Part

 1     Els|          levegőég. Talán ismerik egymást? Ha ismerik, kísérőjük miért
 2     Els|         felügyelet alatt tartják egymást. Egymillió nem potyapénz
 3     Els|            Hanem akkor ne hívjuk egymást a címeinken – szólt a hercegnő
 4     Els|  amelyből ön jő? Ahol az emberek egymást meg nem ölik, bosszút nem
 5     Els|       hercegnő két kísérője érti egymást. – Jöhetnek olyan külső
 6     Els|       házban a feleségével, hogy egymást sohase lássák. Ön ez ajánlatot,
 7     Els|         a reggelit, hogy a kettő egymást kitöltse. Csalódik. Mert
 8     Els|      ügyvédje régen értették már egymást. Visszaemlékezett Manassénak
 9     Els|    szeretik mind a ketten; pedig egymást szerették. De hát jól tették,
10     Els|    megérteni, hogy miért üldözik egymást halálra az emberek, s megtanulta,
11     Els|          kívül senkit. – Mert mi egymást nagyon fogjuk szeretni.~
12     Els|          és ez az asszony valaha egymást szeretni fogják.~– Én már
13     Els|         azt hiszi, hogy gyűlölik egymást.~És mégis! Mégis nagy kedve
14     Els|       még nagyon szeretni fogjuk egymást!”~Isten oltalmazza meg őt
15     Els|       mindenkinek a titkaiba, az egymást kereső párok cselszövényeibe.
16     Els|   megtudta, hogy azok nem igazán egymást megenni készülő oroszlánok.
17     Els|    egymásnak ellenmondá, s mégis egymást kiegészítő rémesemények.
18     Els|          ledér dal, tánctombolás egymást felváltva vagy túlhangozva
19     Els| szemekkel – jöttek, és futottak.~Egymást cipelő párok, kik közül
20     Els|        lábánál fogva hurcolják-e egymást – jöttek, és futottak.~Egy
21     Els|       mind a kettőt! – Ne lássuk egymást az életben többet! – Adósod
22     Els|    felriadt patkányhad, rohantak egymást feltaszigálva ki a karzatról.
23     Mas|     mellett elrepülnek, üdvözlik egymást. Lehet, hogy a rokonaik
24     Mas|       otthon a szárazon gyűlölik egymást.~S akik különben is szeretik
25     Mas|        akik különben is szeretik egymást, mily naggyá lesz szerelmük
26     Mas|        hogy az emberek szeressék egymást; ahol a hajnali harangszó
27     Mas|          fegyverben áll, s rohan egymást öldökölni. Az én kis holdszigetemet
28     Mas|           ahol elég két embernek egymást szeretni, hogy boldoggá
29     Mas|   szeretni, hogy boldoggá tegyék egymást; hanem azt az elátkozottat,
30     Mas|           ahol elég két embernek egymást nem szeretni, hogy megöljék
31     Mas|          szeretni, hogy megöljék egymást.~Kalauzunk az ágyúdörgés,
32     Mas|          mellett, egymásba róva, egymást támogatva; teteje már egynek
33     Mas|         férje?~S azzal átölelték egymást, és sírtak.~– Menjünk e
34     Mas|     inkább összevissza csókolták egymást.~– Áron! Kedves bátyám!~–
35     Mas|       Manassénak, s míg a kezeik egymást szorították, sokáig néztek
36     Mas|        oda.~S aztán megcsókolták egymást.~– Hát az ángyikádtól nem
37     Mas|          Manassé, megcsókolhatók egymást. Blanka egyre nyugtalankodni
38     Mas|   bennlevők ki nem vehették tőle egymást, kivált akik a verőfényről
39     Mas|        Én szeretném, ha tegeznők egymást.~– Az se hazugság ám.~–
40     Mas|     össze, s még nemigen ismerik egymást? Talán a nagy füst és pisla
41     Mas|         az utolsó napig tanulják egymást – tisztelni. Az első csókot
42     Mas|      Anna szerelmesen megölelték egymást.~Blanka nem is lett rosszkedvű.~–
43     Mas|         élnek, utaik keresztezik egymást. És ő hallgat. Őt vettem
44     Mas|         az asszonyt.~– Szerették egymást.~– Azt gondolom. – A sors
45     Mas|     keresztül.~– Nagyon szeretik egymást! – mondá a herceg.~– Olyan
46     Mas|            Olyan nagyon szeretik egymást, hogy nem fognak öngyilkosokká
47     Mas|         hogy tovább szerethessék egymást. Eleinte azt hittem hogy
48     Mas|        ember a könyökével éri el egymást.~– Úgy van. Mintha egy házba
49     Mas|   percben hízelgő néven szólítja egymást, s felel rá gyönyörittas
50     Mas|           hogy igazán szeretik-e egymást. – Akkor meg is áldja őket
51     Mas|        kijöttek, és megcsókolták egymást.~Ekkor egy egyszerű polgár,
52     Mas|     ijednek vissza.~– Értsük meg egymást – szólt a taláros férfi,
53     Mas|   szegezi, s aztán megszabadítja egymást ettől a világtól. Te csak
54     Mas|     végét. Az a két nő nem fogja egymást megölni. Mert Zenóbia hamarább
55     Mas|        utcán zsivajgó nép rohant egymást taposva.~Manassé a kiáltozásból
56     Mas|        nap rohamos eseményei, az egymást kitörlő ellentétes fordulatok,
57     Mas|  sisteregve lobogtak mind alább, egymást felgyújtva, s ahány, annyifelé
58     Mas|        Egy esztendővel biztatták egymást, mikor elváltak, s lett
59     Mas|           majd meg úgy elvesztik egymást, hogy nem bírják az érintkezést
60     Mas|  porfellegből, hogy ne láthassák egymást, s villámostoraival csapkodott
61     Jeg|         a csapatok nem láthatták egymást.” – A szemközt vágó porfelleg
62     Jeg|  gespajzt cu haben”-nel köszönti egymást az utcán.~Fel kell még jegyeznem,