Part
1 Els| s haragosan mondott neki valamit először németül, azután
2 Els| mondta, hogy ő itt leszáll valamit falni.~Adorján figyelmezteté,
3 Els| térdére tett albumába rajzolna valamit.~Blanka egészen félrehárítá
4 Els| cucinába tüzet rakni; sütött valamit, aminek az illata kellemes
5 Els| hogy Blanka titkából tud valamit, s hogy az őt érdekli. Úgy
6 Els| valahol látni fognak együtt valamit, amit látni érdemes; a harmadik,
7 Els| pedig ha az is érez iránta valamit e szívdobbantó szenvedélybók
8 Els| sem árulta el, hogy tud valamit arról, hogy a hercegnőt
9 Els| úr összevissza hebegett valamit (de azt senki se tudja,
10 Els| semmi hírt, akkor én tudok valamit – szólt Blanka –, nézze
11 Els| hitte, hogy lehet merni valamit.~– Az! Ez az én szenvedéseim
12 Els| álmában oly tisztán vél látni valamit. Még azt is le tudná rajzolni,
13 Els| előtt a vállfűzőjét. Ott valamit rejt, amit sohasem hagy
14 Els| asszonynak nem jó megmutatni valamit.~A szép Cyrene nagy füstgomolyt
15 Els| addig csakugyan kikutatott valamit a vendégnő. Az albumasztalon
16 Els| mert nyerni akarok öntől valamit.~– Ha birtokomban van az,
17 Els| példányképéül modellt ülni. Aki akar valamit megtudni, az bizony megtudja
18 Els| találják a szobámat, még valamit találnak gondolni.~S gúnyos
19 Els| talán azok is megindíthatnak valamit: egy szívet, mely nincs
20 Els| teremtést, hanem látott ahelyett valamit, amitől a vér fagyott meg
21 Mas| nyílás a gubancban. Főzött valamit egy cserépfazékban a tűz
22 Mas| elkezdte magasztalni azt a valamit, ami az ő egyetlen fazekában
23 Mas| lehet az, amikor az ember valamit elfelejt, amit máskor tudni
24 Mas| Zenóbia mondott Blankának valamit.~– Aki boldog, az nem tud
25 Mas| szólító meg Áron azt a valamit.~– Azért, mert ma huszonnegyedik
26 Mas| abbahagyja; ígérünk neki valamit, s belenyugszik; mikor elfáradt,
27 Mas| milyen jó kedvvel fut felénk! Valamit talált bizonnyal.~Blanka
28 Mas| tartani. Gondolj ki már te is valamit! Ne csak mindig az én lelkem
29 Mas| bátya, majd gondolok ki valamit. Most tedd le magadat, és
30 Mas| asztalra.~– Én is csak tudok valamit – szólt Manassé, fölülve
31 Mas| Találtak aztán ki a számára valamit, ami egészen neki való volt.
32 Mas| Én abból tudnék lealkudni valamit, ha nagyon szorítanók.~–
33 Mas| suttogtak egymással titokban valamit, ami a szemjárásból s a
34 Mas| én lakadalmamra akartunk valamit kérni.~– Mit hozzak rá,
35 Mas| majd ott megtudunk belőle valamit.~Caldariva márkinő ez idő
36 Mas| fölkelők. Hallott ön már valamit a viselt dolgaikról?~– Borzasztó
37 Mas| olvastad előttem, amik alatt valamit éreztem Báthory Erzsébet
38 Mas| mutatva.~Ekkor észrevett rajta valamit.~– Te! Neked az egyik pofád
39 Mas| többet, hát még mondok önnek valamit.~– Nem sírok.~– Mosolyogjon
40 Mas| odatör hozzá a nézőkörből, s valamit súg fülébe, amitől egyszerre
41 Mas| hördült fel. Ő maga látott meg valamit, amitől meg kellett rettennie.
42 Mas| meg az ember asszonynak valamit.~Azok aztán körülcirógatták,
43 Mas| Te, Manassé! Mondanék valamit.~– Mondjad.~– De megrúgsz
44 Mas| üres kézzel, adok nekik valamit. – Eljöttem, megadom. Téged
45 Mas| a dühtől.~– No hát – még valamit ajándékozok neked. Hisz
46 Mas| az embernek azért ígérnek valamit, hogy megtartsák! S mi az
47 Mas| ajtaja is? Nem hallanak-e meg valamit? Aztán visszajön, s ismét
48 Mas| Vajdár, s aztán gondolt valamit.~Kikönyökölt az ablakon
49 Mas| benyitott. Ott azután – talált valamit.~
|