Part

 1     Els|           alig dugta bele a villáját, midőn a fülébe ordítja a kalauz
 2     Els|            úrhölgyek nem élnek azzal. Midőn ez az édes folyóláng, ez
 3     Els|               útiköpenyét a szobában, midőn a pincér hozta az ezüstfényű
 4     Els|               Alig telt bele egy óra, midőn diadaltól ragyogó arccal
 5     Els|            csodaerejét magyarázták, s midőn Blanka térdet hajtott a
 6     Els|          tizennyolcat ütnek, dél van, midőn megkondul a harang a nyugoti
 7     Els|           Gábor úrnak a „Nem szabad!” midőn az ajtó – nyomban a kopogtatás
 8     Els|            egyházfejedelemnek.~Ekkor, midőn már csaknem tele volt a
 9     Els|              nyitva nincsen!~Ma este, midőn kocsija e palota előtt ismét
10     Els|                Alig húzta ki a lábát, midőn jött Gábor úr, megtudni,
11     Els|            Alig távozott el a herceg, midőn egy levelet hoztak Blankának.
12     Els|            rémületet egy sem állt ki, midőn a carcerek tigriseit és
13     Els|            mint aminőt ő áll ki most, midőn a maga szörnyetegeit közeledni
14     Els|            alig csukódott be az ajtó, midőn hallhatá, hogy a hölgyek
15     Els|                Hogyne kacagott volna, midőn azt tudta meg, hogy Manassé
16     Els|           vele fizetve, úgy hiszem!~S midőn a levelet átnyújta Blankának,
17     Els|               felmásszanak a kürtőbe, midőn egy hang diadalmasan ordíta
18     Els|   Cagliari-palota egyik részét lakja, midőn a nép a másik palotában
19     Mas|         áldásával elbocsátott.~Hanem, midőn egyszerű lelkipásztor kezébe
20     Mas|           híná.~Blanka csak elbámult, midőn azt látta, hogy Manassé
21     Mas| oldalbordáinak kellett elviselni, ki, midőn megsokallta végre, felrázta
22     Mas|            nyergeikben mind a hárman, midőn a házhiú gömbölyű ablakából
23     Mas|          sziklavölgy átlátszó ködébe, midőn a barlangvár kapujához érének.
24     Mas|                bátya – mondá Manassé, midőn bizonyos volt már, hogy
25     Mas|     megnyugvás tért ez arc vonásaira, midőn zsoltárát végigéneklé; éltető
26     Mas|          csodát te követted el benne, midőn bátyáidat ide hoztad.~E
27     Mas|           keressük a harcot. A vezér, midőn átadta számunkra a pazsurákat,
28     Mas|        kétfelé osztott lélek kéjeleg, midőn saját felével ismét összetalálkozik.~
29     Mas|                Annát szívéhez ölelve, midőn késő éjjel kis hálószobájukban
30     Mas|         márkinő nevét is fölemlíteni, midőn a française táncoszlopának
31     Mas|            kezét megfogja a betegnek, midőn kezet csókol neki, s aztán
32     Mas|           mélységbe szédül alá lelke, midőn arra gondol, hogy Manassé
33     Mas|               erőnk az Isten. Akinek, midőn a nevére megesküdtem, az
34     Mas|               otthon lenni jó.~Ekkor, midőn még csak tizenöt lépésnyire
35     Mas|                s kurrogva fut vissza, midőn a közeledőket meglátja.~
36     Mas|          Vissza! – kiálta Manassénak, midőn őt megpillantó, s fölemelt
37     Mas|             ragadta meg bátyja kezét, midőn a gyűrűt meglátta.~– Ő volt
38     Mas|        fekszik abban. Különösen most, midőn ilyen válság állt be egyszerre;
39     Mas|               embert.~Manassé hangja, midőn választ adott, oly nyugodt
40     Jeg|          elfogták.~(Uo. 242. Lap.)~58~Midőn körülfogva mindenfelől a