Part

 501     Els|           ellenségei vannak; nem is tudja, hogy hol. Érdekből mindenki árulóvá
 502     Els|              legyen ön meggyőződve felőle, hogy én vagyok az, aki önt minden
 503     Els|                   atyja vagyok – s akarom, hogy ő boldog legyen.~Blanka
 504     Els|                    Blanka nem hitte volna, hogy jöhessen elő valaha olyan
 505     Els|        meghazudtolta volna, ha azt mondja, hogy mindez merő rágalom. S lehetett-e
 506     Els|                    S lehetett-e elmondani, hogy valóban napokig kísérte
 507     Els|                    boldog ábránd fantomja; hogy álmodott, hogy sóhajtott
 508     Els|                   fantomja; hogy álmodott, hogy sóhajtott róla titokban,
 509     Els|                    senki se mondhassa azt, hogy őt nagylelkűségben felülmúlta –
 510     Els|                    S ön tapasztalni fogja, hogy ez több mint üres szójárás.
 511     Els|           indulatkifejezéssel volt mondva, hogy könnyekre kellett volna
 512     Els|                  már őt jól. – Lehetetlen, hogy ebben a szívben egy őszinte
 513     Els|           természetesnek fogja ön találni, hogy nem az ügyvédéhez küldöm.
 514     Els|                    arra kérhetném az eget, hogy ajándékozzon meg egy fiúval,
 515     Els|                 eszébe, mielőtt bevádolná, hogy nem férje, hanem atyja előtt
 516     Els|                    úgy fogja fel a dolgot, hogy egy válni készülő asszony
 517     Els|                   meg fogja önt látogatni, hogy ügyünkben egyértelmű eljárást
 518     Els|            hatalmam összpontosul. S kérem, hogy ügyvédjét ne avassa bele.
 519     Els|                   jött Gábor úr, megtudni, hogy miben járt itt őkegyelmessége.~
 520     Els|               azzal elégíté ki Gábor urat, hogy felkérte, rendeztetné be
 521     Els|                tettetett jósága: ígéretei, hogy Blankáról mint atyja fog
 522     Els|                   fog ezentúl gondoskodni, hogy a kötelék nem lesz széttépve:
 523     Els|        pártfogásába vette; a kényszerítés, hogy Blanka személyesen értekezzék
 524     Els|                   arról is kevesen tudnak, hogy létezik egy Cagliari hercegnő. –
 525     Els|                  azt mondta Dormándynénak, hogy miután délelőtt semmi teendőjük
 526     Els|                  azt is meg kellett tudni, hogy mi készül odakinn a világban.
 527     Els|              tegnapi abbétól azt hallotta, hogy mára egy német utazó társaság
 528     Els|              Blanka azt mondá társnéjának, hogy tegnap egy jegyzetet elvesztett
 529     Els|                 hercegnő kimentette magát, hogy neki szédülést okoz, ha
 530     Els|                    csinálta, arra gondolt, hogy mindazon mártírok között,
 531     Els|        ellenállhatlan tudvágy ösztönözte – hogy fölmenjen oda a karzatra,
 532     Els|                  oda a karzatra, megnézni, hogy hajtja végre egy művész
 533     Els|                  járt látogatóknak.~Aztán, hogy félne embertől – állattól
 534     Els|                   A művész nem ügyel arra, hogy méh jár-e körülötte, vagy
 535     Els|                  művet, s percekig elnézi, hogy emelkednek ki az ecsetvonások
 536     Els|                  szájába fogja keresztben, hogy gyorsabban cserélhesse meg.
 537     Els|                 udvariasságot mégis ismer, hogy amint a háta mögött hölgyruha
 538     Els|               ellenkezőjét árulja el vele: hogy őt kereste; hogy örül a
 539     Els|                  el vele: hogy őt kereste; hogy örül a lelke, a szíve a
 540     Els|          véletlennek, mely őt ide vezette; hogy ujjmutatást, gondviselést
 541     Els|             látásom van. Azt is megláttam, hogy a hercegnő nem lehetett
 542     Els|               szárad: sietni kell vele.)~– Hogy olyan sokáig itt időzöm,
 543     Els|               időzöm, nemde? – Mondhatnám, hogy igen, de nem mondom, mert
 544     Els|               tolta háromlábú napernyőjét, hogy annak árnyéka a hercegnőt
 545     Els|               vászonra.~– Nagyon szeretem, hogy a véletlen összehozott önnel ––
 546     Els|          töprengtem. Ön azt mondá egyszer, hogy ahonnan ön jön, ott a bosszúállást
 547     Els|                  bosszúállást nem ismerik. Hogy önnek is van olyan fájdalma,
 548     Els|                Akik azt állítják magukról, hogy Jézus követői, nem emlékeznek
 549     Els|              követői, nem emlékeznek arra, hogy ő a keresztfán azt mondá
 550     Els|                     a hamuból üveg lett! S hogy ez üvegdarabon egykor bosszút
 551     Els|               olyan hátra ült a mellvéden, hogy Manassénak figyelmeztetni
 552     Els|                   figyelmeztetni kelle őt, hogy le ne essék.~– Vannak az
 553     Els|                  rám.~És meg akarta tudni, hogy vajon közel van-e „egy”.~–
 554     Els|                legelső gondolatom az volt, hogy ezt ön írta.~– Bizonyára
 555     Els|                 reggel kapott levelet.~Ah, hogy gyulladt ki az egykedvű
 556     Els|                    a levél olvasása alatt! Hogy támadtak fel az égő lángfoltok
 557     Els|                 égő lángfoltok a homlokon, hogy vonaglott át arcának minden
 558     Els|                   annyira módjában van az, hogy arcának felé fordításával
 559     Els|              Megszólított, és megköszönte, hogy nejét pártul fogtam a nagyheti
 560     Els|                   lenni: nem látszott meg, hogy arcába szökik a vér.~– Ma
 561     Els|                kegyes volt. – Megköszönte, hogy nem használtam fel kényszerített
 562     Els|            pörömnek eldöntésére, s ígérte, hogy ő is kegyelemért fog folyamodni
 563     Els|                 Most nevetni kellett azon, hogy Manassé leghitelesebb diplomáciai
 564     Els|                   Blanka megtudta e névből hogy Manassé még mindig ott lakik
 565     Els|                  Ha el akarja ön azt érni, hogy azon ember, akitől fél,
 566     Els|                  el legyen öntől taszítva, hogy soha ne is közelíthessen
 567     Els|                 tűnni az ön közeléből úgy, hogy soha nem fogja többé azt
 568     Els|             ítéletet, s legyen rá készen – hogy az nagyon terhes lesz.~–
 569     Els|             vázlatát; nem is kérdve előbb, hogy szabad-e ily flagráns jogsértést
 570     Els|                  Blanka, s kérte Manassét, hogy igazítsa ki.~Az ifjú kezébe
 571     Els|                  de úgy reszketett a keze, hogy csak fűrészvonalakat tudott
 572     Els|                   eltűntet. – Szerencséje, hogy éppen azon az oldalon bukkantak
 573     Els|                  rá.~– Sietek! Azt hiszik, hogy elvesztem. – Ah, haha! –
 574     Els|           fegyverét. Az most maga kívánja, hogy bárcsak jönne hát az a rettegett
 575     Els|                  hát az a rettegett rabló, hogy fegyverét kilőhetné rá.
 576     Els|                  rá. Semmi kétsége felőle, hogy az a fegyver okvetlenül
 577     Els|                azzal az örvendetes hírrel, hogy itt volt őexcellenciája,
 578     Els|                   amíg be nem bizonyítják, hogy nem az.~Blanka nevetett.~–
 579     Els|           rendeletet adott a bérszolgának, hogy hozassa föl számára a villásreggelijét:
 580     Els|               karját nyújtá Dormándynénak, hogy elvezesse Falconéhoz, ahová
 581     Els|                    azért vannak a világon, hogy az embert az ellenségeitől
 582     Els|                    Szép akart lenni. Azaz, hogy másformán szép, mint eddig.~
 583     Els|              arcára sütni ellenőrzetlenül, hogy azt valami egészséges aranyozással
 584     Els|                   bánta ő, mit kérdezte ő, hogy mi lehet a tartalma ennek
 585     Els|                  Elég volt neki azt tudni, hogy ilyen van. „Ő” mondta, hogy
 586     Els|                hogy ilyen van. „Ő” mondta, hogy ilyen van; tehát van. –
 587     Els|                  tehát van. – Mit bánta ő, hogy mi lesz a következése annak,
 588     Els|         elítéltetés. Elég volt azt tudnia, hogy van egy ércbe vésett sor,
 589     Els|                 sor, mely azt parancsolja, hogy az az ember, aki őt szenvedélyével
 590     Els|                      őt nőül ne vehesse. – Hogy ez a parancs benne van abban
 591     Els|                   az bizonyos. „Ő” mondta, hogy ott van, tehát ott van.
 592     Els|           elbizakodott lett. – Alig várta, hogy jöjjön már az az ember.~
 593     Els|                    öltözött férfi jelenté, hogy az étszobában fel van adva
 594     Els|          csészéikből, jelenti a komornyik, hogy itt van az az úr, aki mindaddig
 595     Els|           mindaddig gróf, amíg ki nem sül, hogy nem az.~– Hadd jöjjön be!~
 596     Els|             hercegnőt lelte, úgy látszott, hogy nem talált bele a tervébe.
 597     Els|              bámult. –Ah! Most elfeledtem, hogy az olaszok nem tudnak magyarul. –
 598     Els|                 Üljön le, uram. Megengedi, hogy reggelizésemet végezzem?
 599     Els|                hitte, a hercegnő fél tőle, hogy a régi iszonyat hatása alatt
 600     Els|            olajbogyók.~Már maga a helyzet, hogy egy hölgy eszik azalatt,
 601     Els|                    S ez nem gátolja abban, hogy minden váltott tányért és
 602     Els|               helyen átadandó folyamodást, hogy ismertessem azt meg.~– Úgy
 603     Els|                    bizonyos vagyok afelől, hogy a magyar szöveg hű fordítása
 604     Els|                 oly bizonyosan hiszem azt, hogy az eredeti rám nézve a legelőnyösebb.
 605     Els|                  hosszabbítani a reggelit, hogy a kettő egymást kitöltse.
 606     Els|                  büszkeségét keresi abban, hogy elvált neje az őt megillető
 607     Els|                   átengedi palotája felét, hogy abban lakjék.~– Hogyan?~
 608     Els|               Hogyan?~Vajdár kapott rajta, hogy végre mégis adhatott föl
 609     Els|                 meg rögtön, nem mondja rá, hogy jól van. Ebből lehet hosszas
 610     Els|                 Vajdár egész építész lett; hogy szemléletileg fölfoghatóvá
 611     Els|               istállók és az udvarok; úgy, hogy a kívülről egynek látszó
 612     Els|                    utoljára azt mondta rá, hogy azt sem bánja.~– Tehát,
 613     Els|               remélem, ez nem tesz annyit, hogy örök időkre Rómában kell
 614     Els|                 kell laknom.~– Azt hiszem, hogy most egyelőre huzamosb ideig
 615     Els|                 tenni a hercegnő; anélkül, hogy valaki kényszerítené vagy
 616     Els|              Magyarországba. Azt tudja ön, hogy nekem saját birtokom is
 617     Els|                  hozzá más feltételt, mint hogy római katolikus maradjak.
 618     Els|                 azt olvashatta az arcáról, hogy nem hisz el tőle a hercegnő
 619     Els|               hercegnő: s higgye el nekem, hogy ez az utolsó sziget, ahova
 620     Els|                saját érdekében fog állani, hogy olyanokkal vegye magát körül,
 621     Els|                    menni, rajtam függne-e, hogy ízlésem szerinti férjet
 622     Els|               akarta mutatni ellenfelének, hogy ki mer lépni sáncai közül,
 623     Els|                 Nem gátolta Vajdárt semmi, hogy beszélje el, mit tud még.~
 624     Els|                    Blanka oly merész volt, hogy egy percre felállt a tükör
 625     Els|            dicsekvés tőlem, ha azt mondom, hogy „igen”. Ön ismeri a herceget.
 626     Els|                    ellenségeit keresi föl, hogy titokban jót tegyen velük.
 627     Els|                    Majd az az ötlete volt: hogy önnek pokolgépeket, mérgezett
 628     Els|           bokrétákat küldjön; majd meg az, hogy felmenjen a velencei campaniléra
 629     Els|                 Cagliari herceget rávenni, hogy felejtse el haragját, nevetségessé
 630     Els|                    férfiúi megaláztatását, hogy ide jöjjön, leküzdve ideges
 631     Els|                   herceget.~– Nem tagadom, hogy ez nehéz feladat volt –
 632     Els|           nehézséggel is kellett küzdenie, hogy legutóbbi találkozásunk
 633     Els|                 akarja mondani a hercegnő, hogy neki azt a feladatot teljesíteni
 634     Els|              átérezhető.~Vajdár azt hitte, hogy lehet merni valamit.~– Az!
 635     Els|                  hegyeket hegyekre raktak, hogy az istenek közé feljussanak.
 636     Els|                   herceg azt ígérte önnek, hogy ha megszűnik férje lenni
 637     Els|                     Nekem is azt ígérte.~– Hogy önt fiává fogadja?~– Hogy
 638     Els|                  Hogy önt fiává fogadja?~– Hogy engem fiává fogad.~– S ugyan
 639     Els|                     Ne kívánja a hercegnő, hogy szegény jó anyám szégyenét
 640     Els|                  ami azt is fejezhette ki, hogy fölöttébb meg van lepve
 641     Els|             ilyenformát is fejezhetett ki, hogy „Óh, te országos gazember!
 642     Els|                 méltó hamvait meggyalázni, hogy becsületes származásod helyett
 643     Els|                     Ezért mondta a herceg, hogy ha elválunk, csak változni
 644     Els|                  Vajdár csakugyan elhitte, hogy egy könnyen hivő gyermekkel
 645     Els|                kölcsön azt a vakmerőséget, hogy elinduljak üldözni a holdvilágot,
 646     Els|                   lessem azt a láthatáron, hogy elfoghassam, mikor feljön.~
 647     Els|                    akkor vette csak észre, hogy ő a színleg hátráló ellenség
 648     Els|                 azután megakadályozni azt, hogy a herceg felesége lehessen.
 649     Els|                   cseppjét. Eszébe jutott, hogy ez az ember, aki egy pillanatban
 650     Els|           pillanatban be meri vallani azt, hogy ő az ura szeretőjére nézve
 651     Els|                 folyamodtam, s nem hiszem, hogy ahhoz a herceg beleegyezése
 652     Els|                   önnek, miután jól tudom, hogy egy kettőnk között kötendő
 653     Els|             instrukciók végén az mondatik, hogy amely házasság kegyelem
 654     Els|                   volt ebben a fegyverben, hogy olyan halálosan talált?~
 655     Els|                    szép, mosolygó férfiarc hogy átváltozott egyszerre!~Mint
 656     Els|                     nagy volt a csalódása, hogy a hercegnőt nem találja
 657     Els|                Blanka azt mondta Beppónak, hogy az eltávozott úr számára
 658     Els|               lenni, s azzal kiküldte azt, hogy egyedül maradjon.~Elgondolkozott
 659     Els|                azon, ami most itt történt.~Hogy egy férfi, egy kevély, büszke
 660     Els|                   szótól így megrettenjen. Hogy egy szó elég legyen azt
 661     Els|           eltaszított azzal fenyegetőzött, hogy azon fog bosszút állni nemcsak
 662     Els|                megtörtént; figyelmeztetni, hogy veszély fenyegeti. Rómában „
 663     Els|              különben a herceg még azt is, hogy merre utazott a neje Manassé
 664     Els|            Legelébb azt kellett megtudnia, hogy mi volt a veleje annak a
 665     Els|                   szónak.~Aligha várhatta, hogy Zimándy hazajöjjön. Pedig
 666     Els|                 Dormándynénak is odaadták, hogy olvassa el. Az el akart
 667     Els|               arról beszél. Úgy rohant el, hogy csaknem megfogták a cselédek.~–
 668     Els|                fogadtak ki. Nekem izentek, hogy ha a hercegnő meg akarná
 669     Els|             circolók? Ő csak arra gondolt, hogy meg fog menekülni kémeitől
 670     Els|                       Emlékezni fog ön rá, hogy mit tartalmaz a 14. §?~–
 671     Els|                   mert a 14. § azt mondja, hogy semmis a házasság, ha az
 672     Els|                   födelén, figyelmeztetve, hogy aki halott, az járjon Istennel.~
 673     Els|                   bizonyosan kitalálhatja, hogy amit bír belőle, azt Manassétól
 674     Els|                    áll lamentálni afölött, hogy hogyan tudja a szakács így
 675     Els|                  Mondhatta volna őszintén, hogy „Megvallom az igazat: én
 676     Els|       contentumomra való ember. Elismerem, hogy okos, felvilágosodott fő:
 677     Els|                    egyiktől a másikig jár, hogy kibeszélje kezükből a fegyvert.
 678     Els|                Manassénak!~Ha tudta volna, hogy milyen nagyon felverte a
 679     Els|                    volt: csakugyan rájött, hogy az ilyen ember nem ennek
 680     Els|                 Csak azt lehetett kérdeni, hogy vaktában melyik találja
 681     Els|                 Néha egymáson henteregnek, hogy nem tudni, melyik van fölül,
 682     Els|            Jellemzi a grófnő estélyeit az, hogy ott az olaszok németül beszéltek;
 683     Els|                    fel vagyunk akadva, az, hogy a hercegnő ügyvédje protestáns.~
 684     Els|            protestáns.~Ez bizony meglehet, hogy úgy van.~– Ezen most csak
 685     Els|                hercegnő eleinte azt hitte, hogy Gábor úr tréfál, s elkezdett
 686     Els|               világ” gúnyhahotáját, azért, hogy a hercegnő ügyét diadalra
 687     Els|              megfordul minden, s felkérem, hogy legyen keresztapám.~Blanka
 688     Els|                     Blanka most már látta, hogy ez egészen komoly állapot,
 689     Els|               senki sem kételkedett rajta, hogy a keresztapai ajándék a
 690     Els|                    elválasztattak; de úgy, hogy a hercegnőnek soha, Cagliari
 691     Els|                     De egyúttal oly módon, hogy a koporsófödéllel Caldariva
 692     Els|                    része mellékes dolog. – Hogy Cagliari herceg köteleztetik
 693     Els|              tekintve mégse lehet mondani, hogy a hitváltoztatás már e földi
 694     Els|                   gyümölcseit.~Igaz ugyan, hogy egy súlyos fenntartás volt
 695     Els|               élvezetéhez: nevezetesen az, hogy Zboróy Blanka szüntelen
 696     Els|               gondoskodni a bírónak arról, hogy az elítélt nő kellő felügyelet
 697     Els|               leggyöngédebb módja volt az, hogy a Rómában lakásra köteleztetett;
 698     Els|                mert azt is tehették volna, hogy valami kolostorba utasítsák
 699     Els|              élethossziglan.~Azon idő óta, hogy a vendéglői szállását magánlakással
 700     Els|       összejövetelre. Csak onnan sejtette, hogy még Rómában van, hogy egy
 701     Els|            sejtette, hogy még Rómában van, hogy egy napon Rossiéknál meglátta
 702     Els|                   készített: ott hallotta, hogy ezt most fejezte be a hajdani
 703     Els|              ajándékul küldte a grófnak, s hogy most egész lélekkel hozzáfogott
 704     Els|                    a vallomással lepé meg, hogy ő menyasszony. Zimándy úr
 705     Els|                      nagyon természetes –, hogy haza fognak utazni Magyarországra.
 706     Els|           lassanként aztán arra is rájött, hogy barátnéja és ügyvédje régen
 707     Els|                álmodott felőle. Azt hitte, hogy őtet szeretik mind a ketten;
 708     Els|                volt talányokat oldozgatni, hogy Zimándy úr miért határozta
 709     Els|               magát arra a nagy áldozatra, hogy apái hitét megtagadja. Azért,
 710     Els|                Megfogadta a parancsolatot, hogy szeretni többé nem szabad;
 711     Els|                  nem szabad; olyan nagyon, hogy még nőt, jó barátot, de
 712     Els|                  végigéli a hosszú életet, hogy végül megtakarított jövedelméből
 713     Els|                 Azoknak is meg van tiltva, hogy szeressenek, de hogy az
 714     Els|               tiltva, hogy szeressenek, de hogy az életben gyönyörködjenek:
 715     Els|                    nem jött el, azt hiszi, hogy tán el is feledte. Dehogy
 716     Els|                 orvos azt tanácsolta neki, hogy jó volna levegőt változtatni.
 717     Els|                    változtatni. Azt tudta, hogy a hercegnőnek Rómát elhagyni
 718     Els|                előbb kérdeni a Vatikánban, hogy szabad-e. Megengedtetett,
 719     Els|                  szabad-e. Megengedtetett, hogy a gyógyuló beteg a Monte
 720     Els|             Blankának emlékében maradt az, hogy a szemlére kitett öltöny
 721     Els|               háziasszony a belépőt. – Az, hogy engem nem látogat meg, még
 722     Els|                     az leendett a válasza, hogy hosszas ideig beteg volt,
 723     Els|                    el vagyok látva holtig, hogy nem kell érte könyörögnöm.~–
 724     Els|                   szó maga olyan nagy bűn, hogy vezeklésül egy hétig kell
 725     Els|                   Blanka aztán észrevette, hogy az egész társaságot megsértette,
 726     Els|                   Éppen azért siettem ide, hogy védelmet vagy elégtételt,
 727     Els|         körülfogták, leültették, s kérték, hogy beszéljen, mi történt vele.~
 728     Els|                   k.~Mit tudta azt Blanka, hogy mik azok a reducik. (Megtanulta
 729     Els|                 később!)~Aztán az történt, hogy a lovait megállították,
 730     Els|                 tartott. Blanka azt várta, hogy meg fogják ölni. Hanem amint
 731     Els|                azonban okosabb ember, mint hogy ilyen malapropos-t meg hagyjon
 732     Els|              Boldogságos szűz!~– No, ugye, hogy van még miért imádkoznia
 733     Els|                  kissé különösnek találta, hogy ily nagy és nehéz ügyeknek
 734     Els|               bevégződniök.~– Úgy találom, hogy ez az öltöny még a grófnő
 735     Els|                    No, és nem veszi észre, hogy négy gomb van a szoknya
 736     Els|               Legalább erről rám ismernek, hogy én vagyok a „la condannata”.~–
 737     Els|                   az ajtó, midőn hallhatá, hogy a hölgyek mind összenevetnek
 738     Els|                megy, ott azt mondják neki, hogy így van az jól. Ha a fölséges
 739     Els|               pedig egy is elég volt arra, hogy valakinek a fejét megzavarja,
 740     Els|                  az egész világ helyzetét, hogy az olvasó lemond a reményről
 741     Els|                  ellenmondásnál azt hiszi, hogy a legutolsónak van igaza,
 742     Els|                    igazság közt nem tudja, hogy melyikért haljon meg. –
 743     Els|             mindegyik leader azt követeli, hogy az olvasó az ő igazságáért
 744     Els|                    ölni. Csak az hiányzik, hogy nincs kitéve az előfizetési
 745     Els|                    előfizetési díjak közé, hogy „Egyes szám ára két soldi
 746     Els|              belesüllyedett, s aztán érzi, hogy nyeli el lassanként a föld,
 747     Els|                   megseprűzve, kihirdetve, hogy reggel apácák, este hetérák.
 748     Els|               egyik azt mondta a másikról, hogy táborát papi talárba öltözött
 749     Els|              elmondta a szabadsághősökről, hogy azok egy banditacsoport
 750     Els|          szerencsés helyzetben volt akkor, hogy a bennszülött tősgyökeres
 751     Els|             küszöbén, s azon versenyeztek, hogy – melyik tegye le a remeket.~
 752     Els|              kellett neki abban nyugodnia, hogy aki Rómában jelenleg nem
 753     Els|                     vagy a másik táborhoz, hogy kívánhatná valamelyiknek
 754     Els|               imádkozni.~Tehát nem áll az, hogy mikor valaki mindent elvesztett,
 755     Els|                   Blanka azért imádkozott, hogy vegye el az Isten azt a
 756     Els|                    sem azt nem mondhatják, hogy méregkeverő, sem azt, hogy
 757     Els|                 hogy méregkeverő, sem azt, hogy bandita. Aki sem az oltárt
 758     Els|                   condannata gondolt arra, hogy vajha megerősödnék a hatalma
 759     Els|                    szatírái közé tartozik, hogy ugyanazon palota, mely az
 760     Els|                     amelyről azt állítják, hogy Rafael műve. Igenis, Rafaelé,
 761     Els|                  hű utánzata a márványnak, hogy közvetlen közelből is úgy
 762     Els|                    virrasztó éji csöndben, hogy képes volna azokat utána
 763     Els|              senkinek említeni. Azt hiszi, hogy hallucináció. Érzékei tévednek.
 764     Els|                Érzékei tévednek. Fél tőle, hogy ha valakinek elmondja, hogy
 765     Els|                hogy ha valakinek elmondja, hogy ő hangokat hall, miket egy
 766     Els|                   azt fogják róla mondani, hogy megőrült, s még ennél is
 767     Els|                  meg volt felőle győződve, hogy ez a mindennapi csalódás
 768     Els|                    azt tette a Sappho-kép, hogy mikor Blanka éppen lefeküdni
 769     Els|                világosan hallá azt Blanka, hogy ijedtében elejté a kezében
 770     Els|                   azután is hallani vélte, hogy Sappho nevet, amidőn a porcelánernyővel
 771     Els|                  magával elhitetni Blanka, hogy álom volt az, amit hallott,
 772     Els|               hanem este aztán alig várta, hogy hálószobájába vonulhasson:
 773     Els|            hírlapokat.~Kezdette megérteni, hogy miért üldözik egymást halálra
 774     Els|                  az emberek, s megtanulta, hogy miben különböznek a piemontiak,
 775     Els|                   a politikai fölfogásban, hogy pártfogóját, Rossit kezdte
 776     Els|            szobájából kijönni: alig várta, hogy jöjjön már az éj. Ott ült
 777     Els|          lobogványa mellett úgy ragyogott, hogy szinte nézni látszott.~Miért
 778     Els|                  nem érte be a főnixmadár, hogy megvakult; egy perc múlva
 779     Els|              karzaton hasonló gépezet van, hogy kívülről is fel lehessen
 780     Els|                 kandallólapját nyitja fel. Hogy a hercegnő ezt nem tudta,
 781     Els|              egyedül van ön, s nem akarja, hogy valaki e rejteken át behatoljon,
 782     Els|                másik azt gondolja magában, hogy milyen különös az, hogy
 783     Els|                    hogy milyen különös az, hogy az ember álmában oly tisztán
 784     Els|                  minden nő szent Fruzsina, hogy az égő parázson tudjon mezítláb
 785     Els|                    selyempeplumnál. Fázom…~Hogy a kísértetek fáznak.~Egy
 786     Els|               azelőtt. – Blanka azt hitte, hogy fölébredt.~Hanem azért,
 787     Els|                       Megtörténik ugyebár, hogy az a festett kép, amelyik
 788     Els|                  meg volt felőle győződve, hogy most álmodik. Nem is kísérté
 789     Els|               álmodik. Nem is kísérté meg, hogy helyéből fölkeljen, hogy
 790     Els|                   hogy helyéből fölkeljen, hogy megszólaljon. Tudta jól,
 791     Els|                   megszólaljon. Tudta jól, hogy az álmodók tagjai ólomból
 792     Els|              szobámban, mikor eszembe jut, hogy daloljak, mikor okom van
 793     Els|               daloljak, mikor okom van rá, hogy kacajra fakadjak; valamint,
 794     Els|                kacajra fakadjak; valamint, hogy én is hallok minden hangot,
 795     Els|                    fog adni, tudatja majd, hogy egyedül vagyunk, s nem várunk
 796     Els|              megijedt attól a gondolattól, hogy ő és ez az asszony valaha
 797     Els|                félrenézni az imakönyvéből, hogy megbírálja szomszédnéja
 798     Els|                   Hiszen megmondták önnek, hogy azt a névtelen levelet,
 799     Els|         szemrehányásokat tett nekem azért, hogy az egész tervet összekuszáltam.
 800     Els|           összekuszáltam. Azt is elmondta, hogy ön mily kegyetlenül taszító
 801     Els|                   Ő megvallotta azt nekem, hogy miben áll ez a rejtély.
 802     Els|           hálóköntöse fodrait. Attól félt, hogy ez az asszony képes a szívében
 803     Els|                Blankára, mely azt hirdeté, hogy ő bír ezzel a varázzsal.
 804     Els|                iránt azért a tudósításért, hogy Manassé még itt van.~– A
 805     Els|                 volt – folytatá a delnő –, hogy ha szépszerével meg nem
 806     Els|               kellett szorítania a kezeit, hogy ki ne törjön belőle valami
 807     Els|              rajzolja, ki fogják kiáltani, hogy kém, ki a város erődítéseit
 808     Els|               elsőt azért nem, mert tudom, hogy az a fiatal festő önt imádja.
 809     Els|                pedig azért nem, mert tudom hogy ön is imádja azt a fiatal
 810     Els|            padkájára tett üveg után nyúlt, hogy eloltsa vele a tüzet, mely
 811     Els|                    másnak. S az tudva van, hogy annál az ellenségnél, aki
 812     Els|                  grófnő rendeztette. Igaz, hogy én is segítettem benne neki,
 813     Els|                    úgy elfutottak Rómából, hogy ide már most csak a legközelebbi
 814     Els|                    azon vette magát észre, hogy együtt kacag ezzel a nővel!
 815     Els|                volna, midőn azt tudta meg, hogy Manassé ki van ragadva a
 816     Els|                     És olyan tréfás módon, hogy hatalmas ellenségeit feleresztették
 817     Els|                   hallja, már tudni fogja, hogy mi az. Ha a zengésre visszhang
 818     Els|           visszhang felel, az azt jelenti, hogy ön egyedül van és elfogad.
 819     Els|                megy az. Mára elég volt az, hogy utánam nevetett ön. Jó éjszakát!
 820     Els|                reggel fölébredt, az hitte, hogy csupa álom volt mindaz.
 821     Els|                    valami tanújelét annak, hogy itt jártak?~A kandalló padkáján
 822     Els|                világ leánya maga elismeri, hogy ő csupa gyöngeség; egyetlen
 823     Els|                   fel benne. Küldetése az, hogy legyőzessék. Nem tud hű
 824     Els|               erőbe kerül.~De azért lehet, hogy jó szíve van, s tud szánalmat
 825     Els|                 férfi forog, akiről sejti, hogy az szívéhez közel áll. Rá
 826     Els|                  közel áll. Rá volt bízva, hogy tegyen úgy ez ifjúval, mint
 827     Els|                   Azt sem lehet eltagadni, hogy a márkinő nagylelkűséget
 828     Els|                    a kulcsot elhozta neki, hogy alávaló meglepetés ellen
 829     Els|                    inkább azt tette volna, hogy őt védtelenné tegye, s elárulja.~
 830     Els|          Összeborzadt attól a gondolattól, hogy ő hónapokon keresztül nyitott
 831     Els|                 rejtett gyönyörűség abban, hogy mikor mindenki elpihent
 832     Els|                   meg. Mindenki azt hiszi, hogy gyűlölik egymást.~És mégis!
 833     Els|             kulcsot abban a rejtekajtóban, hogy soha azon keresztül a szép
 834     Els|                érzete, szemérme azt súgta, hogy neki az ilyen lénytől, minél
 835     Els|                  az a gondolata is támadt, hogy megváltoztatja egész lakrendszerét,
 836     Els|                volt emlékében az a mondat, hogy „Egymás mellett szoktunk
 837     Els|                   mondta a komornyikjának, hogy menjen el ** grófnőhöz,
 838     Els|                   grófnőhöz, és mentse ki, hogy ma nem mehet vele együtt
 839     Els|                    a komornyik, azt vélve, hogy úrnőjét a váltóláz kerülgeti
 840     Els|                   cselédjeinek megengedte, hogy elmehetnek a színházba.
 841     Els|                    Blanka.~– Ide.~– Tudta, hogy várom?~– Azt megmondtam
 842     Els|                 Azt megmondtam még tegnap, hogy ma már vendége leszek önnek.
 843     Els|                    vendége leszek önnek. S hogy ebben az órában vár rám,
 844     Els|                 rám, azt kitaláltam abból, hogy cselédjeit eleresztette
 845     Els|                    sincs most. Az a tudat, hogy ketten vannak egyedül egy
 846     Els|                 egyúttal megkérdezte tőle, hogy mi a keresztneve.~A márkinő
 847     Els|                   egyszeribe az üt hozzám, hogy tizenhárom Miatyánkot kell
 848     Els|             felesége naplót visznek arról, hogy ki jár be a palotába; kit
 849     Els|                 zsebeit; a kertész ellesi, hogy micsoda virágoknak ad elsőbbséget;
 850     Els|                Blanka.~– Ön elfeledte már, hogy rokonai vannak, kik ön után
 851     Els|     egyházközségből meg lehet szöktetni, s hogy Cagliari herceg évdíja is
 852     Els|             rettennek pénzt adni ki azért, hogy a sziklában aranyat keressenek.
 853     Els|      figyelmeztetem a sziklakeblű hölgyet, hogy az aranyára ne engedjen
 854     Els|               mulattatni fogja, azt tudva, hogy nem találhatják ki.~– De
 855     Els|                    kezdenem a kölcsönzést, hogy ki ne bocsássam az obligóból. –
 856     Els|                   pedig már azt is tudják, hogy ön sohasem veti le a komornája
 857     Els|                    a szivarját, s rávenni, hogy szívja be csak a tenyerével
 858     Els|                    Megeshetett véletlenül, hogy ugyanez a festő is éppen
 859     Els|                    képért. Azt felelte rá, hogy „Nem eladó!”~Blanka olyan
 860     Els|                   vérengző állat, ahelyett hogy egy harapással megölné,
 861     Els|             megnyalogatja fejét. Meglehet, hogy nem is fogja megenni. Megtartja
 862     Els|                 csinálja az egész világot, hogy ő legyen benne az úr, s
 863     Els|                     Akar ön velem fogadni, hogy bolondommá teszem egész
 864     Els|                  mikor vigasság van nálam, hogy az őrült zaj kihangzik az
 865     Els|             plakárdokon, s az lesz belőle, hogy egész Róma belém bolondul,
 866     Els|            ígéretet akarom öntől elnyerni, hogy – egyszer énnekem vendégem
 867     Els|                ellenben nem is azt akarom, hogy a világ előtt büszkélkedjem
 868     Els|                    világ azt tudja rólunk, hogy mi egymás szerencsétlenségének
 869     Els|              akiket álcáik dacára ismerek. Hogy mint jutok e tudományhoz?
 870     Els|                    nélkül megtörténhetnék, hogy hívatlan idegenek is tolakodnának
 871     Els|              azután én könyv nélkül tudom, hogy az a cigányleány abban a
 872     Els|                jönnek rá arra az ötletére, hogy ők maguk is tudakozódjanak
 873     Els|            másiknak?~– Nagyon természetes, hogy azt teszik, s én nem látom
 874     Els|                 teszik, s én nem látom át, hogy miért kellene egész Rómában
 875     Els|             udvarmesteri szobán keresztül, hogy a kocsija színét megjegyezhették,
 876     Els|       mozdulatairól hasztalan találgatják, hogy kicsoda. Nem ismeri senki.
 877     Els|                   az elébbeni allegróra.~– Hogy futna minden ember az udvarmestert
 878     Els|                  ostromolni kérdéseivel, s hogy ejtené azt kétségbe; azután
 879     Els|                ejtené azt kétségbe; azután hogy állítanának ki kémeket minden
 880     Els|                 akárhányszor a színházban, hogy a római asszonyokat nem
 881     Els|           királynéja”.~Blanka úgy találta, hogy ez a cselszövény lehetséges.~–
 882     Els|                  azután csak az van hátra, hogy ön felkészülten itt vár
 883     Els|                 akkor azt fogja jelenteni, hogy én is készen vagyok, és
 884     Els|                   üldözői erre elmaradnak, hogy utamban ne legyenek; a rejteken
 885     Els|                    lejobban kérdezősködni, hogy ki látta a titokteljes stranierát?~
 886     Els|                    csak arról van még szó, hogy mely napra tegyem a meghívásokat.
 887     Els|               Szegény: azt akarta mondani, hogy „egyformán rossz”)~– Tehát
 888     Els|              délelőtt lesz.~– De meglehet, hogy a grófnő azt a napot szintén
 889     Els|                    ünnepelni, s valószínű, hogy engemet, mint háza mély
 890     Els|                   nem fog odahaza lehetni, hogy maga vendégeket fogadjon
 891     Els|                  Ami nálunk annyit jelent, hogy „fizetés”.~– Olvassa ön,
 892     Els|                    fizetés”.~– Olvassa ön, hogy mik történnek most Rómában!~–
 893     Els|                tanult eddig belőle?~– Azt, hogy a néphangulat mostani ingerültsége
 894     Els|              egészen nyugodalmas ötletnek, hogy a Cagliari-palotában álarcosbált
 895     Els|                 fázom attól a gondolattól, hogy selyembe burkolt fényes
 896     Els|                  akiket mi fizetünk azért, hogy kiabáljanak.~– Csakhogy
 897     Els|                   játszik, ne felejtse el, hogy a szél nagy úr!~– Honnan
 898     Els|                       Tudományom, az igaz, hogy nem messze terjed. Én csak
 899     Els|                  polgárok addig hirdették, hogy „le az arisztrokratákkal,
 900     Els|           csináltak egy olyan szabadságot, hogy sírva fog rá visszaemlékezni.
 901     Els|                    szárnyra kelt fantázia. Hogy a pápai elit sereg, a carabinieri,
 902     Els|                olajjal.~– És én úgy tudom, hogy nagy tüzet kevés víz még
 903     Els|               legyen ön afelől megyőződve, hogy mikor mához egy hétre a
 904     Els|                 rel a kandallóban a tüzet, hogy a márkinő eltávozhassék,
 905     Els|                    pohár úgy itatja magát!~Hogy a nagy emberek csak olyan
 906     Els|         halhatatlanok szeretnek álmodni. – Hogy a bátrak megijednek a pereces
 907     Els|                 legény trombitaszavától. – Hogy az ájtatos úrhölgyek a bergamascót
 908     Els|          tarantellát is tudják táncolni. – Hogy a csalhatlan ember hétszer
 909     Els|             hétszer téved hét nap alatt. – Hogy a nép szava nem Isten szava,
 910     Els|         hangtölcsére belefújt hangoknak. – Hogy az imádkozás nem „az Istenhez
 911     Els|               elkérezkedés az ördöghöz”. – Hogy a nők, akik a férfiakat
 912     Els|                szép Cyrene-tót tanult; az, hogy van „egy” ember, ki abból
 913     Els|                    szent képe, azt mondja, hogy „Nem eladó!”~Most már a
 914     Els|            érdeklődéssel, amióta megtudta, hogy azok nem igazán egymást
 915     Els|                  egy nyugtalanító még.~Az, hogy a rómaiak miképp kiabálnak
 916     Els|                  zavarta meg többé. Tudta, hogy csak játszanak. Hanem ezek
 917     Els|               többé. Sőt, nem is tudhatta, hogy mi az a hazaszeretet. Kora
 918     Els|                   azért nem felejtette el, hogy mindig ezen „gondolkozott”.
 919     Els|             készíté, bezárt ajtók mellett, hogy senki el ne árulhassa. Önmaga
 920     Els|               szándéka mellett megmaradni, hogy az álarcosbálba elmenjen –
 921     Els|                    ülés lesz. Sietni kell, hogy helyéhez juthasson az ember.~
 922     Els|                   ez embernek a látásától, hogy elkezdett reszketni, s visszahanyatlott
 923     Els|                   ülésébe.~A portás kérte, hogy szálljon ki, mert többen
 924     Els|                  utána. Blanka azt mondta, hogy marad, hirtelen rosszul
 925     Els|             rosszul lett; kérte a portást, hogy utasítsa a kocsisát a hazatérésre.~
 926     Els|                   siető titkártól kérdezé, hogy lehet-e beszélni a gróffal.~–
 927     Els|                  rémületéből mondom önnek, hogy veszedelem éri, ha a mai
 928     Els|                  vendégével, s kérte őket, hogy siessenek helyeiket elfoglalni
 929     Els|                    elfoglalni a karzaton.; hogy el ne veszítsék a beszédje
 930     Els|                    meg nem gyalázom azzal, hogy fegyvert vigyek közéje,
 931     Els|                     s a szabadságot azzal, hogy féltsem benne az életemet.”~
 932     Els|                    olyan lármát csap vele, hogy más országban egy likvidáló
 933     Els|            utoljára is megnyugodott benne, hogy aggodalma hiú agyrém volt,
 934     Els|               agyrém volt, s sajnálta már, hogy elmaradt a fényes parlamenti
 935     Els|                  óraütések figyelmezteték, hogy itt a reggelizés ideje.
 936     Els|                  Azután, azon ürügy alatt, hogy pihenni fog, bezárkózott
 937     Els|                  nem volt bizonyos felőle, hogy elmegy-e a szép Cyrene meghívására,
 938     Els|                 nem kész.~Lehetséges-e az, hogy Zboróy Blanka saját meggyilkolt
 939     Els|              gyilkosának otthonát képezik. Hogy ő, a „la condannata” odamenjen
 940     Els|                 Aztán elgondolkozott róla, hogy milyen irtóztató egyedül
 941     Els|                   a másik nőnek a mondása, hogy a férfiak úgy csinálták
 942     Els|                   csinálták meg a világot, hogy az egy börtön legyen a nőkre
 943     Els|             büszkesége tilalmat vetett rá, hogy a csábító meghívást kövesse,
 944     Els|               izeni vissza szép Cyrenenek, hogy „Ha az egész világ egy özönvíz
 945     Els|             behozta a terembe, észrevette, hogy a kandalló sötét és hideg,
 946     Els|                   és hideg, s azt kérdezé, hogy ne gyújtson-e benne tüzet.~–
 947     Els|                   dobta.~(– Nem megyek.)~S hogy ellenállási ereje annál
 948     Els|            legapróbb betűivel úgy szednek, hogy „Ungheria”.~És amíg élete
 949     Els|                    büszkesége leend abban, hogy elébb mondta ki e szót, „
 950     Els|                  ki e szót, „Nem megyek!”, hogy elébb hajította el a kész
 951     Els|                    ama hírlapok egyikét! – Hogy saját lelke erejéből merítette
 952     Els|               minden ember esküdnék is rá, hogy este hat órakor hajnalodik,
 953     Els|                Blankának el kellene hinni, hogy egy átkozott orgyilkost,
 954     Els|                    iszonyat hatása lelkén, hogy tökéletesen elfelejtette,
 955     Els|                  tökéletesen elfelejtette, hogy ott ma vigalom van, s hogy
 956     Els|                 hogy ott ma vigalom van, s hogy neki is ott kellene lenni.~–
 957     Els|          rémületének legszörnyűbb eszméje, hogy ha ő most ott volna abban
 958     Els|                  tudna békülni önlelkével, hogy mulatni tudott Caldariva
 959     Els|               torzulva afölötti örömükben, hogy a józan észt lerázhatták
 960     Els|                némber, ki oly boldog volt, hogy egy csecsemőt tartva ölében,
 961     Els|              csecsemőt, s odatartja eléje, hogy csókolja meg azt a kezet,
 962     Els|                 riadalból kiveheté Blanka, hogy a gyilkost és fertelmes
 963     Els|                   mely arra van kitalálva, hogy megutáltassa a férfival
 964     Els|                    érzett e látvány alatt, hogy azt kívánta, nyílnék meg
 965     Els|              Szuronyaik villogása hirdeti, hogy ők azok.~Aha! Most abbahagyják
 966     Els|                  gondviselés. Kötelessége, hogy a társadalmat védje a rossz
 967     Els|                 oly undorító látvány volt, hogy Blanka nem nézhette tovább. –
 968     Els|              Blanka csak most vette észre, hogy – még ma nem ebédelt.~Pedig
 969     Els|              gonosztevők arra bujtogatnak, hogy ki kell rabolni a gazdagok
 970     Els|            kiszaladtak az utcára megnézni, hogy mi történik ott künn. S
 971     Els|               megszidni. Azt mondta nekik, hogy menjenek már most aludni,
 972     Els|                  az úr!”~Blanka kitalálta, hogy mi az.~A Cagliari-palota
 973     Els|                  Nem oltom ki. Nem akarom, hogy ön most bejöjjön hozzám.~–
 974     Els|             bejöjjön hozzám.~– Nem hallja, hogy a nép ostromolja a palotámat?~–
 975     Els|                   az, akit azért fizetnek, hogy lármázzon.~– Önnek volt
 976     Els|             ellenünk. Azt is megmondta ön, hogy a katonaság, amelyben bízunk,
 977     Els|                 vele. Azt is megmondta ön, hogy rablók, fegyencek fogják
 978     Els|                torkában állunk. Hallja ön, hogy döngetik a kaput?~– Hallom.
 979     Els|                   önnek a Szentháromságra, hogy semmi tudomásom nem volt
 980     Els|                kandallóban, s engedje meg, hogy e rejteken át én és vendégeim
 981     Els|                    És önöket mind engedni, hogy legyenek mind mártírjaivá –
 982     Els|                  gondolatja volt – nem az, hogy egy szökéssel átugorjék
 983     Els|                     aki azt indítványozta, hogy a férfiak vegyék elő Cagliari
 984     Els|               gondolat kísértett lelkében, hogy haljon hát meg, ha idejött!
 985     Els|                     És aztán arra gondolt, hogy menjen hát ez az alak is
 986     Els|                    e percben. Meglátszott, hogy lábain csak szandál van –
 987     Els|                  le az alcoven kárpitjait, hogy a keresztülvonulók ne tudhassák
 988     Els|                  el a fürdőszoba ajtajába, hogy odataláljanak.~Úgy tettek.~
 989     Els|              víznek. Blanka annyit tudott, hogy erre a célra valók.~A márkinő
 990     Els|                aztán megtanította arra is, hogy ha az egyik csapot nem elfordítják,
 991     Els|               szatíralak úgy vitt egy nőt, hogy a két kezét a nyaka körül
 992     Els|           rémületnek.~Egy oly részeg volt, hogy dalolni akart. Társai befogták
 993     Els|                  Társai befogták a száját, hogy el ne árulja menekülésüket,
 994     Els|                   A diadalüvöltés hirdeti, hogy urai lettek az ostromlott
 995     Els|               delnő. – Azért mondtam csak, hogy itt van, hogy öntől kierőszakoljam
 996     Els|                mondtam csak, hogy itt van, hogy öntől kierőszakoljam az
 997     Els|                   a ti külön isteneteknek, hogy el nem jöttetek a meghívásomra.
 998     Els|              lehetett győződve a hercegnő, hogy a berontó tömeget nem a
 999     Els|              ezüstféléket, keresni fogják, hogy mindaz hová lett, s nem
1000     Els|                  nem nyugosznak meg abban, hogy miután a tükrök össze vannak