Part

   1     Els|              hogy senki sem felel rá; azt akarta kifejezni, hogy itt
   2     Els|            tárgyat, mintha az úrhölgy azt mondta volna neki, hogy
   3     Els|               signorénak tetszeni fog azt a zsíros batyut az ölébe
   4     Els|       helyüket foglalták el benne; de azt mégis el kellett ismerniök,
   5     Els|       sipkáját, s letette maga mellé. Azt is csak azért tette talán,
   6     Els|              megindulás első percében azt mondá átellenesének, hogy
   7     Els|         vakulnia. Akkor a fiatalember azt ajánlotta, hogy húzzák föl
   8     Els|         tetszett tüntetőleg kimutatni azt, hogy mindezekre nem kíváncsi.
   9     Els|              mikor egy hölgy elhagyja azt a kényelmes helyet, amit
  10     Els|             számára, hogy felcserélje azt egy kényelmetlennel, amit
  11     Els|              a nőnél. A férfinál nem: azt fogva tartja az igézet.~–
  12     Els|             hibájuk; miért nem teszik azt? Ha tudják, hogy azt a szívet,
  13     Els|           teszik azt? Ha tudják, hogy azt a szívet, mely jog szerint
  14     Els|             okoskodás.~– Ah, ön tehát azt hiszi, hogy egy nőnek egyenesen
  15     Els|        philtráját keresi, találja meg azt otthon a saját poharában?
  16     Els|               jött már.~Az ifjú pedig azt felelé rá:~– Valóban nem
  17     Els|        zászlókkal tovább vonulhasson, azt kérdezve tőle:~– Ön Rómába
  18     Els|       szemrehányás hangján.~– Mert én azt nem hiszem – felelt rá az
  19     Els|            rendén van, hogy ne higgye azt, ami a keresztyének hitágazatát
  20     Els|          Észrevette, hogy útitársnéja azt szeretné belőle kivenni,
  21     Els| kíváncsisággal, amivel nézheti valaki azt, akiről felfedezték előtte,
  22     Els|              az egy Istent vallóknak, azt hiszik felőlük, hogy azoknak
  23     Els|           most megszólhatják kedvükre azt – aki hozzájuk olyan jó
  24     Els|              is az volt; hanem inkább azt tették, hogy ők maguk dolgoztak,
  25     Els|              lomtárba van dobva, s ha azt nem akarja, hogy őt, ki
  26     Els|            más választása is. Tehetné azt, amit pályatársai közül
  27     Els|               ellenfeleit, vagy pedig azt tegye, amit pályatársai
  28     Els|            Akkor hát meg tudom oldani azt a rejtélyt is, ami e mondatban
  29     Els|          nincsen.~– Ez magyarázza meg azt is, hogy két honfitárs,
  30     Els|               Mármost kezdem sajnálni azt a fiatalembert, dacára annak,
  31     Els|              a benn levőkre.~– Ah, mi azt hittük, hogy ön elveszett –
  32     Els|                Csak itt jutott eszébe azt az észrevételt tenni, hogy „
  33     Els|          tisztelhetünk, mindenekelőtt azt a kedvenc tajtékpipát tartá
  34     Els|             illatos bükkfataplóba, és azt lezárni a korona alakú ezüstkupak
  35     Els|          hallgatta, amit beszéltél.~– Azt fogja hinni, hogy valami
  36     Els|              Ah! Már válópere van? Én azt hittem, hogy most hozzák
  37     Els|         grófnőt feleségül vette; sőt, azt mondják, hogy mikor az esküvőre
  38     Els|              házaséletre képtelen. Én azt nem engedem meg. Azt elhiszem,
  39     Els|               Én azt nem engedem meg. Azt elhiszem, hogy a herceg
  40     Els|              félnem, hogy megölel. Én azt allegálom, hogy csak őelőtte
  41     Els|            szabad. Mármost gondold el azt a sorsot, ami erre a nőre
  42     Els|              napvilágot, a levegőt, s azt mondja neki: „teneked nem
  43     Els|       félretekintett ifjú útitársára, azt vette észre, hogy annak
  44     Els|             többé; neki is megmondták azt, hogy: „Teneked nem szabad
  45     Els|           vele. Kérdeztem, hová megy. Azt mondta, Milánóba. Tudom
  46     Els|            nem állhatod? Ha megkapnám azt a fickót, kitörném a nyakát!
  47     Els|          szivarját az ujjai között, s azt mondá egykedvűleg:~– Hát
  48     Els|            egykedvűleg:~– Hát én csak azt mondom, hogy ha a te hercegnődnek
  49     Els|              még fokozza az étvágyat. Azt mondta, hogy ő itt leszáll
  50     Els|       átköltözésnél könnyen megteszik azt a barátságot, hogy teliülik
  51     Els|             barátságot, hogy teliülik azt a kupét, ahol ők a hölgyeket
  52     Els|             annak födelét, odakínálta azt megtámadójának.~– Frau von
  53     Els|                  Mit akar ön velem?~– Azt, amit ön választani fog.
  54     Els|             amint látta a helyén ülve azt az embert, akit szeretett
  55     Els|          demoralizált pasasérnál; még azt mondta neki, hogy alázszolgája!
  56     Els|            impertinenciával élt, hogy azt kérdezte tőle:~– Talán az
  57     Els|          Amire a polgártárs zavarában azt felelte, hogy „óh, dehogy;
  58     Els|      következő pillanatban a hercegnő azt a gúnymosolyt egyszerre
  59     Els|               a kocsiajtóban megállva azt mondá Vajdárnak:~– Ez a
  60     Els|             adja neki ezt a hatalmat? Azt jó volna tudni.~Manassé
  61     Els|               ablakon mindaddig, amíg azt a másik ifjút láthatta.
  62     Els|              Az elűzött rossz szellem azt mondá neki: „Hiába sietsz
  63     Els|                                   IV.~Azt a gőzmozdonyfütyülést is
  64     Els|           tündér még maradt a földön, azt is elkergesse.~Az alvó hölgy
  65     Els|        szívdobogását.~Aztán csakugyan azt hivé, hogy álmodta azt,
  66     Els|      csakugyan azt hivé, hogy álmodta azt, hogy útitársa egy rajzalbumba
  67     Els|                  Ön kiszáll itt? Hisz azt hallottam, hogy ön is Rómába
  68     Els|       mindenütt lehet félni. Hanem ha azt értette nagysád, hogy nem
  69     Els|          sziklát találunk vízeséssel, azt lerajzoljuk, s ahol nagyon
  70     Els|              énekelni fogunk.~– Akkor azt fogják hinni, hogy vándorszínészek
  71     Els|            belekötött e tárgyba.~– Ön azt mondá, fél, hogy ezt az
  72     Els|             egy.~– Ön közelről ismeri azt az embert?~– Gyermekkora
  73     Els|            annak, akit megnyert; mert azt megrontja. – Szegény húgom!
  74     Els|        elevenen.~– S ön nem használja azt föl ellene? – kérdé Blanka
  75     Els|         szikla adja az egész völgynek azt a holdtájképi mélaságot.
  76     Els|          szeret ottan. De így mondják azt mások. Nevezetes angol és
  77     Els|            hímez vagy csipkét köt. És azt mind saját magának; az az
  78     Els|               szőkék-e, vagy barnák – azt nem tudni meg, mert hajuk
  79     Els|           magyar hazának (amiről most azt állítják, hogy eggyé lett).
  80     Els|            nagy királyok adtak nekik, azt a „kiskirályok” elszedegették
  81     Els|           völgyhazába, ha úgy szereti azt? – kérdé önkénytelenül a
  82     Els|               odamegyek, és megosztom azt velük.~Az út egyre magasabbra
  83     Els|              amire az első korty után azt a megjegyzést tevé Zimándy
  84     Els|               a kocsmáros: „meghiszem azt!”, s rögtön indult a cucinába
  85     Els|              ragyogó arccal tette fel azt az asztalra, mint aki meg
  86     Els|            Enni már nem tud az olasz, azt látom.~– Azért olyan gazdag –
  87     Els|           nehéz asztalnak, odataszítá azt az ajtó elé, s hogy még
  88     Els|              Egyszerre aztán egy hang azt mondá: „andiamo!, s arra
  89     Els|         önmegtagadásukba került, hogy azt nem tették.~– Lám, mégsem
  90     Els|       átkozott szép Olaszországban.~– Azt nem engedhetjük – monda
  91     Els|         pálmaháncsba fonott palackot, azt ajkaihoz illesztve nagyot
  92     Els|             azután Gábor úrnak nyújtá azt, s az is hasonlóul cselekedett.
  93     Els|               vett elő a kosarából, s azt is felnyitva az asztalra
  94     Els|              nagylelkű akart lenni, s azt mondta, hogy nekiajándékozza
  95     Els|       Nincsenek golyóra töltve.~– Ah, azt kikérem magamnak!~Gábor
  96     Els|              pohárkával töltött neki; azt állítva, hogy az első pohár
  97     Els|           hölgynek nem volt bátorsága azt visszautasítani.~(De hát
  98     Els|               ember társaságban, hogy azt is tudja, amit csak egy
  99     Els|               többet is. Tudta ez már azt is, hogy a szép hercegnő
 100     Els|           világbontó cselszövényeibe. Azt is tudta, hogy mi vár a
 101     Els|             vár a hercegnőre Rómában. Azt is tudta, hogy az az egész
 102     Els|       klasszikus népbölcsőt. Még csak azt tudják, hogy amit kiálltak,
 103     Els|         ítéletedet kikönyörögni, amíg azt kegyes mosolyra széthúzott
 104     Els|      napfényes időben rendbe hozhatja azt az ügyet, mely rá nézve
 105     Els|               a paradicsomot, s akkor azt mondta az Istennek: „Már
 106     Els|           Kevés ember tette volna meg azt a helyében, hogy az isteni
 107     Els|                S megrövidítse magának azt az időt, amelyben a legszebb
 108     Els|               szabadcsapatok kerülték azt; a csendes városokban, miket
 109     Els|              megállt, s a postiglione azt mondá, hogy itt vagyunk
 110     Els|               a számlára a csókot; ha azt mondom, hogy német vagyok,
 111     Els|              hazámat: „Transsylvania” azt fogják hinni, hogy az Amerikában
 112     Els|           kocsiablakon, hogy meglássa azt a palotát, amely az ő férjének
 113     Els|               összecsapta a kezeit, s azt a betűt engedé ajkain kiszaladni,
 114     Els|              olyan cifra név, hogy én azt össze nem tudom szedni így
 115     Els|               aki őt idáig betakarta, azt, aki „egy” és „minden”?
 116     Els|        engedjék többet közelébe jutni azt a férfit, ki vakmerő homlokkal
 117     Els|          férfit, ki vakmerő homlokkal azt meri mondani: „Én azt követelem
 118     Els|       homlokkal azt meri mondani: „Én azt követelem a nőtől, hogy
 119     Els|             gondol, s mégis megtartja azt, amit kimond: ki még az
 120     Els|            áll bosszút, ha a szívének azt fogadta, hogy nem teszi.~
 121     Els|            hogy nem teszi.~A hercegnő azt hitte, hogy varázslat az,
 122     Els|      idvezülni, vagy elveszni miatta. Azt hitte, hogy küzdhet ellene.
 123     Els|               talán visszaszerzi majd azt a nyugalmát, ami az üdvösség
 124     Els|            még három jegyet kapni; de azt is hátul! C, c, c; leghátul
 125     Els|         azoknak a vadembereknek, akik azt hiszik, hogy Rómában a Vatikánban
 126     Els|             hercegnek meg nem adatik, azt megadják neked, bukott osztrák
 127     Els|              neki elbámulva. – Mire ő azt mondta: – „Ne higgye pedig,
 128     Els|               Nagyon húzódozott tőle, azt mondta, hogy mi jogon tolakodjék
 129     Els|         halandó mellől, s itt hagyják azt a földön. Ahelyett, hogy
 130     Els|            kísérőül nyerte maga mellé azt, akitől édes irtózattal
 131     Els|          saját lelkét, hogy nem bírja azt kiszabadítani belőle. Akitől
 132     Els|            szűz attól a férfitól, aki azt kívánja tőle, hogy legyen
 133     Els|     közelített Blankához, mint akiről azt tudta, hogy hercegnő és
 134     Els|              töviskoronájával együtt. Azt küldé el a haldokló nőnek,
 135     Els|               mint aki tudja szeretni azt, amit hinni nem tud.~Szerzett
 136     Els|               a szent szűzhöz.~Blanka azt könyörögte az égi királynétól,
 137     Els|              alakjait hozzák közel, s azt hivé, hogy e szent borzadályt
 138     Els|            koronáján: – ezt az ifjút.~Azt hitte, hogy elég gazdag
 139     Els|       szertartások alkalmával, holott azt mindenki türelemmel végigtűrni
 140     Els|             az ihletségnek. A mélaság azt árulja el, hogy a gondolatok
 141     Els|         sugarak.~Régóta megfigyelte ő azt, hogy a hercegnő két kísérője
 142     Els|             összevissza keverve, akik azt sem tudják, hol kezdjék
 143     Els|      vendégeké: étel, virág és ezüst. Azt kosaraikba rakják, és elviszik.~
 144     Els|   figyelmezteté rá a hercegnőt. Hanem azt, hogy ki lesz a kegyelmet
 145     Els|      melléksekrestye-ajtón bevezették azt a terembe, nehéz szövetű
 146     Els|             nyakáról a kötélhurkot, s azt saját karjára csavarta,
 147     Els|      hazavezette a hercegnőt Manassé, azt kérdé tőle:~– Nem fáradt
 148     Els|         ismerte azokat.~S mikor aztán azt hitte a hercegnő, hogy a
 149     Els|         régióiban feltalálták lelkeik azt a paradicsomi tájat, amelyben
 150     Els|               megérkeztek, s áldották azt a csengettyűszót, mely jelt
 151     Els|             tömeg otthon maradt.~Mert azt nem lehet látványnak nevezni,
 152     Els|      hosszúságú gerendatönk az egész. Azt leteszik az oltárvánkosra.~
 153     Els|               s alázattal megcsókolja azt. Követik a többi egyháznagyok.
 154     Els|          mikor készen volt, dedikálta azt egy üdvezültnek, a meghalt
 155     Els|           fejfájása is elmúlnék, csak azt mondanám neki, hogy doktort
 156     Els|            Manassénak köszönhetik, ki azt a nagy befolyású francia
 157     Els|              érzi magát. A szép hölgy azt felelte neki nyögdécselő
 158     Els|       kétségbeesése balzsamát óhajtja azt az áldást, amit a szívébe
 159     Els|            ablakon, s nézte folyvást „azt” a szegletet.~A népfolyam
 160     Els|          átment Gábor úr szobájába, s azt is elkezdé csábítani.~–
 161     Els|       árnyékban ülve lehetne meglátni azt, amit ezernyolcszáz esztendeig
 162     Els|             nagyon mérges volt, mikor azt hallotta, hogy lassan, csoszogva
 163     Els|         elővette a pasziánsz kártyát, azt rakta ki a paplanára, s
 164     Els|          legjobb pozíciót, tudniillik azt az ülőhelyet, amit két hegyesszöget
 165     Els|        hadrendbe állított fegyvertest azt az óriási tért csak végigéri,
 166     Els|               a legszebb gyémántokat: azt a két örömkönnyet nagy sötét
 167     Els|              pápának nem lehet másutt azt viselni, csak Trier kerületében,
 168     Els|               kiáltásban tört ki hogy azt semmi tenger utána nem csinálja.
 169     Els|           francia páholy felé ragadta azt. Száz kéz nyúlt föl eléje,
 170     Els|       ugyanabban a percben odakínálta azt a feje fölött ülő hölgynek –
 171     Els|              jutott, hogy megköszönje azt annak, ki merész kézzel
 172     Els|          verni az első találkozásnál, azt nagyon valószínűnek tartom;
 173     Els|             fog Rómában bekövetkezni, azt halandó előre nem tudhatja. –
 174     Els|           Férfiak vontatták és tolták azt a hotel kapujáig, folytonos
 175     Els|               ungherese” (mert nálunk azt, aki a húsvéti áldásnál
 176     Els|              karperecét a karjáról, s azt a közkedvességű népvezér,
 177     Els|             történt pragmatice, ahogy azt a capitano előadta. Ilyen
 178     Els|               az embertömeg közé. Aki azt megtalálta, csakugyan a
 179     Els|                azzal a szóval utasítá azt vissza, hogy az elvesztett
 180     Els|      ajándékot. Az eredmény csakugyan azt lett, amit a vendéglős elmondott.~
 181     Els|               az étterembe levezette, azt monda neki:~– Ez a mai nap
 182     Els|        hercegnő ügyének.~– No hát, ha azt akarja ön, hogy ki legyek
 183     Els|         amiért mi ide Rómába jöttünk. Azt tudja ön, hogy nekem is
 184     Els|     nyelvünkön.~Ezért aztán megnyerte azt, hogy megcsípték a karját,
 185     Els|     értekezzék a válóperről.~– Hiszen azt teszem. Tehát az egyszerű
 186     Els|             De hát miért akarja éppen azt nőül venni? Miért „nőül”?
 187     Els|       barlangban fogva tartják, s míg azt a herceg kiváltja, addig
 188     Els|            tenni, amiktől iszonyodik. Azt mondja, hogy készebb meghalni,
 189     Els|         családi élet titka. És azután azt tudva, hogy ezen önvédelme
 190     Els|           minek jöttünk ide Rómába?~– Azt is elmondom. A titkos intsrukcióknak
 191     Els|        törvény határain túl megteheti azt a pápa, hogy rendkívüli
 192     Els|              idők kellenek hozzá – én azt hiszem, hogy éppen ilyen
 193     Els|         egyformán osztja mindenkinek: azt hiszi, hogy aki kérte, annak
 194     Els|          szüksége volt rá.~– No, mert azt mondom, hogy én meg nem
 195     Els|          csókolom neki a papucsát, ha azt a Vatikán nekem adja is.~–
 196     Els|              Vatikán nekem adja is.~– Azt pedig nem adja neked. Hanem
 197     Els|            földre, hogy azalatt, amíg azt fölveszi, úgy lássék, mintha
 198     Els|              mintha térdet hajtana.~– Azt is teheted. Egyébiránt akármit
 199     Els|               akkor hogy mondom én el azt a szép latin orációt, amiért
 200     Els|           bejöttek.~Kellemetlen érzés azt látni, hogy mindenki előttünk
 201     Els|              nekik, hogy kövessék.~Ez azt jelenti, hogy magánkihallgatásban
 202     Els|            nagyszerűség képe meghatja azt is, aki érez, azt is, aki
 203     Els|            meghatja azt is, aki érez, azt is, aki gondolkozik.~S még
 204     Els|             lélekjelenlétét, hogy még azt is el tudta mondani odahaza,
 205     Els|      összevissza hebegett valamit (de azt senki se tudja, hogy zsidóul
 206     Els|              beszélt előtte; mindenki azt akarta tőle megtudni, hogy
 207     Els|           egyik folyosóján felfedezte azt a kőemléket, amelyen egy
 208     Els|               aztán, mikor a hercegnő azt mondá, hogy ő maga délután
 209     Els|          kérve fel cicerónénak (kapni azt minden lépten-nyomon) látogatá
 210     Els|             volt a hercegnő iránt, de azt még sohasem tette, hogy
 211     Els|         kettes szárnyajtaja elé érve, azt a hátával, két tenyerével
 212     Els|               s aztán tudja jól, hogy azt hiába titkolja; az asszony
 213     Els|            egy hétig! – Csak legalább azt tudnám, hogy hol lakik az
 214     Els|             szólt Blanka –, nézze meg azt a névjegyet azon a tálcán.~
 215     Els|         maradjon Blanka, s előkeresse azt, amit csak ő tud, és senki
 216     Els|              együtt. Itt hallotta meg azt Blanka, hogy Manassé hol
 217     Els|            fogadott szállást, s akkor azt hirtelen feljegyezte az
 218     Els|       emlékezetből. A papír megőrizte azt.~Sietett elővenni az albumát.
 219     Els|      feljegyezve a keresett lakáscím.~Azt pedig már most azon a helyen,
 220     Els|             bátorsága, hogy odamenjen azt kutatni, meg nem kapná,
 221     Els|               meglátogathassa. Blanka azt válaszolta, hogy a herceget,
 222     Els|               hogy annak vagy át kell azt ugorni, vagy foglyul adni
 223     Els|             egyszerűséget szeretem.~– Azt tudom. De ön Cagliari hercegnő;
 224     Els|     választása az ön részéről egészen azt a színt adta a dolognak,
 225     Els|              ellenemben eljárni.~– És azt tettem-e? – kérdé Blanka
 226     Els|           szemrehányással.~– Nem. Nem azt tette ön. És ez bizonyosan
 227     Els|            volt. Ön nem használta fel azt az időközt, melyben nekem
 228     Els|         ellenem dőlt volna el. Ön nem azt tette; ön a kegyelem útjához
 229     Els|            hogy visszaadják egymásnak azt, ami nem az övék. Cagliari
 230     Els|            közel volt hozzá, hogy még azt is elhiggye. Szerencséjére
 231     Els|         tünteti fel. Nekem legalábbis azt lett volna kötelességem
 232     Els|              védője vagyok önnek, aki azt mondom: „Eh, balgaság! Ha
 233     Els|             önt, egészen atyai módon. Azt mondom: ez semmiség. Ha
 234     Els|               meghazudtolta volna, ha azt mondja, hogy mindez merő
 235     Els|          hercegről senki se mondhassa azt, hogy őt nagylelkűségben
 236     Els|             Amit ön éreztetett velem, azt fogom én éreztetni önnel.
 237     Els|          Amint ön írt folyamodásában, azt aláírom én is: „Mi nem vagyunk
 238     Els|         megdöbbenve.~– Egyedül önhöz. Azt igen természetesnek fogja
 239     Els|                Mert gyűlölöm.~– Akkor azt gyűlöli ön, aki önnek legjobb
 240     Els|             akantuszok között.~Blanka azt mondta Dormándynénak, hogy
 241     Els|           hercegnő ügyében; aztán meg azt is meg kellett tudni, hogy
 242     Els|               pedig a tegnapi abbétól azt hallotta, hogy mára egy
 243     Els|             terjedelmű arénán.~Blanka azt mondá társnéjának, hogy
 244     Els|        feszület körüli akántbozótban, azt mindenekelőtt meg akarja
 245     Els|      virágszáraiból csinált láncot, s azt nyakába akasztá. S amíg
 246     Els|               nyakába akasztá. S amíg azt csinálta, arra gondolt,
 247     Els|             vesz részt benne, lefesti azt. Égiháború, tengeri vihar
 248     Els|          diadallal fog hazavonulni, ő azt le fogja festeni, s igen
 249     Els|             ostromolni fogja Rómát, ő azt is le fogja festeni, s az
 250     Els|         oltártól; odamegy, és elveszi azt.~Hogyan lehetne ezt megtanulni? –
 251     Els|               hajtja végre egy művész azt a föladatot – amit ő el
 252     Els|            tudna elmondani egymásnak; azt egyszerre látni és érezni
 253     Els|           volna oly vakmerő lefesteni azt, amit az űrben látott, és
 254     Els|            űrben látott, és elmondani azt, amit a némaságban hallott!~
 255     Els|        mosolygott.~– Nem engem, hanem azt a festőt, aki a Colosseummal
 256     Els|                 Igen, jó látásom van. Azt is megláttam, hogy a hercegnő
 257     Els|         egyikére volt följegyezve. Ha azt Manassé meglátta, vajon
 258     Els|            azóta sokat töprengtem. Ön azt mondá egyszer, hogy ahonnan
 259     Els|        bosszút állni. És mégsem teszi azt. – Nekem is van. – Az hozott
 260     Els|             amit ön mondott. Követtem azt, amit mondott. Letettem
 261     Els|       forradalom: bosszúállás. – Akik azt állítják magukról, hogy
 262     Els|             arra, hogy ő a keresztfán azt mondá gyilkosaira: „Bocsáss
 263     Els|              mártírok megbocsáthatták azt, amit önmaguk szenvedtek;
 264     Els|               által: és Manassé mégis azt mondhatta: „Mi nem szoktunk
 265     Els|         kötelesség azok iránt, akik – azt nálunk keresik.~Manassé
 266     Els|           hitemtől megfosztani. Ha ön azt mondaná valakinek: „Én tégedet
 267     Els|               szavadat!”, nem felelné azt neki: „Csak hangos lélegzetroham
 268     Els|              amivel fenyegetve van.~– Azt még jobban szeretem.~– Ha
 269     Els|           szeretem.~– Ha el akarja ön azt érni, hogy azon ember, akitől
 270     Els|            várja be, amíg az elmondja azt az ajánlatot, amitől ön
 271     Els|       meghatároz.”~– Mi az a 14. §?~– Azt ő nagyon jól fogja tudni,
 272     Els|             hogy soha nem fogja többé azt a helyet keresni, ahol ön
 273     Els|           láthattak föl rá.~– Sietek! Azt hiszik, hogy elvesztem. –
 274     Els|               csak küldjék fel hozzám azt az urat, ha ismét eljő.~
 275     Els|             ruhában láttam húsvétkor. Azt gondoltam, elment a csatatérre.~–
 276     Els|             szőke szépség.~– Hát csak azt a Vajdárt!~Ezt várhatja.
 277     Els|          magasabbnak látszott: emelte azt még a feltűzött büszke hajfonadék
 278     Els|           sütni ellenőrzetlenül, hogy azt valami egészséges aranyozással
 279     Els|              kaccsnak. Elég volt neki azt tudni, hogy ilyen van. „
 280     Els|                elítéltetés. Elég volt azt tudnia, hogy van egy ércbe
 281     Els|             letörülhetetlen sor, mely azt parancsolja, hogy az az
 282     Els|                aki siet helyrepótolni azt, amit elmulasztott. – Rendkívül
 283     Els|        hamisan fogta fel a helyzetet. Azt hitte, a hercegnő fél tőle,
 284     Els|              székre, s közelebb húzta azt.~– A herceg, ígérete szerint,
 285     Els|         folyamodást, hogy ismertessem azt meg.~– Úgy hiszem, latinul
 286     Els|            Úgy hiszem, latinul van; s azt én nem érteném meg.~– A
 287     Els|     eredetinek, oly bizonyosan hiszem azt, hogy az eredeti rám nézve
 288     Els|         szerződést. Én csak aláírtam; azt sem tudom, mi van benne.~–
 289     Els|     befalaztatta. A hercegnő utoljára azt mondta rá, hogy azt sem
 290     Els|          utoljára azt mondta rá, hogy azt sem bánja.~– Tehát, mikor
 291     Els|         időkre Rómában kell laknom.~– Azt hiszem, hogy most egyelőre
 292     Els|         egyelőre huzamosb ideig fogja azt tenni a hercegnő; anélkül,
 293     Els|          akarok menni Magyarországba. Azt tudja ön, hogy nekem saját
 294     Els|               uradalmamban tölteni.~– Azt nem teheti a hercegnő; azon
 295     Els|        találta a szardíniákat. Vajdár azt olvashatta az arcáról, hogy
 296     Els|               Nem dicsekvés tőlem, ha azt mondom, hogy „igen”. Ön
 297     Els|      feladatom. Hogyan teljesítettem, azt mondják meg ezen iratok.
 298     Els|            elváló nőért könyörögni –, azt ítélje meg a hercegnő maga,
 299     Els|               irónia volna. Ezzel tán azt akarja mondani a hercegnő,
 300     Els|         mondani a hercegnő, hogy neki azt a feladatot teljesíteni
 301     Els|         hatást jóvátenni rögtön.~– És azt a fogságot is énmiattam
 302     Els|               volt átérezhető.~Vajdár azt hitte, hogy lehet merni
 303     Els|               lesz megoldva, ahogy ön azt nekem előadta, s ami nagy
 304     Els|              kíváncsi volt megismerni azt a Peliont, Ossát, amik az
 305     Els|             kívánni hozzá.~– A herceg azt ígérte önnek, hogy ha megszűnik
 306     Els|             atyja fog lenni. Nekem is azt ígérte.~– Hogy önt fiává
 307     Els|       egymásba csapta tíz ujjait, ami azt is fejezhette ki, hogy fölöttébb
 308     Els|            vette az én lelkem kölcsön azt a vakmerőséget, hogy elinduljak
 309     Els|               a holdvilágot, s lessem azt a láthatáron, hogy elfoghassam,
 310     Els|          akkor elővette oldalzsebéből azt a ma reggeli névtelen levelet,
 311     Els|                Vajdár amint elolvasta azt a levelet, akkor vette csak
 312     Els|               bohózatot kigondolni?~– Azt is megmondhatom. Én ismerem
 313     Els|              nála nélkül.~– Mit bánom azt! – De ugyan mi oka lehetne
 314     Els|              És azután megakadályozni azt, hogy a herceg felesége
 315     Els|           pillanatban be meri vallani azt, hogy ő az ura szeretőjére
 316     Els|             vissza fog emlékezni, aki azt maga elé idézte.~– Ki tanította
 317     Els|            egyedül találkozni!~Blanka azt mondta Beppónak, hogy az
 318     Els|               lenni, s azzal kiküldte azt, hogy egyedül maradjon.~
 319     Els|              Hogy egy szó elég legyen azt a láthatár széléig elhajítani!
 320     Els|              átlényegült alakjában is azt, akit emberalakban meggyűlölt!~
 321     Els|        tudhatná különben a herceg még azt is, hogy merre utazott a
 322     Els|             nem tud senki; holnap már azt is megtudhatják. Kiben lehet
 323     Els|           borravaló tartott.~Legelébb azt kellett megtudnia, hogy
 324     Els|              ha a hercegnő meg akarná azt velük osztani, megférnének
 325     Els|         emiatt?~– Azért, mert a 14. § azt mondja, hogy semmis a házasság,
 326     Els|              a megszégyenített arcán.~Azt nem tudja, mennyit bír a
 327     Els|              veszedelmes titkából. De azt bizonyosan kitalálhatja,
 328     Els|   kitalálhatja, hogy amit bír belőle, azt Manassétól kapta kölcsön.~
 329     Els|                én tisztelem, becsülöm azt a derék urat, Rossit, de
 330     Els|               csak korcsma!” az ember azt nem találja fel sehol, amit
 331     Els|          megfizetek. Ehelyett azonban azt mondta a hercegnőnek:~–
 332     Els|                Ha az egyikkel beszél, azt csitítja, ha a másikkal
 333     Els|              ha a másikkal jön össze, azt kapacitálja. Szüntelen alkuszik,
 334     Els|         reakció és a forradalom. Csak azt lehetett kérdeni, hogy vaktában
 335     Els|               le vaktában. Bizonyosan azt, aki kettőjük közé áll.~
 336     Els|             nyelven.~Egyszer tréfából azt mondta Blanka a szép Dormándynénak:~–
 337     Els|          rövidebb.~A hercegnő eleinte azt hitte, hogy Gábor úr tréfál,
 338     Els|           lakásra köteleztetett; mert azt is tehették volna, hogy
 339     Els|             napon Rossiéknál meglátta azt a festményt, melyet Adorján
 340     Els|         beszélhet, akivel akar; hanem azt mindenki tudja felőle: oda
 341     Els|         művészi kezek alkotásaival. – Azt onnan házbontás nélkül eltávolítani
 342     Els|                s ő nem tagadhatta meg azt. – (Tehát nem volt szükség
 343     Els|               nem is álmodott felőle. Azt hitte, hogy őtet szeretik
 344     Els|         tették, igazuk volt.~Most már azt is kitalálhatta, ha kedve
 345     Els|           Látogatóba nem ment sehova: azt hitte, akármely társaságba
 346     Els|           tizenhárom nap nem jött el, azt hiszi, hogy tán el is feledte.
 347     Els|              aztán felüdült, az orvos azt tanácsolta neki, hogy jó
 348     Els|            volna levegőt változtatni. Azt tudta, hogy a hercegnőnek
 349     Els|             Rómában; Blanka mit bánta azt. Neki még hazát sem lehetett
 350     Els|                 szabadság”? Elnyeli-e azt a tenger, s elalszik végképp;
 351     Els|              vele.~A hercegnő elmondá azt néhány szóval. Ma reggel,
 352     Els|               a „reduci”-k.~Mit tudta azt Blanka, hogy mik azok a
 353     Els|             éles kést tartott. Blanka azt várta, hogy meg fogják ölni.
 354     Els|        petárda-elsülés joga. Meg kell azt szoknunk. Holnap jöjjön
 355     Els|              ellen van feldühítve, de azt nem kaphatja meg, s aztán
 356     Els|          helyre panaszkodni megy, ott azt mondják neki, hogy így van
 357     Els|               mindenik ellenmondásnál azt hiszi, hogy a legutolsónak
 358     Els|                 Mert mindegyik leader azt követeli, hogy az olvasó
 359     Els|                este hetérák. Az egyik azt mondta a másikról, hogy
 360     Els|                hogy vegye el az Isten azt a feje fölött függő vihart,
 361     Els|             feje fölött függő vihart, azt a lába alatt morgó földindulást
 362     Els|            jellemű hazafit; akire sem azt nem mondhatják, hogy méregkeverő,
 363     Els|     mondhatják, hogy méregkeverő, sem azt, hogy bandita. Aki sem az
 364     Els|         gyönyörű bas-relief, amelyről azt állítják, hogy Rafael műve.
 365     Els|              mindig este. És nem meri azt senkinek említeni. Azt hiszi,
 366     Els|           meri azt senkinek említeni. Azt hiszi, hogy hallucináció.
 367     Els|         festett kép énekel és penget: azt fogják róla mondani, hogy
 368     Els|        elmehábor előjele.~Egyszer meg azt tette a Sappho-kép, hogy
 369     Els|                de oly világosan hallá azt Blanka, hogy ijedtében elejté
 370     Els|         aranyozott kulcsot, s a másik azt gondolja magában, hogy milyen
 371     Els|        tisztán vél látni valamit. Még azt is le tudná rajzolni, milyen
 372     Els|             tűz közé loccsantva, elég azt rögtön elfojtani. Valami
 373     Els|                mint azelőtt. – Blanka azt hitte, hogy fölébredt.~Hanem
 374     Els|            Erre a hölgy ismét hallatá azt a másodszori nevetést, azt
 375     Els|            azt a másodszori nevetést, azt a biztatót.~– Ön a Sapphót
 376     Els|         elkezdett ön halkan énekelni. Azt már megértettem: „De profundis
 377     Els|         Hiszen megmondták önnek, hogy azt a névtelen levelet, miben
 378     Els|          egész tervet összekuszáltam. Azt is elmondta, hogy ön mily
 379     Els|                A 14. §. Ő megvallotta azt nekem, hogy miben áll ez
 380     Els|      tekintetet vetett Blankára, mely azt hirdeté, hogy ő bír ezzel
 381     Els|            szép Cyrene ne vette volna azt észre?~Olyan volt ez, mint
 382     Els|               tudom hogy ön is imádja azt a fiatal útitársat.~Blanka
 383     Els|               és nevetett.~– Ne tegye azt! Üljön le mellém, és nevessen
 384     Els|         gyűlöltebb az, aki elénk hág. Azt a népcsődületet, amitől
 385     Els|          Hogyne kacagott volna, midőn azt tudta meg, hogy Manassé
 386     Els|          zengésre visszhang felel, az azt jelenti, hogy ön egyedül
 387     Els|               már eljött tudatni vele azt a veszélyt, amiben egy férfi
 388     Els|                amik őnála hiányzanak.~Azt sem lehet eltagadni, hogy
 389     Els|             akarná őt rontani, inkább azt tette volna, hogy őt védtelenné
 390     Els|               se hallja meg. Mindenki azt hiszi, hogy gyűlölik egymást.~
 391     Els|              gyöngéd érzete, szemérme azt súgta, hogy neki az ilyen
 392     Els|            másik mellette térdeplő is azt teszi!~Azt mondta a komornyikjának,
 393     Els|       mellette térdeplő is azt teszi!~Azt mondta a komornyikjának,
 394     Els|          orvost? – kérdé a komornyik, azt vélve, hogy úrnőjét a váltóláz
 395     Els|           váltóláz kerülgeti ismét.~– Azt nem; hanem hozzon nekem
 396     Els|                  Tudta, hogy várom?~– Azt megmondtam még tegnap, hogy
 397     Els|              ebben az órában vár rám, azt kitaláltam abból, hogy cselédjeit
 398     Els|    eleresztette a színházba.~– Ön már azt is tudja?~– Tudom, mert
 399     Els|               se árulkodik utánunk. S azt önnek jó lesz megtudni, „
 400     Els|        szerezzen ön magának, mert még azt is kikémlelik!~– De hát
 401     Els|            gőzölgő szamovárból.~– No, azt egy asszony sohase mondhatja
 402     Els|            önt csak mulattatni fogja, azt tudva, hogy nem találhatják
 403     Els|          bocsássam az obligóból. – Ön azt mondta, nagy vállvonva: „
 404     Els|         titkaim!” Lássa ön, pedig már azt is tudják, hogy ön sohasem
 405     Els|     pálmalevelet – szólt, megforgatva azt ujjai között. – Az aranybetűkkel
 406     Els|              hanem a kéz emléke, mely azt átnyújtá, még nem kopott
 407     Els|              róla.~A hercegnő sietett azt ismét elrejteni. Ennek az
 408     Els|            vendégnő. Az albumasztalon azt a rajzgyűjteményt, melyben
 409     Els|              vet az egész alakra, ami azt valami megkapóan bűbájossá
 410     Els|             művésznek ezért a képért. Azt felelte rá, hogy „Nem eladó!”~
 411     Els|          Blankától.~– Nincs; de tudom azt könyv nélkül.~– Játssza
 412     Els|               asszony egy asszonynak.~Azt a bűbájos táncot, aminek
 413     Els|            zenébe.~– Ah, ön nem tudja azt könyv nélkül.~– Nem tudok
 414     Els|  szabadságharc sebesültjeinek javára, azt kihirdetem veres betűs ölnyi
 415     Els|              az, amit „Blanka” óhajt, azt fogadás nélkül is odaadom.~–
 416     Els|        odaadni, míg el nem veszti. Én azt az ígéretet akarom öntől
 417     Els|          mostani – de ellenben nem is azt akarom, hogy a világ előtt
 418     Els|              a látogatásával. A világ azt tudja rólunk, hogy mi egymás
 419     Els|          pillantást váltanánk. Én nem azt akarom, Én a napokban álarcos
 420     Els|      operaházi álarcosbálra.~– S önök azt egy páholyból nézték. S
 421     Els|         meghívójeggyel lehet jönni, s azt terembe lépés előtt minden
 422     Els|              Nagyon természetes, hogy azt teszik, s én nem látom át,
 423     Els|          megtudni, az bizony megtudja azt, hacsak esetleg az elárultatás
 424     Els|            kérdéseivel, s hogy ejtené azt kétségbe; azután hogy állítanának
 425     Els|               tarka vigalomból ő csak azt a jázminbosquet-et látja,
 426     Els|                Blanka felelet helyett azt kérdezé:~– Szabad az ön
 427     Els|            nem tetszik önnek közülök, azt kitöröljük.~Blanka végigolvasta.
 428     Els|               nak. Itt már megszokták azt. Ha ön egy fekete csipkeöltönyt
 429     Els|          Sappho jelt nem ád. Az akkor azt fogja jelenteni, hogy én
 430     Els|               csapóajtóm is kinyílik. Azt ne felejtse el magával hozni.
 431     Els|         egyformán – jó nap. (Szegény: azt akarta mondani, hogy „egyformán
 432     Els|               meglehet, hogy a grófnő azt a napot szintén meg akarja
 433     Els|              baljóslatú napnak tartom azt.~– Ha babonaságból tartja
 434     Els|            Mit tanult eddig belőle?~– Azt, hogy a néphangulat mostani
 435     Els|              előjöttek a brigantik, s azt mondták: „Le a polgárokkal!
 436     Els|               mely az „ő” szent képe, azt mondja, hogy „Nem eladó!”~
 437     Els|               is jönnek utána. Blanka azt mondta, hogy marad, hirtelen
 438     Els|             sejtem.~– S én kiszámítom azt, a körülmények találkozásából –
 439     Els|             el a mai beszédét. Tartsa azt meg olyan napon, amikor
 440     Els|        programbeszédében kiigazítson. Azt elővette, és irallal feljegyzé
 441     Els|       életemet.”~Blanka sohasem fogja azt a mosolygó arcot elfelejteni.~
 442     Els|            Szokott magányában elkölté azt is.~Azután, azon ürügy alatt,
 443     Els|              egy férfi a világon, aki azt izeni vissza szép Cyrenenek,
 444     Els|            kandalló sötét és hideg, s azt kérdezé, hogy ne gyújtson-e
 445     Els|         hercegnő.~– S ki a gyilkos?~– Azt megláthatjuk nemsokára;
 446     Els|              kel fel, mégsem hinné el azt senki; hanem sietne maga
 447     Els|             zokogni. A rémület okozta azt.~Az volt rémületének legszörnyűbb
 448     Els|        életében nem tudná levezekleni azt a bűnt, amit e lépéssel
 449     Els|      táncterem csillárai világították azt be. Az ablakokon át keresztülhangzott
 450     Els|     gomolyodott elő.~Népnek nem lehet azt nevezni; mert az egy szentséges
 451     Els|              eléje, hogy csókolja meg azt a kezet, amelyről még nincs
 452     Els|               úr lett érzékei fölött. Azt hitte álom ez; majd elvonul.~
 453     Els|               utca tükre a palotának! Azt teszik itt is, amit ott,
 454     Els|          érzett e látvány alatt, hogy azt kívánta, nyílnék meg a föld
 455     Els|          ember, aki meg tudja torolni azt, ha megbántják az Istent?~
 456     Els|               el a teafőző eszközt.~– Azt meg a komorna tartja gondviselés
 457     Els|             elfeledte őket megszidni. Azt mondta nekik, hogy menjenek
 458     Els|        áthozta a tivornya hangjait (s azt csak a Blanka hálótermének
 459     Els|           elcsendesült minden.~Mintha azt mondták volna a víg társaságnak: „
 460     Els|           eszközünk fordult ellenünk. Azt is megmondta ön, hogy a
 461     Els|             lázadást, kezet fog vele. Azt is megmondta ön, hogy rablók,
 462     Els|      gyilkosságot, hanem az agy, mely azt kigondolta.~– Esküszöm önnek
 463     Els|               gyönge felével szemben, azt tehetetlenné tegye, s az
 464     Els|           művész Magyarországból, aki azt indítványozta, hogy a férfiak
 465     Els|              tudott fegyvert ragadni, azt mondá: „A bosszúállás istenek
 466     Els|        fürdőmedence állt tömör ónból. Azt négy férfi sem bírta volna
 467     Els|         leskelődött kifelé.~Meg lehet azt neki bocsátani. Volt, akire
 468     Els|               a tűzgéppel kivettették azt sarkaiból. A diadalüvöltés
 469     Els|               rejtekajtót!~Hogy tudja azt meg?~Nincs olyan megbízható
 470     Els|              márványlapra. Megkísérté azt lábával lenyomni. Nem mozdult
 471     Els|              kulcslyukba, s le hagyta azt hullani a mesterséges zárba.
 472     Els|               mesterséges zárba. Most azt a saját kulcsával sem lehet
 473     Els|       menekültek?~– A fürdőszobán át!~Azt hitte, el van veszve.~De
 474     Els|             maga lakosztályában. Róla azt tudják, hogy se nem bűnös,
 475     Els|        gyilkosokkal összecsókolózott.~Azt hiszi, hogy jó barátok lettek
 476     Els|      ostromágyút. A nép maga vontatja azt. Visító gyermekcsapat tolja
 477     Els|           Blanka látja, hogy állítják azt fel a pápa és az Istenek
 478     Els|         felkapják, s újra meggyújtják azt.~Ekkor egyszerre új mozgalom
 479     Els|       bemenetelt – hanem Blanka tudta azt jól, hogy a kloáka felől
 480     Els|         ladronaia.~S neki tudnia kell azt, hogy őt csak egy rejtekajtó
 481     Els|                elbújni. Ne tegye vele azt, amit tesznek az emberek
 482     Els|            grófnő csak vállat vont. – Azt mondta, hogy neki és párthíveinek
 483     Els|        Következő reggel a komornyikja azt jelenté, hogy az ő palotája
 484     Els|           bölcs nemzetgazdász ugyanis azt a mulatságot szerezte magának,
 485     Els|     helyszínelési jegyzéket rótta fel azt a három veszedelmes betűt.~
 486     Els|             kikérte a bizonyítványát; azt mondta, új kertet alapítani
 487     Els|           hogy fogasson be.~A jóember azt a tanácsot adta a hercegnőnek,
 488     Els|                 Kire mi rá van mérve, azt el kell viselnie. – Ha mi
 489     Els|        sejtelme volt Blankának, mikor azt mondta, hogy lehetetlen
 490     Els|             grófnőnek volt valami oka azt így adni elő, amit majd
 491     Els|          vinni haza, hogy a bérkocsis azt higgye, ezért volt nálam
 492     Els|               a saját nevére bukkant.~Azt rögtön meglátja az ember,
 493     Els|        vétettem én egész életemben? – Azt, hogy álmodtam, amiről álmodnom
 494     Els|                Kisietett a korridorra azt vélve, hogy háznépe tán
 495     Els|           szobáiba visszatérni többé. Azt hitte, hálószobájába is
 496     Els|             utcára vezet, nyitva van. Azt bizonyosan az elköltözött
 497     Els|             ciprusfának jó szíve van, azt mondta neki:~– Ne féljen,
 498     Els|              kihúzta kabátja zsebéből azt a csinos kis hajlós nyelű
 499     Els|           üres termekbe az ő oldalán. Azt hitte, ez képes volna egy
 500     Els|           volt tűzszer és zseblámpás, azt meggyújtotta. Aztán elmentek