Part

 1     Els|            Ön közelről ismeri ezt az embert? – kérdezé a szőke hölgy
 2     Els|      amilyenné valaha ördög tett egy embert.~– Én védem magamat mind
 3     Els|           látta a helyén ülve azt az embert, akit szeretett volna nagyon
 4     Els|              tudok egynél több rossz embert az egész világon.~Mindenki
 5     Els|              mondá, fél, hogy ezt az embert egyszer meg fogja ölni.
 6     Els|            Ön közelről ismeri azt az embert?~– Gyermekkora óta. Velem
 7     Els|          herceg, akkor láttam ezt az embert először.~És aztán kereste
 8     Els|            az; a malária eltiltja az embert attól, hogy felékesítse
 9     Els|          keresztnevén említi az ifjú embert.~– Kérdi tőlem, hogy rendben
10     Els|               gyűlöletes per, ami az embert mélyebben lealázza a pap
11     Els|             fordításával elűzheti az embert a helyéről. S mi neki Blanka?
12     Els|            vannak a világon, hogy az embert az ellenségeitől megvédelmezzék;
13     Els|       választás. Ha megtámadnak, egy embert vagy kettőt főbe ütök, s
14     Mas|              hogyan kell embernek az embert eltűrni, igazságosnak lenni,
15     Mas|              az volt, mert abban egy embert meg is lőttek! – Csakhogy
16     Mas|             Fusson! Hagyja el azt az embert! Azt a démont!~– Kérem,
17     Mas|        árnyékát elnézte, hogy hát az embert örökké kíséri ez árnyék.
18     Mas|              meg se látná a szegényt embert? Hé, Dávid öccs! Hé! Micsoda
19     Mas|            mely elnyeli a rátévedett embert és állatot. Szomorú, ijesztő
20     Mas|            föld alatt is meglátja az embert. Valami közvetítő orákulomot
21     Mas|          hogy megismertessem vele az embert a maga ősártatlanságában,
22     Mas|            meg elébb az Istent és az embert, kivel e ház megtelik, azután
23     Mas|           még jobban gyűlölte azt az embert. Eszébe jutott a szép Cyrene,
24     Mas|        esküdtek, hogy megölik azt az embert, ahol összetalálkoznak vele.
25     Mas|             hogy nem ölöd meg azt az embert; nem pusztítod el nyomorultul!
26     Mas|           hogy ami azt az elátkozott embert védelmezi, ami azt, mint
27     Mas|             méltóztatott egyszer az „embert” mint elemi csapást mutatni
28     Mas|          Benjámin meg akarta enni az embert dühében!~Az ő hamisított
29     Mas|      kellenek; én akarok egy „egész” embert, aki nekem uram és királyom! –
30     Mas|           annál fogva a nehéz tömzsi embert fölemelve a levegőbe, leszállítá
31     Mas|              most megöltél volna egy embert! – szólt Anna szemrehányó,
32     Mas|             lovaztatva. – Egy bolond embert, aki bennünket a saját hegyeink
33     Mas|         kiállítva.~Manassé a legelső embert, akinek képe megtetszett
34     Mas|         utasításra, ezt a nagy izmos embert megkötözni. Mikor aztán
35     Mas|           hogy követ kövön s lélegző embert nem hágy e völgyben, csak
36     Mas|            aztán török előre, amerre embert látok, és gázolok az emberrongyban,
37     Mas|   hazalovagolnod rajta Torockóra; az embert pedig megtalálod valahol
38     Mas|          neves állat, mely a harcoló embert kiegészíti, amint a puszta
39     Mas|              Meg akarta szólítani az embert.~Az pedig nem volt most
40     Mas|             egy ember, aki egy másik embert hoz a hátán.~– Nesze hát,
41     Mas|               A hadseregnél az olyan embert, mint Manassé, meg tudják
42     Mas|       küldenek, meg tudunk halni, de embert ölni nem.~– De hisz akkor
43     Mas|             elfoglalva, aki nem akar embert ölni. Akkor meg kell hát
44     Mas| csörrenésétől.~A históriai nevű nagy embert egyedül találta a szállásán.
45     Mas|          ütőereit, és kikérdezhetlen embert csinált magából.~Maga a
46     Mas|              hogy megölje mind a két embert.~Manassé hangja, midőn választ
47     Mas|               világosságot terjeszt, embert megsegít, Istent imád, hazát