Part

 1     Els|           ejtve ki e zúgolódást:~– Óh, milyen nyomorult teremtései
 2     Els|    triviális bók lett volna, hogy „óh, asszonyom, önök gyöngeségük
 3     Els|           a torkomra. Eh – hahaha! Óh, be csiklandja a torkomat!~–
 4     Els|       zavarában azt felelte, hogy „óh, dehogy; kérem alássan.”~
 5     Els|          Én nem hordok fegyvert.~– Óh, én nem félek rossz emberektől –
 6     Els|          arcú emberalakba öltözve. Óh, e mosolyra még emlékeznek
 7     Els|           Ezt is tudom.~– Kitől?~– Óh, nekem vannak széles összeköttetéseim.
 8     Els|           is fejezhetett ki, hogy „Óh, te országos gazember! Képes
 9     Els|      osztani, megférnének benne.~– Óh, annak nagyon örülök.~Pedig
10     Els|       hinni.~– Az pedig való volt. Óh, az a két ember nagy cselszövő! –
11     Els|             ahol ezek elhagyták.~– Óh, énrám leskelődhetnek; nekem
12     Els|           zongora klaviatúráján.~– Óh, mi újonc ön ebben a játékban,
13     Els|             erényes állattá lenni!~Óh, mily keserű lett e gondolattól
14     Els|          ezt a rettenetes Rómát?~– Óh, nem, hercegnő, sőt inkább
15     Els|       sikerül.~– Meg akar halni?~– Óh, nem. Legalább a magam kezétől
16     Mas|  uraságokhoz. Ő németül beszélt.~– Óh, ez vadparaszt! Sohase tanulja
17     Mas|        hátha még Áron is elém jön! Óh, Istenem! Nekem oda kell
18     Mas|           s suttogja szerelmesen: „Óh, kedves Dávid! Ne hagyj
19     Mas|           benneteket az éjszaka! – Óh, Áron! Az Isten bocsássa
20     Mas|           fölsóhajta keservesen:~– Óh, én édes Jehova Istenem!
21     Mas|          még az én kemény fejemre? Óh, én uram, kegyelmes Istenem!~
22     Mas|          egymásra nézve dögvész? – Óh, én legkedvesebb, legjobb
23     Mas|     fölhordott a mély föld alól!~– Óh, Áron bátya! – súgá neki
24     Mas|           az.~– Jaj, jaj, jajajaj! Óh, jaj, jaj, szörnyű jaj! –
25     Mas|          oly búbánattelt hangon:~– Óh, kérlek, ha valami rosszat
26     Mas|         azt, amit más meg sem ért. Óh, kérlek, ha neked is van
27     Mas|          teszi rád nézve a földet. Óh, ha te őt egyszer úgy megismered
28     Mas|       fejét.~– Mit tudod te azt?~– Óh, tedd meg a kedvemért.~Áron
29     Mas|       menni? – kérdezé a herceg.~– Óh, igen – felelt az orvos
30     Mas|   maradványait szállítsa Bécsbe.~– Óh! Bocsássa ön hát el a kezeimet!~–
31     Mas|      közülünk: Dávid és Zenóbia.~– Óh, dehogy azokról van szó,
32     Mas|    nyoszolyádba? A mi halottunkat? Óh, én édes Isten atyám!~És
33     Mas|       Mégsem ő az! Nem a halott.~– Óh, ne halj meg te! Ne jöjj
34     Mas|           Hogy irgalmazni fogok?~– Óh, énvelem azt tehetsz, amit
35     Mas|       csapta magát a tenyerével.~– Óh, milyen nagyon elparasztosodtam
36     Mas|           kacagott erre a szóra.~– Óh, te szegény Manassé gyerecske!
37     Mas| vesztegetnem, nekik pedig nincs.~– Óh! – kiálta fel Blanka, s
38     Mas|          egy mesés véletlen által. Óh, ez még ezeregyéjszakai
39     Mas|       zokogni, mint egy gyermek.~– Óh, tarts meg bennünket magadnak!
40     Mas|          ez volt az utolsó szava: „Óh, anyám!” És most valamennyinek
41     Mas|      Istent, ki marad akkor velük?~Óh, ez nehéz tusa volt!~És
42     Mas|          kedélyesen felkacagott:~– Óh, te bohó! A te fiad az.
43     Mas|     színház után, s bebocsátlak.~– Óh, ilyen könnyen nem rázasz
44     Mas|           indokolták a kacagást.~– Óh, azt nem teszem, angyalom.