Part
1 Els| másnak?~E szavaknál a másik ifjú hölgy felveté fátyolát,
2 Els| hallgató ajkakkal. De az ifjú férfi nem láthatott reá,
3 Els| hölgy tűzbe jött már.~Az ifjú pedig azt felelé rá:~– Valóban
4 Els| akkor önnek az elmélete?~Az ifjú ellenfél erre a lesújtó
5 Els| nem hiszem – felelt rá az ifjú, de feleletében nem volt
6 Els| kölcsönkötéssel foglalkozik.~Az ifjú nem rejthette el mosolyát.
7 Els| volt vele boldog. Amint ifjú nejéhez egy gyöngéd propos-val
8 Els| szónoklata végén félretekintett ifjú útitársára, azt vette észre,
9 Els| kitalálhatja az okát.~A deli ifjú ez erős szemrehányásra egy
10 Els| szűkebbre sálját; míg a deli ifjú egyik lábát a másik térdén
11 Els| üres helyet.~S a délceg ifjú még azzal az impertinenciával
12 Els| annyit vett észre, hogy a két ifjú egy pillantást váltott egymással,
13 Els| eltűntek a veres foltok az ifjú homlokáról. Az a másik nem
14 Els| kalauznak. A kocsi megállt. Az ifjú leszállt, kezet szorított
15 Els| a keresztnevén említi az ifjú embert.~– Kérdi tőlem, hogy
16 Els| megsúgta neki, hogy egy ifjú nő, aki férjétől válik,
17 Els| Blanka összeborzadt az ifjú kitörésén. Az egy Istent
18 Els| Manassét, hogy igazítsa ki.~Az ifjú kezébe vette az iralt –
19 Els| az étkezésben.~A „szép” ifjú belépett.~A helyzet, amelyben
20 Els| meghódítasz valami szép ifjú olaszt, s az elrabol tőlem,
21 Els| tekintve végig halálra ítélt ifjú bájain, akkor ő elkacagta
22 Els| művét. Remek egy mű. Egy ifjú nőalak a Colosseum karzatpárkányán
23 Els| melankólia, a gyászoló bánat az ifjú nőnek arcán. Én ígértem
24 Els| Téckatlepoka isten, akit ifjú szüzek vérével tartott jól
25 Els| szokták őt látogatni fiatal ifjú hölgyek? Talán éppen vár
26 Els| kertajtóra kerültem – mondá az ifjú.~– Szóljon ön! – mondá Blanka,
27 Els| kulcsolta össze a kezeit az ifjú elé, s oly szívszakadva
28 Els| engem is magával innen!~Az ifjú arca lángra gyulladt e szavaknál.
29 Els| repeső reménykedéssel.~Az ifjú alakja délcegen felmagasodott.~–
30 Els| folytatá elcsendesülten az ifjú. – Elmondom, miért jöttem
31 Els| végzé. Arcát vizsgálta.~Az ifjú azalatt, amíg a gyönyörű
32 Mas| ült, s fejét hátrahajtó az ifjú térdeire, s annak balját
33 Mas| s aztán odaveté magát az ifjú keblére, hangosan – édesen –
34 Mas| Eljössz-e hát velem? – mondá az ifjú.~– Jól tudod te azt, hogy
35 Mas| mögött, hanem Manassé.~Az ifjú gyöngéden kezébe vette a
36 Mas| utána a vénebb testvér. Az ifjú sarkantyúba kapta paripáját,
37 Mas| Ilyen a tapasztalatlan ifjú ember. A hosszabb utat választotta
38 Mas| szentelt házába. Legelébb az ifjú legények. Azok elfoglalják
39 Mas| Akkor inkább látok.~S a két ifjú hölgy addig nem ereszté
40 Mas| oldalán megpillantja az ifjú Cagliari hercegnőt. Valóságos
41 Mas| előjátékát hangoztatja; az ifjú urak sietnek foglalkozni,
42 Mas| festőmintának való szép ifjú alak válik ki a tétlen vendégtömegből,
43 Mas| hogy őt meglátogassa.~Ez ifjú az ő reputációját mentette
44 Mas| úgy bámult az írásfejtő ifjú ajkaira. Szemeiben, mint
45 Mas| Erzsébet gyönyöréből, aki ifjú leányok vérében fürdött,
46 Mas| Reggel pedig beszélt az ifjú hölgyeknek a lakodalmi öltözetekről,
47 Mas| Tehát az a szép, délceg ifjú, aki nekem azt a gyűrűt
48 Mas| két kézzel ragadá meg az ifjú kezét, s megrázta azt angolosan,
|