Part

1001     Els|               kíváncsiak lesznek megtudni, hogy az üldözöttek merre menekülhettek
1002     Els|                között.~Meg kellett tudnia, hogy a márkinő nem hagyta-e nyitva
1003     Els|           hálószobája felől a rejtekajtót!~Hogy tudja azt meg?~Nincs olyan
1004     Els|                    kellett rászánni magát, hogy belépjen az ismeretlen helyiségbe,
1005     Els|                   udvarra betörő tömegnek, hogy a két palota közötti átjárás
1006     Els|                   tehát bizonyos lehetett, hogy a Caldariva márkinő lakosztályából
1007     Els|        faragványain odáig felkapaszkodott, hogy a borzas fejével csaknem
1008     Els|                    És Blanka arra gondolt, hogy miért nem láthatja ezt a
1009     Els|                 Szörnyű volt káromkodásuk, hogy nem találták se a vendégeket,
1010     Els|                mahomedántól és a zsidótól, hogy mikor káromkodik, se feledkezzék
1011     Els|                 érdemes volt Rómába jönni, hogy meghallja.~Reszketett, hogy
1012     Els|                hogy meghallja.~Reszketett, hogy rá találnak jönni a rejtekajtó
1013     Els|                     S már hozták a lábtót, hogy felmásszanak a kürtőbe,
1014     Els|                későbbi szavakból megtudta, hogy elvonult a feje fölül a
1015     Els|                 volt rá még a futásban is, hogy hadserege visszavonulását
1016     Els|                  kincséhesen, s megtudják, hogy rá voltak szedve?~Ez eltart
1017     Els|            térhetett vissza hálószobájába, hogy a föld alól kitört borzalom
1018     Els|           lakosztályában. Róla azt tudják, hogy se nem bűnös, se nem gazdag.~
1019     Els|                  mégsem maradhat titokban, hogy a Caldariva márkinő Astarte-ünnepén
1020     Els|                Rómából, el fogják mondani, hogy a Trevi-kút vízműveinek
1021     Els|                  maga a fátum!~Lehetetlen, hogy azok, akik a láncokat ráverték,
1022     Els|               alatt! Alig várta a reggelt, hogy menekülési kísérletét megkezdhesse.~
1023     Els|                  gondolni sem lehetett rá, hogy most az utcán valaki kocsival
1024     Els|                   Blanka látja ablakaiból, hogy másznak föl az emberek a
1025     Els|               összecsókolózott.~Azt hiszi, hogy jó barátok lettek azáltal,
1026     Els|                   kerekeket.~Blanka látja, hogy állítják azt fel a pápa
1027     Els|                  Hanem azért nem tűrhette, hogy a Vatikán ellen az ágyút
1028     Els|                   a híreiket, mint máskor. Hogy harcolt az „egyetlen ember”,
1029     Els|               kapcsolatban Rossi esetével, hogy Livornóban díszlakomát tartottak –
1030     Els|                  el volt határozva Blanka, hogy Rómát elhagyja mindenáron.
1031     Els|                 sem ágyúi, sem néptömegei, hogy azokkal kimozdítsa szilárd
1032     Els|                hanem Blanka tudta azt jól, hogy a kloáka felől nyitva a
1033     Els|                   csapóajtóig, s hallotta, hogy járnak-kelnek odabenn; nyitogatnak,
1034     Els|                    S neki tudnia kell azt, hogy őt csak egy rejtekajtó választja
1035     Els|                    állni; arra a kérésére, hogy vesse magát közbe a világ
1036     Els|                   eltaposott féreg végett, hogy engedje őt a „maga földébe”
1037     Els|     rovargyűjteményük falához, s rábízzák, hogy vergődjék, míg meg nem hal.
1038     Els|                 vállat vont. – Azt mondta, hogy neki és párthíveinek semmi
1039     Els|                  tudott előtte könyörögni, hogy elvégre hajlott a kérésére,
1040     Els|                    kérésére, és megígérte, hogy még ma elmegy a Vatikánba,
1041     Els|                   komornyikja azt jelenté, hogy az ő palotája kapujára is
1042     Els|               mulatságot szerezte magának, hogy a megindítandó háború költségeire
1043     Els|                  betűt.~El lehet gondolni, hogy az ilyen megjegyzett háznak
1044     Els|                  alatt lehetett megnyerni, hogy el ne szökjenek.~Korábban
1045     Els|               meghagyá Blanka az inasának, hogy fogasson be.~A jóember azt
1046     Els|               tanácsot adta a hercegnőnek, hogy a mai felfordult világban
1047     Els|                kellett küldenie névjegyét, hogy megnyíljanak előtte az ajtók.~**
1048     Els|                 kell maradnom. Lehetetlen, hogy a szentatya ezt mondta volna!~–
1049     Els|               Blankának, mikor azt mondta, hogy lehetetlen volt a pápának
1050     Els|                  utoljára megmondták neki, hogy őszentsége ma nem fogad
1051     Els|                  Miért kérdi ezt?~– Azért, hogy ha signore Scalcagnatónak
1052     Els|                    úgy fogja őt szólítani, hogy „cittadino Scalcagnato” (
1053     Els|                 foghatta, honnan tudja ez, hogy őt nem az ő cipészkirakata
1054     Els|                    be ebbe a boltba, hanem hogy Adorjánt keresi. Talán szokták
1055     Els|                  vevő érkezik. S meglehet, hogy mikor a csizmadiának el
1056     Els|                   kedvező a festőre nézve, hogy fölül messzire kiugró ernyője
1057     Els|                    s azalatt arra gondolt, hogy milyen boldog lehetne az
1058     Els|                érezte lelkében; nem azért, hogy ez az ő képe – hanem azért,
1059     Els|                   az ő képe – hanem azért, hogy Manasséé.~Cittadino Scalcagnatónak
1060     Els|                 amiből Blanka megérthette, hogy a polgártárs ráismert.~–
1061     Els|                 nyugtalankodni. Én mondom, hogy nem kell nyugtalankodni.
1062     Els|                  egy pár cipőt vinni haza, hogy a bérkocsis azt higgye,
1063     Els|                lábára fog illeni!~– De hát hogy tudja ön, hogy ez a lábamra
1064     Els|                      De hát hogy tudja ön, hogy ez a lábamra illik?~– Polgártársnő!
1065     Els|                   ilyen lerajzolt lábnyom, hogy legtökéletesebben a lábra
1066     Els|                       De nincs nálam pénz, hogy kifizessem. Elfeledtem magammal
1067     Els|                hozni. Ahhoz vagyok szokva, hogy mindig az inasom fizet.
1068     Els|                    s még egyszer megkérve, hogy ha cipőre lesz szüksége,
1069     Els|                   XXIX.~Blanka tapasztalá, hogy nagyon jó tanácsot kapott
1070     Els|                 Scalcagnato polgártársnak, hogy nemcsak a magas politikához
1071     Els|     lábtyűkészítéshez is. Blanka úgy érzé, hogy ezek a cipők amiket most
1072     Els|                   most felhúzott, olyanok, hogy szinte maguktól mennek.
1073     Els|                aztán elgondolkozott rajra, hogy van még ember a világon,
1074     Els|                   képes arra a gondolatra, hogy a maga választottjának az
1075     Els|                    is elfelejtett törődni, hogy mit zsibong az utcán, a
1076     Els|                   igazságos bosszúja elől, hogy saját lakosztályán keresztülbocsátva
1077     Els|                     Nem sok. De elég arra, hogy valaki ily izgalmas időkben
1078     Els|                    sincsen. Mert igaz.~Az, hogy a megtámadott: nő – nem
1079     Els|                    egész életemben? – Azt, hogy álmodtam, amiről álmodnom
1080     Els|                    az est beállását azzal, hogy nem gyújt lámpát?~Egyszer
1081     Els|                 visszatért belső termeibe, hogy valamelyik cselédjét elküldje
1082     Els|              Senkinek sem jut eszébe most, hogy más ura is van, mint „Az”
1083     Els|                    a korridorra azt vélve, hogy háznépe tán az udvaron van,
1084     Els|             akiknek nincs tudomásuk arról, hogy mi történik odafenn az égen;
1085     Els|                    menekült. Arra gondolt, hogy a kerti pavilonban fog elrejtőzni.~
1086     Els|                  felé sietett, észrevette, hogy a kert ajtaja, mely az utcára
1087     Els|                pillanatra az volt eszében, hogy kimenekül az utcára. Hanem
1088     Els|                  Hanem akkor gondolta meg, hogy ott éppen gyilkosai kezébe
1089     Els|               Odarohant hozzá, s úgy volt, hogy a nyakába boruljon; hanem
1090     Els|                hercegnő nemigen jól teszi, hogy minden meleg felöltöny nélkül
1091     Els|                  végig. Az akarta mondani, hogy „nekem lesz baj”.~– Van
1092     Els|                ólombuzogányt, ami az igaz, hogy nem fegyver, hanem ha fejbe
1093     Els|               férfi e nő fölött. Most már, hogy a karjába ölthette a kezét,
1094     Els|                   azt hiszem.~– Tudja, ön, hogy én ma önt kerestem?~– Engem?
1095     Els|                    engem felkeresni?~– Az, hogy „a hegy nem keresi fel Mahomedet”
1096     Els|                Caldariva márkinőnek írt.~– Hogy jutott a hercegnő e levélhez? –
1097     Els|                    a hercegnőnek?~– Azért, hogy őt megszabadítottam. – Hálából.~–
1098     Els|                  érzés. Ő elhitette önnel, hogy én is itt vagyok a vendégei
1099     Els|                   között. S ön nem akarta, hogy engem is agyonverjenek,
1100     Els|               meghívomra is fel volt írva, hogy Zboróy Blanka hercegnő is
1101     Els|             megszabadított, elárulják önt, hogy elveszítsék! – Adja vissza
1102     Els|                most ide, ha nem tudta meg, hogy én kerestem? – kérdé aztán
1103     Els|                     Egyik okom az volt rá, hogy búcsút vegyek öntől. A hercegnő
1104     Els|                  kegyességgel volt hozzám, hogy tartozást véltem teljesíteni,
1105     Els|                 önnek is hivatása lesz az, hogy öljön?~– Nem, hercegnő.
1106     Els|              hercegnő. Az én hivatásom az, hogy békítsek. Ezért sietek testvéreimhez,
1107     Els|                     mint Rossi?~– S lehet, hogy úgy járok, mint Rossi… De
1108     Els|                    elővigyázat kell hozzá, hogy kiváló személyek innen most
1109     Els|                 mégis van a polgártársnak, hogy mikor alkalom kínálkozik
1110     Els|                 utasítsa. Tőle tudtam meg, hogy ma éjjel ** grófnő menlevéllel
1111     Els|                    reggel nekem azt mondá, hogy minden asszony tartozik
1112     Els|             Rómában.~– Azért mondta éppen, hogy eltávozási szándokát titkolja
1113     Els|                    pártfogója, lehetetlen, hogy megtagadja azt a kérését,
1114     Els|                  megtagadja azt a kérését, hogy útitársul magával vigye. –
1115     Els|                    Nem tudom, említettem-e hogy minden cselédem elfutott
1116     Els|                ruhámat. Szabad önt kérnem, hogy segítsen rajtam? – Jó barátom!~–
1117     Els|             beszorítá, behunyta a szemeit, hogy ne lássa, ami nem az övé.~–
1118     Els|                  volt annyi önmegtagadása, hogy le ne boruljon azokhoz a
1119     Els|           harmadikat is. Ebbe is bizonyos, hogy belebukom. Akkor hozzákezdek
1120     Els|             társadalmat rontja meg. Attól, hogy egy életunt ember szétzúzott
1121     Els|                  ha azt látnák az emberek, hogy az aki vagyont, becsületet
1122     Els|                    De énnekem úgy tetszik, hogy nagyon szép ez a polgártársné
1123     Els|                   érzi a nagy uborkaorrod, hogy bagariabőr cipő van a lábán?
1124     Els|                 tudakozódni. De valószínű, hogy olyan hirtelen elmúlik,
1125     Els|                    rám kimondva az ítélet, hogy Rómát nem szabad elhagynom
1126     Els|                   Önre csak az van ítélve, hogy Rómában tartozik élni; de
1127     Els|                  tartozik élni; de nem az, hogy Rómában tartozik magát megöletni.~–
1128     Els|           legmagasabb trón zsámolya előtt, hogy engedjenek eltávoznom, mert
1129     Els|                  félek. Az válaszolták rá, hogy ha a legmagasabbak nem félnek
1130     Els|                    Én bizony nem látom át, hogy mi oka volna önnek a mártírkoronát
1131     Els|               paradicsom dicsőségéért – de hogy miért szenvedjen ön mártírhalált
1132     Els|            lelkiismeret harangütése volna, hogy mikor az emberek legnagyobbika
1133     Els|                   Manassé rávette Blankát, hogy ma tea helyett, mely izgat,
1134     Els|               ugyan mi gátolja őket abban, hogy ilyen boldogok legyenek
1135     Els|                     ki az; annyi bizonyos, hogy parancsoláshoz szokott tekintet
1136     Els|                asszonytársához lehetetlen, hogy irgalmat ne érezzen. Nem
1137     Els|                odatérdelt a kocsihágcsóra, hogy nem lehetett a kocsiajtót
1138     Mas|                   üdvözlik egymást. Lehet, hogy a rokonaik otthon a szárazon
1139     Mas|                     Látod, milyen jó volt, hogy Rómában a harci párt került
1140     Mas|                  út. S még azt sem tudjuk, hogy hová megyünk.~– Én oda megyek,
1141     Mas|                    nem történik-e most is, hogy a férfi elhagyja a nőt,
1142     Mas|                   Hát lehetséges volna az, hogy olyan férfit, minő te vagy,
1143     Mas|                vagyok, el tudna csábítani, hogy ne oda menj, ahová a baj
1144     Mas|                    Megvallottam már neked, hogy nem vagyok se hős, se szent;
1145     Mas|                  határozza meg a sorsomat, hogy mi vagy te.~– Tehát még
1146     Mas|                 Tehát még magad sem tudod, hogy merre kormányozzuk a hajót?
1147     Mas|                tőle? Aztán majd meglássuk, hogy merre hajlik el a – delejtű? –
1148     Mas|                    hallgass. Hallgasd meg, hogy mire tanított engem a szép
1149     Mas|                   szép Cyrene: „Ha tudnád, hogy milyen szép a világ; dehogy
1150     Mas|                elzárva tartani! Ha tudnád, hogy milyen édes a szerelem,
1151     Mas|                megtiltja tőled! Ha tudnád, hogy mennyire bűnös minden ember;
1152     Mas|                prüdéria azt kérdezte tőle, hogy tudott »ily« alakban mintát
1153     Mas|                   más, csak a tevehajcsár, hogy mit beszéltek egymással,
1154     Mas|                 mámort.~Mikor észreveszed, hogy ottlétedről beszélnek, otthagyod
1155     Mas|                semmit se tudnak még arról, hogy kell-e két ember boldogságához
1156     Mas|              boldogságához egyéb, mint az, hogy az emberek szeressék egymást;
1157     Mas|                   azzal a szemrehányással, hogy azért, amit álmodtunk, a
1158     Mas|                 magát a királyné kedvesét, hogy legyen árulója a nőnek,
1159     Mas|               következése lesz. Tehetitek, hogy mindig ott legyetek, ahol
1160     Mas|                   fogjátok végighallgatni, hogy mi történt ezalatt a földön.
1161     Mas|        ismerősökről. Bámulni fogtok rajta, hogy lettek gazdag emberekből
1162     Mas|                   felállt a kormánypadról, hogy a távozni készülőt visszatartsa,
1163     Mas|                  ide teszed a fejedet, úgy hogy a szemedbe lássak. Aztán
1164     Mas|                Aztán most te kísértsd meg, hogy hogyan tudnál te elcsábítani
1165     Mas|                       Beszélj nekem arról, hogy mi vár ránk a te holdbeli
1166     Mas|                 embernek egymást szeretni, hogy boldoggá tegyék egymást;
1167     Mas|             embernek egymást nem szeretni, hogy megöljék egymást.~Kalauzunk
1168     Mas|                    lesz a súlyosabb része, hogy feláldozott egy gazdagsággal,
1169     Mas|                   földi világot, hanem az, hogy feláldozott egy imádott,
1170     Mas|                    hajtá le eddig fejét! – Hogy száműzi magát nemcsak a
1171     Mas|                    a kérdéssel háborítani, hogy mi baja van. Tűrni kell
1172     Mas|              Canova keze nem fáradt abban, hogy láthatóvá tegye benne az
1173     Mas|              előtte. S mikor eljön az idő, hogy ez a nő anya legyen, nincs
1174     Mas|                  ifjú.~– Jól tudod te azt, hogy ami tért a két karoddal
1175     Mas|                    akarom veled elhitetni, hogy te egy hajótörött vagy,
1176     Mas|                  volna neked is, nekem is. Hogy téged a kétségbeesés dobott
1177     Mas|            keblemre! Miért kiáltottad azt, hogy „Ed io sono la condannata!”,
1178     Mas|                  Fájt – a csók?~– Fájt az, hogy te haragodban csókolsz.~–
1179     Mas|               fogják ezután is kérni tőle, hogy nyissa meg előttük ezen
1180     Mas|                teneked fájni fog a szíved, hogy kiléptél abból a fényes
1181     Mas|                  Feleségem akarsz lenni. S hogy az lehess, meg kell tenned
1182     Mas|                    a gömb nem azt hirdeti, hogy „Jertek ide! Itt szabadabb
1183     Mas|                életéből. Majd ha megtudod, hogy mit tesznek azok, akik nem
1184     Mas|                    lelkét lehelte belénk – hogy legyünk „boldog emberek”
1185     Mas|            hatalmasai, s megkérdik tőlünk, hogy kik vagyunk; mi közünk van
1186     Mas|                választhatunk. Az egyik az, hogy Triesztben kiszállva te
1187     Mas|                  legyen, én azt választom. Hogy én az egész úton úgy bánjak
1188     Mas|                   veled, mint cselédemmel, hogy egy gyöngéd szót ne szólhassak
1189     Mas|                hozzád, azt nem bírom ki. S hogy te ezt a szép kis drága
1190     Mas|                  Mondj mást.~– A másik az, hogy a partra kiszállva, átadjuk
1191     Mas|                 megtudjuk a parancsolatot, hogy holnap mely órában jelenjünk
1192     Mas|             legsürgetősebb dolguk az volt, hogy mind a ketten levelet írjanak
1193     Mas|                   úrnak, kiről azt hitték, hogy Budapesten lakik mindig.
1194     Mas|                 vele az eddig törtérteket. Hogy a hercegnő Rómát elhagyta,
1195     Mas|                   hercegnő Rómát elhagyta, hogy magát Manasséval eljegyezte,
1196     Mas|             meglepetés lesz Gábor úrnak!~S hogy annál hitelesebb legyen
1197     Mas|                    Azután csak azt várták, hogy beesteledjék, akkor kisétáltak
1198     Mas|               csempész. Most is azt hiszi, hogy csempészeket vezet, akik
1199     Mas|                   kőből annyi termőföldet, hogy fát ültethetett, rozst vethetett
1200     Mas|         pihenőtanyát. A kalauz azt mondta, hogy itt a „város”. Minő város
1201     Mas|                  helységnek.~Jó szerencse, hogy a hajdani templom sekrestyéjének
1202     Mas|            mindenképpen meg akarták tudni, hogy miről van szó; s egész nap
1203     Mas|                   világosan azt fejezé ki, hogy mit parancsolnak a nagy
1204     Mas|            mimikája elmondá azt bőségesen, hogy abban a fazékban megvan
1205     Mas|                 főzött. S mikor azt látta, hogy a kalauz mindezekben kételkedik,
1206     Mas|                   aztán a gazda azt mondá, hogy „róre mityi nófiti”. S nagyon
1207     Mas|                    S nagyon elszomorodott, hogy az ő fejedelmi lakomáját
1208     Mas|                    jóízűen tudott kacagni, hogy utoljára azok is együtt
1209     Mas|                  de amint végül azt mondó, hogy „róre mityi nófiti!”, a
1210     Mas|                   elé tette a mutatóujját, hogy ebből aztán egy szót sem
1211     Mas|                kecskéihez, s tekintve azt, hogy a többiek már alszanak,
1212     Mas|               ajánló fel Blankának. Tudta, hogy az asszony boldogtalan azon
1213     Mas|                  inni. Aztán még ki tudja, hogy „róre mityi nófiti”?…~
1214     Mas|          Magyarországba; mehettek, anélkül hogy valaki hozzájuk szólt volna.
1215     Mas|                elhelyezte, azt kérdé tőle, hogy nincs-e elfáradva.~Blanka
1216     Mas|                  urat kellett felkeresnie, hogy értekezzék vele azon ügyek
1217     Mas|         elszaporításával gyűlt meg a baja, hogy a másik kettő nem várt addig
1218     Mas|             vitatkozó fél rögtön elővette, hogy legyen az ő vitás perükben
1219     Mas|                 púpos itt ni, azt állítja, hogy ők, a pozsonyi jurátusok
1220     Mas|               ünnepnek elfogadni.~– Persze hogy azt! – kiálta fel a púpos. –
1221     Mas|              választ; mikor látta Manassé, hogy sehogy se megy a dolog,
1222     Mas|                  tudta adni az irodavezér, hogy Zimándy úr nemcsak a háznál
1223     Mas|                  felszólítva a lakosságot, hogy temessük el magunkat Budavár
1224     Mas|                   azt is megtudta Manassé, hogy ami levelet ő küldött Zimándynak
1225     Mas|               Debrecenben végződött – úgy, hogy másnap korán délután már
1226     Mas|                   útfélen két strázsa áll, hogy aki elhajtat a kastély előtt,
1227     Mas|                   fogom vezetni a lovakat, hogy a kocsi ne zörögjön. A nagyságos
1228     Mas|        összevásároltatta mind a kakasokat, hogy ne kukurikoljanak; mert
1229     Mas|                járni, mégis óvhatlan volt, hogy valami kis neszt ne támasszon,
1230     Mas|               képpel mutatni némajátékban, hogy csendesebben kell zörögni!~–
1231     Mas|                   zörögni!~– Mondtam ugye, hogy mikor a nagyságos asszonynak
1232     Mas|                    närrbös”.~Blanka kérte, hogy vezessék őt beteg barátnéjához.
1233     Mas|                    mémajátékkal Blankának, hogy be lehet menni; de az arcáról
1234     Mas|                    arcáról lehetett látni, hogy nem igen kellemetesnek jósolta
1235     Mas|                 vezetni, aki nem is sejti, hogy valaki érkezett a házhoz.
1236     Mas|                pofával fújt arra a helyre, hogy az illatszer gyorsan elpárologjon.~
1237     Mas|                     A szép úrnő már tudta, hogy ki jön őt látogatni, mert
1238     Mas|                   annyit súgni vendégének, hogy „Parlons francais devant
1239     Mas|               fogtam azt, s ön azt mondta, hogy a tenyeremnek gyógyító ereje
1240     Mas|                 reszketni, s panaszkodott, hogy milyen hideg van itt! A
1241     Mas|           barátnője homlokára tett kézzel, hogy az elszunnyadjon.~– Vegye
1242     Mas|                 egy szúnyogot, megmutatva, hogy itt van, elfogták.~(Minthogy
1243     Mas|             összefogdosni s télre eltenni, hogy hasonló esetben rögtön előállhasson
1244     Mas|               kaucsukvánkosokra csukódott, hogy ajtóbecsapás vagy kilincszáródás
1245     Mas|                 Bátyám, talán szökni akar, hogy így eltagadja a régi ábrázatját? –
1246     Mas|                ajtót, s elébb körülnézett, hogy nem hallgatózik-e valaki,
1247     Mas|           csendesen beszélt, mintha félne, hogy a nagyságos asszonyt felkölti
1248     Mas|                   haza nem jössz. Tudod-e, hogy tripla bakot lőttél vele?~–
1249     Mas|                   is ismered. Az egyik az, hogy Blanka hercegnőt elszöktetted
1250     Mas|                jött, s ez a hiba. Tudod-e, hogy egész vagyonát elveszti
1251     Mas|              rokonainak, mind a hercegnek, hogy újra férjhez megy.~– Nagy
1252     Mas|                   de azt előre megmondtam, hogy ha egyszer talál ez a nő
1253     Mas|              aranykulcsait. S úgy látszik, hogy engem becsül annyira. Már
1254     Mas|                 volt ugyan. Isten csodája, hogy minden állomáson főbe nem
1255     Mas|                   ahol unitáriusok laknak, hogy áttérhessen, és a consistorium
1256     Mas|          házasságát Cagliari herceggel. De hogy jusson be most Erdélybe?
1257     Mas|                   közéjük toppansz. Tudod, hogy nekik is lőttél egy bakot?~–
1258     Mas|          ikertestvéred, Anna is azt tette, hogy egy felhívást intézett a
1259     Mas|               ágyat, s kezdték észrevenni, hogy a dolog görbére megy, ekkor
1260     Mas|                becsületes fiú; tudjuk jól, hogy nem tartja meg magának a
1261     Mas|                   otthon vagy, lehetetlen, hogy bele ne keveredjél te is
1262     Mas|                  vetették a reménységüket, hogy ha mind elvesznek is, marad „
1263     Mas|                       Az az egy szerencse, hogy nem férhetsz hozzájuk. Legalább,
1264     Mas|            leveledet, amit hozzám küldtél, hogy eljuttassam Áron testvéredhez,
1265     Mas|                    oláh cselédemre bíztam, hogy vigye el Torockóra. Őt nem
1266     Mas|                 nem fogják föltartóztatni. Hogy mit írtál leveledben, azt
1267     Mas|                annyit mondott a küldöncöm, hogy mikor Áron bátyád olvasta
1268     Mas|                      Azt írtam neki benne, hogy jöjjön elém Kolozsvárra,
1269     Mas|               annyit bízott rá élő szóval, hogy megteszi, amit kívántál
1270     Mas|                  Hanem ennek az a kezdete, hogy – arra van Lengyelország!
1271     Mas|                asszonyok azt fogják hinni, hogy veszekedünk. Hát miért akarsz
1272     Mas|                   két dolgot. Az egyik az, hogy amíg nem kénytelen az ember
1273     Mas|                   másik tanácsom pedig az, hogy sohase szaladj te a fejeddel
1274     Mas|            grófnőnek ügyeit elintézni úgy, hogy e mai napig minden tartozása
1275     Mas|                   gyerek mutat, mikor fél, hogy mindjárt jön a rektor a
1276     Mas|                    a legcsendesebb hangon, hogy méltóztassék Blanka grófnő
1277     Mas|             vetkőzni, mosdani, törülközni, hogy az áruló dohányillattól
1278     Mas|                posta jött utána, sürgetni, hogy siessen! A harmadikat már
1279     Mas|              megvannak lehullatlanul, csak hogy most már lila színűek, s
1280     Mas|                életet.~És érti, tudja jól, hogy az az élet, amit most kezd,
1281     Mas|                 neki hízelgéseikkel. Most, hogy érzik, tudják, mi vár reá;
1282     Mas|                előtte kellemetlenek lenni, hogy elrettentsék maguktól.~Blanka
1283     Mas|                   úgy alkotta a természet, hogy az idegek uralkodjanak rajta.
1284     Mas|               Blanka meg tudta azt ítélni, hogy egykori barátnéjának nervosájában
1285     Mas|                     És mégsem érzi Blanka, hogy fájna szívének valami. Csak
1286     Mas|               megszégyeníti az a gondolat, hogy neki ez embernek házánál
1287     Mas|                  elnyúló árnyékát elnézte, hogy hát az embert örökké kíséri
1288     Mas|                    kell tudni az embernek, hogy a háta mögött jön a sötétség?
1289     Mas|                 sötétség? Sohasem lehet-e, hogy egy világos alak kísérje?
1290     Mas|                órában induljunk.~– Tudtam, hogy ráállsz. Már rendeletet
1291     Mas|                   mondta nekem ez asszony, hogy hagyjalak el téged! Ugye,
1292     Mas|                   nem sok válogatása volt, hogy merre jusson be Erdélybe.
1293     Mas|              elmenni. Arra is volt gondja, hogy jól megrakott élelmiszeres
1294     Mas|                 még azt sem vehette észre, hogy az út egy szétrobbantott
1295     Mas|              simára taposva; olyan simára, hogy az útba eső vendéglőkben
1296     Mas|            üdvözítőnket akként alakította, hogy a sérelmes töviskoszorú
1297     Mas|                    látta el homlokát.~Úgy, hogy mikor egy este azt mondá
1298     Mas|                   gondos figyelme volt az, hogy Blanka előtt a veszélyt
1299     Mas|             szekérrel bejöttek. Valószínű, hogy amint a szekérről leszállva
1300     Mas|                   az ember gondolta volna, hogy most minden jegyszedő az
1301     Mas|                 elbámult, midőn azt látta, hogy Manassé csakugyan ölre kap
1302     Mas|               félvállra vetette a zekéjét, hogy a jobb kezével megszoríthassa
1303     Mas|                mondá rá:~– Ugyan szeretem, hogy nem fakadt sírva, hogy megszurkálta
1304     Mas|                     hogy nem fakadt sírva, hogy megszurkálta a borostás
1305     Mas|                   a vámdutyiban.~– De hát, hogy tudtad, bátyám, hogy ezen
1306     Mas|                  hát, hogy tudtad, bátyám, hogy ezen jövünk?~– Hát a lófőnek
1307     Mas|                 lófőnek is van annyi esze, hogy ki tudja kálkulálni, hogy
1308     Mas|                  hogy ki tudja kálkulálni, hogy aki Szatmárból jön Erdélybe,
1309     Mas|                 csak az az egy bajom volt, hogy hagymát nem ehettem hozzá,
1310     Mas|              kétfelé vetette a lábait úgy, hogy nem lehetett tőle tovább
1311     Mas|                  ismerte a bátyját; tudta, hogy a szavának áll.~– No, hát
1312     Mas|                     Köszönet érte. Hallod, hogy harangoznak a mi feleink
1313     Mas|                 minálunk odahaza Torockón; hogy egészen megfordul a harang
1314     Mas|                 Dehogy nem bánod! Tudod-e, hogy ma Úrnapja vagyon? Aztán
1315     Mas|                    harangszó. Aztán tudod, hogy két székely testvér, ki
1316     Mas|                 arra a kérdésedre felelek, hogy „Hol van a te két bátyád?” –
1317     Mas|                     Csak annyit mondj meg, hogy élnek? – súgá Áronnak.~–
1318     Mas|                    tréfáján, s azt mondta, hogy majd maga fog szedni az
1319     Mas|                szigorú vagy! Hiszen tudod, hogy mikor a szegény góbé urakkal
1320     Mas|                szemekkel, mikor azt látta, hogy Blanka szemébe könny gyűl.–
1321     Mas|              efféle fog tódulni erre felé, hogy velük szemben szinte lehetetlen
1322     Mas|                   rövid szóval Manassénak, hogy „elöl tűz, hátul víz”.~A
1323     Mas|                  hír a főparancsnoksághoz, hogy Kalliany császári tábornok
1324     Mas|            elvesztegetni való idő sincsen, hogy mielőtt a népvándorlás megindul,
1325     Mas|                  utáni vágy súgta neki is, hogy sietni kell. S nagy veszély
1326     Mas|          bekötözött, bundába úgy betakart, hogy alig látszott ki belőle.~
1327     Mas|                 Blanka megnyugodott benne, hogy ez csak erdélyi szokás.
1328     Mas|           nevekedtek, s úgy voltak szokva, hogy ha kell, egy huszonnégy
1329     Mas|                igen nagy szüksége volt rá, hogy a lovakat igazgassa. Tudták
1330     Mas|                 Áronnak elég alkalma volt, hogy a kocsiülésből visszafordulva,
1331     Mas|                  aztán, mikor vette észre, hogy a felekhegyi unalmas fölhágónál,
1332     Mas|                jutottak azok fogságra? Hát hogy az elején kezdjem. Tudod,
1333     Mas|            gyerecske volt, aki azt akarja, hogy szoptassák. Hát én tehetek
1334     Mas|           szoptassák. Hát én tehetek róla, hogy ez olyan csecsemő, akinek
1335     Mas|              Hallom, mit mondasz te erre, „Hogy hát mi szükség volt a bányászoknak
1336     Mas|                 város vénei a reverzálist, hogy soha közülök és maradékaik
1337     Mas|               maradékaiknak is meghagyják, hogy fegyverhez ne nyúljanak,
1338     Mas|                    hozzá, ám lássa György, hogy húzza ki a saruját a sárból,
1339     Mas|                     mit felelsz te erre. – Hogy „Jól van hát, no; ha a ménkű-fiatalság
1340     Mas|                    volna már annyi eszünk, hogy tudtuk volna, hogy nem kell
1341     Mas|                 eszünk, hogy tudtuk volna, hogy nem kell a puliszkaevéshez
1342     Mas|              vasvillával, s az szidó érte; hogy mért nem üté inkább a villa
1343     Mas|                   a hozzánk vezető utakat, hogy ingyen azokon semmi nép
1344     Mas|                    mit tehetett mást, mint hogy őket választotta meg hadnagyainak.
1345     Mas|                  ám a nagy pirongatásodat, hogy no, ugyan derék sereg, aki
1346     Mas|                  szót se szólt.) Meglátod, hogy a két bátyád nem esik egy
1347     Mas|             lehetett volna már annyi esze, hogy ne futott légyen a szekér
1348     Mas|                légyen a szekér alá. Tudod, hogy a balázsfalvai román népgyűlésre
1349     Mas|                 Bertók azonban, aki azóta, hogy vegetáriánussá lett, minden
1350     Mas|                   megölni; azt tanácsolta, hogy kísértenők meg a békés kiegyezést.
1351     Mas|               magát a Jonathán, utánament, hogy majd ő váltságot ajánl érte.
1352     Mas|               azzal fenyegetnek bennünket, hogy ha meg nem adjuk magunkat,
1353     Mas|               harapok. Csúnya dolog ugyan, hogy a két bátyádat felakasszák;
1354     Mas|              cseppet sem. Hanem úgy látom, hogy nem jutunk mi oda. Gazda
1355     Mas|               bizony, ugyan jó szemed van, hogy holdvilágnál is meglátod.
1356     Mas|                 elmúlt estén a menekülést, hogy felhasználják az éjszakát.
1357     Mas|                    menni a szekér mellett, hogy tartsa, mikor dűlni akar,
1358     Mas|          asszonykát fel kell ébresztenünk, hogy megfogózzék a lőcsben. De
1359     Mas|              megcsókolta a kezét, s kérte, hogy dugja el a bunda alá, mert
1360     Mas|              nagyon; olyanokat zökkent az, hogy csoda volt épségben maradása,
1361     Mas|                néha úgy féloldalra vágott, hogy még nagyobb csoda volt fel
1362     Mas|            hátratekintve. Ő nem tudta azt, hogy azok jelzőtüzek, mikkel
1363     Mas|                házak oly messze egymástól, hogy egyik szomszéd a másik kiáltását
1364     Mas|           kukorítanak a kakasok.~– Hallod, hogy kukorítanak a Ciprianu kakasai? –
1365     Mas|             szekerünket zörögni, bizonyos, hogy kijön a tornácra, s kilövi
1366     Mas|                    hanem a levegőbe azért, hogy tudassa, hogy ébren van,
1367     Mas|              levegőbe azért, hogy tudassa, hogy ébren van, s felfegyverkezve.~–
1368     Mas|                      A domnule azt mondja, hogy nem jó lesz ez úton tovább
1369     Mas|                   elrontotta az átjárókat, hogy éjszaka még szerencsétlenül
1370     Mas|                    fogadnunk a meghívását, hogy töltsük nála a hátralévő
1371     Mas|                   kürtő úgy volt csinálva, hogy annak a hátlapja mázos kemenceoldal
1372     Mas|                 aztán törte rajta a fejét, hogy micsoda idő lehet az, amikor
1373     Mas|                  Blanka annyit tudott meg, hogy a ház leányát Zenóbiának
1374     Mas|                  arcvonásaival magyarázni, hogy Blankának abból, amint Ciprianu
1375     Mas|                   lehetett venni olyasmit, hogy az oláh-magyar nemes büszke
1376     Mas|               Blanka nevetett. Tudta is ő, hogy mi az a pazsura. Olyan volt
1377     Mas|                  volt fáradva; alig várta, hogy lefekhessék.~Ciprianu háza
1378     Mas|                    meg a kakasok jelentik, hogy „holnap” van már. Aztán
1379     Mas|                    azzal örvendezteté meg, hogy innentúl az utat nem szekéren
1380     Mas|                   megmagyarázva Blankának, hogy erre nagy szükség lesz.
1381     Mas|                    Blanka úgy vette észre, hogy az oláh nyelv olyan, hogy
1382     Mas|                  hogy az oláh nyelv olyan, hogy ha az ember nagyon hallgatja,
1383     Mas|                     Annyit megértett ő is, hogy a legközelebbi állomásuk
1384     Mas|                    megtudja Blanka azt is, hogy mit tesz ez.~Mikor a lovaikat
1385     Mas|                  már csak megmondom neked, hogy ez az én kurta nyakam ugyan
1386     Mas|                  nyakam ugyan nem érdemli, hogy nyaknak neveztessék; de
1387     Mas|                szentecskédnek köszönhetem, hogy megmaradt épségben; mert
1388     Mas|                   épségben; mert tudd meg, hogy ez a Ciprianu, akinek a
1389     Mas|                 történhetik-e meg rajtunk, hogy majd akit mellénk fog rendelni
1390     Mas|                Eleinte különösnek találta, hogy férfimódra kell megülni
1391     Mas|                  nem mondta meg Blankának, hogy azok vaddisznók voltak,
1392     Mas|              engedte őt csodálkozni rajta, hogy, íme, egy egész konda –
1393     Mas|                    öltözve. Emlékezett rá, hogy valamikor, állatseregletben
1394     Mas|            ábrázatjának.~Eszében sem volt, hogy megijedjen tőle.~Zenóbia
1395     Mas|                 mikor a legtetejében volt, hogy a hajló sudar elkezdte nehéz
1396     Mas|                    elhaladt alatta, akkor, hogy megmutassa a nézőknek, hogy
1397     Mas|                hogy megmutassa a nézőknek, hogy mit tud még, hirtelen belevágta
1398     Mas|                 távol házikók jelzik csak, hogy e magányban ember is él,
1399     Mas|                       Te azt hitted, ugye, hogy a „magyar zsidó” csak gúnynév,
1400     Mas|                   Matuzsálemet; úgy tudom, hogy egy unokája is van; ha még
1401     Mas|                    nem volt képes elhinni, hogy abban a medencében mai nap
1402     Mas|              csemegéből.~Blanka azt mondá, hogy ő inkább szomjas, mint éhes.~
1403     Mas|                   tüneménynek. Azt mondta, hogy ha ő nagyúr volna, ide építtetne
1404     Mas|                   gyönyörtől.~És meglehet, hogy ez volt az egyetlen nevető
1405     Mas|                    azzal csóvát készített, hogy kifüstölje őket belőle.~
1406     Mas|             felugorva fektéből. – Tudod-e, hogy most megölted az apámat,
1407     Mas|                 aludtál?~Blanka azt hitte, hogy ez csak tréfabeszéd; de
1408     Mas|          szemöldeire tekintett, észrevevé, hogy a leány szavainak értelme
1409     Mas|                    baj származhatik abból, hogy egy vén, odvas bükkfa kigyulladt?~
1410     Mas|                   a hegyhátakon keresztül, hogy minden közbeeső falvat elkerültek;
1411     Mas|                    udvaron; arra rábízták, hogy jártassa meg a lovakat.~
1412     Mas|              akörül olyan nagy volt a sár, hogy abban a női lábbelivel célhoz
1413     Mas|                    terjesztett maga körül, hogy a bennlevők ki nem vehették
1414     Mas|                    nem engedi az öregapám, hogy elvegyem.~– Talán biz azért,
1415     Mas|                  Ellenkezőleg. Azt mondja, hogy az nem igazi zsidó.~– Hogyan?
1416     Mas|                    azt nem tudja megtenni, hogy télen rövidebb nappali órákat
1417     Mas|                  Garizim-hegyi ünnepnapon, hogy útra keljek, és pénzt keressek.~–
1418     Mas|                    vezetőül; az úgy tudom, hogy keresztyén, és nincs ünnepnapja.~–
1419     Mas|                  asszonyi állat.~– Láttad, hogy asszonyi állat?~– Nem láttam,
1420     Mas|                   Köszöntésükből gondolom, hogy sadduceusok.~Erre a hadaró
1421     Mas|                    végeztével hallatszott, hogy az ajtóhoz csoszog valaki.~
1422     Mas|                   a fejét Matuzsálem, úgy, hogy a függöny takarót képezett
1423     Mas|                 előre.~Első dolga volt az, hogy kiköpött a szobába. Ezt
1424     Mas|                       míg Áron észrevette, hogy az öreg azt kívánja, hogy
1425     Mas|                  hogy az öreg azt kívánja, hogy ő is mondja azt utána. Miért
1426     Mas|                    wead haólám” azt teszi, hogy „egyik örökkévalóságtól
1427     Mas|                 vall. Jólesett az öregnek, hogy egy tévelygőt most kelepcébe
1428     Mas|                   mennydörög és villámlik, hogy bejöhessen rajta a Messiás,
1429     Mas|                    nyomorgatottakat azzal, hogy már eljött a Messiás?~–
1430     Mas|                  Hanem most arról van szó, hogy az oláhság föllázadt a mi
1431     Mas|                 kell hatolnunk a hegyeken, hogy itt ne lepjenek bennünket.
1432     Mas|                mégsem történhetnék az meg, hogy a törvény ellen útra keljen
1433     Mas|           vigasztalá a kiűzött vendégeket, hogy ez még csak a kisebbik átok –
1434     Mas|                   a „shófer”-t.~Szerencse, hogy most oláhul beszélt a megszólított
1435     Mas|                 két fülére, úgy elszaladt, hogy többet utol nem lehetett
1436     Mas|                   Áron. – Az Úr válasszon, hogy melyikünk fohászát hallgatja
1437     Mas|                   kapuja.~Áron azt mondta, hogy itt a hegytetőn a lovakat
1438     Mas|                 számára a bundát a gyepre, hogy pihenje ki magát; annak
1439     Mas|                 előtte. Láttam egypárszor, hogy meg akart ijedni; hanem
1440     Mas|               bizonytalan.~Most halld meg, hogy mi az én tervem. A Monasteria
1441     Mas|              molnára megadja nekem a jelt, hogy szabad-e az út a tordai
1442     Mas|                   lovas megteszi a tréfát, hogy keresztülront egy egész
1443     Mas|                   fölkelő táboron anélkül, hogy valakinek a hajaszála meggörbülne.
1444     Mas|                    asszonynak azt mondjuk, hogy így szokás az Erdélyben.
1445     Mas|                odább mennek. A jeladás az, hogy amint a Balyika kapujához
1446     Mas|                 úgy csináltad ki a tervet, hogy a Tordai hasadékon átjussunk
1447     Mas|               elindultunkkor tudtad előre, hogy mi nem jutunk az egyenes
1448     Mas|                   Egyenesen így tervezted, hogy erre jöjjünk, s útközben
1449     Mas|             torzképét ismertesd meg velem, hogy megundorodjam saját ideálomtól,
1450     Mas|                 rejtegessem? Azt gondolod, hogy mi feneörömből ragadtuk
1451     Mas|                    fegyvert? Azt gondolod, hogy nem mindnyájan kerestük
1452     Mas|                    becsületed parancsolja, hogy a feleségi koronát, a főkötőt
1453     Mas|          Törvényünk, kánonunk parancsolja, hogy evégett hazahozd, másutt
1454     Mas|                   vezetni.~– Attól tartok, hogy ő nem állja ki ezt a nagy
1455     Mas|                    játékban úgy kifáradni, hogy újra ne tudja azt kezdeni?
1456     Mas|                  én akartam, s azt hitték, hogy ők akarják. Nézd, milyen
1457     Mas|                  az a gyermeköröm várt rá, hogy egy „medveszőlő” bokorra
1458     Mas|                piros bogyófürtök csüggnek.~Hogy megörült neki!~– Nem mérges
1459     Mas|           összehúzta az arcát. Azt mondta, hogy igen fanyar.~– Azért ő medveszőlő.~–
1460     Mas|            Irlandban terem. Itt úgy híják, hogy „ősz-tavasz virág”. Az ágai
1461     Mas|                 másik ősszel érik meg úgy, hogy egyszerre borítja virág
1462     Mas|                másik óra. S én azt hiszem, hogy valaki nagyon el van már
1463     Mas|                   szerelmét”, s azt mondá, hogy soha életében nem esett
1464     Mas|           istenszobrok töredékei hirdetik, hogy itt hajdan egy darab Róma
1465     Mas|               ellen. A legenda azt meséli, hogy az ő imájára hasadt ketté
1466     Mas|               imájára hasadt ketté a bérc, hogy ellenségeit visszatartsa;
1467     Mas|                megtört verőfény tanúsítja, hogy még nappal van.~A hegyrepedés
1468     Mas|       Hesdád-völgytől annyira ősszeszűkül, hogy a két átellenes fal nem
1469     Mas|                   egymással szembenéz úgy, hogy egyiknek a kapujából a másikához
1470     Mas|            előrelovagolt, állítólag azért, hogy megmérje a vizet, elég sekély-e
1471     Mas|                 pedig azért sietett előre, hogy az adott jelt a keresztülhúzott
1472     Mas|        megtekintési kedvét azzal a szóval, hogy abban nagyon sok kígyó lakik;
1473     Mas|           mesemondási tudományát előveszi, hogy Blankának kedvet csináljon
1474     Mas|           visszatért azzal a tudósítással, hogy a medencén könnyen át lehet
1475     Mas|                    a csupasz nyakuk felől, hogy saskeselyűk. Ezek fognak
1476     Mas|                  Ebből megértette Manassé, hogy a veszély körös-körül elzárta
1477     Mas|      Balyika-várban.~Áron pedig azon volt, hogy földicsérje Blanka előtt
1478     Mas|               bejárata is oly magasan van, hogy oda valószínűleg csak lábtón
1479     Mas|               látszanak, tanúságául annak, hogy ez lakályosan berendezett
1480     Mas|               nagyon jól ismerik e helyet. Hogy Torda felől hozzá lehessen
1481     Mas|                 minden virágnak a nevét, s hogy azok „e helyen kívül” mely
1482     Mas|          füvészkedési kedv, elfeledte azt, hogy ez csak a halálveszély borzalmait
1483     Mas|                    a bajt titkolni kell.~– Hogy került ide, s hogy maradt
1484     Mas|                 kell.~– Hogy került ide, s hogy maradt meg itt annyi ritka
1485     Mas|                  napig nem vesződik azzal, hogy követ süssön. Ez is a Salinae
1486     Mas|                  engedni azt a dicsőséget, hogy az „ősz-tavasz virágot”
1487     Mas|               Manassét is úgy ismerte már, hogy amire azt mondja, hogy „
1488     Mas|                     hogy amire azt mondja, hogy „van”, az bizonyosan van.~
1489     Mas|                 előre, mintha attól félne, hogy valaki elveszi tőle, amit
1490     Mas|                    tudott mást tenni, mint hogy Áront megcsókolta, amin
1491     Mas|              szegény, szokatlan volt neki, hogy őt jókedvéből megcsókolja
1492     Mas|                előtte, mintha attól félne, hogy most mindjárt kijön az a
1493     Mas|                     Látja, ángyikám, ugye, hogy Áron bátya nem hazudott.~
1494     Mas|                  parancsolatot Manassénak, hogy vezesse be a lovakat egyenként
1495     Mas|                  udvarba, Blankának pedig, hogy addig üljön le a kőpadra,
1496     Mas|                  dévaj kedve volt afölött, hogy ő valahára egy elhagyott
1497     Mas|                  találta ki egyes-egyedül, hogy a vadrózsáról leszedte a
1498     Mas|                   karját nyújtá Blankának, hogy őt bevezesse.~– Ah, ez a
1499     Mas|                 mind?~Ez a kérdés majdcsak hogy ki nem pattantotta azt a
1500     Mas|                  pattantotta azt a titkot, hogy idejövetelük és itt maradásuk