1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2567
Part
1501 Mas| Áron gondolkodott rajta, hogy mit feleljen. Azt mondani,
1502 Mas| mit feleljen. Azt mondani, hogy mindezt magával hozta az
1503 Mas| molnárnak tudtára adtam, hogy itt maradunk, az küldé előre
1504 Mas| megtagadta a békekötést. Hogy viselt háborút egy egész
1505 Mas| egy egész ország ellen. Hogy hullottak el bajtársai egyenként
1506 Mas| egyenként az egyenetlen harcban. Hogy maradt utoljára egyes-egyedül.
1507 Mas| De ezt csak azért tette, hogy a hírhedett rablót megejtse,
1508 Mas| elrejtőztek fegyveres hadakkal, hogy a híres rablót elfogják.
1509 Mas| fejszével úgy fejbe találta, hogy rögtön ott halt meg. Ez
1510 Mas| midőn bizonyos volt már, hogy Blanka alszik.~– Magam sem –
1511 Mas| Manassé aztán azon volt, hogy találjon ki valami újat
1512 Mas| Áron bátyám!~Lehetetlen az, hogy én álomra hajtsam fejemet,
1513 Mas| halálpallos függ.~Lehetetlen az, hogy az én drága kis szülöttevárosomat
1514 Mas| engedjem.~Lehetetlen az, hogy én arra a völgyre – mely
1515 Mas| nőmet azért akarom vinni, hogy megismertessem vele az embert
1516 Mas| visszatartson. – Valamint hogy nincsen öröm, nincsen gyönyörűség
1517 Mas| életben, mely rábírjon, hogy a siralomházba tett testvéreim
1518 Mas| urának nevével!~Hiszem, hogy győzni fogok.~Téged pedig
1519 Mas| Téged pedig arra kérlek, hogy légy oltalmazója egyetlenemnek.
1520 Mas| végezte volna felőlem az Úr, hogy feladatomban elbukjam; akkor
1521 Mas| Aztán ne mutasd előtte, hogy miattam keseregsz.~Ha Isten
1522 Mas| hegyei összebeszéltek volna, hogy ma tűzokádókat játszanak.~
1523 Mas| jeltűzből megtudta azt, hogy hol van annak a fölkelő
1524 Mas| egyiket megrángatta Manassé, hogy bejelentesse magát vele;
1525 Mas| lovaknak az a szokásuk, hogy ha egyet elvisznek közülök,
1526 Mas| elkezde Manasséval veszekedni, hogy mért nem költötte föl elébb;
1527 Mas| föl elébb; s csak azután, hogy szemeivel is meggyőződött
1528 Mas| szemeivel is meggyőződött róla, hogy az, akivel perlekedik, nincsen
1529 Mas| udvarra kilépve aztán látta, hogy nincs ottan több két lónál;
1530 Mas| Csak nem evett gombát, hogy itt hagyjon bennünket?~Ekkor,
1531 Mas| amint tapogatni kezdi magát, hogy vajon csakugyan ébren van-e –
1532 Mas| pugyillárissa! Hát ennek mi kell, hogy hozzám ragasztja magát?~
1533 Mas| Kinyitotta a tárcáját, s látta, hogy a pergamenre valami van
1534 Mas| Manassé gyerek.~S hozzáfogott, hogy olvassa.~Mikor aztán végigolvasta,
1535 Mas| lenyomott hangon beszélt, hogy azt csak az Isten hallhassa
1536 Mas| versengeni, mégpedig oly hangon, hogy az mérföldnyi távolban is
1537 Mas| Beszélni fogsz a jégesőnek, hogy váljon permeteggé! Beszélni
1538 Mas| fogsz a kiáradt folyónak, hogy térjen medrébe vissza! Beszélni
1539 Mas| tigrisnek, a párducnak, hogy ne szomjazzák többé a vért?
1540 Mas| vért? Rábeszéled a halált, hogy legyen személyválogató.
1541 Mas| szeretetet, mint a bárányhimlőt, hogy ne legyenek egymásra nézve
1542 Mas| pillanatra nem tudott ráeszmélni, hogy hol van. Egy sötét terem,
1543 Mas| kakas azonban megtudta már, hogy itt van a hajnal, s pulykautánzó,
1544 Mas| ajtajához közelített.~Látta, hogy már világos van; a nap verőfénye
1545 Mas| égről, látszott ez arcon, hogy ez embernek a szíve megtölt
1546 Mas| nehogy Áron észrevegye, hogy őt megleste. Azt hitte,
1547 Mas| őt megleste. Azt hitte, hogy ez bántani fogja őt.~Mikor
1548 Mas| kópé az! Azt gondolá ki, hogy útba ejtsük a „Porlik-barlang”-
1549 Mas| azért kissé elmene előre, hogy a kecskepásztorok segélyével
1550 Mas| korábbi szemléletből tudott, hogy az olyan, mint egy teátrum,
1551 Mas| nótáját, ha majd megmondja, hogy mi az; s ott fognak ebédelni
1552 Mas| nem adnám oda cserébe, hogy ne legyen az enyém többé!
1553 Mas| hiszek. Akkor eszembe jut, hogy hányszor szabadított meg
1554 Mas| szorongattatások közepett is hiszem, hogy újra megszabadít. Sokszor
1555 Mas| tudósok, a geológusok afölött, hogy a Tordai hasadékot ki alkotta.
1556 Mas| akkor inkább hiszem azt, hogy amidőn a nemzetnek egy szent
1557 Mas| az ellenséggel, az látta, hogy nemzete el fog múlni, ha
1558 Mas| Vulkánus csak kályhafűtője, hogy egy perc alatt kettérepessze
1559 Mas| nekem abban megnyugodni, hogy ha én kérném az Istent,
1560 Mas| ha én kérném az Istent, hogy ismét csukja össze fölöttem
1561 Mas| Hát hiszed már most, hogy Manassé ott fog bennünket
1562 Mas| néhány pillanatnyi tájékozás, hogy a terep tudományával rendbe
1563 Mas| szótár; csak keresse. Hogy megtalálja-e? Aziránt nem
1564 Mas| ami a legvalószínűbb volt, hogy az általános érdek foglalt
1565 Mas| figyelmet, arról lévén szó, hogy ki „teszi a cupászt”?~Erre
1566 Mas| ércalap”) volt nyomtatva, hogy mennyit érnek; s ugyanaz
1567 Mas| egy szerencséje volt: az, hogy egy hetest meg egy nyolcast
1568 Mas| előre elszaladtak, sejtve, hogy itt nagy ütközet lesz. Háromnak
1569 Mas| rátámadóknak:~– Remélem, hogy urak és gavallérok között
1570 Mas| bámulat hangján a vezér. – Hogy jössz te ide? Mit akarsz
1571 Mas| pénzeteket. Az a kérdés, hogy ki ád „vizit”?~Azzal a magával
1572 Mas| azt előre is megmondom, hogy ide hiába jöttél. Hogy nem
1573 Mas| hogy ide hiába jöttél. Hogy nem lőttek le az előőrsök!? –
1574 Mas| előőrsök!? – És ha azt hiszed, hogy bennünket majd azzal le
1575 Mas| csakugyan azt tette volna, hogy abban a társaságban, ahol
1576 Mas| azon igyekezett volna, hogy a saját pénzét szándékosan
1577 Mas| olyan méregbe jött ezen, hogy a kártyáit kétfelé repeszté.
1578 Mas| megbántásnak vették volna, hogy sorba meg kellett volna
1579 Mas| mármost ráérünk. Mondd el, hogy miért jöttél ide? Rá akarsz
1580 Mas| Rá akarsz beszélni, ugye, hogy a két bátyádat bocsássuk
1581 Mas| gondolatjaimat is.~– No, hát lássuk, hogy fogsz hozzá? Jonathán bátyád,
1582 Mas| ember, azzal jött hozzám, hogy a Bibliából akart kapacitálni.
1583 Mas| bátyámat, s parolát adtok rá, hogy Torockót nem fogjátok megtámadni,
1584 Mas| akitől azt lehet kérdezni: hogy a hátibőr párja?~Manassé
1585 Mas| Megizenjük a torockóiaknak, hogy ha le nem rakják a fegyvert,
1586 Mas| még otthon öten. Aztán, hogy a szentgyörgyi várig eljuthassatok,
1587 Mas| Székelykövön, s azt tudhatjátok, hogy már egyszer a torockóiak
1588 Mas| védelmezni.~– Elfeleded, hogy egy harmadik út is van Torockóra?~–
1589 Mas| Ez azt tudatja velünk, hogy egy csapat a rendes hadseregből
1590 Mas| Ez a jeltűz azt jelenti, hogy ma délben egy vidám társaság
1591 Mas| most hazudtál!~– Ismersz, hogy azt sohase teszem. Amit
1592 Mas| tudom. De megtörténhetik, hogy te, aki segítséggel hiszesz
1593 Mas| Adorján, akkor olyan bizonyos, hogy eljátszottad az életedet,
1594 Mas| eljátszottad az életedet, mint hogy most éjszaka van. Ha hazudtál,
1595 Mas| van; tehát add tudtomra, hogy hová fekhetem le alunni;
1596 Mas| az is ki lesz nyomozva, hogy ő Áron bátyjával és Blankával
1597 Mas| mind a ketten; azt tartjuk, hogy az olyan dolog bizton teljesülni
1598 Mas| követelte magában a sorstól, hogy ha már az előjelt megadta,
1599 Mas| behúzva az egész terem. Látod, hogy amott közeledik egymáshoz
1600 Mas| magával.~– Nézd, galambom, hogy következik egyik válív a
1601 Mas| oszlopokat, s azt mondta, hogy ez nóta volt.~Blankának
1602 Mas| volna a lábával dörömbözni, hogy kezdjék el már a darabot;
1603 Mas| a darabot; s azt hiszi, hogy most mindjárt fölhúzzák
1604 Mas| Muntyén keresztül, ahelyett, hogy énrám hallgatott volna.
1605 Mas| az a névtelen fájdalom, hogy a természetnek minden föld
1606 Mas| fülelte le. Nem volt elég, hogy megölelje őket, hogy összecsókolja
1607 Mas| elég, hogy megölelje őket, hogy összecsókolja arcaikat: „
1608 Mas| Mert bizony, mondom néked! Hogy csodatételek helye a Tordai
1609 Mas| sorsába. Elárulá előtte azt, hogy ez a találkozás több, mint
1610 Mas| több, mint nászkíséret; hogy nagy oka volt szívének úgy
1611 Mas| biztosítá Áron bátyját, hogy az az út, amelyen ők jöttek
1612 Mas| most sem magyarázták meg, hogy mi az a pazsura. Elég, ha
1613 Mas| hátramaradtak.~– Most mondd el hát, hogy mik történtek? – szólt Áron
1614 Mas| ékesszólása volt a nyelveden, hogy rá tudtad bírni a fáraót,
1615 Mas| rá tudtad bírni a fáraót, hogy bocsássa szabadon a te nemzetségedet?~–
1616 Mas| sejteni.~– Találd ki.~– Hogy fegyvereinket lerakjuk,
1617 Mas| Annál értékesebbet.~– Hogy vasbányáinkat szolgálatjukra
1618 Mas| kezdett.~– Talán csak azt, hogy meghódolunk Puchner proklamációjának,
1619 Mas| kínozz hát, hanem mondd meg, hogy mit?~– Tizenhat tulkot meg
1620 Mas| volna csak hosszabb a karom, hogy hátba üthetnélek.~– Ők is
1621 Mas| ajánlatot. Hanem aztán rájöttek, hogy az igen alkalmas békeföltétel.
1622 Mas| belenyugszik.~– Hát azt a két lovat hogy szerezted az öcséim számára?~–
1623 Mas| azon folyt a haditanács, hogy mit csináljanak velem és
1624 Mas| testvéreimmel. Többen azt akarták, hogy jó lesz a fejeinket elküldeni
1625 Mas| aztán felszólítani a várost, hogy vagy adja fel magát, vagy
1626 Mas| rágondolni.~– A vége az lett, hogy hajnalra ismét előhoztak,
1627 Mas| s akkor tudtomra adták, hogy elfogadják az általam ajánlott
1628 Mas| pecsétes írást adtam magamról, hogy népemet az őellenük folytatandó
1629 Mas| mint vérdíjat. – Hanem, hogy egyszer valamikor egy közületek
1630 Mas| s bizony mondom neked, hogy egész az Aranyosig nem fogjuk
1631 Mas| haditanácsban. Egy rész azt mondta, hogy nem kell hinni, előre kell
1632 Mas| keresztül.~– Nem is tudom, hogy tehette azt meg ember?~–
1633 Mas| bizonyságot tenni róla, hogy igaz volt, amit mondtam,
1634 Mas| igaz volt, amit mondtam, hogy a jeltűz a véletlen műve
1635 Mas| volna haza azzal a hírrel, hogy lekötötted az egész birtokunkat
1636 Mas| minthogy azt hallom tőled, hogy három testvérem fejével
1637 Mas| No, most hadd látom, hogy tudsz igazat nem mondani,
1638 Mas| egyezhetünk ki Áron bátyámmal, hogy kiket híjunk meg a menyegzői
1639 Mas| barátnőm, akit azóta szereztem, hogy Erdélyben járok, akinek,
1640 Mas| úgy el van mélyedve már, hogy a teteje nem látszik ki,
1641 Mas| fellövellő láng hirdeti, hogy ott Vulkán legényei dolgoznak. –
1642 Mas| zuhogás, dübörgés megmondja, hogy nehéz munkát végeznek: a
1643 Mas| s Manasséhoz tódultak, hogy kezeit csókolják. Blanka
1644 Mas| amit nem lehet utánozni. Hogy miért nem lehet? Azt megtudta
1645 Mas| asszonyi gond kiszámította, hogy aki azon az úton jött Torockóra,
1646 Mas| csodálkozott leginkább, hogy minden úgy hozzáillik, mintha
1647 Mas| Manassé előre megírta, hogy Blanka termete Annáéhoz
1648 Mas| azon a feladaton kívül, hogy egy nagy társaságot közmegelégedésre
1649 Mas| figyelmének kellett lenni, hogy az asztal vendégeinek minő
1650 Mas| rendkívüliségre; azt hiszi, hogy ez valami vallásos fogadalom.
1651 Mas| valahogy, drága briliántom, hogy a nyers gyökérevés a hitágazatunkhoz
1652 Mas| fán terem a rostélyos.~S hogy hitvallása becsületét megmentse,
1653 Mas| tudja-e ön – szólt a tanár –, hogy azon hagyma, mely ez évszakban
1654 Mas| azzal veszté el koronáját, hogy férje, Ahasvér király hívására
1655 Mas| Nézd, a kedves galambocska, hogy akarja tanítani a vén baglyot,
1656 Mas| bejelentjük az esperesnek, hogy Blanka húgunk egyházközségünkbe
1657 Mas| a törvény azt rendeli, hogy két hét múlva újra meg kell
1658 Mas| hozzá.~– Hogyhogy?~– Úgy, hogy én nem megyek holnap mindjárt
1659 Mas| azután nyilatkoztatom ki, hogy híve akarok lenni e gyülekezetnek.~
1660 Mas| átköltözni, amíg meg nem tudja, hogy ott mi lakik. Bizonyosan
1661 Mas| akik le akarták beszélni. Hogy mi kisgyermekek vérét használjuk
1662 Mas| használjuk az áldozathoz. Hogy a Bafomet bálványt térdepeljük
1663 Mas| bálványt térdepeljük körül. Hogy a Jézus Krisztusnak, a mi
1664 Mas| mikor a kezét megkérte, hogy a mi egyházunk nem átjáróház
1665 Mas| tekinte Annára.~– De hát hogy tudod te ezt, hogy Manassé
1666 Mas| De hát hogy tudod te ezt, hogy Manassé hozzám így szólt.
1667 Mas| felhő nem járt fölöttünk, hogy elhozhatta volna hozzád,
1668 Mas| beszélt.~– Hát nem tudod, hogy nekünk kettőnknek van egy
1669 Mas| az egész asztal fölött, hogy a mai nap ünnepélye több,
1670 Mas| áldomása. Mindenki tudta, hogy az egyetlen vendég előtt
1671 Mas| gondosan eltitkolták eddig, hogy van magyar irodalom a világon.)
1672 Mas| paradicsomba is be tudott az jutni, hogy ott is üldözze őt!~Anna
1673 Mas| lámpafénytől.~– Én tudom, hogy ő becstelen! – szólt titkos
1674 Mas| földet, a világot, s várták, hogy aki az egyik égsark felé
1675 Mas| Anna. – Azt nem remélem, hogy valaha boldogok lehessünk
1676 Mas| boldogok lehessünk együtt; hogy ő nekem valaha bármi örömet
1677 Mas| bizonyos vagyok felőle, hogy az út, melyen ő elindult,
1678 Mas| visszavezet; hiszem azt, hogy egykor összetörve, megalázva,
1679 Mas| tanúvallomást tesz mindennap arról, hogy a mi családunkban mily végtelen
1680 Mas| és mégis, mert tudják, hogy én még most is szeretem,
1681 Mas| Nem bántanak meg azzal, hogy egy más alakot hozzanak
1682 Mas| elém, aki nálánál jobb, hogy őt elfeledtessék velem.
1683 Mas| elfeledtessék velem. Tudják, hogy mennyire szeretem, s kímélik
1684 Mas| tett a két alak között. Hogy amaz maradhatott a győztes!~–
1685 Mas| aztán vitatkoztak egymással, hogy melyikük pirosabb.~– Pedig
1686 Mas| Blanka nem állhatta meg, hogy gyöngén el ne nevesse magát.
1687 Mas| s úgy vágta a lábaihoz, hogy egész atyafiságának kellett
1688 Mas| atyafiságának kellett összefutni, hogy őt fölszedje a földről.
1689 Mas| úgy otthon van kezében, hogy meg nem mérkőzhetik vele
1690 Mas| támadt. Bátyáim esküdtek, hogy megölik azt az embert, ahol
1691 Mas| megengesztelni. Tudtam, hogy haragjuk őszinte ugyan,
1692 Mas| mennek utána a világba, hogy őt keressék. Torockói embernek
1693 Mas| lelkem! Fogadd meg nekem, hogy nem ölöd meg azt az embert;
1694 Mas| mondá: „Fogadom neked, hogy nem ölöm meg, nem pusztítom
1695 Mas| kútfeje; most aztán megtudta, hogy ami azt az elátkozott embert
1696 Mas| beszélniök, alig várhatták, hogy a selyemszálakat, amik éltük
1697 Mas| keresztül-kasul szőjék egymáson, hogy azokból utoljára egy szétbonthatlan
1698 Mas| szétbonthatlan mintarajz alakuljon.~Hogy közleményeikben Manassé
1699 Mas| megegyeztek végre abban, hogy aki Benjámint oda fogja
1700 Mas| Manasséról azt mondták, hogy a családi birtok ügyeinek
1701 Mas| vannak fegyverezve mind; hogy miként látták el magukat
1702 Mas| korcsmában?~Azt mondják hogy lakói valaha (ötszáz év
1703 Mas| bár előre a bemenetkor, hogy vigyázzon az ajtóra; az
1704 Mas| sziklaváros nem éri be azzal, hogy a maga gyermekeit nevelje,
1705 Mas| kenyeret és tudományt.~S hogy mulatsága se hiányozzék
1706 Mas| ott abban a tanodaházban, hogy arra a hercegi úrhölgy azt
1707 Mas| hercegi úrhölgy azt mondá, hogy olyan szépet nem hallott
1708 Mas| találnak a számára; tudják, hogy neki ez is öröm lesz. Az
1709 Mas| amelyről Manassé azt mondta, hogy az nem átjáróház találkozót
1710 Mas| Blanka nem állhatta meg, hogy egy ilyen szép menyasszonyt
1711 Mas| drága.~Blanka azt látta, hogy itt százan vannak, akik
1712 Mas| szívjóságban. Jó szerencse, hogy mégsem vetélytársak.~– Honnan
1713 Mas| jövendője.~– És én azt hiszem, hogy az a vas benne van itt a
1714 Mas| Bertók és Áron bátyáit, hogy menjenek el vele tanúkul
1715 Mas| szándékát. Tudtára lett adva, hogy kétheti időt szabott a törvény
1716 Mas| A törvény azt rendeli, hogy annak, aki válópert indít,
1717 Mas| consistorium összeül, s kimondja, hogy a római kúria által hozott
1718 Mas| Torockón.~– De én nem tudom, hogy van-e nekem pénzem?~– Hogyne
1719 Mas| akadva. Azt nem felelhette, hogy Manassé „mondta”, mert ez
1720 Mas| igazat sem árulhatta el, hogy mit látott és olvasott Manassé
1721 Mas| azt felelte e kérdésre, hogy „mondódott”.~Ennek aztán
1722 Mas| örült.~– Volna annyi pénzem, hogy megvehetnék rajta egy vasbányát?~–
1723 Mas| hozományul. – Ő azt mondta, hogy új pályát akar kezdeni:
1724 Mas| az a nagy különbség van, hogy a míg ezeknél a vasárnap
1725 Mas| nagy kedve csucsorodott, hogy lehetett tréfálni vele.~–
1726 Mas| székely volt, aki tudja, hogy az ígéret: adósság, s azért
1727 Mas| egyik a másikat nézegette, hogy szóljon.~– No, már tudom,
1728 Mas| szóljon.~– No, már tudom, hogy miben mesterkedtek? Látom
1729 Mas| orrocskádról, Anikó húgocskám, hogy mi bolondra akarsz rávenni.
1730 Mas| akarsz rávenni. Azt akarod, hogy táncoljam el az igazi székely
1731 Mas| furcsa tánc, arra a nótára, hogy: „Az én csizmám disznóbőr!”
1732 Mas| kell lenni a székelynek, hogy azt valakinek bemutassa;
1733 Mas| járatni! Pedig megmondám, hogy nem táncolom el, míg lakadalom
1734 Mas| mi ketten kérünk tégedet, hogy – hívd meg a lakadalmamra
1735 Mas| öreg székely azt gondolta, hogy ez elől az orozva tett megtámadás
1736 Mas| tőlem! De még nagyobb tőled, hogy rá emlékezel. Hiszen ha
1737 Mas| Salométól sem volt szép, hogy apjától, Heródestől, Keresztelő
1738 Mas| Könnyű volt kitalálnia, hogy az beszélte el Blankának
1739 Mas| idilljét; aztán meg azt is, hogy ebben a családban Áron bátya
1740 Mas| fecskendett maga körül, hogy az tökéletesen kifejezte
1741 Mas| ragyogott.~Anna már tudta, hogy mit jelent – a zalatnai
1742 Mas| tűzokádók lávája emberalakban.~Hogy Torockó új vendége előtt
1743 Mas| az elfogadtatásra. Igaz, hogy Caldariva Rosina ellen nem
1744 Mas| székhelyét, nagyhamar tapasztalá, hogy az ottani magas régiókban
1745 Mas| nem volt elég a magas cím, hogy minden ajtó megnyíljék előtte.
1746 Mas| márkinő bizonyos volt afelől, hogy a herceg nem tud az ő bűvköréből
1747 Mas| azt a tanácsot adta neki, hogy házasodjék meg.~Ő maga választotta
1748 Mas| grófkisasszonyt.~Tudta előre, hogy ez igen szerencsétlen házasság
1749 Mas| Annyi célt elért vele, hogy a herceg megnősülése által
1750 Mas| érzékkel bírt észrevenni azt, hogy őt ott lenézik. Ez még nem
1751 Mas| márkinő megjegyzi magának, hogy ez a nő tudja azt a mesterséget,
1752 Mas| annyira meg nem látni, hogy vonásaira se emlékezzék,
1753 Mas| szerencsében részesülni, hogy a szép úrhölggyel egy chassé
1754 Mas| annyira mentek egymással, hogy a márkinő felhatalmazta
1755 Mas| márkinő felhatalmazta Vajdárt, hogy őt meglátogassa.~Ez ifjú
1756 Mas| nőt. Talán azt sem tudta, hogy az egy olasz nő, s az olasz
1757 Mas| meg, és gúnyol.~Azt pedig, hogy minő átkos ellentéte van
1758 Mas| az udvari kancelláriánál, hogy Cagliari herceg magántitkárja
1759 Mas| az utolsó napon írta meg, hogy visszalép. Az egész család
1760 Mas| tudatni egykori jótevőivel, hogy egyúttal hitét is megváltoztatta.
1761 Mas| annyira elveszté eszét, hogy a főurának mind a feleségébe,
1762 Mas| fiatalembert odatántorítá, hogy megismerkedjék az uzsorásokkal.~
1763 Mas| előrevigyázó urak. Tudják, hogy egy fiatal hivatalnoknak,
1764 Mas| magában a lelkiismeretével, hogy a hozzá legközelebb eső
1765 Mas| megbocsátana érte; de meg hitte is, hogy az sohasem fog napfényre
1766 Mas| Ha egyszer az megígérte, hogy a letett váltót senkinek
1767 Mas| az első dolga az volt, hogy az uzsoráshoz siessen, azokat
1768 Mas| márkinő agyából került ki, hogy megfordítsák az eddigi viszonyt
1769 Mas| megint az egészet. Lehet, hogy Blanka miatt nehezen kivihetőnek
1770 Mas| Most már nem volt elég, hogy megalázza, összetörje azt
1771 Mas| most már az kellett neki, hogy el is temesse.~Úgyis halott
1772 Mas| rábeszéli ezt a halottat, hogy hagyja el a sírboltot, s
1773 Mas| egész naiv őszinteséggel, hogy őneki bizony megtetszett
1774 Mas| kétszeresen érdekessé tett az, hogy Budapesten a magyarok, amiért
1775 Mas| Csak az volt a kérdés, hogy ki volt ez a „mindenki”?~
1776 Mas| herceg pompás budoárjába.~– Hogy van ön megelégedve az ünnepéllyel,
1777 Mas| elbámult.~– Én azt hittem, hogy az ön termei tele voltak.~–
1778 Mas| észre – mondá a márkinő –, hogy egyetlenegy udvarképes alak
1779 Mas| nyakáról a gyémánt rivière-t, s hogy corsette-jétől hamarább
1780 Mas| hozzám, Rosina. – Tudja, hogy mennyire szeretem.~A márkinő
1781 Mas| orr-redőket, mikor bosszús volt, hogy az embernek rosszul esett
1782 Mas| önnek – mondá a herceg –, hogy amely napon elvált nőmnek
1783 Mas| szokásokat. Azt hittem, hogy jobb lesz szabadnak maradnom.
1784 Mas| szabadalmat ád. Nem tudtam, hogy itt még az asszonyok számára
1785 Mas| Én mindent elkövettem, hogy a kúria kedvezően ítéljen.
1786 Mas| Követtem önnek a tanácsát, hogy a nőt kegyelem útjára vezessem.
1787 Mas| hamarabb elolvasni valakinek, hogy megtalálják az okot, amiért
1788 Mas| nagyon szeretik egymást, hogy nem fognak öngyilkosokká
1789 Mas| lenni, hanem tovább élnek, hogy tovább szerethessék egymást.
1790 Mas| egymást. Eleinte azt hittem hogy úgy fog végződni a drámájuk,
1791 Mas| édelegnek, s mikor azt látják, hogy nem lehetnek boldogok, hogy
1792 Mas| hogy nem lehetnek boldogok, hogy a sors ellen hasztalan küzdenek,
1793 Mas| válaszolhat arra a kérdésre, hogy vajon a szép Cyrene több-e
1794 Mas| címzettre nem talál, úgy elvész, hogy nyomára nem lehet akadni. –
1795 Mas| szabad nekem „is” megtudnom, hogy mit írt nekem a hercegnő?~–
1796 Mas| nekem a hercegnő?~– Azt, hogy lemond az apanázsáról, újra
1797 Mas| Ebben az az örvendetes, hogy nekem megmarad a hatvanezer
1798 Mas| önnel együtt protestánssá, hogy aztán mi is megesküdhessünk?~–
1799 Mas| Bizony, majd azt mondtam rá, hogy tegyen úgy! Úgy hiszem,
1800 Mas| Rosina?~– Nem is rosszat. Hogy a szerelmes pár célt érhessen,
1801 Mas| szép Cyrene. – S lehet, hogy a gondolatom is teljesül.
1802 Mas| Én nem. Mit gondol ön, hogy ha egy ilyen borzasztó mesének
1803 Mas| gondolatjai. – Meglehet, hogy önnek a felesége már ebben
1804 Mas| csak arról gondoskodtam, hogy ha balsorsuk utoléri őket,
1805 Mas| Borgia Lucrétiának?~– De hát hogy akar ön erről bizonyos adatokat
1806 Mas| belőle.~A herceg tetteté, hogy összeborzad, mikor azt azt
1807 Mas| akkor majd megtudja ön, hogy milyen az a nőoroszlán,
1808 Mas| A komorna kapott rajta, hogy valaki mást fognak szidni,
1809 Mas| is egy órakor éjfél után, hogy a kandallót felszítani bejöttem.
1810 Mas| komornájához. Azt mondta neki, hogy késő az idő, ő már álmos,
1811 Mas| első tekintetre kitalálja, hogy nem igazi antik.~A márkinő
1812 Mas| volt; az óraütés a jel, hogy akit várnak, itt van, s
1813 Mas| s a zenehang a felelet, hogy várnak rá, bejöhet.~A látogató
1814 Mas| előtte. Az is elég neki, hogy tőlem elfusson, ha a fehér
1815 Mas| akkor odaült vele szemközt, hogy a felolvasó arcvonásairól
1816 Mas| csodamódon megmenekülve, hogy legyen, aki a nagy romlást
1817 Mas| és mondd meg a népednek, hogy mit láttál a krakkói lovardában!”~
1818 Mas| csimpolyás mentett meg azzal, hogy testvérének adta ki. Benedeken
1819 Mas| jószívű cigánylegény azáltal – hogy nőül vette.~– Hisz ez valóságos
1820 Mas| nőké.~S mit vétettek?~Azt, hogy magyarok voltak, és urak (
1821 Mas| villogó zöld chartreuse-t, s hogy annál édesebb legyen, maga
1822 Mas| Nagyenyed!~– Azt hiszed, hogy Nagyenyed felé mehettek
1823 Mas| történt Nagyenyeden?~Az, hogy egy nagy népes város, a
1824 Mas| következik.~Ez azon kezdi, hogy Kolozsvárt visszafoglalta
1825 Mas| szerteszét oszoltak.~– Lehet-e, hogy most csak megtámadják Torockót?~–
1826 Mas| gondolat. De hinni azt, hogy hátha az „ő” szelíd madonnaarca
1827 Mas| sohasem romlik meg annyira, hogy a rosszat, amit tesz, meg
1828 Mas| azt a sorsot. De azt igen, hogy mentse meg őt is hódító
1829 Mas| mészárlásból azzal menti meg, hogy feleségül veszi. Zboróy
1830 Mas| Aki aztán maga könyörög, hogy tegyék az ő nevét is a halottak
1831 Mas| nemes szívű gondolaton, hogy önteltségében megcsókolá
1832 Mas| percig gondolkozott rajta, hogy ne legyen-e valósággal kis
1833 Mas| élveteg képet mutatott, hogy afölött az ember elfeledheté
1834 Mas| Benjámin gondolkozott rajta, hogy ne dobja-e az utolsó levelet
1835 Mas| Odaült a szék kartámlányára, hogy jobban belelásson a megfejtett
1836 Mas| rábeszélte a felkelők vezérét, hogy kössön békét Torockóval,
1837 Mas| vágta azt le az asztalra, hogy a légcsapástól az argandi
1838 Mas| főkötőjét ledobta fejéről, hogy hajfürtei mint aranykígyók
1839 Mas| engem képessé tesz arra, hogy pofon üssem magát az ördögöt! –
1840 Mas| csak odáig tudta vinni, hogy istentagadóvá legyen – én
1841 Mas| suttogta fülébe:~– Gondolj rá, hogy van egy ember, akinek egy
1842 Mas| lenni. Aztán gondolj rá, hogy van egy asszony, aki tégedet
1843 Mas| hallgatott.~– Te! Gondolj reá, hogy ez a két ember talán most
1844 Mas| semmit.~A szép Cyrene látta, hogy ez olyan ember, kire sem
1845 Mas| aki nekem hírül hozza, hogy az a nő halva van.~Azzal
1846 Mas| Vajdár ajkaihoz értette azt, hogy az is csókolja meg.~– Mit
1847 Mas| utasítás volt Benjáminnak, hogy siessen távozni azon az
1848 Mas| XXVI.~Vajdár Benjámin, hogy méltó katasztrófával végezze
1849 Mas| vele azon nagybecsű titkot, hogy főnöke is itt van, valamelyik
1850 Mas| hozzájuk.~– Tudtam bizonyosan, hogy idetévedsz! – szólt nevetve
1851 Mas| aki elhitette magával, hogy én az ő apja vagyok! – szólt
1852 Mas| nem volna tudomásod róla, hogy a feleségem még novemberben
1853 Mas| novemberben megírta nekem, hogy más vallásra tér, újra férjhez
1854 Mas| Bizonyos voltam felőle, hogy Cagliari herceg, aki minden
1855 Mas| fogja mondani e levélre, hogy „Az nekem mindegy, mit tesz
1856 Mas| Te naplopó. Az a kérdés, hogy érdekes-e.~– Érdekes! De
1857 Mas| eset – szólt Benjámin –, hogy a szép Blanka e percben
1858 Mas| Ismered gyöngeségemet, hogy nem szeretem, ha a halált
1859 Mas| nem! Vond vissza! Mondd, hogy nem igaz! Csak tréfálni
1860 Mas| ez őrült beszéd.~– Lehet, hogy az, de való. A hadügyminisztériumhoz
1861 Mas| igazinak.~– S honnan gondolod, hogy Blanka is ez áldozatok közt
1862 Mas| saját magának tartozik, hogy megölt nejének holttestét
1863 Mas| fölkerestesse, és idehozassa Bécsbe, hogy ravatala saját palotájában
1864 Mas| ismerős bankházat Cernovicban, hogy nyisson számodra hitelt,
1865 Mas| fogadott atyja előtt; azt, hogy a hazahozandó szép hulla
1866 Mas| s nem is álmodik felőle, hogy készítik számára az ólomkoporsót.~
1867 Mas| a balsorssal. Azt hitte, hogy azáltal, ha bőkezűen gondoskodott
1868 Mas| most az a gondolat hevíté, hogy ha ő most Blanka halálhírével
1869 Mas| kapus felvilágosító róla, hogy a doktor van itt.~– Ahá!
1870 Mas| Ezúttal azonban azt hitte, hogy ő hozza magával a biztos
1871 Mas| előszobában meglepte az, hogy ahány szobalánnyal, inassal,
1872 Mas| azzal foglalatoskodott, hogy vánkosáról tépte le a hímzett
1873 Mas| megcsókolni.~– Hol? Mikor? Hogy? – kérdezé a hölgy.~– Nagyenyeden.
1874 Mas| s a herceg vette észre, hogy a kezét szeretné saját rendelkezésére
1875 Mas| önnek. Szavamat adom rá, hogy úgy van. Pénzt is adtam
1876 Mas| is adtam rá Benjáminnak, hogy rögtön utazzék Erdélybe,
1877 Mas| lelkiüdvéért. – Engedje, hogy a kezeimet imára kulcsoljam!~
1878 Mas| aztán a herceg is megtudta, hogy milyen az a féloldali hideglelés!~
1879 Mas| márkinő azt akarta megtudni, hogy milyen az ördög, akit arcul
1880 Mas| Cagliari felemelte őt, s kérte, hogy legyen nyugodt, mert indulatoskodásával
1881 Mas| arcát vánkosába temeté, hogy sírását erővel elfojtsa.~–
1882 Mas| is, akarata is van hozzá, hogy önnek azt a boldogságot
1883 Mas| asszonyhoz, akinek halálbűne az, hogy él. S ön azt hiszi, hogy
1884 Mas| hogy él. S ön azt hiszi, hogy ez csak ön előtt halálbűne.
1885 Mas| csak ön előtt halálbűne. S hogy engemet csak az ön szenvedése
1886 Mas| tetszik. Ha megígéri ön, hogy nem sír többet, hát még
1887 Mas| arcot.~– Azért igen. De hogy saját arcára veres foltokat
1888 Mas| jobban akarom, mint ön, hogy Zboróy Blanka ravatala körül
1889 Mas| én már régen cselekszem. Hogy Zboróy Blankának vissza
1890 Mas| érinté a herceg kezét.)~– De hogy arcul üssön egy nő az egész
1891 Mas| láttára egy Cagliari herceget, hogy a szeme közé csapja a szentszék
1892 Mas| fogva, de engemet igen; hogy kitörülje nevemet neve elől,
1893 Mas| alázom meg magamat azzal, hogy a haragot, a megbántás keserű
1894 Mas| Nekem szükségem van arra, hogy ő ne legyen! Asszonyok gyilkolnak
1895 Mas| tudta adni a parancsot, hogy Flórenzet fel kell gyújtani
1896 Mas| fog, ha el kell rendelni, hogy Zboróy Blanka ravatala körül
1897 Mas| márkinő egészen elfeledte, hogy baja van. Szemei ragyogtak.~–
1898 Mas| Énnekem az a játékom, hogy összeveszítsek egy országot
1899 Mas| nagyban megy! Tudja meg, hogy én iszonytatót vesztettem
1900 Mas| dekadenciát. – Elvégre is azt, hogy az ember rongyosan járjon,
1901 Mas| De a hanyatlást – soha! Hogy én, aki eddig az epsomi,
1902 Mas| csak kettőt küldjek oda, hogy ki eddig olyan társaságban
1903 Mas| csak tallérban játszanak? – Hogy aki eddig egész udvari kísérettel
1904 Mas| kíséretében járjak-keljek? Hogy akinek termeiben eddig a
1905 Mas| mulattassák a vendégeket? Hogy félbehagyjam a fogadalmi
1906 Mas| egy bécsi kőfaragóéval? Hogy aki eddig minisztereket,
1907 Mas| közt a leglehetetlenebb, hogy én a bankáromat, a háznagyomat
1908 Mas| titkába, s megkérjem őket, hogy rendezzék ezentúl a háztartásomat
1909 Mas| háztartásomat egyharmadára, hogy adják el képtáramat, múzeumomat,
1910 Mas| higgye el ön nekem, Rosina, hogy az a brigante, aki az útszorosban
1911 Mas| ötletet adta a delnőnek, hogy amint a herceg kezén a mutatóujját
1912 Mas| közel hajolt hozzá a herceg, hogy suttogva beszélhessen vele.~
1913 Mas| kedvező esélyeimre. Lehet, hogy egy dühös szerető egyszer
1914 Mas| makacs asszonyt; lehet, hogy önmaga vet véget szerencsétlen
1915 Mas| kellett volna elszakadni, hogy tragédiájának vége legyen.
1916 Mas| egy ösztönszerű sugallat, hogy egy órával hamarább tűnjék
1917 Mas| kánonok meg azt követelik, hogy térjen ki a római egyház
1918 Mas| magához vonta a herceg fejét, hogy a fülébe súghassa:~– Meg
1919 Mas| Beérem azzal az eredménnyel, hogy Vajdár meghoz egy ólomkoporsót
1920 Mas| mely az anyakönyvet őrzi, hogy ne maradjon egy élő, aki
1921 Mas| élő, aki azt mondhassa, hogy látta Zboróy Blankát az
1922 Mas| csalhatatlan.~A herceg ráhagyta, hogy úgy van.~
1923 Mas| idő éppen elég volt arra, hogy Áron bátya a tervezett meglepetést
1924 Mas| készítsenek a „fűzőre”, hogy varrják ki igazi torockói
1925 Mas| terem.~– S azt izenték, hogy eljönnek?~– De azt ám. A
1926 Mas| ám. A leány azt mondta, hogy ha ezer ördög áll is az
1927 Mas| Torockóra. A fiú meg azt izente, hogy ha az egy Isten megsegíti,
1928 Mas| volt az ígéretet beváltani, hogy valaki – a szomszédból –
1929 Mas| föld alatt, s megengedte, hogy akik áldásnak tartják a
1930 Mas| neveznek, ők úgy híják, hogy „vasat! vasat!”~Blanka ezen
1931 Mas| iszik, s azért meggondolja, hogy mennyi szükséges a jókedve
1932 Mas| nekik egy olyan beszédet, hogy azt, amíg éltük tart, soha
1933 Mas| azután kérdezi meg tőlük, hogy igazán szeretik-e egymást. –
1934 Mas| virágkertjét fosztották meg, hogy megmutassák, milyen nagy
1935 Mas| marad győztes; de csak úgy, hogy a vőlegény megfogadja, hogy
1936 Mas| hogy a vőlegény megfogadja, hogy a menyasszonynak „atyja
1937 Mas| fölvidítására, úgy veszik rá, hogy nyújtsa kezét az ő szerelmes
1938 Mas| hóval az utakat. De hidd el, hogy megkerülnek; mert megígérték.
1939 Mas| megígérték. Hanem az a baj, hogy nincs cigányunk! A honvéd
1940 Mas| magukkal a bandát; azt mondták, hogy nekik jobban kell a háborúban
1941 Mas| A fiatalság nem tudom, hogy járja el a lakodalmon a „
1942 Mas| te jámbor kis Miska, te! Hogy az Úr nevelje meg a termetedet
1943 Mas| belemelegszik a nótába, észreveszi, hogy egy szál hegedű, kíséret
1944 Mas| Reményit, zavarban lehetnek, hogy melyiket tartsák nagyobbnak.
1945 Mas| győzzék – mert az igaz, hogy négy cigány helyett muzsikált,
1946 Mas| maga is aggódni kezdett, hogy se Dávid, se Zenóbia nem
1947 Mas| kiküldött valakit az utcára, hogy nézzen előre, nem közeledik-e
1948 Mas| strázsálni kellett a kapuban.~Hogy egy távollevő, akire várnak,
1949 Mas| Blankának –, megígértem, hogy a te lakadalmadon eltáncolom
1950 Mas| táncost, s ugyan kérik, hogy járja el még egyszer. Úgyse
1951 Mas| azt meg olyan egyszerre, hogy kik jöttek meg, mint Blanka.
1952 Mas| gyorsan, s mondd a cigánynak, hogy húzzon egy „vánkostáncot”.
1953 Mas| találkozott vele, azt hitte, hogy csak egy dicsőséges harcjáték
1954 Mas| aztán meg emlékezett rá, hogy akkor egy csókot ígért neki,
1955 Mas| Anna, Áron, Manassé tudják, hogy az első őt illeti. A menyasszonyt.~
1956 Mas| annál nagyobb a káprázat, hogy az maga Manassé, holtan,
1957 Mas| lelke, midőn arra gondol, hogy Manassé is így fekhetnék
1958 Mas| fesztelenebbül mulattak.~Azt pedig, hogy a vőlegény és a menyasszony
1959 Mas| rájuk.~Tudták volna csak, hogy minő örömek azok!~– Áron
1960 Mas| Manassé. – Gondoskodjék róla, hogy a násznép semmit meg ne
1961 Mas| tanakodtak a cantus praesessel, hogy melyik dallal kezdjék. Legjobb
1962 Mas| kezdjék. Legjobb lesz az, hogy:~„Jöjj az ablakodra kedves!~
1963 Mas| harangszó tudatta a várossal, hogy gyász van.~A tegnapi násznép
1964 Mas| szerették, hogyan ölték meg. Hogy soha el ne múljon az emlékezete,
1965 Mas| nagyon megharagszik, az, hogy „Egyen meg a birgej!”, ami
1966 Mas| Áron bátya nem is kérdezte, hogy ki az. Tudta könyv nélkül
1967 Mas| Tudta könyv nélkül is, hogy az ilyen műtétre más nem
1968 Mas| hangon Áron bátyjára; de úgy, hogy azt az egész sokaság meghallhatta. –
1969 Mas| Hiszen nem azt kívánom én, hogy menjünk hát rajta a szomszéd
1970 Mas| pöröljük fel őket bosszúból. De hogy magunkat, családjainkat
1971 Mas| Bizony, nem tudom én, hogy voltaképpen mondta-e azt –
1972 Mas| vissza Áron. – Máté állítja, hogy mondta, de Lukács és János
1973 Mas| a Malkhus fülére Jézus, hogy „elég volt”. Különben sem
1974 Mas| volt”. Különben sem tudom, hogy mi lett volna belőle, ha „
1975 Mas| Annyiról bizonyos vagyok, hogy ha énelőttem nyújtja az
1976 Mas| főbe Iskariotes uramat, hogy feledte volna elárulni a
1977 Mas| elárulni a mestert; valamint hogy a puskám agyával fogom lesújtani
1978 Mas| Honnan gyanítod azt?~– Onnan, hogy Diurbanunak nevezi magát.
1979 Mas| nevezné magát. Mindenki tudná, hogy kifordított némettel van
1980 Mas| méltán megkívánhatod tőlünk, hogy Moga és a szomszéd oláh
1981 Mas| Ha egyszer az a hír jön, hogy Diurbanu közeledik Torockó
1982 Mas| úgyszintén a toronyőrnek, hogy vigyázzanak rá, ha a Székelykövön
1983 Mas| visszajött azzal a szóval, hogy szép csillagos éj van; a
1984 Mas| Később azt a hírt hozták, hogy most hajnalodik a hold a
1985 Mas| mindig folytatta regéit. Hogy védte, hogy oltalmazta ő
1986 Mas| folytatta regéit. Hogy védte, hogy oltalmazta ő azt a nőt,
1987 Mas| a nőt, akit megérdemelt, hogy vette őt körül lelkének
1988 Mas| Blanka megtudta belőle, hogy annyi balsorsában két hatalom
1989 Mas| bejövő már azt a hírt hozta, hogy szépen pirul az első hajnal
1990 Mas| piruljon…~Manassé most odaért, hogy a Balyika-várban és a Monasteriában
1991 Mas| azt is elmondá Manassé, hogy a Torockóról elfordított
1992 Mas| A lávától ki kívánhatná, hogy irgalmat ismerjen? Bűnös
1993 Mas| besütő bíborsugár jelenté, hogy itt van a második hajnal.~
1994 Mas| puskákat eldugták a condra alá, hogy a szuronyok villogása el
1995 Mas| közeledtüket. Igyekezniük kell, hogy reggelre túl legyenek a „
1996 Mas| is valaki a torockóiakat, hogy ellenség közelít, már nem
1997 Mas| már nem volna idejük rá, hogy a magaslatokat megszállják.
1998 Mas| mozdulatáról, előre küldött, hogy a hidat foglalja el. Későn
1999 Mas| plájász elbízta magát abban, hogy célozni tanult. Messziről
2000 Mas| csapat nem érte be azzal, hogy a hidat elfoglalja. Mintha
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2567 |