Part
1 Els| töprenkedni, hogy nincsen-e neked igazad.~– Hisz ez meg éppen
2 Els| nem adatik, azt megadják neked, bukott osztrák diplomatának,
3 Els| is.~– Azt pedig nem adja neked. Hanem hát nem kell annak
4 Els| ruháját készíté: „Szabad-e neked itten vigadnod, amikor egész
5 Mas| hív?~– Megvallottam már neked, hogy nem vagyok se hős,
6 Mas| mint a szent congregatió.~Neked van hatvanezer scudid hazulról,
7 Mas| sötét prognosztikon volna neked is, nekem is. Hogy téged
8 Mas| No! És nem esett jól neked az a csók?~– Nem! Fájt…~–
9 Mas| kell keresztet viselni.” Neked előbb meg kell szeretned
10 Mas| béke Istene; akkor nem fog neked fájni az én csókom.~– Szólj,
11 Mas| fiatal barátom – mondok én neked két dolgot. Az egyik az,
12 Mas| Manassé öcsém, ugye? Könnyű neked onnan a külföldről! De lettél
13 Mas| Hát erre csak azt mondom neked, amit az egyszeri góbé mondott
14 Mas| már „szervusz, világ!”, neked kell a csapat élére állnod;
15 Mas| most már csak megmondom neked, hogy ez az én kurta nyakam
16 Mas| Áron! Az Isten bocsássa meg neked, amit énvelem cselekedtél!~
17 Mas| állat hangját hallom.~– S neked még most sem szabad idegen
18 Mas| hegyeken át kalauzoljon. Neked van egy felesleges szolgád,
19 Mas| Vaszilie! Mi béred van neked Matuzsálemnél?~– Húsz forint.~–
20 Mas| Hesdád-völgybe jutunk, én adok neked ötven forintot, s nem kell
21 Mas| mikor azt támadják meg, ami neked legdrágább. Kénytelen vagy
22 Mas| síkos a szikla. Eljátszom neked rajta egy szép nótát.~S
23 Mas| jól megdömöckölé: „Nesze neked, te rusnya béka, te varasgyék!
24 Mas| összecsókolóztunk, s bizony mondom neked, hogy egész az Aranyosig
25 Mas| felsóhajtott:~– Manassé szólt neked őfelőle?~– Én ismerem őt
26 Mas| sem ért. Óh, kérlek, ha neked is van okod őt gyűlölni,
27 Mas| emelve, mondá: „Fogadom neked, hogy nem ölöm meg, nem
28 Mas| észrevett rajta valamit.~– Te! Neked az egyik pofád veresebb,
29 Mas| volt ma! A végét itt hagyom neked.~– Amiben nekem nem nagy
30 Mas| egymásnak többé semmivel.~– Én neked semmivel többé, Áron; de
31 Mas| hírével – monda Manassé.~– Neked pedig azt mondom, Manassé,
32 Mas| a Monasteriánál mondott neked a tribun: „Mi békét kötöttünk
33 Mas| Manassé. Szeretlek. Uram vagy; neked engedelmeskedem. A monasteriai
34 Mas| megjelenést sohasem felejtem el neked. Jobban tudod szeretni a
35 Mas| De nem mutatom ám meg neked, mert te nem vagy katona.
36 Mas| pingáld a szép kilátást. Neked nem mutatom meg a battériámat.
37 Mas| uram, magadat se! Kámpesz neked már! Ha te egyszer Diurbanu
38 Mas| még ma. De hát úgy kell neked. Nem kár érted. Olyan szép,
39 Mas| kínzáshoz készül. – Elmondom neked az egész csatatervünket. –
40 Mas| udvarra s körülnézek; s lopok neked egy bitang fegyvert.~– Nincs
41 Mas| pisztolyokat.~– Nesze. Vedd át. Neked szükséged lehet rájuk. Nekem
42 Mas| adósod. – Nézd, odaadom neked ezt a gyűrűt az ujjamról.
43 Mas| börtönödbe, s ott elmondta neked, gúnykacagva, istenkáromolva,
44 Mas| még valamit ajándékozok neked. Hisz a közmondás szerint: „
45 Mas| puszta templomban; az jó tesz neked hazalovagolnod rajta Torockóra;
46 Mas| nálam pisztoly.~– Eb hisz neked.~– Láthatod, hogy a vízben
47 Mas| Nesze hát, Manassé, itt van neked Diurbanu!~Ezzel a szóval
48 Mas| műved. E szörnyű kép elől neked egy örök szembehunyással
49 Mas| jaj! Majd én bolond leszek neked máskor ezerforintos pecsenyét
50 Mas| mert ha te elpatkolsz, neked szép fiatal feleséged van,
51 Mas| Kezem között volt. De amit neked megfogadtam, azt megtartám,
52 Mas| itthon maradsz mivelünk. Neked és gyermekeidnek jó helyetek
53 Mas| Manassé távozik, az Új-Telepet neked kell gondviselésed alá venned.
54 Mas| értjük; te vagy beleavatva; neked itt kell maradnod. Vagy
55 Mas| legjobbnak.~– Azt is elmondom neked. (Most már nem a „márkinőnek”,
56 Mas| nem a „márkinőnek”, hanem „neked”.) A hivatalszobában, ahol
57 Mas| a fejére.~– „Vissza kell neked kerülnöd ide, kitaszítva
58 Mas| teszek veled. Nem hagynak neked békét. – Még mint csontvázat
|