Part

 1     Els|            neve az ön nővérének?~– Anna.~– Ön kölcsönadja nekem
 2     Els|            állt bosszút – Annáért?~Anna: testvér; tehát szeretett
 3     Mas|        volt; míg az ikertestvéred, Anna is azt tette, hogy egy felhívást
 4     Mas|      Bertók bátya, a legöregebb és Anna, Manassé ikernővére.~A két
 5     Mas|           hasonlít. – Tehát ő most Anna öltönyeit viseli.~És viselte
 6     Mas|            az esküvő után váltják.~Anna segélyére akart sietni Blankának;
 7     Mas|       virágszálunk.~Mire Blanka és Anna szerelmesen megölelték egymást.~
 8     Mas|          Áron! – csattant fel erre Anna, s meghajítá bátyját egy
 9     Mas|    Blankának semmi rosszat – mondá Anna –, de Manassé bizonyára
10     Mas|           van egy lelkünk? – mondá Anna, s aztán kezét az asztalon
11     Mas|  Megismerkedett a könyvekkel, amik Anna asztalán sorba voltak rakva.
12     Mas|     hímzeteket kutatta föl. Azután Anna kanárimadarával ismerkedett
13     Mas|  valahonnan társnéja rajzmappáját. Anna igen szépen rajzolt, akvarelljei
14     Mas|         végignézni. Hiába unszolja Anna a lefekvésre. „Késő már
15     Mas|            hogy ott is üldözze őt!~Anna észrevette Blanka arcán
16     Mas|     szánalommal és megrettenéssel.~Anna ágya szélére roskadt, s
17     Mas|            titkos suttogás hangján Anna. – Asszonyok vannak itt,
18     Mas|            Blanka.~– Igaz! – mondá Anna, arcát a tenyerébe nyugtatva. –
19     Mas|              rebegé Blanka, leülve Anna mellé s annak fejét a keblére
20     Mas|         szólt fellángoló szemekkel Anna. – Azt nem remélem, hogy
21     Mas|              szólt mosolygó arccal Anna. – Nem Iát engem senki kisírt
22     Mas|      testvérét, mint ő, a szerető!~Anna pedig elkomolyult.~– Tán
23     Mas|         beleköltözködni.~Blanka és Anna egész hajnalig nem aludtak
24     Mas|       fogja kényszeríteni, ahol őt Anna akarja látni, az Manassé
25     Mas|       Pihenj még, édes – súgá neki Anna –, ez még csak az „első
26     Mas|             Jó egy óra múlva aztán Anna ébreszté fel őt.~– Most
27     Mas|       Székelykő fölött, s most már Anna vánkosaira sütött az.~Torockón
28     Mas|            háznál, mikor Blanka és Anna hálószobájukból előjöttek.
29     Mas|          harcias csapat. Blanka és Anna a parkot átszelő patak hídjára
30     Mas|           életében.~– Látod – mond Anna –, ez a mi Scala-színházunk!~
31     Mas|               Úgy van! – felelt rá Anna büszkén.~Az ünnepélyes ájtatosság
32     Mas|           meg ne tennék.~Blanka és Anna szaván fogták szegényt.~
33     Mas|        gunyoros nevetéssel fordult Anna húgához, hozzája intézve
34     Mas|             A zalatnai napok után!~Anna fehér lett, mint a fal.~
35     Mas|         arca az örömtől ragyogott.~Anna már tudta, hogy mit jelent –
36     Mas|           nyoszolyójával: az egyik Anna, a másik Susa néne. Rebeka
37     Mas|          hangját, néma volt; hanem Anna, ki nyomában jött, felsikoltott,
38     Mas|         aki nekünk vendégünk most.~Anna visszafojtá erőszakkal a
39     Mas|        merte ez arcot megcsókolni. Anna, Áron, Manassé tudják, hogy
40     Mas|        szép májusi délután Blanka, Anna, Manassé és Áron haladtak
41     Mas| paradicsomunk lángba borul – mondá Anna.~– Én már minden félelmes
42     Mas|       Csegezi várat – indítványozá Anna. Leány volt még, kíváncsiabb.~–
43     Mas|           az egy helyben maradást; Anna a hátuk mögött levő sziklaomladék
44     Mas|         oly iszonyú tekintet, hogy Anna Blanka elé veté magát, mintha
45     Mas|         Isten atyám! – sikolta föl Anna. – Mit tettél, Áron? Ha
46     Mas|         fogyja dönteni, hogy vajon Anna imájának volt-e nagyobb
47     Mas|          volna egy embert! – szólt Anna szemrehányó, síránk hangon
48     Mas|          gondoltunk? – súgá Blanka Anna fülébe.~– Egyre! – sóhajtá
49     Mas|         csillagos éj vezette haza.~Anna az éjjel a lefekvés előtt
50     Mas|    homlokát megcsókolta.~Testvére, Anna tudott az arcvonásokból
51     Mas|        elborult arccal mondá:~– Ez Anna húgomé volt, amit a hitszegőnek
52     Mas|           ülve várták őt Blanka és Anna. Ott vártak rá az árokparton,
53     Mas|           gondozás terhe Blanka és Anna között.~Anna valóságos rabja
54     Mas|       terhe Blanka és Anna között.~Anna valóságos rabja volt a két
55     Mas|       újabb divat szerint. Az mind Anna dolga volt. Ő annak a két
56     Mas|  gyermekörömeikben részt vegyen, s Anna, a hajadon végezte az anya
57     Mas|          sírt is.~Ekkor közbeszólt Anna. Neki volt az egész családban
58     Mas|       léphet.~Manassé kezét nyújtá Anna húgának.~– De hátha elviszik
59     Mas|           fán, ne vele osszam meg?~Anna mélyen felsóhajtott, s két
60     Mas|          azt, s sietett lecsókolni Anna szemeiről a könnyeket. –
61     Mas| fájdalmasan lepte meg Manassét, az Anna volt. A leány a sír felé
62     Mas|       Egyedül akar vele szólni. És Anna még akkor is mosolygó arcot
63     Mas|       magát.~Manassé bejött hozzá.~Anna keblére vonta testvére kezét.~–
64     Mas|    elpusztítottál!”~És beteljesült Anna óhajtása is, hogy vissza
65     Mas|        együtt temessék el.~Vajdárt Anna koporsója állítá meg.~Most
66     Mas|            be a házat. Végigzuhant Anna koporsója mellett, s homlokát