagy kedve volt Blankának
32 Els| gyűlölik egymást.~És mégis! Mégis nagy kedve volt Blankának
33 Els| tehetnek róla tanúbizonyságot, mégis suttognak ön felől is!~**
34 Els| papokkal s kegyes asszonyokkal, mégis tele van a város botrányok
35 Els| vitték a – börtönbe.~– Azért mégis láttam; menyasszony koromban,
36 Els| egy hétre.~– Akkorra talán mégis ne. Aznap tartja Rossi a
37 Els| vendégeket fogadjon el.~– Én mégis olyan baljóslatú napnak
38 Els| azok a patkányok.~– S ha mégis felszínre találnak jönni?
39 Els| annyi rossz tudomány között mégis volt egy jó is, amint a
40 Els| fölött áll.~Hanem azért mégis mindig ott volt ez az aggasztó
41 Els| van: a megszégyenülés.~És mégis óhajtotta őt újra látni,
42 Els| egymásnak ellenmondá, s mégis egymást kiegészítő rémesemények.
43 Els| lepte el egyszerre.~Tehát mégis eljött ide!~Eljött mulatni
44 Els| hitte, el van veszve.~De mégis tovább hallgatózott.~És
45 Els| még csak gondolat volt! És mégis így büntetsz te engem, aki
46 Els| férfiú. Hanem annyi esze mégis van a polgártársnak, hogy
47 Els| szolgálatot is elvállalta. Mégis csak volt benne egy kis
48 Els| elállta az utat.~Egy utcában mégis szemközt találkoztak egy
49 Els| nevetésre hajló hangon. – De mégis úgy üt valami itt belül,
50 Mas| tamtam, müezzimkiáltás – mégis jelen van ő.~Egyedül van.
51 Mas| Mahomed, az evangelisták; mégis megismeri minden nemzet.
52 Mas| nő nem védhette magát. S mégis föl lett mentve. A koronás
53 Mas| tette boldogságában. S a nőt mégis mindenki fölmentette: a
54 Mas| soha nem volt eltemetve, mégis elmúlt. Egy holt város.
55 Mas| kocsi lábujjhegyen járni, mégis óvhatlan volt, hogy valami
56 Mas| vendég nevét, hanem azért mégis úgy tett, mint akit e megjelenés
57 Mas| katonaság miatt. Zimándy tehát mégis tévedett, vagy talán szándékosan
58 Mas| magával hozta az általvetőben, mégis ocsmány nagy hazugság lett
59 Mas| már erre a nagy jajgatásra mégis figyelmes lett Blanka, megállította
60 Mas| mézem! – dörmögé Áron.~– De mégis! – szólt Blanka. – Van egy
61 Mas| a legkisebb mogyoró.~És mégis, mikor Blanka mosolygó ajkaihoz
62 Mas| Testvéreim mind gyűlölik őt, és mégis, mert tudják, hogy én még
63 Mas| Manassé leend.~Hanem azért mégis fölébredt Blanka, mikor
64 Mas| prókátor, se orvos. S a pört mégis eligazítják, s a nyavalyát
65 Mas| eligazítják, s a nyavalyát mégis meggyógyítják. Boltja nincs,
66 Mas| senki, ez a pont, ez a zérus mégis volt valami, mi több egy
67 Mas| fogalmazva.~De a herceg mégis fölkelt az asztaltól, mintha
68 Mas| nem volt. A herceg fülében mégis úgy hangzott, mint valami
69 Mas| most – a kút fenekén!~Hisz mégis végigfut az embernek a hátán
70 Mas| mi gyönyörteljes ábránd!~Mégis összeborzadt erre a szóra.
71 Mas| saját hófehér vállát.~– Te mégis jó lélek vagy, Rosina! –
72 Mas| ördög áll is az útjában, mégis eljön a lakadalmad napjára
73 Mas| szerzene Palestrina; de mégis nagyobb az a koszorús költők
74 Mas| megragadá a leány kezét.~– Mégis eljöttél! Oh, mint vártunk!
75 Mas| beteg voltam is; de csak mégis jobban esik az én lelkemnek,
76 Mas| s mennyi égi csoda van mégis benne! Blanka megtudta belőle,
77 Mas| de anyámét sohasem.~Aztán mégis megkísértette hozzáfogni.~
78 Mas| az egész Székelykő!~– De mégis meg kell ígérned, hogy a
79 Mas| arcát félárnyék fedte.~És mégis mind a két nő egyszerre
80 Mas| imádsággal, könyörgéssel, s – mégis feljár. Csak az oláh gúnya
81 Mas| vállára omlott.~Hanem azért mégis rögtön ráismert Manassé.~
82 Mas| dörmögé.~– Ugye, hogy mégis találtam a te kemény szíveden
83 Mas| meglepetések, a hihetetlen és mégis való, oly nyomással nehezedett
84 Mas| mindjárt meg fogja tudni, hogy mégis tartozik valamivel.~– Már
85 Mas| most kezdett eszmélni, hogy mégis alighanem tartozik ő valamivel
86 Mas| van, az meg van írva. És mégis a mi „bizonyosunk” ajánlata
87 Mas| hogy ő visszatérjen, de ha mégis visszatérne és én nem volnék
88 Mas| vannak semmisítve.~Azért mégis neki és hercegének jutott
89 Jeg| nem szabad. Hanem azért mégis, mikor a szabadságharc kitört
|