Part

2001     Mas|              versenyeztek volna egymással, hogy melyik építsen magasabb
2002     Mas|                    komolyan gondolsz arra, hogy ha megtámadnák városunkat,
2003     Mas|               lemészárolni.~– S te hiszed, hogy ez lehető?~– Hogy lehető-e
2004     Mas|                  hiszed, hogy ez lehető?~– Hogy lehető-e ez? Az a második
2005     Mas|                második kérdés. Az első az, hogy „kell!” A békecsinálásnak
2006     Mas|           Abrudbányát.~– Ezt mind tudom. S hogy azzal az Erdélyben eloltott
2007     Mas|              helyezve.~– Hát mit tudod te, hogy nincs-e most is védelmi
2008     Mas|                    mégis meg kell ígérned, hogy a hidasi Gesztegre nem viszed
2009     Mas|                 vázlatának, eszébe jutott, hogy Áron bátya csak azt ígérte
2010     Mas|                 bátya csak azt ígérte meg, hogy nem „viszi” föl az asszonyokat,
2011     Mas|                   asszonyokat, s meglehet, hogy ezt szó szerinti értelmében
2012     Mas|                 mondani az asszonyfélének, hogy ide vagy amoda nem szabad
2013     Mas|            fölmenni, éppen csak arra való, hogy föltámassza benne a vágyat
2014     Mas|               azzal a dicsőség jár együtt, hogy a Székelykövön ősidőkből
2015     Mas|                 felfűzve, ami azt jelenti, hogy ott tilos a följárás.~Talán
2016     Mas|      fölkapaszkodott.~A két hölgy átlátta, hogy nekik oda csakugyan lehetetlen
2017     Mas|                    Megígérte kedvenceinek, hogy ha szépen viselik magukat,
2018     Mas|             viselik magukat, ha megígérik, hogy leülnek a süppedő mohába,
2019     Mas|                   Áron bátyánk azt mondta, hogy egy hónapra való eleséggel
2020     Mas|                   hölgy úgy beszélt arról, hogy ők a sziklabarlangokban
2021     Mas|                 úrhölgyek azon tanakodnak, hogy hol fogadjanak nyári szállást?~–
2022     Mas|               bátya, s mi megígértük neki, hogy itt maradunk – monda Blanka.
2023     Mas|              egyszer csak azt vette észre, hogy alig ötvenlépésnyire távolban
2024     Mas|             Csegezi vár odújából jött elő, hogy a köveket keresgélő hölgyek
2025     Mas|                volt a napnak fordulva úgy, hogy az arcát félárnyék fedte.~
2026     Mas|                 mintha tusakodnék magában, hogy mit tegyen. Egyszerre aztán
2027     Mas|                   de az jól kiszámíthatja, hogy onnan még szökellve lejönni
2028     Mas|                    arcot is átváltoztatná, hogy ismerőjét kétkedővé tegye
2029     Mas|                   de oly iszonyú tekintet, hogy Anna Blanka elé veté magát,
2030     Mas|                 gondolat villan át lelkén, hogy futni kezdjen, míg a Székelykő
2031     Mas|                   amíg csak odáig nem ért, hogy a szerető alak két karjába
2032     Mas|                 nagy pihegéstől elmondani, hogy egy félelmes alak mennyire
2033     Mas|                mennyire megrémíté őket, de hogy kinek az arcvonásaira emlékeztetett
2034     Mas|              kalapját is elhajítá valahol, hogy könnyebben futhasson.~Egyre
2035     Mas|              sziklaárokban futó alak után, hogy álljon meg, s a két hölggyel
2036     Mas|                   kezét imára kulcsolta.~– Hogy a birgej egyen meg! – szitkozódék
2037     Mas|                  keze odafönn! Mentség az, hogy arca nagyon hasonlít valakihez,
2038     Mas|                    perc el fogyja dönteni, hogy vajon Anna imájának volt-e
2039     Mas|                   szólt nevetve Manassé. – Hogy hoztad azokat ide föl, bátya?~–
2040     Mas|           megesküsztök nekem ünnepélyesen, hogy azt, amit láttok, senkinek
2041     Mas|                    ünnepélyes fogadásukra, hogy semmit el nem árulnak abból,
2042     Mas|            nevettek.~De mikor már maga az, hogy nevetnek Áron bátya stratagémáin,
2043     Mas|                       Pedig higgyétek meg, hogy ez nagyon komoly dolog,
2044     Mas|                  ez nagyon komoly dolog, s hogy én nemhiába küldtem azt
2045     Mas|              gyermekkéznek öt ujja helye. (Hogy jutott ez a vérnyom olyan
2046     Mas|                 kopott le annyira az írás, hogy az ősrégészek ki ne találhassák
2047     Mas|                 zörget az ajtón, bizonyos, hogy a vénasszony dugja ki a
2048     Mas|        ablakredőnyökön átsüvöltő szélvész, hogy semmi világosságot nem terjesztettek.~
2049     Mas|           aranykeresztet odaadta a kezébe, hogy játsszék vele. Hosszú, fekete
2050     Mas|                 Itt az idő. Bem azt hiszi, hogy az erdélyi hadjárat be van
2051     Mas|                  mi feladatunk meggátolni, hogy a bánáti hadjáratot is eldönthesse.~–
2052     Mas|                Világosabban mondva: azért, hogy Bem a fejére ne üssön Jellasicsnak,
2053     Mas|            hozzáütni Bemhez.~– Úgy hiszem, hogy az abrudbányai és brádi
2054     Mas|               senki se hiszi közülünk azt, hogy ugyanezzel a táborral, lovasság
2055     Mas|                  tudomány által. Az a hír, hogy Torockó elpusztíttatott,
2056     Mas|            kielégíté, szomjazta azt; most, hogy jóllakott vele, bánja, hogy
2057     Mas|                hogy jóllakott vele, bánja, hogy azt tette. Irtózik a saját
2058     Mas|                   ki volt adva a rendelet, hogy az ott lakó magyarokat ki
2059     Mas|                   maga figyelmezteté őket, hogy meneküljenek, úgy elszörnyedt
2060     Mas|                   utolérte a kegyelemvágy, hogy saját emberei rálövöldöztek
2061     Mas|               vágott fejemre a kaszájával, hogy ha a süvegem fel nem tartja,
2062     Mas|                 paphoz megy, azt kéri fel, hogy imádkozzék meggyógyulásáért.~
2063     Mas|                Borzadva mondják egymásnak, hogy Tyok Tódor, ki a megyei
2064     Mas|                   erdőbe, élve rohadt meg; hogy Toporu Nyikuláj egész éjjel
2065     Mas|                    a másikhoz, könyörögve, hogy verjék le róla a kísérteteket,
2066     Mas|                    a vállát megnyergelték; hogy Jorges nem tudja lenyelni
2067     Mas|                 közül egy sem engedte meg, hogy a haldoklót házába bevigyék;
2068     Mas|                   oltárhoz támaszkodott –, hogy a „nagy comité” eddigi titkára
2069     Mas|                 iratokat, amikből kiderül, hogy az erdélyi mészárlásokat
2070     Mas|                   katonától azt kérdeznék, hogy sajnálja-e azt az ellenséget,
2071     Mas|                  áll; mind azt válaszolná, hogy biz ő nem öli meg azt, aki
2072     Mas|                 szél parancsol a felhőnek, hogy menjen, amerre küldi. De
2073     Mas|             parancsolhatja meg a felhőnek, hogy mennydörögjön és jégesőt
2074     Mas|              kiálta föl a taláros férfi. – Hogy ez a kiirtott család gyermeke
2075     Mas|                    saját kezével a sorsot, hogy melyik város legyen a lángoknak,
2076     Mas|              hónapon keresztül tudták azt, hogy minő infernális tűz ássa
2077     Mas|                     ami be fog következni; hogy egy kicsiny elszigetelt
2078     Mas|                 nagyobb. Az is megeshetik, hogy egy napon a maroknyi torockói
2079     Mas|              fejbólintással tudatták vele, hogy azt gondolják, amit ő, mindössze
2080     Mas|                 takarodást.~Meglepte őket, hogy egyszerre ezernyi ezer varjú
2081     Mas|                   ezt, akik hadban jártak, hogy ezek a hadseregek rendes
2082     Mas|                 jelenteni a végzetes hírt, hogy Diurbanu hadserege az éjjel
2083     Mas|         elrekesztésével víz alá helyezték, hogy arról az oldalról meg ne
2084     Mas|           Nevetniök kellett volna magukon, hogy ilyen tréfás halált választottak
2085     Mas|                bátya meghívását elfogadni, hogy rejtőzzenek el az ő védelme
2086     Mas|                kötettek velem, eskü alatt, hogy Torockót nem fogják megtámadni.
2087     Mas|          kétségbeesés annál a gondolatnál, hogy most utoljára látja azon
2088     Mas|                  már egyszer azt. S tudod, hogy ez akkor milyen jól sikerült.
2089     Mas|               torkát úgy elfojtá a keserv, hogy nem tudott szólni. Megcsókoló
2090     Mas|              nagyon bámultak rá; de látva, hogy fegyvertelen, nem bántották.
2091     Mas|              megtetszett neki, megszólítá, hogy vezesse őt el a vezér szállásáig;
2092     Mas|                   egész jámborul elmondta, hogy bizony nagy baj az, ilyen
2093     Mas|               kastély kapujában elutasítá, hogy merre keresse a vezért.~
2094     Mas|               egyenesen az udvarról – úgy, hogy a folyosó képezi a pincegádor
2095     Mas|                 találva, azoknak megmondá, hogy Diurbanut keresi.~– A tribunnal
2096     Mas|              izenetet hozta a látogatónak, hogy köszönteti a tribun, azt
2097     Mas|            köszönteti a tribun, azt izeni, hogy várjon egy kicsit, addig
2098     Mas|                  hát nem azért jött ő ide, hogy mindjárt elszaladjon.~–
2099     Mas|                  meg csak néztek egymásra, hogy melyik mozduljon e határozatlan
2100     Mas|                    add át az úrnak; mondd, hogy olvassák el. Aztán egy szivart
2101     Mas|                 pincébe, amit úgy látszik, hogy Diurbanu antichambre-nek
2102     Mas|                  számára; s nem volt elég, hogy a pincegádort nyissák fel
2103     Mas|              feltárták, s odalökték, azaz, hogy vezették be, s megkínálták,
2104     Mas|                vezették be, s megkínálták, hogy tessék addig helyet foglalni –
2105     Mas|                   Vigasztalta magát azzal, hogy éppen így bántak vele a
2106     Mas|             magamat a farkasgúzsban.~– Hát hogy kerültél ebbe a farkasgúzsba?~–
2107     Mas|                    neki?~– Hát azt akarta, hogy húzzam az ő nótáját, amíg
2108     Mas|                ebédel; én meg azt mondtam, hogy nem húzom.~– De hát mért
2109     Mas|               hazám ellen.~Szegény cigány! Hogy ő nem muzsikál „az ő hazája”
2110     Mas|                   köttetett, s azt mondta, hogy felakasztat. Bánom is én,
2111     Mas|                cigány mindenkit tegezett), hogy ha majd kiszíttad a szivarodat,
2112     Mas|                    S most már aztán tudta, hogy a cigánynak egészen igaza
2113     Mas|                Manassé félrefordítá arcát, hogy ne lássa; úgy beszélt hozzá.~–
2114     Mas|               szabnak a békéért.~– No hát, hogy meggyőződjél róla, hogy
2115     Mas|                    hogy meggyőződjél róla, hogy nemcsak Diurbanu vagyok,
2116     Mas|               légben.~– Most már elhiszed, hogy én vagyok az?~Manassé vállat
2117     Mas|                 megbökve Manassé mellét –, hogy az, aki újra meg újra tűzzel
2118     Mas|                Torockóra, aki megesküdött, hogy követ kövön s lélegző embert
2119     Mas|                 közül megvetően.~– Hiszed, hogy frázis, amit mondok? – szólt
2120     Mas|                 fejét az alakos. – Hiszed, hogy tréfálok veled? Hogy irgalmazni
2121     Mas|               Hiszed, hogy tréfálok veled? Hogy irgalmazni fogok?~– Óh,
2122     Mas|                   akikről magad tudod jól, hogy megunták a háborút, s sáncot
2123     Mas|                  asszonyok és a gyermekek. Hogy minő sors vár ezekre, azt
2124     Mas|                    azt megítélheted abból, hogy az orozva támadó seregnek
2125     Mas|                   az Úr – dörmögé.~– Ugye, hogy mégis találtam a te kemény
2126     Mas|                    amely fáj! Gondolj reá, hogy mi fog történni feleségeddel.
2127     Mas|                    a lelkeden, ahol tudom, hogy mi fáj. E legutolsóért,
2128     Mas|            holttestet kapsz meg.~– No hát, hogy ezt az utolsó reménységedet
2129     Mas|              odasietni. Azt fogja mondani, hogy Dávid testvér iránti kegyeletes
2130     Mas|               Blankát – az én hatalmamban. Hogy mi történik azután? Azt
2131     Mas|               képzelőtehetségedre bízom, s hogy legyen elég időd és nyugalmad
2132     Mas|               egymástól; azon vette észre, hogy ismét egész sötétségben
2133     Mas|                   Patkány? – Már elfeledé, hogy más is van ott rajta kívül.~–
2134     Mas|                 iskolamestertől egy mesét, hogy az oroszlán tőrbe jutott,
2135     Mas|                   Minek?~– Hát csak annak, hogy egészen más ember az ember,
2136     Mas|               előtt elvonult. Lehető-e az, hogy a Székelykő felől megtámadják
2137     Mas|                felől megtámadják Torockót? Hogy az esthomályban belopózzanak
2138     Mas|                    a meredek hegyvágányon? Hogy a védtelen nőket meglepje –
2139     Mas|                   egy bosszúlihegő némber? Hogy azokat oly pokoli kelepcébe
2140     Mas|                   csak azt érezte Manassé, hogy a kötél lehull kézcsuklóiról.
2141     Mas|                    te fejbe ütöd a bottal, hogy ott marad, te elveszed a
2142     Mas|                 Eleinte azt hitte Manassé, hogy ismét fáklyával jönnek a
2143     Mas|                   a pincébe, hanem azután, hogy a vasajtó nem nyílt föl,
2144     Mas|         példaadásképpen, s talán azért is, hogy az éjjeli támadás kiviteléhez
2145     Mas|              munkából; ez elég volna arra, hogy a Székelyárok ösvényét rohampatakká
2146     Mas|                     szilajon széttekintve, hogy mivel törhetne ki. A külső
2147     Mas|              gerendaütésektől. Csoda volt, hogy odafenn meg nem hallották. –
2148     Mas|                  gázolok az emberrongyban, hogy a két sarkamon folyik alá
2149     Mas|             hajította neki a gádorajtónak, hogy annak egyik szárnya egyszerre
2150     Mas|                   az utcáról minden tömeg, hogy alig sántikált már egy-egy
2151     Mas|                erdőégést azzal fojtják el, hogy ellenében egy másik erdőt
2152     Mas|              várnak reád, mondd meg nekik, hogy láttál ma. Mondd meg nekik,
2153     Mas|                láttál ma. Mondd meg nekik, hogy az oláh „cine mintyés”.
2154     Mas|              lakodalmadra. Tudatták velem, hogy Dávid is ott lesz; megígértették
2155     Mas|                 lesz; megígértették velem, hogy én is elmegyek; aláíratták
2156     Mas|                  is. Látszik az aláírásán, hogy minő erőszakot követtek
2157     Mas|                  cine mintyém. Megígértem, hogy elmegyek hozzátok; elmentem!
2158     Mas|                    Akkor megígértem nekik, hogy még egyszer visszatérek
2159     Mas|                    az arcodba. Azt hiszem, hogy Dávidot látom.~S aztán megfogva
2160     Mas|                  mintha meg akarná őrizni, hogy annak a csóknak a nyoma
2161     Mas|               bátyáid. Nem akarod eltűrni, hogy te légy az adósa egy olyan
2162     Mas|          homlokomat. Ha te azt úgy tudnád, hogy mennyit ér egy jó szó, egy
2163     Mas|                bölcseinek nevezik magukat! Hogy milyen kevés víz elég volna
2164     Mas|               födetlen fővel járni. Tudod, hogy az oláh az apa és a testvér
2165     Mas|                 ujjadra húzom, s esküszöm, hogy tied leszek. De lásd, addig
2166     Mas|            Torockón. Tudod a nevét. Tudod, hogy mit kell csinálni vele,
2167     Mas|                    mit kell csinálni vele, hogy ne éljen! Hogy aztán elvehesselek.”~
2168     Mas|              csinálni vele, hogy ne éljen! Hogy aztán elvehesselek.”~Manassé
2169     Mas|             megjelent előtted az az ember; hogy gyötörjön, hogy kigúnyoljon;
2170     Mas|                  az ember; hogy gyötörjön, hogy kigúnyoljon; hogy kínjaidban
2171     Mas|               gyötörjön, hogy kigúnyoljon; hogy kínjaidban gyönyörködjék?
2172     Mas|               gúnykacagva, istenkáromolva, hogy van egy ördögi némber, ki
2173     Mas|                   magával; megakadályozza, hogy nemes asszonyok módjára
2174     Mas|              nyomással nehezedett lelkére, hogy el volt kábulva alatta.~
2175     Mas|                    borzasztóbbá tette: az, hogy emberhang nem szólt bele.
2176     Mas|                adod?~A cigány boldog volt, hogy rámaradt minden fegyver;
2177     Mas|             földesúrnak az a szokása volt, hogy mindent a felesége kedve
2178     Mas|                   s ha valamiről megtudta, hogy az a feleségének tetszik,
2179     Mas|                munkát.~A másik azt meséli, hogy az úr egyistenvalló volt,
2180     Mas|             hitfelekezetére, s elhatározá, hogy helvét hitvallásúvá lesz.
2181     Mas|               között ez a legutóbbi adoma: hogy a templom építője csakugyan
2182     Mas|               Ekkor hírül hozzák az úrnak, hogy a villám beleütött a malmába,
2183     Mas|                   vele.~El kell ismernünk, hogy pietás nincs is ebben az
2184     Mas|            megmondá. A lónak az a szokása, hogy tűzveszélykor szeret sötét
2185     Mas|                   az volt az első eszméje, hogy íme, e templomnak gúnyolt
2186     Mas|                   kérdezi a lángoló égtől, hogy hol az ő teremtője. Amaz
2187     Mas|             önvádló szemrehányása volt az, hogy tudott egy pillanatig kételkedni.
2188     Mas|                    Ki tudta számítani jól, hogy aki egy törött lábbal ezen
2189     Mas|                    alak, mikor észrevette, hogy az árokparton valaki fut
2190     Mas|                Diurbanu! – Most mondd már, hogy melyik a te nótád! Húzom
2191     Mas|             közelebb.~– Tán bolond vagyok. Hogy jól hasba lőj!~– Nincs nálam
2192     Mas|                    hisz neked.~– Láthatod, hogy a vízben fekszem, ha volna
2193     Mas|                   ígértél volna, elhinném, hogy megadod.~– Kezedbe adom
2194     Mas|                  vonszolj ki. Tartok tőle, hogy a torockóiak előjönnek a
2195     Mas|               akkor rám akadnak.~– Nem az, hogy ők akadnak terád; hanem
2196     Mas|             fölvette a hátára. Azt mondta, hogy iszonyú kínokat áll ki.~–
2197     Mas|                     No, csak arra gondolj, hogy hátha a fogad fájna, az
2198     Mas|                nevetve. – Te magad akarod, hogy a puszta templomba vigyelek? –
2199     Mas|        Gyertyánosig. De az úr maga akarta, hogy a puszta templomba vigye;
2200     Mas|                    gőzt lövellve, s aztán, hogy azt látta, hogy az a falhoz
2201     Mas|                   s aztán, hogy azt látta, hogy az a falhoz van fordulva,
2202     Mas|                iszonytató ordítás volt az, hogy a paripa felriadva kezdett
2203     Mas|               Benjámin! A te véged nem az, hogy én megöljelek. – Aki „Káint”
2204     Mas|                  kiűzve az egész világból, hogy itt találj utolsó menedéket!
2205     Mas|                   találj utolsó menedéket! Hogy ezeknek a házaknak az ajtajánál,
2206     Mas|             mindezt németül mondá el neki, hogy a cigány előtt meg ne szégyenítse.~
2207     Mas|                    az eszedet! Azt akarod, hogy hazavigyük elevenen! E lesz
2208     Mas|                    az egyszerre fölrúgott, hogy a cigány hanyatt esett –
2209     Mas|                   jaj! Miért nem engedted, hogy én fogjam a fejét! Jaj,
2210     Mas|              ezerforintos pecsenyét hozni, hogy a vadásztáskádból elszalaszd!~–
2211     Mas|                 azt, Manassé, hanem azért, hogy a torockóiak most már a
2212     Mas|                     Manassé tehát engedte, hogy győztes hadseregét teljes
2213     Mas|                     s nagy volt az örömük, hogy feleúton találták. El voltak
2214     Mas|             találták. El voltak rá szánva, hogy Szentgyörgyig mennek érte,
2215     Mas|               emelve vitte két drágaságát, hogy lábaikat be ne szennyezzék
2216     Mas|              vitéze.~– Nos, gyermekek! Hát hogy vágott az Áron bátya ágyútelepe? –
2217     Mas|                örömét. Nem mondta el neki, hogy ami megnyerte ezt a hihetetlen,
2218     Mas|           vitézeknek. Csak az volt a hiba, hogy a megtörténteket oly exorbitans
2219     Mas|               hazugságokkal keverte össze, hogy azokat nem lehetett históriai
2220     Mas|                    kezdődik. – Mert azzal, hogy kicsavarják az ember kezéből
2221     Mas|              harcolók nem is tudják talán, hogy harcolnak. Csak azt érzik,
2222     Mas|                    Azért készítenek vasat, hogy kenyerük legyen.~A westfáli
2223     Mas|               tisztavasnak, azt úgy híják, hogy „kenyérvas”.~Ugyan kemény
2224     Mas|                  vidék szükséglete. (Igaz, hogy az ő faszénnel olvasztott
2225     Mas|            kenyerét szájához veszi; tudja, hogy mérget eszik.~Mármost aztán
2226     Mas|             westfáli munkás jobb szeretné, hogy ha ő ehetné meg a fehér
2227     Mas|                kezdetleges állapotban van, hogy amint a szabad verseny ránehezül,
2228     Mas|                 mert saját érdekében állt, hogy a bányaművelés ne csökkenjen.
2229     Mas|              időkben az erős rendeleteket, hogy ebből meg ebből a korosztályból
2230     Mas|                  hitték egész jó lélekkel, hogy ez nekik nem szól, s láttak
2231     Mas|                 készül, akkor néznek szét, hogy hol kaphatnának a számára
2232     Mas|                    kezdenek el” számítani, hogy mennyivel is kerül többe
2233     Mas|                Azután utánalátott Manassé, hogy a feladatot megértő munkásokat
2234     Mas|           kiküldött közülük Németországba, hogy a porosz kohászatnál képezzék
2235     Mas|                   kedvet, mikor azt látja, hogy munkaadója érti a dolgát,
2236     Mas|                    érti a dolgát, s tudja, hogy mit akar elérni. Manassé
2237     Mas|                     Nagy szerencséje volt, hogy nehéz vállalatának üzleti
2238     Mas|                   zárdában azt tanították, hogy még a cipője szalagját megkötni
2239     Mas|             odahívott repeső kicsinyeihez, hogy gyermekörömeikben részt
2240     Mas|                  peremptorius parancsolat, hogy mindazon korosztálybeli
2241     Mas|                 nak találta, és kijelenté, hogy be vannak sorozva; mégpedig,
2242     Mas|             elveszteni! Elhatározta magát, hogy felmegy Bécsbe, s a kormányköröket
2243     Mas|                    a sors arra késztetett, hogy a Minotaurust keresse),
2244     Mas|                    a Minotaurust keresse), hogy a bürokrácia sokkal különb
2245     Mas|             épített; de Manassé azt hitte, hogy ismeri ő már abban a járást
2246     Mas|          Engedelmet kérek, nagyságos uram, hogy nem köszöntem; azt gondoltam,
2247     Mas|                  köszöntem; azt gondoltam, hogy »madár” Ő is csak akkor
2248     Mas|                    már összeszidta valaki, hogy nem madár volt az, hanem
2249     Mas|                 akarják mondani. (Különös, hogy minden ember úgy bízik a
2250     Mas|                  elég magában elgondolnia, hogy rögtön teljesüljenek.~Alig
2251     Mas|                 mondta ki magában Manassé, hogy bárcsak hozna eléje a jó
2252     Mas|              angolosan, és azt mondta neki hogy „kedves barátom”.~– Nagyon
2253     Mas|                 barátom”.~– Nagyon örülök, hogy önt itt láthatom. Igen nagyon
2254     Mas|                    örülök. Hitemre mondom, hogy szívemből örülök.~S minden
2255     Mas|                    kezét. Az csak állta.~– Hogy vannak önök odahaza? Boldogok?
2256     Mas|              akarja kiszabadítani? (Súgva, hogy a teremben levők meg ne
2257     Mas|             szavamba kerül. – (Fönnhangon, hogy mindenki hallja.) Nehéz
2258     Mas|                     Azzal nem is kérdezve, hogy van-e valaki a tábornoknál,
2259     Mas|                 csak arról volt nevezetes, hogy a férfiszépségnek mintaképéül
2260     Mas|                aztán megbiztatta Manassét, hogy csak menjen haza Erdélyországba;
2261     Mas|               restelkedést érzett afölött, hogy mindezt Cagliari herceg
2262     Mas|               olyan nagy barátja a herceg, hogy az elvált feleségét nőül
2263     Mas|      elparasztosodtam már. Még azt hittem, hogy az embernek azért ígérnek
2264     Mas|            embernek azért ígérnek valamit, hogy megtartsák! S mi az elutasítás
2265     Mas|                    szabad megtudnom.~– Az, hogy az illető folyamodók akkor,
2266     Mas|           lemondtak arról a kedvezményről, hogy mint bányászok a katonai
2267     Mas|                    belőle Manasséra nézve, hogy tehát mégsem tartozik Cagliari
2268     Mas|                  mindjárt meg fogja tudni, hogy mégis tartozik valamivel.~–
2269     Mas|                    szeretném kieszközölni, hogy legalább ne büntetnék meg
2270     Mas|               visszaszólította.~– Remélem, hogy önnek a saját katonaszolgálati
2271     Mas|                    képtelenség volt abban, hogy egy hajdani konziliárustól
2272     Mas|              konziliárustól azt kérdezzék, hogy leszolgálta-e már a bakaesztendőket.~
2273     Mas|                  nagyságos urat, s rátért, hogy ő most csak bányász s nem
2274     Mas|                csak bányász s nem egyéb, s hogy 48-ban csakugyan nem volt
2275     Mas|                 hívták, nem jutott eszébe, hogy az reá is tartozik. – Azt
2276     Mas|               foghatják – szólt nevetve –, hogy bányászi kiváltságomat eljátszottam
2277     Mas|          kiváltságomat eljátszottam azzal, hogy 48-ban fegyvert fogtam.~–
2278     Mas|                  gyorsaságának köszönheti, hogy kezei közül megmenekült.”~–
2279     Mas|                    most kezdte észrevenni, hogy hisz ez egy valóságos kelepce.~–
2280     Mas|                   lélekkel megesküszik rá, hogy Manassé mint megkötözött
2281     Mas|             Manassé most kezdett eszmélni, hogy mégis alighanem tartozik
2282     Mas|                    kezdte, mikor hazament, hogy „No, én szépen elintéztem
2283     Mas|                    én vállam?~– Hát persze hogy a te vállad. Hát a vén Matuzsálem
2284     Mas|                  vén Matuzsálem unokájából hogy lett sánta? Kitoldták a
2285     Mas|           féltékenyen, s közel volt hozzá, hogy sírva fakadjon.~– Nem tehetek
2286     Mas|                 korcsmáros fia teheti azt, hogy sántítva kullogjon félre;
2287     Mas|                   s ha megtörténhetett az, hogy ezt a kérdést intézzék „
2288     Mas|         legrövidebb. Valaki kiszemelte őt, hogy üldözze. Nem is nehéz kitalálni,
2289     Mas|                    Nem is nehéz kitalálni, hogy kicsoda. Az nem fog neki
2290     Mas|            eltennők későbbi időkre a bajt, hogy folyton fenyegessen az minket.
2291     Mas|                   s akkor aztán rajta áll, hogy mikor tegye le a kardot.
2292     Mas|                   mindent elölről kezdeni, hogy hagyhatnál mindent veszendőben?
2293     Mas|                 Nekem adtad.~– De Istenem! Hogy én egy egész évig ne lássam
2294     Mas|                    végigéljek nála nélkül; hogy az első ibolyát, amit a
2295     Mas|                találok, ne neki hozzam be, hogy az első gyümölcsöt, ami
2296     Mas|                 éppen olyan biztatás volt, hogy valamennyit jókedvre hangolta!
2297     Mas|                  az utánajövőnek könyörög, hogy vegye fel! Már csak azért
2298     Mas|                  Lombardiába közkatonának, hogy ilyen levelet kaphasson
2299     Mas|                 emberen is sűrűn megesett, hogy ott kellett hagyni házat,
2300     Mas|            egyenlőség! Kóstolja meg az is, hogy milyen a komiszkenyér. A
2301     Mas|                  hírt tudatta kedveseivel, hogy tiszteletbeli őrvezetővé
2302     Mas|                melyben férjét feldicsérte, hogy katonatársai bálványozzák,
2303     Mas|                  nem tudják annyira vinni, hogy tiszt legyen belőle. Maga
2304     Mas|                  üldözi.~Blanka tudta jól, hogy ki az, s nem kockáztatott
2305     Mas|                     Nem engedték meg neki, hogy Torockót elhagyja, még csak
2306     Mas|                   csak abból a célból sem, hogy Manassét meglátogassa Veronában.
2307     Mas|                     ahol nem férnek hozzá, hogy akár testét, akár lelkét
2308     Mas|                  bekövetkezett az a csoda, hogy még a vasat is elverheti
2309     Mas|              egyszer csak azt vette észre, hogy minél több vasat termel
2310     Mas|                   Tűrt. Meg volt győződve, hogy nem sokáig tarthat ez így.
2311     Mas|               utolsó családi ékszereit is, hogy a munkát veszteség mellett
2312     Mas|                 ezt a bajt. Azt írta neki, hogy minden nagyon jól megy.~
2313     Mas|                   óta egyéb változás, mint hogy nagyon meg volt hízva.~–
2314     Mas|                  hízva.~– Ezer esztendeje, hogy nem láttam önt, grófné! –
2315     Mas|                  már csak maradjunk annál, hogy grófnő; születését nem vesztette
2316     Mas|                regének is túlzás.~– De hát hogy lehet ez? – kérdezé hitetlenkedve. –
2317     Mas|                   hát arra való az ügyvéd, hogy mindennek megtalálja a kapcsát,
2318     Mas|                  Én bebizonyítottam nekik, hogy a végrendelet záradéka nem
2319     Mas|              kiálta föl:~– S ön azt hiszi, hogy van a világnak annyi milliója,
2320     Mas|                amennyiért én aláírjam azt, hogy az a község, mely engem
2321     Mas|                     istentagadók szektája? Hogy én ezeknek az embereknek,
2322     Mas|            szemükbe vágjam azt a gúnyszót, hogy „pogányok”! Hogy meggyalázzam
2323     Mas|                 gúnyszót, hogy „pogányok”! Hogy meggyalázzam férjemet, rokonaimat
2324     Mas|                    azt! S megtiltom önnek, hogy engem tovább is az én ügyemben
2325     Mas|                     Majd meglássuk azután, hogy vajon ők olyan nagy lelki
2326     Mas|             sérelemnek fogják-e azt venni, hogy azért érdemes az embernek
2327     Mas|                   tréfásan a lefolyt pert, hogy szedte rá az ellenfeleket!
2328     Mas|               semmi tudomásuk sincs arról, hogy Erdélyben az egy Istent
2329     Mas|                   az Adorján-család előtt, hogy csupa tréfa volt!~Mikor
2330     Mas|                     Mikor aztán azt hitte, hogy tökéletesen meggyőzte őket,
2331     Mas|            meggyőzte őket, akkor fölkérte, hogy menjenek át vele a grófnőhöz,
2332     Mas|                 Annát és Áront küldték ki, hogy beszéljenek Blankával.~Átmentek
2333     Mas|                 Áron bátya. – Gondold meg, hogy egy nagy világi vagyont
2334     Mas|           felvilágosítom a bírákat afelől, hogy nem vagyunk istentagadók.~
2335     Mas|         közeledjünk!~Gábor úr vette észre, hogy itt minden replikázás fölösleges.
2336     Mas|                valaki megsúgta volna neki, hogy pörének szántszándékos elvesztésével
2337     Mas|                 azzal a szép zsolozsmával, hogy amíg a mostoha viszonyok
2338     Mas|            vezetőre, aki gondoskodik róla, hogy ezek a prédák csakugyan
2339     Mas|                   engedi magát rajtakapni, hogy közönséges magánérdekei
2340     Mas|              befolyását felhasználja arra, hogy két-három ország diplomáciáját
2341     Mas|             leskelődnék utánuk, azt hinné, hogy ők ketten megcsalnak most
2342     Mas|                  szépen van az elrendelve, hogy utoljára az állam fog kárpótlást
2343     Mas|             fizetni a vállalkozónak azért, hogy „ne” szállítsák a vágómarhát
2344     Mas|             megkapja, majd lesz rá gondja, hogy egy kis „feljavítást” engedjen
2345     Mas|                 megenni a katonának azért, hogy Cagliari papa mindennap
2346     Mas|         ösztönszerű sejtelme volt aziránt, hogy azokkal az emberekkel, akiknek
2347     Mas|                   Sikerült keresztülvinni, hogy az olaszországi hadsereg
2348     Mas|                   meg Vajdár. – Nem látom, hogy a rendes munkadíjon fölül
2349     Mas|                nyerhet rajta a vállalkozó, hogy még másokat is részesítsen
2350     Mas|                katonának fog eszébe jutni, hogy a kabátja szövetében a nyüst
2351     Mas|                   igaz! Annyi gyárunk van, hogy a földet körül lehet vele
2352     Mas|                 csinvatolni.~– Nem szabad, hogy legyen! Ha mondom. Csinvat
2353     Mas|              finánchatalmat kell megbízni, hogy valami százmillió forint
2354     Mas|                    De hisz azt lehetetlen, hogy észre ne vegye valaki!~–
2355     Mas|                    kutyám. Tanuld meg azt, hogy az optikusoknál vannak olyan
2356     Mas|                    ottan, amik arra valók, hogy ne lásson.~– De hátha akad
2357     Mas|                    felelik a hívogatóknak, hogy ők felesküdtek a zászlójuk
2358     Mas|                    meghal.~– Azt kívánnám, hogy megsebesüljön. Arra a hírre
2359     Mas|                  olyankor nemigen keresik, hogy ki miben halt meg.~– Ön
2360     Mas|                      Nagyon nehezen várja, hogy Cagliari herceg egyszer
2361     Mas|               elárulni, nekem úgy tetszik, hogy sajnálod áldozataidat. Babonás
2362     Mas|                    Nekem a férj arra kell, hogy legyen kin gyakorolni háladatlansági
2363     Mas|               hogyan tudjátok azt kivinni, hogy mikor e nagy szerződésekre
2364     Mas|                eltelni, amennyi elég arra, hogy az a valaki e túlsó szobában
2365     Mas|               levelet újra lepecsételje, s hogy legalább a tinta megszáradhasson
2366     Mas|                  tekint, mintha azt hinné, hogy ott a guillotine. A cirkáló
2367     Mas|             kortársak emlékezni fognak rá, hogy azon idők harcában minő
2368     Mas|                 meg úgy elvesztik egymást, hogy nem bírják az érintkezést
2369     Mas|                csatatéren a harc kezdetén, hogy estig nem bír az ütközetbe
2370     Mas|                    megtudni a hadvezérnek, hogy mi történik a két szárnyon;
2371     Mas|                   történik a két szárnyon; hogy az elrendelt mozdulat végrehajtatott-e,
2372     Mas|               halálkiáltása hangzanék fel, hogy megrendítené az mindenkinek
2373     Mas|                    szívét, aki azt hallja! Hogy futnának segélyére! Hogy
2374     Mas|                   Hogy futnának segélyére! Hogy üldöznék a gyilkost! Hogy
2375     Mas|                  Hogy üldöznék a gyilkost! Hogy emelnének a szerencsétlenség
2376     Mas|                 Minden gondolata ott járt, hogy így kell-e hát ennek lenni.
2377     Mas|                  ennek folyni örök időkig; hogy ész, tudomány, bátorság,
2378     Mas|                   untalan arra egyesüljön, hogy az emberirtó gépeket halmozza
2379     Mas|               istenség legszebb alkotását? Hogy joga legyen két óriásnak
2380     Mas|             fegyvernek is az volt a célja, hogy egy anyának a szívét megkeserítse,
2381     Mas|                 hasztalan fogja hazavárni; hogy egy ősz apának kezébe adja
2382     Mas|                kenyérkeresőjét eltemették, hogy egy menyasszonynak a koszorúját
2383     Mas|      összekeveredtek az egyes zászlóaljak, hogy midenféle színű hajtókát
2384     Mas|           felhangzó puskaropogás tanúsítá, hogy a harcot tovább folytatja
2385     Mas|               zászlóalja kapott parancsot, hogy mozduljon előre, s a ciprusok
2386     Mas|                  meg.~Most aztán megtudta, hogy mi van ott.~A ciprusok halma
2387     Mas|               hulla! Manassé vigyázott rá, hogy meg ne tapossa az útjában
2388     Mas|                  eljutva kiderült előttük, hogy mi van még azon túl. Azt
2389     Mas|              Scoperta”. Ez magyarázza meg, hogy miért nem tértek vissza
2390     Mas|               ugyan, de azért tudni fogja, hogy ami másnak lehetetlen volt,
2391     Mas|                    sokszor megtörténik az, hogy az ütközet hevében a halálba
2392     Mas|                 vezényelt csapat, ahelyett hogy mozdulna, leül a földre.~
2393     Mas|              mosolygott. – Ő jobban tudta, hogy mi lesz ő holnap.~Hanem
2394     Mas|                Mindenre azt felelték neki, hogy „Egy az Isten!” Parancsolni
2395     Mas|                 Isten!” Parancsolni lehet, hogy lőjenek; de csak lőporveszteség
2396     Mas|                   körülöttük porfellegből, hogy ne láthassák egymást, s
2397     Mas|           irányáról tájékozhatták magukat, hogy merre van előre, merre hátrafelé.
2398     Mas|                  őrtüzek égtek, azt hitte, hogy hazajutott. Az pedig volt
2399     Mas|                kifordíthat-e a sarkából? – Hogy az az ember, aki odaveté
2400     Mas|                magát a harcoló felek közé, hogy kibékítse, szétválassza
2401     Mas|                       Aki azt parancsolta, hogy irtsd ki a Midión népét;
2402     Mas|                    nőhessen-e fel, anélkül hogy megkóstolja a honfitárs
2403     Mas|           elhatározással szívében. Érezte, hogy az egész eddigi élete megfordul
2404     Mas|                   és szemei úgy ragyognak… hogy azt félelem látni.~Manassé
2405     Mas|                 oly elbizakodottak voltak, hogy még a befejezett hadjárat
2406     Mas|             legfelsőbb parancsszó kimondá, hogy a bűnt ki kell deríteni,
2407     Mas|                   úgy eltűnt a per elején, hogy soha többet hírüket sem
2408     Mas|            lehetett hallani. Azt állítják, hogy elsüllyedt velük a magas
2409     Mas|                 őket Amerikába szállítá, s hogy rejtett pokolgép süllyeszté
2410     Mas|          Antinous-alak, mikor megérte azt, hogy ragyogó egyenruhájának karján
2411     Mas|                keresztülszúrta a szívét, s hogy nem jött elég gyorsan a
2412     Mas|             többieknek?~Mindeki azt mondá, hogy még feljebb kell hatolni!
2413     Mas|                   helyéről. Jól tudta azt, hogy aki bűnösnek érzi magát,
2414     Mas|          Megértette. Gondoskodva van róla, hogy meg ne szökhessék.~Vajdár
2415     Mas|                újonc gonosztevő tett volt, hogy hatalmas párfogójához folyamodjék.
2416     Mas|                    folyamodjék. Tudta jól, hogy az most számára a legrosszabb
2417     Mas|                 ablakon szivarozva. Látta, hogy a ház kapuja előtt ott áll
2418     Mas|                    az.~Még ő arra gondolt, hogy az megérzik a száján.~Nem
2419     Mas|                 száján.~Nem jutott eszébe, hogy éhes. Aznap nem ebédelt.~
2420     Mas|                Hanem azért lehetett tudni, hogy a márkinő benn ül; mert
2421     Mas|             színházi páholy olyan jó hely, hogy ott nincs kapus, se komornyik,
2422     Mas|                lehessen adni az utasítást, hogy az elfogadni nem való látogatót
2423     Mas|                 rendőrbiztosnak azt mondá, hogy jegyet vált magának és őneki
2424     Mas|                  vált magának és őneki is, hogy bemehessen a parterre-re.
2425     Mas|                    csak akkor vette észre, hogy valaki bejött a páholyába,
2426     Mas|                 voltak idomározva érzékei, hogy mindig ellenkezőjét adják
2427     Mas|                volt ijedve.~Nem hitte tán, hogy Vajdár idejöhessen? Látta
2428     Mas|                   sétálgatni? Tudta talán, hogy annak utasításai vannak?~
2429     Mas|              rálátni.~– Márkinő tudja már, hogy engem Bécsből kiutasítottak.~–
2430     Mas|                   legelviselhetetlebb, az, hogy elveszítsem önt! Ön reám
2431     Mas|                   magukat erősen az ellen, hogy a megszálló szellemet kiűzzék
2432     Mas|              Hízelgett kegyetlen szívének, hogy az eltaposott kígyó kétágú
2433     Mas|                    nyalja. Nem gondolt rá, hogy a kígyónak méregfoga is
2434     Mas|                   velencei óratok kulcsát, hogy mikor hazatérsz, magam nyithassam
2435     Mas|                   mást?~– Tán attól félsz, hogy távollétedben feltöröm a
2436     Mas|                  Bolond vagy! Attól félek, hogy valami ostobaságot fogsz
2437     Mas|                    a szobámban.~– Például, hogy odaakasztom magamat az éji
2438     Mas|                  Én beszélni akarok veled. Hogy miről? Azt még magam sem
2439     Mas|                   Talán azt fogom kívánni, hogy légy te is olyan őrült,
2440     Mas|                    mint a nevedet, és azt, hogy szeretlek! – Add ide azt
2441     Mas|                 Pedig reszketett.~– Félek, hogy valami bolondot csinálsz
2442     Mas|                   te „jutalomjátékod” van, hogy én is szerepeljek benne;
2443     Mas|               fogok elkövetni. Azt teszem, hogy kiülök a páholy előterébe
2444     Mas|                    mert bizonyosan tudtam, hogy nem fogja engedni, hogy
2445     Mas|                    hogy nem fogja engedni, hogy a te páholyodba belépjek,
2446     Mas|                  akarja Caldariva márkinő, hogy Vajdár Benjámint egész „
2447     Mas|                 érte az ajkaival az arcát, hogy leheletének a melegét érezhette
2448     Mas|                   magáét. Azt is hihették, hogy a tréfás Perograllónak tapsol. –
2449     Mas|                volt annyi gyakorlati esze, hogy amint „védencét” elveszté
2450     Mas|                    hazáig, s ott felkérte, hogy menjen fel vele lakására.
2451     Mas|            lakására. Az azt kérdezte tőle, hogy nem akar-e elébb vacsorálni.
2452     Mas|                Vajdár azt felelte neki rá, hogy a szűkre mért időt ilyen
2453     Mas|                miután meggyőződött felőle, hogy Vajdár szállásának több
2454     Mas|                  az előszobába, s engedte, hogy védence az inasával útikészleteit
2455     Mas|                     és találgatta magában, hogy mit hoz a jövő óra. Megjön-e
2456     Mas|                    csalni! Majd meglássuk, hogy melyikünk csalta meg a másikat?”~
2457     Mas|             tartalmába megnyugtató felőle, hogy a veszedelmes iratok mind
2458     Mas|               biztos tartliztak egymással, hogy múljék az idő.~– Én készen
2459     Mas|                  azt mondá: „Engedd, Uram, hogy a disznók közé menjek!”~
2460     Mas|                     Nagy öröme telt benne, hogy valami hozzászegődött fiatal
2461     Mas|                  íróasztalra esett. Látta, hogy a maroken-tárca hiányzik
2462     Mas|           meggyógyítsa. Mikor meghallotta, hogy ama végzetes perben Vajdárt
2463     Mas|                 elítélik, nem teljesül az, hogy visszakerüljön ő ehhez a
2464     Mas|               ismét a tieid.~Arra gondolt, hogy a gyermekeknek nem szabad
2465     Mas|              valaki meghal. Kérte Blankát, hogy menjen ki velük a kertbe,
2466     Mas|            gyermekek. Blankának azt mondá, hogy ma egészen jól érzi magát.~
2467     Mas|               suttogá neki. – Azt álmodóm, hogy „ő” hazakerült. – Nem jött
2468     Mas|              rendőr kísérte. – Azt mondák, hogy ide lesz száműzve a mi kis
2469     Mas|                Manassé: haragszol-e azért, hogy ezt álmodtam? Igaz lehet-e
2470     Mas|                    én nem érem is azt meg, hogy ő visszatérjen, de ha mégis
2471     Mas|                  és én nem volnék már itt, hogy kezedet könnyeimmel áztassam
2472     Mas|              száraz koszorúval, s engeded, hogy együtt menjek el vele, porrá
2473     Mas|                     ugye, megígéred nekem, hogy számomra akkora üreget vágsz
2474     Mas|                    kellett a rendőrségnél, hogy itt van.~A magyar főváros
2475     Mas|                   Vajdár, kockáztatta azt, hogy amint az utcán megjelenik,
2476     Mas|                   oláhok. Nyugtalanította, hogy azok mind köszöntek neki.
2477     Mas|              beteljesült Anna óhajtása is, hogy vissza fog ő térni még ahhoz
2478     Mas|                   hozni sebeit a világból, hogy azokat ott bekötözzék, s
2479     Mas|                    homloka szennyfoltjait, hogy ott letisztogassák.~Mert
2480     Mas|        letisztogassák.~Mert nem volt elég, hogy szülöttevárosába vitték
2481     Mas|                    megállapodott, s kérte, hogy valami szállást rendeljen
2482     Mas|                igen nyájasan nyugtatá meg, hogy aziránt a felsőbb parancs
2483     Mas|                   Erre már oly dühbe jött, hogy magát a rendőrbiztost inzultálta.~
2484     Mas|                    volt, s azt mondá neki, hogy ha nem viseli magát engedelmesen,
2485     Mas|                  sorsának.~Tűrnie kellett, hogy a kísérő biztos karon fogja,
2486     Mas|                   rendeletét, tudatá vele, hogy az illető „családtag”-nak
2487     Mas|          szégyenében, s azon gondolkozott, hogy megölje mind a két embert.~
2488     Mas|                   adott, oly nyugodt volt, hogy azon semmi kedélyhangulatot
2489     Mas|                  prédikációt tartott neki, hogy minő nagy szerencse érte
2490     Mas|             leányok! No, csak azon legyen, hogy minél előbb megházasodjék.
2491     Mas|                csak meg sem köszönte neki, hogy Bécs városától idáig fáradt –
2492     Mas|            frenetikus dühre, mint azáltal, hogy őt, a földre lesújtottat,
2493     Mas|                    is oly gyöngéden teszi, hogy a látszat szerint a könnyebbülés
2494     Mas|                     Kényszeríteni őt arra, hogy jót tegyen! Jót tegyen azzal,
2495     Mas|           koszorúzott arckép. Azt kívánta, hogy azzal együtt temessék el.~
2496     Mas|                    állítá meg.~Most látta, hogy mily végtelen szerelem volt
2497     Mas|            gondolkozni másról, mint arról, hogy mi rosszat tegyek. Az a
2498     Mas|           szörnyetegeimnek. Ah, ha tudnád, hogy ordítanak itt a fejemben
2499     Mas|                   bánata van. Nem szükség, hogy az én jelenlétem hírével
2500     Mas|                  azt. – Ne mondd senkinek, hogy itt vagyok. – Ez a kerti