Part

 1     Els|               vonulhasson, azt kérdezve tőle:~– Ön Rómába utazik? (Mintha
 2     Els|               férjem a jámbor, nem kell tőle félnem, hogy megölel. Én
 3     Els|             nincsen feltámadás; elveszi tőle a napvilágot, a levegőt,
 4     Els| impertinenciával élt, hogy azt kérdezte tőle:~– Talán az ön helyét foglaltam
 5     Els|              hercegnő.~– Igen. Én félek tőle.~– Ön fél?~– Félek, hogy
 6     Els|                nőket?~Kíváncsi volt ezt tőle megkérdezni.~Mikor a fedett
 7     Els|                 már, s akkor megszökött tőle; elhagyta az oltár előtt.~
 8     Els|            ember volt, sohasem hallotta tőle, hogy „imádkozni” annyit
 9     Els|              borzongással rázkódnak meg tőle, s szemöldeiket összevonva
10     Els|           hússal.~Gábor úr visszahőkölt tőle.~– Dejsz akkor én ebből
11     Els|             tett bele.~– Ne ijedjen meg tőle, bátyám! Mondja, hogy „Cannibal
12     Els|                és maraszt. Fáj megválni tőle, mint egy kedves álomtól.~
13     Els|                 mentül messzebb távozik tőle, annál magasabbá válik annak
14     Els|       traktálnák meg. Nagyon húzódozott tőle, azt mondta, hogy mi jogon
15     Els|               férfitól, aki azt kívánja tőle, hogy legyen nő – egy más
16     Els|               azután egy levelet hoztak tőle, melyet az utánuk jövő postillionnak
17     Els|                 nőnek, s ez meggyógyult tőle. Ez az edessai kép.~Manassé
18     Els|                rajta. Most már nem félt tőle. A csodatevő ereklyékből
19     Els|          Blankát, ki, hogy el ne tépjék tőle, két kézzel kapaszkodott
20     Els|            hercegnőt Manassé, azt kérdé tőle:~– Nem fáradt ön ki, hercegnő?~–
21     Els|               volt rá nézve: megrettent tőle, reszketett. A lelkesedés
22     Els|                 szánta őt, visszaborzad tőle a jó szíve, mint egy gyilkosságtól.
23     Els|              elront mindent.~– Nem kell tőle félni. Csak a régi cimbora
24     Els|             előtte; mindenki azt akarta tőle megtudni, hogy mi történik
25     Els|                a karjába kapaszkodni, s tőle oltalmat követelni, akit
26     Els|                  egy szolgát; elfogadom tőle az ön utasításait, de ettől
27     Els|              vár a hercegnő? – tudakoló tőle, amint az ajtón kiléptek,
28     Els|               Azt hitte, a hercegnő fél tőle, hogy a régi iszonyat hatása
29     Els|               arcáról, hogy nem hisz el tőle a hercegnő semmit, akár
30     Els|                 peréért.~Vegyünk búcsút tőle, s aztán hadd vigye magával
31     Els|     hallucináció. Érzékei tévednek. Fél tőle, hogy ha valakinek elmondja,
32     Els|                szoktak adni, csaljam ki tőle a veszedelmes hamisítványokat.~
33     Els|              szépszerével meg nem lehet tőle kapni a fenyegető eszközt,
34     Els|                  S egyúttal megkérdezte tőle, hogy mi a keresztneve.~
35     Els|                 hercegnő, kérdezzen meg tőle ám maga! – szólt a grófnő
36     Els|                 kerestem? – kérdé aztán tőle Blanka.~– Egyik okom az
37     Els|                 magától el ne utasítsa. Tőle tudtam meg, hogy ma éjjel **
38     Els|          lehetett a kocsiajtót becsukni tőle.~Ekkor a kísérő férfi közbelépett,
39     Mas|       tudományból? Nézzük, mit tanultam tőle? Aztán majd meglássuk, hogy
40     Mas|       szemérmetes prüdéria azt kérdezte tőle, hogy tudott »ily« alakban
41     Mas|                 is, s amint elfordítják tőle fejeiket azok mind, akik
42     Mas|          élőknek fogják ezután is kérni tőle, hogy nyissa meg előttük
43     Mas|               nél elhelyezte, azt kérdé tőle, hogy nincs-e elfáradva.~
44     Mas|                 megteszi, amit kívántál tőle.~– Szegény Áron! Ha elfogják?~–
45     Mas|            szabad az út. Búcsút se végy tőle, hanem fuss!~– De én Erdélybe
46     Mas|           lábait úgy, hogy nem lehetett tőle tovább menni.~– Mondok egyet,
47     Mas|                 van a szekéren; megijed tőle.~Erre a palánkon belül nagy
48     Mas|               sem volt, hogy megijedjen tőle.~Zenóbia a nyergében maga
49     Mas|               bennlevők ki nem vehették tőle egymást, kivált akik a verőfényről
50     Mas|             jobban.~Egészen felfrissült tőle. A gyermek készen volt újra
51     Mas|              félne, hogy valaki elveszi tőle, amit talált. S valóban
52     Mas|               az országot megszabadítsa tőle.~Egy este, mikor ismét találkozót
53     Mas|                eszik, bizony véres lesz tőle a szája.~A tanár úr ezt
54     Mas|                   Mi ketten” ne féljünk tőle – szólt ravaszul hunyorogva
55     Mas|             zseniális kölyök!~– Kitelik tőle ilyen escroquerie.~– Hanem
56     Mas|                 Adieu!~A herceg sietett tőle menekülni.~S aztán hajtatott –
57     Mas|     gyönyörűséges szép fúriát, s kapott tőle a kísérletért egy irgalmatlan
58     Mas|      megharapnék most valakit, meghalna tőle, mint a csörgőkígyó fogától.
59     Mas|            másnak mondanám, megrettenne tőle; ön egyedül van beojtva
60     Mas|        feleségül. Más nő irtózott volna tőle.~– Most következik az a
61     Mas|        eljönnek-e ők? – kérdezé egyszer tőle Blanka.~– Állunk elébük! –
62     Mas|              Sem ígéretben elhanyatlás.~Tőle fejünkre szálljon áldás!”~
63     Mas|           egyszer. Úgyse tanulja azt el tőle senki.~– Ha az én szép ángyikám,
64     Mas|                 is csak most tudott meg tőle. Eddig titkoltak előtte
65     Mas|               innen vonszolj ki. Tartok tőle, hogy a torockóiak előjönnek
66     Mas|               jótéteményt kéri ezt most tőle. Megalázva, megtörve, ördögi
67     Mas|            kezeit.~Blanka pedig elvonta tőle a kezeit.~– Ne címezzen
68     Mas|                az botrány lesz? Ne félj tőle. Én beszélni akarok veled.
69     Mas|               lakására. Az azt kérdezte tőle, hogy nem akar-e elébb vacsorálni.