Part

1001     Mas|              te haragodban csókolsz.~– Nem volt-e okom elkeseredve
1002     Mas|                okom elkeseredve lenni? Nem omlott-e abban a percben
1003     Mas|             örökké égő fénynek hittem? Nem veszett-e el a hitem az
1004     Mas|          akikkel telve van az a világ, nem jönnek eléje alkotmányt
1005     Mas|              Te jól tudod azt. Belőlem nem lehet többé más, csak az,
1006     Mas|      vallásomra.~– Készen vagyok rá.~– Nem vagy rá készen. Az én templomom
1007     Mas|                készen. Az én templomom nem átjáróház egymással találkozni
1008     Mas|               számára. Az én eklézsiám nem azilum más vallás elítéltjeinek,
1009     Mas|               templomom tornyán a gömb nem azt hirdeti, hogy „Jertek
1010     Mas|         erkölcs, könnyebb az élet, itt nem kell keresztet viselni.”
1011     Mas|           emberekből, akik az ő hívei. Nem az igékből, nem a szent
1012     Mas|               ő hívei. Nem az igékből, nem a szent könyvekből, hanem
1013     Mas|            hogy mit tesznek azok, akik nem halasztják az Istennel és
1014     Mas|             tudás által; s mindezekért nem zúgolódni, hanem örülni
1015     Mas|                egy Istent, aki mindezt nem csapásul mérte reánk az
1016     Mas|               aki a béke Istene; akkor nem fog neked fájni az én csókom.~–
1017     Mas|             osztrák partrendőrök előtt nem jó firma. A Cagliari név
1018     Mas|                Egymáshoz tartozásunkat nem tudjuk igazolni semmivel.
1019     Mas|              ne szólhassak hozzád, azt nem bírom ki. S hogy te ezt
1020     Mas|           drága bajuszodat levágd, azt nem engedem meg. Mondj mást.~–
1021     Mas|               Mi azonban azt a reggelt nem várjuk meg Triesztben, hanem
1022     Mas|          ösvényeken, amiken okos ember nem jár, átvezettetjük magunkat
1023     Mas|           Hegyhátak, amiken egy fűszál nem leng; pedig barázdákat szántott
1024     Mas|              azok egymástól, s gazdáik nem mindig vannak otthon.~A
1025     Mas|               havasi vasutak még akkor nem szelték át a sziklaországot;
1026     Mas|      sziklaországot; dörömbölő robajuk nem verte föl a hegyszakadékok
1027     Mas|           magát a sziklák oldalaiba, s nem mert túlnőni a palarétegen,
1028     Mas|         Pompéji a hegytetőn, mely soha nem volt eltemetve, mégis elmúlt.
1029     Mas|                örültek és szerettek.~S nem ölte ki hadjárat a hajdani
1030     Mas|             meghonosult gonosz járvány nem kényszeríté elhagyni falaikat.
1031     Mas|            rakott köveiket, ha szomjan nem akartak halni. A nevére
1032     Mas|             Olyan nyelven fecseg, amit nem ért senki. Ötven esztendeje
1033     Mas|              semmi emberi teremtés meg nem ért. Azon beszél a hozzá
1034     Mas|         mondásait. De két egyforma szó nem fordult azokban elő. Csak
1035     Mas|            akik megitták a sok bort, s nem akarnak fizetni.~Nem volt
1036     Mas|                 s nem akarnak fizetni.~Nem volt ott se bor, se vendég.
1037     Mas|             öreg! „Róre mityi nófiti.” Nem kell az uraságoknak semmi,
1038     Mas|              illírül is; csak beszélni nem. Csinált ágyat az uraságoknak
1039     Mas|           kínálták, de az világért meg nem kóstolt volna semmit. Ellenkezőleg,
1040     Mas|      kecskesavós zsendice.) A szavakat nem értette senki, de a hang,
1041     Mas|         Lucullus szakácsa annál jobbat nem főzött. S mikor azt látta,
1042     Mas|            szelídebb a galambnál, mert nem repül el. Hazugság minden
1043     Mas|               hát „róre mityi nófiti”. Nem is maradt ott a társasággal,
1044     Mas|       csontokra összehívta a kutyákat. Nem volt ott rajta kívül senki;
1045     Mas|       történetek voltak azok, csakhogy nem értette senki.~Mikor aztán
1046     Mas|                aztán a kalauz elaludt, nem hallgatott rá többet, akkor
1047     Mas|               minden áron belekötni, s nem engedi békével elalunni.
1048     Mas|          Visszafeleselt neki. Embertől nem érthető nyelven. Mégsem
1049     Mas|               az érthetetlen, senkihez nem szóló nyelven. „Róre mityi
1050     Mas|            amelyen arcát és kezeit meg nem moshatta.~Azután megtanítá
1051     Mas|                 a falvakat, városkákat nem őrizte senki, rendőrség,
1052     Mas|               hadseregtől elbocsátott, nem harcolni való elemek. Ezekkel
1053     Mas|            volt a tér.~A Lánchídon még nem jártak, a hajóhídon még
1054     Mas|                jártak, a hajóhídon még nem szedtek úri kinézésű emberektől
1055     Mas|             amit külső viszontagság ki nem bírt fárasztani.~– Akkor
1056     Mas|               baja, hogy a másik kettő nem várt addig rá, hanem tovább
1057     Mas|                  kiálta fel a púpos. – Nem is a pesti paraplé-revolúciót
1058     Mas|        csinálni március 15-én.~Ezeknek nem volt akkor nagyobb bajuk.
1059     Mas|             tizenötödikét, csakhogy az nem volt forradalom, mert csak
1060     Mas|                Csakhogy azt, te púpos, nem csináltad.~Ezért aztán összeszidták
1061     Mas|                kkkk betűvel; amikor az nem sikerült, egy még hosszabb
1062     Mas|        Zimándynak öt nap előtt, ez már nem találta őt Budapesten, hanem
1063     Mas|            utazási mód. Az út jó volt: nem vas, de acél; egész hónapon
1064     Mas|              de acél; egész hónapon át nem esett eső. Délre Szolnokban
1065     Mas|               Útlevél kell? Passzus?~– Nem paksus kell – válaszolt
1066     Mas|                 mirge” van.~A vendégek nem értették azt; az őr bővebb
1067     Mas|          zörögjön. A nagyságos asszony nem szívelhet semmi hangot.
1068     Mas|                ne kukurikoljanak; mert nem tud aludni tőlük.~De bármi
1069     Mas|           arcáról lehetett látni, hogy nem igen kellemetesnek jósolta
1070     Mas|              úr szobájába vezetni, aki nem is sejti, hogy valaki érkezett
1071     Mas|               megigazította magát: már nem az!) Blanka!” – s akkor
1072     Mas|              De ettől ne féljen ön. Én nem fogok se éhezni, se rongyosan
1073     Mas|        kályhában. – Ah, Blanka! Ha még nem késő, ha még van visszatérés.
1074     Mas|                olyan nagyon szenvedek. Nem akartam önt megsérteni.
1075     Mas|                akartam önt megsérteni. Nem akartam önnek fájdalmat
1076     Mas|              önnek fájdalmat okozni.~– Nem is lehet – szólt Blanka
1077     Mas|       nyugalommal –, aki boldog, annak nem lehet fájdalmat okozni –
1078     Mas|               vagyok bele. Hat nap óta nem alszom, nem eszem, nincs
1079     Mas|                Hat nap óta nem alszom, nem eszem, nincs nyugodalmam.~
1080     Mas|        elátkozott Szamos-parti házakat nem lehet soha kifűteni, mert
1081     Mas|              érzik rajta.~Blanka aztán nem nyúlt hozzá többet.~A szép
1082     Mas|             szúnyogot elfogni, s addig nem lett helyreállítva a nyugalom,
1083     Mas|         nyugalom, amíg csakugyan eléje nem hoztak egy szúnyogot, megmutatva,
1084     Mas|           elaludt. Holnap reggelig már nem lehet vele beszélni.~Blanka
1085     Mas|                elébb körülnézett, hogy nem hallgatózik-e valaki, azután
1086     Mas|              tetted volna, hogyha haza nem jössz. Tudod-e, hogy tripla
1087     Mas|       elszöktetted magaddal Rómából.~– Nem szökött. Űzték.~– De veled
1088     Mas|               becsül annyira. Már ezen nem segíthetünk.~– Jól van hát.
1089     Mas|             hogy minden állomáson főbe nem lövetett benneteket valamelyik
1090     Mas|            körül. Oda, ha csak madárrá nem váltok, be nem juttok.~–
1091     Mas|            csak madárrá nem váltok, be nem juttok.~– Az én dolgom lesz
1092     Mas|         kompromittálva van.~Ezt a hírt nem bírta el Manassé; csak leroskadt
1093     Mas|       becsületes fiú; tudjuk jól, hogy nem tartja meg magának a mi
1094     Mas|      gyermekeink számára minden nap, s nem engedi őket rongyosan járni!”
1095     Mas|              Az az egy szerencse, hogy nem férhetsz hozzájuk. Legalább,
1096     Mas|             makulányi józan eszed van, nem kíséreled azt meg. A Torockó
1097     Mas|            hogy vigye el Torockóra. Őt nem fogják föltartóztatni. Hogy
1098     Mas|              mit írtál leveledben, azt nem tudom, csak annyit mondott
1099     Mas|               rám.~– Nagyon szép. Áron nem adott levelet a küldöncnek,
1100     Mas|            kettőt. Azoknak az életéért nem adnék egy tűzkövet.~Manassénak
1101     Mas|              amíg a katolikus hitet el nem hagyta. Hanem ennek az a
1102     Mas|              megkínálta vele; de annak nem kellett.~– Tudod mit, fiatal
1103     Mas|                 Az egyik az, hogy amíg nem kénytelen az ember vele,
1104     Mas|              és szeretet, amíg férjhez nem megy; azontúl csupa szeszély
1105     Mas|               tanácsadó szeme közé; az nem vette észre a szemrehányást
1106     Mas|           bajba a két bátyád miatt. Te nem tehetsz róla, ha veszedelembe
1107     Mas|               Ne másztak volna a fára, nem estek volna le róla. Csak
1108     Mas|           hagyják őket az oláhok, vagy nem hagyják. Az első esetben
1109     Mas|              az utóbbi esetben pedig – nem kilencfelé, hanem – csak
1110     Mas|               grófnő az én kliensem.~– Nem az. Az enyim.~– No, de barátom;
1111     Mas|           asszony volt. Melyik asszony nem szenved testileg? Hisz a
1112     Mas|                nőt, kinek viszonya még nem törvényes azzal a férfival,
1113     Mas|              az.~Visszafordult. S íme, nem az árnyék volt háta mögött,
1114     Mas|             van, mint egy nyári éjjel. Nem volna-e kedved folytatni
1115     Mas|          Búcsút vennünk sem szükség.~– Nem! Nem! Nem akarok szóba állni
1116     Mas|            vennünk sem szükség.~– Nem! Nem! Nem akarok szóba állni
1117     Mas|               sem szükség.~– Nem! Nem! Nem akarok szóba állni vele
1118     Mas|                         VI.~Manassénak nem sok válogatása volt, hogy
1119     Mas|             akartalak ijeszteni, de te nem ijedtél meg.~Pedig bizony
1120     Mas|            hadteste kifelé. A szekerük nem jöhetett át a hídon a katonaság
1121     Mas|                Manasséra, sem bátyjára nem várt a közvetlen veszély.
1122     Mas|               vagy talán inkább régóta nem borotválva, ott állt nagy
1123     Mas|                két karjával – de azért nem mentek egymással birokra,
1124     Mas|             adott aztán az arcára Áron nem felet, de másfelet, s elégülten
1125     Mas|                   Ugyan szeretem, hogy nem fakadt sírva, hogy megszurkálta
1126     Mas|                szakállom. Négy nap óta nem borotválkoztam ám. Mind
1127     Mas|              fel éjszaka e sorompót, s nem evém azalatt egyebet szalonnánál,
1128     Mas|               bajom volt, hogy hagymát nem ehettem hozzá, nehogy megharagudjatok
1129     Mas|             vetette a lábait úgy, hogy nem lehetett tőle tovább menni.~–
1130     Mas|             elő a zekéje ujjából.~– Én nem szomjazom.~– De jóféle székely
1131     Mas|              fenyővíz.~– Azt meg éppen nem szomjazom.~– De én addig
1132     Mas|            megyek ám odább, amíg velem nem iszol elébb.~Manassé ismerte
1133     Mas|     elkálvinistásodott a harangozásuk. Nem tudják olyan szépen, mint
1134     Mas|             üti meg: „egy! egy! egy!”, nem úgy, mint ezek: „egy-kettő,
1135     Mas|          egykettő, bing-bang!”~– De én nem bánom, akárhogyan húzzák!~–
1136     Mas|            akárhogyan húzzák!~– Dehogy nem bánod! Tudod-e, hogy ma
1137     Mas|       harangszó után van az idő, akkor nem szokott egymással veszekedni.
1138     Mas|             veszekedés lesz. Aztán azt nem szabad ennek a gyönge ifjasszonykának
1139     Mas|              gyöngéd jószívűségétől. Ő nem akarta Blankát megszomorítani.~–
1140     Mas|            vőfélybokrétát! Mert ingyen nem tanulták be a szép menyasszony-fogadó
1141     Mas|               is tele van virággal. Ha nem hiszi, nézze ezt a piros
1142     Mas|         bennünket vezetni? – Hát akkor nem is jutunk mi el a Leányka-kőhöz!~–
1143     Mas|         megmondja az igazat – csakhogy nem egyszerre.~Most trombitarecsegés
1144     Mas|          egymást.~– Hát az ángyikádtól nem kérsz egy csókot? Te rusnya
1145     Mas|          nyújtá neki kezét.~– Ne félj, nem halok meg! – kiálta szikrázó
1146     Mas|        fenyőszál vezet keresztül. Neki nem szabad az örvénybe lenézni.~–
1147     Mas|             asszonyi szem majdhogy fel nem fedezte a kegyes csalást,
1148     Mas|            amit elhagytak.~A kocsisnak nem is igen nagy szüksége volt
1149     Mas|    becsületsértést elejbe kapással meg nem tűrni, csárdakapunál szépen
1150     Mas|         székely lófőpéldány. (A „lófő” nem gúny, hanem rangcím a székelynél.)~
1151     Mas|              ez olyan csecsemő, akinek nem tej kell, hanem vér? Biz
1152     Mas|               lenni? Semmi okos nemzet nem viszi el a bányászait a
1153     Mas|        maradékaik közül senki fegyvert nem fog, és a maradékaiknak
1154     Mas|              fiatalság égett, lángolt. Nem lehetett azt eloltani. Aztán
1155     Mas|           lehetett azt eloltani. Aztán nem is olyan háború ez, mint
1156     Mas|               no; ha a ménkű-fiatalság nem maradhatott a sarkán; de
1157     Mas|                hogy tudtuk volna, hogy nem kell a puliszkaevéshez kés;
1158     Mas|               az szidó érte; hogy mért nem üté inkább a villa nyelével?
1159     Mas|             ingyen azokon semmi nép be nem jön. Mivel pedig a két bátyádat
1160     Mas|            Meglátod, hogy a két bátyád nem esik egy sorba a tordai
1161     Mas|               De azonban ott fogták, s nem eresztették vissza. Ekkor
1162     Mas|     fenyegetnek bennünket, hogy ha meg nem adjuk magunkat, ha le nem
1163     Mas|              nem adjuk magunkat, ha le nem rakjuk a fegyvert, ha be
1164     Mas|               rakjuk a fegyvert, ha be nem bocsátjuk őket Torockóba,
1165     Mas|    testvérünket felakasztják. Mi pedig nem rakjuk le a fegyvert, és
1166     Mas|               rakjuk le a fegyvert, és nem bocsátjuk be őket, inkább
1167     Mas|               lármázol; mert engem meg nem térítesz. Én beszélek a
1168     Mas|              nevében is) vitatkozni.~– Nem veszekedem én veled, bátya.
1169     Mas|             vinnél hát haza Torockóra. Nem is rugódozom egy cseppet
1170     Mas|             sem. Hanem úgy látom, hogy nem jutunk mi oda. Gazda nélkül
1171     Mas|           holdvilágnál is meglátod. Én nem vettem eddig észre. Egész
1172     Mas|              Ezen az úton ma keresztül nem törünk. – Hanem hát azért
1173     Mas|             sötét éjszaka volt; a hold nem sütött ide le; Blanka nem
1174     Mas|              nem sütött ide le; Blanka nem tudta többé a szemeit nyitva
1175     Mas|             még nagyobb csoda volt fel nem borulása.~Egy ízben a keserves
1176     Mas|                Blanka hátratekintve. Ő nem tudta azt, hogy azok jelzőtüzek,
1177     Mas|         szomszéd a másik kiáltását meg nem hallja. Három temploma van;
1178     Mas|            Különös jó faj. De Ciprianu nem ád belőle senkinek, se pénzért,
1179     Mas|         tornácra, s kilövi a puskáját; nem ugyan ránk, hanem a levegőbe
1180     Mas|              van, s felfegyverkezve.~– Nem tartozik a fölkelőkhöz?~–
1181     Mas|          tartozik a fölkelőkhöz?~– Azt nem lehet tudni. Talán igen,
1182     Mas|               tudni. Talán igen, talán nem. A nemesurak az oláhok között
1183     Mas|            szeretnék, de a demokráciát nem. Eszük is van, vagyonuk
1184     Mas|             van, vagyonuk is van, s az nem kívánkozik a forradalomba.~
1185     Mas|                   Ne féljen, ángyikám; nem nekünk szólt az – s aztán
1186     Mas|           oláhul folyt, s abból Blanka nem értett semmit. Ciprián a
1187     Mas|               domnule azt mondja, hogy nem jó lesz ez úton tovább mennünk;
1188     Mas|             Igazat is mondott Áron, de nem „egyszerre”. Mert Ciprián
1189     Mas|                 Mert Ciprián csakugyan nem tanácsolta a továbbhaladást
1190     Mas|  továbbhaladást ezen az úton; csakhogy nem a vizek miatt, hanem a tüzek
1191     Mas|               tálason. A tűzhelyen még nem aludt ki a tűz, a friss
1192     Mas|             csókolni Blankának. Blanka nem engedte azt, hanem magához
1193     Mas|           dolgot csinált ebből!~Blanka nem érté, mit beszélt, de az
1194     Mas|           kezdetnek ez is jó.~Ciprianu nem várta be a hálakitörést;
1195     Mas|                mezei lakban az éj, ami nem oly csöndes, mint a városi
1196     Mas|        vitázott; bizonyosan álmában.~– Nem. – Nem bocsátalak el! –
1197     Mas|           bizonyosan álmában.~– Nem. – Nem bocsátalak el! – Egész hazámat
1198     Mas|                az én kis szigethazámat nem hagyom tőlem elvenned!…
1199     Mas|                Veled! Harcolok Veled!… Nem rázhatsz le Magadról… Nem
1200     Mas|              Nem rázhatsz le Magadról… Nem bocsátalak el Tégedet, míg
1201     Mas|         bocsátalak el Tégedet, míg meg nem áldasz engemet!…”~S az álomküzdelemnek
1202     Mas|                Jákób El-Bethelben?~– S nem eresztem el „Őt”, míg meg
1203     Mas|              eresztem el „Őt”, míg meg nem áld; miként Jákóbot El-Bethelben.~–
1204     Mas|             meg, hogy innentúl az utat nem szekéren fogják folytatni,
1205     Mas|               az én kurta nyakam ugyan nem érdemli, hogy nyaknak neveztessék;
1206     Mas|               kezéből a fegyvert.~– De nem történhetik-e meg rajtunk,
1207     Mas|               bele valami kelepcébe?~– Nem. A tulajdon leánya fog bennünket
1208     Mas|               vágtattak odább. Zenóbia nem mondta meg Blankának, hogy
1209     Mas|              valamit.~– Aki boldog, az nem tud félni! Lám, én a madár
1210     Mas|             unokája is van; ha még meg nem házasodott.~Eközben az utazó
1211     Mas|       hitetlenül rázta a fejét, s mert nem volt képes elhinni, hogy
1212     Mas|        csodaforrást reggeltől estig, s nem kívánna más mulatságot.
1213     Mas|                pirítani kenyérrel; ami nem csekély tudomány. Fél óra
1214     Mas|               hallatszottak; a zuhatag nem táncolt tovább a sziklákon,
1215     Mas|           előttük.~És Blanka mindebből nem értett semmit.~Mi nagy baj
1216     Mas|                kell átugornia; a lovas nem vezeti a mént; maga esze
1217     Mas|         kunyhóknál, de Ciprián lakával nem vetekedett. A ház eresze
1218     Mas|          irombára pettyegetve. – Kutya nem volt a háznál; azt a zsidó
1219     Mas|             volt a háznál; azt a zsidó nem tart, mert megharapott egyénnek
1220     Mas|                lábbelivel célhoz jutni nem lehetett.~Áron tudta már
1221     Mas|              be volt zárva, s kilincse nem volt kívülről. Bezörgetett
1222     Mas|               tudott ahhoz. Ha kilincs nem volt az ajtón kívülről,
1223     Mas|             körül, hogy a bennlevők ki nem vehették tőle egymást, kivált
1224     Mas|                Hát fiam, Naftali, mért nem akartad kinyitni az ajtót? –
1225     Mas|             ugyebár?~– Te tudod.~– Hát nem jössz elő a sutból, Naftali?~–
1226     Mas|           minthogy az asszonyi állatok nem takarják be az arcaikat,
1227     Mas|                előlépőt Áron, amire ez nem felelt semmit. – Azt hittem,
1228     Mas|              meg is házasodtál, amióta nem láttalak.~– Ugyan kit vehetnék
1229     Mas|             Rebekát.~– Jó is volna, de nem engedi az öregapám, hogy
1230     Mas|      Ellenkezőleg. Azt mondja, hogy az nem igazi zsidó.~– Hogyan? A
1231     Mas|      öregapádnak, aki székely ember?~– Nem elég törvénytisztelő előtte
1232     Mas|              vigyázni. A masinaóra azt nem tudja megtenni, hogy télen
1233     Mas|        hatvanhat keresztyén ünnepnapon nem szabad a mezőn dolgoznunk,
1234     Mas|         mennünk a házból. Amink terem, nem szabad másnak eladnunk,
1235     Mas|               s ha valaki megcsal vagy nem fizet, nem szabad keresztyén
1236     Mas|                megcsal vagy nem fizet, nem szabad keresztyén bíró előtt
1237     Mas|                 és nincs ünnepnapja.~– Nem merem tenni az öregapám
1238     Mas|              mondja el sorba.~– Hát te nem imádkozol vele?~– Én már
1239     Mas|              de ő elmondja hétszer. Én nem tudom többször, mert a szívem
1240     Mas|                 hogy asszonyi állat?~– Nem láttam, csak a hangjáról
1241     Mas|       szijácsnak kunkorított hajfürtei nem voltak fehérek, hanem zöld
1242     Mas|          Garizim-hegyi ünnep napján?~– Nem jókedvünkből utazunk, öreg;
1243     Mas|               wead haólám!~– Mi bizony nem üldöztünk benneteket, öreg;
1244     Mas|             árvák, békességben élők.~– Nem igaz! Nem igaz! – rikácsolá
1245     Mas|          békességben élők.~– Nem igaz! Nem igaz! – rikácsolá a múmiafő,
1246     Mas|               ami az ördögnek a napja? Nem eszitek-e meg a sertéshúst?
1247     Mas|                már eljött a Messiás?~– Nem bánom én bizony, öreg –
1248     Mas|         emoreus a midianitát? Nekem ez nem hazám, mert az én hazám
1249     Mas|              az én nyelvemet beszélik, nem testvéreim, mert az én atyámfiai
1250     Mas|              vallják. A ti jajgatástok nem fáj nekem. A ti futástok
1251     Mas|               fáj nekem. A ti futástok nem ijedség nekem. A ti hazátok
1252     Mas|            nekem. A ti hazátok romlása nem keseríti meg az én szívemet.
1253     Mas|                 Én hetven esztendő óta nem teszek egyebet, mint tűrök
1254     Mas|                Ha miértünk, férfiakért nem teszed meg; nézd e nőt.
1255     Mas|                de a küszöbön keresztül nem lépett; azzal vigasztalá
1256     Mas|                neked ötven forintot, s nem kell esztendeig szolgálnod
1257     Mas|        megszólított kedvéért, s Blanka nem értheté az átok szövegét;
1258     Mas|            elszaladt, hogy többet utol nem lehetett érni.~A vén patriárka
1259     Mas|               wead haólám!” De már azt nem várta be a társaság.~– Mit
1260     Mas|          legkeservesebb utat teszi, és nem panaszkodik, nem sopánkodik.
1261     Mas|             teszi, és nem panaszkodik, nem sopánkodik. Ezzel a filigránmunka
1262     Mas|               van. Nevet a baj után, s nem ájuldozik előtte. Láttam
1263     Mas|         megnyugodott. „Pécsi Simonnak” nem volt fanatikusabb híve az
1264     Mas|           ahonnan az a füst száll föl; nem látsz-e ott sátorokat fehérleni?~–
1265     Mas|            húzd össze a szemöldöködet. Nem lesz azért ebből vérontás.
1266     Mas|           nagyon messziről; semmi kárt nem tesznek bennünk. Az asszonynak
1267     Mas|               vagyunk. Odáig bizonnyal nem fog bennünket üldözni senki.~–
1268     Mas|   elindultunkkor tudtad előre, hogy mi nem jutunk az egyenes úton Tordára,
1269     Mas|        felvettem a lehetőségek közé.~– Nem te. Egyenesen így tervezted,
1270     Mas|               felkacagott.~– No, ugyan nem szeretnék eléd valami gyilkosság
1271     Mas|           fegyvert? Azt gondolod, hogy nem mindnyájan kerestük a békességben
1272     Mas|     megmaradást, amíg úgy kényszerítve nem lettünk a kardhoz nyúlni,
1273     Mas|           evégett hazahozd, másutt meg nem esketnek. Az utadat ellenség
1274     Mas|                   Attól tartok, hogy ő nem állja ki ezt a nagy fáradságot.~–
1275     Mas|                flórájában.~Itt még dér nem volt; még nyíltak az indigókék
1276     Mas|        csüggnek.~Hogy megörült neki!~– Nem mérges ez? – kérdezé Árontól
1277     Mas|          Blanka felugorva henyéltéből; nem volt már fáradt.~– Bizony
1278     Mas|            reggel folytatni az utat.~– Nem, nem! Én nem vagyok elfáradva!
1279     Mas|              folytatni az utat.~– Nem, nem! Én nem vagyok elfáradva!
1280     Mas|                az utat.~– Nem, nem! Én nem vagyok elfáradva! Még ma
1281     Mas|              mondá, hogy soha életében nem esett neki valami jobban.~
1282     Mas|             egyesíti.~S e felséges táj nem volt mindig ilyen csendes.
1283     Mas|               hogy a két átellenes fal nem esik egymástól távolabb
1284     Mas|             egyenes hazugság mondására nem volt képesítve; válasza
1285     Mas|                volt képesítve; válasza nem a jó jeladás kővetkezése
1286     Mas|                 Hanem azoktól minekünk nem kell félnünk – folytatá
1287     Mas|                azelőtt, se a mai napig nem vesződik azzal, hogy követ
1288     Mas|             szél ellen; alatta soha be nem fagyó víz zuhog, a tél fagyát
1289     Mas|         barlangot.~Blanka futott elöl. Nem akarta másnak engedni azt
1290     Mas|           létezését bizton hitte.~Áron nem szokott tréfálni. Ő Manassé
1291     Mas|            kincseit találta volna meg, nem lett volna olyan öröme Blankának,
1292     Mas|               bokrot meglelé. Örömében nem tudott mást tenni, mint
1293     Mas|           megcsókolja valaki.~És aztán nem mert arról a szép bokorról
1294     Mas|        ángyikám, ugye, hogy Áron bátya nem hazudott.~Blanka felkacagott.~–
1295     Mas|            számára. – Többet ne. Nekem nem kell. Hadd maradjon azoknak
1296     Mas|            azonban kapuja is volt. Ezt nem készítette ács és lakatos,
1297     Mas|          keresztül; az ő bőrködmönének nem ártott az meg; de Blankának
1298     Mas|                kérdés majdcsak hogy ki nem pattantotta azt a titkot,
1299     Mas|               hátrafelé mutatott, mert nem „annak” a molnárnak a cselekedete
1300     Mas|                letelepedtek. Blankának nem kellett már semmi, csak
1301     Mas|           Tordai hasadék felé. Üldözői nem bírták utolérni se gyalog,
1302     Mas|             ember még poétává is lesz. Nem tudom, holnap miféle hazugságokkal
1303     Mas|           völgyre – mely az emberölést nem ismerte erénynek soha, ahova
1304     Mas|            Amit erőszak, fenyegetés ki nem vihet, jó szó, engesztelő
1305     Mas|            tartott. A fölkelő tábornak nem voltak előőrsei; ez nem
1306     Mas|                nem voltak előőrsei; ez nem szokás – útjában egész a
1307     Mas|           útjában egész a Monasteriáig nem talált senkit, aki feltartóztatta
1308     Mas|            bejelentesse magát vele; az nem sikerült sehogy, a másiknak
1309     Mas|              piros hajnal; ő ugyan föl nem ébredt magától, olyan jóízűen
1310     Mas|       Manasséval veszekedni, hogy mért nem költötte föl elébb; s csak
1311     Mas|               öreg meghökkenve. – Csak nem evett gombát, hogy itt hagyjon
1312     Mas|                  No, ezt aligha hozzám nem írta a Manassé gyerek.~S
1313     Mas|                másik kőben? Pedig ezek nem olyan kemény kövek, mint
1314     Mas|                Blanka.~Első pillanatra nem tudott ráeszmélni, hogy
1315     Mas|               kiáltó szava volt az.~Ez nem ceremónia – ez az érzések
1316     Mas|         túlizmosult férfialak az ember nem lakta magányban, holt kövek
1317     Mas|                mindenütt jelen van – s nem látható sehol.~S aztán minő
1318     Mas|                erősség, „Mert szégyent nem vallanak, akik hozzád esedeznek.”~
1319     Mas|                megsebzék. Egy okát meg nem mondá, meg nem magyarázható
1320     Mas|                okát meg nem mondá, meg nem magyarázható kínos érzés:
1321     Mas|            fenyegeti; névtelen, alakot nem öltő baljóslat.~Olyasmit
1322     Mas|             soha annál nehezebb terhet nem érzett a vállára súlyosodni;
1323     Mas|           aranyát nekem kínálnák érte; nem adnám oda cserébe, hogy
1324     Mas|               földön mászó eszemmel ki nem található módon engemet,
1325     Mas|              Porlik-barlangban?~Blanka nem felelt rá; de megkísérté „
1326     Mas|              körül, s azon az asztalon nem volt több egy szál faggyúgyertyánál.
1327     Mas|             eredetiben visszaadni. Aki nem érti meg, ott van számára
1328     Mas|             Hogy megtalálja-e? Aziránt nem vállalunk szavatosságot.~
1329     Mas|       személyesen ismert Manassé. Azok nem ügyeltek a belépőre. Nagyobb
1330     Mas|                kiment váltani. Manassé nem sokat gondolkozott, odament,
1331     Mas|             leült arra a székre.~Talán nem ügyeltek rá? Talán olyan
1332     Mas|            füst és pisla világ mellett nem tudtak különbséget tenni?
1333     Mas|             kellett tenni.~Ami azonban nem volt olyan könnyű tudomány.~
1334     Mas|            nyerhetők, úgyhogy az ember nem volt kénytelen, mint későbbi
1335     Mas|         Mindenki szánalommal tekinte – nem őrá, hanem a hetesre meg
1336     Mas|          belőle, ha ez a félbolond ott nem ül közöttük, s mindent megadva
1337     Mas|         közöttük, s mindent megadva be nem rekeszti a harcot.~Most
1338     Mas|         gavallérok között vagyok, akik nem szokták agyonütni azt, aki
1339     Mas|        megjegyzés talált. Úri társaság nem emelheti fel a kezét egy
1340     Mas|               vele a mulatságot. Engem nem kerget senki. Most „färbl
1341     Mas|            hogy ide hiába jöttél. Hogy nem lőttek le az előőrsök!? –
1342     Mas|     megismertetni azokkal, akikhez még nem volt szerencsém. Majd beszélhetünk
1343     Mas|               Manassé a kalugyernek. – Nem volna egy heverő pipa a
1344     Mas|                én szilvapálinkámból.~– Nem te!~– Hogyan nem?~– Mert
1345     Mas|  szilvapálinkámból.~– Nem te!~– Hogyan nem?~– Mert holnap függni fogsz.~–
1346     Mas|                visszavágás; a kasszába nem fért a pénz már.~– Még ezt
1347     Mas|         kétfelé repeszté. Tovább aztán nem lehetett játszani.~Manassé
1348     Mas|                adtok rá, hogy Torockót nem fogjátok megtámadni, hát
1349     Mas|              nekünk kell, nektek pedig nem kell: a békességet.~– De
1350     Mas|              torockóiaknak, hogy ha le nem rakják a fegyvert, s önkényt
1351     Mas|                fegyvert, s önkényt föl nem adják a városukat, oda fogunk
1352     Mas|          hosszú defilé megostromlására nem alkalmas.~– No, hát essél
1353     Mas|             Amit kimondok, az igaz. Ha nem akarok igazat mondani, hallgatok.
1354     Mas|                 s kivonult. Merre? Azt nem tudom. De megtörténhetik,
1355     Mas|          ijesztő modora alá.~– Ha most nem mondtál valót, Adorján,
1356     Mas|       megszabadítson.~– Minthogy pedig nem hazudtam, s minthogy Isten
1357     Mas|                        XVI.~Áron bátya nem sokat időzött a Balyika-várban
1358     Mas|              azokkal ott a feje fölött nem kívánni semmi találkozást.
1359     Mas|               ragyogó sztalaktitet.~De nem a tündérépítmény szépségén
1360     Mas|                 De bizony Manassé csak nem lépett eléjük a tündérteremből.~–
1361     Mas|             sokat követelni a sorstól? Nem haragszik-e meg az a nagy
1362     Mas|            kívánságokkal lépnek eléje? Nem lehetne-e vele megalkudni?
1363     Mas|       fölmegyek hozzá. Mászni kell, te nem jöhetsz oda; síkos a szikla.
1364     Mas|            hátlapja ennek a barlangnak nem tökéletes olyan-e, mint
1365     Mas|            előadás.~(És ha Manassé elő nem jön, ha délig, ha estig
1366     Mas|                 ha délig, ha estig elő nem érkezik, mi fog történni
1367     Mas|                és föld fölötti pompája nem létezett rá nézve többé.
1368     Mas|              benned bízom, Uram!”~Áron nem bírt magán uralkodni többé.
1369     Mas|           sírni képes, aki azt magáért nem szokta tenni, de íme, szerettei
1370     Mas|             íme, szerettei veszedelmét nem tudja tovább elviselni.~
1371     Mas|            azután a Simont fülelte le. Nem volt elég, hogy megölelje
1372     Mas|                 mondá Manassé. – Nekem nem jut belőle?~– Te pedig vagy
1373     Mas|                elkezdé:~„Mert szégyent nem vallanak,~Akik hozzád esedeznek;~
1374     Mas|             hegyhát felől, egészen jó; nem lesz szükség ismét a patakmederbe
1375     Mas|             utolsó morzsáig kiüríteni; nem lesz már több szükség a „
1376     Mas|                közrevette, ezt a jogot nem engedték maguktól elvétetni,
1377     Mas|         szabadon a te nemzetségedet?~– Nem voltak biz énvelem csodatételek,
1378     Mas|              szóló tehetség. A botomat nem tudtam kígyóvá alakítani,
1379     Mas|                hozzájuk hasonló ember. Nem mutattam előttük se félelmet,
1380     Mas|        büszkeséget. Beültem közéjük, s nem rontottam el a mulatságukat.
1381     Mas|            igen alkalmas békeföltétel. Nem kell neki se magyarázat,
1382     Mas|            Mondd a végét frissen, mert nem bírok rágondolni.~– A vége
1383     Mas|             Otthon is győzni fogok. Ők nem törik meg a békét, s mi
1384     Mas|                törik meg a békét, s mi nem keressük a harcot. A vezér,
1385     Mas|              és várostok népét bántani nem fogjuk. Az ígért kollációt
1386     Mas|              mint barátságos áldomást; nem mint vérdíjat. – Hanem,
1387     Mas|               közületek támadt renegát nem fog-e tüzet és vasat vinni
1388     Mas|             vinni a várostokra – arról nem állunk jót.” Azzal kezet
1389     Mas|                hogy egész az Aranyosig nem fogjuk őket utunkban találni
1390     Mas|                S hittek a szavadnak?~– Nem hittek. Kétkedtek benne.
1391     Mas|              Egy rész azt mondta, hogy nem kell hinni, előre kell nyomulni
1392     Mas|          hegyszakadékokon keresztül.~– Nem is tudom, hogy tehette azt
1393     Mas|               látom, hogy tudsz igazat nem mondani, s mégsem hazudni? –
1394     Mas|               lehetett neki.~– Afölött nem egyezhetünk ki Áron bátyámmal,
1395     Mas|                mint te vagy, még össze nem kerültem.~Manassé nevetve
1396     Mas|                semmi fővonalnak útjába nem esik. Az ő útja, egyedül
1397     Mas|            mélyedve már, hogy a teteje nem látszik ki, csak a kürtőjéből
1398     Mas|              Torockó völgye.~Ehhez már nem kellett szóbeli magyarázat.
1399     Mas|             világtól – boldogság, mely nem beszéltet magáról.~S e boldogság
1400     Mas|        sajátságos, ami sehol a világon nem található másutt. Az csak
1401     Mas|          magának egy oly divatot, amit nem lehet utánozni. Hogy miért
1402     Mas|             lehet utánozni. Hogy miért nem lehet? Azt megtudta Blanka
1403     Mas|          Manassé ikernővére.~A két nőt nem kellett egymásnak bemutatni.
1404     Mas|            lesz az öltönyváltás. S ezt nem hozhatott magával.~Blanka
1405     Mas|          asszony, se férfi, se gyermek nem civódott itt egymással soha.
1406     Mas|                a törvény. A haragvónak nem volt, aki ellentmondjon,
1407     Mas|                ételeik vannak, amikről nem szabad megfeledkezni. Az
1408     Mas|           szabad feladni; ők soha húst nem esznek. És a többiek, kik
1409     Mas|              egy asztalnál lakomáznak, nem akadnak fel e különösségben;
1410     Mas|           akadnak fel e különösségben; nem bosszantják őket kínálgatásaikkal,
1411     Mas|     bosszantják őket kínálgatásaikkal, nem gúnyolódnak velük; ők amellett
1412     Mas|              elégedve.~A tanár azonban nem veszi igénybe a maga részére
1413     Mas|          hasgatott murok; élő állattól nem fogad el egyebet, csak a
1414     Mas|         obliquum”, ami egész Európában nem jön elő másutt vadon, mint
1415     Mas|             példálózást.~– Áron bá! Az nem lesz olyan hosszú idő.~–
1416     Mas|             megölelték egymást.~Blanka nem is lett rosszkedvű.~– És
1417     Mas|               Hogyhogy?~– Úgy, hogy én nem megyek holnap mindjárt az
1418     Mas|           ártatlan, semmi bölcsességre nem formáltatott ajkakra, amik
1419     Mas|                 A mi oltáriszentségünk nem akar egyik templomból a
1420     Mas|           másikba átköltözni, amíg meg nem tudja, hogy ott mi lakik.
1421     Mas|          megkérte, hogy a mi egyházunk nem átjáróház találkozni akaró
1422     Mas|       találkozni akaró szívek számára; nem azilum más vallás elítéltjeinek.
1423     Mas|              innen. Se madár, se felhő nem járt fölöttünk, hogy elhozhatta
1424     Mas|            amit Manassé beszélt.~– Hát nem tudod, hogy nekünk kettőnknek
1425     Mas|                 és egyetlenegy hang el nem árulta az egész asztal fölött,
1426     Mas|     kedveseknek találja azokat Blanka. Nem győzi őket végignézni. Hiába
1427     Mas|                már az éj!” Azt mondja, nem álmos. Mindent meg akar
1428     Mas|            Benjámin képe.~Sírbolti rém nem ijesztheté meg Blankát jobban,
1429     Mas|               őt jól – szólt Blanka, s nem bírta idegeiről eltiltani
1430     Mas|          férfinak, becsületes embernek nem szabad tenni – és én mégsem
1431     Mas|                 lehet azt megtenni; de nem lehet azt – érzeni.~– Szegény
1432     Mas|               ér az? Aki igazán beteg, nem lehet azt rábeszéléssel
1433     Mas|             majd visszajön. És azalatt nem szűntek meg szeretni.~–
1434     Mas|                nyugtatva. – A földgömb nem olyan véghetetlen, mint
1435     Mas|                el egymástól minket. Én nem mehetek oda, ahová ő. De
1436     Mas|       fellángoló szemekkel Anna. – Azt nem remélem, hogy valaha boldogok
1437     Mas|               szeretni, s akinek akkor nem lesz egyéb életgondja, mint
1438     Mas|               én még most is szeretem, nem dobják e képet a tűzbe,
1439     Mas|                 itt hagyják szobámban. Nem bántanak meg azzal, hogy
1440     Mas|                mosolygó arccal Anna. – Nem Iát engem senki kisírt szemmel;
1441     Mas|            engem senki kisírt szemmel; nem keverem senki jókedvébe
1442     Mas|               ahogy én ismerem!~Blanka nem állhatta meg, hogy gyöngén
1443     Mas|               pedig elkomolyult.~– Tán nem hiszed? Láttad őt már haragudni?
1444     Mas|      hidegvérrel szólt tovább.~– Akkor nem láttad még az igazi szenvedély
1445     Mas|           otthon van kezében, hogy meg nem mérkőzhetik vele senki.
1446     Mas|               senki. Ugye, ilyennek te nem ismered őt még?~– Nem –
1447     Mas|               te nem ismered őt még?~– Nem – szólt Blanka elámulva.~–
1448     Mas|                hallgatott. A többieket nem kísérlém megengesztelni.
1449     Mas|                rossz vége lenne. De ők nem mennek utána a világba,
1450     Mas|                 Fogadd meg nekem, hogy nem ölöd meg azt az embert;
1451     Mas|                ölöd meg azt az embert; nem pusztítod el nyomorultul!
1452     Mas|           bámultam és kacagtam, „Lásd, nem is lőhetnél vele többet!
1453     Mas|            mondá: „Fogadom neked, hogy nem ölöm meg, nem pusztítom
1454     Mas|              neked, hogy nem ölöm meg, nem pusztítom el őt, mivelhogy
1455     Mas|               az egy szeretni soha meg nem szűnő szívnek örök varázslata;
1456     Mas|              amit kard golyó keresztül nem járhat. Manassé a szerető
1457     Mas|           megosztott kis szobácskában.~Nem is gondolunk arra, minő
1458     Mas|                a legszeretőbb férfi is nem ismer egyenjogúságot, ha
1459     Mas|                de a maga baját viszont nem panaszolja el neki, nem
1460     Mas|                nem panaszolja el neki, nem engedi a homlokát elülő
1461     Mas|          Blanka és Anna egész hajnalig nem aludtak el; mindig volt
1462     Mas|               látják a napot felkelni, nem kell e tüneményért Ava Saxa
1463     Mas|              vándorolni.~A férfiak már nem voltak otthon a háznál,
1464     Mas|                 Pedig ha Manassé közbe nem jön, ma és holnap ez éneklő
1465     Mas|                Ezt bűvkör veszi körül, nem törhetnek át rajta. Szétmállanak,
1466     Mas|             állítja elő; a határán túl nem kér senkitől semmit. Szeret
1467     Mas|           aláhúzni.~Szerencsére Blanka nem nőtt olyan magasnak.~S a
1468     Mas|          magasnak.~S a kis sziklaváros nem éri be azzal, hogy a maga
1469     Mas|               mondá, hogy olyan szépet nem hallott életében.~– Látod –
1470     Mas|           szabni, varrni – de ezt mind nem engedték neki. Ehhez vannak
1471     Mas|            Manassé azt mondta, hogy az nem átjáróház találkozót tartó
1472     Mas|               sajátságos, sehol másutt nem található viselet a torockói,
1473     Mas|            selymet, a dicsekedő pompát nem a szent szobrok, hanem az
1474     Mas|               beszél a gyülekezetnek – nem a csodákról, nem a misztériumokról,
1475     Mas|       gyülekezetnek – nem a csodákról, nem a misztériumokról, hanem
1476     Mas|               követendő mintaképét.~És nem tagadja meg az üdvöt és
1477     Mas|         menyasszony büszkesége.~Blanka nem állhatta meg, hogy egy ilyen
1478     Mas|     hajlékonyságot?~– A torockói férfi nem engedi az asszonyát, leányát
1479     Mas|               durva munkába elegyedni; nem küldi a mezőre dolgozni.
1480     Mas|               leányaik finom szépségét nem engedik a napsugártól elbarnulni,
1481     Mas|          itteni birtokos lennél, akkor nem kellene tovább várnunk,
1482     Mas|                újra összekelésre aztán nem kell engedély.~– Hát mit
1483     Mas|    megvásárolnod itt Torockón.~– De én nem tudom, hogy van-e nekem
1484     Mas|              Áron meg volt akadva. Azt nem felelhette, hogy Manassé „
1485     Mas|          örömtől.~Pedig biz a vasbánya nem valami költői képzelmet
1486     Mas|           lehetett tréfálni vele.~– Ma nem lehetne tőlem olyat kérni,
1487     Mas|            egyet kérjetek, mert többet nem ígértem.~A két hölgy egyik
1488     Mas|         járatni! Pedig megmondám, hogy nem táncolom el, míg lakadalom
1489     Mas|             táncolom el, míg lakadalom nem lesz a háznál. Csitt, te
1490     Mas|               asszonycseléd elfogta, s nem ereszté ki a keze közül.
1491     Mas|              az igaz székely táncot.~– Nem! Nem!~– Inkább elhozom a
1492     Mas|            igaz székely táncot.~– Nem! Nem!~– Inkább elhozom a Salamon
1493     Mas|               bandáját Kolozsvárról.~– Nem kell! Nem kell!~– Inkább
1494     Mas|              Kolozsvárról.~– Nem kell! Nem kell!~– Inkább elmegyek
1495     Mas|                ajándékba.~– De hisz én nem kérem tőled senkinek a fejét.~–
1496     Mas|         testvérének a házasságába bele nem egyezik, annak nehéz állapotja
1497     Mas|                levelünket.~– Este van. Nem látok.~– Hozunk pápaszemet.~–
1498     Mas|               S a két ifjú hölgy addig nem ereszté el Áron bátya karjait,
1499     Mas|             Áron bátya karjait, míg át nem ment velük közös szobácskájukba.
1500     Mas|            története.~De Blankának még nem beszélt róla senki.~Hadd