Part

   1     Els|                   van-e még ott is élet és poézis? Laknak-e még a holdban
   2     Els|                 zöld, s a virányon öröm és szomorúság.~Ezt ugyan inkább
   3     Els|                a vagonban: mind férfiak és olaszok; némelyek olyan
   4     Els|          keverte is egy kicsit latinnal és franciával.~Elmondta az
   5     Els|                illustrissimónak, hogy ő és még két hölgy az első helyre
   6     Els|           használatára. Ennek dacára őt és még két úrhölgyet betuszkoltak
   7     Els|               került – ha tetszik önnek és hölgyeinek, megoszthatják
   8     Els|           kalauzok egy kényelmes, tágas és tiszta első osztályú kupéba,
   9     Els|              volt a fejének. Olyan sűrű és erős haja volt, hogy szerteszét
  10     Els|                Utazó hölgyek gyanakodók és hálátlanok. Az idegent,
  11     Els|              után ítélve, az is magyar. És mégis az ő kísérőjük és
  12     Els|                 És mégis az ő kísérőjük és az ismeretlen nem tesznek
  13     Els|       kezeléséhez azonban gyakorlottság és fizikai erő kell; a furfangos
  14     Els|                  s elintézte a függöny- és ablakváltoztatást kívánata
  15     Els|              lesújtó támadásra teljesen és föltétlenül kapitulált.~–
  16     Els|              asszonyom, megszűnik a jog és kötelesség kölcsönös felosztása,
  17     Els|               lemondásra, együttérzésre és imádatig menő hűségre. S
  18     Els|               volna ez a római konzulok és lictorok adomájával.)~–
  19     Els|                 azzal, ha az „Atya, Fiú és Szentlélek” nevében megkeresztelték,
  20     Els|          vásárolhat, hivatalt viselhet, és mégis előáll mint racionalista
  21     Els|         dogmákban az anyagi lehetőséget és filozófi egzaktságot. Ez
  22     Els|               halott város; mindenkié – és senkié sem.~A vonat megállt,
  23     Els|                kinyitotta a kocsiajtót, és kiszállt, s a kalauzzal
  24     Els|                kísérőt.~– Nagyon jól.~– És mégsem szóltak egymáshoz?~–
  25     Els|               nem hisz ez a kalauzokban és gőzgépekben sem.~– „Bárcsak
  26     Els|        nincsenek katonatiszt-növendékek és lócsiszárok közé bebörtönözve
  27     Els|              hítták. Kívüle még hét fia és egy leánya volt. Mind idősebbek
  28     Els|                 tehát katolikus, helvét és ágostai protestáns és egyistenvalló
  29     Els|            helvét és ágostai protestáns és egyistenvalló részről kell
  30     Els|           Erdélyt ismeri; a négy vallás és négy nemzet hazáját, akik
  31     Els|             alatt még egy ötödik vallás és egy ötödik nemzet mozgatja
  32     Els|                s ezzel az egész hatalom és dicsőség, melyet Adorján
  33     Els|              előtt tegnap még nagyságos és méltóságos urak kapartak
  34     Els|          szövetkezett, aki megtagadott, és akit mégis kénytelen vagyok
  35     Els|           kukulloriumát kisajátították, és beleültek. Csak itt jutott
  36     Els|               az illatos bükkfataplóba, és azt lezárni a korona alakú
  37     Els|            válóperek természetét.~– No, és kellemetlen vonatkozásokat
  38     Els|                   Nem fiatal ember már. És sokat élt. Kétszer annyit,
  39     Els|           szobrot; azért, mert ritkaság és drága. Blanka pedig irtózott
  40     Els|                mi különbség van a párta és a főkötő között. A herceg
  41     Els|             akart felismert hatalmával. És élt is vele. A herceg minden
  42     Els|              húszéves korában a törvény és a társadalom kitilt az életből
  43     Els|        társadalomból, ő is meghalt már, és semmi sem vár rá többé;
  44     Els|               kocsit, s beüljek a kofák és halárusnők közé?~– Nem fosztana
  45     Els|       segítségével, aki az asztalkendőt és kést, villát jön reklamálni,
  46     Els|             nézésében gyűlölet, félelem és düh ólálkodott. Egy pillanatig
  47     Els|            pedig akkor is hideg maradt, és nyugodt, csak a homloka
  48     Els|            helyéről, vette útitáskáját, és elhagyta a kupét.~E kényszerített
  49     Els|                 a másik ifjút láthatta. És addig mindig ott égett a
  50     Els|               következett. A halk robaj és izgalom hatása alatt nemsokára
  51     Els|                majd csoportosítom őket, és lerajzolom az albumomba. –
  52     Els|              gondolatot köszönöm önnek.~És önkénytelen bizalmassággal
  53     Els|                 nagysád táncol csárdást és tarantellát; én akrobatai
  54     Els|                 veszedelmes része tart, és Annának fog nevezni. Nem
  55     Els|                amannak a megfékezésére.~És mindaddig ott állt a váróterem
  56     Els|               különbséget. Tűz esze van és deli alakja. Első találkozásra
  57     Els|         találkozásra mindenkit megnyer. És jaj annak, akit megnyert;
  58     Els|           láttam ezt az embert először.~És aztán kereste az összefüggést
  59     Els|                S azóta válóper van férj és asszony között.~– Tehát
  60     Els|        fájdalmat, nem ismer szégyent.~– És mégis egész a gyávaságig
  61     Els|                állnak bosszút?~– Nem.~– És testvére: a szegény megcsalt
  62     Els|               ölik, bosszút nem állnak, és csak egyszer szeretnek?
  63     Els|            Plutarch vagy a Kopernikusz, és azon a szigeten minden olyan
  64     Els|               századra hátrálni előtte, és helyet adni az ő ekevasának.
  65     Els|           kráter fenekén egy város áll, és abban a világ legboldogabb
  66     Els|                legboldogabb népe lakik. És gyönyörű nép! Nem az önszeretet
  67     Els|              azt mások. Nevezetes angol és német utazók eljöttek messze
  68     Els|            indusztriája, mint Japánnak, és vannak szép lányai, mint
  69     Els|                 hímez vagy csipkét köt. És azt mind saját magának;
  70     Els|               gránátvillogású szemekkel és liliomhamvasságú madonnafők
  71     Els|               alá, vállaikat eltakarva. És vállfűzőjük, kötényük, viganójuk
  72     Els|                 tanulóknak tápintézetet és külön leányneveidét. Az
  73     Els|              veres kerettel befoglalva. És ők mindig hívek maradtak,
  74     Els|               ők mindig hívek maradtak, és békeszeretők. Fel voltak
  75     Els|              mentve a papi dézsma alól, és ők építettek maguknak olyan
  76     Els|            dolgoznak együtt a kis patak és a kis emberek már hatszáz
  77     Els|              éppen olyan völgyek jöttek és maradtak el, aminőt Manassé
  78     Els|                a hegytetőkőn ódon várak és kopasz várromok ernyős piniákkal
  79     Els|               meglehet, hogy odamegyek, és megosztom azt velük.~Az
  80     Els|                 ház! „Isteni” vendéglő! És hozzá még antik. Ennek jó
  81     Els|            kutatásokat tett tarantellák és skorpiók után, amikkel az
  82     Els|          Félbeszakítá e kultúrhistóriai és nemzetgazdászati értekezést
  83     Els|           hercegnő, hogy utánuk fussak, és kiszabadítsam?~Erre a különben
  84     Els|                 oly magasan áll fölötte és oly elérhetetlenül – mint
  85     Els|               mosolyogni kell egymásra.~És a két férfi mosolygott egymásra,
  86     Els|             egymásra, míg a kést átadta és átvette. Akkor aztán Manassé
  87     Els|                  mint ő maga – elhagyva és eltemetve. – Nagyon sokat
  88     Els|                 népszerűvé lett papokat és főurakat keservesen izzadó
  89     Els|           utakat, amik Rómába vezetnek.~És ezeknek az útitársaknak
  90     Els|           üldözik, megelőzheti.~Ma még, és talán napokig, talán hetekig
  91     Els|              papok a szószékben hazáról és szabadságról prédikálnak.
  92     Els|               seregek, felkelő csapatok és kóbor rablók, mik a zűrzavarban
  93     Els|               gyönyörteljes táj hívogat és maraszt. Fáj megválni tőle,
  94     Els|              legszebb földet láthatja – és hozzá a legszebb eget: útitársnéja
  95     Els|             került utat választa: Siena és Orvieto felé.~Ez az út az
  96     Els|                 elhagyott kastélyokhoz, és kastélyok, amik hasonlítanak
  97     Els|               az útitársait; de gyorsan és biztosan. Estefelé, mikor
  98     Els|              kápolnákkal, síremlékekkel és csárdákkal – fárasztá a
  99     Els|                emberek, országok, népek és istenek vannak eltemetve,
 100     Els|                 a porba.~Van. – Volt. – És talán még „Lesz” is!~Meg
 101     Els|               betakarta, azt, aki „egy” és „minden”? Akinek nem kellenek
 102     Els|                együtt, aki „ŐT” ismeri, és senki mást?~Ave Máriára
 103     Els|           harangok.~Blanka letérdepelt, és imádkozott.~ ~
 104     Els|         leghátul c, c, c; nagyon hátul! És igen nagy árért! Majd megpróbáljuk,
 105     Els|                minden! – kiálta örömtől és szaladástól elfulladtan –
 106     Els|            nekem két magyar utazó hölgy és kísérőjük számára jegyeket
 107     Els|                valaha hozzá közeledjék.~És ő még segít neki a menekülésben!~
 108     Els|    kényszeríteni, hogy az egész passiót és glorificatiót végignézze;
 109     Els|                levelezés most a Romagna és Bécs közt sok akadállyal
 110     Els|                azt tudta, hogy hercegnő és hitves.~A málhák megérkezte
 111     Els|                Szent Ágota madonnájához és a drágakövekkel elhalmozott
 112     Els|               örök szépség!~Magasztalás és hitetlenség ugyanazon szóban!~
 113     Els|                 is fogadást teszt most, és imádkozik.~Soha nehezebben
 114     Els|           eltántorodni a kísértetben. – És ugyanarra a kézre volt bízva
 115     Els|                az eltérítése. A kísértő és a szabadító egy személy
 116     Els|          dörzsölé, visszanyerte látását és megtért, szentté lett; akkor
 117     Els|              Szívében egy egész világ – és semmi adósság rajta. Most
 118     Els|               vezetője karjába fogózni, és szorosan melléje simulni.
 119     Els|             körülmények, amik a tenebre és benedictió hatását odatökéletesítik,
 120     Els|                 hajnal óta nyitva volt, és minden terme tömve tolongó
 121     Els|             csoportokkal; idegen utasok és olasz földnép összevissza
 122     Els|                 a kegyelet, művészi kéz és fejedelmi pazarlás telezsúfolt
 123     Els|                 van intézve, hogy kincs és művészi remek a tóduló nép
 124     Els|                még mindig légió.~Blanka és kísérői a királyi terembe
 125     Els|               amely volt ezer év előtt, és megmaradt olyannak, amilyen
 126     Els|                 hívők laknak; Szíriából és a délszigeti és kínai missziókból,
 127     Els|               Szíriából és a délszigeti és kínai missziókból, Abissziniából
 128     Els|              missziókból, Abissziniából és Oroszországból; szerzetesek,
 129     Els|         bíborpalástban, aranykoronákkal és hátratűrt csuklyákkal, szőrcsuhában
 130     Els|               csuklyákkal, szőrcsuhában és mezítláb, facipőben, keresztvégű
 131     Els|       megtörülgeti lágy gyapotkendővel, és aztán megcsókolja; a kincstárnok
 132     Els|   selyemerszényt, abban egy nagy arany- és ezüstérem, egyfelől a pápa
 133     Els|                 ragadta magával Blankát és kísérőit, nem kellett már
 134     Els|                 virággal, ezüsttányérok és kések, az asztalon a húsvéti
 135     Els|             ételt oszt nekik: ráklevest és sült halakat. Minden, ami
 136     Els|                a vendégeké: étel, virág és ezüst. Azt kosaraikba rakják,
 137     Els|                  Azt kosaraikba rakják, és elviszik.~Innen az embertömeg
 138     Els|        kataraktái sodorják tova a hívőt és hitetlen bámulót, míg a
 139     Els|           jelmutató fárosz. Az ügyvédet és Dormándynét egy másik ága
 140     Els|              bűnösnek felesége is volt, és három kis porontya. Azok
 141     Els|             háttal volt fordulva Blanka és Manassé felé, addig nem
 142     Els|                 trónja előtt térdepelt, és gyónt; csak a főpap arcát
 143     Els|        megkegyelmezett is felemelkedék, és megfordult, hogy a hét lépcsőn
 144     Els|          Felvetett ajkait göndör bajusz és szakáll veszi körül; a római
 145     Els|              tekint senkire, még nejére és gyermekeire sem. – Blanka
 146     Els|           nyertem – felelé neki Blanka.~És akkor forrón, erősen megszorítá
 147     Els|                Nem foglak elbocsátani!”~És Manassé elérté a kézszorítást,
 148     Els|          Manassé elérté a kézszorítást, és gondolta magában: – „Szegény
 149     Els|             világi vagyonnak, siklusait és talentomait a szívbeli kincsnek,
 150     Els|                 paradicsomban.~Gábor úr és Dormándyné megérkeztek,
 151     Els|           elmulasztja a legegyszerűbbet és legnagyszerűbbet, a mai
 152     Els|                a vállán hozta el gyalog és mezítláb Jeruzsálemből Alexandriáig,
 153     Els|           cipőit, s egyszerű szőringben és mezítláb, meghajtott fővel
 154     Els|              zenemű, minő valaha emberi és angyali fülek számára alkotva
 155     Els|                 meghalt Marcell pápának és nem az élő fejedelmeknek.~
 156     Els|                a benne levő bort a pápa és bíbornokai, az apostolok
 157     Els|                kórusok, az egyháznagyok és a zarándokok egy hangból
 158     Els|           holnapi napon itthon maradni, és kipihenni magukat. – Aminthogy
 159     Els|              éjjel szódát kellett inni, és mustárszeszt alkalmazni.
 160     Els|          országvilág előtt együtt üljön és beszélgessen fél napon át
 161     Els|                 egymással megismerteté, és magukra hagyta, ezalatt
 162     Els|  etikettszabályok nem gátolnák, ha hite és vallása nem tiltaná, s ha
 163     Els|             hajnal óta helyeiken ülnek, és szenvedik a keresztyéni
 164     Els|                fehér, zöld: Olaszország és a szabadság lobogója.~S
 165     Els|             fogalmak.~Mindaz, ami pompa és ragyogás, az öt világrészből
 166     Els|           tenger – selyemből, csipkéből és aranyból! Díszjelmezei minden
 167     Els|             mellvértek, tollas barettek és nyusztkalpagok, arany és
 168     Els|                és nyusztkalpagok, arany és ezüst vállrojtok ezernyi
 169     Els|              zúg: mindenki látni óhajt, és nyugtalankodik; úgy hangzik
 170     Els|           háttérben magasra emelt páva- és strucctoll legyezők.~Amint
 171     Els|           alakját.~Öltözete csupa fehér és arany. Vakító fényalak.
 172     Els|                 arany. Vakító fényalak. És az a jóságos mosoly az arcán,
 173     Els|                halandó, akinek az áldás és bocsánat jelvénye jutni
 174     Els|             perc, melyben a bűnbocsánat és áldás pálmalevele kezébe
 175     Els|           Szabad-e?”~Belülről erőteljes és kategorikus válaszul hangzott: „
 176     Els|                 is kelt a szép asszony, és felöltözött, s annyira elmúlt
 177     Els|          hintaja a grófnővel, leányával és a hercegnővel; az egész
 178     Els|             volt szórva virágcsokrokkal és koszorúkkal; hanem lovak
 179     Els|                fogva. Férfiak vontatták és tolták azt a hotel kapujáig,
 180     Els|              látogatója.~– Hát, signore és signora, két szóval elmondom.
 181     Els|               már csak jajgatni tudott, és nem várta az „addiót”, hanem
 182     Els|            Blanka lelkében minden erély és rutin hiányzott. Hanem úgy
 183     Els|                 temetési pompáját látná és hallaná élve. Mikor hazaért,
 184     Els|           rögtön levetkőztetteté magát, és lefeküdt. Úgy rázkódott
 185     Els|         tettekért.~Ezúttal Zimándy urat és Dormándynét ültette a maître
 186     Els|               nőül venni? Miért „nőül”? És miért „őt”?~– Jaj, lelkem,
 187     Els|             találják tenni. Ez a herceg és a márkiné közötti ügy. A
 188     Els|                 keresetét, a herceg is, és neje is.~– S mint mond a
 189     Els|          házasságra lépni nem szabad.~– És miért nem?~– Vigyázzon kérem,
 190     Els|                másik félt megsemmisíti. És itt éppen olyan nevezetes
 191     Els|              vastáblákat tétetni föl. Ő és az osztrák nagykövet csak
 192     Els|               ami a családi élet titka. És azután azt tudva, hogy ezen
 193     Els|           hiszem, hogy éppen ilyen eset és ilyen idők vannak most,
 194     Els|             egyenesen küldve volt hozzá és védencéhez a főszertartásmester
 195     Els|           megjelenés helyéről, módjáról és külsőségeiről előre értesítse.
 196     Els|             kolostoromlást, ahol a pápa és az egész szent kollégium
 197     Els|                 órával korábban jöttek.~És azután hallották az utánuk
 198     Els|           haladniok: nyolcszáz magas úr és asszonyság sorfala között,
 199     Els|                tárul a meghívottak elé, és minden terem és folyosó
 200     Els|        meghívottak elé, és minden terem és folyosó tele van királyinál
 201     Els|               miknek alkotója is király és messiás volt a művészet
 202     Els|          magukról, hogy „voltak, vannak és lesznek” – ők csak „voltak”!
 203     Els|         egyetlenegy embernek a lakása – és az egész világnak otthona.
 204     Els|               oldala mítoszi szobrokkal és domborművekkel rakva, de
 205     Els|            bűvös látványát. A természet és az emberi művészet együtt
 206     Els|             ennek tavasszal van az ősz. És közöttük az örökzöld délvirágok,
 207     Els|               fejedelme lehajolt hozzá, és felemelte őt kegyesen. Kezét
 208     Els|                 kegyes kezek vették át, és így minden cél el lett érve,
 209     Els|          asszonyoknál annyira bámulatos és kiváltságos lélekjelenlétét,
 210     Els|            ugyanazon zsebéből, a selyem és aranyhímzés közül, egy zsebkendőt
 211     Els|                gyapotvászon volt, veres és kék kockákkal, aminőket
 212     Els|        használnak.~Mindebből a hercegnő és az ügyvéd semmit sem láttak.~
 213     Els|             férje képviselte az osztrák és magyar alattvalók érdekeit
 214     Els|                 mondva, addig vádlott – és senki sem tudja, hogy mivel
 215     Els|              ablakai alatt görbe kardos és atilladolmányos fiatalok
 216     Els|                volt egyedül. Gábor urat és Dormándynét magukra hagyni
 217     Els|            megnépesíté, teltek a napok, és egyiküknek sem jutott eszébe,
 218     Els|            Gábor úr hírhedett népszónok és orákulum, akinek olyankor,
 219     Els|          felállított kereszt talapjára, és megkísérté lerajzolni az
 220     Els|              mindennap látta ezt a néma és vak épületet, s mindannyiszor
 221     Els|                 őt a földre lesegíteni, és azután felkísérje a szállására.~–
 222     Els|                 hátával, két tenyerével és az egyik sarkával egyszerre
 223     Els|         teremből jobbra-balra fénymázas és szőnyeges ajtók nyíltak,
 224     Els|          hajlongások között egy veresbe és aranyba öltözött bérszolga
 225     Els|                 lehet-e velem beszélni, és mikor. – Mától fogva nem
 226     Els|        előkeresse azt, amit csak ő tud, és senki más.~Különös módon
 227     Els|   oldaltárcájában hordott. Az utcanevek és számok könnyen elvesznek
 228     Els|           elővenni az albumát. Kereste. És nem találta meg.~Újra meg
 229     Els|              borotvált arca piros volt, és homloka ránctalan, szemei
 230     Els|             szobájába, mely elég díszes és kényelmes volt, ha nem is
 231     Els|              akar ellenemben eljárni.~– És azt tettem-e? – kérdé Blanka
 232     Els|                  Nem. Nem azt tette ön. És ez bizonyosan nem ügyvédének
 233     Els|                én csak kegyelmet kértem és áldást. Az igazság lehet
 234     Els|              változásnak, de a kegyelem és az áldás soha.~– Ki tudja?
 235     Els|             maradjunk annál, hogy békét és kegyelmet óhajtunk mind
 236     Els|          varázslatot, s íme, eltűnt az, és nem maradt fenn belőle semmi.
 237     Els|             űrnek. – Inkább hallgatott, és tűrt.~– N’en parlons plus –
 238     Els|                is: „Mi nem vagyunk férj és feleség: mi atya és leány
 239     Els|                férj és feleség: mi atya és leány vagyunk.” S ön tapasztalni
 240     Els|      fölcserélem a köteléket közöttünk.~És ez mind oly édes hangon,
 241     Els|               vágyterhes hódolat lesz – és ezt szabad észre nem venni
 242     Els|                kezet csókolt Blankának, és búcsút vett.~Alig húzta
 243     Els|                 tegnap ajánlott nagyobb és pompásabb szállást a számára.
 244     Els|              őrjöngésre vezet. A kéjenc és a bosszúálló agyrémei nem
 245     Els|              lesz nekik is csatlakozni.~És így a hercegnő indítványa
 246     Els|                 gaz közül kiszedegetni, és magával vinni? Foszlányokat,
 247     Els|              midőn a carcerek tigriseit és hiénáit magára rohanni látta,
 248     Els|               ott ül a képrámája előtt, és dolgozik. A festő az egyedüli
 249     Els|                Egész Róma a piacon van, és kiabál; ez pedig ül az ernyője
 250     Els|              pedig ül az ernyője alatt, és fest. Ha a római sereg diadallal
 251     Els|             bigott. – Lefesti az Istent és az ördögöt, s egyiknek sem
 252     Els|            áldást az oltártól; odamegy, és elveszi azt.~Hogyan lehetne
 253     Els|           megtanulni? – Hisz a tehetség és a lángoló vágy az asszony
 254     Els|          egymásnak; azt egyszerre látni és érezni kell. Leírásához
 255     Els|            idegeit, mámor, gyönyörérzet és halálvágy egyesülten. Az
 256     Els|           ködfátyol megtöri a verőfényt és az éles árnyékokat, s még
 257     Els|              azt, amit az űrben látott, és elmondani azt, amit a némaságban
 258     Els|             kitépte a lapokat albumából és elhajította.~– S ön találta
 259     Els|         festményét folytatva. (Az okker és a sárkányvér gyorsan szárad:
 260     Els|                  még leheletük is bíbor és rózsa.~Adorján Manassénak
 261     Els|           minden kedve elment a köveket és az ő árnyékaikat mázolni
 262     Els|             amit meg nem gyógyít semmi, és van eszköze a fájdalomért
 263     Els|           okozta, teljes bosszút állni. És mégsem teszi azt. – Nekem
 264     Els|                 Az hozott ide Rómába. – És én gondolkoztam azon, amit
 265     Els|              teszi. Ez különít el engem és maroknyi híveimet az egész
 266     Els|             eljövendő ítélni eleveneket és halottakat!” – s ez bosszúállás.~–
 267     Els|         őrangyalai, akik vigyáznak rám.~És meg akarta tudni, hogy vajon
 268     Els|              soha.~– Olvassa el, kérem.~És azzal odanyújtá Manassénak
 269     Els|              kedve volna őt megragadni, és vele együtt e százötven
 270     Els|              mérgezve azon ember által: és Manassé mégis azt mondhatta: „
 271     Els|             neki Blanka? Egy álomkép! – És az álomkép mégis jobban
 272     Els|         Találkoztam vele. Megszólított, és megköszönte, hogy nejét
 273     Els|             amíg a szédületes mélységbe és még szédítőbb balsorsába
 274     Els|            szóval –, én nem állhatok ön és ellenségei közé; mert akkor
 275     Els|               felelje neki ezt: „Köztem és ön között kánoni akadály
 276     Els|               hercegnőn – az idejövetel és az eltávozás időköze alatt.~
 277     Els|                osztrigát, tengeri rákot és lúdmáj-pástétomot és sherryt
 278     Els|              rákot és lúdmáj-pástétomot és sherryt hozzá.~– Nem tart
 279     Els|           összegyöngyölített névjegyet, és csalfán kuncogott.~– Vagy
 280     Els|         ellenség. S a pártfogók, gyámok és gondviselők nem azért vannak
 281     Els|               aranyozással futtassa be.~És amiről legkevésbé ismert
 282     Els|             Vajdár megütközött a hangon és beszéden. A hercegnőnek
 283     Els|             hogy minden váltott tányért és pohár vizet kegyteljes leereszkedéssel
 284     Els|                tartozó kert is kőfallal és afölött vasráccsal kétfelé
 285     Els|            vannak választva az istállók és az udvarok; úgy, hogy a
 286     Els|               csarnokát a bennlakó férj és feleség, amikor tetszett,
 287     Els|          ablakaira felrakott vastáblák. És mit gondol ön, szabadságomban
 288     Els|                előzte meg a támadást.~– És mind e kedvező fordulatot
 289     Els|              hatást jóvátenni rögtön.~– És azt a fogságot is énmiattam
 290     Els|               lenni.~A hangban hév volt és bensőség.~– Halgasson rám,
 291     Els|                meri fölemelni. Ez bűnöm és egyúttal erényem is. Ha
 292     Els|          magadat!”~– Ez valóban érdekes és meglepő fordulat ebben a
 293     Els|              pajkos kedvcsapongással. – És én ezt annyival inkább valószínűnek
 294     Els|               lakásomul palotája felét. És így nekem még a Cagliari-címről
 295     Els|               fogni együgyű mesékkel.~– És már most érteni fogja a
 296     Els|            olvassa el ön ezt a levelet, és magyarázza meg még ezt is.~
 297     Els|             Arca elsápadt az ijedségtól és bosszúságtól; hanem azért
 298     Els|                 rágalmazni saját magát? És azután megakadályozni azt,
 299     Els|               hercegnő az ellenkezőt!~– És akármit fogok tapasztalni,
 300     Els|                 hercegnő, oda a hetedik és nyolcadik borda közé, ahol
 301     Els|            nyúlós csepp, ami az őrültek és dühödtek, a megrémültek
 302     Els|                üldözője leszek a földön és a sírban!~S azzal fölkapta
 303     Els|             Akkor jól tette a hercegnő. És így félbeszakadt minden
 304     Els|          huzakodik egymással: a reakció és a circolók.~Mit tudta a
 305     Els|              meg fog menekülni kémeitől és üldözőitől, s a baráti háznál
 306     Els|                amiből nincs feltámadás.~És Manassé nem akarja e rettentő
 307     Els|         mindennap teszem tiszteletemet, és referálok az ügyünk mibenállásáról.~
 308     Els|              két „vak óriás”: a reakció és a forradalom. Csak azt lehetett
 309     Els|     távollétében a Rómában levő osztrák és magyar alattvalók ügyeire
 310     Els|        hazájából érkezett tudósításokat és pénzösszegeket.~** grófnénál
 311     Els|                ezt föltettem magamban – és végrehajtom.~– Uram, ez
 312     Els|              örökös lakásul; hozományát és ékszereit kiszolgáltatni:
 313     Els|                Blankától még az évdíjat és palotát is megtagadja, s
 314     Els|               hosszú lehet még az élet!~És ezalatt sohasem szeretni!
 315     Els|              ahogy áll, ahogy mozog, nő és fogy, csak éppen a napot
 316     Els|                  ahonnan az Angyalvárra és a Vatikánra lehetett látni.~
 317     Els|               is rájött, hogy barátnéja és ügyvédje régen értették
 318     Els|            ember az áldást, a feleséget és a salláriumot.~Így maradt
 319     Els|       gyermekasszony” az örök városban. És szeretett most már egyedül
 320     Els|               most már egyedül maradni; és bezárva lenni. Örökké bezárva.~
 321     Els|               természetben; búvárkodik, és ír könyveket. – Szerez magának
 322     Els|             gyűjt össze, s levesiváshoz és ingviseléshez szoktatja
 323     Els|           megnyitja, s híres művészeket és előkelő prelátusokat fogad
 324     Els|          megsiratja őket, ha meghaltak, és így szépen végigéli a hosszú
 325     Els|                Így kívánja a jó erkölcs és a törvény.~Azonban ez is
 326     Els|           narancsszín-sárga moire, zöld és lilaszín szegélyhímzéssel.~–
 327     Els|             bűnöm: mindennapi kenyérrel és börtönnel pedig olyan jól
 328     Els|                vagyok az izgatottságtól és rémülettót. Éppen azért
 329     Els|                összetéveszthetik.~– No, és ha Cagliari herceg ült volna
 330     Els|              rendőrség közbe fog lépni, és szétveri a csőcseléket.~–
 331     Els|       különösnek találta, hogy ily nagy és nehéz ügyeknek egy új, selyemruha
 332     Els|               nagyon hosszú lesz.~– No, és nem veszi észre, hogy négy
 333     Els|                ez a derék a legkarcsúbb és a legköpcösebb termetre
 334     Els|        vendégúrhölgyek egymásra néztek, és mosolyogtak, ők mind férjes
 335     Els|                elleni keserűség, szitok és kíméletlenség dolgában összhangoznak
 336     Els|       alkatrészeire, s most az oroszlán és a kígyó marakodnak egymással,
 337     Els|             nyeli el lassanként a föld, és nem tud kiszabadulni az
 338     Els|               öleléséből. Látta a szent és magasztos alakokat megtépve
 339     Els|               azután Cagliari hercegről és annak környezetéről is olvashatott
 340     Els|                 bajor, nápolyi, francia és angol reakciója is, amik
 341     Els|           Rómában jelenleg nem jezsuita és méregkeverő, az mind rabló
 342     Els|              méregkeverő, az mind rabló és gyújtogató.~És neki nem
 343     Els|               mind rabló és gyújtogató.~És neki nem szabad elhagynia
 344     Els|             örök lakóhelyéül elrendelt.~És íme, az imának milyen jó
 345     Els|            haragszik rá mind a harminc.~És aki a hercegnőnek is oly
 346     Els|               amik a bennlakót ingerlik és gúnyolják.~Blanka, ha ura
 347     Els|                szobormű volna. Szobrász és festő összebeszéltek; a
 348     Els|                S a líra húrjai aranyból és ezüstből vannak, s a líra
 349     Els|                Blankának, mikor fekszik és kel, mert éppen szemben
 350     Els|                 de csaknem mindig este. És nem meri azt senkinek említeni.
 351     Els|            miket egy festett kép énekel és penget: azt fogják róla
 352     Els|          felgyújtotta a kandalló tüzét, és leste Sapphót.~Az idő novemberben
 353     Els|            beállt, s ez Rómában is zord és kellemetlen.~Blankának fel
 354     Els|            herceg parlamenti beszédjeit és Welden tábornok proklamációit.
 355     Els|             zománcozott acélból, vörös- és sárgarézből, korinthi ércből,
 356     Els|            kandalló tele volt parázzsal és égő fahasábokkal. Azok egy
 357     Els|             megjelenés, a kimondott név és a megjelenő alak; a csodálkozás
 358     Els|      csodálkozás vegyült az ijedtséggel és haraggal.~A nőalak, kit
 359     Els|              pajzán mosolygás életfényt és sugárzó gömbölyűséget ád
 360     Els|              főnix ismét a helyén volt, és aranyszeme kiragyogott a
 361     Els|               én hálószobámban van. Fül és száj mind a kettő. E Dionysios-fülön
 362     Els|               sírás, huzamos zokogás.~– És közben semmi vigasztaló
 363     Els|                ön, hercegnő! Higgye el! És valóban én vagyok az, akit
 364     Els|                 az, akit maga előtt lát és hall: Caldariva márkinő,
 365     Els|             attól a gondolattól, hogy ő és ez az asszony valaha egymást
 366     Els|        szomszédnéja öltönyét, hajdíszét és mórikálását; de én folyvást
 367     Els|                 a másik kezét megfogta, és nevetett.~– Ne tegye azt!
 368     Els|             tegye azt! Üljön le mellém, és nevessen velem együtt. Én
 369     Els|                Ki a Cagliari-palotából! És most magunk maradtunk benne
 370     Els|              ragadva a halálveszélyből. És olyan tréfás módon, hogy
 371     Els|            szemekkel, nyitott szájakkal és kalimpázó fillentyűkkel.~
 372     Els|                állhatott neki ellent.~– És most mienk az egész ház! –
 373     Els|                 kéjesen lehunyta félig, és vágyteljesen ásított.~–
 374     Els|            jelenti, hogy ön egyedül van és elfogad. Akkor talán beszélni
 375     Els|         hálóköntösöstül beleveté magát, és aztán aludt sokáig, és álmodott
 376     Els|                  és aztán aludt sokáig, és álmodott mindenről összevissza,
 377     Els|                összevissza, amit látott és hallott.~Mikor világos reggel
 378     Els|            delnő papucsáról esett le. – És a főnix ércpiros fejébe
 379     Els|               gyűlölt, akitől irtózott. És talán még egy másiknak is?
 380     Els|                emberekkel, kiknél a düh és a szerelem a gonosztett
 381     Els|              nem volna más, csak „ugró” és „futó” s mikor ** grófnőnek
 382     Els|                  hogy gyűlölik egymást.~És mégis! Mégis nagy kedve
 383     Els|                 menjen el ** grófnőhöz, és mentse ki, hogy ma nem mehet
 384     Els|             iszonyodott. Otthon maradt, és már az Ave Maria harangszó
 385     Els|                sültekkel, süteményekkel és cukorcsemegékkel együtt,
 386     Els|               valami borzongató félelem és valami csiklandó öröm.~Blanka
 387     Els|           elszedte vendégétől a mantilt és kalapot, s amíg felszította
 388     Els|          egy-egy fizetett kém. A kapusa és annak a felesége naplót
 389     Els|               minden levelét, amit küld és elfogad; kikutatja öltönyeinek
 390     Els|               Hát itt hagytam ezt el? – És én mennyi pofont kiosztottam
 391     Els|       szánalomból felhőt támasztva maga és Blanka közé, mely annak
 392     Els|                török cadina ízlése van.~És közben olyan ártatlan arcot
 393     Els|                   De minden rabnak első és örök gondolatja a börtöne
 394     Els|               szobából a mellékterembe, és nem tért vissza.~Blanka
 395     Els|               zaj kihangzik az utcákra, és senki se szól meg! S ha
 396     Els|            gerjesztő gyémántdiadémjával és rivière-jével, korlátlan
 397     Els|      leghíresebb népszónokunk, az utcák és piacok Démoszthenésze. Mert
 398     Els|            mondva: még a konklavé is. – És én titkommal soha vissza
 399     Els|           eltűnnék közülök, ahogy jött, és senki nyomára nem akadna.
 400     Els|               mely mögött egy festő ül, és kartonjára tündérvilági
 401     Els|               hogy én is készen vagyok, és senki sincs a cselédeim
 402     Els|                 programbeszédjét.~– No, és azon ott akar ön lenni?
 403     Els|                  Te Deum laudamus”-t.~– És hát ha a társadalom megmentői:
 404     Els|             vízzel, a víz az olajjal.~– És én úgy tudom, hogy nagy
 405     Els|                 úrhölgyek a bergamascót és a tarantellát is tudják
 406     Els|            törvény, mely minden törvény és alkotmány fölött áll.~Hanem
 407     Els|          orgyilkost feloldott, megölelt és megáldott.~Most itt áll,
 408     Els|               elmentek a parlamentbe.~– És a gróf!~– Még itthon van.~–
 409     Els|                 pap volt még a szobában és egy lengyel tábornok.~A
 410     Els|          Blankára:~– Ez már a harmadik.~És Blanka ismét összekulcsolt
 411     Els|              kiigazítson. Azt elővette, és irallal feljegyzé a tört
 412     Els|        társaságába. A világ őrültjeiből és képmutatóiból összeszedett
 413     Els|             neve van: a megszégyenülés.~És mégis óhajtotta őt újra
 414     Els|         felpróbálta a csillagos öltönyt és a szikrahányó koronát. Vajon
 415     Els|         felejteni el semmi büszkeséget, és nem hagyni játszani a szívével?~
 416     Els|       észrevette, hogy a kandalló sötét és hideg, s azt kérdezé, hogy
 417     Els|               szednek, hogy „Ungheria”.~És amíg élete tartani fog,
 418     Els|                 miniszter háza előtt!~– És a meggyilkolt felesége és
 419     Els|               És a meggyilkolt felesége és leányainak felvidítására!~
 420     Els|             rettenetes!~– Én ott voltam és láttam, hogyan történt –
 421     Els|                    A sok cifra álcás úr és asszonyság éppen most sereglett
 422     Els|           Valamennyien ittasak a bortól és vértől, őrültek egymás példájától
 423     Els|               őrültek egymás példájától és csatakosak az utcasártól,
 424     Els|            táncol, toporzékol, sikongat és ökleivel hadonáz a légben;
 425     Els|                az inkák kiveszett faja.~És Blanka ráismer ama rettenetes
 426     Els|                 Blanka, hogy a gyilkost és fertelmes processióját onnan
 427     Els|               csakhogy természetesebben és álarc nélkül.~Blanka valami
 428     Els|                 a föld e Szodoma alatt, és nyelné el pokol tüze az
 429     Els|           nyelné el pokol tüze az ártót és ártatlant.~Hát nincs ember,
 430     Els|               trónuson ülő alak feláll, és dörgő hangon kiált:~– Előre,
 431     Els|               rossz szenvedélyek ellen.~És Blanka látta az ablakából,
 432     Els|         katonáinak „lábhoz a fegyvert”.~És aztán nyergében felállva,
 433     Els|                nép! Mi a népé vagyunk!”~És aztán engedi magát lováról
 434     Els|         odavitetni a gyilkos trónusáig, és mikor odaér, kezét nyújtja
 435     Els|              neki; odavonja őt magához, és megcsókolja annak arcát.
 436     Els|            ordítástól, mely a gyilkosok és a katonák közötti ölelkezésre
 437     Els|           odalenn mulat az uraságokkal. És nála van az étszeres szekrény
 438     Els|          Furcsán táncolnak azok az urak és asszonyságok!~Ahogy szokása
 439     Els|                 parázs. Blanka ott ült, és a tűzbe bámult.~Egyszer
 440     Els|              meg, hogy e rejteken át én és vendégeim elmenekülhessünk.
 441     Els|            patkányok laknak! A hercegek és hercegasszonyok, a színpadi
 442     Els|                volna ma rossznak lenni! És önöket mind engedni, hogy
 443     Els|             mulatni a világ leányaival!~És most azokért, akiknek nevető
 444     Els|              képes fegyvert fogni, ölni és meghalni! – A férfi, aki
 445     Els|         keresztülbocsátom itt önöket. – És aztán arra gondolt, hogy
 446     Els|             rézcsap, mint szokás, meleg és hideg víznek. Blanka annyit
 447     Els|             fürdőszoba ajtajáig jutott.~És Blanka látta egy halálriadaltól
 448     Els|        egyenként, párosával megjelenni, és elfutni maga előtt.~Világ
 449     Els|                 a hónuk alatt – jöttek, és futottak.~Tarka harlekinok
 450     Els|            kimeredt szemekkel – jöttek, és futottak.~Egymást cipelő
 451     Els|           hurcolják-e egymást – jöttek, és futottak.~Egy szatíralak
 452     Els|            alakjai a szemérmetlenségnek és a rémületnek.~Egy oly részeg
 453     Els|            figyelhetett. Le az udvarra. És oldalt, a hálóterembe.~Az
 454     Els|                meg két tamburinos verte és nyeggette a tánczenét, a
 455     Els|            bíbornokokra! Le a pápával!”~És Blanka veszedelmes kíváncsisággal
 456     Els|                 csaknem előgetett neki.~És Blanka arra gondolt, hogy
 457     Els|                 a hitetlen mahomedántól és a zsidótól, hogy mikor káromkodik,
 458     Els|              mégis tovább hallgatózott.~És aztán a későbbi szavakból
 459     Els|             voltak írva a nép jelszavai és jelöltjei, kiknek kormányra
 460     Els|     mennydörögve követelé most a harcot és a radikális kormányt. Ugyanazon
 461     Els|             azzal elkezd rohadt narancs és záptojás özönleni a népszónok
 462     Els|                 állítják azt fel a pápa és az Istenek házával szemközt;
 463     Els|            házával szemközt; megtöltik, és odairányozzák a kapura.~
 464     Els|            mindenkinek: a forradalomnak és a reakciónak. (Egy önzetlen,
 465     Els|               neki csak könnyei vannak, és esdeklései; talán azok is
 466     Els|                   Azt mondta, hogy neki és párthíveinek semmi befolyásuk
 467     Els|             elvégre hajlott a kérésére, és megígérte, hogy még ma elmegy
 468     Els|              lelkén.~– Igaza van önnek. És akkor önt is jobb lesz nem
 469     Els|            minthogy csak bérkocsin jött és egyfogatún. Fel kellett
 470     Els|       megtartatnak, s a nép boldog lesz és megelégedett. – Béke legyen
 471     Els|              Éjjel nem merek lefeküdni. És énnekem semmi közöm se Rómához,
 472     Els|                adta az ő kérelmét neki, és így nem is válaszolhatott
 473     Els|            mellette egy férfi, aki imád és imádva van, dolgozik – nem!
 474     Els|                 nincs itthon. De amikor és ahol kell neki lenni, akkor
 475     Els|             ahol kell neki lenni, akkor és ott fog lenni bizonnyal.
 476     Els|             készítve. Amellett puha bőr és vízmentes, pocsétákon keresztül
 477     Els|          százával ácsorgott a sütkérező és politizáló néptömeg. Ha
 478     Els|                hordozzák a viselőjüket.~És aztán elgondolkozott rajra,
 479     Els|           értette meg egészen a dolgot.~És e denunciáció ellen még
 480     Els|            feszület előtt imazsámolyán, és harcolt az égiekkel.~– Miért
 481     Els|                 még csak gondolat volt! És mégis így büntetsz te engem,
 482     Els|                  megfeledkezve a szolga és az úrnő közötti távolságról:~–
 483     Els|               másik fénykéve, kénsárga; és a kettő között az acélkék
 484     Els|                ez? – töprengett Blanka, és nem volt, aki megnyugtassa.~
 485     Els|        hajnalfényében úszó felhők arany és bíborszínűek szoktak lenni;
 486     Els|            senki. Ismételve csengetett, és minden eredmény nélkül.
 487     Els|                 vén ciprusfa, oly magas és sugár, mint egy jegenye.
 488     Els|               templomaiba, mellét veri, és térdepel.~Blanka egy ijedelmétől
 489     Els|         termeken. Zsebében volt tűzszer és zseblámpás, azt meggyújtotta.
 490     Els|                jelenet alatt reszketett és nevetett egyszerre, akár
 491     Els|               Ön megmentette a márkinőt és társaságát? Mi módon?~–
 492     Els|               Azért – mert ember vagyok és férfi! Meg tudnám önt védelmezni
 493     Els|                angyal! – Ember vagyok – és rossz.~Blanka szótlanul
 494     Els|             Elmondom, miért jöttem ide, és éppen ez órában. Aztán határozzon
 495     Els|         társadalmi rendnek. S önnek sok és hatalmas ellensége van.
 496     Els|         bérkocsi megérkezik a grófnővel és kísérőjével. Ön csak akkor
 497     Els|               Melegebbet kell fölvenni, és sötét színűt; mert ez feltűnik
 498     Els|                színűt; mert ez feltűnik és elárulja a hercegnő társadalmi
 499     Els|             gondoskodott nekem az útra.~És Manassénak volt annyi önmegtagadása,
 500     Els|            boruljon azokhoz a lábakhoz, és csókjaival ne halmozza el