Part

 1     Els|                  a maga emberével.~– Úgy tudom, hogy a római kúria most
 2     Els|                  ésszel:~– Akkor hát meg tudom oldani azt a rejtélyt is,
 3     Els|              megy. Azt mondta, Milánóba. Tudom bizonyosan, hogy hazudott.
 4     Els|            énekel a gyilkosság után. Nem tudom, az útitársunkból mi lett.~
 5     Els|               név, hogy én azt össze nem tudom szedni így könyv nélkül –
 6     Els|               szépen volt írva. Ezt mind tudom. Hanem azért mégis jó lesz
 7     Els|                  C, c, c, c, hn!~– Odáig tudom – vágott eléje Gábor úr –,
 8     Els|          elintézendő ügyeim is vannak.~– Tudom, igenis; majd odalenn a
 9     Els|                az ördöngös Manassé!~(„Én tudom!” – mondá magában a hercegnő. –
10     Els|                az ördöngös Manassé.~(„Én tudom!”)~Alig is várta, hogy egyedül
11     Els|            egyszerűséget szeretem.~– Azt tudom. De ön Cagliari hercegnő;
12     Els|                 lássák. Ön ez ajánlatot, tudom, hogy visszautasította volna.~–
13     Els|           Cagliari herceg már itt van.~– Tudom. Találkoztam vele. Megszólított,
14     Els|                őneki kedveznek.~– Ezt is tudom.~– Kitől?~– Óh, nekem vannak
15     Els|                  fogja tudni, mint ahogy tudom én. Folytatása nem lesz
16     Els|           ezüstforintot móringolt.~– Nem tudom. Bátyáim készítették a házassági
17     Els|                Én csak aláírtam; azt sem tudom, mi van benne.~– A válóperben
18     Els|               köthetem önnek, miután jól tudom, hogy egy kettőnk között
19     Els|                 ember mondhatta önnek! – Tudom, ki az! – Bosszút fogok
20     Els|                vagy elégtételt, vagy nem tudom mit keressek önnél. Minthogy
21     Els|              Ennek a hasznát valóban nem tudom megítélni.~A vendégúrhölgyek
22     Els|                 Az elsőt azért nem, mert tudom, hogy az a fiatal festő
23     Els|          másodikat pedig azért nem, mert tudom hogy ön is imádja azt a
24     Els|                   Ön már azt is tudja?~– Tudom, mert az én cselédjeimet
25     Els|             kérdé Blankától.~– Nincs; de tudom azt könyv nélkül.~– Játssza
26     Els|                 S ön elálmosodott rajta. Tudom.~– Ön mindent tud.~– A tömeg
27     Els|           azokból azután én könyv nélkül tudom, hogy az a cigányleány abban
28     Els|                    Tehát eljön ön?~– Nem tudom, hogyan tartanám cselédeim
29     Els|                Én csak a bolognai esetet tudom, ahol a polgárok addig hirdették,
30     Els|                  az olajjal.~– És én úgy tudom, hogy nagy tüzet kevés víz
31     Els|               pap.~– Én pedig bizonyosan tudom – szólt a tábornok.~– Maradjon
32     Els|                  egy sorba emelik. – Nem tudom, miért teszik? Én piemonti
33     Els|                 Tehát, „jó barátom”? Nem tudom, említettem-e hogy minden
34     Els|                de most az sincs itt. Nem tudom magam összekapcsolni a ruhámat.
35     Els|              cittadino Scalcagnatót. Az, tudom, nem engedi azt a zsibvásárra
36     Els| visszakerüléseért? Azt bizony én meg nem tudom mondani.~– Én sem! – szólt
37     Mas|              Nagy bolondot tett akkor.~– Tudom, de azt előre megmondtam,
38     Mas|                írtál leveledben, azt nem tudom, csak annyit mondott a küldöncöm,
39     Mas|                az öreg Matuzsálemet; úgy tudom, hogy egy unokája is van;
40     Mas|                  velünk vezetőül; az úgy tudom, hogy keresztyén, és nincs
41     Mas|                 elmondja hétszer. Én nem tudom többször, mert a szívem
42     Mas|                 még poétává is lesz. Nem tudom, holnap miféle hazugságokkal
43     Mas|                 kivonult. Merre? Azt nem tudom. De megtörténhetik, hogy
44     Mas|     hegyszakadékokon keresztül.~– Nem is tudom, hogy tehette azt meg ember?~–
45     Mas|              szabad tenni – és én mégsem tudom őt gyűlölni. „Tegnap még
46     Mas|                 szúró lámpafénytől.~– Én tudom, hogy ő becstelen! – szólt
47     Mas|                  keblére vonva.~– Azt is tudom. Az egész világ áll közöttünk.
48     Mas|                itt Torockón.~– De én nem tudom, hogy van-e nekem pénzem?~–
49     Mas|                  hogy szóljon.~– No, már tudom, hogy miben mesterkedtek?
50     Mas|                most az az asszony?~– Nem tudom – szólt a herceg, arcát
51     Mas|               táncoljon. A fiatalság nem tudom, hogy járja el a lakodalmon
52     Mas|                  vesz el!”~– Bizony, nem tudom én, hogy voltaképpen mondta-e
53     Mas|                 elég volt”. Különben sem tudom, hogy mi lett volna belőle,
54     Mas|              attól reszkessetek!” Ma már tudom az értelmét a szavának.
55     Mas|                  Abrudbányát.~– Ezt mind tudom. S hogy azzal az Erdélyben
56     Mas|                   hanem a lelkeden, ahol tudom, hogy mi fáj. E legutolsóért,
57     Mas|             testvéri csók, mint ahogy én tudom? Ha ezt úgy tudnák azok,
58     Mas|              amit a hitszegőnek adott!~– Tudom. Benne van a neve a húgodnak.
59     Mas|               fegyvert fogtam.~– Már nem tudom – szólt a barátságos úr
60     Mas|                  Az uram nincs itthon.~– Tudom. Nagyon jól tudom. Nagysád
61     Mas|              itthon.~– Tudom. Nagyon jól tudom. Nagysád valóban egy heroina.
62     Mas|                 miről? Azt még magam sem tudom. Talán meg hagyom magam
63     Mas|          szabadsághősök. Én adófizetőddé tudom tenni az egész világot.
64     Mas|                 és prestidigitateur. Mit tudom én, mit akarok veled beszélni?
65     Mas|         rettenetes élet! Mit teszek? Nem tudom még. – De az irtózatos lesz. –
66     Mas|              temetnek akkor. Azután majd tudom, hogy mit teszek. Az én