Part

   1     Els|                sem olvasta volna el, s nem lett volna az olvasó figyelmeztetve
   2     Els|            történettel lesz dolga, ami nem fogja megtéríteni a ráfordított
   3     Els|          közölök aligha bagariacsizmát nem hordtak a lábukon. Az újon
   4     Els|                hely dolgában.~A kalauz nem csekélyebb kíváncsisággal
   5     Els|       bebörtönözni (nisi in flagranti) nem szabad; s minthogy az angol
   6     Els|            volna a dolgot, s éppen úgy nem felelt neki rá semmit, mint
   7     Els|               rá semmit, mint ahogy az nem felelt volna. Hanem ahelyett
   8     Els|              kellett maradni; azok hát nem tehettek okosabbat, mint
   9     Els|                hevítse ön fel a vérét! Nem oráció kell ide, hanem baksis. „
  10     Els|             utasoknak szól; a vonat ki nem kászálódik innen fél óráig.~
  11     Els|             két hölgy e megszabadítást nem kevesebb hálával fogadta,
  12     Els|               e semmi jelentékenységet nem ígérő helyzetben is megtalálták
  13     Els|            mondá átellenesének, hogy ő nem tud háttal a mozdonynak
  14     Els|         egészen meg lehetett elégedve; nem úgy a csereajánló hölgy,
  15     Els|             kísérőjük és az ismeretlen nem tesznek egymással úgy, ahogy
  16     Els|        hazulról; megkérdezi egymástól, nem ismeri-e ezt az urat, ezt
  17     Els|                után semmi mondanivalót nem talál egymáshoz, semmi közleni
  18     Els|               ismerik, kísérőjük miért nem mutatja be a hölgyeknek
  19     Els|         kimutatni azt, hogy mindezekre nem kíváncsi. Úgy tett, mint
  20     Els|              szabad akaratból.~A hölgy nem tilthatta meg magának, hogy
  21     Els|            egyéb helycserére is céloz. Nem lehetett arcából kivenni.
  22     Els|               bírni.~– A szabad akarat nem a nők számára van feltalálva –
  23     Els|             függ – a nőnél. A férfinál nem: azt fogva tartja az igézet.~–
  24     Els|                   Csakhogy ez igézetet nem azok a nők gyakorolják a
  25     Els|              ismét az ő hibájuk; miért nem teszik azt? Ha tudják, hogy
  26     Els|             tudja fogva tartani, miért nem hatnak rá e varázzsal? Ha
  27     Els|                 A szép szoborarc, mely nem tud mosolyogni, sok boldogtalan
  28     Els|               gyönyörű szoborarc, mely nem tud nevetni; két nagy, bámuló
  29     Els|             ajkakkal. De az ifjú férfi nem láthatott reá, mert átellenesével
  30     Els|               azt felelé rá:~– Valóban nem látom át, hogy mit vétenék
  31     Els|           imádatig menő hűségre. S aki nem úgy tesz, annak követ a
  32     Els|    szemrehányás hangján.~– Mert én azt nem hiszem – felelt rá az ifjú,
  33     Els|                az ifjú, de feleletében nem volt az a kihívó, káromló
  34     Els|               se a földön, se az égben nem sértett meg senkit.~A szép
  35     Els|   kölcsönkötéssel foglalkozik.~Az ifjú nem rejthette el mosolyát. Észrevette,
  36     Els|         csakugyan szemita eredetű-e?~– Nem, nagyságos asszonyom; én
  37     Els|                nagyságos asszonyom; én nem is a bankárok csődülésére
  38     Els|           kerülnöm kell örökre, bírnom nem lehet soha többé, s akitől
  39     Els|           aztán elment valamerre, hogy nem látták többé.~– Ismeri ön
  40     Els|             megy.~– Ellenfelek önök?~– Nem ellenségek; de ellenlábasak.~–
  41     Els|                   Hogy én ezekről soha nem hallottam.~– Nagyobbrészt
  42     Els|              vannak, de összetartanak; nem terjeszkednek, de nem is
  43     Els|   összetartanak; nem terjeszkednek, de nem is engednek.~A szép szobor
  44     Els|            buzgó ortodox volt.~A vonat nem sokáig időzött ezen az állomáson;
  45     Els|              annyira hitetlen ez, hogy nem hisz ez a kalauzokban és
  46     Els|             vonattal majd utánunk jön. Nem is hozott magával semmi
  47     Els|           patriarkális ház. Jákob fiai nem éltek nagyobb egyetértésben,
  48     Els|            között sem?~– Csak annyiban nem hasonlítanak a bibliai Jákob
  49     Els|         bibliai Jákob fiaihoz, hogy ők nem adták el egyiptomi kereskedőknek
  50     Els|               mint együtt ama négy. De nem akarom nagyságtokat államtani
  51     Els|           lomtárba van dobva, s ha azt nem akarja, hogy őt, ki előtt
  52     Els|               új korszak tartósságában nem hisznek, s segítsen ásni
  53     Els|      véletlenül összetalálkoznak, hogy nem kezd egymással beszélgetni;
  54     Els|              köpcös honfihoz azután –, nem mászik fel velem a kocsi
  55     Els|            tett indítványt sem írásban nem kívánta beadatni, sem a
  56     Els|            beadatni, sem a szekciókhoz nem utasította elébb tárgyalás
  57     Els|              kifogyhatatlan volt; amíg nem füstölt a pipája, addig
  58     Els|                a szép asszonyokról. Te nem is sejted, hogy micsoda
  59     Els|             mindent észre kell venned. Nem arról a szőke hölgyről van
  60     Els|             arról a barnáról.~– Barna? Nem is láttam jól; úgy le van
  61     Els|            tettem volna ezzel?~– Annak nem, akinek beszéltél; mert
  62     Els|            igazad.~– Hisz ez meg éppen nem lesz baj ránézve.~– De igen
  63     Els|             tartják egymást. Egymillió nem potyapénz mai világban!
  64     Els|         Bécsben, az udvari bálokban. – Nem fiatal ember már. És sokat
  65     Els|               olasz márki olyan szíves nem volt, hogy címerével megajándékozza,
  66     Els|           házaséletre képtelen. Én azt nem engedem meg. Azt elhiszem,
  67     Els|    érintkezésbe jönni. Pedig hát nekem nem férjem a jámbor, nem kell
  68     Els|             nekem nem férjem a jámbor, nem kell tőle félnem, hogy megölel.
  69     Els|             soha többet férjhez mennie nem szabad. Mármost gondold
  70     Els|              azt mondja neki: „teneked nem szabad többé nevetned, nem
  71     Els|             nem szabad többé nevetned, nem szabad örülnöd, nem szabad
  72     Els|          nevetned, nem szabad örülnöd, nem szabad reménylened; a te
  73     Els|            reménylened; a te szívednek nem szabad dobogni, a te arcodnak
  74     Els|            kigyulladni, a te lelkednek nem szabad álmodni! Hanem azért
  75     Els|              se virágot, se gyümölcsöt nem hoz.”~Mikor az ügyvéd patetikus
  76     Els|         megmondták azt, hogy: „Teneked nem szabad többé szeretned,
  77     Els|            megtörlé a szemeit, s aztán nem volt semmi baj.~Az ügyvéd
  78     Els|                a pápa ígéretében. Csak nem tartasz bennünket valamennyiünket
  79     Els|                Tán az én pipám füstjét nem állhatod? Ha megkapnám azt
  80     Els|                jó tanácsot adni, miért nem mondod? A kalapom is leveszem
  81     Els|           Legyen protestánssá, s akkor nem parancsol neki a római szentszék.~–
  82     Els|           Manassé széttörte a szelelni nem akaró szivarját az ujjai
  83     Els|             kakasülőrül ezt a tájat.~– Nem is tudtam, hogy piktor is
  84     Els|              tekintgetett kifelé, hogy nem jön-e valaki e kényelmes
  85     Els|     impertinenciával felelte:~– A hely nem volt öltönydarabbal jelezve,
  86     Els|          akárki által elfoglalható. Én nem mondok le könnyen arról
  87     Els|          szemközt ülhessek.~A hercegnő nem tudott szavakat találni
  88     Els|          tudhatja, hogy önt a hercegnő nem tűrheti, s könnyen kitalálhatja
  89     Els|               ahova engem valószínűleg nem eresztenek.~– Miért esküdött
  90     Els|      Csináltam-e belőle titkot valaha? Nem nyílt kártyával játszom-e
  91     Els|            kofák és halárusnők közé?~– Nem fosztana meg vele a hercegnő
  92     Els|         befalazott sírbolt.~– Az Isten nem fogja megengedni!~– Ah,
  93     Els|            vágányon áll. Akkor meg ott nem talál rá az elhagyott vagonra,
  94     Els|            kifizetett; de már köszöni, nem kell semmi; úgy jóllakott
  95     Els|            jóllakott az ijedtséggel, s nem kíván egyebet, mint hogy
  96     Els|               üresen hagyott helyre, s nem kínálta meg vele többé a
  97     Els|            ifjú homlokáról. Az a másik nem volt látható többé.~Mindez
  98     Els|               természetes magyarázatát nem bírta kitalálni. Fátyolát
  99     Els|                is kiszabaduljon. Talán nem is tudta, mit tesz; csak
 100     Els|          szemközti útitársa karját meg nem ragadta. – Azután megszégyellte
 101     Els|               utazik.~– Oda tartok, de nem ezen az úton. Málháimat
 102     Els|                a hercegnő figyelmét. – Nem mehetnénk mi is ezen az
 103     Els|               át utaznánk magunk!~– De nem lehet-e a rossz emberektől
 104     Els|              azt értette nagysád, hogy nem rabolnak-e ki bennünket,
 105     Els|                albumomba. – Művészeket nem bántanak ezek soha.~– Aztán
 106     Els|              ketten vagyunk férfiak, s nem ijedünk meg tőlük! – szólt
 107     Els|          pisztolyok. Hát tenálad?~– Én nem hordok fegyvert.~– Óh, én
 108     Els|              hordok fegyvert.~– Óh, én nem félek rossz emberektől –
 109     Els|              szelíden a hercegnő. – Én nem tudok egynél több rossz
 110     Els|                olyan, mint a börtön!~– Nem viszünk magunkkal semmit,
 111     Els|                és Annának fog nevezni. Nem sajnálja ön talán tőlem
 112     Els|                utat tovább.~– De mégis nem előzhet-e meg bennünket
 113     Els|               onnan délnél hamarább el nem indul a vonat. Erre Anconában
 114     Els|               motozás alá veszik, hogy nem visznek-e proklamációkat,
 115     Els|               úton semmi postakocsi el nem indul. Ezáltal lesz rövidebb
 116     Els|          váróterembe bemenni. Az az úr nem fog sem a kocsiból kiszállni,
 117     Els|                 amíg a vonat ismét meg nem indult.~– Elment már! –
 118     Els|          gentleman, akinek elv szerint nem szabad fegyvert emelni embertársa
 119     Els|                   De az kettőnk között nem fordulhat elő.~Ezen azután
 120     Els|           gyermeke mellé tizediknek, s nem tett közöttünk különbséget.
 121     Els|                ön szembelépett vele?~– Nem. Lelkiismeret őnála nincsen.
 122     Els|               valami célt akar elérni, nem válogat az eszközökben;
 123     Els|                válogat az eszközökben; nem bánja, ha annak, ami neki
 124     Els|             keserve lesz is az ára. Ez nem ismer fájdalmat, nem ismer
 125     Els|                Ez nem ismer fájdalmat, nem ismer szégyent.~– És mégis
 126     Els|               temetve elevenen.~– S ön nem használja azt föl ellene? –
 127     Els|         ahonnan ön jön, ott az emberek nem állnak bosszút?~– Nem.~–
 128     Els|          emberek nem állnak bosszút?~– Nem.~– És testvére: a szegény
 129     Els|               vigasztalást talált-e?~– Nem, hercegnő; ahonnan én jövök,
 130     Els|            Ahol az emberek egymást meg nem ölik, bosszút nem állnak,
 131     Els|          egymást meg nem ölik, bosszút nem állnak, és csak egyszer
 132     Els|                lakik. És gyönyörű nép! Nem az önszeretet szól belőlem,
 133     Els|               önszeretet szól belőlem, nem az irlandi nosztalgiája. –
 134     Els|               oda. Ami nekik munka, az nem az én munkám, az ő örömük
 135     Els|              munkám, az ő örömük nekem nem öröm; s ami emlékezet róluk,
 136     Els|    Circassiának; csakhogy az ő leányai nem eladók pénzért. Sőt szív-szívért
 137     Els|       napsugártól is. A torockói leány nem megy a mezőre dolgozni.
 138     Els|            szőkék-e, vagy barnák – azt nem tudni meg, mert hajuk gondosan
 139     Els|    fiatalságukat a piperével töltik!~– Nem, hercegnő. Az én holdszigetem
 140     Els|            dúlta fel városukat soha?~– Nem, hercegnő. – Ez a legjobban
 141     Els|         maguknak olyan templomot, ahol nem a fejedelmi alapítvány fizeti
 142     Els|                legnemesebb vasat. Ezek nem pihennek akkor, mikor a
 143     Els|           borszesz, amit a férfiak meg nem isznak. – Egész Torockó
 144     Els|       városában nincsen csapszék. – De nem untatják még önt nagyon,
 145     Els|            örökre elmaradni!~– S miért nem megy ön abba a szép völgyhazába,
 146     Els|                örömük van – s abban én nem osztozom. Majd ha egyszer
 147     Els|              polgártárs félni kezdett, nem a maga, hanem az útitársnői
 148     Els|       útitársnői életéért.~– Dejsz, ma nem megyünk Viterbóig, arról
 149     Els|            volna egy kicsit, soha utol nem érték volna.~Az emeletes
 150     Els|         grammaticaliter kétfelé osztva nem felelt meg a várakozásnak.
 151     Els|               Az ajtókon természetesen nem volt se závár, se kilincs,
 152     Els|      szarufákba kapaszkodva.~A hölgyek nem kívántak semmit enni; nők
 153     Els|             volt szükségük. A hercegnő nem sokat finnyáskodott, ruhástul
 154     Els|              előzte meg a jövetelét, s nem telt bele tíz perc, hozta
 155     Els|              pedig, aki inget hord, az nem hord mellényt, s aki mellényt
 156     Els|                s aki mellényt hord, az nem hord inget, s ételt is csak
 157     Els|                árucsóka hónapja van.~– Nem laknám itt, ha nekem adnák
 158     Els|           utast az éjszaka. – Enni már nem tud az olasz, azt látom.~–
 159     Els|                Meg azért, hogy csizmát nem hord. – Hidd el nekem, öcsém,
 160     Els|                dörmögé Gábor úr.~– Hát nem siet ön a segélyére? – kérdé
 161     Els|      önmegtagadásukba került, hogy azt nem tették.~– Lám, mégsem voltak
 162     Els|         szépség –, mert dalolnak.~– Az nem bizonyít semmit – sóhajta
 163     Els|              énekel a gyilkosság után. Nem tudom, az útitársunkból
 164     Els|              tartják, míg a rokonai le nem teszik érte a váltságdíjat,
 165     Els|               ha az első felszólításra nem küldik a kívánt összeget,
 166     Els|             szép Olaszországban.~– Azt nem engedhetjük – monda a hercegnő.~–
 167     Els|             Csakugyan megölik-e, ha ki nem váltja valaki?”~Az ég lassan
 168     Els|               ügyvéd. Hanem a hercegnő nem ügyelt a figyelmeztetésre
 169     Els|          Szabad volt ugyan bemenni; de nem lehetett, mert az ajtót
 170     Els|                míg Manassé kívülről ki nem emelte az ajtót a sarkából.~–
 171     Els|            egyikét nőül vegye.~– Akkor nem védtem volna magamat – szólt,
 172     Els|           kérdé Dormándyné csípősen.~– Nem. Ez praeservativa. Olaszországban
 173     Els|        tűzitalt. Dormándyné aztán csak nem engedhette, hogy a hercegnő
 174     Els|            Magyarországon az úrhölgyek nem élnek azzal. Midőn ez az
 175     Els|              nekiajándékozza a kést.~– Nem, nem! – tiltakozott a szőke
 176     Els|         nekiajándékozza a kést.~– Nem, nem! – tiltakozott a szőke hölgy. –
 177     Els|      tiltakozott a szőke hölgy. – Kést nem szabad ajándékozni; az ellenségeskedést
 178     Els|         ellenségeskedést jelent.~– Hát nem vagyunk-e régi ellenségek?~–
 179     Els|               olasz sonkában. Az olasz nem eszi meg a csontot, hanem
 180     Els|                   Dejsz akkor én ebből nem eszem. Az olasz szamárhúst
 181     Els|         hasonlót megeszi. Ha most úton nem volnánk, s ha egy palackból
 182     Els|            volnánk, s ha egy palackból nem ittunk volna, ezért pisztolyra
 183     Els|            kettőt. Azóta a táskámat el nem hagyták. Én a táskámat le
 184     Els|              hagyták. Én a táskámat le nem tettem sehol. Hol tehették
 185     Els|              hűsít – s a szép hölgynek nem volt bátorsága azt visszautasítani.~(
 186     Els|                akiknek a kegyetlensége nem ismert határt; látta eszeveszetten
 187     Els|        magukkal. Ezek az útitársak még nem látnak Olaszországban egyebet,
 188     Els|        kiálltak, az vasúti kalamitás – nem sejtik, hogy az már forradalmi
 189     Els|           brigantik szavát lesik ki, s nem is álmodják, hogy azok szabadcsapatok
 190     Els|             amiről a dalaik énekelnek, nem egy árva leány, hanem egy
 191     Els|                árva ország!~Manassénál nem volt puszta véletlen ez
 192     Els|          amikor sietteté az utazást, s nem engedett pihenőt tartani
 193     Els|            útitársnéja szemeiben.~Ezek nem gyönyörűségre, nem szívhajlamok
 194     Els|                Ezek nem gyönyörűségre, nem szívhajlamok ápolására ajándékozott
 195     Els|            hamarább célnál lehetni. El nem árulta magát, hogy Blanka
 196     Els|              akit saját fátuma kerget.~Nem mutatott aggályt, szomorúságot;
 197     Els|           hullámos pusztaságok, mintha nem Olaszországon, de köves
 198     Els|              tavak a völgyekben, miken nem járnak hajók; szabályozatlan
 199     Els|               pápák székhelyévé tegye, nem jön többet. Brigantik sem
 200     Els|               útvonalat; gazdag utazók nem járnak ezen.~Manassé ez
 201     Els|         világvárosba.~Vajon ellenfelük nem előzte-e meg őket?~A postiglione
 202     Els|              ideig akarok itt lakni, s nem maradok hotelben; hanem
 203     Els|          lakhelye, ahová őt az soha be nem vezette, s aminek belsejét
 204     Els|             vezette, s aminek belsejét nem is fogja meglátni soha.~
 205     Els|                a harmadik, a hercegnő, nem szólt semmit.~S ezzel az
 206     Els|            különben az olasz kimondani nem tud, csak a nagy csodálkozás
 207     Els|              rá a nyelve.~– C! c! c! S nem érte excellenciátokat semmi
 208     Els|            hogy önök is ott vesztek.~– Nem. Mi Orvieto felé jöttünk.~–
 209     Els|           cifra név, hogy én azt össze nem tudom szedni így könyv nélkül –
 210     Els|                 Olyan káromlás, melyet nem bírt lelkéből kiirtani többé.
 211     Els|               egy” és „minden”? Akinek nem kellenek égő oltárok, sem
 212     Els|                ellenfelét elűzni – aki nem imádkozik, nem esküszik,
 213     Els|            elűzni – aki nem imádkozik, nem esküszik, s mégis teljesül
 214     Els|             szívének azt fogadta, hogy nem teszi.~A hercegnő azt hitte,
 215     Els|              hhn!~Az olasz szaladt is, nem várt több beszédet, hogy
 216     Els|            azzal vigasztalta meg, hogy nem is nőknek való abba a tolongásba
 217     Els|                futott fel a lépcsőkön. Nem is igen törődött vele, hogy
 218     Els|             fodroztatta a haját. (Mért nem sietett vele jobban!)~–
 219     Els|           mondá Gábor úr, kinek sehogy nem tetszett az, hogy a hercegné
 220     Els|                vagy imádkozik. – „Csak nem képzeled, hogy ami annyi
 221     Els|         igazhívő spanyol hercegnek meg nem adatik, azt megadják neked,
 222     Els|              hölgy mellé, akik őt erre nem kérték. Hogy az lehet azokra
 223     Els|                aki magamban sehova oda nem találok, s nálad nélkül
 224     Els|                a katakombákba; soha ki nem találok belőle.” Utoljára
 225     Els|         régiókba menekült volna, ahová nem süt a nap, csak a csillagok
 226     Els|      összezavarta a saját lelkét, hogy nem bírja azt kiszabadítani
 227     Els|            hozott hír szerint a rablók nem a diligence-ot tartóztatták
 228     Els|          csodatevő erejével gyógyítsa. Nem mehetett már. Híva volt.
 229     Els|               szeretni azt, amit hinni nem tud.~Szerzett az ájtatos
 230     Els|       apostolok ültette narancsfákról.~Nem mutatott hitetlen képet
 231     Els|           nehezebben teljesíthető imát nem sóhajtottak fel a szent
 232     Els|          Blankának, hogy hasonló csoda nem történhetnék-e meg másodszor
 233     Els|          megszerezni, aminél fényesebb nem ragyog fejének koronáján: –
 234     Els|                adósság rajta. Most már nem félt tőle. A csodatevő ereklyékből
 235     Els|             Szegény hercegnő még akkor nem tudta, csak később a gyóntatója
 236     Els|               függ, a saját kényelmére nem szabad gondolnia. – Ezt
 237     Els|                szabad gondolnia. – Ezt nem tudta a hercegnő, s a gondos
 238     Els|              mely alól semmi szkepszis nem képes megóvni. Megráz, megreszkettet
 239     Els|                Én úgy tudtam, hogy ezt nem szabad másutt előadni, csak
 240     Els|               előadni, csak Rómában.~– Nem is szabad. Mert Allegri
 241     Els|              Mert Allegri partitúráját nem adják senkinek. Hanem a
 242     Els|           rajta.~– Hogyan? Nevetett?~– Nem démoniákus rohamból tette,
 243     Els|               Manassé odatekintett; de nem Gábor úr arcára, hanem a
 244     Els|               úgy besugározta, de azok nem voltak szent sugarak.~Régóta
 245     Els|         hercegnő egyedül marad!~Blanka nem is álmodott ily lehetőségről;
 246     Els|              este jön ki belőle, s meg nem pihent sehol. S jól van
 247     Els|           magával Blankát és kísérőit, nem kellett már útmutató, az
 248     Els|          Blanka és Manassé felé, addig nem láthattak az ő arcába, míg
 249     Els|                az, amit egyszer látva, nem lehet többé elfelejteni.
 250     Els|             Manassé, azt kérdé tőle:~– Nem fáradt ön ki, hercegnő?~–
 251     Els|               alatt gondolta magában: „Nem foglak elbocsátani!”~És
 252     Els|         csengettyűszót, mely jelt ád – nem a feltámadáshoz, hanem a
 253     Els|       igazhívőknek, akik reggel óta se nem ettenek, se nem ittanak,
 254     Els|          reggel óta se nem ettenek, se nem ittanak, se le nem ültenek
 255     Els|         ettenek, se nem ittanak, se le nem ültenek vala.~ ~
 256     Els|               miséjét.~A hölgyek aztán nem hagytak békét Gábor úrnak,
 257     Els|        befátyolozva fölséges pompáját, nem világított más, csak a viaszgyertyák
 258     Els|              lehetett a Sixtinában; ma nem volt semmi látvány, a bámész
 259     Els|                otthon maradt.~Mert azt nem lehet látványnak nevezni,
 260     Els|             meghalt Marcell pápának és nem az élő fejedelmeknek.~Az
 261     Els|                 Soha életemben még így nem untam magamat.~– Bátyám,
 262     Els|             Palestrina vagy Palesztina nem tett semmi különbséget). –
 263     Els|    franciskánusok templomában.~Manassé nem vitatkozott vele tovább.~
 264     Els|    apokalipszisát mutogatják is, jelen nem lesz, a hölgyek is jól teszik,
 265     Els|               pedig a hercegnő magában nem mehetett a karzatra. (Magyarországi
 266     Els|                fogalmak szerint; mások nem tartották ezt a szabályt.)~–
 267     Els|                akár tíznapi marsot is: nem vagyok én totya; a Dormándyné
 268     Els|           írtam őszentségének, amilyet nem olvasott egyhamar. De már
 269     Els|                 ami egyébiránt Rómában nem ünnep, mint Kun-Ágotán.
 270     Els|              tud egy kicsit diákul, ha nem is olyan szépen, mint bátyám.
 271     Els|               hogy reggelig aligha meg nem fog halni.~Ezt nagyon helyeselte
 272     Els|                 de legalább a hercegnő nem mehet el a parádéra.~Neki
 273     Els|          alakot fog megismerni, de oda nem kísérhetem önöket, mert
 274     Els|               obeliszkre, amit még meg nem szálltak mások.~Azzal sietett
 275     Els|          benedictióra. De hisz őt csak nem híhatta, mikor be volt kötve
 276     Els|                 ha az etikettszabályok nem gátolnák, ha hite és vallása
 277     Els|           gátolnák, ha hite és vallása nem tiltaná, s ha a latin allocutio
 278     Els|               ezernyolcszáz esztendeig nem látott emberi szem, s letelik
 279     Els|           ezernyolcszáz esztendő, hogy nem fog újra látni.~– Micsodát?~–
 280     Els|               álmai ezek, s most ébren nem nézi meg?~– Hüh, öcsém,
 281     Els|            Durando! Ezt lehetetlen meg nem nézni! Várhatsz addig, amíg
 282     Els|                mert Dormándyné alszik.~Nem aludt biz az; sőt inkább
 283     Els|               Manassét pedig szeme elé nem ereszti többé. Különben
 284     Els|          óriási tért csak végigéri, de nem tölti meg; a drága keretben –
 285     Els|           emberiségnek az a fele, mely nem visel egymással háborút,
 286     Els|                egymással háborút, mely nem részese az átoknak, mely
 287     Els|               mely az égre kiált; mely nem irtja ki a szomszédot, nem
 288     Els|             nem irtja ki a szomszédot, nem épít várakat, börtönöket: –
 289     Els|   pontificatióján akar jelen tenni, az nem részesülhet a loggiai benedictióban.~
 290     Els|            zene hangzik alá; az idegen nem tudja, honnan jön az. A
 291     Els|               minden köveinél.~Manassé nem a pápát nézte, hanem Blankát.
 292     Els|              szemeiben.~A pápa kezében nem volt sem pásztorbot, sem
 293     Els|               pásztorbotját, a pápának nem lehet másutt azt viselni,
 294     Els|            Istentől a jelenlevőknek, s nem zár ki belőle senkit.~Egy
 295     Els|            hogy azt semmi tenger utána nem csinálja. Egy ítéletnapi
 296     Els|               ajándéknak, már akkor az nem volt közelében.~      ~–
 297     Els|            induló seregekre! Ilyen még nem volt!~– Hanem most azután,
 298     Els|                uralkodnak.~– Mit? Csak nem hiszed, hogy a pápa játékot
 299     Els|                valódi haraggal.~– Azon nem kételkedem, hogy Pio Nono
 300     Els|           Durandót a pogány osztrákok, nem tekintve a szentatya őszinte
 301     Els|        bekövetkezni, azt halandó előre nem tudhatja. – Jó lesz sietni,
 302     Els|                 Jó lesz sietni, míg el nem szárad az a pálmalevél!~ ~
 303     Els|                akkor még természetesen nem volt otthon a hercegnő.
 304     Els|        kategorikus válaszul hangzott: „Nem szabad!”~Ez most duzzog.~
 305     Els|               koszorúkkal; hanem lovak nem voltak eléje fogva. Férfiak
 306     Els|             felséges nép.~Gábor úr meg nem foghatta, hogy történhetik
 307     Els|            fején.~– Nekem pincér kell, nem gárdista!~– Én vagyok a
 308     Els|            pincér.~– Mi történt itt?~– Nem tudok semmit. Talán a maître
 309     Els|          maître d’hôtel.~– Ah, pardon! Nem ismertem önre ebben a kosztümben.
 310     Els|            nyelvén volt Gábor úrnak a „Nem szabad!” midőn az ajtó –
 311     Els|               csak jajgatni tudott, és nem várta az „addiót”, hanem
 312     Els|               Milyen jól járt ön, hogy nem volt ott; most megmaradt
 313     Els|            maga után az ajtót.~A dolog nem egészen úgy történt pragmatice,
 314     Els|               égett, mint a lázbetegé. Nem kívánt mást, csak citromvizet.
 315     Els|             elbeszélek: a szomszédaink nem értenek a nyelvünkön.~Ezért
 316     Els|             fintorgatnak, ha az ételek nem tetszenek nekik. S a suttogó
 317     Els|                enni.~– Én – köszönöm – nem eszem levest. Ki nem állhatom
 318     Els|        köszönöm – nem eszem levest. Ki nem állhatom a sárgarépa metéltet
 319     Els|               a levesben. Egyáltalában nem szeretem a sárgarépát. Ugyebár,
 320     Els|           sárgarépát. Ugyebár, nagysád nem szokott ezt odahaza főzetni
 321     Els|                egy ok szeparációra, ha nem is a thoro, de a mensa.~–
 322     Els|               sem a herceg, sem a neje nem akarnak belenyugodni: a
 323     Els|                a nő még „gyermek”; még nem is élt, a herceg pedig alkalmasint
 324     Els|           magát a megkötött házasságot nem létezőnek tekinti; aminek
 325     Els|          Diákul van. – Ugyan, signore, nem kaphatnék egy kis házikenyeret?
 326     Els|               13. §-a az instrukciónak nem létezettnek mondja ki a
 327     Els|           annak többé házasságra lépni nem szabad.~– És miért nem?~–
 328     Els|           lépni nem szabad.~– És miért nem?~– Vigyázzon kérem, nagysád!
 329     Els|               ember halat eszik, akkor nem kell beszélni, mert szálkát
 330     Els|            Csak én hadd beszéljek, aki nem eszem halat.~Gábor úr aztán
 331     Els|               Hiszen elmúlt a nagyhét. Nem kell már böjtölni. – Minden
 332     Els|           vesztett. Ő most az idézésre nem jelenhet meg Rómában. Itt
 333     Els|                Ugyan folytassa, kérem! Nem a gasztronómiai értekezést,
 334     Els|             mondani: szerencse!), hogy nem nősülhet meg többé.~– Uram,
 335     Els|                rá nézve, ha a márkinőt nem teheti nejévé. – Azonban
 336     Els|     bölcsessége az igazságot eltalálni nem elégséges, a pápának mint
 337     Els|             annak vesztét okozná, amit nem tudna a szívén elviselni. –
 338     Els|              volt elégedve az ebéddel, nem úgy, mint Gábor úr, aki
 339     Els|              lenni. Magas ruhában, aki nem gyászol, annak színes öltönyben,
 340     Els|                 vastagnyakú” vagyok?~– Nem szokta kérdeni a kihallgatásért
 341     Els|                azt mondom, hogy én meg nem csókolom neki a papucsát,
 342     Els|             nekem adja is.~– Azt pedig nem adja neked. Hanem hát nem
 343     Els|              nem adja neked. Hanem hát nem kell annak a papucsát megcsókolnod.
 344     Els|                mint az egykori király (nem jut eszembe a neve), aki
 345     Els|           Egyébiránt akármit csinálsz, nem tűnik az föl abban a nagy
 346     Els|                  Sehogy sem. A pápához nem szokás a nyilvános kihallgatáson
 347     Els|       dolgokkal, még elront mindent.~– Nem kell tőle félni. Csak a
 348     Els|              én is az vagyok. Akkor én nem vagyok Zimándy Gábor, hanem
 349     Els|             kihallgatáson, s fogadását nem lehet beváltania.~A kitűzött
 350     Els|            őutánuk soroztatik; de csak nem jött. Egyenruhás katonák,
 351     Els|                előttünk van, s utánunk nem következik senki: mi vagyunk
 352     Els|             beata!”~Gábor úr azonban e nem várt fordulat alatt úgy
 353     Els|            akadni a lábai előtt.~Az út nem olyan rövid odáig, ahová
 354     Els|              magánkihallgatási szobája nem nyílik mindjárt az összegyűlési
 355     Els|              ára, hogy azokat megvenni nem, csak meghódítani lehet,
 356     Els|            bejáratainál; istenek, akik nem mondhatják magukról, hogy „
 357     Els|           korszakok népe sorakozott: a nem számlált idők koronás tanúi:
 358     Els|              gondolkozik.~S még mindig nem állapodunk meg; egy újabb
 359     Els|              előtt – akinek birodalmát nem korlátozza a láthatár –,
 360     Els|               hideg kő, kemény fa; tán nem is érzi a csókot, tán nem
 361     Els|              nem is érzi a csókot, tán nem is hallja a sírást, s akinek
 362     Els|               asszony.~      ~Gábor úr nem tudott magának számot adni
 363     Els|               belesült a dikciójába, s nem tudott továbbhatolni annál,
 364     Els|       távollétében; hanem aztán Blanka nem folytatta tovább az ismeretséget.
 365     Els|            effélét, amikre Blanka mind nem tudott felelni. Ő nem tudott
 366     Els|             mind nem tudott felelni. Ő nem tudott egyebet, mint hogy
 367     Els|         csoportja vonult végig.~Azután nem is volt eszében, hogy Rómában
 368     Els|       látogatásra, mint a magas körök. Nem is volt egyedül. Gábor urat
 369     Els|              vázlatokkal. – (Még akkor nem árultak úton-útfélen fényképeket.)~
 370     Els|              ebben a mulatságban részt nem vehet; csak méltóztassanak
 371     Els|           Haragszik érte a hercegnő?~– Nem. Nem. Helyesen tette. Mit
 372     Els|                érte a hercegnő?~– Nem. Nem. Helyesen tette. Mit ír
 373     Els|                 Őszentsége rosszkedvű. Nem szereti, hogy a római sereg
 374     Els|        találják verni a Pó mögött, ami nem lehetetlen, akkor az ön
 375     Els|           elrontott lapot. A Colosseum nem engedi magát mindenkinek
 376     Els|                megnyeri a tetszését.~– Nem, uram, ez a szállás nekem
 377     Els|                és mikor. – Mától fogva nem fogok a vendégasztalnál
 378     Els|            ajtót.~Dormándyné mindebből nem értett semmit. Sejtette,
 379     Els|               magában a hercegnő. – De nem mondta senkinek.)~– No,
 380     Els|          mondta senkinek.)~– No, ha ön nem tud semmi hírt, akkor én
 381     Els|               itt? Találkozott vele?~– Nem. De holnap el fog jönni.
 382     Els|                az albumát. Kereste. És nem találta meg.~Újra meg újra
 383     Els|                 Manassé lakásának címe nem volt egyiken sem.~Ekkor
 384     Els|             odamenjen azt kutatni, meg nem kapná, mert a nagyhéti iroda
 385     Els|               jövő nagypéntekig nyitva nem lesz.~
 386     Els|      ügyvédéhez van utasítva.~A herceg nem váratott magára. Az első
 387     Els|                közelében ellenálláshoz nem szokott bizalmassággal vegyül.~
 388     Els|                szállása?~Az inquisitus nem bírt semmit a védelmére
 389     Els|           díszes és kényelmes volt, ha nem is pompás.~– Igen sajnálom,
 390     Els|                 kedves Blanka, hogy ön nem fogadta el gondoskodásomat.
 391     Els|         fogadta el gondoskodásomat. Ez nem az ön rangjához méltó ellátás.~–
 392     Els|              látogatóimat elfogadni.~– Nem nemcsak látogatók jöhetnek
 393     Els|                tolakodók, kéregetők.~– Nem vagyok egyedül; van védnőm (
 394     Els|               nemes szemrehányással.~– Nem. Nem azt tette ön. És ez
 395     Els|                szemrehányással.~– Nem. Nem azt tette ön. És ez bizonyosan
 396     Els|             tette ön. És ez bizonyosan nem ügyvédének a tanácsa volt.
 397     Els|          szívének a sugallata volt. Ön nem használta fel azt az időközt,
 398     Els|              ellenem dőlt volna el. Ön nem azt tette; ön a kegyelem
 399     Els|            útjához folyamodott, s most nem mint két harcoló fél állunk
 400     Els|         visszaadják egymásnak azt, ami nem az övék. Cagliari herceg
 401     Els|             övék. Cagliari herceg most nem a feleségét jött reklamálni –
 402     Els|             csak egy pártfogóm van; az nem készül útra. Én nem kértem
 403     Els|                 az nem készül útra. Én nem kértem igazságtételt, én
 404     Els|               osztályra van rekesztve. Nem én vagyok az első Cagliari-herceg,
 405     Els|               volna.~– Vissza.~– Tehát nem maradt más választásom,
 406     Els|           szoktak elfoglalni; ez tőlem nem ajándék; ha békében szétválunk,
 407     Els|          Kettőt?~– Elég lesz egy.~– Ha nem fog önnek tetszeni, bocsássa
 408     Els|              tartani cseléd alakban.~– Nem volna semmi feljegyeznivalója
 409     Els|            szilárd elveit. Én önt most nem azon a sárga üvegen keresztül
 410     Els|     alkalmaznak leányaik ellenében. Én nem vádolója, hanem védője vagyok
 411     Els|                Mert ellenségei vannak; nem is tudja, hogy hol. Érdekből
 412     Els|                ő boldog legyen.~Blanka nem hitte volna, hogy jöhessen
 413     Els|      varázslatot, s íme, eltűnt az, és nem maradt fenn belőle semmi.
 414     Els|                 azt aláírom én is: „Mi nem vagyunk férj és feleség:
 415     Els|            több mint üres szójárás. Én nem tépem el, csak fölcserélem
 416     Els|              annak, aki a herceget úgy nem ismerte, mint a legravaszabb
 417     Els|  természetesnek fogja ön találni, hogy nem az ügyvédéhez küldöm. Ügyünk
 418     Els|          útjára tért; ide prókátorokat nem eresztünk be. El kell közöttünk
 419     Els|        leggyöngédebb kéz érinthet, mik nem tűrnek prózai jogfeszegetést.~–
 420     Els|               prózai jogfeszegetést.~– Nem bánom, küldjön ön hozzám
 421     Els|               embertől soha!~– S miért nem?~– Mert gyűlölöm.~– Akkor
 422     Els|                mielőtt bevádolná, hogy nem férje, hanem atyja előtt
 423     Els|             lesz – és ezt szabad észre nem venni hideg közönyből szabad
 424     Els|           elutasítani ellenszenvből de nem szabad megbosszulni haragból,
 425     Els|            gondoskodni, hogy a kötelék nem lesz széttépve: csak fölcserélve;
 426     Els|               és a bosszúálló agyrémei nem vonhatók emberi mérték alá:
 427     Els|            újra. Hasztalan; a lakáscím nem volt benne. – Az a kitépett
 428     Els|             egyszer kísérteni a tegnap nem sikerült művészi merényletet,
 429     Els|          sikerült felfedezni. Azok már nem voltak ott.~Vajon kinek
 430     Els|             mély örvényeibe nézni – az nem okoz szédülést. Bátran egyedül
 431     Els|             Leült ismét a kereszt elé; nem rajzolni, arra nem gondolt
 432     Els|                elé; nem rajzolni, arra nem gondolt most. Gyermekjátékot
 433     Els|             boldog ember a világon. Az nem féli a hontalanságot: neki
 434     Els|            neki minden föld hazája; az nem félti a nemzete nyelvét,
 435     Els|     gondolatait minden nép megérti. Az nem fél az ütközettől, nem is
 436     Els|              Az nem fél az ütközettől, nem is vesz részt benne, lefesti
 437     Els|                 tengeri vihar rá nézve nem vész, csak modell – a néplázadás
 438     Els|              ember – lefesti Venust, s nem lesz szerelmes; s lefesti
 439     Els|                s lefesti a Madonnát, s nem lesz bigott. – Lefesti az
 440     Els|            járni a földön! Alkotásához nem kell neki senki segítsége;
 441     Els|             kell neki senki segítsége; nem kell rá a papnak se esőt,
 442     Els|                imádkozni; az ő rangját nem kell helybenhagyni, kinevezni,
 443     Els|          doctorum collegiumnak – ahhoz nem kell se kegyelem, se szabadalom –
 444     Els|            teszi a férfival!~A festőnő nem fele egy másik embernek,
 445     Els|               maga egy egész ember! Az nem könyörög vagyont az irgalmas
 446     Els|           lépcsőknek. Mehetett bátran. Nem jöttek rá szemközt Heliogabalus
 447     Els|          rózsakoszorúzott szabadoncai, nem piríták meg arcát a lenge
 448     Els|      szandáltalpai homorúra koptattak, nem találkozik mással – mint
 449     Els|              minden gondolat. Az ember nem érzi magát különb lénynek
 450     Els|                   növények, mik másutt nem jönnek elő, mint a gigászok
 451     Els|             neki odarendelve.~A művész nem ügyel arra, hogy méh jár-e
 452     Els|             kerülő hölgy legelőször is nem a művészt látja meg, hanem
 453     Els|            Hercegnő! Hol jár ön itt?~– Nem önt kerestem!~Hívatlan mentség!
 454     Els|           hozta.~Manassé mosolygott.~– Nem engem, hanem azt a festőt,
 455     Els|             megláttam, hogy a hercegnő nem lehetett megelégedve a vázlatával,
 456     Els|                 Itt vannak.~Egy bankár nem gyakorol különb nagylelkűséget,
 457     Els|              Mondhatnám, hogy igen, de nem mondom, mert nem igaz. Kénytelen
 458     Els|              igen, de nem mondom, mert nem igaz. Kénytelen vagyok itt
 459     Els|              sütött a hercegnőnek, s ő nem hozott magával napernyőt:
 460     Els|             magának, amik engemet mind nem érdekelnek. Én azalatt ráérek
 461     Els|                jön, ott a bosszúállást nem ismerik. Hogy önnek is van
 462     Els|               olyan fájdalma, amit meg nem gyógyít semmi, és van eszköze
 463     Els|                cselekedtem-e?~– Jól.~– Nem jól cselekedtem. Bosszút
 464     Els|                megtörtént rosszat jóvá nem teszi. Ez különít el engem
 465     Els|          magukról, hogy Jézus követői, nem emlékeznek arra, hogy ő
 466     Els|         Bocsáss meg nekik, atyám; mert nem tudják, mit cselekszenek!”~–
 467     Els|               ezt ön írta.~– Bizonyára nem írtam a hercegnőnek levelet
 468     Els|             ugyanazon az emberen, akin nem állt bosszút – Annáért?~
 469     Els|               mégis azt mondhatta: „Mi nem szoktunk bosszút állni!”,
 470     Els|           napernyő verőfényében lenni: nem látszott meg, hogy arcába
 471     Els|              volt. – Megköszönte, hogy nem használtam fel kényszerített
 472     Els|          ölében.~– De hát, Istenem! Én nem viselek senkivel háborút.
 473     Els|              Váltsd be hát szavadat!”, nem felelné azt neki: „Csak
 474     Els|                szaggatott szóval –, én nem állhatok ön és ellenségei
 475     Els|            önre esnék, s az ön alakját nem szabad semmi árnyéknak elhomályosítani! –
 476     Els|             ahogy tudom én. Folytatása nem lesz a párbeszédnek. – Amint
 477     Els|               közeléből úgy, hogy soha nem fogja többé azt a helyet
 478     Els|               e szóval ütött valakin – nem a megaláztatás fokát, amelybe
 479     Els|        lemásolni a Colosseum vázlatát; nem is kérdve előbb, hogy szabad-e
 480     Els|             háta mögé, s nézte – talán nem is a képet.~Egy helyen valami
 481     Els|        Ecsethez vagyok szokva, az iral nem álla kezemben – menté magát.~
 482     Els|               föl, ahol rajzolt, onnan nem láthattak föl rá.~– Sietek!
 483     Els|                bizonyosan célba talál. Nem fél már az egyedülléttől,
 484     Els|              Vajdár Benőé volt.~Blanka nem ráncolta össze szemöldeit;
 485     Els|               elmosolyodott.~– Hisz ez nem gróf.~– Engedelmet – szólt
 486     Els|             ember gróf, addig, amíg be nem bizonyítják, hogy nem az.~
 487     Els|               be nem bizonyítják, hogy nem az.~Blanka nevetett.~– Mint
 488     Els|        becsületes ember addig, amíg be nem bizonyítják róla az ellenkezőt.
 489     Els|               magára vette az élcet, s nem késett a megoldással.~–
 490     Els|  lúdmáj-pástétomot és sherryt hozzá.~– Nem tart ön velem? – kérdé hamisan
 491     Els|                hercegnő elősorolt, meg nem ostromlok, ha hátulról belém
 492     Els|                ön, légyottom van, mely nem kíván tanúkat – súgá ravasz
 493     Els|             sietni kell, mert különben nem kap az ember jó helyet.~–
 494     Els|       pártfogók, gyámok és gondviselők nem azért vannak a világon,
 495     Els|                mindaddig gróf, amíg ki nem sül, hogy nem az.~– Hadd
 496     Els|            gróf, amíg ki nem sül, hogy nem az.~– Hadd jöjjön be!~Azért
 497     Els|                jöjjön be!~Azért Blanka nem zavartatta meg magát az
 498     Els|              lelte, úgy látszott, hogy nem talált bele a tervébe. Reggelizőasztal
 499     Els|            elfeledtem, hogy az olaszok nem tudnak magyarul. – Grazie! – (
 500     Els|            metaphysice áll, de physice nem. Az olasz a magyar szöveget