Part

1501     Mas|                 s a kizöldült pázsitot nem bolygatjuk fölöttük. Azt
1502     Mas|              egyszerű magyarázata van. Nem voltak hírlapok. Kolozsvárott
1503     Mas|        működését, s Magyarország felől nem volt postajárás.~Olyan idők
1504     Mas|            hogy Caldariva Rosina ellen nem is lehetett akkor semmi
1505     Mas|          barátnéjává lett.~Még Rómában nem érezte a viszonyok semmi
1506     Mas|     capitálékban.~Caldariva márkinőnek nem volt elég a magas cím, hogy
1507     Mas|             volt afelől, hogy a herceg nem tud az ő bűvköréből menekülni
1508     Mas|            hogy őt ott lenézik. Ez még nem elég erős szó. Nem látják
1509     Mas|              Ez még nem elég erős szó. Nem látják meg.~A sorba állított
1510     Mas|                fordulnak, csak őfeléje nem.~A feszes rendben fölállított
1511     Mas|                hogyan kell valakit meg nem látni; annyira meg nem látni,
1512     Mas|             meg nem látni; annyira meg nem látni, hogy vonásaira se
1513     Mas|                 csak a szép Cyrene-ért nem jön senki. Az egész valcert
1514     Mas|      legyezőjét nyújtá neki, és megint nem nézett rá.~Talán egész öntudatlanul
1515     Mas|          másnak sem adott kezet. Talán nem is tudta, mennyire megsértett
1516     Mas|               övével, bizonyára éppúgy nem ismerte, mint ahogy nem
1517     Mas|                nem ismerte, mint ahogy nem ismerik az angyalok a hét
1518     Mas|              az angyalok a hét főbűnt.~Nem sok időre ez első találkozás
1519     Mas|                levél érkezett meg.~Azt nem is tartotta szükségesnek
1520     Mas|      természetes volt. Cagliari herceg nem tarthatott unitárius titkárt.~
1521     Mas|            hazulról semmit sem várhat, nem sokat ér az aláírása. Benjámin
1522     Mas|               ér az aláírása. Benjámin nem sokat tusakodott magában
1523     Mas|               a letett váltót senkinek nem fogja mutatni, hát akkor
1524     Mas|           férfia megvigasztalá nagyon: nem kell már azokat kifizetni.
1525     Mas|               a hamisított váltókat, s nem lehet párbaj.~Manassé pedig
1526     Mas|              létező rendet. A világnak nem volt gondja a hercegek magánéletében
1527     Mas|          nyomaikat a fényes parketten, nem válogattak többé olyan nagyon
1528     Mas|         kényelmetlen lett. A hercegnek nem lehetett újra nősülni, amíg
1529     Mas|           elvált felesége él.~Most már nem volt elég, hogy megalázza,
1530     Mas|               kevesebb ezen a világon, nem sokat számít már.~És akkor
1531     Mas|                császárvárosban csakúgy nem maradt el a farsang, mint
1532     Mas|                 az egyenlőség korszaka nem tolta helyükbe a – fényűző
1533     Mas|            Majmokkal.~A kesztyűt, mely nem akart könnyen lejönni kezéről,
1534     Mas|    lerepesztette, úgy tépte le róla.~– Nem vette ön észre – mondá a
1535     Mas|            egyetlenegy udvarképes alak nem volt a megjelentek között.
1536     Mas|               látni, tündököltek jelen nem létükkel.~– Az udvarnál
1537     Mas|        bosszúsan vont vállat.~– Én oka nem vagyok.~– Hát ki?~– A római
1538     Mas|           mielőtt azt a nőt elvette.~– Nem önnek a tanácsára vettem-e
1539     Mas|               vettem-e el?~– Akkor még nem ismertem az itteni szokásokat.
1540     Mas|               az nekem szabadalmat ád. Nem tudtam, hogy itt még az
1541     Mas|    titkosrendőrség. De hát utoljára is nem tudott ön végképp megszabadulni
1542     Mas|              nő él, addig sorsunkat el nem fordíthatjuk.~– És meddig
1543     Mas|              van most az az asszony?~– Nem tudom – szólt a herceg,
1544     Mas|                félrefordítva, mint aki nem mond igazat.~– Lássa ön,
1545     Mas|            mond igazat.~– Lássa ön, én nem bocsátom el őt olyan könnyen
1546     Mas|          nagyon szeretik egymást, hogy nem fognak öngyilkosokká lenni,
1547     Mas|               s mikor azt látják, hogy nem lehetnek boldogok, hogy
1548     Mas|             Még mást is reméltem. Hisz nem vagyok oly kegyetlen szívű.
1549     Mas|               halálhírét fogjuk venni. Nem lesz igaz; ők álnév alatt
1550     Mas|               Zboróy Blanka levelét?~– Nem kaptam.~– Dehogynem, amit
1551     Mas|               írt önnek novemberben.~– Nem jutott el hozzám. Én még
1552     Mas|           fölhívni. Annak aztán megint nem ő lesz az oka, ha a mostani
1553     Mas|            küldemény, mely a címzettre nem talál, úgy elvész, hogy
1554     Mas|               úgy elvész, hogy nyomára nem lehet akadni. – Ez igazán
1555     Mas|            férjhez megy, s minthogy ez nem megy templombontás nélkül,
1556     Mas|             aranyaid: szedd fel! Nekem nem kellenek; én akarok egy „
1557     Mas|               tréfát tervez, Rosina?~– Nem is rosszat. Hogy a szerelmes
1558     Mas|           rémektől; hisz a babonákban. Nem szerette, ha egy szép hölgy
1559     Mas|          gondolatom is teljesül. De ha nem úgy lesz, akkor majd tenni
1560     Mas|              Borzasztó meséket.~– Azok nem mesék, s borzad tőlük, akinek
1561     Mas|            akinek gyönge szíve van. Én nem. Mit gondol ön, hogy ha
1562     Mas|            álmodni sem szeretek.~– Ott nem védi meg őket az angyali
1563     Mas|                volna, ha igaz lenne, s nem volna senki, aki a tényt
1564     Mas|           Rosina!~– Ne rémüljön el! Én nem tettem semmit. Én csak engedem
1565     Mas|              maguk útján. Ha elbuknak, nem az én hibám. Én csak arról
1566     Mas|                legyen a kezemben. Csak nem tart ön Fredegondának, Lady
1567     Mas|                Ne ijedjen meg, herceg. Nem lehet ez iratokat olvasni.
1568     Mas|              volna írva: semmi értelme nem volt. A herceg fülében mégis
1569     Mas|                önnek vágya rendkívüli, nem mindennapi emberek számára
1570     Mas|                  Nos, uram, az idő még nem késő; csak éjfél után három
1571     Mas|         menekülni.~S aztán hajtatott – nem a hadügyminisztériumhoz,
1572     Mas|            napunk lesz; egész reggelig nem hagy lefeküdni, folyvást
1573     Mas|             valaki mást fognak szidni, nem őtet, pedig most megérdemelné,
1574     Mas|                elromlott, s semmi órás nem tudja megigazítani. Akkor
1575     Mas|             tekintetre kitalálja, hogy nem igazi antik.~A márkinő egy
1576     Mas|           vállán keresztül nézve. Majd nem találta ezt elég kielégítőnek,
1577     Mas|               A többi is ilyen lesz.~– Nem! Hanem ez még nem érdekel
1578     Mas|              lesz.~– Nem! Hanem ez még nem érdekel egészen. Mikor ez
1579     Mas|            Hiszen akik megölték őket – nem voltak törökök!)~– Folytassuk!~
1580     Mas|            Tordáig nyomult.~A hírlapok nem beszéltek erről. A közönség
1581     Mas|            sietett. A harminckét ember nem várta be, míg a mögöttük
1582     Mas|              lovas esett el.~A márkinő nem akart hinni az írott betűknek.~–
1583     Mas|          ellátva. Még erről a táborról nem kaptunk tudósítást. Azonban
1584     Mas|               bánja. Azért megteszi.~– Nem! Nem vagyok olyan rossz.
1585     Mas|                 Azért megteszi.~– Nem! Nem vagyok olyan rossz. Nem
1586     Mas|                Nem vagyok olyan rossz. Nem kívánom neki azt a sorsot.
1587     Mas|               Még egy levél van hátra. Nem vagy még álmos, kis kutyám?~
1588     Mas|               is a másikhoz láncolták, nem irgalmaztak.~– Ekkor jött
1589     Mas|             sietett a márkinő a még ki nem betűzött sor talányát megelőzni.~–
1590     Mas|              sor talányát megelőzni.~– Nem. Az megmenté őket, s erdei
1591     Mas|           oldalról Torockót, azt pedig nem védte több háromszáz nemzetőrnél.~–
1592     Mas|                az asszony? Az asszonyt nem találták meg?~– Reggelre
1593     Mas|              tetted.~– S te nyomorult, nem osztod azt a dühöt, ami
1594     Mas|              üssem magát az ördögöt! – Nem. Nincs többé ördög! Más
1595     Mas|          pofonért, ha szép hölgy adja, nem haragszunk. Az egy váltó.~–
1596     Mas|               Az egy váltó.~– Mégpedig nem hamis.~– „Értéke” egy mennyország!~–
1597     Mas|               bőszült danse macabre-t. Nem érezte szívemhez szorított
1598     Mas|              lába alá tapos. Aki miatt nem lehetsz boldog soha; kiránt
1599     Mas|               aki tégedet arcul ütött, nem úgy, mint én, enyelgő kézzel,
1600     Mas|                 mert azokon az ajtókon nem léphetek be, amiken belül
1601     Mas|             kezdett beszélni.~– De hát nem istentelenség-e az, amit
1602     Mas|         bűnösök, akik előlem elbújnak, nem én, aki őket üldözöm. Ők
1603     Mas|          ítéletét hajtja végre.~Vajdár nem szólt semmit.~A szép Cyrene
1604     Mas|              Istennel, sem az ördöggel nem lehet hatni. Ennek csak
1605     Mas|          vertek; semmi élő teremtésnek nem kegyelmeztek.~A márkinőnek
1606     Mas|              már az ajkaihoz emelt, de nem tudott kiüríteni a kacagás
1607     Mas|                ma?~– Igen. Még ma.~– S nem volna tudomásod róla, hogy
1608     Mas|           levél keltétől fogva lemond? Nem jutott a te kezedhez az
1609     Mas|               én nevemet viseli, addig nem szabad besároznia a cipőit
1610     Mas|            kell a januári illetmény?~– Nem erre kell, hanem valami
1611     Mas|            Ismered gyöngeségemet, hogy nem szeretem, ha a halált emlegetik
1612     Mas|             Szívesen elhallgatok.~– De nem! Vond vissza! Mondd, hogy
1613     Mas|               Vond vissza! Mondd, hogy nem igaz! Csak tréfálni akartál
1614     Mas|             uram és jóltevőm irányában nem hagyom magamról föltenni.~–
1615     Mas|        hadjáratból, ahogy azt ember ki nem gondolhatná, ha ördög nem
1616     Mas|              nem gondolhatná, ha ördög nem sugallja.~A tulipán-márkinő
1617     Mas|       Győződjék meg saját szemeivel.~– Nem! Nem! Vidd innen a kriptaajtó
1618     Mas|                saját szemeivel.~– Nem! Nem! Vidd innen a kriptaajtó
1619     Mas|          nyitogató kulcsodat. Én hozzá nem nyúlok. Én végig nem betűzöm
1620     Mas|             hozzá nem nyúlok. Én végig nem betűzöm a megölt emberek
1621     Mas|           hagyom neked.~– Amiben nekem nem nagy gyönyörűségem lesz.
1622     Mas|         nyisson számodra hitelt, előre nem látott esetekre nézve.~A
1623     Mas|           napot a torockói völgyben, s nem is álmodik felőle, hogy
1624     Mas|          márkinő palotája elé. Hintaja nem mehetett be a kapubejárat
1625     Mas|              fáj”; s minthogy az orvos nem tudja az egész világot olyanná
1626     Mas|                Bemehet a herceg. A baj nem veszedelmes; de jól fogja
1627     Mas|                csókol neki, s aztán el nem ereszti, míg közelében marad.~
1628     Mas|             fodrokat. Éjszekrényén már nem volt tárgy, amiből hajító
1629     Mas|             rendelkezésére tartani. De nem adta neki vissza.~– Amit
1630     Mas|               erőszakosan; de a herceg nem bocsátá el.~– Igazat mondok
1631     Mas|                római. És egy démon.~Ez nem az a frivol szerető, ki
1632     Mas|          koronás főknek, s itt Bécsben nem akarják önt meglátni. Ez
1633     Mas|            boldogságot megszerezze: az nem mozdulhat. Hozzá van láncolva
1634     Mas|          tetszik. Ha megígéri ön, hogy nem sír többet, hát még mondok
1635     Mas|                mondok önnek valamit.~– Nem sírok.~– Mosolyogjon rám
1636     Mas|            foltokat szerzett sírással, nem addig, míg azok el nem múlnak.
1637     Mas|                 nem addig, míg azok el nem múlnak. Ejh, ilyen veresre
1638     Mas|               nevetni kezdett, s többé nem voltak a szemei veresek.~–
1639     Mas|                egy méhecske; döng, míg nem háborgatják a mézszívásban,
1640     Mas|                ítéletét, mely őt többé nem tartja fogva, de engemet
1641     Mas|                haragom fenevadait – az nem fog idillen végződhetni.
1642     Mas|         számára is vannak pokolgépeik. Nem alszik ön el beszédemen?~–
1643     Mas|             körül csavargatni.~– De én nem alázom meg magamat azzal,
1644     Mas|             arany vagy emberélet, csak nem jövünk felindulásba, ha „
1645     Mas|               elementumom. Utamban meg nem állít a tenger. S egy asszonyi
1646     Mas|    egyharmadából kell neki megélni, az nem szenved oly kínokat, mint
1647     Mas|                kenyeret, tüzelő szenet nem tudni teremteni, nem olyan
1648     Mas|            szenet nem tudni teremteni, nem olyan rettenetes, mint érezni
1649     Mas|           hamis kövekkel a hiányzatot. Nem! Nem! Azt, amit önnek most
1650     Mas|            kövekkel a hiányzatot. Nem! Nem! Azt, amit önnek most elmondok,
1651     Mas|              amit önnek most elmondok, nem hallotta még tőlem senki,
1652     Mas|           hallotta még tőlem senki, és nem is fogja megtudni senki.
1653     Mas|              tudok segíteni magamon; s nem tűröm az elmerülést! Akárkinek
1654     Mas|              les, s a maga mesterségét nem nevezi másképp, mint „affare
1655     Mas|               affare d’un colteletto”, nem olyan mindenre elszánt ember,
1656     Mas|         részükön. A válóper kimenetele nem semmisíté meg a szerződést;
1657     Mas|               vádat!)~– No de – még én nem vagyok az „új Pitaval” hőseinek
1658     Mas|     galériájába felvételre megérve. Én nem keverek „örökségi porocskát”.
1659     Mas|            kettőnk közötti viszonyt ez nem változtatja meg. A római
1660     Mas|             áll minden törvényen, s az nem veszi tudomásul az ő új
1661     Mas|      megesküszik egy új férjjel… akkor nem elég neki magának meghalni;…
1662     Mas|            Amit az egyik római nép meg nem tett, majd megteszi a másik
1663     Mas|         Meggyógyítottam-e önt?~A hölgy nem felelt. Elaludt.~A magánál
1664     Mas|                a protestáns kánonok el nem ismerik; Blanka abban az
1665     Mas|                a nagy veresség az égen nem lehet más, – mint Nagyenyed
1666     Mas|              azt ajándékoz. Dávid csak nem adhatott neki selyemkendőt,
1667     Mas|              selyemkendőt, mert az ott nem terem.~– S azt izenték,
1668     Mas|             áldásnak tartják a munkát, nem pedig a paradicsomból kiűző
1669     Mas|             volt valamennyi között.~De nem is maradt el a lakadalmáról
1670     Mas|              Pedig a torockói menyegző nem afféle divatos házasság,
1671     Mas|               is. De a lakoma most még nem a házasulók gondja. – Most
1672     Mas|               amíg éltük tart, soha el nem felejtik. Csak azután kérdezi
1673     Mas|        számukra. Se Manassé, se Blanka nem tudtak arról semmit. Milyen
1674     Mas|                 ne féltsd őket. Ha meg nem jöttek az esküvőre, majd
1675     Mas|                 táncoljon. A fiatalság nem tudom, hogy járja el a lakodalmon
1676     Mas|         lehetett, míg aki most viseli, nem magasabb négy láb és három
1677     Mas|               szügyébe vágott pofával. Nem tanulta ő senkitől, vele
1678     Mas|               ember helyett dolgozik – nem azért az egy húszasért,
1679     Mas|            indulatból, az az eksztázis nem mondvacsinált, az valódi
1680     Mas|              hogy se Dávid, se Zenóbia nem érkeznek. Blanka minden
1681     Mas|             utcára, hogy nézzen előre, nem közeledik-e valaki az úton.
1682     Mas|             sajnáld megtekinteni; mert nem látod ám azt mindennap!~
1683     Mas|             tele van az egész táncpad.~Nem hasonlít az semmi ismeretes
1684     Mas|               koreográfiai alkotáshoz, nem is lehet azt oly könnyen
1685     Mas|            maga elé rúg; de a sarkának nem szabad érnie a földet, s
1686     Mas|         magasra ugrik az öreg, s aztán nem folytatja a táncot, hanem
1687     Mas|                 hát szállj le!~Zenóbia nem szólt semmit, s nem szállt
1688     Mas|            Zenóbia nem szólt semmit, s nem szállt le a nyeregből.~–
1689     Mas|              mondá Áron. – Az én népem nem fog üldözni téged. Reggelig
1690     Mas|           mulatni fognak házunknál, és nem tudnak meg semmit addig.
1691     Mas|             kettőnkre nézve elveszett. Nem tartozunk egymásnak többé
1692     Mas|             lakodalmas néppel, azoknak nem szabad ezt meglátni.~– Ide!
1693     Mas|              tér magához.~Mégsem ő az! Nem a halott.~– Óh, ne halj
1694     Mas|               az Isten őrizte éjszakán nem a Monasterián keresztül
1695     Mas|             onnan. A vigadó násznépnek nem tűnt föl a háziak elmaradozása,
1696     Mas|             vasból öntött arca, ami el nem árulja, ha valami fáj odabenn.
1697     Mas|            Áron bátya a hátuk mögül –, nem azt a dalt éneklitek, hanem
1698     Mas|             ráérnek arra: sehol másutt nem ismerik ezt a szót.~De a
1699     Mas|           sziklatámlányról.~Áron bátya nem is kérdezte, hogy ki az.
1700     Mas|              hogy az ilyen műtétre más nem alkalmas, mint az ő kisöccse,
1701     Mas|              meg akarjátok csúfolni?~– Nem ők gyilkolták-e meg Dávid
1702     Mas|     gyilkolták-e meg Dávid bátyádat?~– Nem! Dávid bátyám harcban esett
1703     Mas|              van, Manassé öcsém, azért nem szükség bennünket összeindiánusoznod.
1704     Mas|             összeindiánusoznod. Hiszen nem azt kívánom én, hogy menjünk
1705     Mas|               más. Még soha ünnepet el nem mulasztottam a templomba
1706     Mas|            szorítva tarthatom.~– Akkor nem vagy igaz „egy Isten hívő!” –
1707     Mas|                háborúkat csinálták. És nem azt a Jézust, aki eljött
1708     Mas|              által vesz el!”~– Bizony, nem tudom én, hogy voltaképpen
1709     Mas|             mondta, de Lukács és János nem emlékeznek róla, Márk szerint
1710     Mas|               nevezi magát. Igazi oláh nem venné fel az ő Decebal királya
1711     Mas|           megtartsuk. Szegény Dávidért nem állunk hát senkin vérbosszút.
1712     Mas|            harcosai, akik a te békédet nem ismerik, nem is vették fel;
1713     Mas|                te békédet nem ismerik, nem is vették fel; akkor aztán
1714     Mas|             Manassé elé. Manassé pedig nem nyitá fel a bibliát, hanem
1715     Mas|               az az ember megjött, aki nem tud hazudni, aki kőhideg
1716     Mas|            eltitkolt balsorsra – többé nem lehetett őt tovább áltatni,
1717     Mas|                a kapu el van zárva.~De nem tartják megszállva. Bíznak
1718     Mas|              belül. Egy kutyaugatás el nem árulja a közeledő veszélyt.
1719     Mas|             hogy ellenség közelít, már nem volna idejük rá, hogy a
1720     Mas|            megtámadóiak négyezeren.~Ők nem gyakorlott katonák: földészek,
1721     Mas|           pattogott a golyó.~Mert ezek nem huszárok voltak, hanem vértesek.~
1722     Mas|               sors, magas iróniájában, nem Attila dédunokáit küldé
1723     Mas|        másodszor megtölteni a fegyvert nem volt idejük a hídon levőknek.
1724     Mas|          halott lett.~S a lovas csapat nem érte be azzal, hogy a hidat
1725     Mas|              óta ehhez hasonló viadalt nem látott a csatapiac! Hetven
1726     Mas|               az öröm.~Csak Áron bátya nem volt még honn. Az ő útjai
1727     Mas|              még honn. Az ő útjai után nem lehetett tudakozódni.~Egyszerre
1728     Mas|               Soha gyönyörűbb tavaszra nem emlékszem, mint amilyen
1729     Mas|    ellenfeleinkkel szemközt?~– Bizony, nem is hagynám ám ezeket a mi
1730     Mas|        Kíváncsi volnék azt látni.~– De nem mutatom ám meg neked, mert
1731     Mas|          mutatom ám meg neked, mert te nem vagy katona. Civilnek pedig
1732     Mas|            vagy katona. Civilnek pedig nem szabad a fortificatiókat
1733     Mas|                   Azzal, azzal! Bizony nem is bodzafapuskával ám. Ő
1734     Mas|                telenőtt hegyhátak, meg nem szakítva helységek csoportjától. –
1735     Mas|          tekintet egy emberi lakhelyet nem talál nyugvóhelyül. A félelmes,
1736     Mas|              kopár gerincein keresztül nem vezet semmi út. S az egymással
1737     Mas|                hogy a hidasi Gesztegre nem viszed föl Blankát meg Annát.~–
1738     Mas|               föl Blankát meg Annát.~– Nem viszem fel őket.~– Igaz
1739     Mas|              csak azt ígérte meg, hogy nem „viszi” föl az asszonyokat,
1740     Mas|              ami a „fölvezetést” éppen nem zárja ki. A góbénak mindig
1741     Mas|    asszonyfélének, hogy ide vagy amoda nem szabad fölmenni, éppen csak
1742     Mas|               Hanem ezúttal Áron bátya nem értette a tréfát.~Blankát
1743     Mas|       eljutniuk. De Áron bátyára nézve nem volt lehetetlenség. Gyakran
1744     Mas|             visszatér, a helyükből meg nem mozdulnak, hát ő azalatt
1745     Mas|             volt, szófogadóbb.~– Vajon nem lakik-e benne valami? –
1746     Mas|       pörölyzuhogásán kívül semmi nesz nem hangzott fel az emberlakta
1747     Mas|              köveket keresgélő hölgyek nem vették előbb észre, mint
1748     Mas|         gyorsaságát, s amíg csak odáig nem ért, folyvást kiáltá a szabadulás
1749     Mas|             Manassé!”, amíg csak odáig nem ért, hogy a szerető alak
1750     Mas|                ugrálva le a szikláról; nem sok ideje volt az elhatározásra,
1751     Mas|           álljon meg, s a két hölggyel nem törődött – hisz azok jó
1752     Mas|               az üldözöttet, ki vissza nem mer tekinteni a háta mögé.
1753     Mas|               ahová elrejthesse magát. Nem védi más, csak annak a szegény
1754     Mas|               fűlopásért.~– De, öcsém, nem füvet lopni jött ez az ember
1755     Mas|     Székelykövön. Nevess! Nevess! Majd nem nevetsz, mikor hasznát veszed.
1756     Mas|               hasznát veszed. Ugye, ti nem nevettek, gyémántjaim? Ti
1757     Mas|             ide föl, bátya?~– Tehozzád nem beszéltem – szólt Áron. –
1758     Mas|         pingáld a szép kilátást. Neked nem mutatom meg a battériámat.
1759     Mas|          láttok, senkinek a világon el nem áruljátok; még Manassénak
1760     Mas|             két hölgy teljes szívéből, nem hajtva Áron bátya komoly
1761     Mas|            fogadásukra, hogy semmit el nem árulnak abból, amit látni
1762     Mas|              amit látni fognak.~Hiszen nem is szóltak ők, csak nevettek.~
1763     Mas|              végiglovagolnak. Tán fél?~Nem bántja itt semmi élő.~A
1764     Mas|           sarkofág teteje, melyről még nem kopott le annyira az írás,
1765     Mas|                hogy semmi világosságot nem terjesztettek.~Ekkor odakünn
1766     Mas|         gyermek játszott és csevegett. Nem értette még sem azt, amit
1767     Mas|               és brádi győztesek ettől nem ijednek vissza.~– Értsük
1768     Mas|           tízezrével ki tudta dobni.~– Nem is kívánja azt tőlünk senki.
1769     Mas|             között nincs már ellenség. Nem láttad? Keresztüljöttél
1770     Mas|               a szó indulatba hozta.~– Nem! Nem! Tordára nem szabad
1771     Mas|                indulatba hozta.~– Nem! Nem! Tordára nem szabad gondolnunk.
1772     Mas|             hozta.~– Nem! Nem! Tordára nem szabad gondolnunk. Ott a
1773     Mas|         szolgáltak nekünk a vasból. De nem ez a fő ok. Torockó egy
1774     Mas|          vártak, míg a dörgés elmúlik. Nem akartak az Isten szavába
1775     Mas|      kaszájával, hogy ha a süvegem fel nem tartja, betöri a koponyámat.
1776     Mas|             tőlem elmaradni.~A gyermek nem értette azt a nyelvet, melyen
1777     Mas|             megnyergelték; hogy Jorges nem tudja lenyelni a szájába
1778     Mas|             azt válaszolná, hogy biz ő nem öli meg azt, aki őt sohasem
1779     Mas|                uraim! Ez a háború! Ezt nem ütjük el mesemondásokkal
1780     Mas|               amerre küldi. De azt már nem parancsolhatja meg a felhőnek,
1781     Mas|             jégesőt hullasson, ha neki nem tetszik.~– Én tudok még
1782     Mas|           tudok még olyan felhőt, mely nem adta ki a jégesőjét.~– Hol
1783     Mas|              poharát; de még a nyelvét nem érintette hozzá. A ti csapataitok
1784     Mas|                monda a palástos férfi.~Nem volt rájuk szükség. Abban
1785     Mas|        Torockót a szentgyörgyi oldalon nem lehetett megközelíteni.
1786     Mas|            háziszövőszék, cserzőműhely nem szünetelt, a gyermekek jártak
1787     Mas|         tizenkét éves gyermek sírt, ha nem adtak a kezébe puskát.~El
1788     Mas|              Torockó népére pedig soha nem akarta a fegyverre apellálás
1789     Mas|               élő asszony, élő gyermek nem jut itt az ellenség kezére.~
1790     Mas|               az asszonyokkal.~Azoknak nem volt kedvük Áron bátya meghívását
1791     Mas|        fölkelők táborába.~– Egyedül?~– Nem egyedül. Sokadmagammal.
1792     Mas|            Izrael.~– Fegyver nélkül?~– Nem. Kezemben a frigylevél,
1793     Mas|              eskü alatt, hogy Torockót nem fogják megtámadni. Ez az
1794     Mas|             mondva, amit ajk kifejezni nem képes: a végtelen imádat
1795     Mas|                hazugságnak a büntetése nem maradt el.~Blanka megszorítá
1796     Mas|            Járjon veled az Úr!~Manassé nem fojthatott el egy fájdalmas
1797     Mas|                ha elvész hitünk; akkor nem várjuk be, míg az ajtót
1798     Mas|             úgy elfojtá a keserv, hogy nem tudott szólni. Megcsókoló
1799     Mas|               rá a parancsnok. – De én nem hiszek benne. A szentgyörgyiek
1800     Mas|              látva, hogy fegyvertelen, nem bántották. Az a nyugalom,
1801     Mas|              Előőrsök, szokás szerint, nem voltak kiállítva.~Manassé
1802     Mas|        Diurbanut keresi.~– A tribunnal nem lehet most beszélni, mert
1803     Mas|                az erdőbe jutni; de hát nem azért jött ő ide, hogy mindjárt
1804     Mas|           aztán kettő vállalkozott rá, nem volt kötél.~– No, hát keressetek
1805     Mas|            követségbe jövők számára; s nem volt elég, hogy a pincegádort
1806     Mas|               én meg azt mondtam, hogy nem húzom.~– De hát mért nem?~–
1807     Mas|               nem húzom.~– De hát mért nem?~– Azért, mert nem akarok
1808     Mas|                mért nem?~– Azért, mert nem akarok muzsikálni az én
1809     Mas|                 Szegény cigány! Hogy ő nem muzsikál „az ő hazája” ellen!
1810     Mas|              búsulj, Lányi.~– Hát hisz nem is búsulok, csak azt akartam
1811     Mas|         viselsz.~– No, de látod, engem nem koncoltatott föl.~– Még
1812     Mas|                koncoltatott föl.~– Még nem. Azokat elemésztette appetitoriumnak;
1813     Mas|                 De hát úgy kell neked. Nem kár érted. Olyan szép, hatalmas
1814     Mas|           lettem volna a Krisztus, hát nem is ültem volna arra a mihaszna
1815     Mas|                kiálta fel a hegedűs. – Nem jut már énnekem abból a
1816     Mas|            egészen igaza van.~Diurbanu nem volt más, mint Vajdár Benjámin.~
1817     Mas|                Benjámin.~Azért Manassé nem vesztette el a hidegvérét;
1818     Mas|             szólt Manassé hidegen.~– S nem tudnád még más nevemet is?
1819     Mas|             tudnád még más nevemet is? Nem találod arcomat még valami
1820     Mas|      füstfelleget fújt maga elé.~– Hát nem találta azt ki a te éles
1821     Mas|           követ kövön s lélegző embert nem hágy e völgyben, csak egy
1822     Mas|          vagyok. De még azzal Torockót nem foglaltad el. Ott minden
1823     Mas|           háborút, s sáncot ostromolni nem szeretnek. Velem egy emberrel
1824     Mas|              De te a torockói völgyből nem hozasz haza semmit, mint
1825     Mas|             hátulról rohanja meg, ahol nem maradt más honn, mint az
1826     Mas|             Most már lehajtotta fejét, nem volt büszkesége többé.~–
1827     Mas|               mit feleségeddel! Olyant nem ismerek! A szeretőddel,
1828     Mas|             düh Manassé lelkében; mást nem tehetett, az égő szivart
1829     Mas|                olyan adósságod, amiért nem „te” fogsz megfizetni. Nem
1830     Mas|             nem „te” fogsz megfizetni. Nem torlom ezt meg a te kemény
1831     Mas|              te kemény testeden, amely nem érez, hanem a lelkeden,
1832     Mas|               meg a végét. Az a két nő nem fogja egymást megölni. Mert
1833     Mas|              van; foglárai eltávoztak.~Nem volt képes gondolatai zűrzavarában
1834     Mas|    zűrzavarában megtalálni a kezdetet, nem egy pihenő pontot.~– Manassé! –
1835     Mas|              merre tágasabb a világ.~– Nem kerül arra a sor.~– Hát
1836     Mas|               sor.~– Hát mit gondolsz? Nem hallottad, mit mondott?~–
1837     Mas|               akart vele ijeszteni. Ők nem fogják megtámadni Torockót.~–
1838     Mas|        Torockót.~– De már támadják is. Nem hallod a sűrű puskaropogást?~
1839     Mas|              kezdett felhangzani.~– De nem fognak győzni, nem fogják
1840     Mas|                  De nem fognak győzni, nem fogják kivihetni azt, amit
1841     Mas|         elbeszélt!~– Miért ne tenné?~– Nem engedi azt az Isten!~– Te,
1842     Mas|           hanem azután, hogy a vasajtó nem nyílt föl, s a tűzfény egyre
1843     Mas|               amit amaz ember mondott, nem volt puszta fenyegetés.
1844     Mas|               táborral, mely még eddig nem ízlelte a vért! Ki tarthatja
1845     Mas|                a világot igazgatja, az nem engedheti a legrettentőbbet
1846     Mas|         legrettentőbbet megtörténni! – Nem kellenek ide csodatétek.
1847     Mas|      rablóhősöknél is fordulnak elő. S nem Isten kezében van-e mindez? –
1848     Mas|                kezében van-e mindez? – Nem késhetik-e el a támadással
1849     Mas|              Torockóra, mert Áron csak nem tarthatja vissza őket.~És
1850     Mas|           vaskarikáinál fogva. Az ajtó nem engedett.~Akkor visszarohant
1851     Mas|               kos.~A Székelykő odafenn nem zuhogott jobban az ágyúzástól,
1852     Mas|           Csoda volt, hogy odafenn meg nem hallották. – Azoknak más
1853     Mas|                 Ezek meg idelenn abból nem hallottak semmit.~Végre
1854     Mas|               eldobva őt az útjából. – Nem kell nekem lopott fegyver!
1855     Mas|             lecsapásra görbítve előre.~Nem volt Adorján Manassé az
1856     Mas|      segélykiáltását halló emberi hím. Nem „ember” többé, nem Isten
1857     Mas|                hím. Nem „ember” többé, nem Isten képmása, hanem csak
1858     Mas|                útját.~De azt az alakot nem ölte meg Manassé; nem zúzta
1859     Mas|           alakot nem ölte meg Manassé; nem zúzta fejét a falhoz, nem
1860     Mas|              nem zúzta fejét a falhoz, nem gázolta agyon.~Az egy nő
1861     Mas|               mély utakba. Az égő falu nem nyújtott menedéket.~A páni
1862     Mas|        fussatok, akik elétek ágyúznak, nem hovédek rézágyúi, hanem
1863     Mas|            sűrű dobszó a csengezi úton nem közeledő honvéddandárt,
1864     Mas|                az oláh „cine mintyés”. Nem felejt semmit. Tudod? Semmit!
1865     Mas|         visszatérek Torockóra, s akkor nem jövök üres kézzel, adok
1866     Mas|             félrefordította a fejét.~– Nem! Nem rablom meg a te nődet!~
1867     Mas|        félrefordította a fejét.~– Nem! Nem rablom meg a te nődet!~Erre
1868     Mas|               Manassé, mint a bátyáid. Nem akarod eltűrni, hogy te
1869     Mas|               Ma a Fiastyúk feljöttéig nem maradok adósod. – Nézd,
1870     Mas|             ember, aki ezt nekem adta, nem is titkolta ezt előttem.
1871     Mas|            tied leszek. De lásd, addig nem vehetlek el, míg él az a
1872     Mas|                bírja, mert törvényeink nem engedik. Az a másik ott
1873     Mas|            bukdácsoltak rajta, s senki nem vette fel a hátára. Gyűlölte
1874     Mas|     legközelebbi fára. A te embered ő, nem az enyém! – „Norok bun!”~
1875     Mas|       annyifelé fújva a sípoló lángot. Nem látta, nem hallotta azt.~–
1876     Mas|              sípoló lángot. Nem látta, nem hallotta azt.~– Manassé!
1877     Mas|        hegedűmet. Szaladjunk, míg ránk nem esik a ház.~Manassé eszméletéhez
1878     Mas|              tette: az, hogy emberhang nem szólt bele. Tűzoltók lármája,
1879     Mas|           lármája, kárvallók jajgatása nem zajgott a pokoli zene közé.
1880     Mas|         pisztoly meg a handzsár. – No, nem kellenek? Hát nekem adod?~
1881     Mas|               épület. Négy puszta fal; nem rom, de sohasem volt rajta
1882     Mas|             Úgy, de református templom nem volt a faluban. Épített
1883     Mas|                amiket keletkezésük óta nem keresett föl más, mint a
1884     Mas|                 a legigazabb ima, mely nem szól szavakban.~A filozóf –
1885     Mas|              menekülni, annak más útja nem lehet, mint a zöld fűvel
1886     Mas|           átázott volna benne a lőpor, nem sülne el.~– Hát aztán minek
1887     Mas|             Szabadíts meg.~– Hát aztán nem köttetsz farkasgúzsba?~–
1888     Mas|                 S aztán, ha ide adtad, nem ütsz fejbe, s nem veszed
1889     Mas|               adtad, nem ütsz fejbe, s nem veszed vissza megint?~–
1890     Mas|                Gyertyánoson innen utol nem éred te azt. Odáig én el
1891     Mas|               éred te azt. Odáig én el nem cepelhetlek, ha a Székelykövet
1892     Mas|                 s akkor rám akadnak.~– Nem az, hogy ők akadnak terád;
1893     Mas|               ki innen a hátadon.~– De nem vágsz le azzal a bolond
1894     Mas|          markoddal a hajamba; ne félj, nem szakad az ki.~A tehetetlen
1895     Mas|             magad, mert a maga házánál nem szereti a gazda, ha szidják.
1896     Mas|              százast kapsz azonfölül.~(Nem látod te azt a napfeljövetelét! –
1897     Mas|           nekiiramodott a lovaglásnak. Nem volt neki az a teher nehéz.
1898     Mas|             vigye; és az úr parancsol, nem a ló.)~
1899     Mas|          szólítani az embert.~Az pedig nem volt most ezen a világon.~
1900     Mas|               átokfogantató spórái fel nem szállnak, hova a betegségéből
1901     Mas|             ragálygerjesztő parasitjai nem követhetik, annak az országában
1902     Mas|             csendesen ingatta fejét:~– Nem, Vajdár Benjámin! A te véged
1903     Mas|            Vajdár Benjámin! A te véged nem az, hogy én megöljelek. –
1904     Mas|                 kit te semmivé tettél. Nem öllek meg én; s nem engedlek
1905     Mas|            tettél. Nem öllek meg én; s nem engedlek megölni másnak.
1906     Mas|           szembehunyással elmenekülnöd nem szabad. Élni fogsz még sokáig;
1907     Mas|             Isten!~Egy szidalmazó szót nem ejtett közbe. És mindezt
1908     Mas|                a hátára. Törött lábbal nem ülhet a nyeregben, ha oda
1909     Mas|                   Jaj, jaj, jaj! Miért nem engedted, hogy én fogjam
1910     Mas|               de azért az apró cigányt nem bírta legyalogolni, az úgy
1911     Mas|             förmedt rá Manassé. – Csak nem akarsz zeneszóval kísérni
1912     Mas|        zeneszóval kísérni Torockóba?~– Nem a tisztesség kedvéért teszem
1913     Mas|               testemért.~– Hát énértem nem?~– Teérted nem, mert ha
1914     Mas|             Hát énértem nem?~– Teérted nem, mert ha te elpatkolsz,
1915     Mas|              Ez olyan indok volt, amit nem lehetett megcáfolni.~Manassé
1916     Mas|        árokparton, a fűzfák alatt.~Azt nem lehet betűkkel leírni, amit
1917     Mas|           öcsém, Isten segítségével, s nem került többe, mint húsz
1918     Mas|               öreget a maga hitében, s nem rontotta el a dicsekedő
1919     Mas|        rontotta el a dicsekedő örömét. Nem mondta el neki, hogy ami
1920     Mas|                győzelmet, az egy latra nem vehető valami, egy árnyék,
1921     Mas|               hallgatott a muzsikus. Ő nem várt vele, míg nagy nyugalom
1922     Mas|                míg nagy nyugalom lesz; nem engedte a maga oroszlánrészét
1923     Mas|             keverte össze, hogy azokat nem lehetett históriai adatokul
1924     Mas|         ezüsthüvelyű kardját, amit már nem lehetett elvitatni.~A cigányt
1925     Mas|               történetből kihagyni. De nem illett az ő elbeszélésébe
1926     Mas|            fegyvereit (itt vannak, aki nem hiszi), megadta magát, s
1927     Mas|                kezéből a fegyvert, még nem adták meg neki a békét.
1928     Mas|           folytatunk.~Maguk a harcolók nem is tudják talán, hogy harcolnak.
1929     Mas|              fehér kenyere van, aminél nem lehet kedvesebbet kívánni
1930     Mas|             mondják: „Hohó! Biz ide be nem hozod azt a te kék-szürke
1931     Mas|                Torockó ellen, s azokat nem lehet Áron bátya ágyúival
1932     Mas|                ösztönözte; azok már el nem téríthetők a maguk ősi szokásaiktól.
1933     Mas|               katonáskodás alól; s ezt nem kegyelemképpen engedte neki
1934     Mas|                lélekkel, hogy ez nekik nem szól, s láttak a maguk hadviselése
1935     Mas|              ért, csak ahhoz az egyhez nem, amit az a gyár készíteni
1936     Mas|          megtartását vette feladatául, nem vágyott nagyobbra, mint
1937     Mas|                magukkal, ami munkásnak nem válik kárára. Megszokták
1938     Mas|            számításában semmi kifogást nem tehetett. Aki a főkönyv
1939     Mas|            számvetések nehéz munkáját, nem zavarta bele a kétszer kettőbe
1940     Mas|             kétszer kettőbe az a gond, nem történik-e valami bajuk
1941     Mas|             végzett valami dolgot, ami nem az ő hivatása volt. Manassé
1942     Mas|        korosztálybeli férfiak akik még nem voltak benn az újoncállításnál,
1943     Mas|                tud támogatni, ha talán nem volna elég a modern nemzetgazdasági
1944     Mas|                Nagyon csalatkozott. Az nem a régi tömkeleg volt. Azóta
1945     Mas|            kérek, nagyságos uram, hogy nem köszöntem; azt gondoltam,
1946     Mas|               összeszidta valaki, hogy nem madár volt az, hanem nagyságos
1947     Mas|         Cagliari herceg.~Manassé ugyan nem kívánt a jó sorstól ilyen
1948     Mas|          beszélek a tábornokkal.~Azzal nem is kérdezve, hogy van-e
1949     Mas|           dolga sietni kifelé.~Manassé nem örült ennek a pártfogásnak.
1950     Mas|              el kellett fogadnia, mert nem sok idő múlva visszajött
1951     Mas|             kívánta a jó szerencsét, s nem tehet róla, ha az ambó helyett
1952     Mas|             elintézés gyorsasága ellen nem lehetett kifogása.~Alig
1953     Mas|                 miután ők jóhiszeműleg nem jelentették magukat.~– Eziránt
1954     Mas|      folyamodást megírom; de már magam nem megyek vele sehová, hanem
1955     Mas|             hogy ő most csak bányász s nem egyéb, s hogy 48-ban csakugyan
1956     Mas|                s hogy 48-ban csakugyan nem volt még több huszonkét
1957     Mas|           mikor a korosztályát hívták, nem jutott eszébe, hogy az reá
1958     Mas|           tréfálnak vele.~– Énrám csak nem foghatják – szólt nevetve –,
1959     Mas|             ban fegyvert fogtam.~– Már nem tudom – szólt a barátságos
1960     Mas|            volt Diurbanu hatalmában.~– Nem! – mondá dacosan. – Minden
1961     Mas|              nyomorék maradsz ex offo. Nem a hadügyminiszter, nem az
1962     Mas|                 Nem a hadügyminiszter, nem az excellenciás urak dolga
1963     Mas|          felcseré.~– Csakhogy én ahhoz nem folyamodhatom, amihez Matuzsálem.~–
1964     Mas|           senki”?~– Azt „szabad”.~– Ez nem az én erkölcstanom.~– Hát
1965     Mas|       fegyverrel, én, az ő vezérük, el nem maradok tőlük, azért, mert
1966     Mas|                 hogy sírva fakadjon.~– Nem tehetek mást. Csalni nem
1967     Mas|               Nem tehetek mást. Csalni nem tanultam, könyörögni pedig
1968     Mas|                sikerült Matuzsálemnek, nem járja minálunk. Annak az
1969     Mas|            suhancnak jó szabadulás, az nem jó egy férfinak. Azon a
1970     Mas|              intézzék „őhozzá”, ő mást nem felelhet. S ez a legegyenesebb
1971     Mas|           kiszemelte őt, hogy üldözze. Nem is nehéz kitalálni, hogy
1972     Mas|            kitalálni, hogy kicsoda. Az nem fog neki békét hagyni. A
1973     Mas|                 a magyar ezredeket oda nem küldik; azok Lombardiában
1974     Mas|                ahol szent a béke.~– Én nem bánom; oda is vele megyek.~–
1975     Mas|           bánom; oda is vele megyek.~– Nem, Blanka! Te itthon maradsz
1976     Mas|               itten miközöttünk. Aztán nem is mehetsz. Ha Manassé távozik,
1977     Mas|           többiek, az újított dolgokat nem értjük; te vagy beleavatva;
1978     Mas|                én a Bélát meg az Ilont nem adom. Azok az enyémek. Nekem
1979     Mas|               te okos beszédedet.~– Mi nem szakadunk el addig is Manassétól.
1980     Mas|                       XLVI.~A végzetet nem lehetett elfordítani. Rendes
1981     Mas|        gyümölcsöt a fáról, s Blankának nem volt Manasséja, akivel azt
1982     Mas|              családjához hazatérni. És nem lett hadnaggyá előléptetve.~
1983     Mas|               képzettsége elismert, és nem tudják annyira vinni, hogy
1984     Mas|               tudta jól, hogy ki az, s nem kockáztatott haszontalan
1985     Mas|     legyőzésére.~Családja sem ereszté. Nem engedték meg neki, hogy
1986     Mas|            tanácsolta nekik Blankát ki nem ereszteni abból a sziklavölgyből,
1987     Mas|           veszély ellen megvédve, ahol nem férnek hozzá, hogy akár
1988     Mas|               mint a külföldi.~Itt már nem tudott Blanka segíteni magán.~
1989     Mas|                Meg volt győződve, hogy nem sokáig tarthat ez így. Az
1990     Mas|     folytathassa, s levelében még csak nem is tudatta Manasséval ezt
1991     Mas|         Zimándy Gábor úr.~A derék úron nem történt nyolc év óta egyéb
1992     Mas|                  Ezer esztendeje, hogy nem láttam önt, grófné! – szólt
1993     Mas|           Nagysád valóban egy heroina. Nem soká tart már.~– Csak egy
1994     Mas|               De még mekkora összegig! Nem kevesebb, mint négyszáznyolcvanezer
1995     Mas|        papirost, a neve aláírásával.~– Nem értem.~– Majd mindjárt megmagyarázom,
1996     Mas|                hogy grófnő; születését nem vesztette el soha) újra
1997     Mas|              kapta az idéző levelet.~– Nem jelentem meg az idézésre;
1998     Mas|                A bíróság azonban a meg nem jelenő alperest nem szokta
1999     Mas|                meg nem jelenő alperest nem szokta védelem nélkül hagyni.
2000     Mas|            rokonai nyerték meg a pört. Nem lehet csodálni. Külföldön