Part

 1     Mas|               Mikor asztalhoz ültek, Zenóbia kezet akart csókolni Blankának.
 2     Mas|            két ágy; azokba Blanka és Zenóbia feküdtek, s a konyha melletti
 3     Mas|              megszólítá társnéját.~– Zenóbia, kérlek, tegezz engem, s
 4     Mas|              a te apádnak a birtoka?~Zenóbia egy távol meredő hegycsúcsra
 5     Mas|             röfögve vágtattak odább. Zenóbia nem mondta meg Blankának,
 6     Mas|        egyesével lehet előrehaladni. Zenóbia elöl lovagolt, nyomában
 7     Mas|          volt, hogy megijedjen tőle.~Zenóbia a nyergében maga előtt keresztülfektetett
 8     Mas|             félj semmit – mondá neki Zenóbia –, a medve csak játszik.~
 9     Mas|             utat iszonyú termetének.~Zenóbia mondott Blankának valamit.~–
10     Mas|        pontról már meg tudta mutatni Zenóbia az utasoknak a „Monasteria”
11     Mas|           maradvány nyirok.~Ide érve Zenóbia leszökött a lováról, s kirántva
12     Mas|           inkább szomjas, mint éhes.~Zenóbia mosolyogva mondá:~– A szent
13     Mas|                 Mit tettél: – kiálta Zenóbia, felugorva fektéből. – Tudod-e,
14     Mas|              a lovaitokhoz! – kiálta Zenóbia. – Egypercnyi idő sincs.
15     Mas|           menekültek, mint utasaink. Zenóbia vágtatott vissza azon az
16     Mas|        Hesdád-völgyben kell lenniök.~Zenóbia oly óvatosan vezette őket
17     Mas|     mindnyájunkat a halálveszélyből. Zenóbia volt az.~– Jaj, jaj, jajajaj!
18     Mas|            lenne, nagyon örülnék. Ez Zenóbia, Ciprianu leánya.~Áron bátya
19     Mas|       beszélte el Blankának Dávid és Zenóbia szerelmi idilljét; aztán
20     Mas|        hiányoznak közülünk: Dávid és Zenóbia.~– Óh, dehogy azokról van
21     Mas|            idejönni.~– Csak Dávid és Zenóbia volnának itt már!~Minden
22     Mas|           kezdett, hogy se Dávid, se Zenóbia nem érkeznek. Blanka minden
23     Mas|          paripa állt. Az egyiken ült Zenóbia.~Blanka lerohant hozzá,
24     Mas|          vártunk! No, hát szállj le!~Zenóbia nem szólt semmit, s nem
25     Mas|           van? – kérdé Blanka.~Ekkor Zenóbia megszólalt.~– Itt van.~S
26     Mas|             történt Dávid bátyámmal?~Zenóbia tompa, rekedt hangon felelt:~–
27     Mas|          hulla a lóhoz volt kötözve.~Zenóbia azalatt folyvást a nyeregben
28     Mas|         eltaszító mozdulattal emelve Zenóbia felé. Kétségbeejté a rémgondolat,
29     Mas|          várost.~– Távozzál békével, Zenóbia – mondá Áron. – Az én népem
30     Mas|         csúfan kiűztek! Mert az a nő Zenóbia, a te Dávid testvérednek
31     Mas|          fogja egymást megölni. Mert Zenóbia hamarább ott lesz a házatoknál,
32     Mas|             azok élve megszabadulni. Zenóbia azután ide fogja őket vezetni
33     Mas|           késhetik-e el a támadással Zenóbia? Talán szándékosan?~A puskatüzelés
34     Mas|         megmondta.~Most szállnak alá Zenóbia csapatai a várárkon Torockóra,
35     Mas|              agyon.~Az egy nő volt – Zenóbia.~
36     Mas|                               XXXIX.~Zenóbia vállán hosszú, fekete köpönyeg
37     Mas|           még a vadállat) megragadta Zenóbia kézcsuklóját, s azt hörgé
38     Mas|              átharaphatta a fogával.~Zenóbia elérté a hangot is, a szorítást
39     Mas|         kétkedőleg tekinte rá.~Ekkor Zenóbia odanyújtá neki övéből a
40     Mas|         Ennek vége van – szólt akkor Zenóbia, s aztán megfogta Manassé
41     Mas|         hagyhatná már Áron – mormogá Zenóbia –, hiszen nincs már kit
42     Mas| összerázkódott a borzasztó eszmétől.~Zenóbia odadobta neki a gyűrűt.~–
43     Mas|             Mondta-e ezt?~– Úgy van.~Zenóbia kacagott a dühtől.~– No
44     Mas|           két hegyjáró mokány lóval. Zenóbia felvetette magát az egyikre;
45     Mas|             találta a paripát, ahogy Zenóbia megmondá. A lónak az a szokása,
46     Mas|              közbejött „asszonnyal”? Zenóbia megjelenését lehetetlen