Part
1 Els| néma szerepre? Talán fáj nekik valami abban az ismeretségben?~
2 Els| ismét visszatérjek oda. Ami nekik munka, az nem az én munkám,
3 Els| szabadalmakat nagy királyok adtak nekik, azt a „kiskirályok” elszedegették
4 Els| Istent tisztelni, ahogy nekik jobban megközelíthető, s
5 Els| talizmánjuknak kell lenni, ami nekik kincseket terem.~– Úgy van,
6 Els| ami csak azért sikerült nekik, mert az épület egy helyben
7 Els| a bambinóhoz, s elmondá nekik a szép legendákat, amik
8 Els| egy-egy levélkét engedjenek nekik elvinni az apostolok ültette
9 Els| s aranytálból ételt oszt nekik: ráklevest és sült halakat.
10 Els| ez kissé nehezebben ment. Nekik a tribünt emelő keresztgerendázat
11 Els| az ételek nem tetszenek nekik. S a suttogó párnak ezúttal
12 Els| Zimand!~A megnevezés után int nekik, hogy kövessék.~Ez azt jelenti,
13 Els| fogalmuk sem volt arról, amit nekik beszéltem; Pontiustól Pilátushoz
14 Els| azokhoz nagyon kívánatos lesz nekik is csatlakozni.~És így a
15 Els| gyilkosaira: „Bocsáss meg nekik, atyám; mert nem tudják,
16 Els| az ő férjét. Ki vehetné nekik rossz néven? – Blanka lassanként
17 Els| saturnáliába, s mutogatják nekik a gyilkost: „Ilyen légy,
18 Els| őket megszidni. Azt mondta nekik, hogy menjenek már most
19 Els| lettek azáltal, s elkezd nekik szónoklatot tartani.~– Ejh!
20 Els| megy.~Manassé előmutatta nekik a menlevelet, mind a magáét,
21 Els| férfiaknak; úgyis kevés van nekik. Legyen az én lelkemen az
22 Els| És ez boldogság volt nekik. Nem mondták egymásnak,
23 Mas| hangon, suttogva kezdett el nekik kegyes oktatásokat tartani;
24 Mas| tartani; szemrehányásokat tett nekik számtalan gonoszságaikért;
25 Mas| közéjük toppansz. Tudod, hogy nekik is lőttél egy bakot?~– Lássam!~–
26 Mas| fogja, te még viszesz oda nekik egy új, leendő özvegyasszonyt.
27 Mas| uralkodjanak rajta. Csakhogy adott nekik hozzá csoda lelkierőt, tűrni
28 Mas| már öt óra után lemegy, s nekik eddig a Hesdád-völgyben
29 Mas| Kérdeztek, és én mondtam nekik rá igazat. Kértem tőlük
30 Mas| a békességet, s kínáltam nekik érte megfelelő árt.~– Miféle
31 Mas| fegyvereinket lerakjuk, és átadjuk nekik?~– Annál értékesebbet.~–
32 Mas| Egy igaz szóval. Elmondtam nekik a csodakút melletti égő
33 Mas| jelzőtűznek vették, s ez a tévedés nekik nagy kudarcot okozhatott
34 Mas| vándorolnak Torockóra, s ott adnak nekik ingyen kenyeret és tudományt.~
35 Mas| mesebeli tündér kölcsönöz nekik erre elég gazdagságot? –
36 Mas| menekülni?~Legközelebb van nekik Torockó.~Tovább! Tovább!~
37 Mas| lakodalmi öltözetekről, s ő adta nekik a tanácsot, milyen hímzést
38 Mas| másvalakire gondolt.~– Elküldted nekik a meghívónkat?~– Hogyne
39 Mas| aztán az egyház embere tart nekik egy olyan beszédet, hogy
40 Mas| Milyen nagy örömöt szerzett nekik vele! – Blanka álmai paradicsomában
41 Mas| bandát; azt mondták, hogy nekik jobban kell a háborúban
42 Mas| két hölgy átlátta, hogy nekik oda csakugyan lehetetlen
43 Mas| táborban, kik azt megmondták nekik.~Egy egész város a siralomházban!~
44 Mas| otthon várnak reád, mondd meg nekik, hogy láttál ma. Mondd meg
45 Mas| hogy láttál ma. Mondd meg nekik, hogy az oláh „cine mintyés”.
46 Mas| vittem oda. Akkor megígértem nekik, hogy még egyszer visszatérek
47 Mas| jövök üres kézzel, adok nekik valamit. – Eljöttem, megadom.
48 Mas| Eljöttem, megadom. Téged adlak nekik vissza, Manassé. Téged,
49 Mas| megért tizennyolc forintot. Nekik az gazdagság volt, éltek
50 Mas| egész jó lélekkel, hogy ez nekik nem szól, s láttak a maguk
51 Mas| mennyivel is kerül többe nekik maguknak a produkált iparcikk,
52 Mas| az indokolás! Ha tetszett nekik egyszer a puska, tessék
53 Mas| egyszer a puska, tessék nekik másodszor is.~Az az egy
54 Mas| van miből vesztegetnem, nekik pedig nincs.~– Óh! – kiálta
55 Mas| rendbeli tapasztalás tanácsolta nekik Blankát ki nem ereszteni
56 Mas| igazat. Én bebizonyítottam nekik, hogy a végrendelet záradéka
57 Mas| megbántani. Előadom a dolgot nekik, úgy, ahogy van. Majd meglássuk
58 Mas| családtagokat, s előadta nekik nagy tréfásan a lefolyt
59 Mas| fegyvert!” volt vezényelve. Nekik a halmot kellett megtartaniok.~
60 Mas| ölni. Akkor meg kell hát nekik halni, mind! Vagy az ellen,
61 Mas| A többieknek csak halál; nekik egy sír: amelybe napról
62 Jeg| egyik a másikat szúrták le; nekik nem volt szabad fogságra
63 Jeg| városba, s annyit adtak nekik, hogy éhen meg ne haljanak;
|