Part

 1     Els|       reggel ott kellett már lenni Manassénak a híveivel, hogy egy kis
 2     Els|     mindenhatónak – mondá Gábor is Manassénak –; csakhogy már vége van!
 3     Els|        Tudod, kedves öcsém – mondá Manassénak bizalmasan az ügyvéd –,
 4     Els|            kihallgatásra alighanem Manassénak köszönhetik, ki azt a nagy
 5     Els|      háttal az arénának s szemközt Manassénak, ami által annak a művészi
 6     Els|            bíbor és rózsa.~Adorján Manassénak minden kedve elment a köveket
 7     Els|        hátra ült a mellvéden, hogy Manassénak figyelmeztetni kelle őt,
 8     Els|          kérem.~És azzal odanyújtá Manassénak a reggel kapott levelet.~
 9     Els|          egész forró kezét nyújtva Manassénak, kinek keze oly hideg volt
10     Els|  odatelepedett a kőre – mely előbb Manassénak szolgált ülőhelyül, s elővéve
11     Els|           Szakasztott mása Adorján Manassénak!~Ha tudta volna, hogy milyen
12     Els|          egymást. Visszaemlékezett Manassénak egy-egy csipkedő célzására,
13     Els|     gondoskodott nekem az útra.~És Manassénak volt annyi önmegtagadása,
14     Mas|            nem adnék egy tűzkövet.~Manassénak csak nyitva maradtak a szemei
15     Mas|                                VI.~Manassénak nem sok válogatása volt,
16     Mas|        volt a legsürgetőbb kérdése Manassénak.~Erre a kérdésre megállt
17     Mas|         Szakasztott hasonmása volt Manassénak. Ugyanazon arc, termet,
18     Mas|           keresztülnyújtotta kezét Manassénak, s míg a kezeik egymást
19     Mas|      odakinn, elmondá rövid szóval Manassénak, hogy „elöl tűz, hátul víz”.~
20     Mas|         nyergelték, azt mondá Áron Manassénak:~– No, öcsém, most már csak
21     Mas|     örömmel kiáltá a hátul lovagló Manassénak:~– Nézd csak, Manassé! Siess!
22     Mas|            ez a tied! – mondá Áron Manassénak. – Kora hajnaltól kezdve
23     Mas|            be a várba! – súgá Áron Manassénak. – Asszonyod meg találja
24     Mas|            az meg; de Blankának és Manassénak kívül kellett maradniok,
25     Mas| rendelkezik, kiadá a parancsolatot Manassénak, hogy vezesse be a lovakat
26     Mas|          feleletet; „pénz beszél”. Manassénak csak be kellett tenni.~Ami
27     Mas|            is vágott” két királyt.~Manassénak még egy szerencséje volt:
28     Mas|        csókot vetve ujjai hegyével Manassénak, előrelovagolt ismét.~Áron
29     Mas|        kezét az asztalon átnyújtva Manassénak, sokáig néztek egymás szemébe,
30     Mas|            Te drága kincs.~– Igen. Manassénak hozományul. – Ő azt mondta,
31     Mas|   ritkaságait fölfedezni. – Azokat Manassénak úgysem szabad meglátni;
32     Mas|      világon el nem áruljátok; még Manassénak sem.~S a két hölgynek meg
33     Mas|    kívülről a „várat” – monda Áron Manassénak –, de bejönni velem csak
34     Mas|     pisztolyok.~– Vissza! – kiálta Manassénak, midőn őt megpillantó, s
35     Mas|       veszteg, és hallgass! – súgá Manassénak a leány.~Az utcán zsivajgó
36     Mas|            S azzal hátat fordított Manassénak, mintha haragudnék reá,
37     Mas|         egyikre; még egyszer mondá Manassénak: „Norok bun!”, s azzal elvágtatott
38     Mas|         odaér.~Siettek versenyben.~Manassénak jó hosszú lába volt, de
39     Mas|           meg az ősi ház. Az egyik Manassénak, a másik Blankának volt
40     Mas|       declamatorius tehetségében!)~Manassénak soká kellett várnia az előteremben.
41     Mas|        nőknél.~– Legyünk eszünkön! Manassénak egészen igaza van. Ami sikerült
42     Mas|      megaláztatást szerez. Adorján Manassénak, ahova híják, oda menni
43     Mas|           a tájba.~Nem jutott most Manassénak saját sorsa eszébe. Minden
44     Mas|           tartott levelet átnyújtá Manassénak. Aztán a pusztán maradt
45     Mas|           elmehettem volna – mondá Manassénak, mikor az, hazaérkezve a
46     Mas|      kísérő biztos elmondá Adorján Manassénak, mint a ház fejének, a legfelsőbb
47     Mas|            visszajött, s azt mondá Manassénak, miközben folyvást prüsszögött:~–