Part

 501     Els|                ha most hazamegy?~– Füst és pára.~– Ön másodszor is
 502     Els|             akarták tudni, ki ül rajta, és hová megy.~Manassé előmutatta
 503     Els|               megragadó egy kép: a nagy és a szép bámulatos összhangban
 504     Els|             akár a Circolo popolare-ért és Sterbini uralkodásáért,
 505     Els|       uralkodásáért, akár a Syllabusért és Giacomo bíbornok visszakerüléseért?
 506     Els|             igyék, amely erősít.~Együtt és egyedül vacsoráltak ketten.
 507     Els|                 belőle mind a ketten. – És ez boldogság volt nekik.
 508     Els|               Narancssárga selyem, zöld és lilaszín oldalszegélyzettel.
 509     Els|                legyen kegyelmes hozzám.~És az erőszakos rimánkodás
 510     Els|               szegélyét, azokkal a zöld és lilaszín girlandokkal, s
 511     Mas|               nemzet. Ez a minden színű és nyelvű emberek Istene. Az
 512     Mas|               trombitaszavára a milliók és milliók, kiknek sírja a
 513     Mas|                  A padrone, a kormányos és a legények mind alusznak
 514     Mas|                parancsoltam magamnak.~– És most?~– Most pedig te parancsolsz
 515     Mas|             jószántából, a végtelennek. És kettőnk között nem fekszik
 516     Mas|              Tehát hunyd be a szemedet, és hallgass. Hallgasd meg,
 517     Mas|        homokpusztán. Magad lakol benne, és az, aki önkényt követett.
 518     Mas|                utánatok jövőnek virágot és gyümölcsöt fog teremni.~
 519     Mas|                elfogyasztani. Az oltárt és a lelkiismeretet kiengeszteli
 520     Mas|                 kiengeszteli a vezeklés és az alamizsna.~Bejárhatjátok
 521     Mas|               minden oltári eskü, áldás és házasságlevél. Amiért a
 522     Mas|            azontúl egymáshoz tartoztok, és senki sem fog benne megbotránkozni.~
 523     Mas|         mindenki fölmentette: a törvény és a világ! A megkínzott asszonyszív
 524     Mas|                 átölelte annak a fejét, és megcsókolta őt.~És aztán
 525     Mas|               fejét, és megcsókolta őt.~És aztán a szemébe mosolygott
 526     Mas|            tenger keríti be: lángtenger és vértenger. Azon kell keresztültörnünk;
 527     Mas|              amik mindennap megújulnak, és rettegések között, amiket
 528     Mas|               széttépett móringlevele – és az én jövendő életmódomnak
 529     Mas|                akiknek koronája aureola és töviskoszorú.~És mikor megérkezünk
 530     Mas|                aureola és töviskoszorú.~És mikor megérkezünk együtt
 531     Mas|                 ház, amelyben testvérek és azoknak nejei laknak velünk
 532     Mas|                 laknak velünk együtt. – És a nőnek, aki engem oda követ,
 533     Mas|                 Ez a férfi a te férjed, és te asszonya vagy ennek a
 534     Mas|             gyermekek, erényes matrónák és szűz hajadonok képeznek
 535     Mas|          legelőszöt megcsókoltál?~– No! És nem esett jól neked az a
 536     Mas|              koronáját, aki ellen a hús és vér fellázadt. De a szellemek
 537     Mas|           előttük ezen világnak kapuit, és teneked fájni fog a szíved,
 538     Mas|                amelyet ő vezetni fog.~– És ha le kellene érted mondanom
 539     Mas|              nem halasztják az Istennel és emberekkel való kibékülést
 540     Mas|      megbocsátani, dolgozni föld fölött és föld alatt, hűségért hűséggel
 541     Mas|                 hanem örülni az életnek és mindannak, ami benne van;
 542     Mas|               Akkor már szeretem őket.~…És többé egyiküknek sem fájt
 543     Mas|               egymáshoz; honnan jövünk, és hová akarunk menni. – S
 544     Mas|               mindenütt; letartóztatnak és elválasztanak.~– Tanácsolj
 545     Mas|              birtokodba, s én követlek, és hordozom a málhádat. Így
 546     Mas|             másik?~– Az sokkal nehezebb és veszélyesebb.~– Akármi legyen,
 547     Mas|            találunk egy pásztorkunyhót, és abban friss szénát fekhelynek.~
 548     Mas|               egyedül lehető az áttérés és az egybekelés. Ez majd nagy
 549     Mas|            parasztruhát, hátitarisznyát és élelmiszert vásároltak,
 550     Mas|                neve. Itt valaha örültek és szerettek.~S nem ölte ki
 551     Mas|                 a völgyben a csempészek és a vámőrök között, s a fecsegőt
 552     Mas|                az ágon, mikor jóllakott és ejtőzik, mint az ő válaszait.
 553     Mas|             összecsapzott emberi hajból és szakállból összeállítva.
 554     Mas|              összeállítva. Csak a szája és két szeme számára volt nyílás
 555     Mas|           vendégeivel, s csupa üdvözlet és bókolat lett minden szava;
 556     Mas|           uraságoknak a tűzhely mellett és szép lobogó tüzet; melyet
 557     Mas|                csak emberi ínynek drága és kedves: az olasz olla potridája,
 558     Mas|                a képzelt perlő társnak, és horkolni kezdett.~Blanka
 559     Mas|                testéből csak a jobb kar és a két lábszár volt még rajta.~
 560     Mas|             azon a napon, amelyen arcát és kezeit meg nem moshatta.~
 561     Mas|                gyalog a hegyek tetején, és négy napig rázatta magát
 562     Mas|             Mindig volt négy-öt segédje és ugyanannyi jurátusa. Ezúttal
 563     Mas|                 Ott néhány órai pihenés és megismerkedés a vendéglős
 564     Mas|                 vendéglős rántottájával és ágyszalmájában zörgő egereivel,
 565     Mas|              hallotta hírét a migrénnek és idegességnek; aztán olyan
 566     Mas|                ajtó következett. Blanka és Manassé azalatt állottak
 567     Mas|               délcegen fölemelte fejét, és arca ragyogott a kevélységtől.
 568     Mas|              elegendő mennyiségű legyet és szúnyogot összefogdosni
 569     Mas|                volt annak, mint a feje.~És neki most ennél a háznál
 570     Mas|               laknak, hogy áttérhessen, és a consistorium előtt az
 571     Mas|             Áron, a bányász, granátokat és gyutacsokat gyártott a hadsereg
 572     Mas|                 hadsereg számára. Simon és Jonathán a népfölkelés vezéreiül
 573     Mas|                 a honleányokhoz tépések és sebkötelékek gyűjtésére.
 574     Mas|                 utánuk, aki özvegyeiket és árváikat pártul fogja, te
 575     Mas|                jöjjön elém Kolozsvárra, és várjon ott rám.~– Nagyon
 576     Mas|             lesz a harmadik. Mert Simon és Jonathán bátyáidat, akik
 577     Mas|                nyitva maradtak a szemei és az ajkai, mint akinek megállt
 578     Mas|                asszony csupa gyöngédség és szeretet, amíg férjhez nem
 579     Mas|                  azontúl csupa szeszély és rigolya. Az ember, aki megházasodik,
 580     Mas|          papagáj, akinek fecsegni kell, és selyembogár, akiből fonalat
 581     Mas|              mai napig minden tartozása és követelése rendbe legyen
 582     Mas|             magát; mintaképe a „horror” és „pavor”-nak. Az inas volt.
 583     Mas|             asszony.~Manassé otthagyta, és kiment a parkba.~
 584     Mas|           nagyobb rész gyümölcsös volt, és a gyümölcsfák maguk is óriási
 585     Mas|     korallgyöngy piroslik elő csomókban és füzérekben. Utolsó gyümölcs,
 586     Mas|        harmadszor kezdi újra az életet.~És érti, tudja jól, hogy az
 587     Mas|             kettőnél még nehezebb lesz.~És mégsem érzi azt a terhet
 588     Mas|            hozzá csoda lelkierőt, tűrni és titkolni a szenvedést. Blanka
 589     Mas|        kárhozatra vivőtói visszaborzad.~És mégsem érzi Blanka, hogy
 590     Mas|              kell egy éjen át menedéket és vendégszeretetnek falat
 591     Mas|                azzal átölelték egymást, és sírtak.~– Menjünk e háztól,
 592     Mas|              ködóriás a „bányarém”. Kén és mireny füstje ez, amit az
 593     Mas|      aranyolvasztók beszívnak – sulphur és arsenicum. S e méregfüstben
 594     Mas|          méregfüstben él egy egész nép, és férfiai erősek, hölgyei
 595     Mas|                kellő közepében a vérnek és a lángnak, s csak Manassé
 596     Mas|                 Pedig már a nagyszebeni és felvinci menekültek is ott
 597     Mas|            füléhez tartva.~– Tizenkettő és két negyed.~Az egész ember
 598     Mas|                 ismétlő óra tizenkettőt és felet ütött, azt mondá az
 599     Mas|        szolgálnak a jámborok a 11., 32. és 73. zászlóaljakban. Hallom,
 600     Mas|          reverzálist, hogy soha közülök és maradékaik közül senki fegyvert
 601     Mas|                 senki fegyvert nem fog, és a maradékaiknak is meghagyják,
 602     Mas|       fiatalsághoz, s maga is lóra ült, és kardot kötött! Magad is
 603     Mas|               nem rakjuk le a fegyvert, és nem bocsátjuk be őket, inkább
 604     Mas|               mind egy lábig elveszünk. És te énnekem hiába lármázol;
 605     Mas|             kommandót, s láttál Bécsben és Rómában is torlaszharcot. –
 606     Mas|               valaki a sötét éjszakába, és egyet kurjant.~Egy kanyarodónál
 607     Mas|              emelete karzatos lépcsővel és tornáccal, fából alkotva,
 608     Mas|                világon. Tiszta fehérek, és a nyakuk, fejük egészen
 609     Mas|                ami simára volt gyalulva és kifényesítve. A konyha,
 610     Mas|             szobát fűtötte.~A házigazda és leánya csupa szívesség voltak
 611     Mas|          Felhordták eléjük, ami csak jó és ízletes volt a házuknál,
 612     Mas|                nagy siralmas kárálástól és kotkodácsolástól. Egy kakast
 613     Mas|                 amelyiknek olyan a feje és nyaka, mint a legszebb kalekuti
 614     Mas|           Blankának.~Blanka mosolygott, és szívesen fogadta az adományt.
 615     Mas|             tartva náluk; de a finomság és bőség mutatja az előkelőt.
 616     Mas|             volt két ágy; azokba Blanka és Zenóbia feküdtek, s a konyha
 617     Mas|           konyha melletti szobában Áron és Manassé.~Mindenki lepihent
 618     Mas|                házigazda álmában horkol és fújtat, álmodott ellenfelekkel
 619     Mas|             deszkafalhoz érteté ajkait, és túlfelől Manassé, megcsókolhatók
 620     Mas|                az álomküzdelemnek ököl- és könyökdöféseit mind a szegény
 621     Mas|       mindenható erős Isten! Növekedjél és sokasodjál. Nép és népeknek
 622     Mas|           Növekedjél és sokasodjál. Nép és népeknek gyülekezete származzék
 623     Mas|           sertéskonda, rongyos kalyibák és szurtos emberek. Sok a semmiből.~
 624     Mas|             elnyeli a rátévedett embert és állatot. Szomorú, ijesztő
 625     Mas|               az áfonya, most érő piros és kék, édes bogyóival. A hegygerincről
 626     Mas|                  Nevetett a gyönyörtől.~És meglehet, hogy ez volt az
 627     Mas|                 medre képezett előttük.~És Blanka mindebből nem értett
 628     Mas|                vezeti a mént; maga esze és szeme után jár az, valódi
 629     Mas|         meglátszott belőle, sovány volt és pergament színű.~– No hát,
 630     Mas|                kell felosztani a nappal és az éjszaka óráit. Télen
 631     Mas|                 előtt az Ábrahám leánya és gyerekei mind „mamzerin”.~–
 632     Mas|              egész életet?~– Imádkozunk és böjtölünk.~– Akkor rengeteg
 633     Mas|              akkor csak idebenn szövünk és fonunk. Száznegyvenkét nap
 634     Mas|           ünnepnapon, hogy útra keljek, és pénzt keressek.~– Hát legalább
 635     Mas|                 tudom, hogy keresztyén, és nincs ünnepnapja.~– Nem
 636     Mas|               imahadarás. Áron odament, és kopogtatott.~Egy mély, rekedt
 637     Mas|                 barna, mint a szattyán, és keresztül-kasul ráncokkal
 638     Mas|              voltak fehérek, hanem zöld és sárga színűek; szemei szúrók
 639     Mas|            sárga színűek; szemei szúrók és mélyen bennülők, sovány
 640     Mas|           kidugott fő lehunyta szemeit, és ezt mormogó:~– Min haólám,
 641     Mas|                 volt afölött a farizeus és a sadduceus között. Ez utóbbiak
 642     Mas|             eszitek-e meg a sertéshúst? És a marhának a forgócsontja
 643     Mas|             forgócsontja melletti inat? És a nyelvét meg a pacalját!
 644     Mas|                 nyelvét meg a pacalját! És a szőlőnek a levét? Kinyitjátok
 645     Mas|          ablakaitokat, mikor mennydörög és villámlik, hogy bejöhessen
 646     Mas|          szavába Áron –, akárhogy eszik és böjtöl más, s mit csinál,
 647     Mas|               jön táborszámra mögöttünk és ránk szembe; mi menekülni
 648     Mas|           megjelentek az ajtóban Blanka és Manassé.~– Hát mi közöm
 649     Mas|              teszek egyebet, mint tűrök és imádkozom. Tanuljatok ti
 650     Mas|                  Tanuljatok ti is tűrni és imádkozni.~– Megtanultuk
 651     Mas|              legirtózatosabb fenyegetés és sérelem, amit a szombatoson
 652     Mas|               szolga nevét:~– Vaszilie!~És akkor aztán rákezdé a „shófer”-
 653     Mas|              legkeservesebb utat teszi, és nem panaszkodik, nem sopánkodik.
 654     Mas|              tábora. Az fekszik köztünk és a Székelykő közt. Szind
 655     Mas|                 a sziklahasadék innenső és túlsó büdüjénél. A magyarpeterdi
 656     Mas|             ránk egy szekér négy lóval. És aztán tizenkét bágyoni lovas
 657     Mas|              bennünket üldözni senki.~– És ha a tordai berket elfoglalva
 658     Mas|              csengettyűvirágok, a fehér és piros gyopár; a sziklahasadékokat
 659     Mas|                Blanka, s ledőlt pihenni és bokrétát kötni a leterített
 660     Mas|               kívül csak Olaszországban és Irlandban terem. Itt úgy
 661     Mas|                 egyszerre borítja virág és gyümölcs a szép bokrot.
 662     Mas|              meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba
 663     Mas|              sóbányák tanúi ez életnek, és a gigászi kőkockák s a romok
 664     Mas|                ellen. Majd a szabadság- és vallásháborúk alatt volt
 665     Mas|                között csak nekivetkőzve és nagy elszántsággal lehet
 666     Mas|                 ezer is volt.~E vasrács és zsilip védte a két barlangvárat,
 667     Mas|      keresztülhúzott zsinegen meglelje, és mire Blanka odaér, eltávolítsa.~
 668     Mas|              Ezektől elfut minden kígyó és patkány; azt hiszi a csupasz
 669     Mas|         magasságban elzárja, ezen ajtók és ablaksorok látszanak, tanúságául
 670     Mas|               nevezték el, ki tekintély és mecénás a botanikus világban,
 671     Mas|                skarlátpiros bogyófürtök és gyöngyvirág alakú illatos
 672     Mas|          jókedvéből megcsókolja valaki.~És aztán nem mert arról a szép
 673     Mas|                  Ezt nem készítette ács és lakatos, maga a természet
 674     Mas|             ártott az meg; de Blankának és Manassénak kívül kellett
 675     Mas|            kettővel kétfelé hajtották ő és Manassé a gallyakat, a harmadikat
 676     Mas|               addig üljön le a kőpadra, és kösse meg bokrétáit, etesse
 677     Mas|              baromfiait, amíg ő bemegy, és rendbe hozza – a házat.~
 678     Mas|           Colosseumból. Azalatt a kakas és jérce az öléből ette az
 679     Mas|                 palackokban friss vizet és üvegpoharakat.~– Áron bátya,
 680     Mas|               titkot, hogy idejövetelük és itt maradásuk elő volt készítve.
 681     Mas|                a fekhely fölé; ez illő, és szokás is. Amint Blanka
 682     Mas|        alattomban értesítette a bírákat és hadnagyokat, s azok elrejtőztek
 683     Mas|                urának.~– Hát a Marciból és Rozáliból mi lett? – kérdé
 684     Mas|          valamit. Most tedd le magadat, és add át a nyugalomnak; én
 685     Mas|             akkor én fekszem le aludni, és te virrasztasz.~– Biz az
 686     Mas|           hajtsam fejemet, amikor Simon és Jonathán bátyám feje fölött
 687     Mas|                 két bátyámat a halálból és fogságból megszabadítom.
 688     Mas|                  Egyedül megyek közéjük és fegyvertelenül.~Ti jöttök
 689     Mas|               tárcában van az ő vagyona és az én megtakarított keresményem –
 690     Mas|            hegytetőn világítottak közel és távolban; égő felkiáltójelek
 691     Mas|            tornyos épületig, mely zárda és kápolna volt egy személyben,
 692     Mas|              mind a kettő hason feküdt, és aludt. Az egyiket megrángatta
 693     Mas|                 Szívemet hozzád emelem,~És benned bízom, Uram!”~Egyszerű,
 694     Mas|         éneklésnek; de érzés volt benne és igazság, mit kifejezett
 695     Mas|          igazság, mit kifejezett a hang és a tekintet.~Dávidnak, az
 696     Mas|             lakta magányban, holt kövek és örökké élő bokroktól környezten,
 697     Mas|          átkarolta a szegény teremtést, és kivitte a szabad levegőre. –
 698     Mas|                aztán a legnagyobb bajok és szorongattatások közepett
 699     Mas|               másikát tudja megcáfolni. És én akkor inkább hiszem azt,
 700     Mas|          legyőzetik; ezzel a zsoltárral és az erős hittel kényszeríté
 701     Mas|             ismét csukja össze fölöttem és szeretteim fölött ezt a
 702     Mas|         meríthető légkörré.~E félhomály és negyedrész világosság mellett
 703     Mas|         határőr-egyenruhát viselő tiszt és egy kalugyer) abban a munkában,
 704     Mas|              egymást? Talán a nagy füst és pisla világ mellett nem
 705     Mas|      rátámadóknak:~– Remélem, hogy urak és gavallérok között vagyok,
 706     Mas|              Adorján! – szólt bosszúság és bámulat hangján a vezér. –
 707     Mas|               lőttek le az előőrsök!? – És ha azt hiszed, hogy bennünket
 708     Mas|                hiszen bölcs, tapasztalt és mívelt férfiak között vagyok.
 709     Mas|              pipát; Manassé rágyújtott, és játszott.~Holmi gyönge szívű
 710     Mas|         társaságban, ahol a saját élete és testvéreié van kockára téve,
 711     Mas|         Brodsitzer”-eknek. Csak Manassé és a vezér kapaszkodtak össze.
 712     Mas|                   kiáltá az ellenfél. – És még egyszer annyit. És még
 713     Mas|                  És még egyszer annyit. És még a két bátyádnak a fejét
 714     Mas|               Tartom – mondá Manassé. – És még a saját fejemet is vissza.~
 715     Mas|         tinektek tizenhat hízott tulkot és húsz akó jó szilvapálinkát.~
 716     Mas|                 a legjobban kell: enni- és innivalót; s azt kérem tőletek,
 717     Mas|            előre Torockó felé, ágyúkkal és lovassággal.~Manassé fölkacagott.~–
 718     Mas|         nyomozva, hogy ő Áron bátyjával és Blankával együtt jött erre
 719     Mas|                 s kezdődik az előadás.~(És ha Manassé elő nem jön,
 720     Mas|         természetnek minden föld alatti és föld fölötti pompája nem
 721     Mas|                 Szívemet hozzád emelem!~És benned bízom, Uram!”~Áron
 722     Mas|                a földről, térdre állva.~És amit akkor látott, hasonlított
 723     Mas|              egy álomjelenet. – Manassé és testvérei.~Áron felszökött
 724     Mas|               József előtt a búzakévék, és mi mindnyájan a tieid vagyunk.~
 725     Mas|        odaborult Áron Manassé lábaihoz, és átölelte annak térdeit.~–
 726     Mas|             testvér bámulva hallgatott, és szemeit lehunyta, ahogy
 727     Mas|                 patakmederbe leszállni, és a malom felé kerülni.~–
 728     Mas|             félj semmit. A lovaink jók, és pazsuránk van.~Blankának
 729     Mas|                a borévi hídnál Manassét és menyasszonyát az atyafiak;
 730     Mas|               ők lovagoltak előre; Áron és Manassé kissé hátramaradtak.~–
 731     Mas|                mulatságukat. Kérdeztek, és én mondtam nekik rá igazat.
 732     Mas|                 fegyvereinket lerakjuk, és átadjuk nekik?~– Annál értékesebbet.~–
 733     Mas|               szolgálatjukra bocsátjuk, és ellátjuk őket kaszákkal,
 734     Mas|              hogy mit csináljanak velem és testvéreimmel. Többen azt
 735     Mas|              családunk felhatalmazottja és képviselője, pecsétes írást
 736     Mas|                 én, sem társaim titeket és várostok népét bántani nem
 737     Mas|                 renegát nem fog-e tüzet és vasat vinni a várostokra –
 738     Mas|                 kivégeztetésemet.~– No. És mi jött segítségedre?~–
 739     Mas|                azt. A gondviselés: Szív és akarat, mely érez és cselekszik.
 740     Mas|               Szív és akarat, mely érez és cselekszik. A haditanács
 741     Mas|                s sziklaszigeteket szed, és rak le kénye-kedve szerint
 742     Mas|             meredek sziklaoldalba vágva és építve; ez út kapuja a bálványként
 743     Mas|          Barnabás bátya fogadta Blankát és az érkező négy testvért.
 744     Mas|                 ezek itt a mi hámoraink és bányáink, mint megannyi
 745     Mas|                 dacolt egykor; a mongol és székely nyilak hegyeit most
 746     Mas|                  a leányok szépek mind. És viseletük oly sajátságos,
 747     Mas|              Bertók bátya, a legöregebb és Anna, Manassé ikernővére.~
 748     Mas|          nyugodt tekintetű bibliai alak és Zsuzsánna, a népszónok tűzrőlpattant
 749     Mas|            mentül jobban hajtotta róla, és szidta a sisera hadait Zsuzsánna,
 750     Mas|             most Anna öltönyeit viseli.~És viselte azután az egész
 751     Mas|                Az osztotta föl a munkát és a jövedelmet; az gondoskodott
 752     Mas|                egyik pörkölve a malacot és paprikás lében, a másik
 753     Mas|                ők soha húst nem esznek. És a többiek, kik velük egy
 754     Mas|               ők amellett egészségesek, és meg vannak elégedve.~A tanár
 755     Mas|          Vernezs uram hódítani, küzdeni és téríteni akar a maga meggyőződései
 756     Mas|      környékbeli vegetáriánusok doktora és patriarchája. Csak a csontja
 757     Mas|                 de az eltörhetlen csont és elviselhetlen bőr, aminek
 758     Mas|            felhord mindent, ami csak jó és drága: nyers murkot, burgonyát,
 759     Mas|           számára voltak rendeltetve.~– És tudja-e ön – szólt a tanár –,
 760     Mas|               mint a legkisebb mogyoró.~És mégis, mikor Blanka mosolygó
 761     Mas|              ajkaihoz vitte Szemiramisz és Vasthi királynő kedvencét,
 762     Mas|                e tekintetet: ő, Manassé és Áron bátya. Mert Szemiramisz
 763     Mas|                 bátya. Mert Szemiramisz és Vasthi királynők óta mind
 764     Mas|          Székelykő völgyében a vőlegény és menyasszony az eljegyzés
 765     Mas|               virágszálunk.~Mire Blanka és Anna szerelmesen megölelték
 766     Mas|               nem is lett rosszkedvű.~– És én még öt napot adok hozzá.~–
 767     Mas|                 remeklő ügyes ujjakkal, és futó nyulacskákat, egérkéket.
 768     Mas|             Ismerje meg elébb az Istent és az embert, kivel e ház megtelik,
 769     Mas|             sorozata következett, vígak és lelkesültek, egyszerűek
 770     Mas|                 lelkesültek, egyszerűek és felcikornyázottak; és egyetlenegy
 771     Mas|        egyszerűek és felcikornyázottak; és egyetlenegy hang el nem
 772     Mas|              komoly népünnep, a Torockó és a dákoromán felkelők közötti
 773     Mas|         szobának, mely új otthona lett, és lesz sokáig, minden titkaival
 774     Mas|         melegéről tanúskodik. Élethűség és eszményítés találkozik benne.
 775     Mas|                kérdé Blanka szánalommal és megrettenéssel.~Anna ágya
 776     Mas|             embernek nem szabad tenni – és én mégsem tudom őt gyűlölni. „
 777     Mas|             másik felől majd visszajön. És azalatt nem szűntek meg
 778     Mas|              világ áll közöttünk. Az ég és a pokol. A becsület, hit,
 779     Mas|      vánszorogni az utolsó menedékéhez. És akkor az, akit senki sem
 780     Mas|             leány alakja felmagasodott, és arca ragyogott.~Egy angyal,
 781     Mas|            Testvéreim mind gyűlölik őt, és mégis, mert tudják, hogy
 782     Mas|                ahogy a többiek eltűrik, és ne lásd meg!~És Blanka most
 783     Mas|                eltűrik, és ne lásd meg!~És Blanka most még jobban gyűlölte
 784     Mas|                   Pedig te boldog vagy. És boldog fogsz lenni! – mondá
 785     Mas|              támadt olyankor.~– Az, az! És tovább?~– Szemei kigyulladtak,
 786     Mas|                szólt Blanka elámulva.~– És lásd, mikor a gyász megesett
 787     Mas|              utaik keresztezik egymást. És ő hallgat. Őt vettem elő.
 788     Mas|                  mint egy viaszgyertya, és úgy maradt. Én bámultam
 789     Mas|                 úgy maradt. Én bámultam és kacagtam, „Lásd, nem is
 790     Mas|             lőhetnél vele többet! Isten és önmagad álltok mellettem;
 791     Mas|              öld meg, ne pusztítsd el”. És akkor megölelt, megcsókolt,
 792     Mas|                 ami azt, mint az Iliász és a Niebelungen hőseit sérthetlenné
 793     Mas|                 beleköltözködni.~Blanka és Anna egész hajnalig nem
 794     Mas|                 közleményeikben Manassé és Benjámin volt a két főalak,
 795     Mas|           otthon a háznál, mikor Blanka és Anna hálószobájukból előjöttek.
 796     Mas|           békeegyezményt szülöttevárosa és a dákoromán fölkelők között.~
 797     Mas|              csendes halmot, hol az apa és anya hamvai nyugszanak.
 798     Mas|              emléke felvezet az Árpádok és első honfoglalók korszakáig.~
 799     Mas|              egy harcias csapat. Blanka és Anna a parkot átszelő patak
 800     Mas|                 Felvonulásuk példaszerű és a rendes csapatokhoz illő.
 801     Mas|               Manassé közbe nem jön, ma és holnap ez éneklő ifjak egyharmada
 802     Mas|               vannak, mikben filozófiát és költészetet oktatnak. Külön
 803     Mas|              osztályuk van a mechanikai és technikai tanulmányokra.
 804     Mas|             Alacsony házikó a gimnázium és növelde. Valahány angol
 805     Mas|             adnak nekik ingyen kenyeret és tudományt.~S hogy mulatsága
 806     Mas|         asztalra felhordja. Minden öröm és gond közös mindenkivel.
 807     Mas|              kedvét keresi a ház apraja és nagyja. Még dolgot is találnak
 808     Mas|      előlegezéseit, az apró bevételeket és a többi. Valami prózai lélek
 809     Mas|          azelőtt az Úr asztala.~Férfiak és nők, legények és leányok
 810     Mas|                Férfiak és nők, legények és leányok mind külön ajtókon
 811     Mas|             valami vegyüléke a németnek és magyarnak.~Fekete, báránybőrrel
 812     Mas|                  ezüstfoglalatú carniol és ametiszt gombsorokkal, miknek
 813     Mas|              Gyönyörű falanksz! Murillo és Bernini angyalai: csakhogy
 814     Mas|              remekétől, de népe rongyos és szurtos. A torockói imaház
 815     Mas|        embereknek követendő mintaképét.~És nem tagadja meg az üdvöt
 816     Mas|                nem tagadja meg az üdvöt és paradicsomot azoktól, akik
 817     Mas|               száznál több eszményi arc és alak egy csoportban.~Viseletük
 818     Mas|              arany s igazi drágaság az.~És amit az rejt, a szív is
 819     Mas|             rejt, a szív is olyan arany és olyan drága.~Blanka azt
 820     Mas|            versenyeznek vele szépségben és szívjóságban. Jó szerencse,
 821     Mas|                hol veszi ezt a rózsával és liliommal kevert arcszínt!
 822     Mas|                 mezőre dolgozni. Kíméli és őrzi a napsugártól. A nő
 823     Mas|           földön hírhedett legjobb vas. És minő fáradsággal termelik
 824     Mas|               minő fáradsággal termelik és készítik azt el! Egyszerű,
 825     Mas|               van építve a jövendője.~– És én azt hiszem, hogy az a
 826     Mas|           légben, a vízben, a növényben és az emberek szívében, lelkében
 827     Mas|             után Blanka felkérte Bertók és Áron bátyáit, hogy menjenek
 828     Mas|           árulhatta el, hogy mit látott és olvasott Manassé tárcájában,
 829     Mas|                Mert az egy Istent hívők és az angol puritánusok között
 830     Mas|                 addig amazoknál az öröm és vigasság határideje. Akkor
 831     Mas|                 s hajadonok, menyecskék és ifjak esti harangszóig táncolnak
 832     Mas|              amit meg ne tennék.~Blanka és Anna szaván fogták szegényt.~
 833     Mas|             beszélte el Blankának Dávid és Zenóbia szerelmi idilljét;
 834     Mas|                én mit csináljak?~– Jer, és írd alá te is a levelünket.~–
 835     Mas|                koccintunk egymással, én és Ciprián! – A zalatnai napok
 836     Mas|          hatását az életben. Diplomaták és főpapok csakúgy látogatták
 837     Mas|                A bizalmas viszony közte és Cagliari herceg között olyan
 838     Mas|                 akkor lesüti a szemeit, és elkomolyodik; vagy átugorja
 839     Mas|            szorítva: a fiatal hadnagyok és kancelláriai fogalmazók,
 840     Mas|                 legyezőjét nyújtá neki, és megint nem nézett rá.~Talán
 841     Mas|             Cyrene” névvel tisztel meg, és gúnyol.~Azt pedig, hogy
 842     Mas|              megszerzésében.~Az úrkodás és bonviván életmód a fiatalembert
 843     Mas|              Hiszen leendő sógora volt, és igen jó ember, aki, ha megtudná
 844     Mas|          szólíták a herceget, titkárját és barátnéját.~Az a gondolat
 845     Mas|          világon, nem sokat számít már.~És akkor egy csodatevő varázsló
 846     Mas|                termeiben nemcsak táncot és pezsgőt talált a vendégsereg,
 847     Mas|                  A mulatság fényes volt és hevélyes. A házinő ünnepelt
 848     Mas|                 szájat tudott csinálni, és kiállhatatlan orr-redőket,
 849     Mas|        sorsunkat el nem fordíthatjuk.~– És meddig fog még ez a nő élni! –
 850     Mas|                voltak a haditörvényszék és rendőrség hálófonalai között.
 851     Mas|       novemberben tudomásom volt.~– No, és szabad nekem „is” megtudnom,
 852     Mas|                  embert, aki nekem uram és királyom! – Hát akadhat
 853     Mas|               Azok ott gyorsan ítélnek, és végrehajtanak.~– Valóban?~–
 854     Mas|          szerezni?~– Igen egyszerű úton és módon. Erdélyből minden
 855     Mas|               iratok tartalmát. Gyönyör és borzalom küzdenek egymással.
 856     Mas|               állát tenyerébe fektette, és kacagva ingerkedett.~– Nos,
 857     Mas|                 hírek”, s én fölébredek és figyelni fogok. Visszavárom
 858     Mas|                  s tízet üt. Ritkán üt, és akkor mindig tízet.~– Hallotta
 859     Mas|            márkinő erre csupa nyájasság és figyelem lett a komornájához.
 860     Mas|                a kibonyolított szavakat és mondatokat, annak a vállán
 861     Mas|                  azzal a szóval: „Eredj és mondd meg a népednek, hogy
 862     Mas|              Azt, hogy magyarok voltak, és urak (vagy németek; de urak).~
 863     Mas|              útjokat. Ez a kényelmesebb és rövidebb út. Deés és Kolozsvár
 864     Mas|       kényelmesebb és rövidebb út. Deés és Kolozsvár felől a leghevesebb
 865     Mas|               vér folyik.~Az Agrippinák és Faustinák vére, akik a halálordítás
 866     Mas|               Olvasd hát!~– Egy Adorján és négy magyar mágnás, még
 867     Mas|               mágnás, még hét huszárral és húsz honvéddel elindultak
 868     Mas|                Mi történt Adorjánnal?~– És szétverték az egész tábort.~–
 869     Mas|            gyalogság, két század honvéd és aranyosszéki nemzetőr. Azon
 870     Mas|               Azokat szekerekre rakták, és hajnalban megindultak velük
 871     Mas|               csókjára vágynak: a holló és a farkas! Ah, mi gyönyörteljes
 872     Mas|                Küzdött benne a vérszomj és a gyönyör démona egymással
 873     Mas|                fölkelőktől a békekötést és elfogott testvérét. Azt
 874     Mas|                a földabroszon!~– Itt.~– És a Monasteria?~– Az meg itt.~–
 875     Mas|       nemzetőrnél.~– Manasséról olvass! És asszonyáról!~– Adorján Manassét
 876     Mas|              harmadikat is.~– Úgy, úgy! És az asszony? Az asszonyt
 877     Mas|                szomszédi frigyben, s őt és testvéreit bocsássák szabadon.
 878     Mas|               Én csak gondolni szoktam, és tenni.~– Tehát a rivederci!~
 879     Mas|               minden ízében nemes ember és gavallér, azt fogja mondani
 880     Mas|          akartál velem.~Vajdár fölállt, és meghajtá magát mélyen.~–
 881     Mas| tiszteletlenségnek ily fokát az én uram és jóltevőm irányában nem hagyom
 882     Mas|           Valahol az útfélen, Nagyenyed és Felvinc között, elterülve
 883     Mas|            szolgálhatok a részletekkel.~És aztán elmondott néhány eseményt
 884     Mas|               holttestét fölkerestesse, és idehozassa Bécsbe, hogy
 885     Mas|             hulla még most piros arccal és ragyogó szemekkel látja
 886     Mas|              akarják, tehát a baj kínos és gyógyíthatatlan.~Ezúttal
 887     Mas|           démoni öröm világolt, a harag és öröm ellenmondó vonásaiból
 888     Mas|             ütött alak egy herceg volt. És egy római. És egy démon.~
 889     Mas|              herceg volt. És egy római. És egy démon.~Ez nem az a frivol
 890     Mas|           maradt a lábainál arcon fekve és térdeit ölelve, zokogott,
 891     Mas|                 beszédemen?~– Hallgatok és gyönyörködöm! – monda a
 892     Mas|               tengernél? Szép játék ez, és igen nagyban megy! Tudja
 893     Mas|                még csak fel is tenni!~– És ami mindezek közt a leglehetetlenebb,
 894     Mas|               hallotta még tőlem senki, és nem is fogja megtudni senki.
 895     Mas|          betűkkel. Hunyd le a szemedet, és úgy hallgasd most, amit
 896     Mas|                vele egy asztalnál evett és ivott;… meg kell halni az
 897     Mas|              míg a násznép végigvonult, és aki csak azt mondta róluk: „
 898     Mas|                  Milyen szép egy pár!”… És meg kell halni annak az
 899     Mas|         templomnak, ahol az megtörtént, és a háznak, mely az anyakönyvet
 900     Mas|              miken parasztremek kőedény és cintányér pompázott. Ágynemű,
 901     Mas|               házat dallamos szavukkal.~És ezalatt Áron bátya minden
 902     Mas|     védszentjének volt az áldozva, öröm és hálaadás napja. Még most
 903     Mas|           átoknak, még a tél jege alatt és az éj sötétjében is folytathassák
 904     Mas|           házasság, ahol amint vőlegény és menyasszony hátat fordíthatott
 905     Mas|             magával hozza a sült tyúkot és a rétes alakú somodit. A
 906     Mas|             mátkatálat, amit a vőlegény és menyasszony kölcsönösen
 907     Mas|                két testvére mint vőfély és a menyasszony két nyoszolyójával:
 908     Mas|                 ő ez órától fogva Isten és emberek előtt asszonya,
 909     Mas|          ajtajában, rázendítik az ifjak és leányok a zsolozsmát:~„Dicséret,
 910     Mas|          Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás!~Az egek Urának
 911     Mas|            nagyobb az a koszorús költők és maestrók minden mesterműveinél.~–
 912     Mas|              hiányoznak közülünk: Dávid és Zenóbia.~– Óh, dehogy azokról
 913     Mas|              ahol már vegyes nép lakik, és így korcsma is van. Abban
 914     Mas|             valaha. A mellénye messzire és bőven lecsüng a spencer
 915     Mas|           viseli, nem magasabb négy láb és három hüvelyknél. Mellette
 916     Mas|            tagbaszakadt ember egyenesen és büszkén hordja a fejét,
 917     Mas|               húzzon rajta. Húzza vígan és keservesen, ábrándosan,
 918     Mas|           nekialélva, hátravágott fejel és megint tűzre kapva, szügyébe
 919     Mas|       Amerikából idejönni.~– Csak Dávid és Zenóbia volnának itt már!~
 920     Mas|            székely komolyságot; tánc az és küzdelem egy szín alatt.~
 921     Mas|          rubintom kívánja – mondá Áron, és a buzdító pillantásra ismét
 922     Mas|    örömsikoltással ugrott föl helyéről, és futott az ajtóhoz. – Ő akart
 923     Mas|            nyomában jött, felsikoltott, és jajszóra fakadt.~Egy erős
 924     Mas|               mulatni fognak házunknál, és nem tudnak meg semmit addig.
 925     Mas|              többé, Áron; de a húgodnak és az ángyodnak még tartozom
 926     Mas|                Óh, én édes Isten atyám!~És úgy kellett tenni. Dávidot
 927     Mas|              volt a hasonlatosság Dávid és Manassé arca között. A különbség
 928     Mas|              mint mikor Manassé alszik.~És Blankának a lelkében megzsibbasztotta
 929     Mas|              tartani. Mi történik a vér és a láng tengerében, mely
 930     Mas|                visszatérek dicsőséggel. És ha halva hoznak eléd, csókomat
 931     Mas|               megrendül, mikor ráborul, és az ő ajkai annak márványarcát
 932     Mas|              Azt pedig, hogy a vőlegény és a menyasszony oly hamar
 933     Mas|            nyílás elé.~Azután kijöttek, és megcsókolták egymást.~Ekkor
 934     Mas|                 állt fel a kőkatedrába, és így szólt:~– Atyámfiai!
 935     Mas|          keresztes háborúkat csinálták. És nem azt a Jézust, aki eljött
 936     Mas|                  hogy mondta, de Lukács és János nem emlékeznek róla,
 937     Mas|         megmented őket. Te, aki Mogával és népeivel békét kötöttél,
 938     Mas|         megkívánhatod tőlünk, hogy Moga és a szomszéd oláh nép között
 939     Mas|                jeltűz, készen legyenek, és zavart ne csináljanak. Szép
 940     Mas|             előhozta a kapcsos bibliát, és odatette azt Manassé elé.
 941     Mas|                 rátette az egyik kezét, és a másikkal hitvesét ölelve
 942     Mas|           magához, elkezdé a saját maga és Blanka történetét elmondani
 943     Mas|           odaért, hogy a Balyika-várban és a Monasteriában töltött
 944     Mas|              egy feleség, a saját élete és szülötte városának létezése
 945     Mas|             sereg pusztulása a Kőszoros és a Csetátye barlangja között.
 946     Mas|             csörtetve.~Hetvenen voltak.~És ők hetvenen nekivágtak egy
 947     Mas|            ablakról ablakra bezörgetni, és bemondani a hírt, ami meghozza
 948     Mas|           délután Blanka, Anna, Manassé és Áron haladtak fölfelé. Manassé
 949     Mas|           fölfelé. Manassé rajztábláját és festőeszközeit hozta a kezében,
 950     Mas|                békealkudozás a magyarok és oláhok között Abrudbányán:
 951     Mas|            Vidálykő, Tilalmas, Keselykő és Ordaskő; miknek kopár gerincein
 952     Mas|              olyan szép lesz: az ekevas és az ásó.~– Ha én ezt a szép
 953     Mas|               értette a tréfát.~Blankát és Annát elvezeté addig a hegyszakadékig,
 954     Mas|             virágaikból bokrétát kötni, és addig, míg ő visszatér,
 955     Mas|                 virágú szakából (sedum) és nefelejcsből. – Csak tiveletek
 956     Mas|                ez a csendes szirtfokvár és néptanya, csatahely és temető
 957     Mas|      szirtfokvár és néptanya, csatahely és temető volt hajdan.~Áron
 958     Mas|       augitporfír sziklatörmelék achát- és kalcedondarabokat is rejtett;
 959     Mas|          lábszárig kicsüngő vászoninget és bocskort; egy kasza volt
 960     Mas|               az arcát félárnyék fedte.~És mégis mind a két nő egyszerre
 961     Mas|                kőhalmazba, s aztán por- és kavicsfelleget rúgva föl
 962     Mas|               Áron. – Te ülj le a kőre, és pingáld a szép kilátást.
 963     Mas|             Barlangjaiban a kő-, bronz- és vaskorszak maradványait
 964     Mas|                oldalán.~– Itt leülhetsz és lerajzolhatod kívülről a „
 965     Mas|                 rejteget sáncai mögött.~És aztán féktelen jókedvvel
 966     Mas|              ablakokban már zöldül a fű és laboda.~A romok fölött csonkán
 967     Mas|        mozdulatlan éj. Mindenki alszik, és nagyon mélyen. A csendháborító
 968     Mas|              házakon nincsen többé ajtó és ablak; mások ellenben egész
 969     Mas|                 merre van, eredj előre, és vezess!~A lovakat meg sem
 970     Mas|                 völgy felé.~A két lovas és a zivatar egyszerre ért
 971     Mas|               fejét. A gyermek játszott és csevegett. Nem értette még
 972     Mas|                Uraim! Barátaim! Decebál és Traján dicső utódai.~– Hagy
 973     Mas|             hiszem, hogy az abrudbányai és brádi győztesek ettől nem
 974     Mas|                felszólalt a tömegből:~– És Torda.~Diurbanut ez a szó
 975     Mas|             világot akar hódítani munka és tudomány által. Az a hír,
 976     Mas|              nyelvet, melyen beszéltek, és nevetett.~Ismét egy hang
 977     Mas|               elvezet, a lova levetette és halálosan összetaposta.
 978     Mas|                 halálosan összetaposta. És a brádi oláhok közül egy
 979     Mas|            felhőnek, hogy mennydörögjön és jégesőt hullasson, ha neki
 980     Mas|                 Azt.~– De Ciprianu maga és mind a két fia elesett már.~–
 981     Mas|           Maradt egy leánya, akire apja és bátyjai véradóssága szállt.
 982     Mas|           villámcsapás megrázta alattuk és felettük a földet és templomot.~
 983     Mas|            alattuk és felettük a földet és templomot.~
 984     Mas|                fogért! Szemet szemért!”~És ők két hónapon keresztül
 985     Mas|             készül fejükre alászakadni.~És ezalatt folytatták a maguk
 986     Mas|                erősebbek, harciasabbak, és azok menthetetlenül összezúzzák.~
 987     Mas|                  mindössze Bertók bátya és a rektor lehettek; egyszóval
 988     Mas|            egyszerre ezernyi ezer varjú és holló lepte meg seregestül
 989     Mas|               hadseregek rendes kísérői és előhírnökei.~– Itt a szálláscsinálók! –
 990     Mas|    szálláscsinálók! – mondá Áron bátya.~És eltalálta; Szentgyörgy felöl
 991     Mas|               Manassé megölelte Blankát és Annát.~– Kedveseim, most
 992     Mas|              találsz benne; azt vidd be és add át az úrnak; mondd,
 993     Mas|                  arca felhevülve bortól és szenvedélytől, hosszú haja
 994     Mas|              ajánlom annak fenntartását és megújítását becsületes feltételek
 995     Mas|                az?~Manassé vállat vont, és füstfelleget fújt maga elé.~–
 996     Mas|                aki újra meg újra tűzzel és vassal ront Torockóra, aki
 997     Mas|             világon? Ez az én napom ma. És Torockó éjszakája. (Egy
 998     Mas|            minden figyelmét elfoglalja, és egész fegyveres erejük felhasználására
 999     Mas|                 honn, mint az asszonyok és a gyermekek. Hogy minő sors
1000     Mas|           kiadni a parancsot a rontásra és pusztításra. Ennek a kezébe