Part

 1     Els|       egész teljében felé fordítá arcát, s szép ajkai, mint egy
 2     Els|          ideges görcsöket kapott, arcát elhagyta a szín; rángások
 3     Els|         egy rajzalbumba az ő alvó arcát vázolja le; amit a kezében
 4     Els|    hegyeken át. – A hercegnő szép arcát gyermeteg öröm kezdte megaranyozni: –
 5     Els|            és gyónt; csak a főpap arcát látták, amint szelíd biztatással
 6     Els|        ember sohase látja a saját arcát tükör nélkül; más pedig
 7     Els|      szabadoncai, nem piríták meg arcát a lenge öltönyű hetérák;
 8     Els|      Vajdár eltakarta fél kezével arcát. Szeméremérzetével küzdött.~–
 9     Els|        eloltsa vele a tüzet, mely arcát megvilágítja.~A márkinő
10     Els|        szemérmetességgel rejté el arcát legyezője mögé.~A hercegnő
11     Els|   igyekeznek a megdicsőített alak arcát megvilágítani.~S így közeledik,
12     Els|     magához, és megcsókolja annak arcát. A tömeg felrivall: „Éljen
13     Els|     szobalányi szolgálatot végzé. Arcát vizsgálta.~Az ifjú azalatt,
14     Els|   megszólított alak visszadöbben. Arcát sűrű kalapfátyol fedi.~–
15     Mas|         tartva, sima állát, piros arcát hozzá cirógatta, s lopva
16     Mas| boldogtalan azon a napon, amelyen arcát és kezeit meg nem moshatta.~
17     Mas|      birtokosa.~Manassé eltakarta arcát kezeivel; talán sírt.~–
18     Mas|          megcsókolta annak a szép arcát.~A házigazda nagy dolgot
19     Mas|      szabad idegen asszonyi állat arcát látnod?~– Így parancsolja
20     Mas|         volt keresztülkötve, mely arcát az orra hegyéig eltakarta;
21     Mas|     megint rákezdte a folytatást, arcát ráncba szedve, s felső ajkát
22     Mas|      nagyon furcsán összehúzta az arcát. Azt mondta, hogy igen fanyar.~–
23     Mas|        elhallgatta félálmosan is, arcát tenyerében nyugtatva; oly
24     Mas|           síremléket, takarták el arcát.~– Ő engem megölt. Ő sok
25     Mas|       suttogá Blanka, s eltakarta arcát e kép elől, mint aki fájós
26     Mas|     Blanka.~– Igaz! – mondá Anna, arcát a tenyerébe nyugtatva. –
27     Mas|       tükör elé vonva, odaszorítá arcát annak az arcához, s aztán
28     Mas|           még az igazi szenvedély arcát nála, ahogy én láttam őt,
29     Mas|           tudom – szólt a herceg, arcát félrefordítva, mint aki
30     Mas|          értelmét. Odatámasztotta arcát a tenyerébe, úgy bámult
31     Mas|         kiszabadulva, a felolvasó arcát beárnyékolták. Az alabástromarcon
32     Mas|        fogja magát tenni.~A hölgy arcát vánkosába temeté, hogy sírását
33     Mas|  visszafojtá erőszakkal a sírást, arcát Blanka ölébe temetve.~–
34     Mas|      napnak fordulva úgy, hogy az arcát félárnyék fedte.~És mégis
35     Mas|   vadállati kifejezés sötétíti el arcát, mely azt, akire ránéz,
36     Mas|        pillanatra megvilágítja az arcát. Egyszer csak megszólalt
37     Mas|  hasonlónak?~Manassé félrefordítá arcát, hogy ne lássa; úgy beszélt
38     Mas|       közelebb-közelebb emelte az arcát az övéhez, reszketeg ajkai
39     Mas|           egykor oly szép, daliás arcát a testi kín s a rémület
40     Mas|    hüvelykujját harapta fogaival, arcát a föld felé fordítva.~A
41     Mas|         közel érte az ajkaival az arcát, hogy leheletének a melegét
42     Mas|      fejére, és belegázolhatja az arcát abba a fekete vassalakba,
43     Mas|        jöjj – halál van itt!~S az arcát az iratok felé fordítá.
44     Mas|   tehetetlen alak. Manassé pedig, arcát kendőjével eltakarva s lélegzetét
45     Mas|    Manassé visszasietett hozzá, s arcát friss vízzel megmosva igyekezett