Part

 1     Els|      kívánnám.~A szép szobor arcán annyi változás történt, hogy szemöldei
 2     Els|      holdszigeten minden ember bír annyi tudománnyal, amennyire az
 3     Els|    Sajnálom! – szólt Zimándy úr. – Annyi idegen közönyös ember között
 4     Els|         abba a nagy sírba, amelybe annyi nagy emberek, országok,
 5     Els|            C, c, c, c, c, c! Nincs annyi millió forint! S még éppen
 6     Els|        Csak nem képzeled, hogy ami annyi igazhívő spanyol hercegnek
 7     Els|        szemesé a vásár” – mert hát annyi jegy van kiadva, mint amennyi
 8     Els|            A csodatevő ereklyékből annyi erőt merített, hogy már
 9     Els|           elég volt a dicsőségből: annyi szent dolgot vett már be,
10     Els|           az égbe.~Ez a pálmalevél annyi volt neki, mint egy egész,
11     Els|           Mikor hazaért, alig volt annyi ereje még, hogy szobájába
12     Els|        mensa.~– Ugyan ne fecsegjen annyi hiábavalóságot, hanem értekezzék
13     Els|      megmondja Dormándyné otthon.)~Annyi bizonyos, hogy védence könyörgő
14     Els|         aki már ily fiatal korában annyi szenvedésen ment keresztül.~
15     Els|          azon bámulatos dolog volt annyi szót elvesztegetni. Tehát
16     Els|        gyorsabban cserélhesse meg. Annyi udvariasságot mégis ismer,
17     Els|     válasszak?~Ez már sok volt! Ez annyi, mintha a kalitkába zárt
18     Els|         saját vagyona után is volt annyi, mint amennyi a herceg részéről
19     Els|         csak bosszút állnak.~Hanem annyi rossz tudomány között mégis
20     Els|  cselédséggel együtt hatvanöten.~– Annyi szál gyertyát kell számukra
21     Els|           vegyek öntől. A hercegnő annyi kegyességgel volt hozzám,
22     Els|            demokrata férfiú. Hanem annyi esze mégis van a polgártársnak,
23     Els|           útra.~És Manassénak volt annyi önmegtagadása, hogy le ne
24     Els|          de nem jut eszébe, ki az; annyi bizonyos, hogy parancsoláshoz
25     Mas|        kezét, fél lábát; miért jár annyi asszony gyászruhában az
26     Mas|             s kierőszakolt a kőből annyi termőföldet, hogy fát ültethetett,
27     Mas|               Hát a lófőnek is van annyi esze, hogy ki tudja kálkulálni,
28     Mas|          lesz Kolozsvárott, s arra annyi tordai cserzővarga, mézeskalácsos,
29     Mas|        véneknek lehetett volna már annyi eszünk, hogy tudtuk volna,
30     Mas|          létére lehetett volna már annyi esze, hogy ne futott légyen
31     Mas|          háromszáz puskások. Éppen annyi, amennyit Thermopylaenél
32     Mas|           tudja őrizni; azért tart annyi kutyát. S ha meghallja a
33     Mas|           megadjuk a bérét.~– S ha annyi siklus aranyat adnátok,
34     Mas|         ide, s hogy maradt meg itt annyi ritka délövi növény? – jegyzé
35     Mas|        legyőzni. Végre őt is, mint annyi mást, csak a szerelem ejthette
36     Mas|   dohányfüsttel, amit ahány ember, annyi pipa tömörített egy lapáttal
37     Mas|            Százesztendős az már, s annyi idő óta tartja erős járma
38     Mas|       sáncfala fönnáll még, amiről annyi hősrege beszél, annyi népmonda
39     Mas|       amiről annyi hősrege beszél, annyi népmonda dalol még. A magyar
40     Mas|       Blanka nagyon örült.~– Volna annyi pénzem, hogy megvehetnék
41     Mas|     házasság lesz, s számított rá.~Annyi célt elért vele, hogy a
42     Mas|           őket a kelepcébe, amiben annyi más ember otthagyta az életét.
43     Mas|     útjokat. Erdély felé tartanak, annyi bizonyos. Ott a hegyek között
44     Mas|           akarják önt meglátni. Ez annyi, mint szellemileg halálra
45     Mas|         kamatot; valóságban ötször annyi az.~(Ez súlyosítja a vádat!)~–
46     Mas|            elő. S ez éktelen pofán annyi büszke önérzet ragyog, mint
47     Mas|       Blanka megtudta belőle, hogy annyi balsorsában két hatalom
48     Mas|            annyit vétett, s akinek annyi meg lett bocsátva!~A következő
49     Mas|         találta. Hát valahány ház, annyi szokás!~Az bizony csupa
50     Mas|     napfölkölte előtt visszatérsz, annyi százast kapsz azonfölül.~(
51     Mas|      fiatal vállalatára; egyszerre annyi betanult munkást elveszteni!
52     Mas|            sem tud már eligazodni, annyi új világot talál maga előtt.~
53     Mas|        feladatot elvégezni, amihez annyi vigyázat, éberség, utánlátás,
54     Mas|         hiszi, hogy van a világnak annyi milliója, amennyiért én
55     Mas|           jut belőle egy katonára. Annyi földet bizony megehetik,
56     Mas|               De hisz az nem igaz! Annyi gyárunk van, hogy a földet
57     Mas|          mellékes kérdések fölött. Annyi ideig, amennyi elég valakinek,
58     Mas|           eddigiek megrostálásával annyi időnek kell eltelni, amennyi
59     Mas| temetkezési helye. Ahány ciprusfa, annyi sír. – De a föld alatt nem
60     Mas|     alkalom a bosszúra! Megtorolni annyi szenvedést azokon, akik
61     Mas|         ember gyűlöl, mi vár reám? Annyi, mintha az életet magát
62     Mas|            A kísérő biztosnak volt annyi gyakorlati esze, hogy amint „
63     Mas|          abban a szobában, melynek annyi nehéz emléke súlyosult lelkére.
64     Jeg|        népfaj hitében találva föl, annyi üldöztetések, véres kínok