Part
1 Els| Laknak-e még a holdban is emberek? Igenis, laknak. Annak az
2 Els| római kúria vezetését új emberek vették kezükbe, a régiek
3 Els| S ahonnan ön jön, ott az emberek nem állnak bosszút?~– Nem.~–
4 Els| ahonnan én jövök, ott az emberek csak egyszer szeretnek…~ ~
5 Els| amelyből ön jő? Ahol az emberek egymást meg nem ölik, bosszút
6 Els| van.~– Tehát azok gazdag emberek?~– Egy úr sincs közöttük.
7 Els| együtt a kis patak és a kis emberek már hatszáz év óta. – Ezalatt
8 Els| országból való, ahol az emberek négy öltönyt vesznek fel
9 Els| halk mormogásba ment át; az emberek alkudozni látszottak; egy-egy
10 Els| sírba, amelybe annyi nagy emberek, országok, népek és istenek
11 Els| gondolta magában, hogy furcsa emberek lehetnek ezek, akik egy
12 Els| egy igézetes pókháló.~Az emberek közül néhányan ráismernek
13 Els| az emberalak; „örökkévaló emberek” lettek.~Blanka reszketett
14 Els| átmegy, akkor mindazok az emberek, akik az ön védencének pártfogói
15 Els| azoknak a helyein már más emberek ültek, s azoknak fogalmuk
16 Els| ment keresztül.~E ritka emberek közé tartozott – maga a
17 Els| vissza lehet még jönni, de az emberek megvetéséből soha. Az egy
18 Els| ilyenek a legkiállhatatlanabb emberek. Szakasztott mása Adorján
19 Els| könnyezett is.~Mégis vannak jó emberek a világon – akik az ügyefogyottakért
20 Els| csak eltelnek az évek, s az emberek nem fognak kérdezősködni
21 Els| párbeszédnek, amit magyar emberek szoktak egymás közt kicserélni:~– „
22 Els| üldözik egymást halálra az emberek, s megtanulta, hogy miben
23 Els| mind a kettőben áldoztak az emberek. Egyik így, a másik úgy.
24 Els| fölé vannak épülve, s az emberek idvezültek itt is, ott is.
25 Els| megszűnik akkor! Vannak emberek, akik nem rettennek pénzt
26 Els| érő botrány volna, ha mi emberek szeme láttára egymással
27 Els| leül. Hisz azok a lármázó emberek mind a mi embereink, akiket
28 Els| itatja magát!~Hogy a nagy emberek csak olyan esendők, mint
29 Els| szigetből ide szakadott, ahol az emberek csak egyszer szeretnek,
30 Els| Veszedelem fogja önt érni! Rossz emberek várnak önre! Megölik önt.~
31 Els| a másik házban, ahol az emberek vigadnak! Soha egész életében
32 Els| ablakaiból, hogy másznak föl az emberek a háztetőkre, s onnan lövöldöznek
33 Els| vele azt, amit tesznek az emberek egy pillangóval, akit odaszúrnak
34 Els| nem beszélni! – Ilyen bohó emberek is vannak még a világon.~
35 Els| akik ott vannak, azok oly emberek, akik a föld alól jöttek
36 Els| szándokát titkolja vele. Az emberek ilyenkor óvatosságra vannak
37 Els| Hanem ha azt látnák az emberek, hogy az aki vagyont, becsületet
38 Els| harangütése volna, hogy mikor az emberek legnagyobbika a vésznek
39 Mas| a minden színű és nyelvű emberek Istene. Az Úr a vizek fölött.~
40 Mas| eszményképe. A tengeren járó emberek örülnek, ha a láthatáron
41 Mas| hajóknak, s szárnyra kelt emberek szárnyra kelt házakkal emelkednek
42 Mas| belsejét, Japánt, ahol az emberek semmit se tudnak még arról,
43 Mas| egyéb, mint az, hogy az emberek szeressék egymást; ahol
44 Mas| könyvekből, hanem a tettekből: az emberek életéből. Majd ha megtudod,
45 Mas| belénk – hogy legyünk „boldog emberek” abban, amiben ő „boldog
46 Mas| ellen diadalmas voltál, az emberek ellen is diadalmas leszesz…”~
47 Mas| rongyos kalyibák és szurtos emberek. Sok a semmiből.~Egy úr,
48 Mas| ördögnek szabadság van adva az emberek fölött, s azt meg kell vigyázni.
49 Mas| olyan kemény kövek, mint az emberek szívei.~S elkezdte egyik
50 Mas| itt egymással soha. Pedig emberek voltak ők is, szeszélyeik,
51 Mas| háromszáz év előtt apró emberek számára építették; de amint
52 Mas| héten szombat este, azok az emberek, akik egész héten át dolgoztak,
53 Mas| szent szobrok, hanem az emberek viselik.~Az volt a Canova,
54 Mas| vízben, a növényben és az emberek szívében, lelkében is.~–
55 Mas| Mi hiányzott belőle?~– Az emberek.~A herceg elbámult.~– Én
56 Mas| Ki küldi azt?~– Olyan hű emberek, akik a hadviselésnek azt
57 Mas| rendkívüli, nem mindennapi emberek számára fenntartott gyönyörben
58 Mas| De hát bűvészek azok az emberek? Varázslatuk van?~– A menekülők
59 Mas| nyilak legmérgesebbjeit, az emberek gúnymosolygását, aki miatt
60 Mas| kicsorduljon! Ütni olyan sebeket emberek testén-lelkén, amik be ne
61 Mas| végig nem betűzöm a megölt emberek neveit.– A két kezem olyan
62 Mas| kivert rendes szférámból. Új emberek jöttek, akik félretolnak,
63 Mas| ez órától fogva Isten és emberek előtt asszonya, világa,
64 Mas| emlékezete, amíg a sziklavölgyben emberek élnek!~Végre a lelkész megáldá
65 Mas| a Jézust, aki eljött az emberek között békét szerezni, s
66 Mas| Úr hatalma nyilatkozik az emberek fölött.~A félelmes rémeket,
67 Mas| az Úr oltalmában, ti igaz emberek!~S ezzel továbbment a városba,
68 Mas| Mintha az Isten áldásai s az emberek átkai versenyeztek volna
69 Mas| Mihály, mind fekete körmű emberek. Hát még téged, ki egy Adorján
70 Mas| korosztályból való hímnemű emberek siessenek bizonyos napra
71 Mas| gazdálkodnak. A mostaniak mind új emberek. Még a hivatalok elnevezésein
72 Mas| azt fel. Persze primitív emberek! Meg is voltak bizonyosan
73 Mas| munka által kenyerét s az emberek becsülését. – Nem taszítottad
74 Mas| ajtón. – Nem mondtad ki az emberek előtt a rosszabbik nevét. –
75 Mas| akit elöl-utól találnak. Jó emberek azok, ha senki sem fúj beléjük
76 Mas| sírkeresztek jelölik. De vannak emberek, akik mellett én még fehér
|