Part

 1     Els| nyakravalóját. –A herceg elvette Blankát, mint ahogy megszerez magának
 2     Els|    elfoglalhatni a Sixtinában, s Blankát felállítani egy zsámolykára,
 3     Els|          zuhatag ragadta magával Blankát és kísérőit, nem kellett
 4     Els|      Szent Péter sírját. Manassé Blankát, ki, hogy el ne tépjék tőle,
 5     Els|       láthatta éppen maga fölött Blankát, s maga előtt az egész Szent
 6     Els|         nem a pápát nézte, hanem Blankát. Milyen boldog volt e percben
 7     Els|        hanem atyja előtt beszél.~Blankát ez a válasz zavarba hozta. –
 8     Els|        szívében is megvan hozzá.~Blankát valami ellenállhatlan tudvágy
 9     Els|        világukot. Gyakran elűzte Blankát kertre néző donjonából a
10     Els|          gyönyöreik zaja kergeti Blankát palotája egyik szegletéből
11     Els|         az iránt, akit üldöznek. Blankát egyszer figyelmeztette a
12     Els|  félreértő derült arccal fogadta Blankát, hanem annak dúlt arca megdöbbenté
13     Els|         semmi!~Eközben levezette Blankát ismét a földszintre.~– Stt!
14     Els|        azonnal.~Azzal fölvezette Blankát a lépcsőkön, keresztül a
15     Els|      útitáskába – figyelmezeteté Blankát.~Az hamar készen volt a
16     Els|      várt rájuk.~Manassé rávette Blankát, hogy ma tea helyett, mely
17     Mas|  emberektől vámot.~Amint Manassé Blankát az „Angol királynő”-nél
18     Mas|      ebből az országból kijutni. Blankát hagyd itt nálunk; ő nőmnél
19     Mas|     feszületre is figyelmeztette Blankát, melyen az emberséges szobrász
20     Mas|     jószívűségétől. Ő nem akarta Blankát megszomorítani.~– Csak annyit
21     Mas|         udvarra apja hívására, s Blankát úgy emelte le a szekérről,
22     Mas|      házuknál, s kínálták erősen Blankát valami idegen nyelven, ami
23     Mas|          jártassa meg a lovakat.~Blankát azonban ölben kellett a
24     Mas|     átkozódás!~Áron felsegítette Blankát a nyeregbe, s aztán a kantárt
25     Mas| bükkfapohárba, s megkínálta vele Blankát.~A nő csak éppen annyit
26     Mas|          lóra ültek mindannyian; Blankát a két vőfélye közrevette,
27     Mas|    hídnál Barnabás bátya fogadta Blankát és az érkező négy testvért.
28     Mas|  Sírbolti rém nem ijesztheté meg Blankát jobban, mint ez a kép. Hát
29     Mas|    vagyok; akár csak te magad.~S Blankát a tükör elé vonva, odaszorítá
30     Mas|     alkalmával el fogják vezetni Blankát a Székelykő tetejére is,
31     Mas|       kellett volna világosítani Blankát; tehát igazi székely óvatossággal
32     Mas|        között, s az elválás után Blankát Vajdárhoz adják nőül, kit
33     Mas|     mondhassa, hogy látta Zboróy Blankát az egy Isten hívők templomából
34     Mas|          engedve. A consistorium Blankát szabályszerűen elválasztottnak
35     Mas|         Gesztegre nem viszed föl Blankát meg Annát.~– Nem viszem
36     Mas|      bátya nem értette a tréfát.~Blankát és Annát elvezeté addig
37     Mas|  gyermekeivel.~Manassé megölelte Blankát és Annát.~– Kedveseim, most
38     Mas|         fogod magad előtt Zboróy Blankát – az én hatalmamban. Hogy
39     Mas|     tapasztalás tanácsolta nekik Blankát ki nem ereszteni abból a
40     Mas|     rosszul ismerte akkor Zboróy Blankát, aki ha nem grófnő is többé,
41     Mas|     Átmentek hozzá.~Ott találták Blankát Manassé dolgozószobájában,
42     Mas|       vártam. Nem hagyhattam itt Blankát, míg te meg nem jössz. Most
43     Mas|       mikor valaki meghal. Kérte Blankát, hogy menjen ki velük a