Part

 1     Els|       kölcsönben résztvevés végett. Engem egy válóperem hajt ide.~–
 2     Els|           olyan kedves lénytől, aki engem elűzött, megtagadott, máshoz
 3     Els|    bizonyosan a mennybe megy, ahova engem valószínűleg nem eresztenek.~–
 4     Els|            februárban.~– Akkor vitt engem a házához Cagliari herceg,
 5     Els|             hölgyeket kísérd, hanem engem vezess, mint hazámfia, barátom;
 6     Els|            egy groteszk zűrzavar.~– Engem, megvallom, hogy nagyon
 7     Els|             nevem van írva. Dobj el engem: – s maradj »ilyen« gazdag!”~
 8     Els|            olyan deliciával, amitől engem a hideg kilel, ha a tányéromra
 9     Els|            valami baleset történik, engem büntessenek meg? – kérdé
10     Els|           Manassé mosolygott.~– Nem engem, hanem azt a festőt, aki
11     Els|            nem teszi. Ez különít el engem és maroknyi híveimet az
12     Els|        avatva a magas politikába, s engem minden este informál a nagy
13     Els|             A hercegnő nem nézne le engem, ha rangjabeli volnék. Az
14     Els|           önt fiává fogadja?~– Hogy engem fiává fogad.~– S ugyan mi
15     Els|   háziasszony a belépőt. – Az, hogy engem nem látogat meg, még csak
16     Els|           mindennap eljárok oda. Ön engem nem vett észre, mert nem
17     Els|          Cseréljünk! Aztán híjon ön engem Blankának, én meg önt Rozinának.~
18     Els|       mindent tud.~– A tömeg látása engem is ellankaszt. Nálam egészen
19     Els|          aztán el akar tűnni, akkor engem szólít meg, csipkedően faggatni
20     Els|         asszony, kezeit tördelve. – Engem az utcán megtámadnak, lakásom
21     Els|            És mégis így büntetsz te engem, aki porszem vagyok teelőtted!~
22     Els|          hogy én ma önt kerestem?~– Engem? Hol?~– Cittadino Scalcagnatónál.
23     Els|           mi oka volt a hercegnőnek engem felkeresni?~– Az, hogy „
24     Els|       között. S ön nem akarta, hogy engem is agyonverjenek, s aztán,
25     Els|     szívszakadva kérte:~– Vigyen ön engem is magával innen!~Az ifjú
26     Els|   korona-tövisből? Nem kötelez-e ez engem az ittmaradásra?~– Én bizony
27     Els|          grófnő? Arra kérem, vigyen engem is magával. Ön mellett megszabadulhatok.~
28     Mas|        mondta azt: „Eredj! Hagyj el engem!” Ha azt mondta volna neki: „
29     Mas|             meg, hogy mire tanított engem a szép Cyrene: „Ha tudnád,
30     Mas|        hogyan tudnál te elcsábítani engem. Engemet! Te! – Beszélj
31     Mas|             szakít félbe.~A nő, aki engem oda követ, kiállja a mártírok
32     Mas|            farkasüvöltés közt kísér engem úttalan hegyhátakon keresztül,
33     Mas|           városok lángja. A nő, aki engem oda követ, még batyut is
34     Mas|           együtt. – És a nőnek, aki engem oda követ, szeretni, tisztelni,
35     Mas|         jóvá tenni kell a nőnek, ki engem oda követ; úgy, ahogy én
36     Mas|         igazságszeretetben is? Akik engem mártíréletre, mártírhalálra
37     Mas|  aranykulcsait. S úgy látszik, hogy engem becsül annyira. Már ezen
38     Mas|           is a farkával akart volna engem megharapni. Körös-körül
39     Mas|        énnekem hiába lármázol; mert engem meg nem térítesz. Én beszélek
40     Mas|        vezetni. Az ugyan elvesztene engem egy kanál vízben; de a te
41     Mas|             Zenóbia, kérlek, tegezz engem, s beszélj velem magyarul.
42     Mas|             Ki van itt? Ki háborgat engem?~– Két idegen férfi meg
43     Mas|             Mivel látogatsz még meg engem? Minő csapást mérsz még
44     Mas|             hallottad?~– Taníts meg engem erre az énekre.~– Meg akarod
45     Mas|       rontsuk el vele a mulatságot. Engem nem kerget senki. Most „
46     Mas|           akarom nyerni a tieteket. Engem már bemutattál ezeknek az
47     Mas|              takarták el arcát.~– Ő engem megölt. Ő sok olyant tett,
48     Mas|     mosolygó arccal Anna. – Nem Iát engem senki kisírt szemmel; nem
49     Mas|             osztod azt a dühöt, ami engem képessé tesz arra, hogy
50     Mas|       iszonytatót vesztettem benne. Engem ez a politikai nagy hazárdjáték
51     Mas|            viselsz.~– No, de látod, engem nem koncoltatott föl.~–
52     Mas|             te cigárédból, Manassé. Engem előtted visznek!~A szelelőlyukon
53     Mas|        Manassé – szólt az alakos –, engem óhajtottál megismerni. Itt
54     Mas|           térdeim alól a rudat, ami engem farkasgúzsban tart, aztán
55     Mas|             a kezeit.~– Ne címezzen engem grófnénak, én vasárusné
56     Mas|              hogy az a község, mely engem tagjává fogadott, istentagadók
57     Mas|        vérükkel megvédelmeztek; kik engem, a világból kitaszítottat,
58     Mas|             földön szeretek, s akik engem igazán szeretnek – s írjak
59     Mas|             S megtiltom önnek, hogy engem tovább is az én ügyemben
60     Mas|              A szép Cyrene nem akar engem elfogadni!” – mondá magában
61     Mas|             Márkinő tudja már, hogy engem Bécsből kiutasítottak.~–
62     Mas|        szemközt. A parterre-en most engem az a rendőrbiztos, akit
63     Mas|           Az a derék ember, ki most engem odalenn mennyen, földön
64     Mas|         várakozó. – „Te meg akartál engem csalni! Majd meglássuk,
65     Mas| megemlegessék azt a napot, amelyben engem visszaajándékoztak ennek
66     Mas|      felkelve az ágyból. – Ne ápolj engem. Ebcsont beforr! Ne fáradj
67     Mas|             szentség, aki megvédett engem a te haragodtól, megvéd
68     Mas|            van egy kis jussom. Hisz engem is temetnek akkor. Azután
69     Mas|           megloptam; ő pedig megölt engem. – Úgy kell. – Megdöglöm. –